Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Torday Teodóra Éva versei
  2023-09-24 21:00:47, vasárnap
 
 







TORDAY TEODÓRA ÉVA VERSEI




Forrás: www.poet.hu kortárs magyar versek







A NAP SZERETŐJE


Köszönöm, hogy sok órán
könnyeket töröltél,
szerelmed borítva rám,
annyira szerettél!
Vén szívem kertjébe is
virágot ültettél,
lelkem sötétjébe kis
napsugarat küldtél!

Sokáig rejtőzködtem,
elbújva a Holdra,
de mindhiába szöktem,
megkerestél újra!
Bánatdúlta arcomra
aranyport hintettél,
szép álomországomra
szivárványt festettél!

Visszatért bús életem
eltűnt boldogsága,
felkelt már a Nap nekem
szép Tündérországra!
Varázslatos új álmom
táncát szívem járja,
szeretlek, drága Napom!
Ragyogj a világra!

2012.







A NYOLCADIK NAPON...


heeej!
- kiáltá az Úr -
ez a világ csupa zűr!
csinálok gyorsan másikat...
de nem bírom a csikarásokat,
viszont, ha nem hajtom magamat,
nem lesz befejezve e mű... elvesztem a csatát...
bedobok sietve néhány pirulát,
teremtek új tengert, embert, eget, fát,
s míg várom a hatást,
a papírhegy, mit használok,
elrejti majd az új világ
minden
jaját
baját
szarát...

2015.







A REMÉNY


...Van, ki választ,
s kit választanak.
Kiválasztottál engemet,
hogy higgyek, reméljek,
hogy szeressek!
...hogy szeresselek...

A Remény nem hal meg soha!
Kik remélni tudnak,
csak ők, csak ők a boldogok!
Bennem élsz,
s én örökké
benned lobogok!

Ha utamon
a Sors szigora
elér,
ha az élet
bánat-hegyeket
rak elém,
mint fény-koszorú
ölel át
mindig
a Remény!
Ne add fel soha!
Élni fogsz!
Míg van Remény!

Hazám!
Hazám!
Ha meghalok,
majd szólnak
értem
kis dalok?
Ha zeng harang,
giling-galang,
ha lelkem
hosszú
vándorútra kél,
útravalóul,
Isten,
csak egyet adj
nekem:
legyen kísérőm
a Remény!







A SAS DALA


Egy jó barátnak üzenem,
ki messze van,
de mégis:
itt, velem,
ki maga-fabrikálta
repülőgépén ülve,
elkapja kezemet,
ha zuhanok,
mint a
tollatlan sasok...

Jó barát!
A Vén Sasmadár
már kitépte tollait,
kiszedte elkopott
karmait,
s várja,
hogy újak nőjenek!
Csőre még a régi...
Nem jó az semmire...
hacsak nem arra,
hogy vele
verje a dobokat,
s menjen az üzenet:

Ha elloptátok is alólam
a Legmagasabb Hegyet,
a Legkeményebb Sziklát,
melytől csőröm
majd új életet nyerhet:
én figyelek!
Sas-szemem meglátja majd,
ha kibukkannak a ködből
az elorozott Ormok,
az új Sziklaszirtek,
s akkor odaszállok!
A sziklákhoz dörgölve
majd elhagyom a régit:

Ha csőröm is új lesz,
kőkemény,
kitárom megújult
szárnyamat,
ifjú sasként
újra fellegekbe szállok!
Új karmaimmal megragadom,
Isten Trónusa
elé viszem e szegény,
meggyötört Országom!
Új csőrömmel majd
SOS-jeleket vések
az Égre,
SOS-jeleket
kopogok istennek!

Új szívemmel,
új lelkemmel,
teljesen megújult
csoda-valómmal
majd kérem Istent:
Segítsen!
Ne hagyja elveszni
Népemet!
Engedje,
hogy menjen tovább
a kijelölt úton...
Az Isteni Fény
ragyogja be újra,
emelje magasba
Szép
Magyarországom!







ADVENT. ELSŐ GYERTYA. HIT


Hittem,
hiszek,
s jövőbeli
nagy hitemmel
téged is magammal
viszlek!
Enyém a Dal,
a sodró lendület,
enyém a vágy,
hogy foghassam kezed,
hogy együtt menjünk,
s az Erő is velünk!
Ha csüggednél,
ha nem látod
a Holnapot,
remélj!
Ha volt is bűn,
mit e nép népek ellen
valaha
elkövetett,
Isten már megbocsátott!
Bocsáss meg
magadnak te is!
Magyar!
Ki eltűrted már
a világ nagy olvasztótégelyét,
daloltad más népek dalát,
táncoltad mások táncait,
ételed is volt már
a világ összes étele,
főzz most magadnak
egy ünnepi levest!
Főzz magyar étkeket!
Legyen ez ünnepi ebéd fűszere:
Szeretet!
Hívj engem is,
s ha vendéged leszek,
halhatatlan lelkem terhét,
e gyönyörű terhet:
Hitemet,
Reményeimet
e dús ebédnél
kezedbe teszem!
Én, kis Fény-utazó,
ma tovább megyek.
Rád hagyom a Hitet, a Reményt:
legyen örökre tiéd!
Egy villanás...
már nem leszek...
Vagy leszek újra köztetek,
láthatatlan,
sötét kis porszem...
egy a millióból...
porszem...
az leszek...







ADVENT. HARMADIK VASÁRNAP. SZERETET


Én a Jézuskától
oly keveset kérek!
Mire is vágyhatnék?
...csillagharmaton megélek!

Legyen a karácsonyfámon
szaloncukor helyett majd
sok-sok kis
szeretet!







ADVENT. NEGYEDIK VASÁRNAP. ÖRÖM! FÉNY!


Ételem harmat,
italom fény!
Írom a Dalt,
hogy szeress,
ne félj!
Dal ma és
Dal holnap és
Dal holnapután,
s míg írom a Dalt,
fény reszket
lehunyt szemhéjam alatt...
Drogom a
Szerelem,
drogom a Zene,
drogom a Fűszálon
reszkető Fény!
Ételem Harmat,
italom Fény!
Írom a Dalt,
hogy szeress!
Hogy élj!

Csillagok, csillogjatok!

Ezüstharangok zúgjatok!

Csillagszórók tüzében

karácsonyfám büszke díszei

fényeskedjetek!

Örömharsonák hirdessék:

a Fény

megszületett!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!







ADVENTI ÁLOM


...ma éjjel engem
meglátogatott egy Angyal!
Üzent nekem,
megjelent álmomban,
szépen, szerényen,
kopottas ruhában,
ahogy járt mindig itthon...
Csak a szíve ragyogott
gyémántfénnyel
a ködben,
ezen a negyedik adventi vasárnapon!

...elmondom az álmomat:
valami egészen aprócska magvakat
találtam egy kis dobozban...
felástam a kertet és a magocskákat
csak úgy elszórtam,
körbe, körbe...
később megnéztem, kikeltek-e?
...és akkor Édesanyámat láttam,
amint szép,
szabályos sorokat húz a földre,
majd az én vetésem fölé
ő is magvakat szór...
Boldog érzés volt látni
Anyámat újra!
Amikor ilyen kristálytisztán
emlékszem az álmomra,
akkor tudom,
hogy itt járt nálam!
Velem volt Ő!
...az álomport,
tündér-virágok magvait
szememre ő szórta!!

...ó, csodás álmom volt,
Karácsony-fényű csodás álom,
mennyből jött ajándék
ezen a negyedik
Advent-vasárnapi hajnalon!







ALT-A-TÓ


Zene, zene...
Távoli halk moraj,
dörgés és fesztivál-dobok...
csak itt néma a táj,
ágak, lombok, kidőlt fák
sora jelzi:
elmúlt a vihar,
de tarolt, míg itt járt!

Csendes a Tó, elsimult, néma...
nincs békazene-altató,
sem hápogás, csivitelés,
nincs muzsikás
hajnali ébresztő,
nem dalol a Tó!

...a kacsák elköltöztek, megértem...
körben a szántók vízben,
vadkacsának élelem
akad ott bőven!
De a békák?!
Iszapba dugták fejüket,
hogy ne hallják a világ zaját?!

Hol van a kedves
békaszerenád,
a vidáman trillázó
nádirigó,
hol a fülemüle?!
...szerelmesek nemrég még
hallhatták csattogását!

Nyár, július, viharok,
fesztiválok...
...itt dobol fülemben az a régi nyár,
nyár a görög ég alatt,
tengermoraj, kabócák,
és a sátrunkig érő
fesztiválzene!

Aludni, álmodni?
Minek?
Most élni kell!
Ricsajos, víg ez a zene,
maga az Élet!
Volt... mert az volt ott,
akkor, Göröghonban...

Aludni most?!
Most nem szabad!
Ébredj, vigyázz,
megőrült a Világ!
Július, viharok, forróság...
...és bombák!
Bombák!

Naponta merényletek,
a holtakat
számolni sem lehet!
Zene szól nekik is,
halk zene,
alt zene,
örökre altató...

U. i.

Tán meghalt a Tó,
hogy ily üres?!
...csak három horgász
lógatja...
Kemény volt bíz` az "altató"...
se vidra, se hód, se
vadkacsa...

2016.







ALVAJÁRÓKNAK... BB-ÜZENET 2007-ben


A kis levél...
amit még a múlt ködében
Donau-Quelle-nél
a patakba dobtam...
Majd Donau-Eschingen-nél,
hol a Breg és a Brigach
egyesül, figyeltem:
jön-e már?
S az első kis hídon
- mely Duna-híd már! -
a három forrásból egyesült
"folyó" hídján állva
néztem:
Hol jön?
Jön-e már az a kis levél?

20 éve, vagy több is lehet?
Történelem...
A kis levél most
célba ér talán...
Tenger várja levelemet,
benne az üzenet,
rajta két betű,
a feladó: BB.
Üzenem: Álljad még
a viharokat, népem!!!
Az Élet Folyóján
hajómat, s hajódat
viharok kísérik,
Nemzetem!
Iszonyat-álmokon,
bíbor ködökön,
vér-tavakon át
vezet az út...

Csak megyünk, megyünk tovább,
várva a szelídítő Kék-et,
hol hajónk majd révbe jut...
Kitűzöm lobogóm,
a Kék-et,
Béke színével ragyogót.
S Hazámét!
A Trikolórt!
Zászlóm!
Te, Piros-Fehér-Zöld!
A piros végre
ne a vér színe legyen!
Szeretet színe az!
S a fehér:
kis fehér pillangók zöld mezőn...
Fehér és zöld a szín, mi
reményt ad nekünk!

Talán, ha a szomszéd rétjére
elfutott jó magyarok
mind visszatérnek,
megtanulnak akkor újra
pillangót kergetve
álmodni szépeket
az elnyomott,
szomorú,
szép magyar gyermekek...

Kék Folyóm!
Most kitűzöm lobogóm:
a Piros-Fehér-Zöldet!
Büszkén lobogjon!
A kokárdát, mit Petőfi
elsőként gomblukába tűzött,
büszkén viseljétek!
Hazaszeretet!
Soha fényét nem vesztő,
tündöklő gondolat!
Nemzet!
Ha él benned lelkiismeret,
hagyd élni fiaidat!
Nemzetekkel összefogva
védd meg közös,
szép hazánkat!

Mint Dunánk,
a három forrásból egyesült
Kék Folyó,
összeköti országok sorsát,
mindenik nép
magáénak tudva Őt:
Fogjunk most kezet!
Körbefogva, védelmezve
Vén Európát!







ANGYAL-TRILÓGIA


ANGYAL

Emlékeim poros
polcán
oly hiába keresem...
Furcsaságok
kicsiny Holdján,
emlék-óceánok
partján
kutatom,
de nem lelem.

Vadul és szépen
szerettem őt,
oly nagyon!

Tengerparti fehér sziklán
milliónyi kis kabócám
zeng fülembe
elfeledett
dallamot:
emlékeim poros polcán,
álmaimnak Kék Csillagán
örökké csak
őt látom,
örökké csak
őt várom:
szárnyatlan - szép
Angyalom!

MA ÁLMODTAM...

...ma álmodtam...
és mikor nem?!
Álmomban fenn voltam a Hegyen...
beláttam onnan az egész világot,
szigeteket, óceánokat,
s még mentem volna
feljebb, feljebb,
hogy téged is lássalak,
de ki volt írva nagy betűkkel:
"EZ ITT A VILÁG TETEJE...
na most már másszál le!
...ha tudsz... "

VARÁZSFUVOLA

Mint szán, ha száll
a friss havon,
mint fény az
angyalszárnyakon,
fuvolámból ringatón
árad most a halk zene...
csak te vagy és én vagyok,
hangok, színek, dallamok,
hajnalok és szép napok,
örökkévalók...
Fuvolaszó átkarol,
tiszta, égi dallam szól,
megérinti lelkemet,
üzenem vele neked:
Itt vagy!
Itt a Szeretet!










ÁLOMKERT

Ki akar itt már szikla
lenni?!
Legyek hát én is
kis,
gördülő kavics,
mit a mélyben
- mint a többit -
a víz ide-oda visz...
Görget szépen,
ráhagyom.
A nád susog,
hallgatom;
egyszer
Szikla voltam!
...álmodom...







BB-IDŐBEN... BOLDOG BÉKÉBEN... GYERMEKNAPON...

Csodakertből jövet
zsebre vágtam néhány követ...
útravalónak, az Örök Időben,
még hasznát veszem, lehet!

...már elindultam a málnabokrok igazgatása után,
hogy megnézzem a ribizliket,
de akkor hajamba akadt a diófa ága.

Felnéztem...

...és a kis diót megláttam rajta!

Ej, mi a csoda?!
Hiszen már szinte rügyfakadás óta vizslatom
az egy bokorba nőtt négy kis diófát,
mikor fognak először teremni?

Nem láttam rajtuk a jellegzetes diófavirágokat...
minek is nevezzem?
mint a mogyoróbokor kis hernyócskái...
pedig hányszor kerestem!

És most mégis... megláttam a kis zöld diót!

...már mogyorónagyságú volt
...földbegyökerezett lábbal néztem...

Este, elalvás előtt, sokáig fohászkodtam az én jó Anyámhoz...
kértem, hogy kérje Istent - hiszen a közelében lakik ő már -

viseljen ránk gondot, adjon nekünk, családomnak,
békességet, boldogságot, egészséget, szeretetet...

mindig ezt kérem,

ez az esti-reggeli ima...

És mosolygott rám a kis dió!

Már továbbindultam volna, de most a málnabokor húzott vissza...

Felnéztem újra a diófára!

Atyavilág, mennyi dió!

Mindent megszámolok... elkezdtem számolni hát:

hét!

Hét kicsi dió!

No... ez már igazán furcsa...
hiszen az előbb csak egyet láttam!

Éreztem: meghatódni fogok... hét...
az varázsszám... és eszembe jutott esti imám...

Elindultam újra, kifelé a kertből.

De most megbotlottam egy kőben.

Nicsak, hiszen itt nem lehetnek kövek...

... fűnyírómmal nem találkozhatnak kövek,
mindig félrerakom az útból őket...

Hát ahogy kezdek felegyenesedni,
most alulról látom meg a diófaágakat.

Úristen!

Mennyi dió!

És újra megszámoltam, most már tizennégyig jutva...

és akkor ...ha hiszed, ha nem, bizony, sírva fakadtam...

Édesanyám!

Te küldted a kis diókat nekem!

Gyermeknapra!

...most ülök zokogva

a billentyűzet fölött,

és gondolatban neked írom a levelet...

Drága Mama!

Köszönöm ajándékodat!

Gyermeknapra,

- Isten segítségével -

megajándékoztál a legszebbel,

amit csak kaphatok:

Itt van szívemben most a BB-idő!

Boldogság, Békesség ideje!

Köszönöm, Mama!


/"Négy gyönyörű diófám hét éven át egyre több dióval örvendeztetett meg..sütöttem is a sok diós süteményt, unokák szülinapjára a csodás diótortákat..de 2018-ban utolérte az én fáimat is a betegség, elfeketedett diók lettek, és sajnos az idén is ez a helyzet..Az egész országban terjed a dióburok-fúrólégy." - A szerző /
/Korábbi megfigyelésem, számításaim szerint 2018 az un Hét szűk esztendő kezdete. Mostanság ugyanis egyre többen tapasztalhatjuk, hogy a hét bő esztendő után most a hét szűk esztendők korát éljük. A 'hét szűk esztendő' bibliai fogalom, a kifejezés a Bibliából származik. A tanulság a történetben, hogy a hét bő esztendő után mindig jön hét szűk, de legalábbis szűkebb év. A hét bő év nem azért van, hogy akkor még jobban dorbézoljunk, hanem azért, hogy fel tudjunk készülni arra, amikor vége lesz a bőségnek. A világ urainak, az un, agymosóinknak nem globális felmelegedésről kellene állandóan beszélni, hanem a "hét szűk esztendő"-kről kellene többet elmélkedni. Hogy az bibliai fogalom...? Ez volna a baj?... Egyik e havi blogbejegyzésemben pont erről elmélkedtem én is! M.G./










BIGI-DAL


Én kicsike Hazám!
Én mindenem!
Fáidat én
úgy ölelem,
nincs oly erő,
nincs akarat,
mi engem innen
kiszakíthat!
Elcsépelt,
megunt,
tiltott is talán,
vagy csak elfeledett
szó:
Hazaszeretet!
Divatjamúlt kabát...
Levetlek!
Már gombolnám:
nem lehet!
Bőrömbe mart,
lelkembe égetett,
szívemmel egybeforrt
örökös
viselet!







BORBÁLA-ÁG


Virág nyílt szívemben,
gyöngyszínű!
Gyöngyharmat-öntözte,
Nap-fényű!

Dallam szólt lelkemben,
szerelemnóta,
dalolta gyönyörű
virágom hó-szirma!

Várj kicsit, ne fuss el,
maradj itt, Szerelem!
Fényeskedj, illatozz,
muzsikálj még nekem!

Nyílj csak, nyílj,
cseresznyevirág!
Nyíl legyél, suhanó,
szép cseresznyefaág!

Lődd szívembe végre
a Szerelem nyilát!
Legyen ez utolsó,
leggyönyörűbb álmom,

csillaghullásom,
napfogyatkozásom!
Vadlovak futása, mámor!
Lődd a Szerelmet szívembe, Ámor!

Szent Borbála emléknapjához évszázadokon át sok hiedelem fűződött. Ha a Borbála napján vízbe helyezett cseresznyefaág, a `borbálaág` karácsonyra kivirágzott, az eladó lánynak közeli házasságra volt kilátása...







BORDALOCSKA


Bor, te drága
italocska,
poharamból
ne fogyjál ki,
soha, soha!

Bor, bánatban
fogd a kezem,
örömömben
táncolj velem!

Bor, te büszkén
vígy magasba,
bor, csak mindig
felemelj!

Bor, barátom,
ne vágj kupán,
bor, a földre
ne teperj!

Bor, csak lágyan
andalíts el,
csillagokig
repíts fel!

Bor, te szívemnek
vigasza,
bor, mámornak
szép dala!

Bor, ha mindig
velem leszel,
bánatból is
vígság leszen!

Bor, te drága
italocska,
poharamból
ne fogyjál ki
soha, soha!







CINEGE-RAP


Azt mondod, cinege, vége van a nyárnak?
Hűvös hajnalokon fázik már a lábad?

Azt mondod, cinege, kéne a cipőcske?
Azt mondom: madárkám, csizmácska jobb lenne!

Van ám itt cipőcske, van ám itt csizmácska,
csakhogy azt a varga nagyuraknak varrja!

Fejre állt a világ, nem először tette,
cinegének - mégis - joga van cipőre!

Ne szégyelld, dalold el, mondjad ki, cinege:
nagyuraknak immár lejárt az ideje!

Aki a cipőt nem cinegének varrja,
nagyurakkal együtt menjen a pokolba!







CINEGÉK
. . . . . . . . . . .




...sárga-kék, sárga-kék,
cinegék, cinegék...

Úgy el tudok ámulni
a világ csodáin,
tücskök cirpelésén,
szentjánosbogarak fényén,
sasnak büszke röptén,
postagalambok hazatalálásán,
fecskék, gólyák megérkezésén!
...s bár nem vándormadár,
én mégis közibük sorolnám:
tavasszal tőlem elköszönnek,
menedéket csupán télen kérnek.
Megjöttek,
köszöntöm a cinegéket!

...vándormadarak...
Ó, azok vagyunk,
azzá lettünk mi is:
idegen ország a hazánk,
idegenben a fészkünk,
idegenben nő fel
a kicsi fiókánk...
Mi megyünk, s helyünkre
más vándorok jönnek, tömegek ...
Ezrek, tízezrek, százezrek!

Lesz-e még hely,
egy talpalatnyi föld,
meglesz-e még a régi fészek,
az otthon melege, mely nélkül
az élet mit ér?
Lesz-e még Hon,
az édes Haza vár-e még,
ha megfáradt vándorod,
szép fiad, lányod hazatér?
Mert hazatér!

...ha meghallja majdan a távoli tájon
az isteni szót,
a Törvény parancs-szavát:
Készülj! Indulj! Útra fel!
A föld, ahol születtél, hazavár!

...csivitelés a kertben,
cikázó sárgák,
villanó kékek...
...ahogy a kedves madarak
végigkutatják a fákat, bokrokat,
a szívemben, itt belül,
halk muzsikaszó támad...
Külvilág zaját már nem hallja,
elcsendesül lelkem,
s csak mondom, mondogatom:

Szeresd a fákat!
Szeresd a madarakat!
Légy fa,
mely él, virul, öregszik,
s majd ott hal meg,
ahol születik...
Vagy légy madár,
vándormadár...
De mindig, mindenhonnan
hazatalálj!
2015.







CSILLAGHULLÓS DEPIDAL


Régen, míg a bokorban kismadár aludt,
szerelmesek csókja, ha csattant a padon,
szemérmes Hold húzott szemére
felhő-takarót...
Fák kérgébe vésve a szívek
remegőn várták a szép jövőt...

És eljött! Itt van! Hurrá!
Itt a szép jövő!
Csak ennivaló nincs,
csak a víz fogyott el,
csak az energia... kikapcsolva...
Nem lettél nyerő!
Nincs pénzed?
Ne egyél! Ne igyál!
Ne melegedjél tovább!
Viszik a házad is?
Aludhatsz a padon
te is!

Nézheted remegőn,
hogy a sápadt Hold kikacag!
...augusztus fénylő éjjelén,
fekete bársonyon,
/ zsebében friss diplomával! /
millió csillag szalad...

2009. de ma is aktuális







CSILLAGKERESŐ


Ó, Csillag, te szép Remény,
születőben vagy-e már valahol?
Mennyország leszel-e, vagy
újjászülető pokol?!
Kék leszel, zöld vagy sárga?
Gyémántfényű fehér?
Piros nem lehetsz újra...
Nincsenek már szívek,
nincs vér,
nincs artéria, mely
szeretet-forrásunk kristályvizét
szívtől-szívig hordta...
Tágul a tüdő, levegőt szív
egy nagy ordításra,
az ember visszament
rég feledett
tudat-barlangjába,
győzni újra indul a horda!
Nincs vér, szűkül az aorta,
bénul az agy, béna a kéz,
mi a billentyűkön ma
új dallamot futtathatna,
nincs itt semmi,
nincsenek Emberek!!!
...csak rideg falak, csak közöny,
kifakult színek...
Mint mikor a Tél szele meglegyint,
sodorja a sok hulló levelet,
jégbe fagy, megdermed a világ,
a vég utolér...
Nem marad más,
csak egy utolsó sikoly,
egy végső dobbanás,
egy kiáltás,
mely égig ér!
Csillag!
Kereslek!







CSODAKERT


Kiskertemben az uborka
felfutott ma a paszulyra,
mondván: én is világot
látni akarok!!!
Szállni fel! A magasba!
Miért csak a bab
mászhasson karóra!?

Almafám, az kettő van.
Az egyik Idared, a másik?
Odared!? Ki tudja?
Őt az Isten adta!
Kettőjük közt körte,
ribizli, pöszméte,
a kerítés mellett kordon
/ vízágyú is van, bevallom...!

...szőlővesszőt
öreg néne hozta,
én csak duggattam...
vágytam egy igazi
szőlő-lugasra!
Permetezni nem kell,
az a fajta, mi még Isten
műhelyében készült,
nem génkezelve,
s mint a jó magyarok,
ellenálló
mindenféle bajra...

Csodás volt az eprem,
mind a huszonöt tő,
öt unokám mondta:
jó kertész vagy, mama,
sokkal jobb, mint költő...

...van még egy szilvafám,
aztán a cseresznye,
rajta futórózsa,
négy őszibarack, tudod,
az a pórias fajta,
aminek levele
permet nélkül sem lesz
becsavarodva...

De láss csodát!
Mesélem most a
sárgabarackfát!
Tőle méternyire
magról kelt négy dió,
hagytam, nem vágtam
ki tüstént,
s lám, az idén
csoda történt!

Csak hajlott, hajlott
a súly alatt, majd` letört
a barackfa ága,
/ ha ilyet az Obama úr látna! /
de a négy kis dió,
négy ágát kinyújtva
a barackfa felé,
feltámasztotta!!!

...míg szedem az érett,
illatos barackot,
a dús málnabokrok alatt
kis csipogást hallok.:
kis rigót a szülők
szorgosan táplálják,
s míg felcseperedik,
dehogy engedem a kertbe
tacsikát, s a vizslát!

...hát, drágám,
nálunk ilyen a világ,
nem értem én sem
a csodakert titkát,
/ ooops! a krumplit, répát
hogy kihagytam!
S a kert végében
a kis meggyfát! /

...ma lemértem kertem:
hat méter a széle,
alig száz a hossza...
Nem csoda, ha világot látni
nekilódult
az uborka!


"Helyzetjelentés a csodakertemből:
Igen, valóság a kertem, és minden, amit e versben leírtam!
Örülök, hogy nem csak nekünk van csodakertünk, s még jobban örülnék, hogyha nem áruházláncok lennének, hanem gyönyörű kiskertek minden családnak... Akkor elmondhatnánk, hogy ÉDENKERT A MI KIS FÖLDANYÁCSKÁNK.
A kert művelése mindennapi boldogságforrás! Jó lenne, ha fiaink is megértenék, mi is ez a csuda-dolog: minden napnak megvan az öröme, hiszen újabb és újabb meglepetéssel szolgál a csodakertünk!
... mindig van munka a csodakertben... most fát gyűjtök, ágakat, régi karókat, jó lesz majd a begyújtáshoz... és kiraktam a madáretetőket is, a cinkék már megérkeztek régen, a fák ágait vizslatják, szedegetnek össze mindenféle pókokat, rovarokat... a vörösbegy csak akkor jön, ha leesik az első hó, de akkor biztosan itt lesz, mint évek óta már... szép ez a várakozás...
Tegnap este hatalmas öröm ért!
A garázsban teleltetett növényeimet locsoltam..és megláttam egy mandarinvirágot!... az a mandarinfa több mint harminc éves, egy öreg nénitől kaptam kétleveles korában, azóta várom, hogy virágot hozzon! Csak gondoljátok el, azóta mennyit locsoltam, átültettem, teleltettem... már gyönyörű, törzses fácska! És csak vártam, vártam, hogy virágozzon... de most Csoda történt! Virágzik!
Ma reggel a Csodakertemben, az Isten-adta almafám alatt megláttam egy tücsköt! Nem ijedt meg, sőt nagyon is vidáman pödörgette a bajuszát! Fittnek látszott... biztosan jól telelt az avar alatt!
Látjátok, én ezért hagyom ősszel a sok levelet a fáim alatt, remélem a szentjánosbogaram is kigyújtja majd lámpáját a nyáron!
Szép Tavaszt Mindenkinek!
''Tájékozódj, tégy a túlfogyasztás, az éghajlatváltozás ellen! Minden héten!
És mit tehetsz még? Sokat. Zöldítsd környezetedet, ültess fát, termelj haszonnövényeket, komposztálj, éheztesd a kukát, szigetelj, közlekedj közösen, ne vásárolj csomagoltat, válts környezetbarát szerekre, félkész, kész helyett egyél friss hazait, egyél kevesebb állatit... ajándék a környezetnek, egészségednek.''
...tegnap végre kisütött a Nap, folytattam a fák, bokrok, szőlő metszését..még a nagy almafára is felmásztam..Anyám jutott eszembe, aki ilyen idősen még a körtefáról kiabált le: Zsuzsim, vegyél le!
Hát én magamtól is lejöttem, a ketteslétra segítségével: nyugi gyerekeim, kapaszkodtam rendesen!
SZÓVAL A RIGÓK:
Néha elszálltak a szülők, kukacokat hoztak a csőrükben. érdekes módon ilyenkor rögtön előbújt mind a három kisrigó! Mekkorára tudják tátani a csőrüket! Rigómama, rigópapa folyamatosan etetett!
Egyszer megjelent a kerítés előtt a szomszéd macskája ! A kutyák persze szétszedték volna, olyan vadul ugráltak neki a kerítésnek! De a rigókat sem kellett ám félteni! Odaszálltak, szinte a macska orra elé, aztán szinte zuhanórepülésben rárepültek, egészen addig, míg jó messzire el nem terelték onnan a cicát! Ezalatt a kisrigók mozdulatlanul ültek ott, ahol éppen voltak, és én is... Aztán megszűnt a macskavész, folytatódott az etetés. Izgalmas napom volt!
/A Szerző/







DALRA DAL


Jó magasra rakd a lécet,
felhők fölé szállj!
Jómadarak röptét ne nézd!
Te csak bátran szállj!
Új Napod vár,
új Napod vár,
nem is egy, de kettő!
Ragyog az ég, nincs már felhő,
holnap végre, higgy nekem,
minden jó lesz, minden szép lesz,
átölel a Végtelen!
Végtelenség kék egén,
ha jó magasra szállsz,
millió ragyogó csillagra,
fényes Napra találsz!







EGY VILÁG HÓDOL ELŐTTED, ANYÁM!


A három királyfi,
ím, megérkezett!
Kéz a kézben,
a kicsit közrefogva ketten,
kicsivel nagyobbak...
Hódolni jöttek,
s mint az igaziak,
a Nagyok,
Kincsesládát hoznak :
Tavasz-illatot!

Újjászületés!
Tavasz a neved!
La Fiesta de la Primavera!
Ünnepeljetek!

...Amikor még nem szálltam...
akkor még
két lábbal a Földön álltam,
s tettem a dolgom,
mint más emberek...
Csak serénykedtem,
csak követtem Anyám példáját,
hogy Nektek majd
jobb ... szebb legyen...

...Akkor majdnem összedőlt a Világ!
Menny és Pokol harcolt ellenem!

Könnyezve, térden állva,
imádkozva, átkozódva,
mindenkit hívtam, ki túlvilági,
hogy segítsen!
S akkor... mellettem állt,
erőt adott,
kinek szólnom sem kellett:
Anyám!

A Láz, (gyilkos, nagy úr ?
vagy Úr, az újjá-születtető?)
égetve sejteket,
egészségeseket, betegeket,
engem is elégetett...
Pedig a Láz, negyven fok felett,
Fiam! csak a tiéd volt!
De közös a fájdalom, a gyötrő:
testi kínok neked,
nekem a lélekölő...

Hatalmas Isten!
Hát nincs Irgalom!?

...s ím jött az Angyal...
Isten megkegyelmezett!

Ma már, ha a három kis
királyfit nézem,
kinyitva látom a Kincsesládát:
benne aranyat, tömjént és mirhát...
Ti vagytok nekem kincseim!
Kis Háromkirályok!
Mikor hódolva jöttök
látogatni Mamit,
akkor... akkor...

egy Világ hódol előtted, Anyám!

..Mert rólad szól a Dal,
rólad szólnak a mesék...
Felidézve a réteket,
a szaladásokat,
patakparton
a cseresznyefákat...
S míg esszük a palacsintát,
mit kedvükre sütök,
mondják:
Mama, de finom!

...Én súgom, szelíden:
Csak mami...
Mondjátok: Mamika...
Az igazi,
a Mama,
már csillag- mákból süti
angyalkáknak
a mákos kalácsokat...







ELMEGYEK...




Barátaim!
Tegnap
tenyerembe
három hangyát fogtam,
s letettem
a szőlőtövek közé,
honnan
a fürtökkel behoztam...

Barátaim!
Ne mondjátok,
hogy jó vagyok!
Minap még majdnem
embert öltem én!
Mert meglopott!
Ha Isten angyala
nem áll elém,
ma rács mögött
talál rám
e költemény...

Barátaim!
E szót
ritkán használom,
mióta
elhagyta honát
sok igaz
barát...
Talán én is
elmegyek,
ha még egyszer
elönt a düh,
a gyilkos
révület...

Barátaim!
Ha már nem tűrhetem
tovább,
hogy eltűnik
fogasról a kabát,
udvaromról
a bicikli,
kútból a szivattyú,
s csónak nélkül
marad a tó,
majd elmegyek!

Már vittek mindent,
mi mozdítható...
Barátaim!
én is megyek,
mint ment sok
jó barát,
ki azóta is keresi
honát,
az ellopott
Hazát!







ELMONDANÁM...


Most elmondom,
milyen volt Anyám!
A múltból, mint emlékkép lép elő
a törékeny, büszke nő!
Kiben nagyobb a szív, az akarat,
mint a testi erő!
Hatszor járta át a fájdalom,
míg hat gyermekét világra hozta ő...

Most elmesélem,
milyen volt Anyám!
Kit úgy szeretett Apám,
mint nőt még senki, soha tán!
...s húzatta neki, szép május éjszakán:
"Van egy szőke asszony,
fehér, mint a rózsa..."
Igen, ma mesélek nektek róla!

Ma varázsolok,
hogy lássátok Anyám!
Ki hátán cipelt engem,
a kétéves kis "kacsát"...
Hajnali vonatok zakatolnak bennem,
zúzmarás reggelek,
hólepte bokrok,
csak vitt, vitt át a síneken...

Most elmondanám,
mi mindent tett Anyám...
Kórházról kórházra cipelt,
árkon-bokron, vonatsíneken,
hogy a kis sántából,
büszke sas legyen!
Most elmondanám,
most elmondanám...

Most megfestem,
milyen volt Anyám!
A legszebb kékeket ellopom az égről,
hogy lássátok szép szemét,
ahogy nézett ránk féltőn...
Nap aranyából festem aranyhaját,
puha bársonyokból
ölelő két karját!

Lerajzolom nektek,
milyen is volt Ő!
Papírt papír után veszek elő...
Isten fogja kezem, angyalok kara zeng bennem,
s közöttük egy hangra megreszket kezem...
Anyám dalát hallom, ceruzát, ecsetet elejtem...
Hófehér papírlap néz vissza rám:
most megmutatom nektek
az én hó-tiszta, galamblelkű
Édesanyám!
2014.







EU - TANÁZIA


...rossz dolog ám az eleve magtalanság is,
rosszabb csak az elvetélés lehet...
már majdnem... de aztán mégsem...
gyász, folytatásnélküliség,
erről szól ma minden...
meddő viták?!
rágalmazások?!
teljesítményhiányok?!
magvaszakadt, terméketlen...
segítsetek neki békében kimúlni!
EU - tanáziáról fogok eztán verset írni...
...no meg a citeráról,
meg a bálról,
mert vége lesz hamar a táncnak,
ha majd a citerázók is
dalra fakadnak!
nem kell majd pengető,
nem kell érintő kéz,
magától szólal meg minden citera,
világot rengető lesz a hangja,
tornyok összeomolva,
Isten meg bámulva néz:
te jó ég!
Most hát teremthetek
ÚJRA!???!
2016










ESŐ UTÁN


Világvégi konyhájában
térdig vízben állva
aranyhalakkal beszélget
Cook kapitány lánya.

Szinten vagyunk -
mondja a tó
- sőt! kicsivel szint felett,
s szint felett a szint
szinte már
szinten nem tartható.

Csacsog a tó,
s egy aranyló,
okos kis halacska
beúszva ma a konyhámba
vidáman tátogja:

Meg vagyon az írva,
tudod,
réges-régen,
ha a Folyók visszafelé
folynak,
tavak a konyhába
mennek,
vizek megáradnak,
bizony!!!
Vége lesz akkor a világnak...

Mulassunk hát egyet addig,
táncolj, te lány!
Dobolj, zenélj!
Sok idő nincs hátra,
ropd a táncot
térdig vízben,
Szivárványra várva







...ÉN DRÁGA NAPON!


Mint ibolya a harmatot,
szeretlek én, édes Napom!
Éltető sugarad vágyom,
szirmaimon táncol a szél,
harmatcseppben csillogsz,
átkarolsz, fülembe súgsz,
fényedet iszom én!
...ha elmegyek egy bűvös hajnalon,
beléd olvadok,
s örökké Tiéd leszek, FÉNY!!!







FALIÓRA PLAFONON, CSENDÉLET, MEGALKUVÁS... FATÁLIS...


Megmondta már apám is,
választásom fatális...
Minek az a porcelán,

mikor jó a fatál is.
Csörög villa, kanál is,
házasság nem majális!

Repülő csészealj a falon,
veszem a kabátom máris,
senkinek sem ideális,

ha falióra megáll...
éjfélkor a plafonon!!!
Tévedésem fatális,

kérdezte már apám is:
Kell a répa? Banán is?
Elnyel majd a kanális...

Igazad volt, jó apám,
elfogyott a porcelán,
jó lesz már a fatál is!







FÉNYLŐ MÁJUS ELSEJÉN


Fénylő május elsején,
ha húzta neked a cigány
- hej, apám, sej, apám! -
elnémultak a rigók,
hallgatott a csalogány
- hej, apám, sej, Apám! -

Akkor még nem voltak bedőlt hitelek,
hál` istennek csekkek is csak ritkán,
házunkhoz a téglát nem lopta,
megdolgozott érte jó apám!
Kis időre, néhány évre
téglagyári munkás lett szegény,
ott is a neheze várta: agyagbánya,
s a csille, mit tologatva,
elgondolkodhatott a világ menetén...
Az este, ha fáradtan hazavetette,
öt gyerek, éhes siserahad
bőszen tarisznyáját leste:
maradt-e néhány jó falat, szalonnácska,
hagymás-zsíros kenyerecske?
Tudta jól az én apám,
finomabb nekünk a "madárlátta",
mint gazdagoknak a sült liba...
tarisznyácska üresen sosem tért haza!

Elment már régen ez a jó apa,
életem első dalos madara! Ha nótázni kezdett,
eltűntek a felhők, elállt a szél, s míg szólt dala,
a világ e csodás hangtól zengett!
Eszembe jutsz sokszor, jó apám,
nem madárlátta kenyeret, de régi dalokat kér tőlem
új siserahad, öt szép unokám!
A Te dalaid szólnak akkor,
s bár nem olyan szépen zeng,
hangomtól megremeg finoman a barackfaág...
talán átjön valami abból a fénylő csodából,
ami Te voltál, Apám, s az ifjúság!

Fénylő május elsején,
ha húzta neked a cigány,
elnémultak a rigók,
hallgatott a csalogány,
hej, apám, sej, apám,
zengő hangú, jó Apám!

2013







FÉNYT, MÉG FÉNYT!


Úgy megszokta már e nép
a szolgaságot,
nem is akarja
lerázni a jármot!?

Mikor lett véred
ennyire híg,
te magyar!?
Büszke, konok fejedet
igába hajtani
még meddig hagyod?
Európa gyümölcsöskertje
leszünk!
- mondta egykor
a Legnagyobb...
Most kivágva szőlő, almafa..
Fiaink a nagyvilágba`,
s mi itthon,
elveszünk...
Álombéli csodakert lakói
búsan emlékeznek
a Nagy Magyarra..
Mécsesek ezrei,
milliói,
ti oly hiába égtetek!
Égi fénynek kéne jönnie,
hogy bevilágítsa
az elsötétült
lelkeket!

...Vagy úgy megszokta már
e nép a jármot,
nem is akarja
szabadságra váltani
a szolgaságot!?







FOGYUNK


Ha magyarok jelképe
birka lesz,
nem ló,
nem holló,
én azzá változom!
Megyek én is,
mint kis
szabólegények,
zsebemben az olló...
De addig!

Maradok!

Itt!

Ló!







GYÉMÁNTKÖNNY


Nálam jártál?
Gyöngy a párnán!
Ne sírj, drágám,
ne sírj, gyöngyvirágom!
Az asszonyok olykor buták...
Nem érdemlik meg a könnyet,
nem érdemli
gyémántkönnyeidet
az ostoba világ!







HA MÉG EGYSZER...


Ha még egyszer, ha még egyszer
húszéveske lennék,
friss kiflivel csakis engem
kínálna meg a pék!

Henteslegény, a zöldszemű,
ingyen adná máját,
s hozzá a legszebbik
húsos falatkáját!

Csak nekem nyílnának
vérbőn a pipacsok,
három Nap sütne rám,
néznék, hogy` ragyogok!

...csak nekem trillázna
pacsirta az égen...
De szép is volt az a rét,
húszévesen, régen!

2014







HAZÁM NEVE MAGYARORSZÁG!


Hazám neve:
Magyarország!
Várhatsz rám kincsekkel,
csábíthatsz fényeddel,
nagyvilág
Csak benned élek én,
csak érted égek én,
nélküled nincs semmi,
nélküled mit ér a Fény,
nélküled mit érek én,
Magyarország!

Hazám!
Neved Magyarország!
Testedet feldarabolták,
dús földedet kifosztották,
népedet de sokszor alázták!
...megaláznának ma is,
vennék el mindened,
el Hitedet, Reményeidet...
de élned kell,
élned kell mégis,
Magyarország!

Hazám neve
Magyarország!
Barackvirágok írják
Himnuszát!
Nevét súgják a rügyező fák,
szívem tavaszában a madarak
csak nevét dalolják!
Hazám,
Magyarország!

Hazám!
Neked élned kell,
élned kell tovább!
Legyek én is hűséges fád,
gyökereim testedet védőn
öleljék át!
Nyerjek szent földedből
Hitet, Erőt, Energiát!
Élj, hogy élhessek
benned,
Magyarország!

2011

MY HOME HUNGARY - HAZÁM MAGYARORSZÁG

Link











HEGYEK


Szeretlek, Meteorák!
Szeretlek,
te Hegy!
De kedvesebb nekem
a Becce-hegy!

Szeretlek Tó,
Kék Dunám!
Szeretlek Hazám!
De idegen ország
kedvesebb hozzám...

Hello, Good Morning!
Nevetnek, sírnak,
ámulnak a tornyokon,
bujdosók, Hazát keresve,
magyarok a Föld-golyón...

Biztatják egymást annyian,
mert hosszú még az út:
Várjátok,
várjátok,
a Csillagos homlokút!

Hazám! Hazám!
Én érted éltem!
Ha szólnak rólam kis dalok,
halhatatlan csillagfényed
bennük majd ott ragyog...







...HUN VAGYOK?!


...hun vagyok,
hun meg nem vagyok,
néha fogó,
néha elfogott,
legyek magyar,
vagy egy derék avar,
nem kapkodok:
a Nap nekem ragyog!







IDEJE ÁLMODNI!


Kormányunk ma elrendelte:
merjünk álmodni,
magyarok!
Hát én mertem,
mert merni, aaaazt tudok!
Istenhez esténként
így fohászkodom:
engedj álmodni egy nagyot!
...hát ma hagyott!
Azt álmodtam,
lecsapolták a Balatont!
Alatta egy másik tó volt,
nem is tó, egy tenger!
Tiszta színaranyból!
Mi lettünk a világ
leggazdagabb népe,
Balatonért megvettük
a Csendes-Óceánt cserébe!
Amerikára pedig
kitettük a táblát:
Magyarország!!!







IMA ÚJÉV HAJNALÁN


Hej! Magyarok!
Hej, Székelyek, Pannonok!
Az Új Esztendőben
legyetek nagyon boldogok!

Kívánok nektek
sok-sok tanyát,
faragott bölcsőkbe
apróságokat,
kisfiút, lányt!
Kívánok kiskutyát,
és nagyot is,
hogy őrizzék a tanyát!
Kívánok szőlőt, cseresznyét,
meggyet, kosárnyit!
A meggyhez jó
rétessütő nagyit!

Kívánom, hogy boldogabb év legyen ez itt!

Legyen mindig vonatjegyre pénzünk,
ha valami dörömböl ott belül,
ha szívünkre a hiány szomorúsága ül...
ha hív pacsirtaszó,
ha jó anyánkat látni volna jó...
...majd búzatáblák mellett elsuhanva,
csak azt kívánom már:
az az égszínkék szempár
mosolyogna rám...
csak azt a dalt hallanám, csak azt a szót:
gyermekkorom szép mese- szavát,
édes altatódalát,
hogy felidézze a Mamát...

Kívánom, Istenem,

halld meg újévi imám:
az Új Esztendőben

még legyenek szőlők, almafák,

gyümölcs bőséggel teremjen a fán,
álljanak azok a tanyák...
s a kapuban várjanak minket
az Édesanyák!

2011. január 1.







KARÁCSONY FÉNYEI


Szivárvány-udvara lett ma a Holdnak,
ezüstösen csillan a hó...
Fázol, hidegek lettek a fények?
Vedd, kedvesem, takaróját a szónak:
melegítsen karácsonyi szép üzenet!
Jégburok alatt még perzsel a tűz,
még izzik, és fénylik a szó:
Szeretet!

Csillagok, csillogjatok!
Ezüstharangok, zúgjatok!
Csillagszórók tüzében,
karácsonyfám büszke díszei,
fényeskedjetek!
Örömharsonák hirdessék:
a Fény
megszületett!

Én a Jézuskától
oly keveset kérek!
Mire is vágyhatnék?
...csillagharmaton megélek!
Legyen a karácsonyfámon
szaloncukor helyett majd
sok-sok kis
szeretet!







KENYÉRDAL


Íz a keserű,
íz az édes...
Szélfútta kalászok,
mik véráztatta
földből nőttek,
keser-édes
kenyerét
rejtitek
e szegény népnek...

Íz az édes,
íz a keserű...
A kenyér,
a magyar,
ízlelni édes,
nyelni keserű,
ha könnyeid,
mint sós patak,
mint lelkednek vére,
ízesítik azt...

Míg érzek, létezek!
Állj meg, idő,
ne fuss!
Még legyek!
Engedd,
hogy érezzek!

Tavasznak friss szelét,
a nyárnak víg hevét,
szíveknek melegét,
muzsikáját ősznek,
ízét, illatát
a magyar kenyérnek!







KERTI PARTI


Mohóságnak se vége, se hossza,
lopnak mindent, mi mozdítható...
az egész világ el van már lopva,
helyén van-e még a kerti tó?!

Játszhatnánk egy kerti partit együtt,
Nap és Hold együtt menetelne,
csillagokkal lenne töltve a zsebünk,
lakatot tennénk az égre,

nehogy azt is ellopják tőlünk...
Emberek! az Isten szerelmére,
meddig, hányszor kérdezzük:
mikor lesz már ennek vége?!







KÉRTED, HOGY SZÁLLJAK!


Mit is köszönhetek
neked?
Megmutattad
a lényeget!
Lett kezem,
hogy írjak,
lábam,
hogy fussak,
szemem,
hogy lássak,
és igen!
A szárnyak!
Kérted,
hogy szálljak!

Megtettem hát:
Nevetve kirúgtam
magam alól
a létrát!

Minek a Sasnak létra!?
A szárnyakat
adtad rám!







KIS VIRÁG


Lennék én kis virág,
vagy virágzó fád!
...itt lenn, a mélyben,
hol a lélek már mind sivár,
csak nyílnék még,
csak illatoznék,
hogy újra szép legyél,
te rút világ!
Lennék én néked
szép remény,
álom-ág...
Mint itt, alant, a fű alatt,
az a kicsike, kék virág.







KÖSZÖNÖM, MAMA


Anyák napján,
virág helyett,
fogadd, Anyám,
kis versemet!

Túl életem delén,
túl viharokon, harcokon,
mikhez te adtál erőt,
te fogtad kezem,


lobogó gyertyák fényénél
Rád emlékezem!

Mama!
Köszönöm, hogy
befogadtad,
hordozgattad,
világra szülted,
életed végéig babusgattad
Halhatatlan Lelkemet!
Köszönöm neked
születésemet!







LÁNCOK


Tűröm még a láncokat,
mert valaha
Édes voltál,
Hazám!
Jó voltál, enni adtál,
s ha odakint
viharok dúltak,
kis szobád melegét
velem megosztottad!

Tűrök,
mert az Ős-parancsolat:
Szabadság, Hűség, Szeretet,
örökre összeköt veled!
Tűröm én a láncokat,
de ráncokat vés lelkemre
a kimondhatatlan:
a gyűlölet!

Gyűlölnöm kéne tégedet,
gonosz, gonosz,
mostoha,
valaha-volt,
igaz-sem volt,
nekem mégis,
most is
Édes Haza!

Gyűlölnöm kéne tégedet..
de tűrök, és remélek,
bízom benned, mint rég!
...és gyújt tüzet bennem a
"még! hinni még!"
Éltet a szó, éltet a vágy,
él a Remény:
még várom, hogy átölelj,
éltess és élj! Hazám!

...Álom-Óceánon kis hajóm,
hajómon tépett vitorlám:
Örökkön-örökké szeretett,
Édes Hazám!

2007. őszén







LÁTOD? EZ SZERELEM!


Lennék cirmos cicád, lennék az egered...
lennék sasmadarad, lennék a verebed!
Lennék oroszlánod, énekes madarad,
lennék én lovacskád, lennék a szamarad!
Lennék napsugarad, lennék holdas eged,
mindegy, hogy mi lennék, csak a Tiéd legyek!
Legyek...
csak legyed ne legyek!
...de ha mégis lennék - zümzüm - csended nem zavarnám,
egy nagy légycsapóval magamat lecsapnám!

2018







MA NYÍL A SZÓ


Világok tengerén
kis sziget,
Magyarországom!
Temetni jöttek
tégedet...
Annyian!
Annyiszor!
Várták:
mint kis fecskéket
a korai tél,
a gond, a bánat
majd halálra ítél!

Temetni korai!
A Nemzet él!
Míg tudnak fiai
verselni, dalolni,
míg tudnak írni
szerelemről, vágyról,
míg szavakkal vívnak,
nem karddal,
van remény!

Ma nyíl a szó!
Nyilazz!
Ím tüzes szavakkal
égre írd,
magyar:
míg száll a dal,
míg sok szép fiad
kezébe tollat
ragad:
új dicsőség vár,
Hazám!

Feledni múltat!
Tűzbe dobni
minden bánatot!
Égig érő tűznél is
fénylőbb gondolat,
lángbetűkkel
égre írd,
magyar:

A Nemzet él!
Új életet adnak
új Hősök!
Jövendőt!
Írjatok!
Írjatok nyilaitokkal
ÚJ JÖVŐT!

2019










MÁJUSI DAL


Szerelmeim,
ti májusi szép napok!
Szerelemben úszik minden,
a Föld, az ég s a csillagok.
Legyetek szerelmesek!
Legyen szerelmetek
a Teremtő szépséges világa!
Legyen szerelmetek
a Nap, a Hold, a csillagok,
a Föld s annak minden lakója!
Legyen szerelmetek a dal,
a teremtés művének koronája!
Legyen szerelmetek a zene,
a béke, a harmónia!
Nyíljanak a virágok,
langy eső permetezze a fákat,
szerelemről szóljon
minden dala a madárnak!
Legyetek szerelmesek az életbe!
Legyetek szerelmesek
a szerelembe!







MÁRCIUSI IMA


Van egy ország...
Nagy volt régen, amikor még
nem az Ég vizében
mosta lábát Zrínyi,
s mind, a Hősök!
Régen, mi kő volt,
most homok...
Jó az is, ha tenger vize
mossa, de a mi
homokunkat,
s vele az álmokat,
már csak a szél fújja...

Van egy ország, Magyarország!
Isten-Anya, Mária,
ne feledkezz el róla!
Kell még ima, kell még egy vers,
kell még a dal,
kell még a kokárda!
Nem süllyedhet el Nemzetünk
a feledés mocsarába!

Lángoljatok, ti hű szívek,
álmok, vágyak, most
csillagokig érjetek!
Éghet fenn a tető,
ha lenn a falak állnak!
Feltámadnak az álmok,
újjáépülnek büszke várak!

Hit, Remény, s egy
Isteni akarat
összeforraszt ma népeket,
világgá repíti nevedet:
Szabadság!
Van egy ország...
Te országod, Mária!
Ne feledkezz el róla!







MÁSNAP


Hát elmúlt ez is...
Ez a Valentin-nap.
Másnap más nap jön,
s jön még sok,
egyforma mind,
mikor nem küldünk
csokrokat, csókokat...
De kell,
hogy éljen itt belül!
Kell, hogy szeress,
örökké!!!
Végtelenül...
De csalfa,
de hazug...
Oly csalfa,
oly hazug vagy,
tovatűnő vágy,
szerelem!!!
Csak addig élsz,
míg benned hiszek!
Ha én is szeretek!


Kérdezed:
meddig?
Meddig szeresselek?
Szívedben van
a felelet!

...Kérdezd az esőt:
ma mért esik?
És holnap... esni fog talán?
Kérdezd a felhőt:
Napra árnyékot mért borít?
Talány... talány...
Lehet, felelnek neked.
De ne kérdezd soha:
meddig szerethetlek?!







MENNI VAGY NEM MENNI...


Ha világgá megyek,
ki eteti a
kis vörösbegyet,
ki ad magot
a cinkének?
Ha magára marad
a Tó,
a ringató,
csónakom
üresen mereng:
léket kéne
kapnia,
s elsüllyedni,
hogy ne lássa,
hová süllyed még
a Haza...

Ma kék a köd,
és nem is száll fel,
sűrű és sós,
mint a könny,
mint a Holt-tenger,
már a fejem is kék,
asszem, menni kék...
Gáz ez az ország!
Ez a nemrég volt
kis terülj-terülj,
nézd,
én is már csak
voltam,
egy a harcosok közül,
ki küzd, nem menekül!
...Most lyukas szívemben
szél zenél,
mint téli tó,
dermedek,
s homlokomra
kék köd ül:
még hülyének néznek!
Mikor már
mindenki elment,
"ez" még mindig
itthon csücsül,
s totojázik:
a repülőre
felül, nem ül...

....Fussatok,
fussatok csak el!
Zalán is futott...
De én
a legkiseBB magyar,
még hűen
itt vagyok...
Kacagnak,
mutatnak rám:
nézd,
bolond! Bolond!
Már mindenki elment,
"ez" meg
őrizgeti
a hont!
...Nem sírok,
de nem is vigadok...
Lehajtom fejem
némán
hazaballagok...

Ha magyarok jelképe
birka lesz,
nem ló,
nem holló,
én azzá változom!
Megyek én is,
mint kis
szabólegények,
zsebemben az olló...
De addig:
Maradok!
Itt!
Ló!

2006







MÉZÍZŰ NYÁR


Szőlőszemekben édes íz,
almán táncoló napsugár,
búzakalászban hit, remény,
ez lettél nékem mára már...

Éget a tűz, hajszol a vágy,
nappal is ébren álmodom,
leszek virágod, kék virág,
te légy az éltető Napom!

Kristály-forrásból szép jövő,
bevehetetlen sziklavár,
tavaszod lennék, hűs szellő,
s te nékem a mézízű nyár...







MONDD, RÓMEÓ...

"belehalok most
a szerelembe"


Mondhatnám, hogy szebb halál
nem is létezik...
Mondhatnám, hogy én is... talán...
Nem is mondanám: kiáltanám!
Hallja meg mindenki,
kinek szíve vérzik!
Kiáltásom szálljon fel az égig!
Hallja meg az egész világ!
...Mondd, Rómeó, én
miért nem lehetek Júliád?!

az idézett rész Herczeg László verséből van.










NAPFOGYATKOZÁS


Tanulok még látni,
tanulok még élni...
mint gyermekkoromban,
bátran Napba nézni!

Tanulok, míg végre
megtanít életem:
boldogságot kapni
legnagyobb kegyelem!

Boldogságot, mint mást,
nem lehet szerezni,
csak mint ajándékot,
Istentől megkapni!

Tanuld meg szeretni,
szépen etetgetni,
mint gyémánt madárkát
a szívedbe zárni!

Jaj, a boldogságot
nem lehet tanulni,
de ha majd megkapod,
tanuld megőrizni!

Édes-bús dallamát
míg zengi az Élet,
táncoltat, mulattat,
s csak múlnak az évek...

Tanulunk szeretni,
tanulunk szerezni,
majd túlélni mindent,
s mindent elfeledni!

Tanulunk lebegni,
árral együtt úszni...
de soha már nem lesz
ugyanaz, nem, semmi...

Nem jön vissza soha,
soha az a régi,
tanulunk mi újra
új folyókba lépni...







ÖRÖK TAVASZ


Oly fényes, különös színű ma az ég,
lángol a Nap, izzik ezüstben a Hold,
Tavasz-Tündér libben, szív-bilincset old.
Szivárványban úszik minden, szeress még!

Eltévedt hópihe hajamba akad,
kristályszirmain fény ragyog, oly csodás,
csillog-villog, élteti a ragyogás.
Olvadnak társai, de ő itt marad!

Lesznek nyarak, lesz tél, és még sok tavasz,
barna hajamban kis pihe, mily ravasz,
nem búvik, hófehér melír-csíkot húz!

Ne siess, baktass lassabban, vén idő!
Behunyom szemem, nem is oly rémisztő...
Múlhat minden, ha te, Szerelem, nem múlsz!







ŐRIZZ ENGEM


Úgy szeretnék fényes dallá válni,
veled égi úton járni,
egymás hangját visszhangozva,
boldogságunk eldalolni!

fogd a kezem,
ölelj engem,
el ne engedj,
maradj velem!

Nem szeretnék hullócsillag lenni,
nélküled az üres térben
felragyogni, elhamvadni,
boldogságunk elsiratni!

ha élni kell,
éljek neked!
ha égni kell,
égjek veled!

Szikrák legyünk, lángtengerben fénylők,
szenvedélyben, szerelemben
egymás tüzét erősítve,
örök-őrült lázban égjünk!

vigyázz reám,
szeress engem,
el ne engedj,
őrizz engem!







PÉNTEK VAN ÉS TIZENHÁROM...


nagy szerencse ért ma engem,
rég elvesztett kincset leltem...
milyen jó, hogy a kiskertben
lábam elé nézek, nem fel...
lám csak, mi csillog a gaz közt?!
meglátok egy kicsi eszközt:
ezüst kávéskanalamat,
kedvencemet,
mi egyszer, régen odaveszett,
e szép napon, ím, megtalálom!
...öröm! öröm!
nagy szerencse! - kiáltok,
és ha már itt járok,
néhány gyomot kihúzgálok,
gondoltam s megtettem...
ám mire a gazokkal végeztem,
a kanalat ismét elvesztettem...
nem mondtam le róla könnyen,
ki is csordult pár csepp könnyem...
a kertet hát végigbogarásztam,
minden gyomot kigyomláltam,
s hurrá!
kanalamat újra megtaláltam!!!

Tanulság:
lehet hétfő, lehet péntek,
elsején vagy tizenharmadikán:
a szerencséért
meg kell dolgozni ám!

2015.







POCAKOK


Kis pocakban nagy erő:
én vagyok itt, a Jenő!
Szívem dobog: Ti... Ti... Ti...
Nem fogtok kiirtani!
Csakazértis megszületek!
I Was Born In Hungary!
Én leszek a nyerő!
Velem van az Erő!
Megszületek, felnövök,
s ha NAGY leszek,
- mert az leszek! -
nem szipuzok, nem szívok,
okos leszek, tanulok!
Ne mondják rám: kis tulok...

...Ha versemből majd
mindenki okul:
"Magyar nem vész el,
csak átalakul!"







PORSZEMEK


Porszemek vagyunk.
Láthatatlan, sötét,
kicsiny kis porszemek.
Akkor kezdünk
világítani,
amikor
ránk gondol valaki!!!
Gondolok Rád.
S a pillanat,
míg gondolatom
eljut hozzád,
míg fellobban
lelkemben
s lelkedben a láng,
ez a fénylő pillanat:
az Örökkévalóság!







REMÉLJ...


Szent tűzből született
sziklás hegyormom
vagy nekem Hazám,
fénylő Csillagom!

Véremből vér,
testemből test
vagy nekem népem,
Te drága, Te szent!

...van, ki választ,
s kit választanak.
Kiválasztottál engemet,
hogy higgyek, reméljek,
hogy szeressek!
...hogy szeresselek...

A Remény nem hal meg soha!
Kik remélni tudnak,
csak ők, csak ők a boldogok!
Bennem élsz,
s én örökké
benned lobogok!

Ha utamon
a Sors szigora
elér,
ha az élet
bánat-hegyeket
rak elém,
mint fény-koszorú
ölel át
mindig
a Remény!
Ne add fel soha!
Élni fogsz!
Míg van Remény!

Hazám!
Hazám!
Ha meghalok,
majd szólnak
értem
kis dalok?
Ha zeng harang,
giling-galang,
ha lelkem
hosszú
vándorútra kél,
útravalóul,
Isten,
csak egyet adj
nekem:
legyen kísérőm
a Remény!







REMÉNY


A Honban
ma négy "nemzet"
él:
Egy,
ki mindig csak
zenél.
Másik
henyél,
de él,
mint vízben a hal.
Harmadik
egyszerűen:
HAL.
De ÉL
a Negyedik!
Mint tavaszi harmatban
fűszálon
a fény:
él még
a REMÉNY!

...Tegnap még
nappalim ablakából
néztem,
hogyan kel fel a Nap.
Ma, közel az Éghez,
Istentől mégis
egyre távolabb,
a 42-ik emeletről
bámulom a Csillagokat...
Láz gyötör,
fájdalom emészt:
Hazám!
Te merre vagy?
A fák itt óriások,
nem emberléptékű
az út.
Holdbéli, sivár
a táj,
körbevesz
Bánat-Óceán.
Fény vakít,
elsodor ember-áradat,
a zene üvölt,
ha szólok,
nem hallják
hangomat...
Fülemet,
mely nem ily
melódiákhoz szokott,
becsukom...
Emlékek redőnyét
eresztem szívemre,
a függönyt is behúzom,
lelkem sötétjében
az órákat számolom:
Mikor kel fel a Nap?
Eljön-e az a nap,
mikor hazafelé
indul vonatom?

Istenem,
ó megvan-e,
és hol van
az a szép Haza?
Hogy élnek ott az
emberek?
Szól-e a Rónaság
felett a
pacsirták dala?
Beleremegek,
mikor kérdezem:
hegyek közt megbúvó
kicsike Hazám,
mint puha fészek,
vársz-e
még rám?
Kidob-e magából egyszer
a Bánat-Óceán?

...Tavaszi harmatban
fűszálon
a fény:
ÉLJ! REMÉNY!

/...amikor elment egy jó barátom, az ő gondolatait próbáltam leírni.../







REMÉNY TÜNDÉR


Ma nincs dolgom
semmi sem.
Nem kell ennem,
nincs mit inni sem.
Nem kell fűteni.
Nincs mivel.
Minek is fűtenék!
Égek!
Az Élet éget el!

Láz gyötör,
a fájdalom megöl:
Ez lenne honom?!
Közelg a tél...
Takaróm e kis
padon
a hulló falevél...
Fájdalomtól,
láztól gyötörve
kérdezem:
Hazácska,
merre vagy?

Hol keresselek?
Tán túl az Uralon?
Itt,
a Kárpát-medencében
utat tört már
a félelem.
Elment sok jó rokon...
Marad-e valaki,
ki őrzi e kis Hazát,
hűen,
mint a Székelyek,
kik ezredév óta várják
Csabát...

Csillagösvényen,
ha érkezik,
vezérünk
nekünk is legyen!
Istenem!
Adj vezért nekünk,
ki felébreszti újra
Hazánk
Főnixmadarát!

S a kis padon,
hol szakadt gúnyáim
közé magam
befészkelem,
mire felkel a Nap,
ne én vacogjak!

Kacagjon,
nevessen,
daloljon,
táncoljon
itt
a Tündér!
a Remény!

...Egy hajnalon
elment szegény...
Remény-Tündér
kézen fogta őt,
keresett neki
új Hazát...

A padon sután
nem dalolt
nem kacagott
csak táncolt
bután
fekete lepkékkel
körbe-körbe
hideg
hajnali
fény...







SÉTAHAJÓK A DUNÁN... BEVÉGEZTETETT...


Vasárnap volt.
Régen, minden
vasárnapon,
a Ház,
a partoldalon,
együtt dalolt a
barátokkal.
Szalonna sült,
fogytak
a jó borok.
Rég volt...

Vasárnap van.
Sétahajódról
ha meglátod
a Házat,
fenn, a parton,
hajts fejet...
E házban,
hol régen
vidámság honolt,
most könny csorog
az ablakon.

A Ház,
a kifosztott,
már nem várja
a vasárnapot.
Gazdája
rég halott...

...Áll a Ház
a domboldalon,
ülök búsan,
lenn a parton,
s a víz fodrait
számolgatom...

Víz! Víz!
Vigyél engem!
Zene szóljon,
dob peregjen,
ha a hajó,
nyolcvitorlás,
Jenny-ért jön,
s a kapitány szól:
beszállás!
Jenny csak int:
Viszlát,
te Ház!
Jó éjszakát!

...Fáradt vagyok,
üres és
magányos,
kifosztva
állok itt,
mint a Ház,
a romos...

Nézem
a betört ablakot,
s a szobákban
a vandálok nyomát...
Ott hagyom
szívemet,
s a zárban
a kulcsot...
Tessék!
Ami még maradt,
vigyétek!

...s ha végeztetek,
akasszátok
egy szögre szívemet!
Véremmel írva alá:
bevégeztetett...

... két versem összevonva ... 2003-ban történt ... 2008-ban tudtam először írni róla...







SZERELEMVONAT


Üres az állomás,
éberen várja a hajnalt.
Kifutott régen,
elvitte álmomat a
Szerelemvonat...

Szívem a síneken,
kerekek alatt,
zúg, kattog, zakatol,
robog a
Szerelemvonat...

Szalad a síneken,
szívemen
dübörög át,
füttye sírva metszi
a néma éjszakát...

Itt hagyott,
elment már vonatunk,
nem mehetek vele,
nem utazunk mi
együtt tovább...

Feledted hangomat,
édes-bús dalomat...
Fut, robog, zakatol,
végtelen éjbe megy
veled a Szerelemvonat...







SZERETETVERS VALENTINRA


Odakint zúzmara, hó, hideg...

idebent vulkán,

izzó parázs, szenvedély,

soha nem alvó tűz

tartja a meleget!

Őrizlek,
SZERELEM!
Őrizlek
SZERETET!







SZERETNI JÖTTEM ÉN...


Utas vagyok, s e földi lét
nagy utamon egy állomás...
hívságok földje, álszent világ,
csalóka fény csak,
hamis itt minden csillogás!

De győzni jöttem én e földre,
vad vizeken evezni át,
vágtatni bátran,
nem torpanni meg a cél előtt,
legyőzni minden akadályt!

Tanulni jöttem én közétek,
magasba szállni, szabadon,
s ha vágyom is innen néha el,
visszatérni mindig lesz erőm,
míg dalomra pacsirta-hang felel!

... és szeretni jöttem én e Földre,
hallani szerelem szép dalát,
lelkemben visszhangként,
csillagutamra vinni
szívednek minden dobbanását!







SZIVÁRVÁNY - DAL... NŐNAPRA


Szivárvány-udvara
lett ma a Holdnak,
ezüstösen csillan a hó...
Jégvilágot tör át
porcelán-szirom,
fagyos hajnalon
tavaszt-hozó!

Fázol? Hidegek
még a fények?
Vedd kedvesem,
takaróját a szónak,
melegítsen tavaszi
szép üzenet!

Jégburok alatt
már perzsel a tűz,
izzik és fénylik a szó:
Szeretet!

Jégvilágból bújik
a kis szirom,
Nőnapi jelképem,
Hóvirágom!
Köszönts helyettem,
tavaszt ígérve,
minden Nőt
e fagyos világon






SZIVÁRVÁNYÉLET


Csak múltak az évek,
nem lettünk
se híresek, se szépek,
de pörögtünk,
de forogtunk,
táncoltunk veled
Élet!

Kevés volt az öröm,
sok a gond,
de mégis, míg élek,
imádlak,
te rongy,
te kegyetlen,
te könnyeimen át
a feketét is
színesre mosó,
szivárványszínű
Élet!







SZÜLETÉS


Hazám, ha van is,
csak rom.
Szürkén néz le
sok büszke hegyorom,
nézve pusztaságot,
mit Hazának hívtak
egykoron.
Állok most a romokon,
csend,
csak a szél dalol...

Hányan sírtak érted
sok bukott harc után,
hányszor álltak sírhalmod
felett,
siratva a hőst,
Attilát,
kinek ostora előtt
meghajolt a Világ,
ki táncoltatott népeket!

Hazám most rom...
Sírva néz rám
sok hajdan büszke
vár-orom...
Nézik a táncot,
mi lent folyik:
Világ!
Most visszaadod!
Duplán, triplán,
százszorosan is
táncoltatod népemet?!

Állj, Világ, állj!
A kölcsönt
visszaadtad már!
Százszorosan,
ezerszeresen is,
hát megállj!

Állok most a romokon,
kérdezem:
Lesz-e még Hon?
Lesz-e még Hazám?
Vagy csak a sírhalom?
Vagy még az se tán,
sóval hintve be
virágos réteket,
hogy fű ne nőjön,
mag se maradjon
a magyar után?!

Hazám!
Hazám!
Ha nem leszel,
ha világok harcában
elveszel,
minek a fény,
minek a vér,
minek is dobog szívem!

Hazám!
Ha nem leszel,
minek születtem?
Minek is élek én?
Istenek!
Adjátok vissza a fényt!
Adjatok még reményt!

Állok most a romokon,
mit Hazának hívtak
egykoron,
s múlt ködéből rám kacsint
kis fény,
kis reménysugár...
Más korok hősei,
máskor is álltak itt,
borongón,
siránkozva sorsodon.
És mégis!
Isten eddig meghagyott!
Most sem veszejthet el!
Megmaradsz talán!

Ó, Hazám!
Van-e még szív,
mely így szeret?
Istenek!
Ha elétek dobom égő
szívemet,
ha népemből,
ki még megmaradt,
velem együtt kér
titeket:
talán könyörültök,
talán meghagyjátok,
talán élni újra
tanítjátok
népemet!

Én maradtam itt,
és maradok is,
a parázs nem alszik ki
soha!
Felragyog még újra
Magyarok Csillaga!
Népek halnak,
népek újra élnek,
minden nappal újra
új napok ébrednek!
Eljön még a nap!
Napja Születésnek!







TÁLTOSÉNEK


Fekete bársonya éjnek,
hűs szövete
emlékeknek,
Táltos-ének!
Körülöttem csillagok,
fényes úton
ballagok!
Követ, múltat
hátam mögé dobok:
csillagok közt
Kék Dobok,
fény-utakon dobolok!

Csillag légy!
- szólt Apám.
Csillag vagy!
- mondta Anyám,
mikor Szivárványlány
a Földre érkezett...
Csillagok!
Csillagok közt
Kék Dobok:
Táltosok ivadéka vagyok!
Nem elvenni,
adni akarok!
Az örök rezgésből,
a Szeretetből,
Csillag-szívem
dobogásából,
Kék Dobok
ütemes,
doboló,
dobogó
szív-hangjából
csak adni!

Jusson neked is,
te árva,
ki most,
hogy újra
hárommillió koldus
országa
lettünk,
éhezel...
te földönfutó,
a híd alatt,
a padon,
tél hidegében,
te árva madárka
a bokorban,
melegítsen az ének!
Kék Dobok hangja,
Táltos-ének!

2010







TÉLEN-NYÁRON SZERELEM


Én nem tudom, mi van velem,
nem ülnek árnyak a szívemen,
fényben ragyog itt minden...
csillog a Föld, az Ég,
fénylik a lelkem!

Én nem tudom, mi van velem,
szivárványt látok egemen...
tá-ti-tá tá-ti-tá dallamra
csepeg a jég
az ereszen!

Én nem tudom, mi van velem,
már elhiszem, nem képzelem,
hogy bennem élsz, hogy velem vagy
télen-nyáron,
szerelem!







TÉLI ÁLOM


Minden álom... ébredésemet vároM
Elég lesz-e még a Tavasz erejE
Dermedtségéből míg a világ ébreD
Valami szép, ó, jöhet-e még? Száz éV
Ezer év, boldogságra kevés lennE







TURÁNI ÁTOK

Látjátok,
ez a Turáni átok.
Az irigység!
Hát lám,
már kifosztottatok,
már semmim
sincsen,
csak az álmok...
hát kitalálok
Holdbéli palotát,
királyságot,
hogy magam
kedvre derítsem,
s túléljem e hazug
világot...
De közülünk,
ki magát magyarnak
nevezi,
mindig akad egy,
ki széttépi a fátylat,
lerombolva
Palotát,
Királyságot,
Kék Ködökön túli
Tündérvilágot...







TŰZTÁNC


Ha parázs vagyok is,
ha kormos kémények alatt
szunnyadok,
én akkor is:
a Tűz vagyok!
Szelet várok.
Viharok, jöjjetek!
Lobogjak!
Láng legyek!
Legyek zászló!
Kéményed mellé is
tűz-heted...
De füstös kéményed
koromtól
tisztítsd meg!
Tűz! Égess!
Zászló! Lobogj!
Dal! Dalolj!
Nyelvem is van,
torkom is van,
zenghetek!
" Tavaszi szél vizet áraszt... "
Szél vagyok!
Áraszthatok!
Lelkemből született
dalokkal borítok
erdőket, réteket,
dalolok!
Legyek nyelvetek, hogy szóljatok!
Torkotok, hogy üvöltsetek!
Csőrötök, a kemény, mi veri a dobot!
Legyetek hegyek, hogy visszhangozzatok!
Dalomra táncoljatok, forogjatok!
Az őrült Tűz-táncban,
hol egymás karjában
elég
menny és pokol:
legyetek ti a Hang!
És én a Csipkebokor...







VASÁRNAP VAN, LAZULOK

..
Magyar róna
Lovam,
ki zabot már
régen látott,
s jó ideje madárdalt
sem hall,
/telefoncsicsergés
veri fel a pagonyt/
előveszi telefonját,
kérdi:
Öreg!
Hát a zab
most hol terem?
Mennydörög, s szól
Öreg:
Vizek alatt is van
élet!
Termeljetek víz alatt!
De ne répát, babot!
Telefonokat!
Odafent meg zabot!

A Ló, halkan:
Uram!
Nem lesz az már késő?
Gebéd addig
éhen gebed!
És kérdezem:
kérdezted a halakat?
Nem zavarja majd őket,
vígan ficánkolókat,
a sok monoton mozdulat,
ahogy a robotok
rakosgatják naphosszat
a vackokba
a vackokat?!

Mennydörög
s szól Öreg:
Te, Ló!
Hát neked már
semmi nem jó?!
És a haszon?
Hasznosabb gondolat
most eszembe
nem jutott,
s ez az ötlet
duplán jó!

Ha lázasak a robotok, vízért,
priznicért
nem a szomszédba futok!
Ingyen borogathatok!
Táppénzt sem fizetek!
Ha már kellően vizesek,
színem elé rángatom:
Eláztatok!?
S kirúgom az összeset!

...a kapu előtt tömegek...
rabszolgának
éhbérért
ezreket felvehetek...

...az Ipari Parkok jönnek, mennek...
a miénk most éppen Indiába ment...

2006-2009.







VÁRTALAK


Gondoltam rád,
mindig és mindenhol.
Örömeimmel,
bánataimmal,
szél-zilálta fák alatt
izzó szenvedéllyel,
én, hű kutya,

csak vártalak!

Vártalak bízva,
vártalak reménytelenül,
vártalak örömmel,
mint mikor
zivatar után
az ég kiderül!

Vártalak
csodára várva,
vártalak,
hogy álmaimat
valóra váltva átölelj!
...s végre karodba zárva
megpihenjek én...

Vártalak.
Vártalak szívemmel,
vártalak lelkemmel,
lelkemből felszálló
sóhajaimmal,
vágyaimmal,
szerelmemmel,
minden elszenvedett
valóságommal,
valótlanságaimmal,
éber-álomban átélt
életemmel,
egész csodavalómmal
vártalak,
vártalak,
s örökké
várlak
én!







VELEM VAGY NÉLKÜLEM


Kérd a lángot, ne lobogjon,
kérd a vizet, hogy ne oltson,
kérd a tüzet, ne égessen,
víz nélkül is elhamvadjon!

Kérd lovamat, ne vágtasson,
dobomat, hogy ne doboljon,
kérd a tücsköt, ne cirpeljen,
madárkámat, ne daloljon!

Csend leszek, ha épp csendre vársz,
felhő, ha fényből árnyra vágysz,
leszek erdő mély zsongása,
forrásvíznek csobogása!

Jól gondold meg, hogy mit kívánsz,
ha kimondod, nincs visszaút...
dalom nélkül örök a csend,
utad már a semmibe fut...







VISZI A VÍZ, VISZI...


A Globálisok
/sokk!/
a Világban mindenütt
otthon vannak.
Nincs Hazájuk,
nincs házuk, kertjük,
/benne kis kék viráguk.../
csak lakókocsijuk van,
amit ma ide,
holnap odatolnak...
Minek Haza annak,
aki a globálisat hiszi?!
S hiszi,
hite a Világot
majd előbbre viszi...
De kérem!
Nem lehetne most már
kicsit
lassítani!?
Túl gyorsan viszitek,
ti "Globális Vizek",
a Világot előre!
Eljön hamar így
a vége!

A Víz, a Szent
mivé lett?
Míg álmodom,
nagy vizeket látok,
part sehol...
Pedig nemrég még voltak...
Voltak kikötők, partok,
Országok, Hazák, Népek...
Most van csak
a Víz, a Víz,
s árad parttalan...

Kis Hazám!
Ma hol lehetsz?
Még meglehetsz?
Szállva viharos
tengerek felett,
szél fújja át szívemet:
kereslek!

Sirályok szállnak
most velem,
vijjogás tölti be Egem...
Sirályok szárnya hófehér,
én meg csak szürkülök,
mint a Tenger, a Mély...
Leszek hófehérből
Blue... Deepest Blue,
majd Fekete...
Szállok villámló
fellegekben.
Sirályok!
Ne bántsatok!
Olajágat hozok!
...a Sas színeiben
én a Galamb vagyok!

Bigi-dalok, 2006-2010.










ZÖLD-SÁRGA KIS VONATON


Anya, s Haza
nekem
örökre egy marad!
A távoli otthon,
a ház,
ahol születtem,
Anyám háza,
Hazám!
Otthonom!

...Most repceföldek
sárgán, mint a
Nap,
körbevesznek mélyzöld
Tullamore-dobozokat:
búzaföldeket.
Köztük vágtat egy kis
vonat,
nap-sárgán,
zölden,
Magyar Földön,
tündérmesében...
Utazom hozzád,
Anyám!











 
 
0 komment , kategória:  Torday Teodóra  
Torday Teodóra Éva: Hazám neve Magyarország!
  2011-05-25 22:36:33, szerda
 
 




Torday Teodóra Éva: HAZÁM NEVE MAGYARORSZÁG!


Hazám neve:
Magyarország!
Várhatsz rám kincsekkel,
csábíthatsz fényeddel,
nagyvilág
Csak benned élek én,
csak érted égek én,
nélküled nincs semmi,
nélküled mit ér a Fény,
nélküled mit érek én,
Magyarország!

Hazám!
Neved Magyarország!
Testedet feldarabolták,
dús földedet kifosztották,
népedet de sokszor alázták!
...megaláznának ma is,
vennék el mindened,
el Hitedet, Reményeidet...
de élned kell,
élned kell mégis,
Magyarország!

Hazám neve
Magyarország!
Barackvirágok írják
Himnuszát!
Nevét súgják a rügyező fák,
szívem tavaszában a madarak
csak nevét dalolják!
Hazám,
Magyarország!

Hazám!
Neked élned kell,
élned kell tovább!
Legyek én is hűséges fád,
gyökereim testedet védőn
öleljék át!
Nyerjek szent földedből
Hitet, Erőt, Energiát!
Élj, hogy élhessek
benned,
Magyarország!


MY HOME HUNGARY - HAZÁM MAGYARORSZÁG

Link










 
 
0 komment , kategória:  Torday Teodóra  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1557
  • e Hét: 9794
  • e Hónap: 36417
  • e Év: 173789
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.