|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
|
|
2024-10-10 19:27:19, csütörtök
|
| |
| |
Benedek Elek - Az öreg faültető éneke
Ragyogj, ragyogj még őszi napsugár,
Melengesd testét az elaggott földnek!
Szánd meg szegényt, óh nézzed, mily kopár,
Talán nem is zöldül ki soha többet.
Ragyogj, ragyogj még nyájas-szelíden,
A zord szelet kergesd a messzeségnek,
Hadd ültetek fát szépen, rendiben,
Oh, nem magamnak - az új nemzedéknek!
Ragyogj, ragyogj még, s azzal ne törődj,
Munkám örömét hogy aligha látom...
Jól tudják ezt a vén faültetők,
Oh, jól tudom én is, nap barátom!
Oh, jól tudom, hogy más szedi le majd
Édes gyümölcsét mind ez ifjú fáknak,
Örömet, hasznot nékem egy se hajt,
Fáradt testemnek sose adnak árnyat!
Mindegy!Te csak ragyogj, segélj nekem,
A zord szelet kergesd a messzeségnek,
Mi hasznom benne? - én nem kérdezem,
Csak ültetek a jövő nemzedéknek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: B Benedek Elek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-10-10 19:24:37, csütörtök
|
| |
| |
Benedek Elek - Búcsú egy vén vadkörtefától
Elszállott az idő fölöttem.
Vén körtefa, búcsúzni jöttem.
Virágodat tán sose látom,
Isten veled, öreg barátom,
Legjobb barátom!
.
Mi titka volt ifjú szívemnek,
Te reád bíztam, rejtve benned.
Fészkelni fák hiába járnak,
Nem mondtad el szarkamadárnak,
Csacska madárnak.
.
Könnyem, ha omlott, letörülted,
Fájdalmaim elszenderültek;
S csak rám hajolt virágos ágad,
Eltűntek mind a balga vágyak,
A bűnös vágyak.
.
Istent dicsérni hozzád jártam,
Legszebb művét benned csodáltam.
Hol van az ember, ki te nálad,
Vén körtefa, szebbet formálhat?!
Nincs szebb te nálad!
.
Isten veled, ütött az óra,
Hajolj reám még búcsúszóra!
S amivel Isten úgy megáldott:
Még egyszer hullasd rám virágod,
Fehér virágod!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: B Benedek Elek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-05 17:57:00, kedd
|
| |
| |
Benedek Elek - Várok egy estét...
Várok egy estét... Várva- várom.
Pedig rég elszállt ifjúságom.
Száll, száll a lelkem, nem pihenve,
Száll messze földre, Betlehembe.
Millió csillag ragyog az égen,
De nem világit egy se nékem,
Mit én keresek, az a csillag
Messze, messze, Keleten csillog.
Várok egy estét... minek várom?
Hisz már az élet őszét járom.
Hiába állok én már lesbe,
Nem énnekem szól ez az este.
És várom mégis epedően,
Habár a napom lemenőben.
Várom, mint várták hajdanában
A pásztorok a pusztaságban.
Érzem, szívemnek ifjodása
Ama csillagnak ragyogása,
S unokáimmal összebújva,
Ez estén gyermek leszek újra.
Várok egy estét... Várva- várom,
Reszkető karomat kitárom.
Örüljetek, közeleg az angyal,
A szózatos arany haranggal!
Örülj te is, öreg szívem te!
Új élet száll a keblembe.
Nem érzem már az öregségem
Feltámadott szép gyermekségem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: B Benedek Elek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-12 00:10:12, hétfő
|
| |
| |
Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk.
S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy mulandó
Minden itt az ég alatt -
Életünk egy pillanat.
Benedek Elek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: B Benedek Elek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-08 22:49:39, hétfő
|
| |
| |
Benedek Elek - Hangverseny
Egyszer egy kutyának mi jutott eszébe?
Ej, huj, ej, huj, mi jutott eszébe!
Gazdáját megunta, hűtlenül elhagyta,
S felcsapott művésznek, fel ám az ebadta.
Hirdették újságok, hétöles plakátok:
Ilyen híres művészt a világ nem látott:
Magas C-ét kivágja, de sőt még a H-át is,
S szép lágyan pengeti hozzá a gitárt is.
Hej, Állatországban lett nagy riadalom!
A jegypénztár körül szörnyű sokadalom!
Keltek a biléták dupla, tripla áron,
Akár a marhahús a pesti vásáron.
Páholyok, zártszékek csordultig megteltek,
Még egy pesti színház sem lehet megteltebb.
S mi pesti színházban csak nagy ritkán esik,
A királyi páholy sem maradt üres itt.
Újságok nem győzték felsorolni másnap
Nevét, rangját, címét a sok uraságnak.
Ami nem is csoda, mert mind jelen vótak,
Színház nyitásáig akik meg nem hótak.
Ott volt a Víziló, vízügyi miniszter,
Akit Mackó portás hajbókolva tisztel,
Kinek a sofőrje is olyan úri fajta,
Hogy az orrát merőn az ég felé tartja.
Hosszúnyakú Zsiráf, hosszúlábú Gólya,
Mind a kettő nagy úr, bár nincs autója,
S Elefánt nagysága, tollas kalapjával,
(Közbe legyen mondva: adós az árával)
Hát Kecske kisasszony, milyen szendén lépdel!
(Nem ült még egy sorban ennyi úri néppel).
Bezzeg Mopszli úrnak büszke a tartása,
Hogyne, mikor ő a művész úr kartársa.
És a többi s többi, írták az újságok,
Kihagytak temérdek hölgyet, uraságot,
Kakasülő népét észre sem vették,
Pedig ők magukat folyton billegették!
Az Ökör téns úr is, haj, kifelejtődött,
Pedig egész este rekedésig bőgött.
Kimaradt a Ló is (hej, hogy nyihaházott!)
Róka úr is szintén, pedig hogy újrázott!
Hej, kutya-kutyánszki, mondanom se kén tán,
Hogy a művész urat ünnepelték méltán.
Fényesen sikerült minden egyes száma,
Aki el nem hiszi, hát járjon utána.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: B Benedek Elek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-03-21 01:21:25, kedd
|
| |
| |
Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet -
Csudát művel a Szeretet."
(Benedek Elek)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: B Benedek Elek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-23 18:03:11, szerda
|
| |
| |
Benedek Elek - Kertem szélén vén almafa
Kertem szélén vén almafa,
Száraz levél zörg alatta.
Száraz levél, sárga levél:
Nagy szomoruságról beszél.
Volt almája kettő-három,
Az is lehullott a nyáron:
Csupasz, száraz minden ága,
Dalos madár nem száll rája.
Hogyha néha rá is röpül,
Félve néz a madár körül:
Érzi, haldoklóra szállott,
Továbbröppen, meg nem hál ott.
A gyermekek elkerülik,
Nem ád piros almát nekik.
Már rája mászni sem vágynak:
Ropognak a száraz ágak.
S áll a vén fa, áll magába,
Csak én vagyok a barátja:
Öreg ember, vén almafa...
Hej, hányszor ültem alatta!
Hányszor láttam lehajoltan,
Piros almával rakodtan!
Földet csókolt az almája,
Föl se kellett mászni rája!
A szomszédok mennyit lopták,
Hány ágát lehasították!
De ő nem törődött azzal,
Ujra kihajtott tavasszal.
Aztán teltek, multak évek,
Öregedett, majd meg vén lett,
S míg az én hajamra dér ült,
Az ő virága meggyérült.
Bezzeg most senki se bántja,
Kérgét csak az idő hántja.
Ott áll félig kiszáradtan,
Hű hozzá csak én maradtam.
Minden nap meglátogatom,
Kérgét meg-megsimogatom,
Egy-egy könnycsepp hull rája...
S ujra kihajt egy-két ága.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: B Benedek Elek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-09 00:58:37, szerda
|
| |
| |
Most állj meg itt, és nézd a láthatárt.
Remeg a föld, eltörpülnek a fák.
Felhők fölrázott vánkosán a nap
lomha vért csorgat már, nem aranyat.
Fejed fölött megfordul egy madár,
a láthatár felé suhanva száll.
Szétszórja a megnyúlt árnyékokat
az úton végig-söprő alkonyat.
Magad állsz a mai nap peremén,
nincs szívedben se bánat, se remény.
Nem is sejted, mit ígér a holnapod,
de elébe kell állnod, azt tudod.
És túl kell élned; amíg csak lehet,
ugyanazt kell itt újra-kezdened,
téglánkint rakva egyre a falat
a részvéttelen ég boltja alatt,
mintha létezne beteljesedés,
s nem rész lenne maga is, az egész,
mintha az időt hagynád örökül
mi átfolyt rajtad, s nélküled röpül
tovább) az utódokra, mintha csak
az lenne lényeged, mi megmaradt
kezed nyomán, s mások javára vált...
Nos, állj meg itt, és nézd a láthatárt.
Benedek Elek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: B Benedek Elek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-03 01:01:10, csütörtök
|
| |
| |
Az emberi élet oly rövidre van szabva, mindenki lázas sietséggel munkál a maga javán, nehogy kifogyjon az idejéből, egymás megismerésére alig jut egy-egy futó pillanat.
Benedek Elek
1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: B Benedek Elek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-03 11:06:49, hétfő
|
| |
| |
Benedek Elek: Reggeli dal
Fölébredt a nap, kapuját kitárta,
Nótával köszönti a dalos madárka.
Ébredez az erdő, már a rét sem alszik
Madár dalolása messzire elhallszik.
Harmat rezg az ágon, fénye meg-megcsillan,
Rásüt a napsugár s egyszerre elillan.
Ragyog az áldott nap, a szellő se lebben
S dalol a kis madár mindig ékesebben.
Fölkelt a méhe is, döngicsél a réten,
Zümmög a bogárka röppenésre készen.
Szárnyát szárítgatja meleg napsugárban,
Megfürödvén előbb harmatos virágban.
Dalolj, madár, dalolj, örvendezz a nyárnak,
Dalolj, amíg a szép napok le nem járnak.
Majd jön az őszi szél, elhervad a virág...
Dalold amíg lehet: ó de szép a világ.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: B Benedek Elek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2024. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
61 db bejegyzés |
| e év: |
2551 db bejegyzés |
| Összes: |
11687 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 257
- e Hét: 4960
- e Hónap: 17175
- e Év: 237995
|
|
|
Offline
