Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Örkény István: Egy pocsolya emlékiratai
  2024-04-05 18:32:51, péntek
 
 


Örkény István: Egy pocsolya emlékiratai

1972. március 22-én egész nap esett az eső, s én összegyűltem egy nagyon kellemes helyen. Meg is nevezem: Budapesten (Magyarország fővárosa), a XIII. kerületi Dráva utca 7. számú ház előtt, ahol horpadt a járda.
Ott éltem, éldegéltem. Sokan belém léptek, aztán visszanézve szidtak, ócsároltak, kemény szavakkal illettek, amelyeket nem írok le. Két napig voltam pocsolya, zokszó nélkül tűrve a sértéseket. Mint ismeretes, 24-én kisütött a nap. Ó, mily paradox a lét! Fölszáradtam, amikor szép lett az idő!
Mit írjak még? Jól szerepeltem? Dőrén viselkedtem? Mást vártak tőlem a Dráva utca 7-ben? Most ugyan már mindegy, de azért jó volna tudni, mert utánam is gyűlnek majd oda pocsolyák. Mi gyorsan élünk, napjaink ki vannak számolva, és mialatt odalent időztem, felnőtt egy tettre kész nemzedék, csupa álmodozó, nagyravágyó, potenciális pocsolya, és mind engem vallatnak, macerálnak, hogy mire számíthatnak abban a sokat ígérő horpadásban.
Én azonban mindössze két napig tócsáskodtam, és ennek alapján csak ennyit mondhatok: tény és való, hogy a hangnem drasztikus, hogy a Dráva utca szeles, és minduntalan, amikor nem kéne, kisüt a nap, de legalább nem kell a csatornán lefolyni... Hej, micsoda lyukak, horpadások! Csőtörések! Beroppant úttestek! Nagy szó ez manapság! Fiatalok, ha rám hallgattok, előre! Irány a Dráva utca!
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Cyrano de Bergerac (részlet)
  2023-11-25 23:12:30, szombat
 
 


A földön én ilyen sorsot találtam:
Örökké súgtam - s mindig hátul álltam."

- Kik jönnek ott ni? Há! Egész sereg!
Sok ős-ellenség, rátok ismerek!
Te vagy, Hazúgság?
Nesze hát, ha, ha!
No jertek! Kardom fejetekre vág
Előitélet, Alkú, Gyávaság!
Csináljak vásárt?... Paktáljak?... Soha!...
- Ah Butaság, te is jössz, hogy velem
Utólszor vívj? Tudom, a győzelem
Tiétek lesz, alávaló jószágok,
De mindegy! Mindegy!... Vágok! Vágok! Vágok!"

Kitéptétek kezemből a babért.
A rózsát, mindent, ami kincset ért!
Vigyétek hát!... De valamim maradt,
Amit irígység, csúf rosszakarat
Nem vehetett el!... Ezt ma este még
Ha majd előttem föltárul az ég
S jó Istenemhez felszállok a mennybe:
Magammal tisztán, tündöklőn viszem be.
Mert foltja nem volt egy parányi sem...
És ez, gazok...
A becsületem!"

Cyrano de Bergerac
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Részlet Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt
  2023-08-12 23:41:12, szombat
 
 


Angyalarcú története a napról és a holdról

Fogja az üveg konyakot, odaviszi az ablakmélyedéshez. Úgy helyezkedik el, mint az éjszaka, amikor kettesben volt a Camus-s üveggel.
Úgy is szólal meg, csak kissé visszafogottabban, szégyenlősebben. A Lány jelenléte ennyit változtat.
Egyszer dolga akadt a napnak, így szól a régi mese, és megkérte a holdat, világítson helyette, amíg visszér. A hold vállalta, világított. Amikor végzett dolgával a nap, visszament. Szomorú holdat talált, aki keservesen panaszolta mindazt a szörnyűséget, melyet a rövid helyettesítés alatt látott. Nem csoda, hogy a nappal meglepte szegényt. Ő egyértelműbb dolgokhoz szokott. Az éjszaka gyilkosai, rablói kegyetlenek, de tettüket vállalják. Amikor a nap az ég ura, minden bonyolult, alattomos és nem kevésbé kegyetlen. Csak hosszadalmasabb. Mire megérted, hogy melletted rabolnak, ölnek, már semmit sem tehetsz. A hold szájából áradt a panasz. Akkor a nap iszonyú haragra gerjedt. Gorombán ráripakodott az elkeseredett holdra. Mi gondolsz, mit kiabált neki?
A Lány tehetetlenül tárja szét két karját. Nem töri fejét a válaszon. Szónoki kérdés volt, tudja. (...) An Angyalarcú most már egyértelműen a Camus-s üveghez szól.
Azt kiáltotta, öreg pajtás: nem az a dolgod, hogy panaszkodj, hanem hogy világíts.
Tölt, iszik.
Van, aki tudott világítani."

(Részlet Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt című regényből, az ezerszer áldott író ezerszer áldott könyvéből.
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Jókai Mór: Sárga rózsa (részlet)
  2023-08-07 17:39:34, hétfő
 
 


Jókai Mór: Sárga rózsa (részlet)

Első mozdulata az, hogy a kalapjához kap: megtapintja a rózsát, nem veszett-e el? ...aztán leveszi a fejéről a kalapot, megszagolgatja a sárga rózsát nagy gyönyörűséggel (pedig annak nincs is rózsaillata), aztán megint féloldalra nyomja a süvegét a fejébe, s hátraveti a nyakát. Azt hiszi, hogy akkor meg fogja látni a kalapján azt a rózsát.
Aztán dúdolni kezdi a kedvenc nótáját (tán az ébren tartja)

Ez a csárda olyan közel ne lenne!
Olyan jó bort csak ne mérnének benne!
Arany icce, réz a messző:
Azér' járok olyan késő
Angyalom, kicsikém, tehozzád.

Aztán megint csak előrehúzza a feje, s bóbiskol tovább. Egy zökkenőnél ijedten veszi észre, hogy a kalapja mellől elveszett a sárga rózsa.
Nosza visszafordítja a lovát, s megtér a rózsáját keresni a tenger fűben, pedig az is teli van mindenféle sárga virággal, most nyílik a pimpó, sárma, meg a vízililiomok. De azért az elveszett rózsáját azok közt is megtalálja; s megint feltűzi a süvege mellé, aztán dúdolja tovább a nótáját

Kis kertemben egy almafa virágzik,
A sok almavirág miatt nem látszik
Hol nyílik a dupla szegfű?
Hol terem a hű szerető?
Én is azt - én is azt keresem




Minden vagyonom
Egy csokor rózsa.
Sárga, szirma mintha
színaranyból volna.

A feje bársonyos,
hosszú vékony szára,
mint a sóhajtásom
mi elhagyta számat.

A mentsváram megint,
mi lehetett volna?
Szépséges egy csokor,
üde sárga rózsa.

Már tudom, hogy mi
a virágok titka.
A szívek melegét
sugározzák vissza.

Beszélgetünk halkan
Én, meg sárga rózsa.
Ő hallgat én, mondom,
mi a szívem nyomja.

Szirma közt ott lapul
egy keserű sóhaj.
Nem tudom meggyőzni
a kedvest, jó szóval.

Csak egyszer nézne rám
úgy, mint reád tekint,
nem bánnám én azt, hogy
fordul a föld megint

Telnek, egyre telnek,
rohannak a percek,
várok, egyre várok
magamba merengek.

Bámulom sóvárgón
a csokor virágot.
Ő látni fogja azt,
amit én nem látok.

Zsolnai, Herendi,
de irigy is volna,
Ha látná, milyen szép
kezedben a rózsa.

Ahogy azt a sárga
rózsát fogod, s nézed,
szemed pillantása,
maga az igézet.

Szobádba bekerül,
Én sohasem fogok
Övé lesz egész nap
gyönyörű mosolyod.

Ha este a kedves,
elmegy nyugovóra,
őrizzed az álmát,
csokor sárga rózsa!
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Benedek István - Aranyketrec
  2023-05-11 22:19:02, csütörtök
 
 


Aranyketrec
Az Aranyketrec egy elmeosztály életéről szól. Felkavaró történet skizofrénekről, hisztériásokról, alkoholistákról, akikkel együtt Benedek István éveket töltött el a ,,Pusztán".
A szerző orvos, pszichiáter volt, aki legfőbb küldetésének azt tekintette, hogy visszaadja ápoltjai szabadságát, és számukra emberhez méltó életről gondoskodjon.
Módszerét sokan vitatták. Egyszerre kellett szembenéznie a szakma kételkedésével, a Hivatal gáncsoskodásával és az emberekben mélyen gyökerező előítéletekkel, babonákkal.
A szerző Benedek Elek unokája - s egyben maga is tehetséges, vérbeli író. Sodró lendületű, élvezetes, őszinte írása bevonja az olvasót: már magunk is féltjük a fájdalomherceget, Karinthy Gábort. Már aggódva lessük, mikor és milyen állapotban tér újra haza a folyton megszökő Néma Margit... Már megszerettük a ,,Puszta" kibiccent lelkű lakóit. És felemelőnek érezzük, hogy tanúi lehettünk a kísérletnek: hogyan szünteti meg a főorvos és felesége, ,,Mamika" az egészségesek rettegését az ,,őrülttől" s a betegek rettegését az ápolók brutalitásától.
"Önhitt elképzelés, hogy a kultúrát csak magasabb rendű szellemek értik meg. Tudni kell a módját, hogyan közvetítsük, akkor válik igazán közkinccsé."
Benedek István

(privát megjegyzés)

Karinthy Frigyes és első felesége Judik Etel színésznő házasságából született Karinthy Gábor aki az Inta pusztai munkaterápiás osztályon Benedek István családi rokon és barát felügyelete alatt töltötte mindennapjait. Erről írt évekkel később Karinthy Frigyes unokája Karinthy Márton két nagyon érdekes könyvet Ördöggörcs címmel.
Mivel engem mindig foglalkoztatott az elmebetegség az Aranyketrecet és az Ördöggörcs mindkét kötetét kétszer olvastam, mai napig bele lapozok egy-egy számomra érdekes részt újra olvasok. Egy időben gyakran megfordultam női elmeosztályon, munkahelyemen is volt munkaterápiás részleg, a betegek kertben, mosodában dolgoztak, beteghordóként kitűnő munkaerőnek bizonyultak, a röntgenben is.
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Gabriel García Márquez: Száz év magány ismertető
  2023-02-18 18:49:37, szombat
 
 


Kezdetben arra gondoltam majd itt a blogomba vezetek kis olvasónaplót. Rájöttem nagyon sok időt vesz igénybe, ezért elvetettem a gondolatot. Persze az olvasást nem hagytam abba és most arról fogok írni, ill.másolni ami számomra valamiért érdekes kanyart vett. Gabriel García Márquez: Száz év magány című könyvét nem szerettem és roppantul dühített, hogy mindenki úgy el van ragadtatva, én meg csak forgatom a lapokat. Aztán megvilágosodtam - van ez így, olyan mint a szerelem: nézed, nézed és egyszer csak mellbe vág a nagy érzés.

Nézzük:
E könyvet az író saját gyermekkori emlékeiből, tapasztalataiból kiindulva írta. A regény Kolumbia egy kis eldugott falujában, Macondoban játszódik. Nem jó kifejezés a ,,játszódik", mert ez a mű minden szempontból rendhagyó. Ahogy az író mondja: ,,Macondo nem annyira földrajzi hely, mint inkább lelkiállapot." Ezt a falut sok száz kolumbiai falu hangulatából, az író ezekben töltött gyerekkori emlékeiből ollózta össze. A hangulatot alapvetően meghatározza az éghajlat. Állandóan száraz forróság van, az emberek a napjuk nagy részét árnyékos függőágyakban töltik, hiszen még megmozdulni is nehéz ilyenkor.
Ezekben a falvakban mindent vastag por lep, amit a szél felkavar - de nincs eső, ami lemosná. Az élet hihetetlenül monoton, még az évszakok is csak alig észrevehetően változnak. Az eldugott falvacskákban semmi sem történik. Ilyen körülmények között követhetjük végig egy család történetének száz évét.
A hatalmas házban, ahol a Buendíák élnek, minden megtörténhet. Az öt generáció életét végigköveti a magány. Nincs olyan tagja a családnak, aki életét valamilyen módon ne magányosan élné le. Van, amelyikük a tengert járja, másikuk szerzetes módjára elvonul a világtól, de híres, forradalmár katona is található közöttük. A család férfitagjainak két közös vonásuk van, az egyik a nevük: csak két variáció fordul elő José Arcadio és Aureliano. Ez azért is fontos, mert csak az Aureliánok magva termékeny, és viszi tovább a családot. A másik közös vonás a magány, amelynek oka abban keresendő, hogy nem tudnak szeretni. Egyikük sem szerelemből született és egyikük sem tanult meg szeretni. Ahogy az író mondja: ,,A magány az én szememben a szolidaritás ellentéte."
Végeredményben e család történetének nincs optimista kicsengése. Egyikük sem tud boldogan élni, nem találják meg helyüket a világban. Talán olyan emberekből állt az öt generáció, akiknek nincs is dolguk itt a földön, csak véletlenül pottyantak ide. Ennek ellenére a Száz év magány fantasztikus könyv. Minden megtörténhet és minden meg is történik benne. Gyerekek születnek malacfarokkal, egy asszony egész életében földet eszik, és szülei csontjait a nyakában hordja, az első José Arcadio felesége, Ursula pedig legalább 120 évig él. És történik mindez teljesen természetesen.

és egy idézet a könyvből:
S bár négy éven keresztül bizonygatta szerelmét, Amaranta mindig megtalálta a módját, hogy nemet mondjon, de ne bántsa meg, mert szeretni nem tudta ugyan, de élni sem tudott már nélküle.
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Gabriel García Márquez: Száz év magány 2 idézet
  2023-02-18 18:37:03, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Kiss Judit Ágnes : Bűbájoskönyv (részlet)
  2022-11-14 17:08:13, hétfő
 
 


A mi időnk és terünk az éjszaka. A sötét, nedves és kiismerhetetlen. A mélység, ahol az érzések, vágyak és ösztönök születnek. A nagy anyaméh, ahol mindnyájan formálódunk. A csend, a várakozás, a türelem. A föld mélye, amely elrothasztja a mag héját, hogy kitörhessen belőle a csíra. A halál, ami az életet szüli.
Az emberek félnek a sötétségtől, mert elfelejtették, hogy az árnyékok csak a fényben jelennek meg,és minden árnyékot vet, amire fény esik. Behatoltak az éjszakába, a csendbe, a sötétbe. Fényszennyezés és zajszennyezés betegít és pusztít. A nappal lerombolja az éjszakát, mi pedig azt szeretnénk, ha több áradna a mi éjszakánkból a nappalaitokba. Több csönd, és több türelem. Több várakozás, és több formálódás. Nem kellenek mindig célok és projektek. Nyitott szívű és csöndes elméjű várakozás kell.
Az éjszaka a befogadásé, a foganásé, a megtermékenyülésé.

Kiss Judit Ágnes : Bűbájoskönyv
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Szinbád őszi útja (részlet)
  2022-10-18 21:03:49, kedd
 
 


"... kora ősz volt, amikor utazni a legkellemesebb, midőn Szindbád az asszonyokat érettgyümölcs-szagúnak érezte, és két kerek, barna kart kezdett gyakran látni képzeletében, búskomoly szemeket, és a szélben érett mákfejeket hallott csörögni a zöldségeskertben. A szarka tarkán és fontoskodva barangol a megszedett gyümölcsfákon, és cseregve jelenti a közelgő vendégeket."
"... csöndes és halk teremtésnek szokta elképzelni Málcsit, mint a hosszú, őszi délutánokat, midőn a napocska már csak látogatóba járkál el a piros levelű lugas közé, ahol szép és hosszú regényt olvas egy szomorú ember. (...) Az álmaiban ott élt Málcsi együtt azokkal a vágyódásokkal, amelyek a nagyvárosból néha-néha csendes kisvárosi cukrászboltokba, a sötét sikátorban állongó, régi házban varrogató leányokhoz és régi, bolthajtásos kőhidakra vezették Szindbádot, hol a folyó álmodozva siklik tovább a híd alatt, míg a távolban, a tisztára mosott torony körül galambok repkednek karikába. Az ingaóra, amely a sarokban zengő, muzsikás hangon üti az időt, az időjelző házikó a baráttal és az elhagyott kert pirosló sövényével: mindez Málcsi volt Szindbád részére..."

Krúdy Gyula: Szindbád őszi útja, 1911;
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Tükörképben
  2022-04-10 10:11:17, vasárnap
 
 


Néztem magam a tükörben, és felfedeztem, hogy ráncaim vannak...
Sok ránc van a szemem körül, a számon, a homlokomon.
Azért vannak ráncaim, mert voltak barátaim, és nevettünk.. sokat nevettünk, könnycsordulásig.
És találkoztam a szerelemmel, amitől örömömben pislogtam.
Azért vannak ráncaim, mert gyerekeim vannak, és aggódtam értük egészen a fogantatástól, és mosolyogtam minden új felfedezésükön, és éjszakákat töltöttem mellettük ébren.
Aztán sírtam..
Sírtam azokért az emberekért, akiket szerettem és elhagytak, rövid időre, vagy örökre, néha anélkül, hogy tudtam volna, miért.
Ébren maradtam, álmatlan órákat töltöttem olyan tervekkel, amelyek jól mentek, vagy rosszul sültek el, vagy soha el sem indultak a gyerekek láza miatt..
Nem aludtam, mert könyvet olvastam, vagy szeretkeztem.
Csodálatos, új helyeket láttam, amelyektől tátva maradt a szám a csodálkozástól, és felkerestem régi, ősi helyeket, amelyek mozgásra késztettek.
Az arcomon, a testemen minden barázdában benne rejtőzik a történetem, az átélt érzelmek, a legbensőségesebb szépségem, és ha ezt lemondnám, lemondnék magamról.
Minden ránc egy anekdota az életemből, a szívem dobbanása, a legfontosabb emlékeim fotóalbuma.

Marinella Canu

( forrás:Egész-ség)
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2024.04 2024. Május 2024.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 173 db bejegyzés
e év: 1182 db bejegyzés
Összes: 10322 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 179
  • e Hét: 1407
  • e Hónap: 5247
  • e Év: 98135
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.