|
 1/10 oldal 
|
Bejegyzések száma: 91
|
|
|
|
|
|
2024-10-28 13:53:59, hétfő
|
| |
| |
Szabó Lőrinc - Piszkosságok
Sokszor elszörnyedek magamtól,
hogy egy-egy rossz óra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi förtelmes gondolat;
s ha visszanézek tíz-húsz évre,
bűnökre - mennyi tévedés! -
majdnem revolvert ad kezembe
a kései szégyenkezés.
És lassan mégis belenyugszom:
Ilyen voltam, hát mit tegyek?
Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.
És ez a megváltoztathatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;
de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi -
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sz Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-07 18:16:25, hétfő
|
| |
| |
Szabó Lőrinc - Mert sehol se vagy
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ,
s mindig elkap, bár kereső szememnek
tévedései is hozzád vezetnek,
úgyhogy fény-árnyak, tündérciterák
villantják hangod, a szemed, a szád,
csöndes játékait a képzeletnek:
látlak s nem látlak, drága nevedet
csengi csendülő szivembe szived,
de percenkint ujra elvesztelek:
csillagokig nyílik szét s hallgatózom,
üldöződ, én, mégis, mint akit álom
húz le, sírodba, magamba csukódom.
(G.Klimt festmény)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sz Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-06 17:07:51, vasárnap
|
| |
| |
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
- megcibáltam üstökét.
Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő se tudja, ki vagyok.
Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?
Szabó Lőrinc
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sz Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-05 11:06:28, szombat
|
| |
| |
Úgy látszik, fekete volt,
amire azt mondtam: fehér;
úgy látszik, rossz pap voltam én,
ki Krisztust hisz és ördögöt beszél;
úgy látszik, odavitt rossz szemem,
ahová lábam nem akart;
úgy látszik, az én nyilam ez a nyíl
s az én kardom szívemben ez a kard.
Úgy látszik, sorsom játszik, játszik,
s az én igazam sose látszik.
Soká botorkáltam, vakon,
és senki se nyújtott kezet;
sirattam a szegényt, és elhagyott,
s a gazdag kinevetett;
iszonyú látni, hallani,
mit akartam és mi lett;
nem merek szólni, árvaság
lettem és rémület.
Semmi sincs úgy, ahogy ma látszik,
életemmel valaki játszik.
Úgy látszik, barátom, a legjobb,
még az se szeretett,
úgy látszik, ő se látta meg
igazi szívemet;
úgy látszik, vezekelni kell
egy varázsló gonoszért;
úgy látszik, rossz csoda büntet,
de miért? de miért? miért?
Úgy látszik, minden játszik, játszik,
s aki angyal, ördögnek látszik."
Szabó Lőrinc
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sz Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-17 16:42:24, szombat
|
| |
| |
Szabó Lőrinc - Nyári utazás
Nyár, dél, fény. Ég és föld: parázs,
minden perc egy-egy baltacsapás:
kábító fénybalták alatt
izzadva csörtet a gyorsvonat.
Ez jó nekem - - Óh, nem, ez is kevés:
engem a Tűz vad lelke visz és
old szét, hogy csupa láng legyek
s elkapjam a menekülő egeket.
Én tűz vagyok, érzem, oly égi sugár,
mint testvérem, ez az iszonyu nyár,
s a Napba vágyom - Óh, hogy elmarad
ez a nyomorult Föld a röptöm alatt,
hogy elmarad a renyhe testi lét,
mely most csak az árnyék hüvösét
keresi, dongó és arató -
Nyár van, dél, ernyedt, altató
pihenés - Én sohasem pihenek!
Még túlragyogom a földi perceket,
lelkem még csupa robbanás,
folytonos halál és feltámadás:
még szállok, céltalan és vakon,
de oly tüzekkel gazdagon,
hogy mikor elérem, megborzong a Nap,
ha rácsókolom egy sugaramat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sz Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-01 23:40:25, csütörtök
|
| |
| |
Szabó Lőrinc - Augusztus
Tikkadt, tikkasztó napverésben, káprázatos csodáktól részegen és áldott kincsektől roskadó palástban trónol felettem a diadalmas és könyörtelen Nyár, s a lankás búzaföldek, erdők és folyamok ringató mozdulatlansága konok megadással tűri az egek lángoló villanyzuhanyát.
A Föld szíve majd kicsattan, a gyilkos forróság barna sebeket mart a homokba.
- Megállt az élet és áll az idő. - A kétségbeejtő döbbenésben robbanásig feszül a reszkető, ideges csönd.
És hull a fény... Nagy sárga foltok zuhannak át a kék teren. Izzó öntvények folynak a fénybedermedt tavak mélyén; a vakító víztükrökön szinte hallani a tűzzápor monoton kopogását.
És zuhog a fény... Rubinok parazsa tüzel minden pipacsban; kámzsás fejüket megadva csüggesztik le a bokrok és az Avas derekán bronzból öntve áll a tölgyes; mint belülről kiáradó delejes sugárzás izzik a fény a fákon.
És hull a fény... Ereim sodrán apró, elektromos ütésekben nyargalnak a Nap szikrázó csókjai; - lankadt testemből lassan kiválik a lélek és mint láthatatlan meleg kis állat törleszkedik hozzám; szavaimban a Nyár és a Föld szeretkezése lángol: már talán csak az elmosódó színek tobzódása s a forróság vad gyönyöre él bennem.
És zuhog a fény és porzik a fény... A Nyár acéllelke kiverte belőlem a sápadt bűnöket: óh messzi most a gonosz városok levegője! - a törvényszéki tárgyalások, bérkocsi-taxák, orfeumok, regiszterek, Hivatalos Közlönyök s a világboldogító szappan-buborékteóriák! - itt nem ismerik a bacilusokat és a baktériumokat: a Nyár csiracsókos lehelete gyújtja jövővel terhessé a lomhán hömpölygő szeleket.
Itt nincs betegség, dekadens nyavalya: csak a föld! csak a fény! csak a tűz! - itt elsorvadnak a holdkóros regények és a futuristák ákombákomai; abszint helyett a fülledt, gyantás, tapadós illatok orgiája részegít halálra, s a Föld súlyos és tömör lelke kacagva őrli meg Félicien Rops bizarr fantáziáját.
...És egyre hull a fény, porzik a fény: tombol a Nap s a gyilkos forróság barna sebeket perzsel a homokba. - Áll az élet és áll az idő;... lábaimnál mint egy halom csont fehérlenek a vén, repedezett terméskövek.
Tikkadt, tikkasztó napverésben, lángvirágos domboldalhoz szegezve temetem magamba a Nyár kincseit; szikrázó csókok lüktetnek ereimben; - s míg álmodozó vágyaim gályái távoli tengereken horgonyoznak: bordóbársony leplek símúlnak csukott pilláim alá és fölöttem őrjöngő haraggal dobálja tovább a hullámló egekbe lobogó fáklyáit a Nap.
Nyugat. 1920
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sz Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-07-18 16:49:34, csütörtök
|
| |
| |
Szabó Lőrinc - Tihany partján a hegy alatt
Együtt szöktünk a hegyeken át,
gyönyörű volt a Bakony,
a napot csókoltam szemeden
s fiúsra nyírt hajadon.
Gyönyörű voltál, de lelkemet
árnyék futotta be:
csókoltál, mint aki nem akar
gondolni valamire.
Gyönyörű volt az éjszaka,
a holdfényes Bakony,
s másnap már a tihanyi nap ragyogott
a hajadon.
Tihany partján a hegy alatt
szeretőknek lakni jó.
Boldogan tartotta az eget
kék karjaiban a tó,
és jártuk a koranyári vetést
és szedtük a pipacsot
és néztük a sirályt, ahogy
a vízbe le-lecsapott,
és este a csöndesedő csalogány
bedalolt az ablakodon
és éjszaka hét csillag ragyogott
szemeidben és hajadon.
Együtt szöktünk... Gyönyörű az est.
Mért vagy hát oly szomorú?
Nem kell már, aki vagyok, az
a csúnya, szegény fiú?
Megúntál? Elpattant a varázs?
Sírsz, s nem tudod, miért?
A tavi tündér gyöngyöket ad
a könnyeidért.
Most megy le a nap, részeg ragyogás
az alkony gyönyöre:
úgy csókolsz, mint aki nem akar
gondolni semmire.
Illusztráció : Papp Gábor - Az északi part szerelmese 40x40 cm.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sz Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-07-01 18:01:53, hétfő
|
| |
| |
Szabó Lőrinc - Julius csatája
Itt a pokol, a nyár: élvezem, mint az ördög.
Ez a jó, ez az én kék-piros évszakom,
az őrült julius! Mézsűrűn-vastagon
folyik fény s levegő, s minthogyha belefőzött
.
kertek - málna, barack - fűszereznék, gyümölcsök,
párolgó rubinok; s ha szemem lecsukom,
bundaként nyalogat minden kis fuvalom,
lebegő bundaként a bársonynyelvü gőzök.
.
De most szent ez a tűz, e pokol, sűrit, érlel.
Hűl a Bak, fűt a Rák, forr a világkazán:
most küzd, előre, most küzd meg a Nap a téllel!
.
Az ősz már a csata eredménye. Sovány,
vagy dús? -: most dől el, itt, az izzadó határban,
s fent, az istentelen, rőt-azúr Szaharában.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sz Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-06-24 06:17:04, hétfő
|
| |
| |
Szabó Lőrinc - Vakáció előtt
Drága jó iskola,
iskola udvara,
iskolapad,
hurrá, ma sok gyerek
öröme nagy!
Kifele rajzik
a siserehad,
csak az fáj egy kicsit,
hogy te most szüretig
árva vagy.
Volt lecke rengeteg,
s játszottunk eleget.
Szurkoltunk is? Lehet,
de üsse kő:
ami rossz, elszaladt,
ami jó, megmarad,
tótágast, gyerekek -
ma az a fő,
hogy itt van a, itt van a
nagy szünidő!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sz Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/10 oldal
|
Bejegyzések száma: 91
|
|
|
|
2024. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
61 db bejegyzés |
| e év: |
2551 db bejegyzés |
| Összes: |
11687 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 257
- e Hét: 4960
- e Hónap: 17175
- e Év: 237995
|
|
|
Online
