Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Heltai Jenő: Március
  2024-03-26 18:22:42, kedd
 
 


Heltai Jenő: Március

A Rózsadombon már tavasz van,
Dőlnek az édes jó szagok,
Az új madár a régi ágon
Nem énekel még, csak dadog.

Próbálja szárnyát, csiripelget,
Kinéz a fészek peremén,
Köröskörül hány friss rügyecske,
Hány új kukac, hány új remény!

Én, tolla vesztett vén madár, ki
Átdideregtem a telet,
Talán utószor ünnepellek:
Szervusz, te kedves kikelet!

Mikor fölérsz a Rózsadombra,
Tündérkirálynő közeleg,
Rímek csipognak körülötted,
Szapora, olcsó közhelyek.

Tündérkirálynő! Cifra jelző
Nyüzsög nyomodban, rengeteg!
Jöttödre, illő tisztelettel,
Ma én is hárfát pengetek.

Dal vagy, virág vagy, napsugár vagy,
Idők vén fáján ifjú ág,
Álom, remény, vágy, szerelem vagy,
Élet, szabadság, ifjúság.

És még mi minden! Jó jövendő
Annak, ki fáradt, gyönge, bús,
Mosoly, derű, fény, biztatás vagy,
Ezerszer áldott március.

Evoé! Itt vagy! Balzsamoddal
Hűsíts sok égő sebhelyet.
Tudod-e még, ki voltam egyszer?
Emlékezel rám, kikelet?

Én voltam az, ki...ej, no, mindegy!
Jött sok vad év, zord sáska-raj.
Öreg vagyok már. Új tavasz, te
Fiatalabb vagy, mint tavaly.

Szoríts magadhoz. Jöjj, ölelj meg,
Mint rossz fiát a jó anya.
Szálljon feléd, ha elbúcsúzunk,
Lelkem utolsó sóhaja.

És vidd magaddal ezt a sóhajt,
Fájó, szerelmes levelet,
Ki tudja, hogyha újra eljössz,
Találkozok még teveled?

Habár ez többé nem divat ma,
Nyújtsd búcsúcsókra szép kezed
S nevess síromra akkor is majd,
Mikor már régen nem leszek.



 
 
0 komment , kategória:   Heltai Jenő   
Heltai Jenő: Szabadság
  2023-10-23 19:00:56, hétfő
 
 


Heltai Jenő: Szabadság

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg: szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz.

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.
 
 
0 komment , kategória:   Heltai Jenő   
Heltai Jenő: Epilóg
  2023-08-13 20:08:48, vasárnap
 
 


Heltai Jenő: Epilóg

Régi nóta, régi nóta...
Kornyikálom évek óta,
Évek óta szól a dal:
Voltam én is fiatal.

S hej, mikor még vígan éltem,
Szerelemről döngicséltem,
Mit az ajkam rebegett,
Nem hallgatta senki meg.

Évek jöttek, évek mentek,
Ifjúságnak, szerelemnek
Mindörökre vége már,
Lett belőlem vén szamár.

Most mikor már összetörve,
Nem vágyódom új gyönyörre,
Bókba, tapsba nincs hiány:
Ez az én tragédiám.
 
 
0 komment , kategória:   Heltai Jenő   
Heltai Jenő : December
  2022-12-23 00:54:08, péntek
 
 


Heltai Jenő : December

Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a küsded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.
 
 
0 komment , kategória:   Heltai Jenő   
Heltai Jenő : Pro domo
  2022-09-18 15:35:00, vasárnap
 
 


Heltai Jenő : Pro domo

Tisztelt vidéki kollégáim,
kiket személyem érdekel,
kik verseikkel Duna-Szekcsőn
csinos eredményt értek el,
szegény fejemnek nekiestek,
mert nem vagyok elég magyar,
s mert nem daloltam még a földről,
mely ápol és mely eltakar.

S mert nem daloltam nagymamámról
és nagyapámról eleget,
ellenben glóriába vontam
könnyelmű “nőszemélyeket":
reám rohantak vad haraggal,
hogy dalaimban nincs morál,
s karakterem minden bizonnyal
mesésen gyönge lábon áll.

És mert a múzsám nem magasztos,
márványba vésett nőszemély,
hanem egy pajkos, sikkes asszony,
ki csókolózik, kacag, él,
a lakjegyzékből kikeresték,
ki ő, mi ő és hol lakik?
S ha bekopogtat kis szobámba,
hát ott marad-e hajnalig?

Tisztelt vidéki kollégáim,
miért ez indiszkréció?
Önök is több ízben megírták,
hogy élni szép, szeretni jó.
Szép asszonyoknak udvarolni
mégis csak inkább valami,
mint elvonulni a világtól
és műszerelmet gyártani.

Aztán, hogy engem a múzsához
plátói érzés kötöz-e?
Tisztelt vidéki kollégáim,
ehhez nincs senkinek köze.
Én nem vagyok kíváncsi arra,
hogy kik szerették önöket,
s ha önökhöz betért a múzsa,
hát volt-e abban köszönet?

Ha kihűlőben lesz a szívem,
s tisztelt agyam lágyulni fog,
én is családi gyönyörökről,
s a nagymosásról dalolok.
Tisztelt vidéki kollégáim,
majd akkor adjanak kezet,
és iktassanak be a céhbe,
ha én is impotens leszek.
 
 
0 komment , kategória:   Heltai Jenő   
Heltai Jenő : Ima
  2022-06-02 17:02:33, csütörtök
 
 


Heltai Jenő : Ima

Isten, ki élsz, isten ki úr vagy,
Itt lenn a földön s fönn a mennyben:
Add, hogy a drága, az imádott,
A szőke lány szeressen engem.

Add, hogy enyém legyen szívének
Minden szerelmes dobbanása,
Add, hogy ne sírjon soha másért
És ne nevessen soha másra!

Add, hogy örökké szomjas ajka
Csak az enyémmel forrjon össze,
Add, hogy a testét csókjaimmal
Csak én, csak én - más ne fürössze!

Add, hogy szemének tiszta kékje
Vigasztalón csak rám ragyogjon,
Add, hogy amellyel őt dicsérem,
A dal szívemből ki ne fogyjon!

Add, hogy a keblemen találja
A napsugár s az éj sötétje,
Add, hogy örökre hű maradjon
És senki tőlem el ne tépje!

Add, hogyha elmegy messze tőlem
És jár akármi messze tájon,
A lelke hozzám visszavágyjon,
A lelke hozzám hazaszálljon!

Add, hogy e verset elolvassa
S ha elolvasta, hát megértse.
És add, hogy én is ott lehessek
Mikor azt mondja? "Csak azért se!"

Illusztráció : Carlos Martinez Palomino
 
 
0 komment , kategória:   Heltai Jenő   
Heltai Jenőről pár szóban
  2021-08-05 20:32:08, csütörtök
 
 


Éjjel, a csillagok alatt, a kis budai kávéház függőkertjében ültünk. Ez a függőkert nem a levegőben függ, hanem az időjárástól."

(Heltai Jenő: Veri-e uraságod a feleségét?)

14 évesen publikált először. Gyerekként és lángoló tehetségként robban be a magyar irodalomba. Ennek ellenére hamar otthagyta az egyetemet, inkább újságot írt. Élt Párizsban, Berlinben, Bécsben, Londonban. Beszélt és írt angolul, franciául, németül. Világpolgár volt.
Aztán hazatért, színigazgató lett több pesti színházban. A színház a kisujjában volt, a zsinórpadlástól a kosztümökön át a drámai ívig mindent tudott róla.
Írt detektívregényeket is, verseket, és persze színdarabokat, köztük a Néma leventét. Legmaradandóbbá mégis a bohémregényei tették őt.

A ,,veszendő kedély ragyogása" - ahogy Kosztolányi fogalmazott Heltai regényeiről . ,,Mindig a banalitás szélén járt, és soha egy pillanatra sem volt banális - mindig a nagy és égető problémák közelébe kacérkodott, s soha egy pillanatra nem égette meg magát, s nem vált problematikussá" írta róla Karinthy Frigyes
.
A magyar történelem viharos századában élt: első világháború, Trianon, Tanácsköztársaság, fehér terror, Horthy, Rákosi, 1956-os forradalom, kádárizmus kezdete. Széles volt a választék, mégis, soha semmilyen ideológia mellett nem kötelezte el magát.
Más ünnepelt szerzők mellett természetesen rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények. Ekkoriban megkérdezte tőle a Színházi Élet újságírója, hol és mikor szeretne élni?
"Itt és most - ha lehetne" -hangzott a jellegzetesen heltais válasz.
Persze ő akkor is nagyon élt, amikor nem akarták neki engedni. Ennek a legmegrendítőbb dokumentuma az éppen mostanában kiadott ostromnaplója. (Most is fut a Radnóti Színházban is Bálint András kiváló tolmácsolásában).
Az ostromnapló egyáltalán nem egy drámai beszámoló hangján íródott mű a vészkorszakról, sokkal inkább valamifajta anekdotafüzér, mégis, ettől válik mélyen drámaivá.
Élete vége felé még megérte az oly annyira vágyott irodalmi elismerést is, amivel addig minden kurzus fukarkodott vele szemben: műfordítói tevékenységéért a Francia Becsületrenddel tüntették ki, 1948-ban pedig Kossuth-érdemrend elismerést kapott. A PEN klub magyar elnökévé választották, végül már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.
Egy anekdota szerint még a halálon is vérbeli pesti bohémként esett át. Az otthon szerzett combnyaktörésének a szövődményei vezettek a halálához, ő azonban kaján iróniával várta a végzetét is ágyban, párnák között, szivarral a szájában.
Utolsó perceiben pedig még odafirkantott egy búcsúversikét a noteszába:

Itt az idő, most kell merészen
Az elmúlással szembenéznem
S valami elmés búcsúszót hörögve
A szememet lehunyom mindörökre.

Sírja Budapesten van.
1957. szeptember 3-án hunyt el.

 
 
0 komment , kategória:   Heltai Jenő   
Heltai Jenő - Mert dalaimnak
  2021-07-22 23:08:19, csütörtök
 
 


Heltai Jenő - Mert dalaimnak...

Mert dalaimnak azt a részét,
Mely túlnyomónak mondható,
Minek tagadjam gyöngeségem -
Kegyedhez írtam, kis Kató.

És dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható,
Kegyednek semmiképp se tetszett,
Sőt visszatetszett, kis Kató.

Igaz, hogy önt tegezni mertem,
Ami botránynak mondható,
Mert önt csupán magáznom illik
Vagy kegyedeznem, kis Kató:

De dalaimnak azt a részét,
Mely túlnyomónak mondható,
Mégis szívemből szívhez írtam,
Az ön szívéhez, kis Kató.

Hogy ön hideg maradt s kegyetlen,
Már ez malőrnek mondható,
Ha bánatomban meghalok most,
Magára vessen, kis Kató.

Magára vessen, ha belőlem
Más nem marad meg, kis Kató,
Mint dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható.



 
 
0 komment , kategória:   Heltai Jenő   
Heltai Jenő : Diadal
  2020-11-14 18:20:53, szombat
 
 


Heltai Jenő : Diadal

Azt súgja néha-néha lelkem,
Hogy szebbet, jobbat érdemeltem,
Nevem sugárzóbb fénye mellett
Valamicskével több szerelmet.

Sugárzóbb fényt és több szerelmet...
Nem fáj, hogy ebből semmi sem lett
Nem fáj, hogy a remények, álmok
Romján ma egymagamban állok.

Nem fáj, hogy semmit el nem értem,
Ejh, boldogulni nem nagy érdem.
A szenvedésben, pusztulásban,
Bár szomorú - de szebb varázs van.

Hogyha a szívem panaszának
Csak egyszer is visszhangja támadt,
Ha egy dalom könnyet fakasztott,
Mit bánom én a sok kudarcot!

És hogyha egyszer egy leány volt,
Aki egy percig értem lángolt:
Ma fittyet hányok mindeneknek,
Mit bánom én, ha nem szeretnek!

Egy Egy dal, amelyet emlegetnek,
Egy csók, amelyet nem felednek:
Bármi rövid volt, bármi rég volt,
De diadalnak épp elég volt.

 
 
0 komment , kategória:   Heltai Jenő   
Heltai Jenő : Üzent az ősz
  2020-10-05 00:45:27, hétfő
 
 


Heltai Jenő : Üzent az ősz

Üzent az ősz egy hervadt falevéllel,
Az ablakon bedobta tegnap éjjel.
Ó furcsa ákombákom!
Még meddig élem világom?

Kisasszony napján búcsúzik a fecske,
Elszállt a nyár és elszállt a szerencse.
Üres a fecskefészek...
Már én sem fütyörészek.

Az ablakomban fázó, bús virágok,
A háztetőn a pék macskája nyávog,
Sarlója fénylik a holdnak,
Most mennek bálba a holtak.

Kinyílt az ajtó, de senki sem jött be.
Valaki némán meglapult mögötte.
Idebent csak a kétség.
Odakint a sötétség.
 
 
0 komment , kategória:   Heltai Jenő   
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2024.04 2024. Május 2024.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 173 db bejegyzés
e év: 1182 db bejegyzés
Összes: 10322 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 251
  • e Hét: 1479
  • e Hónap: 5319
  • e Év: 98207
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.