Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Szabó T. Anna - Pitypang
  2024-04-14 18:56:28, vasárnap
 
 


Szabó T. Anna - Pitypang

Derengő ezüstport szitál
a holdvilág,
szenderegnek a fű között
puhácska bóbiták.

Az álmos képű telehold
felettük őrködik,
óvja mezők és ligetek
jószagú fészkeit,

és csillagmintás másait,
számlálatlan sokat:
a gömbölyded és hópihés
pitypang-tojásokat.

Körben a puha fák között
elvackol a sötét,
a szél is visszatartja most
langyos lélegzetét,

de hajnalban nyújtózkodik,
majd sóhajt egy nagyot -
és elszállnak a hold után
a pitypang-csillagok.
 
 
0 komment , kategória:   Szabó T. Anna  
Szabó T.Anna - Február
  2024-02-15 18:39:08, csütörtök
 
 


Szabó T.Anna - Február

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény -
túl vagyunk lassan a tél nehezén.

Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén -
túl vagyunk mégis a tél nehezén.

Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?

Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én -
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.

 
 
0 komment , kategória:   Szabó T. Anna  
Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja
  2023-12-21 00:11:43, csütörtök
 
 


Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja

Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?

Szárnysuhogás az ablakon túl -
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.

A karácsonyfát hozzák - hallod?
- egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!"
Ez az angyali üzenet.

És be is mehetsz - vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek -
az ünnep azé, aki vár.
 
 
0 komment , kategória:   Szabó T. Anna  
Szabó T. Anna verse
  2023-12-13 00:20:56, szerda
 
 


Mikor kezdtem az angyalban nem hinni,
s a felnőtteket vágytam rajtakapni
a rászedésen és a becsapáson
- miért hazudják, hogy a csoda: van?! -,
karácsony este mégis szólt a csengő
a titokzatos, bezárt nagyszobában.
Gyorsan körülnéztem: mindenki ott volt,
testvér, szülők, s a nagyszüleim - négyen.

Máig sem értem pontosan, mi történt.
Talán madzaggal húzhatták a csengőt,
vagy apám slisszolt körbe a lakáson,
át erkélyajtón, szobaablakon,
villámgyorsan, mert tudta, hogy gyanakszom -
vagy talán mégis maga volt az angyal?
Később hiába kérdezgettem őket:
elfelejtették. Nekem - csoda volt.

Most itt állok egy karácsonyfatalppal,
és a becsapás újabb technikáin
gondolkozom, hogy a gyerekeimnek
újrahazudhassam a csodát.
A nagyszülőké volt még ez a talp
ki tudja, ők is kitől örökölték,
hány sunyi angyalt láthatott kimászni
csengőszókor a szobaablakon.

Ebben áll majd a gyertyás, ragyogó,
gyanta- és zöldszagú, angyalszagú
metafizikai bizonyíték.
Még mindig várom, hogy csengessenek,
közben kislisszolok a másik ajtón,
beállok a várakozók közé,
és csengetnek is, nem én csengetek -
betódulunk a fényes nagyszobába:
a család fája feldíszítve áll -
gyorsan körülnézek: mindenki itt van.

A vers címe Talp, azt hiszem, a Villany című kötetemben jelent meg.
Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok szeretettel!

Szabó T. Anna verse
 
 
0 komment , kategória:   Szabó T. Anna  
Szabó T. Anna - Felsepertük a maradék nyarat
  2023-10-28 23:10:15, szombat
 
 


Szabó T. Anna - Felsepertük a maradék nyarat

Felsepertük a maradék nyarat.
Halomban minden: levél, gondolat.
Mi megmaradt: komposzt. Vagy éghető.
Kidobható kupac, átléphető.

Ősz van: az Időkép ezt hozta ki.
A széllelbélelt fákat fosztani,
szedni maradék diót, gesztenyét...
(A megnyerhető mégis-veszteség.)

Csak romlás-bomlás, oszló diadal.
Az ember elfelejti, mit akar.
Kihull a kézből tárgy és mozdulat.
Felsepertük a maradék nyarat.
 
 
0 komment , kategória:   Szabó T. Anna  
Folt a vadmurok virágán
  2023-08-22 10:58:29, kedd
 
 


Ott ahol élsz, ott láss csodát.
Egy cefreszagú almafát.
Vadmurok ernyőjén a foltot.
Egy piros falat, mikor boldog.
Hullott szilvákat, pocsolyákat.
Ahogy a vad nyár mindent áthat.
A napunk úgyis lemegy egyszer.
De addig: fogd, és ne ereszd el.

Ahol élsz a vers címe, ha jól emlékszem, két éve írtam, amikor sétálni mentünk a környező utcákban. Kevés elég a boldogsághoz, ha engedünk az érzékek örömének.

Arról jutott eszembe, hogy a tegnapi sétán lefényképeztem ezt a foltot a vadmurok virágán, a virág egy saját anyagából készült csali műrovarral teszi kívánatosság magát a beporzók előtt.
A világ tele van csodákkal.

Szabó T.Anna
 
 
0 komment , kategória:   Szabó T. Anna  
Szabó T. Anna Együtt vagyunk
  2023-02-26 00:34:19, vasárnap
 
 


Szabó T. Anna

Együtt vagyunk. Az óra üt
majd halk, lila mollban zenél.
A bőröd sima mindenütt.
Az íze áprilisi szél.
A bongás lassan elcsitul.
Míg szemerkél a napsütés
Szinte látni, hogy elsimul
a csend tükrén a gyürüzés.
Nem moccan semmi. Észrevétlen,
fodrozó, hullámzó zenében
percenként illan el a ma.
S a sűrüsödö sötétségben
nem tarthat többé semmi ébren
csak hajad fenyőillata.
 
 
0 komment , kategória:   Szabó T. Anna  
A didergő király, (Szabó T.Anna jegyzetével)
  2022-08-13 00:53:04, szombat
 
 


"Nekibúsult erre a didergő király,
Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:
"Vágjátok ki kertem minden ékességét,
A szóló szőlőnek arany venyigéjét,
A mosolygó almát, a csengő barackot,
Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!
Széles ez országban amíg erdőt láttok,
Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.
Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,
Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!"

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,
Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.
Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,
Fészkit ezer madár jajgatva siratta.
A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,
Aranyos kandallón mind elparazsallott."

A didergő király volt a legkedvesebb mesém gyerekkoromban, felnőttként ebből értettem meg, mi az a meseterápia: ágyhoz kötött dédnagymamámmal egymás után tízszer is felolvastattam, mert pont olyan naiv kislány voltam, mint a versbeli gyermek. Érdemes végigolvasni a teljes Móra-szöveget, a derűs iróniáját és őszinte fájdalmát most tudom igazán értékelni. (A szöveget a netről vettem sajnos, mert nem otthon vagyok, és máshogy nem tudok hozzájutni. Hozzászólásban sok javítás érkezett, én is javítom, ahogy tudom, de nem leszek mindig gépnél, érdemes tekintetbe venni a hozzászólásokat. Akinek van autentikus szövege, az mellékelje hozzászólásban, előre is köszönöm!)
A hetvenes és nyolcvanas évek Romániájában volt gázkvóta, fázás, jegyrendszer, éhség (éhezni én magam nem éheztem, de éhes, az voltam, rendszeresen), úgyhogy értem, hogy senki sem akar fázni, én sem, de ez a másik fázás, az átgondolatlan, hirtelen fairtásé, még nagyobb ráfázás lesz mindannyiunknak, a jövőnk fog elparazsallani, ha nem vigyázunk. A gyermekeinknek tartozunk ezzel, rájuk is érdemes hallgatni, ezeregy "bölcs" ezeregy tanácsa mellett...
meseországban..."
 
 
0 komment , kategória:   Szabó T. Anna  
Szabó T. Anna: Elhagy
  2022-05-17 17:51:53, kedd
 
 


Szabó T. Anna: Elhagy

Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
Talpam simogatja, fenekem törüli,
hajamat fésüli, elhagy.
Orrom az illatát issza, ölel:
,,Soha nem hagylak el!" Elhagy.
Áltat, mosolyog, súgja: ,,Ne félj!"
Félek és fázom, és elhagy.
Este lefekszik az ágyra velem,
azután kioson és elhagy.
Nagy, meleg, eleven, fészekadó,
csókol és dúdol és elhagy.
Cukorral tölti a két tenyerem,
tessék, ehetem: elhagy.
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy.
Csukja az ajtót és hátra se néz,
nem vagyok senki, ha elhagy.
Várom, ahogy remegő kutya vár:
jön, ölel, símogat, elhagy.
Ő kell, mert nélküle élni halál,
felemel, melegít, elhagy.
Ketrec a karja, de ház az öle,
vágynék vissza, de elhagy.
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.
Ott a világ, lesz más, aki vár!
Lesz majd benne, kit elhagyj.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.
 
 
0 komment , kategória:   Szabó T. Anna  
Tegnap volt az autizmus világnapja
  2022-04-04 00:37:23, hétfő
 
 


Szabó T Anna - Csigaház

Nagy a világ, zavaros,
mért várod, hogy értsem?
Csigaházam csavaros,
belebújok mélyen.

Van, hogy érzékeny agyam
kint van a világban,
máskor behúzom magam,
lezárom a házam.

Minden csupa változás,
minden csupa mozgás,
annyi új találkozás,
ordítozás, zsongás.

Mindenki az élre tör,
mintha célja lenne,
pedig csak fut, körre kör,
s úgy tesz, mintha menne.

Én meg közben létezem,
megtalálom mélyem,
mert tudom: az életem
azért van, hogy éljem.

Belső kör ez, csak enyém -
fejben él az ember,
őrzöm legbelső zeném:
csigahéjban tenger.

Nehéz velem? Veled is!
Nehéz neked? Nekem is!
Én is viszem, te is viszel,
csigaházunk cipelni kell.

Védem magam, sok a zaj,
kint mindenki stresszel,
hagyj magamra, ne zavarj,
ne gyötörj, eressz el!

Megvédem a csendemet,
ezért kiabálok,
megtartom a rendemet:
azt, ahogyan látok.

Tedd füledre a kezed,
a világot zárd ki:
meglátod, majd élvezed,
s ha még nem, hát várd ki!

Képzeld el, hogy te vagy én,
csigaházam közepén,
bújj be velem gondolatban,
ne hagyj végleg önmagamban.

Nehéz velem? Veled is!
Nehéz neked? Nekem is!
Én is viszem, te is viszel,
csigaházunk cipelni kell.

Te tudod, hogy hány célod van,
s hozzá mennyi páncélod van,
kardod is van, harcmodorod,
hogy mit tegyél, mindig tudod,

de nekem a házam vékony,
megriaszthat az árnyékom,
törékeny az én világom,
belső békém, biztonságom.

Keressünk egy biztos pontot!
Tudom, kint vagy, hiszen mondod,
de bent is vagy, önmagadban,
mint én vagyok ömagamban.

Telítődhetsz te is néha,
bújsz olyankor csigahéjba,
én kint vagyok, te meg bent vagy,
ilyen is van, ha velem vagy.

Segíts nekem veled lenni,
tág világod elviselni!
Értsd, hogy mit tanítok neked!
Így könnyebben elviseled.

Nehéz velem? Veled is.
Nehéz neked? Nekem is.
Én is viszem, te is viszel,
csigaházunk cipelni kell.
 
 
0 komment , kategória:   Szabó T. Anna  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2024.04 2024. Május 2024.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 174 db bejegyzés
e év: 1183 db bejegyzés
Összes: 10323 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 275
  • e Hét: 275
  • e Hónap: 6065
  • e Év: 98953
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.