Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
Cseresznye virágról
  2021-06-16 16:57:15, szerda
 
 


Cseresznye virág hajladozott a fa ágán
Óhhh de szép vagy!''- károgták a varjuk feléje...
Jajjj, micsoda gyönyörű szirmaid vannak!''- siránkoztak őt csodálva a kókadt gyermekláncfű csemeték...
Bárcsak én is ilyen hatalmas és tündöklő lennék, mint te!''-búslakodtak a zsenge csalánlevelek...

De cseresznye virág csak unatkozott, mint a Kis Herceg rózsája.

Úgy unatkozott, mint egy karantén lakó és úgy is panaszkodott.

De az unatkozásba bele lehet fásulni és még a cseresznyefa virága gyümölcsöt hoz, a karanténban tespedő ember meddő marad mindenféle tekintetben. Nincs öröme, nem alkot és még a házi munka is nyűg neki.

Drága barátom! Annyi szépség van ebben a világban,nemcsak a rendrakásról vagy a mosogatásról szól az élet.
De ha neked igen, akkor örülj, hogy van amit elmosnod, örülj, hogy van hol lenned, van mit enned és van kit hazavárj. S meglátod az életed varázslatossá válik.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Mese a vízilóról, aki félt az oltásoktól
  2021-05-27 10:41:18, csütörtök
 
 


Mese a vízilóról, aki félt az oltásoktól

Ráadásul nem is csak az oltásoktól félt,
Hanem még a felesleges izgalmaktól is.
Ezenkívül még a poklok poklától is félt,
ami pedig pont az ágya alatt helyezkedett el.
Ezenkívül még a mások fogkeféjétől is félt,
úgy értve, ha előzőleg bacilusba mártják.
Ezenkívül még a pókembertől is félt,
hogy majd megszereti, és nem meri lecsapni.
Ezenkívül még az esetleges atrocitásoktól is félt,
akik összeverik a járókelőt.
Ezenkívül még a golyózáportól is félt,
ami pedig gyakori.
Ezenkívül még a baljós előjelektől is félt,
akik az úttesten szoktak szaladgálni.
Ezenkívül még az igazságtól is félt,
pedig az mind hazugság.
Ezenkívül még a régi kommunistáktól is félt,
hogy majd bejönnek, és megint elveszik az idejét.
Ezenkívül még az arab terroristáktól is félt,
mert azoknak folyton az kell, ami másnak is.
Ezenkívül még az elnök embereitől is félt,
pedig azok gazdagok és szépek.
Ezenkívül még a Tapsi Hapsitól is félt,
mert az egy állat.
Ezenkívül még a népek millióitól is félt,
pedig azoknak egy árva szava se lehet.
Ezenkívül még a romlás virágaitól is félt,
úgyhogy olyat nem vett.
Ezenkívül még a súlyos nélkülözéstől is félt,
pedig az az utca másik végében lakik.
Ezenkívül még a boldogságtól is félt,
hogy majd leveszik a számlájáról.
Ezenkívül még a boldogtalanságtól is félt,
hogy majd nem fér be a kocsiba.
Ezenkívül még a valóságtól is félt,
pedig az csak film.
Ezenkívül még az illetéktelen behatolóktól is félt,
pedig az ki van zárva.
Ezenkívül még a saját árnyékától is félt,
hogy egyszer majd kiderül.
Ezenkívül még a kényes kérdésektől is félt,
pedig azoknak már meg lett mondva.
Ezenkívül még a munkás hétköznapoktól is félt,
mert egyszer már olyan is volt.
Ezenkívül még az Amorf Ördögöktől is félt,
pedig az buli.
Ezenkívül még a fedél nélküliektől is félt,
hogy a végén mind egy szálig hazajönnek.
Ezenkívül még a tömegek lázadásától is félt,
pedig attól garantáltan nem kell félnie.
Ezenkívül még az anyám kínjától is félt,
attól viszont én is.
/Erdős Virág/

 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Minden nap ajándék...
  2021-05-09 16:28:51, vasárnap
 
 


Minden nap ajándék...

Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha... Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát...
Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen láttad, mi rejlik bennük!
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Miért van az ember szíve rejtve
  2021-03-15 15:54:17, hétfő
 
 


Miért van az ember szíve rejtve... - tanulságos történet

Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.

- Miért búsulsz? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, a remete mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.

- Elhagytam a szívem. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba.

- A szíved? - csodálkozott a vén remete.

- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta a feltündöklő fényáradatban. A gyermek szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna az öreg remete kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.

- Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add ide kérlek! Ezentúl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!

A gyermekvidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.

- Tudod mit? - töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét.

- Rendben - egyezett bele.

A remete elmosolyodott és a parányi szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt. A gyermek leplezetlen boldogsággal, csillogó szemekkel bámult közeledő szíve felé, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.

- Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - értetlenkedett.

- Figyelj rám! - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott.
- Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.

A gyermek eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.
- Köszönöm! - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. A remete pedig csak bámult a távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.

Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.

Az elmúlt esztendőben, esztendőkben, a te szívedbe hány nevet véstél be? És hányat törültél ki onnan gyűlölködő, haragos felindultságodban?
Megnyugtató szavaid, és jótetteid által hány rászoruló, szeretetedre éhező embernek mondtad el, hogy szereted?

 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
A tojás árus
  2021-03-15 12:55:17, hétfő
 
 


A hölgy ezt kérdezte az öregembertől. ,,Mennyiért adja a tojásokat?" Az öreg eladó így válaszolt. ,,Két rúpia egy tojás, asszonyom."
A hölgy ezt mondta neki. ,,Hat tojást kérek tíz rúpiáért, vagy elmegyek." Az öreg ezt válaszolta. ,,Jól van, vegye meg így, amit akar. Lehet, hogy ez jó kezdet, mert ma még egyetlen tojást sem tudtam eladni."

A hölgy fogta a tojásokat, és elsétált; úgy érezte, nyert. Beszállt a puccos kocsijába, és elment egy flancos étterembe a barátjával. Ott ő és a barátja azt rendelt, amit szeretett. Ettek egy keveset, és sokat hagytak abból, amit rendeltek. Aztán a hölgy elment fizetni a számlát. A számla elég magas volt, 1400 rúpia; és a hölgy azt mondta az étterem tulajdonosának, hogy tartsa meg a visszajárót.

Lehet, hogy ez az incidens teljesen normálisnak tűnt a tulajdonosnak, de nagyon fájdalmas volt a szegény tojáseladónak.

A lényeg ez. Miért mindig azt mutatják be az emberek, hogy hatalmuk van a rászorulón, ha vesznek tőle valamit? És miért vagyunk nagylelkűek azokkal, akiknek nincs is szükségük a nagylelkűségünkre?



Egyszer olvastam valahol ezt.

,,Az apám egyszerű árut vásárolt a szegény emberektől magas áron; annak ellenére, hogy nem volt arra szüksége. Néha még felárat is fizetett nekik. Aggódtam e miatt a tett miatt, és megkérdeztem tőle, miért csinálja ezt. Az apám ezt válaszolta. Ez jótékonyság, amit méltóságba csomagolok, gyermekem."
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Tanulságos mese felnőtteknek
  2021-01-24 14:24:52, vasárnap
 
 


Tanulságos mese felnőtteknek

Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira. Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer csak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.
Az öreg kutya azt gondolja: "Jaj! Jaj! Most igazán bajban vagyok!"
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt, valami dögből, gyorsan elkezdi rágni a csontokat, hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált: "Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
Húúú!", sóhajt a leopárd, "ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.
Utána iramodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. "Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán, és nyugtalankodik: "Na, most mit csináljak?" Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket. Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
"Hol van már az a buta majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!"

Tanulság:
- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.


 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
A gondok fája
  2021-01-14 16:32:49, csütörtök
 
 


A gondok fája

Történt egyszer, hogy egy férfi a háza átépítésével megbízott egy mesterembert.
A munka szépen haladt, a mester valóban ügyesen dolgozott, a ház épült-szépült. Az egyik nap váratlan nehézségek léptek fel. A mesterembernek minden aznapra jött össze. Az autó amivel érkezett defektes lett, majd valami hiba miatt nem indult el, majd munka közben áramszünet volt, aztán pedig még a hóesés is eleredt.
Ezek után a háztulajdonos hazavitte a mesterembert.
Amikor megérkeztek, a mesterember behívta a férfit, hogy bemutassa neki a családját. A bejárati ajtó előtt állt egy kis fa, s amikor elhaladtak mellette, a mesterember megállt pár pillanatra, s mindkét kezével megérintette az ágak hegyét. Ezután tovább mentek. A mester kinyitotta az ajtót, és sugárzó arccal, mosolyogva belépett, megölelte két kisgyermekét és
megcsókolta feleségét. Végül a vendéglátás után kikísérte "alkalmi sofőrét" az autóhoz. Amikor elhaladtak a kis fa mellett, a férfi kíváncsian megkérdezte, hogy mi volt az előbbi "szertartás" amint az imént látott.
- Á, igen. Ez valóban egy sajátos szertartás. - válaszolt mosolyogva.
- Ez a kis fa a probléma-fám! - folytatta
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom elkerülni munka közben a problémákat, de egy valami biztos, ezek a gondok nem tartoznak az otthonomra, a feleségemre és a két gyermekemre. Így hát minden este, mielőtt belépek a házamba, felakasztom erre a fára a problémáimat. Aztán reggel, újra fölveszem őket. S amikor kijövök reggel, és ismét fölveszem, már közel sem emlékszem olyan sok bajra, mint amennyit az előző este felakasztottam...

 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Mesét hoztam, szép estét!
  2020-10-16 17:49:09, péntek
 
 


Milyennek látsz másokat?

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta.
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végig hallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Lackfi János – A világ legrövidebb meséje
  2020-10-15 15:44:59, csütörtök
 
 


Lackfi János - A világ legrövidebb meséje



A világ legrövidebb meséje az őszről szól, aki nem is volt ősz, sokkal inkább kopasz, mert szépen lekopasztotta az összes fáról a leveleket, és elkergette a fele madarat melegebb éghajlatra, és hideg szelet fütyörészett, nedves esőt prüszkölt, és egyéb piszkosságokat is művelt volna még, ha a tél meg nem nyeri az évközi választásokat, és jó messzire el nem kergeti az őszt, aki váltig fogadkozott, hogy jövőre újra kezdi.





 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Jean de La Fontaine : A holló meg a róka
  2020-10-12 18:26:24, hétfő
 
 


Jean de La Fontaine : A holló meg a róka

Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
"A hízelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.

Fordította : Kosztolányi Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
2021.07 2021. Augusztus 2021.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 1203 db bejegyzés
Összes: 4281 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 100
  • e Hét: 211
  • e Hónap: 211
  • e Év: 90650
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.