|
 1/9 oldal 
|
Bejegyzések száma: 85
|
|
|
|
|
|
2024-10-21 22:26:30, hétfő
|
| |
| |
Milyen nép lakik itt?
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
- Hová való vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-19 18:53:37, szombat
|
| |
| |
Tanulságos történet - A szegek
Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt. Az apja adott neki egy zacskó szeget, hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be egyet az udvar végében lévő kerítésbe.
Az első napon 37 szeget ütött a fiú a kerítésbe. A elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe beütött szegek száma napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mit a szegeket beütni a kerítésbe.
Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú egyetlen szeget sem ütött be a kerítés fájába, Ekkor megkereste az apját, és elmesélte neki, hogy ma egyetlen szeget sem kellett a kerítésbe ütnie.
Ekkor az apja, azt mondta neki, hogy minden nap, amikor megőrzi a nyugalmát, és nem kerül veszekedésbe senkivel sem, húzzon ki egy szeget a kerítésből. A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte apjával, hogy már egy szeg sincs a kerítésben.
Az apa elkísérte a fiát a kerítéshez, és így szólt:
-Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg mennyi lyuk van ezen a kerítésen.
Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor összeveszel valakivel, és amikor egy gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen.
Belemárthatsz egy kést egy emberbe, majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ott marad. Mindegy hányszor is kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-01 17:46:33, kedd
|
| |
| |
Megkérdezték a sámánt:
Mi a méreg?
Bármi, amiből a szükségesnél több van, az méreg. Lehet az hatalom, lustaság, étel, egó, ambíció, hiúság, félelem, harag vagy bármi más.
Mi a félelem?
A bizonytalanság el nem fogadása. Ha elfogadjuk a bizonytalanságot, akkor kalanddá válik.
Mi az irigység?
Nem fogadjuk el a jót a másikban. Ha elfogadunk jót, akkor inspirációvá válik.
Mi a harag?
Nem fogadjuk el azt, ami felett nincs hatalmunk. Ha elfogadjuk, akkor toleranciává válik.
Mi a gyűlölet?
Nem elfogadni az embereket, ahogy vannak. Ha feltétel nélkül elfogadjuk őket, szeretetté válik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-16 17:35:38, hétfő
|
| |
| |
Vlagyimir Szutyejev: A gomba alatt
A hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.
-Hangyácska, Hangyácska, engedj ide emgem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
-Már hogyan is engednélek - kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen elférek alatta?!
-Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást. Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott.
Futva jön Egérke.
-Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!
-Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely.
-Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!
Összébb húzták magukat és beengedték az Egérkét a gomba alá. Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
-Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
-Nincs már több hely!
-Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
-Na jól van. Összébb húzódtak - jutott hely a Verébnek is. Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
-Bújtassatok el! - kiáltozta. - Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
-Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb! Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
-Nem láttátok a Nyulat? - kérdezte.
-Nem láttuk bizony! Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
-Nem itt bújt el?
-Ugyan, hogy bújhatott volna ide? Megcsóválta a farkát a Róka, és elment. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek.
A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:
-Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
-Brehehehe! Brehehehe! - heherészett valaki. Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:
-Ó, ti okosok! Hiszen a gomba... A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta. Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.
Ti is kitaláltátok?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-07-13 20:25:47, szombat
|
| |
| |
Egy szerzetes úgy dönt, hogy egyedül meditál.
Kolostorától távol hajóval a tó közepére megy, lehunyja a szemét, és meditálni kezd.
Néhány órányi zavartalan csend után hirtelen úgy érzi, hogy egy másik csónak csapását érinti a sajátja. Még mindig csukott szemmel érzi, hogy haragja erősödik, és amikor kinyitja a szemét, kész kiabálni a csónakossal, aki meg merte zavarni a meditációját.
De amikor kinyitotta a szemét,
látta, hogy ez egy üres csónak, nem kikötve, a tó közepén lebeg ...
Abban a pillanatban a szerzetes eléri az önmegvalósítást, és megérti, hogy a harag benne van; egyszerűen szüksége van egy külső objektum találatára annak kiváltásához.
Ezt követően, valahányszor találkozik valakivel, aki irritálja vagy provokálja a haragját, eszébe jut;
a másik ember csak egy üres csónak.
A harag bennem van. "
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-07-12 19:34:05, péntek
|
| |
| |
Öltönyös világ...
Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette.
Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi. A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember.
Megkérdezi a pásztort:
- Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet?
A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja:
- Rendben.
A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képet a környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő-programmal, összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz és azt mondja:
- Pontosan 87 juha van itt a környéken.
- Igaza van, - válaszolja a pásztor. Válasszon ki egy juhot magának.
- A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába.
A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal:
- Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?
A fiatalember nagyképűen rábólint.
A pásztor erre azt mondja:
- Maga tanácsadó.
- Honnan jött rá? - kérdezi.
- Nem volt nehéz. - feleli a pásztor.
- Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna.
- Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam.
- Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom.
Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyát!
(?)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-06-07 23:12:06, péntek
|
| |
| |
1795. június 7-én született Pató Pál,
(névváltozat: Pathó Pál) magyar alszolgabíró, községi jegyző. Petőfi Sándor 1847-es költeményében őt mintázta.
Kisnemesi családban született Muzslán, a Duna bal partján, Nyergesújfaluval átellenben elterülő kis településen (jelenleg Szlovákia). Apja Pathó János, anyja Németh Borbála. Pathó Péter Pál néven anyakönyvezték. Egy testvére ismert, Ignác, aki 1788-ban született. Kétszer házasodott, először Menyhárt Teréziát vette feleségül 1818-ban, majd Terézia elhunytát követően Varga Erzsébetet 1843-ban, mindkettőt Magyarszőgyénben. A Teréziával kötött házasságáról készült anyakönyvi feljegyzés szerint Bény községből (akkor Kis és Nagybény) érkezett Magyarszőgyénre. Petőfi Sándor híres versében írtaknak megfelelően nem siette el a gyermekek nemzését, első feleségétől házasságuk tizenhatodik évében született első utódja, Pató Ferdinánd. Ezt követően valamelyest serényebbé vált Pató Pál urunk, és a két feleségétől 1852-ig bezárólag még további hat alkalommal érkezett gyermekáldás.
Esztergom vármegye alszolgabírója, valamint Szőgyén község jegyzője volt. 1848-ban a helyi nemzetőrség megszervezője.
1855. április 28-án hunyt el tüdőszélhűdésben Magyarszőgyénben.
Petőfi Sándor 1847 novemberében írt Pató Pál úr című költeményében őt mintázta meg, amelyben a semmittevő köznemességet figurázza ki.
Petőfi Sándor: Pató Pál Úr
Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet.
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"
Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj' isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"
Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"
Hát a mente, hát a nadrág,
Úgy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"
Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
"Ej, ráérünk arra még!"
1847
Képek:
Pató Pál arcképe, rajzolta Ponori Thewrewk Ádám Ajtony
Szögyén (ma Svodin) a mai napig tiszteli és fenntartja emlékét. A község szobrot állított emlékére 1999-ben. Király Mária Svédországban élő, szögyéni születésű apáca pénzadományából, Nagy János szobrász mintázta meg Pathó Pált." Martelyman.blogspot.com.
Pató Pál és Wargha Örzsébet sírja Szőgyénben / Ponori Thewrewk Ádám Ajtony
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-28 16:39:28, vasárnap
|
| |
| |
Ne bolondozz
Ne bolondozz, mert úgy maradsz! - mondogatta hajdan igen sűrűn a mamám. Természetesen ebben sem hallgattam rá. Pedig milyen igaza volt! Úgy maradtam... De nem bánom. Most aztán itt állok ősz fejjel, mint éretlen kamasz, aki öregedő urat játszik, de folyton kilóg a lóláb.
Ma se tudom komolyan venni a főokosokat, akik az észt osztják és még kevésbé az önnön koruk méltóságába belepistult polgártársaimat, akik pusztán már azért is tiszteletet várnak el, mert megértek ennyit, meg annyit. Tény, hogy ezekre a produkciókra nem mindenki képes, de akkor náluk is jobban kéne tisztelnem azokat a teknősbékákat, akik jóval magasabb kort érnek meg.
Anno, nagyszájú ifjonc koromban gyakran ez volt az érv ellenem a viták során: ,,Te ezt még nem értheted, te ehhez túl fiatal vagy" . Igaz, most meg agyam lágyultságának előre haladott állapotára hivatkoznak olykor, hogy ezekkel a megroppant képességekkel én már nem érthetem meg a ... A három pont helyére bármi behelyettesíthető.
Szokták még emlegetni második gyerekkort is, de ott még nem tartok, hiszen még az első se múlt el. Vagy, ha mégis, akkor közben olyan szenilis lettem, hogy észre se vettem.
Jó, persze, szükség esetén én is el tudom játszani a komoly, felnőtt embert, a megbízható dolgozót, de ha nem elkerülhetetlen, inkább nem teszem. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de rosszul áll nekem ez a szerep, nem is érzem jól magam benne.
De hát az elvárások... Már kamaszként se érdekeltek. Mikor még előttem volt az élet és volt egy sereg vesztenivalóm. Mondjuk, az élet most is előttem áll, igaz már jóval rövidebbre szabva. Az idő kérlelhetetlen hatalmát jelzi az is, hogy egyre több nyűgöm és nyavalyám van. No, de alsó tagozatos koromban ugyanígy kerülgetett a skarlát, kanyaró, mumpsz és hasonszőrű társaik, Mindent el is kaptam, amit csak lehetett, de akkor se sokat fájdítottam a fejem miattuk, holott sokkal többet kockáztattam, egy egész életet. Akkor meg most miért tenném?
Jó mulatság, férfimunka volt és nagyon remélem, egy jó darabig még elmulatok ezen a földön, bosszantva egyes begyöpösödött polgártársakat, épp úgy, mint hajdan. Akkoriban páran nehezen viselték az éretlen tizenévest, most másoknak meg az éretlen hatvanastól megy fel a pumpa. Mert nem és nem akarja az csinálni, amit elvárnak tőle. Tán nem is tudja...
Már nem annyira rövid életem során elég sokan és sok helyen várták el, hogy ,,megfeleljek" és amikor néha rákérdeztem, hogy ők nem akarnának esetleg megfelelni nekem, akkor rögtön hápogva vették a levegőt. Hogy képzelem?!
Nagyon egyszerűn, mindenki üsse el azzal az idejét, amit szeret csinálni. Mulasson olyan jól, ahogy csak kitelik tőle. Már, ha másoknak nem árt ezzel. Minek folyton gyászbeszéden töprengeni, amikor azt úgyis más mondja el a dolgozó fölött? Gyászbeszéden, amit ő úgysem fog hallani. Szerencsére. Vagy hála Istennek.
Barta Ferenc
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-27 19:27:19, szombat
|
| |
| |
A kőfaragó
Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt magával és az életével.
Egy szép napon, amint mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun, és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőnél előkelőbb látogatók. "Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő!" - gondolta a kőfaragó. Elfogta az irigység, és azt kívánta, bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene szegény kőfaragó módján tengetnie az életét.
Legnagyobb ámulatára egyszerre gazdag kereskedővé változott. Nagyobb pompa és hatalom vette körül, mint amit valaha álmodni mert volna. Irigyelte és gyűlölte is mindenki, aki nála szegényebb volt. Egyszerre pompás gyaloghintót vittek el a háza előtt, a gyaloghintóban magas rangú hivatalnok terpeszkedett, körülötte szolgák hada és gongot ütő katonák. A leggazdagabb ember is mély meghajlással hódolt a menet előtt. "Milyen hatalmas az a hivatalnok" - gondolta. "Bárcsak magas rangú hivatalnok lehetnék!"
Ezután magas rangú hivatalnokká változott. Mindenhová dúsan hímzett gyaloghintón cipelték és a nép reszketett tőle és gyűlölte és földig hajolt előtte, amerre csak járt. A nyári nap forrón tűzött, és a hivatalnok iszonyúan kényelmetlennek érezte a fülledt gyaloghintót. Kinézett. A nap fenségesen ragyogott az égen és tudomást sem vett a hivatalnok létezéséről. "Milyen hatalmas a nap!" - gondolta. "Bárcsak nap lehetnék!"
Ezután nappá változott, mindenkire pokoli erővel sütött, kiégette a mezőket, és a földművesek átkot szórtak rá. Ám egyszer csak nagy fekete felhő kerekedett, és odafurakodott a nap és a föld közé, így a nap sokat veszített erejéből. "Milyen hatalmas az a viharfelhő" - gondolta. "Bárcsak viharfelhő lehetnék!"
Ezután felhővé változott, elárasztotta a mezőket és a falvakat, mindenki kétségbeesésére. Hamarosan azonban úgy érezte, hogy valami nagy erővel tolja. A szél volt az. "Milyen hatalmas a szél!" - gondolta. "Bárcsak szél lehetnék!"
Ezután széllé változott, lefújta a cserepeket a háztetőkről, kicsavarta tövestől a fákat, és mindenki gyűlölte őt és félt tőle, amerre csak elsüvített. Hanem egyszerre csak nekirohant valaminek, amit bárhogyan igyekezett is elfújni, csak állt rendületlenül. Hatalmas szikla volt az. "Milyen hatalmas ez a szikla!" - gondolta. "Bárcsak kőszikla lehetnék!"
Ezután kősziklává változott, hatalmasabb volt mindenkinél a világon. Ahogyan ott állt, egyszer csak kopácsolást hall, egy kalapács hangját, és érezte, hogy farigcsálják az oldalát. "Ki lehet hatalmasabb nálam, a sziklánál?" - kérdi. Letekintett, és mélyen maga alatt meglátott egy kőfaragót.
Kínai mese
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-24 17:06:06, szerda
|
| |
| |
A boldogság ült a világvégén és lógatta a lábát a semmibe.
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte a Semmi a Boldogságot.
- Csak ülök. - mondta a Boldogság.
- De mindenki téged akar! - okvetlenkedett a Semmi.
- Tudom. Csak rossz helyen keresnek. Pénzben, hatalomban, autóban, palotában. Ott úgysem találnának meg. - magyarázta a Boldogság.
- És most mi lesz? - kérdezte a Semmi.
- Egyre jobban üldöznek, átgázolnának mindenen, nem állhat útjukba senki, ...még te sem... - ráncolta homlokát a Boldogság.
- Ideérnek? - kérdezte a Semmi.
- Egyre közelebb vannak. - árulta el a Boldogság.
- A világvégéhez? - kérdezte a Senki.
- A világvégéhez. - bólintott a Boldogság.
- És te nem teszel semmit? - kérdezte a Semmi.
- Rajtuk múlik. Minél jobban hajtanak, űznek, annál több akadályt állítanak, annál több bajt okoznak maguknak. Talán rájönnek, hogy rossz úton járnak. - tárta szét karját a Boldogság.
- És Te? - kérdezte a Semmi.
- Majd ha ott keresnek, ahol igazán lenni szeretek, akkor újból visszaköltözöm. - nézett a Semmire a Boldogság.
- Az hol van? - kérdezte a Semmi.
- Az önzetlenségben, az odaadásban, a szeretetben, a tavaszi napsütésben. - válaszolta a Boldogság.
- A tavaszi napsütésben? - kérdezte a Semmi.
- A tavaszi napsütésben! - mosolygott a Boldogság."
(Ismeretlen szerző)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/9 oldal
|
Bejegyzések száma: 85
|
|
|
|
2024. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
61 db bejegyzés |
| e év: |
2551 db bejegyzés |
| Összes: |
11687 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 257
- e Hét: 4960
- e Hónap: 17175
- e Év: 237995
|
|
|
Offline
