|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2018-09-26 17:32:07, szerda
|
| |
| |
A. Adél:
Versbe csomagolt érzelmek
Szeretlek egyszer, szeretlek kétszer,
s ezt szorozd meg rengetegszer,
majd még egyszer végtelenszer.
Szeretlek sz-szel, szeretlek e-vel,
s eme szónak minden betűjével,
szeretlek az egész ábécével.
Szeretlek szívvel, szeretlek testtel,
s eme szónak összes értelmével,
szeretlek cukorral, de legjobban mézzel.
Szeretlek némán, szeretlek fecsegve,
szépet álmodva, valamin elmerengve,
rajzodon ügyködve, a fürdőben énekelve.
Szeretlek búban, szeretlek örömben,
édes kacagásban, keserű könnyekben,
szeretlek gyengén, szeretlek erősen.
Szeretlek én lélekfeketében,
legyél a reményem, legyél a színem,
szeress semmiben, szeress mindenségben.
Szeretlek téged minden formádban,
édes álomban, zord valóságban,
örömömet lelem minden apróságban.
Szeretlek messze, de ha itt vagy, csodállak,
minden részeden vadul csókolnálak,
senki mást, csakis téged imádlak.
Szeretlek most, szeretlek mindig,
míg a víz lenn, a Nap meg az égen virít,
míg az újszülött a világra felvisít.
Szeretlek életben, szeretlek halálban,
kézen fogva éljünk a túlvilágban,
táncoljunk bálban, s később szabadságban.
Szeretlek távol, közel meg imádlak,
bárhová mész, mindig visszavárlak,
nem adnálak soha senki másnak.
Szeretem szád, szeretem mosolyod,
utálom, gyűlölöm, megvetem hiányod,
s a köztünk lévő, túl nagy távolságot.
Szeretem bőröd, szeretem ráncod,
szeretem egyedi, irtózatos táncod,
magával ragadó, különleges világod.
Szeretem kezed, s ha enyémet érinti,
szeretném örökké ezt az egyet érezni,
melletted feküdni, melletted ébredni.
Szeretem lelked s ártatlan szíved,
szeretem humorod, páratlan világképed,
egyszerűen nem bírok meglenni nélküled.
Nem szeretlek, inkább már imádlak,
elbújhatsz, de úgyis megtalállak,
s ha enyém lennél, soha el nem dobnálak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - A.ADÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-25 17:53:53, kedd
|
| |
| |
A. Adél:
Úgy történt...
Úgy történt, mint mesékben:
Fehér lovon jött el értem,
Én pedig, mint buta liba,
Karjaiba belehullva
Szerelembe estem, mélyen.
Rá gondoltam minden éjben,
S nem akartam mást látni,
Csak szorosan hozzábújni.
S ő, míg én szerettem,
Nem volt igaz szerelmem.
Szavakban ő ügyes volt,
De tettekben már elbukott.
Egy idő után észhez tértem,
De mai napig nem érthetem,
Hova lett a becsülete,
S miért sírtam ennyit érte?
Úgy történt, mint filmekben:
Mégsem hagyott hát cserben!
Visszatért s átölelt
Szorosabban, nemcsak színlelt.
Megcsapott az illata,
Selymes, puha, barna haja,
S a jó szíve, mit megláttam,
Akkor, mikor nem is vártam.
Fogsz-e most már szeretni,
Ha kell, értem akár meghalni?
Igent mondott kérdésemre,
S pajkos mosolyt játszott szeme.
De a filmnek egyszer vége van
Rémes, sírós csattanóval.
Újabb rész egy hibát vétve:
Miért sírok most is érte?
Úgy történt, mint horrorban:
Szívem vérbe belecsobban.
Hallom-e még dobogását?
Vad és kéjes szitálását?
Nem érzek én semmit, nem.
Nem akartál szállni velem.
Ugyanaz a régi érzés
Bánt úgy, mint egy sebes égés.
Hiába, hogy mást állítok,
Nélküled én megfulladok.
Kést ránthatsz te ez ellen,
De ez még mindig szerelem.
Nem akarok mást helyére,
De az okát mégsem értem.
S bár gyűlöletem elérte,
Holnap is sírok majd érte.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - A.ADÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-25 17:51:02, kedd
|
| |
| |
A. Adél -
Újra
Ha majd újra látjuk egymást,
Elhagyjuk azt a régi szokást,
Már nem veszel a karjaidba,
Itt állok eltaszítva,
Rózsák sírjába száműzve.
Ha majd újra szemedbe nézek,
Újabb hibát biztosan nem vétek.
Messziről figyelem lépted árnyát,
Elrabolom hollóid szárnyát
Tiszta életbe repülve.
Ha majd újra kezedet fogom
És vérem szerelmünkért ontom,
Emlékezz a napra, mikor végleg kialudtam,
Ahogy egész testemmel hozzád simultam
Vágyaim tengerén fuldokolva.
Ha majd újra szádat csókolom
És erőtlen tested végig bókolom,
Hunyd le szemed, ahogyan régen is tetted,
Mielőtt az életem oly vidáman elvetted
Angyalok ölébe zúdulva.
Ha majd újra tied a szívem,
Tündököljön ezer más színben,
Könnyeimet mossa le a végzet,
Álmodjunk együtt valami szépet
Sírásom hangjától reszketve.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - A.ADÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-11 19:30:42, kedd
|
| |
| |
A. Adél -
Messze, messze...
Messze, messze, tőled messze
Álmodhatok jobb világról,
De egymagamban elveszve
Ki se látszok vak homályból.
Bár egy szavadba kerülne,
S kiszaladnék a szobámból,
Karjaid közt elmerülve
Visszatérek a halálból.
Messze, messze, tőled messze
Bizonytalan már a létem,
Mert minden ember keresztre
Teper. Túl régóta érzem,
Nélküled el vagyok esve,
Csak csordul reá a vérem.
Ámultunk mi egymást lesve,
Mekkorát is dobbant szívem.
Messze, messze, tőled távol,
Nem is emlékszem már arra,
Mit is tettél, drágám, akkor,
Mikor csókot adtam szádra.
Lapozzuk el, visszavágyok:
Hajadat dühös viharba`
Újra szárítsam... Oda, hol
Még semmi sem fordult rosszra.
Messze, messze, tőled távol,
Rád gondolok nap mint nap,
Szívem pedig újra lángol,
Ha ajkam tőled csókot kap.
Elrabollak messze, mámor
Szárnyán repülünk. Vajon szab
Nekünk határt bú vagy bájolt
Ármány, mely csodádra akad?
Messze, messze, tőled távol,
Nem találom a világom,
Azt hittem, itt megtalálom
Rózsás kertben a virágom.
Holtakat felverve játszol,
Kezedben parányi szirom,
Hallom, még betűket számolsz,
S páros lesz még e világon.
Messze, messze, újra messze,
Rám talált az unalom.
Lelkemet csak emésztgesse
Élelemnek az utadon,
S feltétlen jusson eszedbe,
A különleges nyugalom,
Mit árasztottam szemedbe,
Mi nekem volt csak jutalom. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - A.ADÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-11 19:14:44, kedd
|
| |
| |
A. Adél
A halálom után
Az életem már véges,
Az idő pedig elszalad,
De a te szemed
Halálom után is kék marad.
Szürkületben sétáltunk,
Hol egy rövid tincs szaladt,
S már tudom, a te hajad
Halálom után is szőke marad.
Eszemben van az is, mily`
Jólesett minden szavad,
S hogy a te szád
Halálom után is piros marad.
Elmehettünk volna,
De szíved folyton visszahajt,
Tudom, ezt a szent helyet
Halálom után is szereted majd.
S mert itt maradtunk,
Én elestem nélküled,
De érzem, halálom után is
Kábítószerből lesz szíved.
És bár annyit szenvedtem,
Ajándékom voltál végig,
De a halálom után is
Szívem folyton érted vérzik.
Ám nem rendültem meg,
Sőt, biztos vagyok ebben,
Hogy a halálom után is
Csak te leszel a fejemben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - A.ADÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-11 18:30:52, kedd
|
| |
| |
A. Adél -
A Szív dala
Bőröm rossz, érdes,
Szívem pedig érted véres,
Mert soha nem látsz át rajtam,
Hiába volt lencse rajtam.
Újra és újra megbántasz,
Lelkemnek is csak ártasz,
De mégis ez, mire szükségem van,
Pedig már mondták annyian,
Hogy válasszam az egyszerűbbet,
Amit csak egy ember űzhet:
Hogy boldog legyek végre én is,
De itt vagyok még csak azért is,
S a halálig fel nem adom,
Akkor se, ha nagy a bajom,
Mert az élet erről szól:
Gyötrődni az álmoktól,
Miket soha el nem érünk,
S éppen ezért szenvedünk.
Bőröm sima, keserű,
Életem meg csupa derű,
Mert éltek bennem remények,
Bár igaz, hogy elvesztek,
Mégis életben tart valami,
Ami néha kezd kihalni,
De olykor ismét melegítem,
Fagyos télen rejtegetem,
Hogy ne találj rá véletlenül,
Mert a titkom kiderül.
Remények egy kis füzetben,
Bár ha kell, én elégetem.
Úgyse lapon lábadozik,
A szívemben bokrosodik,
S kivirágzik szépen lassan.
Mint a fény egy nagy csillagban,
Úgy árasztja el lelkemet.
Mint az ízed a nyelvemet.
Bőröm ráncos, megviselt,
Szívem parány s szigetelt,
Mert nem akar már többet látni,
Sem itt, sem a mennyben járni.
Már oly keveset dobogott,
De mit tettél, csak rontott.
Elfeledte ritmusát,
Össze-vissza elpumpált,
S végül nem maradt már ereje,
Se hegedű, se rockzene,
Csak az üres menetelés
Töltött be pár epekedést.
Ilyenkor már úgy érzem,
Nincs értelme léteznem,
Mert elment az, ki ringatott.
Megunt, így hát itt hagyott.
Bár láthatnám őt még egyszer,
Megcsókolnám végtelenszer.
De ha egyszer újra látlak,
Kezeidben egy rózsával,
Szívem újra zenét játszik,
Közepén a nagy szólóval,
Mi eldalolja ismét neked,
Mit jelentesz számomra,
S mit teszek, ha nem vagy többé
Vevő az én nagy álmomra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - A.ADÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-11 18:29:29, kedd
|
| |
| |
A. Adél -
Fehér és fekete
Fehér és fekete:
Mint születésem és halálom,
De köztük olyan sok út van.
Félek, sajátomat nem találom.
Hazug és őszinte:
Néha mindkettő vagyok,
S szomorúan tudatom,
Változni már sosem fogok.
Fehér és fekete:
Mint élet meg a halál arca.
Hiába a küzdés, mert ez
A Remény és Sors harca.
Boldog és szomorú:
Eljátszhatjuk tőlem mindet,
Hogy csak senki ne is sejtse,
Milyen is a való élet.
Fehér és fekete:
Nincs boldogság rossz nélkül.
Hiába a mintaélet,
Egy másik oldal fölélénkül.
Jólelkű és gonosz:
A besorolás rémítő,
De nincs oly lélek, ki még
Egyszer sem volt mindkettő.
Fehér és fekete:
Csupán két szín az ezerből,
És a köztük lévő több száz már
Csak fejezet az életemből.
Élet és mennyország:
Hol lehetnék boldogabb?
Hatalom, pénz s szükség
Vagy szeretet az, mi fontosabb?
Fehér és fekete:
Mint születésem és halálom.
S bármely színem lesz köztük,
Végsőkig hordani fogom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - A.ADÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 311
- e Hét: 1089
- e Hónap: 5122
- e Év: 64375
|
|
|
Offline
