Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Koós Attila
  2016-07-28 20:00:25, csütörtök
 
 







KOÓS ATTILA


/Hódoscsépányi/ Koós Attila, ( Budapest, 1969.06.14 - )

Link



Versei

Link


Link








ARS POETIKA


Verset
jobbat, szebbet
írnak sokan -
de mi bennem fogan
tapasztalás:
nem mondja más
el helyettem.







ANYÁMAT MA KÉZEN FOGNÁM


Anyámat ma kézen fognám.
Úsznánk át a városon,
Szél-alakja hajladozna,
Copfba fonná mámorom.

Ég zokogna, föld lehelne
Könnyű csókot, édeset,
Anyám mosolygó kezével
Szorítaná kezemet.







ARRA TIFELÉTEK


Arra tifelétek
megrogyott, tejes fellegek
szipognak, bőgnek,
s támasszák a Kárpátok
szemöldökének
hasukat: mit üzensz ma haza hát?
S van olyan, ki szódban
talál magán kívül
mást is, Magyar Ararát?

A világnak része a veréb,
de színt csak különbség adhat,
az izom, igaz, vénül, de a szív
örököse minden pirkadatnak:
hazámat belakom szerelemmel,
s leülök szemben az ajtóval,
mert a megosztott lélekzet
jobb, mint a birtokolt sóhaj.

Arra tifelétek is így szeretnek?
A fát, a felhőt és a napot
megölelgetik énekszóval,
s táncba roppantják a bánatot?







DALSZÖVEG


Egyszer nagyon szomorú voltam,
Oly egyedül volt szivem -
Fáradtan feküdtem ágyamon;

Vártam, hogy valaki jöjjön,
De nem jött senki sem,
Akinek elmondjam bánatom.

Eindultam hát lassan,
Át a városon,
Sápadt lámpafény kisért;

Lehajtott fejjel léptem
Az üres sávokon,
S magam sem tudom, miért

Sírtam úgy, mint egy kisgyerek,
Mért fáztam - nem volt hideg,
Mért hittem úgy, hogy csak álmodom?
Mért hullt úgy a könnyem,
Hiszen nem bántott senki sem...
Mért hittem úgy, hogy csak álmodom az életem?...

Még gyakran, ha csönd fon át,
a magány karjai,
Felöltözöm, elindulok-

Lépteim halk neszétől
Még mindig hallani:
Lelkemben égő himnuszok,

Balladák, ódák ropognak
Vörös szárnyakon-
Dallamok fellege kisért...

Könnyebb lesz szívem
Ha megírtam dalom,
De addig nem értem miért

Sírok úgy, mint egy kisgyerek...







EMBERNEK MARADNI


Könnyű takaró legyen ma álmod,
Ne váltsd meg még ma ezt a világot.
Csak magadban őrizd a szelíd csendet
és az embert,kit ember szerethet.

Könnyű kívánság legyen ma párnád,
Ne légy ma megváltó,csak őrizd álmát.
Annak ki melletted piheg,s ha rezzen,
szíved melegével takard be csendben.

Könnyű takaró legyen ma álmom,
felejtés csillagát két tenyerembe zárom,
s mintha imádkozna az éjszaka felettem,
hallgatom csönded,s csöndembe rejtem.







ÉN A BARÁTOD...


Én a barátod akarok lenni,
kísérni jóban és rosszban,
és emberré válni melletted,
nem számít, akárki voltam....

csak a barátod akarok lenni,
bárhogy bántson az élet,
tudni, hogy szeretsz engem,
s én örökre téged...

Együtt nem leszünk gyengék,
együtt nem leszünk árvák,
ha bánat súlyával érkezel,
az én szivem tisztán vár rád...

lerakod nálam a terhed,
s úgy szeretnék valamit tenni,
ha nem sikerül úgy szeretned,
csak a barátod akarok lenni.







ÉN AZT HITTEM, VERSET ÍROK


Én azt hittem, verset írok,
de a toll hegyéből
hullottak a virágszirmok.

Emberek jöttek botokkal:
"üssétek a kertészeket!"
s én megéleztem a késemet,

hogy a nyájjal egyé váljak,
de pengém kivirágzott,
mert a sebek nekem fájtak.

Egyedül maradtam végül,
magamtól is távol,
bokor, mely a tájba szépül.

S csöndem kibomlott körbe,
madárdal kuporgott a
magánnyal hunyorgó fürtökre:

s a versek, a meg nem írtak,
kacagtak volna belőlem,
de már csak virágok nyíltak.

Érti e sorokat minden
gyilkos és minden áldozat,
kire betűim hintem:

nincs különbség köztünk,
csak mikor átöltöztünk,
másnak jutott véres ingem.







ÉNEK A BÚZAMEZŐKÖN


Tengernyi búzatáblát láttam
énekelni az Úrhoz
örömtől lángba borultan,
s örvényükben, mint apró, kék virágok
bimbóztak fodros kedvű lányok,
s felolvadt hangjuk az égi azúrhoz.

Eső lettem, hajukba hulltam
vágyódó szemekkel,
hogy a dalt megtanuljam,
de szemeikből csillagok peregtek
ajkaikra bódító hangjegyeknek,
s nem bírtam a nagy-nagy szeretettel:

megcsókoltam az első keblet,
mely zihálva
tárta ki mámorát, hevét...
s ő visszacsókolt, mint ki várta-félti
az embert, ki ha megtalálja, érti
majd a búzamezők énekét.







FÁRADT VAGYOK


fáradt vagyok, megpihennék:
valahová hazamennék,
ahol várnak vacsorával,
öleléssel, meleg ággyal.

fáradt vagyok, bogár lennék:
lámpafényben megfürödnék,
illatos gőz esti fénye,
lenne lelkem menedéke.

fáradt vagyok, hazamennék:
de a magyar őszi esték,
minden ablakot bezártak.
fáradt vagyok, nagyon fáradt.

nem dühöngöm, ez a sorsom:
ne várjon rám többé otthon.
ember voltam, bogár lettem,
s tűzbe vesztem, szép szemekben.







GYÖNGYÖK


Szegény vagyok.Ezt eddig is tudtam,
S ha magamnak kincseket hazudtam,
Tehettem-de Neked nem tudok:hisz látod,
Csak lelkem gyöngyeire vigyázok.







HAJNALOM


Válladon alszik a hajnal,
Szűz keze vágyakat ringat;
Felébred, elúszik a Nappal
S arcodon angyali színt hagy.

S jő ezüst éji varázslat:
Hold sugarában a tenger
Lágy, kicsi csendje a mának,
Hol küzdeni vágyik az ember.

Fürdik a szómban a gond is,
Benne ragyognak az évek,
Gondolatom Te vagy most is-
Hajnalom válladon ébred.

Úgy vágyik a lélek a jóra!
Sző maga földi meséket,
Hogy Ég tüze váltsa valóra!







HALK IMA


Hozzád bújok én, ha nagyon fáj,
Nálad rejtem el bánatom,
Neked mondom el
Hogy éppen hol rontottam el-
Az életemmel Neked tartozom...

Hozzád mindig sírva érkezem
Mielőtt összeroppannék, mint a nád:
Vigaszt nyújt Neved -
Hol jártam épp, nem kérdezed,
Mert tudod milyen szükségem van Rád...







HA MAGYARUL, HÁT SZÉPEN


Ha magyarul, hát szépen,
hogy aki hisz, értsen,
s ha ért már, tette valljon:
emberként éljen, haljon.

Hitemet ojtsa, és erdőt
neveljen belőlünk felnőtt,
ahol az árnyak még gyermek
álmokat bontanak embernek.

Levelek erezetében,
mint vér, csurranjon fényem:
szemekre peregjen sója,
lelkem foszló olvasója.

Dőlj neki hát, te gyáva:
tintástul jöttél világra.
Ha írsz, álmodva, ébren,
írj magyarul, írj szépen!







HA VOLNA...




Ha volna egy csodás, hatalmas radírom,
Nyakamba akasztva húznám, amíg bírom:
Húznám én keresztül széles e világon,
E széles világban sok szíven, sok szájon.

Sok szívnek, sok szájnak átkozó keservén,
Napoknak magányán, fullasztó szerelmén,
Ünnepek álszent és dőzsölő fényein
Húznám a radírom, míg bírnák a térdeim.

Neked egy csodás, hatalmas toll kéne:
Húznám a radírom s utánam jönnél Te:
Igazat szájakra, jóságot szívekbe
Rajzolni, festeni ember-szép színekre!







HIÁNYZOL


Szárnyakat növesztek s utánad repülök.
Gyermekszememben vágy és félelem,
mikor álmodón szempilládra ülök,
s alatta enyém lesz a végtelen.

Megosztanék Veled kincseket,
de zsebem csak mesékkel tele,
s ingem alá rejtett hitemet
belém marta csillagok jege.

Kis szívemben utánad hozom
a Duna álmát, a Tisza halk neszét,
s könnyes mezőn, ázott dombokon
csillanó dal engesztelő, szép üzenetét.







A HITVESI ÁGY


Van egy ágyam, egy kis szerény, keskeny heverőm. A falnak támaszkodik a könyvespolc alatt és álmodik velem nagyokat.

Álmodott már talán baldachint is magunk köré, szép, faragott rudakkal, s engem koszorúval a homlokomon tán istennek is képzelt magában. Pedig ő maga is csak egy vándort cipel az ölében, s boldog, hogy fönn, a polc titkos ereszeiből néha manna csöppen alá... Ady... Arany... Wass... József Attila...

Ám ő mégis megmaradt e pompában egyszerű, befogadó kis heverőnek, ringatva keblén a saját Attiláját...

S mégis...
Kis teste olykor átkarol, mesélni kezd. Nem vígasztal, nem ad reményt, csak van. Szavaiban mintha magyar ősfa gyökere fonódna csillagos-holdas éjszakába...tanít, nevel.

(Apám soha nem volt, Anyám csak bennem szépült idők homlokán, mert akartam, annyira akartam, hogy legyen...de sohasem volt...most tanít, nevel az ágyam.)

"Attila! Büszke vagyok, hogy hátamon mindig szerelem és eskü párosult kéjjel: alább ne add! Férfi a neved, magyar férfi. Ha büszkeséged meg is bokrosodna, hitvány sorsod fölibe kerekedik, s megálljt int a vívódásnak: tudd, mire kötelez magyarságod!

Szerelmet, Hazát soha el ne árulj!

Mert tudd meg, vannak sorsok, jelek, kapcsolatok, melyek együtt járnak kéz a kézben a magyar ég alatt, Isten köntösében, s jaj annak, aki dézsmálja az adományokat! Üszök és szenny ne lepje álmod, bántó féreg ne nyüzsögjön nyoszolyádon!

Attila! Légy büszke, ha ártatlanok az éjszakáid, légy büszke, ha fáj a magány, mert olcsón nem adod magad! De mégsem büszke légy inkább, hanem alázatos: ritka kincs ma már a férfi, ki várni tud, páratlan öröm a reá várónak majd az ajándék: tisztaság fogadja és becsület."

...ágyam, kis heverőm a fal mellett olykor szánakozva néz: "szeretnélek, Attila, olyan álommal ölelni, amely meggyógyít...de nincs olyan. De kívánom a saját halálomat. Szeretnék tűzifa lenni kandallóban, vagy szenes kályha kiparázsló testében...s nézni álmodat, amint összeölelkezik utódom felett igaz, hű társad álmával... Egy szálkát belőlem végy magadhoz, s majd mikor felriaszt emlékező szemem borzongása egykor, hogy hinnéd az éj sóhajtott Rád, e szálkámat emlékül dobd a tűzre...hogy nagyon boldog legyek."

Köszönöm, hogy magyarnak születtem, Istenem! Adsz-e még ily' álmokat földi ember lelkébe?

Kicsi ágyam!

Eltettem testedből egy darabot. Ott leszel velem, s ott halsz meg, mikor én a legboldogabb álomba indulok...az életbe.

De nem a tűzbe teszlek: nászágyamba temetlek, hogy álmod ott nyíljon tovább majd már családom hű szép ígéreteként...

Köszönöm, Isten, hogy magyarnak születtem!







JÓNAK LENNI, HŰ MARADNI


Jónak lenni bármi áron,
Bárki bántson, bárki bántson,
Hű maradni minden áron.

Hű maradni minden áron,
Aki bántott, megbocsásson,
Aki hazug, nehogy ártson.

Igaz lenni bármi áron,
Igazságom ne kiáltson,
Igazságom csöndje szántson:

Szántsa be a nagy világot,
Vesse magvát, s aki bántott,
Annak bontson szép virágot.

Szép virágom bármi áron
Igaz legyen, azt kívánom,
S hirdesse az igazságom.







KAPASZKODOM BELÉD...


Ragaszkodom Hozzád...
mint madárdal alkony-selyme
éjbe foszló levelekbe
kapaszkodom Beléd...

Ragaszkodom Hozzád...
mint szakadék mély kiáltása
kikönyöklő ég-indába
kapaszkodom Beléd...

Ragaszkodom Hozzád...
Mint óceán lüktetése
part kitépett, hűs sebére
kapaszkodom...

Ragaszkodom...
mint Hold Király Földanyához
önti vérét, fénylőt áldoz
kapaszkodom Beléd...

Ragaszkodom Hozzád...
túl mindenen, túl a semmin
semmi más nincs, legyen ennyim
kapaszkodom Beléd...







A KÖLTŐK NEM HALNAK MEG SOHA


A költők nem halnak meg soha,
s ha néhanap mégis szótlanok,
csupán vállaikra ültek megfáradt,
eltévedt angyalok.
Velük dalol és ültet be kertet,
mert a költők mind magányos lelkek.

A költők nem halnak meg soha,
mert nem e világban élnek,
idegenek, mint a csillagok,
messzi tüzek, vándor fények,
bolyongó, anyagtalan csoda,
hogy vannak, s nem halnak meg soha.

A költők nem halnak meg soha,
pedig mindennap megölik őket,
de gyermekek szívében
születnek újra egy szebb jövőnek,
és vének reszketeg ajkán, mint ima
hull áldás a költők álmaira.

A magyar költők nem halnak meg soha,
mert a nyelvben, melyen zenélnek,
vérük és húsuk van oldva,
és lelket adnak e húsnak és vérnek...
és az utolsó ember, ki a Földön marad
költő lesz, és lelkében játszó magyar szavak.







KÖLTŐNEK SZÜLETTEM...


Költőnek születtem, de lám, az sem vagyok,
Mert nem kellek a fülnek - hát inkább hallgatok.
Nem kellenek a szemnek az egyszerű sorok,
Batyuval a hátán, népem, itt jő vándorod.

Itt jön szegény, talpa meztelen, kemény,
De szívében égő bokor minden költemény.
Itt dobta ki a föld magából, mint a magot,
Hogy gyümölcsbe boruljon az, mit más elhagyott.

Színt, illatot, ízt érlel nyelvén a táj.
Fogadd be, had higgye, hogy végre hazatalál.
Barna szemében az ütem, a rím is barna:
Ha nem lehetne magyar, meghalni akarna.







LÉGY A TESTVÉREM TE


Légy a testvérem Te, a másik helyett,
kit anyám adott, de már halott, elveszett.

Légy Te a testvérem, Barátom bajban,
örömben míg élek s lelkem ha meghaltam.

Testvérem légy: áldott szavú, töretlen
hittel segítő- s egyek legyünk ketten.

Légy a Testvérem, mert barátom nincsen,
Te légy, kit lelkemből fakaszt az Isten,

Te légy a Testvérem, egyetlen kereszt,
egyetlen szög, szálka mi nem ereszt,

Nem tart és nem tűr- de fájdalommal őriz
s a megőrzött csöndben csönd marad Ő is.

Légy a testvérem Te: leszek testvéred,
áldott magyar földön imádkozó képzet.







NE BÚCSÚZZ SOHA VÉGLEG


Egyszerre csöndem ő,
egyszerre himnuszom,
könnycseppet görgető
szomjas papíruszon:
egyszerre képzelet,
egyszerre tett,
egyszerre mindenem lett
a Szeretett.

Egyszerre éjem ő,
s lángoló pirkadat,
színeket éltető
s hamvasztó, mint a Nap:
egyszerre ígéret
s egyszerre vágy csak,


egyszerre nekem és
mindenki másnak.

Egyszer felébredek
s az életet álmodom,
hervadó perceket
takar majd lábnyomom,
s egyszerre megértem,
hogy ez volt a lényeg:
nincs elmúlás, nincs
nélküle élet...

...soha ne búcsúzz örökre,
soha ne búcsúzz végleg!







NOVEMBERI CSENDJEINK


Fázom. Tenyered selymét
horgolják künn a téli esték,
s néha lehull egy-egy csepp
emlék - s a csend még csendesebb.

Játszom, hogy megtalállak,
hol csillagok húznak rőt fátylat
s vonszolnak vérző szemeket:
látlak... s a csend még csendesebb.

Fájjon... vagy inkább mégsem.
Nem fájhatok neked már én sem.
Mit tehetnél, csak csendben tedd
értem... s csendünk még csendesebb.







ÖSSZE, VISSZA


Elengedtelek
egy sóhajtással,
de minden levegővétellel
visszakérlek újra.

Elzavartalak
egy legyintéssel,
de izmaimban ott ragadt
a visszafogadás.







ŐRIZNÉLEK


Őriznélek, ringatnálak
Téged, lelkem szárnyain-
Mint a szellő hajló nádat
Futnának be álmaim.
Lennél nekem égő harmat
rózsa szirmán,Kedvesem-
S ami él, mi megmaradhat:
Lennél mindenem nekem!









SZERETNÉK VALAMIT TENNI ÉRTED...


Szeretnék valamit tenni Érted,
valamit, ami olyan nagyon szép,
hogy benne a lelkemet megérzed,
mintha meztelen szívem érintenéd.

Szeretnék eljutni Hozzád,
mint eltévedt vándort, fogadj magadhoz,
s ne kérdezd, honnan hozom az út porát,
ha szomjúság űzi ajkam poharadhoz.

Szeretnék megpihenni Nálad,
csöndedbe takarózni békés rejtekeden,
s ha szememben látsz egy kucorgó árnyat,
gondos kezekkel hitesd el: ember nevem.

És én majd akarok valamit tenni Érted,
de hősként sorsod meg nem válthatom,
csak érezd, hogy vagyok, s nem hiába élek,
mert a hétköznapok terhét Veled vállalom!


Csak Neked - Tőlem
/Egérrel mozgassátok a képet!/

Link








SZERETNI JÖTTEM


Virág voltam, segítettél:
fény voltál és harmat.
Temetőig terítettünk
szirmos birodalmat.

Felhő voltam, segítettél:
szellő lettél értem.
Árva álmok fodrát fontuk
az ártatlan égen.

Ember lennék, segíts! Legyél
minden körülöttem,
s ne engedd, hogy elfelejtsem,
hogy szeretni jöttem!







SZONETT GYERMEKEINKHEZ


A csönd bársony, az éj vatta,
csillagok szeretkeznek benne
s alatta
hűségek fogannak fénynek,
árnynak;
játszanak, nyüzsögnek,
aztán földreszállnak:
lecsöppennek végül
asszonyszívekbe lüktetésül,
mint kibomló, mézes álmok
a virradattá szépült
királyfik és királylányok.

Így érkezik a gyermekember,
fénnyel-vérrel mosva, átitatva
szerelemmel.
Méltó a döbbent áhitatra
e csöpp ajándék, s Aki küldte,
s nincs, ki csodáját értve
meg nem szégyenülne:
mert vizsgálod ezt a rendet,
mely milliárdok óta áll
s őrködik feletted,
pedig eszmélő pulyád
közelében feltalálod,
mely téged is megteremtett,
azt az elbocsájtó-hazaváró
édes másvilágot.

Borzasztó a mélység
a magasságban, beleroppan
minden koponyát kitöltő
csekélység.
Ezért szerencsés a költő,
ki lelkével látva lát,
s még jobban
a gyermek, ki félig
még ott él a csillagokban,
csak közénk is ragyogja
már égi hajnalát.

A messzeséget gombolyítod,
mint fonalat s leméred,
de sem a könnyet,
sem a mosolyt nem érted,
hát minél többet
látsz, csak több lesz a titkod.
Az univerzum ott piheg
az emlőkön tejszagú ájulásban.
Részed, s te része vagy részeinek.
Téged keres később másban,
míg majd ő is szétszakad fényre,
árnyra,
s te megérted, hogy megérte:
nem készülhettél szebb hivatásra.







TALÁLKOZÁSOM EGY SZÉKELLYEL


"Fényt olvasztok szét miattad,
Napok lázadó meséit
Költöm gyengének, riadtnak-
S üvöltök, hogy ők sem értik!"

Ilyenkor futni kell előlem.
Reszket bennem átok, holnap,
Jövő, minden: felelőtlen
Társa vagyok bántó szónak...

...Ősz, kedves vonásokat gyúrt
Arcába a történelem-
Türelmet, mely nem ismert Úrt
Csak Istent,Hazát e szép helyen.

Isten, Haza. Két oly' erő,
Kikért minden s semmi létünk,
Marjon napfény, zúzzon eső-
S a Család, melyben tovább élünk...

..."Ne bánts mást, de ne hagyd magad!
Hirtelen szó éles penge-
Ember vagy, mint más: hű, szabad
Küzdelemre, szerelemre!"

Egyszerű szavakban dobban
Szív és hit: holnap nép-e,
Melynek fejszéje sarokban
S veres rozsdát köp fűrésze?...

...Szerelem csordul szeméből,
Ha végiglát a szülőtájon,
Ősi-gyermek kebeléből
Mézként csöppen szó a szájon.

Ám e szót már én képzelem.
Ő hallgat, némán süt a vágya:
Úszik elé a végtelen.
Haza indul valahára.







TAVASZT ÜLTETEK


Tavaszt ültetek magamból,
Illatokkal körberakom,
Színét fonom szép szavakból
S ha kész leszek, Neked adom!







TÉTOVA DAL


Hasonlít Rád az alkony, a vörös tégla;
A madár röpte, a fészke is néha;
Hasonlít Rád a bújkáló homály;
A rokoni csók, az álmos szamovár;
Hasonlít Rád a nyújtózó meleg;
Az esőben altatót dúdoló terek;
Az estébe forduló utcák, házfalak;
A lebegő nesz, a csönd, ha rámszakad;
Hasonlít Rád a kiterjedt égbolt-
Minden mi lesz, van, minden mi rég volt.







ÚJ SZÁRNYAK


Új, könnyű szárnyak ragadnak innen,
Magammal vihetem egyetlen kincsem:
Mi legyen? Ki legyen?
Felhők, Hófehérek!
Takarjon irgalom, hol földet érek!







UTAZÓ


Talán csak azért tévedtem e tájra,
Mert kinek nincsen, sosem volt barátja,
Annak semmi nem oly idegen, bántó,
Mint saját lelkében üvöltő pár szó.










 
 
0 komment , kategória:  Koós Attila  
Koós Attila: Embernek maradni
  2014-07-29 21:00:10, kedd
 
 




Koós Attila: EMBERNEK MARADNI


Könnyű takaró legyen ma álmod,
Ne váltsd meg még ma ezt a világot.
Csak magadban őrizd a szelíd csendet
és az embert, kit ember szerethet.

Könnyű kívánság legyen ma párnád,
Ne légy ma megváltó, csak őrizd álmát
Annak ki melletted piheg, s ha rezzen,
szíved melegével takard be csendben.

Könnyű takaró legyen ma álmom,
felejtés csillagát két tenyerembe zárom,
s mintha imádkozna az éjszaka felettem,
hallgatom csönded, s csöndembe rejtem.




 
 
0 komment , kategória:  Koós Attila  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2024.11 2024. December 2025.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 184 db bejegyzés
Összes: 4944 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 735
  • e Hét: 10094
  • e Hónap: 28212
  • e Év: 670914
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.