|
2018-09-28 18:16:57, péntek
|
| |
| |
Sylvester Anita:ARANYFONÁL
Nem választhat el minket az éj,
se a távolság, se a szél,
zúgó viharban hallom szavad,
fagyos télből ébred tavasz,
mert szívedben otthonra leltem,
benned világít a lelkem,
te vagy már tükrömben minden fény,
örökké parázsló remény.
Erdőnkben a kék madár repül,
szárnyalhat rendületlenül,
a napfényben boldogság árad,
átöleled most a fákat,
mint tündérként karcsú derekam,
itt örökre velem maradsz,
nincs már idő, a kerék megáll,
ahol mi élünk, nincs halál.
Bárhová visz majd utunk tovább,
összeköt az aranyfonál,
ahogy hitünk eget és földet,
hogy nem lesz akadály többet,
sorsunk csillagokba írva van,
kísér minket lankadatlan,
együtt szép és jó lesz minden,
élni békében, szeretetben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SYLVESTER ANITA |
|
|
|
|
|
Offline
