|
 1/67 oldal 
|
Bejegyzések száma: 667
|
|
|
|
|
|
2024-04-11 21:25:40, csütörtök
|
| |
| |
Hegedüs Géza: Magyar költészet
A szót kimondani Petőfitől tanultam,
Arany adott erőt merengni múltakon,
az álmokból Ady ébresztett ifjú-múltban,
s József Attila volt az agitátorom.
Mint őrző szellemek nem hagytak el sosem,
dobált akárhová a sokkalandú élet,
köröttem álltak ők és jöttek énvelem,
mint bölcs tanácsadók és hűséges kíséret:
Balassi biztatott vészekben vígan élni,
vidám lányok közé Csokonai visz el,
Bacsányi szól, mikor kell nagy tettekre nézni,
pátoszra bátorít Berzsenyi Dániel,
és Vörösmartyé a szín, a látomás,
olykor Babits segít látványra szót találni,
itt jár velem Juhász, Tóth Árpád, s annyi más,
játékra ingerel mind újra Kosztolányi ...
S kik itt voltak velem: mióta már nem élnek
beléptek ők is a kísérők nagy sorába;
mint egykor igazán, könyvéből lép elébem,
s leül szemközt velem Radnóti mostanában,
máskor meg estetájt Szabó Lőrinc keres fel,
haja, mint hajdanán, a homlokába hull...
Elmúlt évszázadok s elmúlt baráti estek
kérdéseimre már nem múló válaszul
együtt zendítik a költészet kórusát,
a versbezendülő magyar szavak varázsát,
emléket és tudást sző bennem át meg át,
tágítva értelem és érzelem határát.
Formálta lelkemet eszmélődésem óta,
szavamnak ő adott formát és dallamot,
tévelygő léptemet rossz ösvényektől óvta,
és szólni késztetett, ahol más hallgatott.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-11 21:02:14, csütörtök
|
| |
| |
Jánosházy György: Fogd a kezem
Fogd a kezem, ne engedd el soha.
Reszket a térdem, szédül a fejem,
gyenge vagyok, elgyávult, tétova,
ha elengedsz, megbotlom, elesem.
Fogd a kezem, add szíved melegét
fáradt testemnek, borzongó szívemnek,
elborította a hideg sötét,
és megfagyok, ha a kezed elenged.
Lásd, félve lépek, fogd meg a kezem,
szorítsd puha kezeddel melegen,
a sorsom útján végsőkig kísérjen,
szíved melege mélyen járja át
lelkem körül az örök éjszakát,
hogy ne fázzék a rideg, puszta Térben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-11 20:33:09, csütörtök
|
| |
| |
A Magyar Költészet napja alkalmából emlékezzünk meg az első magyar költőnőről, aki a saját korában olyan híressé vált a versek írásából, hogy képes volt megélni is belőle. Tette ezt annak ellenére, hogy az 1760-ban született Molnár Borbála 17 (!) éves volt, amikor először vett tollat a kezébe és akkor is csak titokban, mert ugyan olvasni már gyerekként megtanult, de a betűvetés tudományától eltiltotta édesapja, mert attól félt, hogy akkor majd szerelmes leveleket írna a lánya. Miután apja meghalt, a család kétségbeejtő anyagi helyzetbe került, ezért hozzá kellett mennie akarata ellenére egy idősödő, ámde jómódú férfihoz, mert az anyja úgy vélte, ő majd kényelmes életet teremt a lányának. A házasság azonban nem sikerült. A férfi durva, erőszakos alkoholista volt, akit kifejezetten dühített, ha azt látta, hogy a felesége ír, ezért gyakran tűzre vetette annak írásait. 31 éves volt Borbála, amikor özvegyen maradt három kisgyerekkel - és ahogy a szokás diktálta kisebb testvéreit és anyját is neki kellett eltartania. Ezért nappal varrt, éjszaka pedig versbe öntötte érzéseit. Ezt azért tehette mert nem volt már olyan idősebb férfi rokona, aki megmondta volna neki, mit is kellene csinálnia ehelyett. Először csak ismerősei olvasgatták a verseit, majd támogatók segítségével sikerült kiadatnia is. Persze nem mindenkinek tetszett, amit írt, mert fő témája az a boldogtalanság volt, amit házassága alatt érzett. Voltak olyanok is, akik egyenesen lenézték, amiért kiteregeti az érzéseit - de ennél többen voltak azok a nők, akik hasonló gondkkal küszködtek és örömmel olvasták egy rokonlélek szenvedéseit. 1793-ban Kassán kiadott verseskötete olyan gyorsan elfogyott, hogy azt a szerző tudta és engedélye nélkül még abban az évben Pesten és Pozsonyban is kiadták. Az olvasók pedig Molnár Borbálát elnevezték a tudás római istennője után Magyar Minervának.
Fodor Marcsi író, újságíró
Ez a történet, ahogyan sok más is, olvasható az 50 elszánt magyar nő című könyvemben
Facebookról hoztam olvassátok szeretettel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-11 20:27:46, csütörtök
|
| |
| |
A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása, megidézése, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésének pillanatában a halhatatlanságra tart igényt."
Latinovits Zoltán
Latinovits Zoltán a kiváló művész különösen szerette a verseket, még könyvet is írt róla "Verset mondok" cimmel. József Áttilával rokonléleknek érezte magát. Szerette Ady Endrét, önnálló estjén is az ő műveik szerepeltek. Korán, furcsa körülmények között lelte halálát. Emlékét őrizzük szeretettel. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-02 16:02:55, kedd
|
| |
| |
Április 2. Gyermekkönyvek nemzetközi napja - A meseírás napja
1967 óta Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján tartják világszerte a Gyermekkönyvek nemzetközi napját. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) által szervezett ünnep célja, hogy a gyermekekkel megszerettessék az olvasást, a könyveket. Minden évben más-más ország vállalja az eseménysorozat szponzorálását, nevezetesen az adott ország megfogalmazza a nap jelmondatát, felkér egy neves írót, hogy ez alkalomból küldjön üzenetet a világ gyermekeinek, s egy képzőművészt, hogy tervezzen plakátot. 2001-ben Magyarország szervezte a központi rendezvényeket.
Mi van a könyvekben, mi az a titok, amit nem osztanak meg velem?
Aztán megtanultam olvasni. És megtudtam, mi a könyvek titka. Az, hogy minden bennük van. Nemcsak a tündérek, a manók, királykisasszonyok, a gonosz boszorkányok, hanem én is meg te is, örömeinkkel, gondjainkkal, vágyainkkal, bánatunkkal, benne van a jó meg a rossz, az igaz és a hamis, a természet, a világmindenség; ez mind, mind elfér a könyvekben.
Nyisd ki a könyvet! Megosztja veled minden titkát."
Janikovszky Éva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-27 21:30:16, szerda
|
| |
| |
Magyarországon 1978 óta ünnepeljük "Thália papjait".
A színészt felöltöztetik.
Megszületik, mint egy ember. Botorkál, megy, mendegél, elbukik az óvodában, az udvaron, fölkel, továbbmegy, dúdol, reszket, alábbhagy, aztán kivirul, beleszeret kisgyerekekbe kisgyerekként, felnő, nagyosodik, kamaszhatárra érkezik, visszafelesel, legyint, belebolondul, józanodik - aztán megszületik. Akkor már színész.
Persze, járhat főiskolára, idomíthatják, kibújik az idomítás alól - azt hiszem, az a jó, ha kibújik az idomítás alól. Legtöbbször az a jó színész, aki a főiskola alatt használhatatlan. Vagy nagyon használható?
Mindenesetre meztelenül születik, mint szokott az ember. Jaj a felöltözötteknek! Vannak, akik az anyaméhből cilinderrel vagy parasztszoknyában buknak elő - sosem lesz belőlük színész. Kész kis cilinderesek, kész kis parasztszoknyások. Figurák. Látunk ilyet rengeteget. Jókat, rosszakat - figurák.
A színész meztelenül születik, mint a poronty. Kiteszik a küszöbre. (Régi hasonlatom, hogy költő és színész egy tőről fakad - ki befelé, ki kifelé. De biztos, hogy poronty. Biztos, hogy kiteszik a küszöbre. E nélkül a meztelenség nélkül nincs színészet - anyaszült meztelenség nélkül -, ahogy költészet sincs. Aki nem meztelenül születik a világra, abból se színész, se költő nem lesz. Gyakorolja bár a hivatását.)
Aztán felöltözik.
Saját, ideges belső lénye szerint hártyavékony én-ruhát vesz, önmaga páncélvékony lényegét magára dermeszti, magára olvasztja. És aztán erre veszi föl a ruháit. Ebben a meztelen páncélban benne van a szelleme, csontjai, alkata, hangja, ráforradt énje. A civil ember is felnőttnek akar öltözni - a színész önmagával öltözködik fel: hogy sok ruhát kibírjon a vállain."
Gyurkovics Tibor: A színész - meztelen (részlet)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-27 21:02:38, szerda
|
| |
| |
Az az ember, aki elhiszi magáról, hogy este 7-1o-ig ő Anglia királya,
az nem normális..., de aki nem hiszi el, az nem színész."
Agárdi Gábor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-27 20:59:43, szerda
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső: A komédiás dala
Mulassatok, a hinta indul,
nézzétek e színes pokolt.
Keblem sajog a tompa kíntul,
de jöjjetek, ajkam mosolyg.
Ti vagytok az úr, én a szolga,
bohócruhába öltözöm.
S elfojtom értetek, dacolva,
eget-kívánó ösztönöm.
Fejemből a vér zúgva csordul,
de rája süveget csapok,
s nem érezem a tarka lomtul
az égető, nagy bánatot.
Előre hajtok, körbe-körbe,
a falba vágom homlokom.
Mindent teszek, holtig gyötörve:
imádkozom, káromkodom.
Pusztán csak a parancsra várok,
ti vagytok, és - nem élek én.
Fogjátok is át a világot,
nekem nincs semmim e tekén!
Engem ragad vadul zilálva
a szédülő körforgatag,
aranyszörnyek sötét hajába
kapaszkodom meg bágyatag.
S ekkor nem is tudom, hogy élek,
csak törtetek némán elől,
elszáll szememből minden élet,
és célt nekem szótok jelöl.
A vad röhejben elfelejtem,
hogy e világon létezem,
a durva ember-rengetegben
nem nyúl díjért mohó kezem.
De néha, hogy a lárma halkabb,
megráz egy furcsa hangulat,
mert látom, itten mind mulatnak,
csak a komédjás nem mulat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-27 20:56:32, szerda
|
| |
| |
MÁRCIUS 27. SZÍNHÁZI VILÁGNAP
William Shakespeare: Ahogy tetszik. II. felvonás 7. szín.
Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében, melynek hét felvonása
A hét kor. Első a kisded, aki
Dajkája karján öklendezik és sír.
Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,
Táskás nebuló: csigamódra és
Kelletlen mászik iskolába. Mint a
Kemence, sóhajt a szerelmes, és
Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.
Jön a párduc - szakállú katona:
Cifra szitkok, kényes becsület és
Robbanó düh: a buborék hírért
Ágyúk torkába bú. És jön a bíró:
Kappanon hízott, kerek potroh és
Szigorú szem és jól ápolt szakáll:
Bölcseket mond, lapos közhelyeket,
S így játssza szerepét. A hatodik kor
Papucsos és cingár figura lesz:
Orrán ókula, az övében erszény,
Aszott combjain tágan lötyög a
Jól ápolt ficsúr - nadrág; férfihangja
Gyerekessé kezd visszavékonyodni,
Sípol, fütyül. A végső jelenet,
Mely e fura s gazdag mesét lezárja,
Megint gyermekség, teljes feledés,
Se fog, se szem, se íny tönkremenés!
(Szabó Lőrinc fordítása)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles napok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/67 oldal
|
Bejegyzések száma: 667
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
180 db bejegyzés |
| e év: |
899 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 932
- e Hét: 4043
- e Hónap: 7793
- e Év: 76713
|
|
|
Offline
