|
 1/8 oldal 
|
Bejegyzések száma: 75
|
|
|
|
|
|
2024-04-18 20:23:04, csütörtök
|
| |
| |
Tóth Ágnes - Szervusz pad
Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy pad. Ez a pad egy hosszú utcán állt egy négyemeletes tömbház előtt és nagyon kényelmes ülőalkalmatosságnak bizonyult. Szívesen fogadta a megpihenni vágyó embereket, a nehéz szatyrokkal érkező asszonyokat, az idős, fájós lábú és derekú öregeket, a csacsogó gyerekeket, akik kiizzadva huppantak le rá a sok szaladgálás után és még szívesebben adott helyet a szerelmespároknak, akik szép szavakat suttogtak egymásnak, csókolóztak és a pad támlájába vésték nevük kezdőbetűit. Hallgatta a legfrissebb híreket, amit a pletykásabb asszonyok fecsegtek el egymásnak, talán kicsit el is szundított a sok duruzsolástól, sőt egy-egy hajléktalannak is pihenést nyújtott éjszakára, örülve, hogy ágynak álmodják őt reggelig.
Fiatal, de már szépen lombosodó fa nyújtott árnyékot a pad mögötti keskeny zöldövezetben. Rigók fészkeltek, fütyörésztek rajta és a pad a pihenő emberekkel együtt örömmel hallgatta a csodálatos trillát. Boldog szerénységgel állt ott már egy évtizede, pihenést nyújtva az embereknek. Nem tudta, hogy ő egy kuriózum, ritka példány, mert a város utcáin nincsenek pihenést szolgáló padok, csak a parkokban, és éppen ezért veszik nagy hasznát és becsülik meg őt az erre vetődő, megfáradt emberek.
Ráláttam arra a padra az ablakomból. Elnéztem a különböző nemű és korú embereket, akik megpihentek rajta és jó érzés töltött el. Hogy miért? Mert jó volt látni, hogy ebben a fárasztó világban, ahol az örömök fő forrása a pénz, pár szál deszka is boldoggá tudja tenni az embereket. Magamban áldottam azt a személyt, aki a háza elé állította ezt a padot.
Ám a tegnap, amikor kinéztem az ablakon, hiányérzetem támadt. Először nem tudtam miért. Aztán rájöttem, hogy hiányzik a pad. Valaki lefűrészelte és csak a padot tartó lábak csonkjai meredeztek árván a járdaszélen. Döbbenten néztem a helyét és nem akartam hinni a szememnek. Mi történhetett?
Talán a földszinten lakók megunták a padon ücsörgők tereferéit hallgatni? Vagy valakinek kellett a deszka? Netán a városrendezési hivatal vágatta le, mert nem volt engedély arra, hogy ott álljon? Nem tudom, nem tudhatom. De bárki is tette, egy kedves, a környezethez tartozó, a megfáradt emberek pihenését tíz évig szolgáló bútordarabot végzett ki. Eltűnt hát a sokunk pihenését szolgáló pad épp úgy, mint sok más apró örömforrás is, ami egykor körülvett minket ebben a városban.
Szervusz pad! Köszönjük, hogy voltál!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-14 18:46:31, vasárnap
|
| |
| |
A pitypang legendája
Isten küldött egy angyalt, hogy megkérdezze a növényeket, hogyan nézzenek ki.
Mindegyikük szép piros vagy fehér, nagy virág akart lenni, úgy virítani, mint egy nyári álom, vagy kék, mint a tiszta ég... csak a pitypang nem tudta, milyen szeretne igazán lenni.
így az angyal még egy napot adott neki a gondolkodásra.
Imádkozva próbált dönteni... és látta a Napot, majd úgy döntött, olyan szeretne lenni, mint a Nap. Sárga és gyönyörű. Aztán meglátta a Holdat, és meggondolta magát. Olyan szeretett volna lenni, mint a Hold, fehér, kerek, áttetsző.
Aztán felfigyelt a csillagokra és nagyon megkedvelte őket is.
Amikor az angyal eljött, nem tudta, mit mondjon neki: Úgy lennék olyan, mint a Nap, mint a Hold, és mint a Csillagok!
Nem tudok dönteni... - sóhajtotta szomorúan.
Így a Teremtő teljesítette minden vágyát.
Ezért a pitypang eleinte sárga, mint a Nap, majd fehér és kerék mint a Hold, és mikor ráfújsz, akkor úgy szóródik szét mint a Csillagok.
Yeshua Paolo Gioiello / Krol Sandyno
Gyógyító ereje is ezért ilyen erős mert összeadódik benne a NAP a HOLD és a
CSILLAGOK ereje.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-13 16:54:46, szombat
|
| |
| |
Jean de La Fontaine 1621 július 8. -1695 április 13.
A kakas és a róka
Pislogva őrködött szokott helyén,
egy ágon, a vén kakas,
furfangos és merész.
Megáll egy róka lenn.
A hangja mint a méz.
,,Kitört a béke, - szól, barátom,
harcunk emléke ködbe vész.
Hírnök vagyok, repülj karomba s add a szádat,
siess, ne várasd cimborádat,
negyven mérföldem van e hírrel hátra még.
Dolgozhat a baromfinép,
segíti majd, mikor szemelget,
testvéreként a róka-nemzet.
Örömtűz ég, keblemre hát,
repülj le, csókom száll reád,
testvéri két karom kitárva."
,,Barátom, - szól a vén kakas,
szívemre ír minden szavad
s hunyó napomnak éke,
drága virága e békehír.
S e hírre pompás ráadás,
az hogy te jössz vele.
De ott fut két agár,
ki biztos szintén tudja már,
s tudatni jő ezt, nem vitás;
már itt ügetnek,
ó mily gyors kengyelfutók;
leszállok én is, várj!
négyesben szép a csók."
,,Nem várhatok, futok, későre jár az óra,
csókolj meg máskor, - szól riadtan most a róka,
majd eljövök".
- S a hízelgő szalad,
fák közt buvik, cserjék alatt,
s dühöng.
(Radnóti Miklós fordítása)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-13 16:49:07, szombat
|
| |
| |
La Fontaine előszava a Mesékhez
Éneklek hősöket, akiknek Aesop: atyjuk,
s csak mese bár, ahogy él s tesz-vesz itt csapatjuk,
de mindig színigazra int, oktat az ének,
amelyben minden, még a halak is beszélnek.
És mind hozzánk, nekünk szól s úgy beszél minden állat,
hogy szavuk minden ember tanulságára válhat.
(Kozma Andor fordítása)
A felfuvalkodott béka
Egyszer meglátta a réten az ökröt a béka.
- Milyen hatalmas állat! - gondolta magában irigykedve. A többi békához pedig így szólt:
- Megláthatjátok, hogy még ma megnövök én is ekkorára! - s elkezdte szívni a levegőt magába.
A többi béka körülállta s csodálkozva nézte.
-Hagyd abba az erőlködést! - mondta az egyik.
- Elég már, így is te vagy a legnagyobb köztünk - így a másik.
A béka azonban nem hagyta abba. Kidüllesztve a mellét, mérgesen kérdezte: ,,Melyikünk nagyobb hát? Az ökör vagy én?"
- Az ökör - felelték.
A béka még elszántabb lett. A pocakját még jobban fölfújta, még több levegőt szívott magába, már úgy nézett ki mint valami labda.
- No, ki nagyobb? - nyögte ki nehezen.
Ám a választ már nem hallhatta. Hatalmas pukkanással szétrepedt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-12 20:35:29, péntek
|
| |
| |
Egy rabbit kérdezett az egyik diákja: Miért teremtette Isten az ateistákat? A rabbi hosszú szünet után végre lágy, de őszinte hangon válaszolt. Isten megteremtette az ateistákat mondta, hogy megtanítsa nekünk mind közül a legfontosabb leckét - az igazi együttérzés leckéjét. Látjátok, amikor egy ateista jótékonykodást tesz, meglátogat valakit, aki beteg, segít a rászorulón, és gondoskodik a világról, akkor nem valami vallási tanítás miatt teszi. Nem hiszi, hogy Isten parancsolta neki ezt a tettet. Valójában egyáltalán nem hisz Istenben, így tettei az erkölcsi érzékén alapulnak. Nézd meg a kedvességet, amit másoknak ad, egyszerűen azért, mert úgy érzi, helyes. Amikor valaki segítségért fordul hozzád. Soha ne mondd azt, hogy Imádkozni fogok, hogy Isten megsegítsen. Ehelyett arra a pillanatra válj ateistává - képzeld el, hogy nincs Isten, aki segíteni tudna, és mondd, hogy én segítek neked.
Martin Buber, A haszidim meséi
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-12 20:27:00, péntek
|
| |
| |
Egy kis tóban ki kell egy lárva. Élt éldegélt és mikor elérte azt a kort fogta magát és kirepült a vízből., boldogan repkedett de nagyon éhes lett..., iszonyú éhség tört rá., egyszer csak meglátta az élelem forrást ami csak úgy világított előtte,. Nagyon boldog volt. Már az egész lénye remegett, amikor egyszer csak nagy árnyék csapott le rá m és minden elsötétült...., csattt... Te csak egy rohadt szunyog vagy.. Ekkor arra ment az élőlények közötti legnagyobb pusztító....
Ha nincs ott az ember, még ma is éli világát
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-04 20:57:25, csütörtök
|
| |
| |
Szomszédasszony átjár
Szegény, szegény szomszédasszonyt rettenetesen megrázta, megtépázta az idő. Még alig múlt negyven, de már erőteljesen őszülőre és ritkulóra fogta a frizurája. Termete, akár egy Botero-modellé, és mi tagadás, sem ügyességben, sem éleselméjűségben nem brillíroz a lelkem.
Na most ahelyett, hogy a körzeti pszichológust látogatná, állandóan nálam lóg, és firtatja, vajon miért nem járnak mások az ő dússzép szőkeségének, szálfakarcsúságának, éleselméjűségének és ügyességének csudájára, miért van ennyire magamagában, mintha egészvilág csak kerülné őt.
Hát, kérem, én évekig próbáltam, próbálkoztam nála, hol így, hol úgy, kíméletesen, meg kevésbé kíméletesen..., aztán meg vissza, de nem elég hamar kiderült, minden erőlködésem hiába.
A múlt hónapban aztán be is dobtam a törölközöt, és azt mondtam neki: Tudod, mit? Akkor itt csak arról lehet szó, hogy irigyek rád a népek, irigyek arra a te dússzép szőkeségedre, arra a te... és így tovább.
Na, ekkor három tök jó hetem következett, mert ez idő alatt színét se láttam. Erre mit ad isten, tegnap délután újra megjelent. Kibőgött szemekkel, kezét tördelve szipogta, nem bírja tovább. Mert igaz, hogy én egyes-egyedül jól látom a dolgot, őt valóban mindenki csak irigyli, de ettől még az ő magánya elviselhetetlen, ami másrészről viszont mégiscsak érthető. Hiszen akármerre is jár az országban - folytatta , mindenfelé csak erőteljesen őszülő, ritkuló hajú, Botero-modell termetű, tompaelméjű ügyetlenkedőket lát sertepertélni. Néznek is őreá furcsán! Szegény, szegény ország, szegény, szegény őmaga - sóhajtozott tovább, hogy őt az ő szépdús szőkesége, szálfakarcsúsága éstaöbbije ennyire elmagányosíthatja ebben a szegény, szegény világban.
Majd könnyeit felszárítva, egy határozott biccentéssel elköszönt, és felcsapott állal bevágta maga mögött az ajtót.
Én még pár pillanatig értetlenül álltam az előszobában, majd hirtelen sarkonfordultam, és berongyoltam a fürdőbe szemügyre venni a frizurámat és a már nem is annyira szálfakarcsú termetemet.
Kép: Fernando Botero - Mona Lisa,
1978, 183 x 166 cm Bogota
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-23 16:03:22, szombat
|
| |
| |
Márai Sándor - Kínai mese
- Szóval - mondta a nő -, eljössz?...
A férfi hallgatott. Kesztyűjét húzogatta, s ezt mondta, lesütött szemekkel:
- Hallottam egyszer egy mesét. Természetesen kínai mese volt. Így szólt: egy távoli tartományban élt egy férfi és egy asszony. Nem ismerték egymást. Egy reggel úgy érezték, hangot, üzenetet hallottak, parancsot kaptak: ezért felkeltek nyughelyükről, mint az alvajárók, elindultak egymás felé, elhagyták otthonukat, férjüket és feleségüket, elhagytak mindent és mindenkit, hogy találkozzanak végre az élet sötét erdejében és boldogak és egyek lehessenek. Így vándoroltak, igézetben, egymás felé. Pusztaságokon haladtak át, s egy sötét erdőbe értek. Az erdőt patak választotta kettő, s ők a patak két partján közeledtek egymás felé, a parancs értelmében, csukott szemekkel, boldog és néma mosollyal. De a patakon keskeny palló vezetett át, oly keskeny, hogy egyszerre csak egy ember lépdelhetett végig a törékeny deszkán. Ezért megálltak, a patak két partján, szemközt egymással, vágyódva és mosolyogva, s tétováztak, melyik induljon el a másik felé először?... Akkor a nő ezt mondotta, halkan és bensőségesen: ,,No, jere már!" A férfi felnézett e hangra, szemét dörzsölte, s visszament életébe, családjához és ott élt tovább, némán és csodálkozással szívében. Tudniillik, a nő idő előtt szólt. És egyáltalán nem szabad szólni. Meg kell várni, amíg a férfi, kérés és felszólítás nélkül végigmegy a pallón. Ez a kínai mese.
- Igen - mondta a nő, és szeme megtelt könnyekkel... Szóval, eljössz?...
- Jó lenne - mondta udvariasan a férfi, begombolta kesztyűjét, a kalapját kereste. - Sajnos, délután tárgyalásaim vannak. Ezen a héten egyáltalán kissé sok a dolgom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-02 16:18:25, szombat
|
| |
| |
Munkahelyi mese
Ült a varjú az ágon és nem csinált semmit. Arra ment a nyuszika, és megkérdezte a varjútól:
- Varjú koma, nem zavarna, ha én is leülnék ide az árnyékba, és egész nap nem csinálnék semmit?
- Engem ugyan nem. Ülj csak le nyugodtan és lazíts!
A nyuszika így is tett. Leült az árnyékba és egész nap nem csinált semmit.
Délután aztán arra járt a róka, meglátta a nyuszit, és megette.
És a tanulság?
Ahhoz, hogy egész nap lazsálhass, nagyon magasan kell ülnöd!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-02-29 17:17:11, csütörtök
|
| |
| |
A vándor felmászott a hegytetőre és megkérdezte a bölcset:
- Mi a bölcsesség eredete?
- A jó döntés.
- Miből származnak a jó döntések?
- A tapasztalatokból.
- És honnan szerezhetünk tapasztalatokat?
- A rossz döntésekből - válaszolta a bölcs.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 75
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
180 db bejegyzés |
| e év: |
899 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 860
- e Hét: 3971
- e Hónap: 7721
- e Év: 76641
|
|
|
Offline
