|
2016-10-19 19:30:50, szerda
|
| |
| |
PAUDITS ZOLTÁN
AHOL ISTEN VAN...
Ahol Isten van,
nincs gyűlölet,
Ahol Isten van,
ott a szeretet.
Ahol Isten van,
nincs harag,
Ahol Isten van,
lelkem szabad.
Ahol Isten van,
ott van a fény,
Ahol Isten van,
örök a remény.
AKAROM...
Mikor már majdnem
feladom,
megszólít egy hang:
Nyugalom!
Mikor úgy érzem,
elvesztem,
virágok nyílnak
lelkemben.
Mikor azt hiszem,
fájdalom,
gyönyörré szépül,
s akarom,
akarom,
akarom...
AKKOR LESZ KÖNNYEBB...
Akkor lesz könnyebb,
ha szemünkből
kihulltak a könnyek,
ha ajkunkról elszállt
a panasz szava,
ha fájdalom nélkül
marad a szeretet maga.
Akkor lesz könnyebb,
ha nem látszol
sohase többnek,
ha határaid közt
határtalanul élsz,
ha mindig őszintén,
igazul mesélsz.
ALÁZAT
Uram,
mindig azt mutassam,
ami vagyok,
ne akarjak többnek,
jobbnak látszani,
és tudjak mindenkor
az ellenem vétkezőnek
gondolkodás nélkül
megbocsátani.
Tudjam határaim,
utam, célom,
ne feledjem, honnan
és merről jöttem,
és ha bármit teszek,
és ha bármit érek is el,
nem enyém az érdem,
Te vagy mögöttem.
Ember vagyok Uram, gyarló,
de nem bántok másokat,
szeretem a Hazám,
és Beléd vetett hittel,
alázattal, s reménnyel
keresem és várom
Megváltó Igazságodat...
ÁLMODJ MOSOLYT...
Ha szívedben ágyat bont a bánat,
vedd fel fehér selyemruhádat.
Kezed emeld fel az égre,
szállj,repülj a messzeségbe.
Ha szívedben ágyat bont a bánat,
vesd le magadról ruhádat.
Arcod rajzold fel a kékre,
álmodj mosolyt csillagok szemébe.
ÁLMOK NÉLKÜL
Álmok nélkül
a puszta lét
üres semmi,
álmok nélkül
sosem lehet
szárnyat venni,
álmok nélkül
béna a tett,
gyönge a szó,
álmok nélkül
élni nem, csak
meghalni jó...
AZ ÁLOMKERESŐK
Te és én, mi és ők,
az álomkeresők,
tengerek ezüst tükrei,
napok forró könnyei,
hószínű égen
pillangószárnyak,
felhőkön úszó
habkönnyű vágyak,
táncoló levelek
dúslombú fákon,
apró kis szigetek
a kéklő óceánon,
szavak a fájó némaságban,
csillagok az éjszakában,
én és te, ők és mi,
az őszi égbolt fényei.
AZ ÁLOM MAJD BEFOGAD
Az álom majd befogad,
elolvadok benne,
kapaszkodom a fénybe
és a szerelembe,
kapaszkodom egy régi
bennem égő vágyba,
a folyton megszülető
lázas éjszakába.
Az álom majd befogad,
szeretőnek választ,
és majd gyermekünk fogan,
ki engem is feltámaszt.
BÍZZATOK!
Átölelnek a csillagok,
szemükben én is
egy vagyok,
ismernek, tudják nevem,
üdvözölnek saját
nyelvemen.
Ígérik, jönnek még
egyszer majd
jobb napok,
mindennap üzennek
parázsló fénnyel:
Bízzatok!
BUTASÁG
Csak a test, a hús, az
eleven,
csak a gyönyör, a vágy,
betegen,
csak a kép, a szép, a
csábító,
csak a hűtlent hűnek
hazudó,
csak a bók, csak a csók,
a tömény,
csak a pénz, csak a bank,
a kemény,
csak a most, a van, csak
az érdek,
csak a sok, a több, a
temérdek,
csak a kincs, a nincs, a
bujaság,
csak a magját szóró
butaság.
CSAK MEGÁLMODTALAK
Nincs már más körülöttem csak
kihalt utak, üres szavak,
és az ébredés, mi súgja,
nem vagy, csak megálmodtalak...
CSENDÉLET
Padlóra feszülő csöndön
lépked a magány.
A beszűrődő fényben
porszemek keringnek.
Elfojtott mondatok
hasalnak fakult
márványkövön.
Néma ajtók várják,
testükön nyíljon a zár.
A vázában hervadt virág
hajtja búra fejét,
és a szobát betölti
a szótalan est.
EGY GONDOLAT
Egy gondolat kavarog bennem,
mint a szél a tó fölött,
és lüktet egyre hevesebben
már lázam is felszökött.
Egy gondolat tépi szét testem,
elűzni már nem lehet,
messze viszi a bú a lelkem,
félek elveszítelek.
EMLÉKMORZSÁK
Már halálát hordozza
magában a nyár,
az ősz színeit festi
az alkonyati nap.
Sárgába olvad
a puha, meleg zöld,
a fák lassuló ringása
mögé bújik a hajnal.
Magányos padokra
tapadt emlékmorzsák
cserélik titkukat,
közöttük járnak álmaim
s keresik arcodat..
EXODUS
Anyáink ezüst hajából
koszorút fon az alkonyat,
ajkukról szelíd madár szól,
hallja mind kelet és nyugat.
Virág terem a szívükön,
lelkükben ég a szeretet,
reményt fognak a fényükön
az ölben ringó gyerekek.
És lassú táncban véget ér,
elszakad az erős vászon,
a színesből lesz hófehér,
s zeng az égi angyalkánon.
ÉBREDŐ REMÉNY
Ölemben a Nap
szívemben a Hold
lelkembe,mint csillag,
szerelmed karolt.
Szememben a tűz
álmomban a fény
felhőkre festett
ébredő remény.
ÉJSZAKA
Az éj szeme alszik a városon,
és a sárga hold felette átoson.
Ezüst csillagok táncolnak nesztelen,
köztük az ég teste áttetsző, meztelen.
Fehér felhők közt eltévedt nappalok,
édes álmok mellé préselt hajnalok.
Az esti félhomály még egyet int felém,
aztán egy perc alatt eltűnik könnyedén.
Alszik a város, őrzi az éj, azt súgja halkan,
soha, soha ne félj!
FÉLEK
Félek,túl késő lesz mire kimondom,szeretlek.
Félek,hiába kutatlak,hiába kereslek.
S félek,ha megtalállak,már nem lesz szerelem.
Csak emléked tüze ég magányos szívemen.
FOLK
Madár szállt
a fára,
fűz deres
hajára.
Repült ágról
ágra,
kislány
ablakába.
Eső verte
szárnyát,
vitte szívem
álmát,
pántlikás
koszorúm
legszebbik
virágát.
FURCSA VILÁG
Féltő kezek, elrejtenek,
szelíd szavak átkarolnak,
hűvös csókkal köszön rám a holnap.
Hangok, képek, csúnyák, szépek,
szúrós szavak, belém marnak,
bárány szolgál farkasoknak.
Izzó szemek, tekintetek,
jönnek, mennek, elszaladnak,
sosem tudom, merre vannak.
Ez egy meg nem értett világ,
a föld Istenért kiált.
Az ördög táncol, ordibál,
forog a kerék és meg nem áll,
forog a kerék, soha meg nem áll...
HA A DALOM VÉGET ÉR
Ha majd holnap a dalom véget ér,
és szívemben csak a csend zenél.
Ha fáj majd a ki nem mondott szó,
ölelj át és súgd nekem, hogy jó.
Nem kell más, csak itt legyél velem,
nélküled minden idegen.
Kialudt lámpák a koncert után,
és egy dal, mit dalolsz talán.
Ha látsz egy magányos csillagot,
gondolj rám, lehet, hogy én vagyok.
Az álmos éjben sír egy gitár,
de te hidd, hogy mindig van ki vár.
Nem kell más, csak itt legyél velem,
nélküled minden idegen.
Kialudt lámpák a koncert után,
és egy dal, mit dúdolsz talán.
HA JÖNNEK A HAJNALOK
Ha jönnek a hajnalok,
szórd szét az álmokat,
és aranyszín angyalok
festik be arcodat.
Ha hívnak az éjjelek,
a holdat öleld át,
repülj, amíg csak lehet,
és várd ki a csodát.
HA LENNÉK...
Mindenhol szeretnék lenni,
és mégsem vagyok sehol,
szeretnék nyugalmat lelni
messze, valahol.
Lelkemnek meleg ágyat,
puha takarót, ha fázik,
szívemnek könnyű létet,
ha gyilkos vértől ázik.
Bánatomra hálót dobnék,
testét kettévágnám,
víg órák ringató öle
lenne csak a párnám.
Könnyű hópehely, ha lennék
fehér, hideg télben,
ajkad szegletére hullnék
és meghalnék egészen.
IMA
Uram, add, hogy minden
helyzetben hű gyermeked
legyek!
Senki és semmi ne törje
meg a hitemet!
Add, hogy örökké Tebenned
éljek!
Erősítsd a lelkem, többé
sose féljek!
JÓSLAT
Szajha lett a világ,
s vele majdnem
minden lélek,
az újszülött
Megváltóért kiált,
átkozottul félek.
Követ szór az Isten,
élet helyett
kínt és halált,
hamis fény
csillog a kincsen,
még néhány év,
s a föld szíve
megállt.
KARÁCSONYI IMA
A Fény fia eljön
szép Pannóniába,
szeretetét hozza
Nagy-Magyarországra.
Táltosok jóslata
mutatja a jelet,
kisded jászolához
csillagösvény vezet.
Megváltónk, Jézusunk
színed előtt állunk,
töröld el bűneink,
mentsd meg az országunk!
Mi vétkünk, mi vétkünk,
mi igen nagy vétkünk,
bocsásd meg, s tedd eggyé
árva magyar népünk!
Fény Atya, Fény Fia,
Fény Szüze, szent Hármas,
szívünknek a remény,
lelkünknek a támasz.
Megváltónk, Jézusunk
trónod előtt állunk,
töröld el bűneink,
emeld fel országunk!
Mi vétkünk, mi vétkünk,
mi nagyon nagy vétkünk,
bocsásd meg, s tedd naggyá
újra magyar népünk!
KERESLEK
Nagy a csönd szívemben,
sosem hallott némaság,
halk szellő kereng,
mozdul egy-egy ág.
A fehérre meszelt ég alatt,
elvesztek a csillagok,
kereslek téged is,
hiába, nem vagy ott.
Paudits Zoltán - Kereslek
Link
KÉRDÉS
Mi a boldogság?
Megfoghatatlan álom,
tűzszárnyú madár
zöld fűzfaágon,
ringó aranylevél,
szél hátán fekvő,
tinta kék égen
hófehér felhő.
KOPOGÓS
Ringass el, ringass el,
szép szemű kedvesem,
sóhajom, sóhajom
pihenjen szíveden.
Altass el, altass el,
hószárnyú angyalom,
csituljon, csituljon
bennem a fájdalom.
Ébressz fel, ébressz fel,
én édes Istenem,
ne menjen, maradjon
nálam a szerelem.
KÖNNYEM AZ ESŐBEN
Könnyem az esőben,
az arcom a Napban,
a lelkem csendesen
repdes a magasban.
Könnyem az esőben,
a szemem a Holdon,
csillagok szívébe
szerelmemet oltom.
Könnyem az esőben,
lábnyomom a porban,
észrevétlen megy ki
a világ alólam.
KÜLDETÉS
Rám dőlnek a napok,
álmaim romok alatt,
ordítanám, hogy fáj,
de tudom, nem szabad,
mert mennem kell tovább,
osztani a reményt,
másoknak adni, adni
magamból halálig a fényt...
LETÖRLI VÉGÜL...
Letörli végül könnyem
az Isten,
mert a reménytelenben
is hittem.
Letörli végül könnyem
az Isten,
mert a lángot sebzetten
is vittem.
Letörli végül könnyem
az Isten,
mert Nála igazlátóbb,
jobb nincsen.
Letörli végül könnyem
az Isten,
mert magyar vér, magyar szó
a kincsem.
MAGAMBA FORDULOK
Magamba fordulok és álmodom egy szebb világról.
Az álmom ölel, messze visz a mából.
Karodban ringok, hó tiszta végtelen.
Mosolyod issza szomjazva két szemem.
Tehozzád fordulok és a gondjaim eldobom.
A szívedet érzem, a kezedet fogom.
Sóhajod melege hullámzik testemen.
Fekszünk egy felhőn tisztán és meztelen.
MAGAMBAN MEGTALÁLTALAK
Több ezer életen át
bennem élő szerelem,
a kapukon áttörve
megpihen a szíveden.
Több ezer életen át
bennem dúló fájdalom,
szertefoszlik a fényben,
felolvad az ajkadon.
Több ezer életen át
felsíró, vérző sebek,
összeforrnak, gyógyulnak,
ha érzik meleg kezed.
Több ezer életen át
hívtalak és vártalak,
s lelkem mélyére úszva
magamban megtaláltalak...
MAGYAR BÁNAT, TRIANON
Levágták ujjaid,
lábadat, kezedet,
csonkává tették
szép magyar földedet.
Elvették a határt,
elzárták a népet,
és nem hagytak mást,
csak az ős emléket.
Szakadt Bánát, Bácska,
Erdély és Hargita,
milliók száján
ég ma is az ima.
Könnyben áll a magyar
szívnek dobbanása,
ellen a világ,
csak Isten a társa.
Lobbanj fel égi tűz,
olvaszd el a láncunk,
űzd ki lelkünkből
mérhetetlen gyászunk!
Mária, Szent Anyánk,
nyújtsd felénk kezedet,
tedd újra eggyé
hű magyar nemzeted!
MARADJ MEG NEKEM
Most minden csendes, alszik a zaj.
Én is alszom, lehajtom fejem,
milyen jó, hogy megint itt vagy velem,
hogy átölelsz, úgy mint régen.
Ne menj el többé csak ezt kérem.
Ne halljam soha távolodó lépteid zaját,
a búcsúnak keserű szavát.
Azt akarom, hogy maradj meg nekem,
TE és a SZERELEM...
MIKOR MÉG
Mikor még hallgattam
az intő szóra,
s tértem a bűnös rosszról
a szelíd jóra,
Mikor még hittem igaz
e fényes világ
és sírhatok bátran
mindegy, ki lát,
Mikor még nem fájt
az ébredés
és nem marta belém
nyomát a szenvedés,
Mikor még élhettem,
s félhettem szabadon
ha kellett nevettem
máson, vagy magamon,
Mikor még szerettem,
úgy, ahogy akartam én,
kimondhattam bátran,
mindig van remény,
Mikor még volt... volt
Mikor még...
Ma már tudom.
akkor volt a szép...
Paudits Zoltán: Mikor még...
Link
NAGY A CSÖND...
Nagy a csönd szívemben,
sosem hallott némaság,
halk szellő kereng,
mozdul egy-egy ág.
A fehérre meszelt ég alatt,
elvesztek a csillagok,
kereslek téged is,
hiába, nem vagy ott?
NAP
Az erdő lombos fái mögül
kidugta fejét a nap.
Körültekintett a mezők
kies pusztaságán.
Végigsuhant a völgyeken,
köveknek hasadékaiban
időzött hosszú perceket.
Hűvös tó tükrében fésülte meg
aranyló sugarait,
majd elbújt a hegyek mögé,
mintha vissza már soha,
soha nem jönne többé...
NYISD LÉLEKABLAKOD!
A csoda benned van,
ne a külsőre várj,
ha változásra vágysz,
akkor lelkedbe szállj.
Szívedben ég a tűz,
te magad szíthatod,
hogy áldássá lehess,
nyisd lélekablakod!
OKTÓBER 6
Vérük egy maroknyi
földben,
ringató asszonyi
ölben,
emlékük fekete
könnyben,
zászlót lobogtat
a ködben.
OLYKOR
Olykor vágyaink börtönének ablakán is beszűrődik a hajnali Nap sugara
és fénykezével, ha csak pillanatokra is, de megérintheti sebzett lelkünk.
Ettől az érintéstől új vágyak fogannak bennünk és általuk erősödik a remény,
amely gyengíti láncainkat, enyhíti, elviselhetőbbé formálja bánatunk kínzó terhét...
ŐSZI SANZON
A langyos folyó nyálkás kövein
percenként loccsan a víz teste,
a hold íve mögé bújva ködként
szitál az álmos őszi este.
Házak közt, kopott macskakövek mellett
a sárgult fák mereven állnak,
tehetetlen adva át kérges testük
a fájó elmúlásnak...
RÁHAGYATKOZÁS
Olyan szép ma minden,
Velem van az Isten,
Mező, a fű, a fák,
Békém karolják át.
Olyan fényes minden,
és egy felhő sincsen,
Élek, nem álmodom,
Angyal ül vállamon.
Olyan örök minden,
Szívem ül a kincsen,
Csodás és jó nagyon,
És hagyom, és hagyom...
A REMÉNY
Néha jó, néha vágyom,
néha fáj, néha fázom,
néha bánt, néha szorít,
néha bont, néha szakít,
néha fény, néha árnyék,
néha lét, néha játék.
Néha nem mond semmit sem,
néha ül a mindenen,
néha ördög, néha angyal,
néha megcsal önmagammal.
Paudits Zoltán - A remény
Link
SZAVAK
Napfény, tenger,
esőcsepp, hajnal,
szél, ember,
béke, angyal,
csönd, kegyelem,
felhő, madarak,
vágy, szerelem,
könnyek, szavak...
A SZERELEM
A szerelem, csak egy szó,
a szerelem fáj, és mégis jó.
A szerelem élet és halál,
eltaszít magától, de mindig visszavár,
lelkembe túr, felborzolja,
majd megfésüli újra, és újra.
A szerelem csöndes, szerény,
gazdag, és koldusszegény,
nélküle kihalt, üres minden,
s fáj nagyon, hogyha nincsen...
TE ŐRZÖL...
Elveszek a rengetegben,
ki óv, ki véd meg engem?
Csepp vagyok a háborgó tengerben,
ki óv, ki véd meg engem?
Lenge fátyol fehér fellegekben,
ki óv, ki véd meg engem?
Lüktető ér vagyok kezedben,
ki óv, ki véd meg engem?
Egy vagyok a félelemben,
ki óv, ki véd meg engem?
Egetverő fa a kertedben,
ki óv, ki véd meg engem?
Véges vagyok a végtelenben,
ki óv, ki véd meg engem?
Csillag ragyog a szemedben,
ki óv, ki véd meg engem?
te őrzöl tudom,
bársonytenyeredben.
TERÍTS ASZTALT
Teríts asztalt a szívedben,
És engedj köré mindenkit,
Aki szeretetre éhes.
ÜZENETEK
Üzen a föld,
a folyók, a fák,
hallani lehet
a hegyek szavát.
Üzen a nap,
a felhők, az ég,
madarak sírják:
ne tovább, elég!
Üzen a perc,
a múlt, a jelen,
emlékek égnek
éhes lelkeken.
Üzen az éj,
csonka csillagok,
hold ágyán fekvő
lázas angyalok.
Üzen a kéz,
beszél a szemed,
és üzenek én,
nekem és neked...
UTOLSÓ DAL
Még játszom egy dalt,
majd leteszem hangszerem.
Ma még itt vagyok neked,
holnap már nem hallod nevem.
És ki tudja azt,hogy éltem?
Ki emlékszik reám?
Talán csak néhány hang
a régi zongorán...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paudits Zoltán |
|
|
|
|
|
Offline
