|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2024-10-11 19:43:46, péntek
|
| |
| |
Nadányi Zoltán - Pánik
A töltésen, biciklin, vad iramban,
meztelenül,
zöld ingem a kezemben, úgy rohantam,
mint aki a világból menekül.
Akkor szakadt el a szádtól a szám,
a kezem a kezedtül
és sose perzselt még olyan veszettül
a nyár. Tüzes pernyéjét fútta rám.
Baloldalt vékony füst szállt a magasba,
dobálták rá a gallyat, meg a szöszt.
Egy nénike jött a saláta közt,
fakó fejkendő és fedeles kaska.
Egy asszony gyomlált, babrált a tövekkel,
öreg vasutas ingujjban kapált,
valaki messze-messze kalapált
és egy szekér ment, tengericsövekkel.
Nem értettem. Micsoda őrület!
Hát mért nem hagyják ott azt a tüzet,
mért nem szaladnak szét, ahányan vannak,
mért nem dobják el a kapát, a kaskát,
a kalapácsot, mindent és rohannak
óbégatva a réten szerteszét!
Mért nem fordítja fel a szekerét
a szekeres a piros garmadával!
Hogy nem ragadja őket is magával
ez a pánik!
ez a pánik!
*
Ezüsthálóval foglak
De most megjártad, kedves, most az egyszer.
Ezüsthálóval foglak, nem menekszel.
A csillagos ég hálójába foglak,
nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.
Az volt a veszted, mindakettőnk veszte,
az a csillagos júliusi este.
Kifeküdtünk a csillagfényre ketten,
a zöld kabátot is rádterítettem.
Tücsök ciripelt, aludtak már a fészkek
és én se néztem rád és te se énrám,
csak felfelé, a csillagokba, némán
s a csillagok mély csendben visszanéztek,
Csak a csillagok voltak és mi ketten!
A csillagok közt szálltunk! És ijedten
és görcsösen fogtuk egymás kezét.
És ezt te már nem téped soha szét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nadányi Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-10 19:19:51, csütörtök
|
| |
| |
Nadányi Zoltán - Ősz
Az őszben állsz,
tűnődve jársz,
hullatja vén
lombját a hárs.
Titokzatos
halk nesz zavar,
kip-kop, kopog
a holt avar.
Hol itt, hol ott,
csodás, csodás,
mint távoli
lábcsoszogás.
Forogsz, fülelsz,
álmélkodol,
valaki jön,
nem tudni hol.
Valaki jön,
és erre tart
és csörgeti
a tört avart.
Jön finoman,
jön hidegen,
a csenden át,
a ligeten.
Híg árny, akit
szem nem talál,
maga az Ősz,
a halk Halál.
Forogsz, fülelsz,
a szíved üt:
nem jön sehol
s jön mindenütt.
Peng mindenütt
az őszi nesz,
álomszerű
bújósdi ez.
Kiáltanál:
az Istenért!
És megremegsz:
most ideért.
Most ideért
a lenge láb
és megkerült
és megy tovább.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nadányi Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-07-01 23:12:01, hétfő
|
| |
| |
Nadányi Zoltán - Július
Úgy szeretem a fákat,
amik sorfalat álltak,
amerre mentünk, jöttünk.
Meg a ringó táblákat,
amelyek bólogattak
hozzá, hogy együtt láttak.
A kukorica-tábla
szép zöld zászlókkal intett,
játékból meglegyintett.
És a kis gyenge, lenge
fűszálak az út mentén,
sok kis mezei tündér,
olyan szeliden, szendén,
maguk elé merengve
hallgattak a fejünknél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nadányi Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-09 00:24:37, kedd
|
| |
| |
Nadányi Zoltán : Szeress jobban
Régi finom mandolinon
sír fel a poéta ríme,
felgyűlt kínom kell kirínom,
tremolázva kezdem íme,
"Szeress jobban!" ez a címe.
Nincs édesség a világon,
minden mérges és kesernyés,
nincs édesség, csak a szádon,
édes, mint a mannapergés,
köszönöm és százszor áldom.
Nincs nyugta az én fejemnek,
hajtsam bárhová, felretten,
csak a térdeden pihen meg,
a te forró lányöledben,
ó, engedd, hogy odahajtsam.
Nincs az én lázamra balzsam,
nem segít tátrai ózon,
az egyetlen balzsam ott van
a te jó, jó illatodban,
jobb, mint a tátrai ózon.
Nincs semmiben megfogóznom,
nincs vessző, se kő, se korlát,
vakon és félrevezetve
nézem az éjszaka torkát,
hadd fogózom a kezedbe.
Csókolj meg és szeress jobban
és csókolva és szeretve
végy öledbe és kezedbe,
gyógyuljak meg illatodban.
Csókolj meg és szeress jobban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nadányi Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-30 18:58:37, hétfő
|
| |
| |
Nadányi Zoltán - Holdfény
Holdsugárból ezüsthúrt sodortam,
napsugárból aranyhúrt sodortam,
megvártam az éjfelet is ébren
s liliomok, rózsák közt, az éjben,
Hold alatt, a tamariszk-bokorban
hárfámat a szívemre szorítva
énekeltem, énekeltem,
szállt az énekszó a kert felett,
holdfénnyel és bánattal borítva
énekeltem, énekeltem
és világra énekeltelek.
Holdfény-fátylad akadozva leng,
úgy jöttél, mint lármára a csend,
mint csendből a dal, remegve zengő,
mint az égő sebre a hűs kendő,
mint a fázó testre meleg kendő.
Úgy jöttél át csenden és homályon,
mint halk éji permeteg a csírás
rétekre, mint a mosoly, a sírás,
a lélekzet, az öröm, az álom.
Holdfény-fátylad csókolom az éjben
s te ujjadat vonogatod enyhén
kétfelől, bús arcom pergamenjén,
mintha halkan, jóillatot hajtva
két szellőcske találkozna rajta
és szívemben örvényt verne mélyen,
liliomok, rózsák közt, az éjben.
Nadányi Zoltán
Feketegyörös,1892. október 9.- Budapest,1955. február 2. költő, író, műfordító.
..
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nadányi Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-01 00:21:03, szombat
|
| |
| |
Nadányi Zoltán - Az őszt szeretem
Az őszt szeretem, fény és dal halálát,
Mikor a napfény egyre hidegebb,
Mikor a varjak a rétet beszállják,
Varjak a rétet, felhők az eget.
Az őszt szeretem, mikor az égbolton
Távozó gólyák tábora tolong
S dalol, dalol kacagva, sírva, folyton
A szél, e síró-kacagó bolond.
Az őszt szeretem, amikor a lomha,
Nagy ködök ülnek völgyre, hegyre le;
Reáfuvall egy sóhaj fűre, lombra
S a fű, a lomb mind elsárgul bele.
Az őszt szeretem, amikor a fákon
Dér csillog és csörömpöl a bokor;
Mikor eső szemerkél egyre... S látom,
Hogy más is hervad, más is haldokol...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nadányi Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-24 02:30:57, hétfő
|
| |
| |
Nadányi Zoltán: Így látlak
Mint római kút szobra, tenyered
magasra tartod mozdulatlanul,
a tenyeredből zuhatag ered,
ezüst sugárral a válladra hull.
Aztán melledre hull. Aztán aláfoly.
Izgalmasan, áttetszőn, mint a fátyol.
Aztán térdedre hull. Szikrázva hull.
És egyre hull, hull, nappal, éjszaka.
Szépség és szerelem zuhataga.
És te mosolyogsz. Mozdulatlanul.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nadányi Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-23 18:15:26, péntek
|
| |
| |
Nadányi Zoltán - Emlékezz
Néha, néha nézz magadba,
Állj meg egy-egy pillanatra
És gondold meg, hova mégy.
Te, ki fennen jársz fejeddel,
Büszke ember, ne feledd el:
Esendő vagy, mint a légy
.
Mert a léptek mind kifogynak
És a térdek összerogynak,
Egyszer minden tánc megáll.
Összeroppan, ami testi
És fakófehérre festi
Bíborajkad a halál.
Gondolj ezer tévelyedben
Arra, ami sejthetetlen,
De eljön, mint az idő.
S légy te tiszta, feddhetetlen,
Hogy szívedben meg ne rettenj,
Ha eljön az eljövő.
Ne kerüld a röpke mámort
És ha víg a perc, ne számold,
De a lelked meg ne vesd.
Lábad lépjen át a sáron,
Fehéren, tisztán találjon
Mind a reggel, mind az est.
Ne legyél te bosszuálló,
Kapzsi, álnok, pörbeszálló,
Sohse kérj és mindig adj.
Nyomorultra hogyha nézel,
Arra gondolj, mily kevéssel
Nyomorultabb, mint te vagy.
Így legyen, hogy amaz órán
Fáradt szemed lecsukódván
Majd ha angyal száll feléd,
Békességes, égi, fényes
Két szemébe belenézhess
S megfoghasd az ő kezét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nadányi Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-02 13:26:44, péntek
|
| |
| |
Nadányi Zoltán : Titok
Az én összeszorított szám
senkihez se szól, csak hozzám.
Szívhez szól, az én szívemhez.
És a szív felszól a szemhez.
Mondja neki, hogy mit hallott,
az a néma száj mit vallott.
A tükörhöz mentem, néztem,
titoktartó-e a két szem.
Láttam, hogy kiadna rajtam,
behunytam és eltakartam.
Most már az is titoktartó,
őrzi kettős börtönajtó.
Ki hozzám jön, így lel engem,
némán, arcom a kezemben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nadányi Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-23 09:31:40, szerda
|
| |
| |
Nadányi Zoltán : A két szemed szeretett legtovább
A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsimogatott,
nálam feledkezett.
És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándzsák mögül.
És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.
A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nadányi Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2024. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
61 db bejegyzés |
| e év: |
2551 db bejegyzés |
| Összes: |
11687 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 257
- e Hét: 4960
- e Hónap: 17175
- e Év: 237995
|
|
|
Offline
