|
 1/89 oldal 
|
Bejegyzések száma: 883
|
|
|
|
|
|
2024-11-13 01:46:38, szerda
|
| |
| |
A magyar nyelv napját 2011 óta november 13-án ünnepeli a világ magyarsága, annak tiszteletére, hogy 1844-ben ezen a napon fogadták el a magyart, államnyelvvé tevő törvényt.)
A magyar nyelv napja a közfigyelmet igyekszik ráirányítani a magyar nép szellemi-kulturális öröksége és nemzeti identitása alapját jelentő magyar nyelvre. 2009 óta április 23-án ünnepeltük, 2011-től viszont november 13-án.
A Wikipédia enciklopédia szerint az Anyanyelvápolók Szövetsége 2008. december 6-án megtartott IX. tisztújító közgyűlésén, elfogadva Graf Rezső javaslatát, április 23-át a magyar nyelv napjának kiáltották ki. 2008-ban ezen a napon nyitotta meg kapuit a Magyar Nyelv Múzeuma a ma Sátoraljaújhely részét képező Széphalmon, Kazinczy Ferenc mauzóleuma mellett. 2011. szeptember 26-án az Országgyűlés a magyar nyelv napjává november 13-át nyilvánította, 1844-ben ugyanis ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvényt. E törvény többek között kimondta: ,,1. § Az országgyűléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi Leiratok, Előadások, Válaszok, és Intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki. 2. § A törvénycikkek valamint már a jelen országgyűlésen is egyedül magyar nyelven alkottattak és erősíttettek meg: úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóváhagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fognak.")
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-13 01:39:43, szerda
|
| |
| |
Sajó Sándor: A magyar nyelv
Köszönöm, édes anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy,
Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét
S megengedted, hogy szívem dobogását
Magyarul muzsikáljam;
Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben:
Áhítatomban búgó orgona,
Búbánatomban síró hegedű,
S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait
A te tilinkód zendítette dalba.
Köszönöm édes anyanyelvem,
Hogy fészket raktál hallgatag szívemben:
Sasfészket büszke álmaimnak
Szent magyarságom sziklaormán,
Turbékos hangú gerlefészket
Szerelmes lelkem lombos ágán
S hogy örömeim pipacsos mezőit
Pacsirtaszóval zengetted teli...
Ó, boldogító sokszavúság,
Te lélekbűvölő varázs:
Te gordonkázó szomorúság,
Vagy füttyös kedvű vigadás:
Te ezerszínű hangszivárvány
Egy kicsi kerek ég alatt:
Tanultalak egy élet árán
És kincsemmé tanultalak!
Te vagy az áhítat zenéje,
Szerelmes szív ha csillagokba néz
S megcsordulsz, szívből ajkra érve,
Mint édes tiszta méz;
Te vagy a zengő őserő,
Ha keservekből törsz elő,
Mint bús igazság, szent harag,
S e búsan búgó szent kesergőt
Úgy zúgatják itt vizek, erdők,
Hogy magyarul visszhangzanak!
Ó, jártam én is messzi templomot;
Az Isten lelke ott is ott lobog,
De más, de szebb a hangja itt:
Ez árvaságos szűk határon
Jobban megértem és csodálom
A nagy mindenség titkait;
Itt hozzám minden magyarul beszél,
A földi hant, az égi csillag,
Az erdőn átzúgó vihar,
Fűszálra lengő röpke szél...
E hangok édes dallamán,
Még hallom, mit mond boldogult anyám,
S hiszem, mit kiskoromba' hittem:
Ha ünnephangon szól az isten,
Az ő ajkán is magyar szó lebeg, -
Te zengsz a messzi égvilágon,
Hamupipőkés árvaságom,
Én féltett kincsem, anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy!
Köszönöm, édes anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy,
Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét
S megengedted, hogy szívem dobogását
Magyarul muzsikáljam;
Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben:
Áhítatomban búgó orgona,
Búbánatomban síró hegedű,
S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait
A te tilinkód zendítette dalba.
Köszönöm édes anyanyelvem,
Hogy fészket raktál hallgatag szívemben:
Sasfészket büszke álmaimnak
Szent magyarságom sziklaormán,
Turbékos hangú gerlefészket
Szerelmes lelkem lombos ágán
S hogy örömeim pipacsos mezőit
Pacsirtaszóval zengetted teli...
Ó, boldogító sokszavúság,
Te lélekbűvölő varázs:
Te gordonkázó szomorúság,
Vagy füttyös kedvű vigadás:
Te ezerszínű hangszivárvány
Egy kicsi kerek ég alatt:
Tanultalak egy élet árán
És kincsemmé tanultalak!
Te vagy az áhítat zenéje,
Szerelmes szív ha csillagokba néz
S megcsordulsz, szívből ajkra érve,
Mint édes tiszta méz;
Te vagy a zengő őserő,
Ha keservekből törsz elő,
Mint bús igazság, szent harag,
S e búsan búgó szent kesergőt
Úgy zúgatják itt vizek, erdők,
Hogy magyarul visszhangzanak!
Ó, jártam én is messzi templomot;
Az Isten lelke ott is ott lobog,
De más, de szebb a hangja itt:
Ez árvaságos szűk határon
Jobban megértem és csodálom
A nagy mindenség titkait;
Itt hozzám minden magyarul beszél,
A földi hant, az égi csillag,
Az erdőn átzúgó vihar,
Fűszálra lengő röpke szél...
E hangok édes dallamán,
Még hallom, mit mond boldogult anyám,
S hiszem, mit kiskoromba' hittem:
Ha ünnephangon szól az isten,
Az ő ajkán is magyar szó lebeg, -
Te zengsz a messzi égvilágon,
Hamupipőkés árvaságom,
Én féltett kincsem, anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-13 01:35:11, szerda
|
| |
| |
Pósa Lajos: A Magyar nyelv
Nincsen szebb nyelv a magyar nyelvnél,
Lágyan csendül hangja,
Mint a messze rónaságon
A puszták harangja.
Álmodó madárnak
Édes sóhajtása,
Rengő rózsaleveleknek
Szelíd suttogása.
Bűvös-bájos a magyar szó,
Szépen szóló muzsikaszó.
Nincsen szebb nyelv a magyar nyelvnél,
Büszkék legyünk rája!
Fölharsan, mint a viharnak
Zúgó harsonája.
Zeng a bércek ormán
Felhőkkel beszélve,
Fönséges nagy siralmában
Fölkiált az égre,
Könnyet szór a csillagokra,
Keservinket panaszolja.
Nincsen szebb nyelv a magyar nyelvnél,
Cseng szabadon, bátran,
Mint a hősnek kardja csattog
Villámló csatákban,
Ezredévnek őre,
Szabadság védője,
Benne van a magyar nemzet
Múltja és jövője.
Csengj, te szép kard, láng-lövelve,
Ősapáink drága nyelve!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-13 01:28:11, szerda
|
| |
| |
Faludy György: Óda a magyar nyelvhez
Kéri Pálnak
Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.
Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen,
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.
Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: -
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
sem haditörvény.
Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
fölött alkonykor krúgató ludak,
s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.
Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek,
ahol a fák, mint holt igék, kiégtek.
Ős szók: a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepüs vápákon elhullt katonák,
s ti bíbicek, bölények, battonyák,
miket vadásztak vén csillyehajókról
lápos aszókon.
Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszejtő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly, te komor,
lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép
s búzavirágkék.
Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya,
s melléknevek, gazdag virágbarázdák,
busák, buják, burjánzók és garázdák,
melyik vidám faeke nyomtatott?
S ti mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzére vereslőn
lóg az ereszről.
Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni,
és E-betűk serege: fekete
mezőn zsellérek koldus menete,
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzó
könnyű harangszó.
Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a szürke, megrepedt rögökre.
Magánhangzó-illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotba tört paraszt alázata,
vagy összhang, mely jövendő, szebb utakra
messze mutatna?
És főnevek, ti szikárak és szépek,
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, elmozdíthatlanok,
s ti elsikkadt, felőrölt alanyok,
megölt vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák meg Rákócziak -
ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?
Parasztok nyelve, nem urak latinja,
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva -
s ki fog-e törzsöd lombbal hajtani?
Te vagy jelenünk és a hajdani
arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.
Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta óbora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
tárogatószó.
(Páris, 1940.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-10 16:34:37, vasárnap
|
| |
| |
Márton nap
Szent Márton élete bővelkedik érdekességekben.
Ő volt az első szent, aki nem mártírként halt meg.
Szent Márton püspök 316 körül született a Római Birodalom Pannónia tartományában, római katonatiszt fiaként. Szülőhelye Savaria, a mai Szombathely. Szülei néhány évvel később Paviába költöztek. Ott besorozták a római hadseregbe, lovas testőrtiszt lett Galliában.
A legenda szerint Amiens városkapuja előtt találkozott egy didergő koldussal. Köpenyét kettéhasította és egyik felét a koldus vállára terítette.
mivel katonaként a császár szolgálatában állott, egyenruhájának csak a felével rendelkezhetett szabadon. Márton álmában aztán megjelent Krisztus a fél köpenybe burkolózva, mivel ő volt a didergő koldus.
Márton kilépett a hadseregből, amint lehetősége nyílt rá.
Előtte azért fegyvertelenül megfutamította a germán sereget.
Megkeresztelkedett, majd téríteni indult kelet felé egészen a Dunántúlig. Sikeres térítő lett belőle: hazatérve édesanyját is megtérítette,meg is keresztelte. A toursi polgárok püspökké választották - ehhez az eseményhez kapcsolódik az egyik ludas legenda.
A város mellett kolostort alapított, ami a középkorban Franciaország vallási központja lett. A hagyomány szerint november 11-én temették el.
Temetésének időpontja vált emléknapjává.
A szent számos csodát tett a legendák szerint : többek között gyógyításokat, halottak feltámasztását, az ördög legyőzését, a rablók megtérítését, vad kutyák megszelídítését sikerrel végezte. Elég sok és különböző ügyben fordultak hozzá a hívek.Segítségére számítottak a gyermekbetegségekben szenvedők is.
Védőszentként tisztelték a koldusok, a katonák a ló- és lúdtartók, valamint a szőlőművelők, a hordókészítő kádárok, továbbá egész Franciaország védőszentje volt. Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt.
Szent Márton kultusza Pannónia földjén
már a honfoglalás előtt is virágzott. Tiszteletét Szent István is felkarolta, zászlóira Szent Márton képét festette. A Pannonhalmi Apátság, melyet szentmártonhegyi apátságnak is neveztek, Márton tiszteletére épült azon a helyen, ahol a hagyomány szerint Márton született. A kutatások tisztázták, hogy Márton szülőhelye Savaria (Szombathely) volt. Ezt II. Ferdinánd is elfogadta, fel is mentette a várost az adózás alól, de előírta, hogy Márton napon a város köteles szegényeiről gondoskodni.
kép : Szent Márton a Pannonhalmi apátság üvegablakán
Mivel a középkorban hazánkban Szűz Mária után Szent Márton volt a legnépszerűbb szent, nagyon sok helyiség őrzi a nevét: Berettyószentmárton, Borsodszentmárton, Drávaszentmárton, Dicsőszentmárton, Homoródszentmárton, Kunszentmárton, Rábaszentmárton, Sopronszentmárton, Szigetszentmárton, Tápiószentmárton, Szalkszentmárton, Szépkenyerűszentmárton, Szentmártonkáta, Turócszentmárton, és még sorolhatnám. E helyiségek és még legalább száz másik templomaiban láthatunk Mártont ábrázoló táblaképeket, melyek 1200 és 1700-as évek között keletkeztek.
Szent Márton napja gazdasági határnap
Márton-nap a 14. századi krónikákban a tisztújítás, fizetés, jobbágytartozás lerovásának napja volt.
A Szent György napon legelőre hajtott jószágok az ősz beálltával, de legkésőbb Szent Márton (november 11.) napján az istállóba kerültek.
Az egyházi esztendő hagyományai szerint Márton napja a kisfarsang idejére esik. Kisfarsang a lakodalmak, pásztorünnepek, névnapok és bálok ideje volt, s ekkor került sor a szüret, a kukoricafosztás utáni mulatságokra is. A kisfarsang időszak Katalin-nappal (november 25.) zárult le.
A gyermekek Szent Márton lámpásával vonulnak fel - ez német eredetű szokás. Igen látványos, hangulatos. Ilyen lámpást mi is könnyedén el tudunk készíteni. Fontos leszögezni, nem tökből készül.
Márton-nap a néphagyományban
Márton napját az egész országban számon tartották a pásztorok. Szokás volt a Márton-napi vesszőhordás és a pásztorok megajándékozása. A disznópásztorok felkeresték azokat a házakat, ahonnan állatokat hajtottak a legelőre, és vesszőket vittek ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Arról pedig, azt tartották, ahány ága van, annyit malacozik majd a disznó.
Köszöntőt is mondtak:"Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van!".
Vagy:
" Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét
A szokást nem mi kezdtük s nem mi végezzük
Állatainknak annyi szaporodása legyen,
ahány ága-boga van a vesszőnek."
A gazda erre itallal kínálja a pásztort, az ágat meg jól elteszi, mert azzal hajtják majd ki tavasszal a jószágot a legelőre.
Szent Márton vesszejéről, azt tartották, ahány ága van, annyit malacozik majd a disznó.
A Márton-napi pásztorjárás és vesszőzés jól ismert szokás német nyelvterületen is.
Ehhez a naphoz munkatilalmak is kapcsolódtak: Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág.
Márton napjához is kapcsolódnak időjárásjósló praktikák és megfigyelések:
A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." Egy kalendáriumi regula szerint: "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál."
,,Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél" - szól a népi bölcsesség. Aki pedig november 11-én éjjel álmodik, boldog lesz, úgyhogy igyekezzünk.
A liba szent madár volt az antik Rómában: Mars isten madara is, meg Júnó istennő szent szárnyasa is. A rómaiak már csak azért is tisztelték a ludakat, mert a hagyomány szerint a Capitolium hangosan gágogó lúdjai ébresztették fel a békésen alvó római őrséget a gallusok orv orv rajtaütésekor. Aesculapius az orvosisten ünnepén történt mindez, s ezért ( SZÉP KIS HÁLA!) mindig ludat ettek Rómában, mivel nekik köszönhető Róma város megmenekülése.
A lúd római ,,beceneve“, az ,,avis Martis“ (Mars isten madara) népetimológiával ,,Márton madara“ lett, s a keresztény kalendáriumba került.
Szent Márton és a lúd kapcsolatára vonatkozóan több magyarázatot is találunk:
Az egyik történetben, meghallván, hogy püspökké választották, Márton a libaólba menekült. Azért tett így, mert nem érezte magát méltónak a megtiszteltetésre. A libák gágogása azonban felfedte rejtőzködésének helyét, így Isten kegyelméből, de a szavazás eredményeképpen Mártonból bizony püspök lett. Gyerekkoromban - vizuális típus lévén - gyakran elképzeltem a nem éppen csírátlan libaólból előmászó Mártont, akit, azon libatollas állapotban helyben püspökké avattak. Filmre kívánkozik, nem? Mint az egész történet...
Egy másik legenda szerint a libák gágogása megzavarta az istentiszteletet, ami annyira felbosszantotta a miséző Mártont, hogy a libák pecsenyeként , az ünnepi asztalon végezték életüket.
A Szent Márton lúdja kifejezés utal a nap jellegzetes ételére. "Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" - tartották s tartják ma is, ezért országszerte lakomákat rendeznek, hogy a bajt elkerülhessük. Szent Márton napjára általában megforr az újbor is.
A reformációnak korában is folytatódott ez a kellemes hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján ünnepeltek.
A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik, mert Szent Márton napja zárta le az éves gazdasági munkákat. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát. E napon az újbor kóstolása mellett vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, de a kereszténység szépen átvette ezekből sokat.
"A bornak Szent Márton a bírája" - tartja egy másik mondás. Na, de miért? Mert Márton "kereszteli meg" a bort: neve napjára ki kell forrnia a mustnak. Hát ezért mondják, hogy Márton a bornak bírája.
Úgy gondolták anno, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget vesznek magukba. A naptárat tekintve látjuk, hogy Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Csoda, hogy Márton népszerű volt mindig is?
Néhány szólásunk is megörökítette Márton lúdját: "Sok Szent Márton lúdja elkelt az óta", azaz régen volt az már! A "kövér, mint Szent Márton lúdja" mondás a teltebb testalkatra utal.
Szent Márton és a bor: Nyugat-Európa szőlőtermő vidékein elterjedt a hiedelem miszerint Márton Krisztushoz hasonlóan a vizet borrá tudta változtatni. Mártont a bor gyarapítójának és adományozójának tartották. Feljegyzései szerint Tours-ban volt egy csodatévő szőlőtőke, melyet Márton ültetett.
Szent Márton a 21. században:
Az Európai Kulturális Tanács ki választotta az Európát átszelő 15 tematikus kulturális útvonalat. Ezek egyike a "Szent Márton kulturális út", mely Szombathely és a franciaországi Tours városa között található. Igen szép és tanulságos lehet végigutazni ezen az útvonalon!
Végül egy másik híres ludakról szóló történet, Fazekas Mihály Lúdas Matyi c műve alapján készült film egyik jelenete. Soós Imre főszereplésével és a ludakkal. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-23 18:10:37, szerda
|
| |
| |
Hajdú Levente - Kiáltvány!
Ébredj fel végre, nemzetem, ha sors bősz átka sújt,
Rabláncodat szakítsd ma el, ha meggyötört a múlt!
Hazádat védd és megbecsüld, mert oly nagy volt az ár,
Mit hoztak érted őseid - vérük égbe kiált!
Ha élted is kell áldoznod, áldozd büszkén, magyar,
S nevedet a földbe s égre véreddel írd be majd!
S a cél, mely eddig éltetett, éljen hát most tovább,
Jövendő büszke századok zengjék diadalát!
Itt szült a gyilkos indulat sok értelmetlen csatát,
S a harcban elesettekért tt mondtak száz imát.
E nemzet védte lelkesen s vakmerőn e hazát,
s ostromló ütközet után kitűzte zászlaját.
Itt haltak népünk nagyjai hős vértanúhalált,
S a bitón - várva sorsukat - éltették a hazát.
Megvívta forradalmait ez elszánt kis sereg,
S mert nagy volt ellen s túlerő, nem mindig győzhetett.
De bátor az, ki halni mer, s hazájáért teszi,
Panasz nélkül fogadja el, mit sorsa nyújt neki.
S a csatazaj ha elcsitult s a béke feldereng,
E népnek harci tetteit regélik ezredek.
Kit annyi vész és kínteher megtörni nem tudott,
Kinek vígság és jó kedély csak oly ritkán jutott.
S aki békében élni vágy annyi viszály között
Terjeszd ki hát védőkezed, Uram, feje fölött!
Ébredj fel, kérlek, nemzetem, ha sors bősz átka sújt,
S e szót: Szent Világszabadság - örökre megtanuld!
Hazádat védd és megbecsüld, hisz oly nagy volt az ár,
Mit hoztak érted őseid - vérük égbe kiált!
Hajdú Levente (október 23. tiszteletére...)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-23 18:06:02, szerda
|
| |
| |
Örkény István: Noteszlapok,1956 (részlet)
Szóból ért a magyar ember
A Rákóczi úton vonulunk sűrű tömegben, a Belváros felé. Az egykori Guttmann-áruház tetejéről ávósok géppuskázzák az utcát. Néhányan behúzódnak a kapuk alá, de a sokaság nem oszlik szét, megy tovább, mintha nem is hallaná a fegyverropogást.
A mozi előtt katonai teherautó vesztegel. Rajta egyetlen árva honvéd, sápadt, borostás, riadt képű gyerek. Géppisztolyát nekiszögezi a tömeg sűrűjének.
- Nem szégyelli magát? - kiabált rá egy fiatalasszony. Maga is a népre lő?
A katona nem szólt semmit. Lemászik az autóról és egy hirdetőoszlop mögül felküld az ávósoknak egy sorozatot. Szóból ért a magyar ember.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-16 17:04:07, szerda
|
| |
| |
A kenyér világnapja
A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001-es kongresszusán döntött úgy, hogy október 16. legyen a kenyér világnapja, melynek célja, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének, a kenyérnek a jelentőségét. A világnapot már közel 30 ország ünnepli elsősorban karitatív jelleggel, mivel ezen a napon a pékek adományaikkal segítik a rászorulókat. Az ünnep alkalmat ad arra is, hogy a pékek áldozatos munkájára a nagyközönség figyelmét is felhívják.
Reményik Sándor - Mindennapi kenyér
Amit én álmodom:
Nem fenyűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És - nincs tovább.
Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, -
De benne van az élet.
1920
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-16 16:56:08, szerda
|
| |
| |
Kányádi Sándor: A mindennapi kenyér
Egy kisfiú nagyon szerette a kenyeret, de ha jóllakott, a maradékot elmirzselte-morzsálta. Vagy éppen eldobta.
Hiába szidta az édesanyja. Hiába fenyegette fakanállal. Hiába koppintott a körmére. Hiába pallott a fenekére. Nem fogott rajta.
Végül maga a kenyér is megsokallta a dolgot, s elbújt a kisfiú elől.
- Éhes vagyok, édesanyám. Kérek szépen kenyeret.
- Nincsen - mondta az édesanyja.
- Hová lett? Hol van?
- Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, visszament a pékhez.
Szaladt a kisfiú a pékhez.
- Kérek szépen kenyeret.
- Nincsen - mondta a pék, tenyerét kifordítva.
- Hová lett? Hol van?
- Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, lisztté változott, és visszafutott a molnárhoz.
Futott a kisfiú is a molnárhoz.
- Kérek szépen kenyeret.
- Tőlem, fiam, még lisztet is hiába kérsz.
- Hová lett? Hol van?
- Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, visszaváltozott búzává, s visszabújt a kalászba.
Rohant a kisfiú a búzaföldre. De ott már kalászt egyet se látott.
- Kérnék szépen kenyeret - pityeredett el a kisfiú.
- Nincsen - mondta a földmíves, amint egy zsákot éppen beürített a vetőgépbe.
- Hová lett? Hol van?
- Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, visszabújt a földbe. Majd csak jövő nyáron lesz kenyér belőle.
Nagyon éhes volt már a kisfiú, és elkezdett keservesen sírni. A földmíves megsajnálta.
- Add csak ide a sapkádat!
A kisfiú odaadta.
A földmíves megtöltötte búzával.
- Na, szaladj vele a molnárhoz!
Szaladt a kisfiú, hogyne szaladt volna! Még a lába se érte a földet. A molnár a búzát megőrölte. Kapta a kisfiú a lisztet, vitte a pékhez. A pék sütött belőle egy szép ropogós cipót. Ott mosolyog az most is az asztalon. Ha megéhezik a kisfiú, csak kanyarít egy szép karéjt neki az édesanyja. És mosolyogva nézi, hogy az ő szép, okos kisfia milyen jóízűen eszi meg az utolsó morzsáig. A világért sem mirzselne-morzsálna el még egy hangyának valónyit se belőle, mert most már ő is tudja, hogy mennyi fáradsággal jár a mindennapi kenyér előteremtése.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/89 oldal
|
Bejegyzések száma: 883
|
|
|
|
2024. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
6 db bejegyzés |
| e hónap: |
20 db bejegyzés |
| e év: |
2510 db bejegyzés |
| Összes: |
11646 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1251
- e Hét: 4828
- e Hónap: 4828
- e Év: 225648
|
|
|
Offline
