Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
"Nyisd ki a szemed a szépségnek körülötted, nyisd meg az elméd az élet csodáinak, nyisd meg a szíved azoknak, akik szeretnek és mindig légy hű önmagadhoz!&... Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Perzselő vágy
  2018-08-22 11:08:00, szerda
 
 




Pej Erika

Perzselő vágy


Ahogy a víz reszket őszi éjszakákon,
Úgy reszketek én is, mikor rád várok.
Hideg lenne? Szél fújna?
Vagy csak a vágy az, ami ráz újra meg újra?

Nézem az eget, hogy mily szép,
ahogy az meghasad, s a Nap vére kifolyik...
S közben szívem nyíl így szét...

Ölelni akarlak!
Ölelni, utat adni a vágynak.
S érezni azt, ahogy a szádnak nem kell más csak az én bőröm...
Légy hát te az én börtönőröm!

Csókolni akarlak!
Csókolni, hogy érzem, ajkad melegét,
S halljam hangod, ahogy elcsuklik... s kér.
Testem ad, lángot ígér.

Azt akarom, hogy folyj belém!
S tested váljon testemmé.
Véred vérként száguldjon bennem,
mint fékevesztett folyó, aminek nincs medre
s arra folyik amerre a kénye kedve
viszi, mert így jó neki.

Szomjazom.
Mert már hetek óta nem iszom...
pedig víz van elég,
csak merítenem kellene még... s még.

S míg várok rád,
az ég elvérzik,
A vágy meg egyre csak vétkezik.
Vétkezik, mert nőttön-nő,
s vágyként lobogva az ölemből tör elő.

Jöjj hát, ne várass tovább!
Mert az éjszaka lángot ád.
Lángot, melyet használni kell,
mert most éget,
most perzsel.
Akarom, hogy perzseljen!
Mit perzseljen! Égessen!
S úgy égjek porrá kezedben,
hogy a vágyakozást lássam két szemedben.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PEJ ERIKA  
Pej Erika - Szeretnék...
  2018-08-22 11:03:26, szerda
 
 




Pej Erika - Szeretnék...


Szeretnék öledbe ülve,
karom nyakadba fűzve hozzád bújni...
Csendesen hallgatni, ahogy szíved ver,
S ahogy az enyém, rá felel...

Szeretném, ha arcom arcodba érne...
S ha a leheleted kéjesen arra kérne,
ne legyek szégyenlős, s tegyem azt,
mire csak a test ad vigaszt...

Szeretném, ha a balzsamos reggel,
mellőlem, nem kergetne el...
Ha velem lehetnél még tovább,
néhány édes lopott órát...

Szeretnék este a parton,
egy rozoga, festetlen padon,
a naplementét nézni veled...
S fázósan dideregve fogni a kezed.

Szeretném, ha tudnád kedves,
hogy amit mondanék, az csak üres
felesleges szó...
hát hallgatok...
úgyis az érzés a mérvadó...

Csak magamban mondom ki...
csendesen.
hogy megnyugodva átöljem azt, ki bennem él...
Szeretnélek szeretni...
örökké...
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PEJ ERIKA  
Pej Erika - Velem vagy...
  2018-08-22 11:01:19, szerda
 
 




Pej Erika - Velem vagy...


Velem vagy, érzem tested melegét,
(a nap se melegít így)
Érzem szíved lüktetését,
(az anyaföld nem lüktet így)

S ha nem vagy velem akkor is

Velem vagy, hallom hangod.
(csak a szél susogott)
vele vagy, vidít arcod
(csak az árnyék játszott)

hát

várom, hogy átölelj,
(mint tenger a szigetet)
hogy szavamban magadra lelj
(mint tavaszt a kikelet)

Várom, hogy velem légy,
(mint az alma és az ága)
Várom, hogy karodba végy
(mint kisgyermeket az álma)

Velem vagy, mindig, s örökké,
(ahogy a csillag a végtelen égé)
Velem vagy örökkön örökké.
(ahogy a szárnyaló sas az égé)
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PEJ ERIKA  
Holdfény-álom
  2018-08-11 17:32:10, szombat
 
 




Holdfény-álom


Az est bársonyt öltve,
lágyan fog körbe,
s úgy simul meztelen testemre,
mintha bőröm helyett, bőröm lenne.


A csillagokat nézem...
Onnan is azt az egyet idézem,
melyben téged látlak...
Melyben téged vágylak...


Tán te is nézed.
Tán te is félted ezt az álmot.
Melyben veled vagyok, s nem kell többé egyedül járnod.


Oly édes ez az este...
ahogy a Hold elfogyó teste megbújik az égen.
Épp úgy vágyok rád, mint régen.
Csak az érzés erősebb.
Mélyebb...
Tisztább...
Bárcsak itt lennél, és látnád!
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PEJ ERIKA  
Pej Erika -Engedd, hogy szeresselek!
  2018-08-11 17:28:38, szombat
 
 




Pej Erika
-Engedd, hogy szeresselek!


Engedd, hogy álmodjak esténként,
mikor lehunyom szemem,
s kint a Hold fényét körülölelik a fellegek.

Engedd, hogy sírjak, ha hajnal hasad,
s míg ébred a város,
itt bent éjszaka marad, nem gyúl ki fény.

Engedd, hogy meghaljak, ha magadhoz ölelsz,
s míg megfeledkezve mindenről
magadnak követelsz, feloldódjak benned.

Engedd, hogy szeresselek,
hogy a bőröm alá vehesselek,
hogy része legyél sejtjeimnek,
hogy vére legyél ereimnek!

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PEJ ERIKA  
Ezüst híd
  2018-08-11 17:21:22, szombat
 
 




Pej Erika
Ezüst híd

Lassan bukik le a Nap a tó mögött,
mint magányos kő, a hegyről legördült,
S messze, a kopasz téli fák fölött
a szél fáradt zenét hegedült...

A víz hártyás, alig-alig fodrozódik,
Felszínén az utolsó napsugár elcsúszik.
Metsző szél rohan a tavon át,
S a mélyben egy halraj úszik át...

Csendesen, észrevétlen úsznak,
Ki tudja merre, hová indulnak,
hisz a tó sem végtelen, de itt élnek,
S ki vannak téve minden tavi-szeszélynek.

Tudják, hol vannak az áramlatok,
hol ülnek hattyúk a vízen kecsesen,
hogy merre vannak kis kavics-járatok,
s hol hullámzik a víz halkan, észrevétlen.

Este van, a Hold tölti be az eget,
S a szél megdermeszti a jeget.
Csendes minden a környéken,
de lent a mélyben ünnep van készülőben...

A Hold már az úr, magasan jár az égen,
Lubickol a tó az ezüstös fényben.
A halak végre meglelték, mit kerestek,
az ezüst hidat, mit a Hold a vízre eresztett.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PEJ ERIKA  
Pej Erika - Csend
  2018-08-11 17:18:29, szombat
 
 




Pej Erika - Csend


Csend van,
nem moccan semmi.
Kint a szellő is elült, s van valami
édes kis pillanat,
mely most itt ragadt.

Csend van,
s oly jó nekem,
hogy nem mozdulok, s a kezem
rajtad pihen, s a csendben
csak a szív zakatol szüntelen.

Csend van,
ne szólj hát,
ne rombold szét a hangulatát!
Oly jó így némán lenni,
csak a csókodra várni, lesni.

Csend van,
hát meg ne szólalj!
Legyen néma az az óhaj,
melyet érzel,
s amit kimondani most ne merészelj!



 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PEJ ERIKA  
Pej Erika Egyedül
  2018-08-11 17:14:06, szombat
 
 




Pej Erika
Egyedül

Hosszú volt a nap, csak vánszorgott,
Lassan, húzta a perceket, mint sánta a falábát.
Nem kapcsolok lámpást, ha arcod nem láthatom,
minek szórja hiába világát?
Csukott pillám alatt, úgyis érzem, tested minden apró vonalát.

Az éj sötétje lopakodva vesz körül,
mint fojtogató bársonylepel rám ül.
Nincs fény, csak mély sötét, és karcos téli szél.
S én fuldokolva sötétbe bújva arra várok,
hogy suttogásod halljam helyette.

Hosszú nap után, hosszú éjszaka.
Égő, fájó, álmatlan, kínzó minden szava.
Kegyetlen hajnal, könnyben úszó rideg reggel.
Csak a magány az, ki ilyenkor felkel.

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PEJ ERIKA  
Fogd meg a kezem...
  2018-07-16 18:24:35, hétfő
 
 




Fogd meg a kezem...


Fogd meg a kezem, kedvesem,
ne engedd, hogy a hajnal elvigyen!
Vonj magadhoz úgy, mint még soha,
s megtörténik velünk újra a csoda...

Nézz rám! Látod...itt vagyok!
Többé el nem megyek, veled maradok!
Rád vártam egész életembe'
s most végre tarthatlak kezembe...

Ölelj át, úgy mintha ez lenne
az utolsó ölelés melybe
mindent bele akarsz tenni...
melybe szívvel-lélekkel benne akarsz lenni!

Csókolj meg! Érzed, ahogy ver a szívem?
Ahogy bolondul zakatol, s én hiszem,
örökké így fog dobogni,
mert a lángot nem tudod eloltani...

Légy egy velem... oldódj fel bennem,
mint ezerszínű festék a vízben...
mint fény a végtelen sötétségben...
mint reggeli köd a napfényben...

Itt vagyok...itt...tőled ugyan messze,
de elérhetsz, ha minden este
rám gondolsz...
s álmodban engem átkarolsz...

Fogd meg a kezem, kedvesem!
Fogd meg, mert elvesztem, azt hiszem...
Oly nagyon szeretlek, hogy az már fáj!
Kérlek, ne hagyj el! Ölelj át!
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PEJ ERIKA  
Ébren álmodok...
  2018-07-16 18:21:34, hétfő
 
 




Ébren álmodok...


Ébren álmodok, s álmomban ébredek,
mert még mindig csak érted remegek.
Érzem, ahogy dobogó szívvel átölelsz,
ahogy minden csókban örömöt lelsz.
S mégis attól félek, hogy ez csak álom,
Felébredek, s a reggelt átkozom.

Ha tudnád, hogy mit érzek! Istenem!
Ha tudnád, hogy lassan elvérzek.
Nélküled...
hát engedj magadhoz közel,
hogy ha a szó kevés, majd a szív átölel!
S evezek hozzád, áron, vízen át,
Csak halld meg végre szívem hangját!

Itt vagyok! Távol, s mégis közel.
Még bennem élsz, s lelkem örökké átölel.
Bodros felh?k fölé szállok,
Hátha köztük Rád találok. Hol vagy?
Megyek hozzád, csak kérned kell
Csak egy szó, s két kezem újra átölel!
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PEJ ERIKA  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 18977 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 300
  • e Hét: 1464
  • e Hónap: 7738
  • e Év: 57396
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.