Illés Judit versei,Illés Gábor, - menusgabor Blogja - Ábrányi Emil,Adamis Anna,Ady Endre,Ágai Ágnes ,Agytorna,Albert Einstein,Alföldi Géza ,Alhana,Ambrus Magdolna,Andók Veronika (,Andróczky Lászlóné ,Antoine de Saint-Exupery,Anyák napja - gyermeknap,Áprily Lajos,Arany János,Arany Viktor,Arany-Tóth Katalin ,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila & Emil,Átyim Lászlóné ,B. B. Nala,B. Huszta Irén,B. Radó Lili,Babits Mihály,Bagi Tibor,Bajza József ,Baktai Faragó Aranka ,Balassi Bálint,Balázs Béla,Balázs Sándor Turza /B.A.S.A.,Bálintffy Etelka,Balla Zsuzsanna,,

Továbbiak »
- Szótár

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Blogom

Blogom,

Képtáram

Képtáram,

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 2

Illés Judit versei

2020-05-25 21:00:17, hétfő

	ILLÉS JUDIT VERSEI AJÁNDÉK Remény Élet Valóság... Ennyi Mennyi Tengernyi... Cifra mulandóság. Ha Jézus nélkül élsz Kegyelem Szeretet Jóság... Ennyi Mennyi Tengernyi... Szeretni valóság . Ha Jézussal jársz , Tiéd lehet S ráadásul Az örökkévalóság. AKIK TUDUNK VÁRNI.... "Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. ,, Jeremiás siralmai 3,26 Célunk... Vágyunk... Tenger Mégis keveset ér egyedül az ember. Álmunk... Társunk... Valahol él... Keresd hát ! Várj kedves, Állj meg az úton , nyugodj ! Te ne kutakodj, Én se teszem Azt mondom mégis: Eléd hozza Mikor Ő gondolja, Mikor szükségetek lesz egymásra Bízdd az Úrra, S várj a találkozásra. Akkor majd tudni fogod, Te is Én is Az Ő végzése Számunkra a lélek menedéke. Az Ő rendelése Két szív találkozása, Eleve egymásnak ajándékozása, Az Ő szeretetének, s kegyelmének fénye. Fény, Világosság, mely nekünk adatik, Akik tudunk várni , akik szívében az Úr lakik. AMÍG LEHET Amíg lehet Addig szeress Nem tudhatod Meddig jársz utadon Amíg lehet addig mondd el Nem te szabod meg Saját életed Amíg lehet Ne a sírnál Ne utólag késve Inkább most bár néha félve Amíg lehet Addig ölelj Mondd mindennap Mondd el mit szíved érez Amíg lehet Addig add át életed Jézus kezébe A lelkedet. A TE AKARATOD Nem is tudom, miért ragaszkodom hozzá, Miért nem akarom elengedni? Miért ellenkezem Veled ? Te tudod , Uram, ez az emberi természetem. Bátortalanul, de mégis bízó hittel Ma hozzád fordulok, Szabadíts meg kérlek Önző énemtől: Legyen meg a Te akaratod: Akarom-e akaratod ? Te tudod, Uram, Istenem. Hányszor elhagyom útadat, De szereteted irgalmat mutat. Ez a legnehezebb: Önző énem letenni. ELVESZNI TE AKKOR SEM ENGEDSZ Elveszni Te akkor sem engedsz, Bár én legyek százszor engedetlen. Százegyedszer is hozzám hajolsz, Szólsz , hívsz a keskeny útra, a Te utadra. Bár tövis az út porát belepi, Ma már azon szeretnék Hozzád menni. kk Nem baj, ha felsebzi lábam, Nem baj, ha néha fáj a nem teljesült vágyam, Nem baj már, ha nem az történik, amit én szeretnék: Legyen meg a Te akaratod ! Legyen az életem, ahogy Te szeretnéd! EMBER SZERETETRE VÁGYTAM Ember szeretetre vágytam , gyenge voltam. Jézus szeretett , Tőle elhajoltam. Bűnbánattal hozzád Uram, ma visszatérek: Fogadd el kérlek, mit adni tud e meghajszolt lélek! AZ ÉN MAGYARSÁGOM Kárpátalja , Felvidék és Erdély Szívem értetek Úgy ég. Magyar vagyok Szíven Visken, Némán és Szalárdon Megáldod. Érted dobog Érted remeg Magyar népem Te vagy az én reménységem. Kárpátalja, Felvidék és Erdély Szívem értetek Úgy ég. Gyermekek Kicsik és nagyok Kiáltsunk együtt Mindenütt A világon Magyarok. Van még Hit, reménység, szeretet Amíg születnek Magyar gyermekek Amíg magyarul szól az Ige Amíg megmarad az emberek hite . Kárpátalja, Felvidék és Erdély Szívem értetek Úgy ég. FOHÁSZ Álom, álom, édes álom. Miért kerülsz el engemet ? Miért kell éjszakákon át Álmatlanul szenvednem ? S ha jő az álmodás Sors, miért vagy hozzám csalárd? Legalább álmomban add meg nekem azt , Mit az élet tőlem megtagadt! Egy boldog éjszakát adj nekem , Ha már boldog nem lehetek, Legalább álmomban legyenek jók, Szeressenek az emberek. FOHÁSZ (2) Uram Felbolydult az élet rendje Nincs meg bennem a lélek csendje. Körülvesz a tavasz Uram Az élet , A világ megingatott A ravasz. Te tudod Uram, Mit én csak sejtek. Te adhatod vissza a lelki rendet. Te teremtesz szívemben csendet. Te adod vissza, mi elveszett Könyörögve kérlek teremts bennem rendet, Lelki csendet. GONDOLATOM... Gondolatom : szárnyal, repked Nálad talán nyugalmat lelhet . A lélek harcában Uram Add meg nekem a békét, Te aki adhatod A Lélek menedékét. Miért mondok talánt, Mikor Te vagy a biztos Uram Nálad a kegyelem Melyet ajándék gyanánt Kínálsz fel , itt s most. Add meg Nekem kérlek, A remény tüze mindig szívemben égjen Uram, Teérted Én csak erre kérlek . HITVALLÁS Te vagy - az élet Ura Te vagy - a kegyelmi csoda Te vagy - kiért fáj a lelkem Te vagy - kiért megszakad a szívem. Tudom, vagy csak sejtem Te ezt nem akarod Szíved adtad, életedet Szent Fiadat - egyetlenedet. Érettem - ki engedetlen Érettem - ki mindig kérdez Érettem - kit gyötör az élet Add meg Uram , hogy megértsem kegyelmedet Add meg Uram , hogy ne legyek engedetlem Add meg Uram , hogy ne kétkedjek Add meg Uram, bátran menjek Fájó lelkem Megszakadt szívem adom Kegyelmedért cserébe. JÓNÁSKÉNT... Jónásként másfelé indultam Ninive helyett Tarzuszba gondoltam: Rendelt helyem, De te visszavezettél engem. Visszahoztál a cethal gyomrában , Rendelt helyemre, Ninive városába. Kényszeredetten hirdettem Igédet, Magam sem hittem , hogy ez elég lesz. Vártam a pusztulást, De Te kegyelmeztél, Ninive városa, el ne vesszék. Haragudtam, a bűnös város Kegyelme miatt. Nem értettem mit miért teszel? Prófétád voltam, mégis: Nem Akartam akaratod, Mégis haragudtam Reád, Míg meg nem értettem: Kegyelmed Féltő szereteted: A Megváltó hatalmát Hisz, Te a bűnös ember Bűnbánatát várod , s kegyelmezel neki Add meg, Uram nekem is, Hogy tudjak így szeretni. KITELJESEDIK AZ ÉLET Keres az ember Kutat, remél, vágyakozik Önmaga se tudja , hogy mit. Keres az ember Találgat, latolgat Egyszercsak észreveszi Elmúlik a földi lét maholnap . Keres az ember Keresek én is Találgatsz Te is Mire is születtél Míg végre rádöbben Feleszmél Az élet Jézusban több ennél. Kiteljesedik az élet Feléled a remény Hit által Jézusban meglátod Életed egyetlen lehetőségét MEGVÁLTÓD! Add , Uram Kérlek Tégedet Minél több ember éljen Teljes életet ! Életet Krisztusban Ki által szeretet, remény és hit Egymásba fogódzva Eljönnek maholnap. Elhozzák amit kerestél Kiteljesedik az élet Nem kell más, csak szeressél! LÉLEK ÉS ÉLET A lélek csendje, Az élet rendje. A lélek szava, Az élet maga. A lélek rendje, Az élet csendje. A lélek maga, Az élet szava. MÉGIS... Úgy vágyik a szívem, Uram, Hozzád! Nélküled az életem, Bartimeusi vakság. Kitárom szívem, Eléd hozom vétkem, Bűneim szennyétől Szabadíts meg engem. Tudom, hogy Tiéd a kegyelem Tudom, hogy nekem adni akarod. Add, hogy akarjam én is, Oldd fel e szív závárait, Ha kell akaratom ellenére is, MÉGIS. MIÉRT? /Tibor emlékére / Miért? Ne kérdezz így ! Mi célból ? Ez pontosabb Urunk elé Így vidd Bánatodat . Miért? Szakadt fel a sóhaj A sírnál Hol ma Ifjú élet szállt alá Miért? Ne így kérdezz! Mi célból? Ez pontosabb E kérdéssel az Úr Rád s rám mutat. Most sírjál! Itt, ennél a sírnál Barátod koporsója felett Döbbensz rá Eltékozoltad életed. Hányszor, de hányszor Maradt néma ajakad? Hányszor de hányszor Nem volt egy jó szavad? Nem érsz rá ma sem Nincs időnk egymásra A beszélgetésre Vagy csendes hallgatásra. Állj meg te is az úton Ki már messze mentél Ki már mindent elfeledtél Itt, ennél a sírnál Barátod koporsója felett Döbbensz rá Újra kezdheted. Neked, s nekem még lehet Átértékelheted életed. NÁLAD... Nálad jár a szívem Téged vár a lelkem Gondolatom hozzád csatangol Te vagy ki a szívemben barangol. Küldd vissza a szívem Ám, ha mégse menne Add oda a Tiéd nekem Áldott csere lenne. Hercegem... Álmaim lovagja Ne félj, Lelked is akarja Szívcserénk, Életünk Istentől megáldott Szerelmét. NEM KELL MÁR Nem kell már gazdagság Elég nékem a kegyelem Nem kell már szabadság Ha nem Benned lelem. Engedd meg Uram, Istenem Hadd legyek rabszolgád, GYERMEKED. PÜNKÖSDI CSODA Pünkösdi csoda Virágzik a lelkemben. Szívem ajtaja Áldott Ígédért epedez. Add, kérlek : A Lélek csodáját! Vedd el a kétség, A megkötözöttség rabságát. Oldd fel az ajkam, Hogy hirdetni tudjam: Miként Jeremiás, Nehogy azt mondjam: Ah, ah Uram, Istenem ! Ímé, én nem tudok beszélni. Add meg szolgádnak , Kérlek, Illesd meg számat, Add nekem is ígéretedet, Miként Jeremiásnak: S ekkor szólt az Úr, S megilleté számat: Adá az Ő igéjét számba, Hogy én, a méltatlan, Legyek kegyelemben élő, Az Úrnak drága szolgája. Járjam az útat, mit nékem Ő adott! Legyek hű sáfár, Vessem a magot. V A L L O M Á S Olvasandó : 1 Királyok 19,9-18 János evangéliuma 17,3 Kősziklára állt a lelkem, Mikor megláttalak Téged. Egy perc volt, s tudtam: Mássá lett az élet. Mi eddig volt, csak a lét dadogása, Hangzavarral töltött idő elpocsékolása. Értelmet életem Általad kapott, Akkor, amikor már úgy éreztem: Minden elhagyott. Életem sötét egére , Te hoztad a fényt, Isteni szent titok, Találkoznunk, de jó, hogy megadatott. Köszönöm életem legszebb napját, Mely csak Veled lehetett teljes, - Visszaadtad mindazt, - Amit más tönkretett. VELED URAM... Eljött az idő Mikor már Elhiszem Jézus nélkül Nincs életem Eljött a perc Itt van már Elhiszem Minden utamon Célhoz csak Veled érkezem. Hárman kell, hogy legyünk Te már régóta tudod Jézus nélkül Nem lehetünk boldogok. Rájöttem én is, s talán Eltűnik végre a magány Együtt indulunk Hárman az úton Veled Jézusunk. VÁGYOM Vágyom a magasba S lent ragadok a porba Nem tudom Nem látom Mi vár ott ? Lehet a vágyam szárnyaló Egeket hasító A földi való Mást mutat Uram, Te tűzd ki a jó utat! Vágyaim - enyémek. Legyenek maholnap remények. Remények,melyek nálad lakoznak: Istenem maradjak meg gyermekednek, alázatosnak.

0 komment , kategória: Illés Judit & Gábor

Illés Gábor

2016-07-07 21:30:10, csütörtök

	[bI]LLÉS GÁBOR Gábor fiatalon, alig 20 évesen a legszörnyűbb halálok egyikével halt meg, a fiatalember féltérden állva behúzódott egy ház tövébe, amikor 90 km/órás sebességgel letért az útról egy nő a Suzukijával, és nekihajtott a ház falának. Gábor éppen ott írt verset. A kis papírfecnit és a tollat megtalálták a teste mellett... Nagy öröm a szüleinek, hogy Gábor fiuknak sok verse nagyon sok blogba felkerült. Sajnos ő nem érhette meg ezt, pedig biztosan nagyra értékelte volna. 2002-ben, alig húsz évesen halálra gázolták. Talán ezért is örülünk azért ennyire, hogy van, akiknek tetszenek a versei, köszönjük! Illés Gábor - élt 20 évet... Link Forrás: Internet EGYÜTT - LÁBNYOMODBAN JÁR Éjjel füstjébe burkol a szeplőtlen képzelet a szeplőtlen képzelet kész vagy rám mondja az élet mondja az élet válladra teszi ólomterhű kezeit ólomterhű kezeit és elbocsát végül nem vagy egyedül, van aki szeret van aki szeret lábnyomodban jár vigyázza lépteid vigyázza lépteid nem kell hátranézned ne lásd meg arcát ne lásd meg arcát ő látja a tiédet látja a tiédet szavakban tűnik el s feltűnik egy újban feltűnik egy újban és összeköt titeket összeköt titeket a szenvedés lábnyoma míg nyakatokra hág nyakatokra hág sétáló percei elnyújtják kínjaid elnyújtják kínjaid oltalmat nyújtanak összekulcsolt kezeid összekulcsolt kezeid s megmutatják az életet az életet lehunyt szemmel érzitek egymást érzitek egymást átölel titeket a tér és idő a tér és idő összekötöznek a szárnyas éjszakák a szárnyas éjszakák s a fáradt reggelek a fáradt reggelek s tudjátok nem vagytok egyedül nem vagytok egyedül betakar egy érzelem betakar egy érzelem. EMLÉK Szerelemnek hívtalak, és hazudtam, hogy élhessek. Lámpafény vagy és gyertya lángja. Téged idéznek utcák s padok, de ezekbe én már nem kapaszkodom. Akartam rég a szádat, hogy ne legyen bennem ború. Bár lényem ellenedre van, szavaim végleg belemosnak szép testedben minden alagútba R.: Én leszek aki nem kellett neked, Aki sok volt és kevés lett. Én leszek aki belőled szól végleg, Akit soha többé el nem érhetsz. Maradok ami vagyok, versek és elvesztegetett szeretetteljes mondatok. A miértek vesznek a múló percben. Emléknek lenni kevés talán, de elvesztettél egy őrült éjszakán. Annyi mindent mondanék Neked, és akarnám, hogy fájjon a nevem, ha néha napján ki-kiejted, de nem boldogít szenvedésed. Csak rám gondolsz és tudod majd, hogy nem felejtesz el soha. R.: Én leszek aki nem kellett neked, Aki sok volt és kevés lett. Én leszek aki belőled szól végleg, Akit soha többé el nem érhetsz. Értelmetlen lehetett, ami megesett hajdanán. Csókjainkat el is feledted, ami maradt, a csönd utánam, Beléd mar és a bánatba belehal. Ára van a terveinknek, én buktam a tieidért. Tűnt percek benned rejlenek. Veled leszek minden hajnalon, ha zokogsz, mikor eszedbe jutok. R.: Én leszek aki nem kellett neked, Aki sok volt és kevés lett. Én leszek aki belőled szól végleg, Akit soha többé el nem érhetsz. FOHÁSZ Torkomra fagy a szó, de nem azért, mert nem vállalom a harcot. Lásd, övemen ott az üres hüvely, és karddal és pisztollyal a kezemben rohanok a csatába a többiekkel. Csak fáj a csapás, hogy itt a tömegben arcul üt az is, aki szeret és akit szerettem. Nehéz megbocsájtani, mert tudod te is, én is, milyen magányos vagyok, és ezek a sebek nehezen múlnak el, habár tudom, nem akarattal csináltad, vagy magadért, hanem, hogy téged se érjen ütés sehonnan: főleg tőlem ne. Ha végetér a csata, a mai nap csatája, visszatérünk a lövészárkainkba, hogy sebeinket nyalogatva készüljünk a holnapi napra. Látod, én itt egyedül ülök, vérző sebem átüti a gézt, s félve nézem, hogy egyesek halottaikat számba véve végigsétálnak a csatatéren. Jó volna, ha ideülnél mellém, és mint orvosom, a helyére tennéd meggyötört testem minden porcikáját, és lelki sebeimre gyógyírt adnál azzal, hogy vagy, és nem hagysz egyedül a tábortüzek fényétől távol sebesültekkel és halottakkal. Tudhatod, én sokat nem nyújthatok, hisz egyszeri ember vagyok: se beszélni, se írni, se látni, se hallani, se érinteni nem tudok úgy, mint szeretnék, hogy megérthesd, mi építi fel és tartja össze vérből és sárból épült satnyán összetákolt testemet. Ez csak egy fohász, ami nem tud semmit, csak csendben suttogom, összekulcsolt kezem alatt az éj leplébe burkolva, hogy ne hallja más, csak Te, hogy azt tehess vele, amit akarsz, hisz látod: rettegek, hogy láthatok, hallhatok és érezhetek úgy, mint a többiek! De ez csak egy fohász, amit rajtad kívül nem hall senki más. (2001. augusztus) HIÁNYZOL Már nem is vagy. Már nem is vagy itt velem. Már mással pergetem ujjaimról éveim fonalát. Aztán mégis feltűnik egy-egy emlék, egy leveled akad kezembe. Hajók, padok, füvek, kagylók, ásító Hold, nyári meleg. Megint minden Te vagy. Hiányzol. Csak magamnak suttogom. Csak magamnak. Hangosan nem lehet. Bánatom óvatosan dúdolom, boldogságba csomagolva, de azt hiszem, így is látsz belőle valamit. Hiányzol. Csak ennyi. Bocsánat. Át mély völgyeken, magányon, hegyeken, boldogságon, a levelek erében dobogod vissza önmagad. Hozzám beszélnek a kis bogarak és a nagypelyhű hóesés. Némán üvöltik felém: hiányzol! Hiányzol! Hiányzol... HUSZADIK Itt van az arcom. Nem is arc: egy egyszerű eltévedt tekintet. Semmi, mint ami magam is vagyok. Hiába gyűrt zsebembe szavakat az élet: végesek, akár a gödrök üres kezemben. Az ágy felén fekszem csupán, kihűlt a helyed is. Észrevétlen elvesztettelek, és veled magamból egy gyermeket. Némán dobogó Holdszív az arcom, mosolyom reggel csak a tükör visszhangozza. Szádon szűkre szabott szavak, motyómban emlékek: dagad..., de mégis üres. Hiányzik belőle - talán - pár igaz szó. Az árulás tövében ülök, nézem, ami lettem. Elhaló tekintet mögött párás a szemem. Pusztítok - pusztulok szüntelen, s tudom: hiába markoltam görcsösen a tollat. Semmi voltam szenvtelen világban - boldog huszadik születésnap. 2002. július 1-3. JÁTÉK Akár egy könnyű játék. Levegőtlen szobában: csak mi ketten. Ezer álarcban pórázon vezeted sötétbe a nappal tiszta fényét. Játék. Hamis és törött. Hitegetsz. Hinni hagysz, hogy eljátszhasd újra önmagad. Szavakat keresek sok hazug szó között. Nyugalmat suttogsz fülembe. Hangtalan suhanásban, csak én, senki más nem ért. Huncut mosollyal felveted a fejed. KERESETT BOLDOGSÁG Hol a rím, melyben újra melléd fekhetek, melyben elalszol mellettem csendesen, vidáman; melyben újra azt mondhatom: múzsám lettél, egy csók ízű, véresre festett hajnalon. MAGÁNY Tépett csókká pusztul az este. Nem alszom. Itt minden csak tüntető képzelet. Nem találok egy pillanatot, hiába turkálok emlékeimben. Jelentés nélküli szavak közt őrlődöm. Még egy utolsót szívok cigarettámból, azután átölelem a csendet. Magukba zárnak a falak. Zaklatott, magányos, langyos sejtelem tart még ébren. Tépett csókká pusztul a tested. Úgy rémlik itt minden csak tüntető képzelet. A huzatos pályaudvar kicsípte arcod, álmom kerete vagy, szélfútta őrület. Fénykép rólad - vérfoltos valóság -. Elmosódó álmomon tapos az élet, kezem nincs, hogy felvegyelek a sárból. Gyűlölöm a falakat. Talán holnap újra írok. MÉG VÁRLAK 1. Szavaimmal kacsintok szemed felé, érdekel-e még különös világom? Érzékeny ujjaid, mint térképen a tábornok megsejtik-e még törékeny lényegem? Kitapintod-e még egyszer vívódó énemet? 2. Gyűlöllek talán, mert ellöktél, mikor igazán hívtalak. Levegőt ölelek helyetted - esett menekvés -. Letépted a kitartás zsibbadt láncait, mikor simogatást könyörgött üres önmagam. 3. Nem kell a lenéző sajnálat! Bár értenéd és szeretnéd, hogy ennyi vagyok csupán! Kétség, szó, indulat és ... rengeteg elrejtett szeretet. 4. Az idő ránk tapos. Csöndesen elhal a remény. Ágyneműmről lassan lemosom véredet. NE HAGYJATOK MAGAMRA! Néhány őszinte szavamtól felfröccsennek az életem borító élethazugságok. Annyira egyedül él az ember! Ne hagyjatok magamra! Ezért vagyok a szerelembe szerelmes. Elég a mimézisből! Csak tapad a kezemhez, mint sár, mit térden állva hajamról az esővel próbálnám meg lemosni. Ne félj a jövődtől! Egy mélyre rejtett, de kibányászható dologtól, vagy csak mindenki más érzésétől. Valamit úgy adsz hozzá a világhoz, hogy önmagad veszejted bele a természetbe. Egyedi vagy, de mégsem leszel egyedül. ÖRÖKKÉ Alattam vagy és fölöttem vagy, füst vagy és az erdő fái közt útját kereső szél. Te vagy én vagyok mi vagyunk Te élsz engem én írom magamat és minket. Együtt vagyunk magányosak. Kezemen sebesült kezed bársonyos lenyomata. A keresztek kertjéig egymáséi leszünk. 2001. május 16. REKVIEM 1. Keserű fák közt bolyongva végül eltévedsz a vaksötét őrület kérdőjelei között. 2. Felőröl az élet csak küzdeni örökké a jégcsap nedvei megmerevedve csöppennek arcomra rám hasít az emlék. 3. Önmagad pazarlod tintával, papíron szakadékba zuhansz kezed - kezem ernyedt sikolya a végtelenbe fut. 4. Mondd mire vársz még nyakamon ülsz akár seben az alvadás nem vagy már ember csak testetlen alkotás. 5. (csak Neked) Előtörsz néha a mélyből hiány vagy az álomból kivesztél elfogyott múltunk mint rímből a kitartás. 2002. április SZALMAVIRÁG - MÉG SZERETNÉK Még szeretnék: némaságra csendet írni, mély titkokat megsejteni, teli kézzel kéregetni, önmagammal szembenézni, játékok között térdepelni, még egyszer, őszinte hittel játszani, egyenes úton eltévedni, esőcseppből könnyet inni, könnyű széllel elrepülni szörnyű percben mosolyogni, valamit neked mondani, kezedből szeretetet venni, senki elől bujdokolni, barátságot elültetni, szerelemben haldokolni, még szeretnék: szerelemből csókot adni. VAN EGY PERCED? Elmondanám, amit nem lehet. Elmondanám, ami itt van belül, ami feléd húz mindig. Amiről most hallgatni kell, amiről hallgatni fáj, amiért mindig kár, mert szegény halva született. Elmondanám, de nem lehet, az örökké hiányzó szemeket, a mozdulat meséjét, sóhajok kérését, a hajad illatát, kezeid játékát testemen, ahogy becéznélek kedvesen, kedvesem, ahogy kívánnám nyelvünk játékát. Elmondanék néked sok szépet, elmondanám, amit nem lehet, elmondanám... de nem lehet.

0 komment , kategória: Illés Judit & Gábor

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 2

2024.12

2025. Január

2025.02

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas


		1	2	3	4	5

6	7	8	9	10	11	12

13	14	15	16	17	18	19

20	21	22	23	24	25	26

27	28	29	30	31

Blog kereső

Bejegyzések
ma:	1 db bejegyzés
e hónap:	11 db bejegyzés
e év:	11 db bejegyzés
Összes:	4964 db bejegyzés

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Ma: 2733
e Hét: 6443
e Hónap: 23874
e Év: 23874

Szótár

Blogok, Szótár,
© 2002-2025 TVN.HU Kft.