Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
"Nyisd ki a szemed a szépségnek körülötted, nyisd meg az elméd az élet csodáinak, nyisd meg a szíved azoknak, akik szeretnek és mindig légy hű önmagadhoz!&... Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
A vénasszonyunk
  2018-11-06 18:37:26, kedd
 
 




Paula S. Tizzis:
A vénasszonyunk


Ráncaiba belesimult az elmúlt évek nyara,
szemében tükröződik a nyár távozó madara.
Kendőjét most szorosabbra húzza vénülő arcán,
Ő már túl van az életének a legnagyobb harcán.

Ajkát, a mindig múló napsütésnek szele eszi,
bőrét a korai csípős reggel még szebbé teszi.
Ha ránézel elönt téged is a tűzforró remény,
bízol, talán nem lesz az idei telünk túl kemény.

Elindul, távolodó lépteit fújja őszi szél,
lábnyomába lépeget a nyár, vigasztalást remél.
Még utoljára rád néz, hamiskásan visszakacsint,
fáradó, könnyes szemmel egy szeptemberi csókot hint.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PAULA S.TIZZIS  
Köszöntsd az őszt!
  2018-11-06 18:35:32, kedd
 
 




Paula S. Tizzis:
Köszöntsd az őszt!


Roppan, sercen talpam alatt az avar,
moccan a kis bokor, a szél nem zavar.
Erdő népe fürdik a meleg őszben,
szaporán dobban a szív a nagy őzben.

Játékra csalja pimasz kis falevél,
ki az őz láttán játszótársat remél,
de a gida gyorsabb, szökken kecsesen,
a kis falevél röppen szélsebesen.

Jön a Szél, halkan duruzsol a fák közt,
merengő napsugár köszönti az Őszt.
Tarka táncosok lepik el a teret,
a Fenyő a távolból, már csak nevet.

Évente látja, azt a földi csodát,
hogy vetik le a Lombosok a ruhát.
Félig tarkán, meztelenkedve állnak,
idővel, mind semmi szürkévé válnak.

Irigykedve nézik, a még zöld Fenyőt,
szépen, lassan befedik a nagy erdőt.
Hálás a Föld, takaróját élvezi,
más gúnyáját évről-évre viseli.


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PAULA S.TIZZIS  
Paula S. Tizzis: Az Ősznek
  2018-11-06 18:07:31, kedd
 
 




Paula S. Tizzis:
Az Ősznek


Csendesedj, Ősz, a szívemben,
hallod??? Igen, szeretlek ám!
Izzó színeid, illatod
azt súgja, elment már a Nyár.
De még hallom fáradt léptét,
cirógatja a mellkasod,
mikor délben oly álmosan,
kezed füled mögé rakod.
Mosolyogsz, és friss sóhajod
pár huncut kis falevelet
kopaszodó fáról elejt,
szél-ízű ökörnyálakat
a levegőben ottfelejt.
Jaj, de kapaszkodok beléd,
élvezem minden percedet!
Messze még a színtelen tél,
bújj belém... s te Nyár, ég veled!
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PAULA S.TIZZIS  
Pillanat, most és örökké
  2018-11-06 17:56:42, kedd
 
 




Paula S. Tizzis:
Pillanat, most és örökké


Jegelném az időt, vele együtt téged,
e múló pillanat ne érhessen véget.
Tartanálak karomban, mint ég a szelet,
rád simulva tenném szívemre a kezed.

Füleidbe bújva búgná szívem szava,
nálad-nélkül többé nem térhetek haza.
Mint odúnak a fa, úgy lettél otthonom,
házam, szeretőm, levegőm, az angyalom

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PAULA S.TIZZIS  
Paula S. Tizzis: Lélektüzednél
  2018-11-05 20:19:06, hétfő
 
 




Paula S. Tizzis:
Lélektüzednél


Lágy dallamot visz az őszi szél,
ajkam dúdolja szádnak dalát,
csendben az álmaidról regél,
tüzednek a gitárom mesél
szerelmet, mit ropogó fa lát.

Mit ropogó fa lát...

Pendül a húr, a szikra táncol,
most belőled melegszek én is,
az örök-vágyam hozzád láncol,
bár a tested most tőlem távol,
te itt vagy a lelkemben mégis.

A lelkedben én is...

S ha zeneszó magányos este
halkul, gitárom pihenni tér,
kezem kezedbe vágy remegve,
tudd, hogy általam vagy szeretve,
S szívem, lelkem csak belőled kér...

Csak tebelőled kér...

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PAULA S.TIZZIS  
Szerethetlek megint és megint
  2018-11-05 20:16:41, hétfő
 
 




Paula S. Tizzis:
Szerethetlek megint és megint


Nézd, az égen sok felhő táncol,
s mi rég sötét volt, mára dereng,
hajtincseimmel gyűrűst játszol,
fülembe súgod nevem százszor,
az idő, csak csalfán ránk mereng.

Mélyen szemedbe temetkezem,
elásom magamat énedbe,
majd évakosztümre vetkezem,
s lelkem a lelkedbe reszketem,
suhanok veled az édenbe.

A homokszemek csendben állnak,
az óra értetlenül tekint,
most csak gyönyörű percek várnak
ránk, nekifeszülünk a mának
s szerethetlek, megint és megint...
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PAULA S.TIZZIS  
Paula S. Tizzis: Ajak-rabság
  2018-11-05 20:00:14, hétfő
 
 




Paula S. Tizzis:
Ajak-rabság

avagy a nagy csókcsata

Lágyan omlok ama pillanatba,
mikor ajkam fogságodba esik
a végtelenből az illanatba,
ahogy saját kedvüket keresik.

A vágy-szomjunkat meg-megitatva,
rezzenünk a következő körre,
új folyékony utakat kutatva
cseppenként ráolvadunk a bőrre.

Majd libabőr-díszt öltve készülünk,
a test-kenyeret magunkhoz venni,
sóhaj-ölben csak remegve ülünk,
mézédes nedűt próbálva csenni.

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PAULA S.TIZZIS  
Paula S. Tizzis - Őszi szél
  2018-11-05 19:42:46, hétfő
 
 




Paula S. Tizzis -
Őszi szél


Őszi szél szárnyán jöttél,
szívemnek kedves lettél.
Ajkad érintése még számat perzseli,
érzéseimet feledni nem engedi.

Szürke utcákon hömpölyög a víz tova,
vele tartok én is, ki tudja még hova.
Az eső mosta ablakban felvillan egy fény,
itt hordozlak magamban a szívem legmélyén.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PAULA S.TIZZIS  
Paula S. Tizzis: Virágaimnak
  2018-11-05 18:35:54, hétfő
 
 





Paula S. Tizzis:
Virágaimnak



Két kis virágszál nyílott szívem mezején,
nevelgetem Őket az élet szigetén.
Harmatcsepp könnyeiket napként szárítom,
lehajló fejüket felfelé állítom.

Átkarolom Őket búbánat idején,
szirmaikat becézem szavaimmal én.
Szépségükön megakad a világ szeme,
méz illatukat repíti tenger szele.

Szeretet a vizem, a nap a mosolyom,
a föld a lelkem, s minden szeme oltalom.
Irigyem a rét, az ég, a föld, s tán a nap,
nincsen, nem lehet ember nálam boldogabb.

Néha hajóra szállok, és búcsút intek,
összeszorult szívvel reájuk tekintek.
Hallom, ugyanaz mindig kettőjük szava:
"Anyu, egyre kérünk: Siess nagyon haza!"

2010. október
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PAULA S.TIZZIS  
Paula S. Tizzis - A víz a szeretőm
  2018-11-05 18:09:59, hétfő
 
 





Paula S. Tizzis -
A víz a szeretőm



Átölel, körülvesz, ringat engemet,
gyógyítja megsebzett, fájó lelkemet.
Simogat, ölbe vesz, magával ragad.
Felemel, megbocsát, mindig hű marad.

Egyre vár, egyre hív, szólít csendesen.
Magához csalogat, csábít kedvesen.
Mámorban úszva fekszünk, kéz a kézben,
így forrunk eggyé, egymás melegében.

A víz a szeretőm, így van ez már rég,
titkom hűen őrzi - cinkosom az ég.
A nap szemét hunyja, nád nem susogja -
víz szépségének lettem örök rabja.

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - PAULA S.TIZZIS  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2024.03 2024. április 2024.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 18977 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 97
  • e Hét: 875
  • e Hónap: 4908
  • e Év: 64161
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.