|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
|
|
2024-06-29 16:52:59, szombat
|
| |
| |
József Attila - Aratás előtt
A bús bíborkirályfi, naplemente
Búcsúcsókjától ég a dús kalász.
Néhány vidám tücsök már dudorász
S úgy ing a földön csendes este enyhe,
Mint vén öreg huszáron lóg a mente,
Kit nem ölel a nyárestéli láz.
De itt a búza s rozs méhébe száz
Apróság vár a fényre, napra, csendbe.
És várnak egyre mind a virradatra,
Mikor az égből napsugár pereg.
A duzzadt tábla jó, acélos fajta
S hajnalba jönnek barna emberek,
A válluk széles, nagy kasza van rajta...
... Szellő fuvall, a tábla megremeg.
A népi hagyomány szerint
június 29-e Péter, Pál napja az aratás kezdete.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A Aratás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-06-29 16:49:48, szombat
|
| |
| |
Vargha Gyula - Aratás felé
Legszebb a táj így aratás felé,
Hőség, aszály ha el nem perzselé;
Az élet teljét csillogtatja már
Teljes pompában a királyi nyár.
Sötét sátrat feszítenek a fák,
Megbúnak ottan a fehér tanyák;
Lombok közé őszt sejtető jegyül
Egy sárguló levélke sem vegyül.
De a zöld színben mennyi változat,
Ezüst zászlóját bontja itt a zab;
Tengeri-táblán a sűrű sorok
Haragos zöld hulláma háborog.
A széna már boglyákban, de a rét
Zsendíti újra gyenge friss füvét,
Minden fűszálon harmatcsepp remeg,
Zománcba játszó drága gyöngyszemek.
Napfényben úszva tündököl a táj,
Olyan, mint egy gazdag, kevély király.
Diszül reá az érő gabonák
Már föltevék az arany koronát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A Aratás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-06-29 16:45:44, szombat
|
| |
| |
Június 29. Szent Péter és Szent Pál apostolok napja
Valóban méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati hónap első dekádja. Június 29-e kettejük igazi névünnepe, nem a januári Pál- és a februári Péter-nap. Már csak azért is, mert a legendai hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki i. sz. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették - saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint mestere -, Pált lefejezték; mint római polgárt e tisztes halálmód megillette." - Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium.
Szent Péter a tizenkét apostol egyike, Jézus tizenkét apostolának egyike és a katolikusok szerint a korai egyház első vezetője. A keresztény hit szerint Néró császár uralkodása idején szenvedett kereszthalált. A katolikus hagyomány Róma első püspökeként tartja számon, továbbá a keleti keresztény hit Antiochia első pátriárkájaként. Az ősi egyházak mindannyian nagy szentként ünneplik őt, mint az antiochiai és római egyházak alapítóját. A katolikus tanítás szerint Máté evangéliumában (Mt 16:18) és János evangéliumában (Jn 21,15-17) Jézus különleges hatalommal ruházta őt fel. Halála időpontja bizonytalan. Tacitus szerint, amikor Néró felgyújtatta Rómát, a keresztények lettek megvádolva a tűzvészért. A hagyomány úgy tartja, hogy Pétert az ekkor bekövetkező üldözési hullám idején fogták el, és valamikor 64 és 67 között kivégezték. Kivégzése előtt a hagyomány szerint a Mamertinum börtönben tartották fogva Rómában. Halálával kapcsolatban két legendát ismerünk, melyek alapjában kiegészítik egymást. Mind a kettő vértanúként ismeri el Pétert. Az is közös a két forrásban, hogy Szent Pétert Nero császár uralkodása alatt végezték ki tanai miatt. A Quo vadis-legenda szerint Péter menekült Rómából a császár kegyetlen keresztényüldözése elől a Via Appián, amikor megjelent előtte Jézus, aki éppen Rómába tartott. Péter megkérdezte tőle: Quo vadis, Domine? vagyis Hová mész, Uram? Jézus a következőt mondta neki: Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek. Erre Péter visszatért a városba, és így vállalta a vértanúságot.
Szent Pál, szülei révén római polgárjoggal rendelkezett, a kilikiai Tarsusban született Kr. u. 5-ben vagy 10-ben, zsidó szülők gyermekeként. A farizeusnak nevelt Saul néven ismert fiú fiatalemberként a keresztények kegyetlen üldözője lett. Ám ennek során egy alkalommal a damaszkuszi úton látomása volt, melynek hatására kereszténnyé vált, s nevét is Saulusból Paulusra, azaz Pálra változtatta. Ettől kezdve a kereszténység leghevesebb és legbefolyásosabb védelmezőjeként terjesztette a kereszténységet a Római Birodalomban misszionáriusi útjain. A pogányok között olyannyira sikeres volt, hogy gyakran mint a pogányok apostolát emlegették. Pálhoz mérhető nagy szerepet senki nem játszott a kereszténység elterjesztésében. Tevékenysége miatt többször letartóztatták. Utolsó fogsága alatt mint római polgárt Rómában állították bíróság elé és valószínűleg a birodalmi főváros közelében lefejezték.
Péter-Pál napja ősi ünnep, ezen a napon kezdődik az aratás, mivel a néphit úgy tartja, hogy a búza töve "Péterpálkor" megszakad. Sokfelé ekkor kezdték vágni a rozsot, a búzát. Ha ez utóbbi még nem érett meg a betakarításra, akkor egy-két kaszasuhintást végeztek, csak hogy képletesen megkezdjék az aratást. A templomokban az aratók miséjén megáldották az aratás szerszámait, hogy áldás legyen a búzán azaz az ,,életen" is. Péter-Pál valamikor dologtiltó nap volt. Sokfelé ekkor fogadták fel a gazdák a kaszálni tudó részes aratókat és a napszámosokat. A hiedelem szerint a hajadonok közül, aki elsőként hallja meg a harangszót, év végéig biztosan férjhez megy.
A halászok is e napon ünneplik védőszentjüket, Szent Pétert. A nap előestéjén rúdra kötözött ponttyal végigjárták a falut a halászok. Másnap a vízparton halpaprikás és túrós csusza evéssel folytatódott az ünneplés.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A Aratás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-06-29 16:41:27, szombat
|
| |
| |
Péter-Pál napja - Az aratás kezdete.
Június utolsó napjain őseink az aratással voltak elfoglalva, a hagyomány szerint Péter-Pál napján kezdődtek meg a munkálatok.
A hagyomány szerint Június 29-én kezdték aratni a gabonát az ország több pontján, egy mondás szerint azért, mert a búza ,,nem vár tovább". Az aratás nemcsak munka volt, hanem szakrális munka is, azt ünnepélyesen kezdték meg, az aratók a búzaföld szélén megálltak, levették kalapjukat, Istenhez fohászkodtak, hogy minden rendben menjen és sok búzát takarítsanak be. Csak az ima után kezdték el a munkát. A népi hiedelemben már jó előre mágikus eszközökkel biztosítani akarták a jó termést, ezért már tavasztól fokozatosan figyelték a gabonanövény növekedését, Márk napján megszentelték, majd figyelték, hogyan fejlődik. Végül Szent Iván napján megfüstölték a széleket, hogy elzavarják a férgeket és élősködőket.
Régen talán még fontosabb volt az időjárás, mint a mostani, gépiesített világban. Az aratás nagy összefogást igényelt, és kézi erővel történt a munkálatok majdnem teljes egésze. A betakarítás idején használt eszközöket megáldatták, a munka megkezdése előtt kinn a földön imádkoztak a bőséges termésért. Az aratás elengedhetetlen kellékei anno a sarló és a kasza voltak.
A sarlóval való aratás kifejezetten asszonyi munkának számított, míg kaszával csak férfiak dolgoztak. A marokszedés szintén az asszony feladata volt, a kévék bekötése és összehordása ismét férfi munkának számított.
Általában a családok, rokonok összefogtak, és egymásnak segítve takarították be az éppen aktuális gabonát.
Az aratáshoz babonák társultak:
Nem volt jó újhold idején kezdeni, vagy akkor, ha halott volt a faluban, mert mindkettő balszerencsével jár. Nem volt jó kedden vagy pénteken elkezdeni a munkát, mert akkor üres lesz a búza kalásza.
Az arató először levágott egy kalászt, azt derekára kötötte és úgy kezdett munkához, mert állítólag az megvédte őt a hátfájástól.
Tilos volt a megmaradt ivóvizet a tarlóra önteni, mert annak az embernek keléses lesz a lába.
Az aratás befejezése előtt egy csomó gabonát lábon hagytak az égi madarak számára. Sokszor egy marék kalászt hagytak a tarlón, hogy a jövő esztendőben a zivatar kárt ne tegyen a vetésben. E búzacsomóról Rábagyarmat környékén azt tartották, hogy ,,Szent Péter lovának hagyják abrakul".
Az aratás utolsó kévéjéhez is kötődtek hiedelmek, általában varázserőt tulajdonítottak neki. Egyrészt abból készítették az aratókoszorút, melynek darabjait gyógyításra is használtak. Ezt a földbirtokosnak adták oda, de az utolsó kalászokból minden arató vitt magával egy csomót és azzal otthon varázslást végzett: beletették az őszi vetőmag közé, volt, ahol a tyúkok elé szórták, hogy sok tojást tojjanak. Az utolsó kéve került télen, karácsonykor az asztal alá, hogy bőséget és termékenységet biztosítson.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A Aratás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-06-29 16:38:31, szombat
|
| |
| |
Viday Brenner Nándor festménye |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A Aratás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-06-29 16:35:13, szombat
|
| |
| |
Victor Gabriel festménye
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A Aratás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
2024. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
61 db bejegyzés |
| e év: |
2551 db bejegyzés |
| Összes: |
11687 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 140
- e Hét: 4843
- e Hónap: 17058
- e Év: 237878
|
|
|
Offline
