|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2024-11-26 22:36:07, kedd
|
| |
| |
Nagy László - Hullócsillag
Tündököl a csillagtábor,
nézem, hosszan nézem.
Ott egy csillag alig mozdult
s máris eltünőben.
Fényét veszti, csak a vakság
lehet a sajátja.
Testét is a zengő kékség
semmivé sikálja.
Megfáradt, vagy önfejű volt?
Pusztul mindenképpen.
Lehulltával nincs hiány a
csillagok rendjében...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nagy László és Szécsi Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-11-08 18:55:57, péntek
|
| |
| |
Nagy László - Tűz
Tűz
te gyönyörű,
dobogó, csillag-erejű
te fűtsd be a mozdonyt halálra,
hajszold, hogy fekete magánya
ne legyen néki teher,
tűz
te gyönyörű,
ihlet, mindenség-gyökerű,
virágozz a vérző madárban,
égesd hogy a sorsot kimondja,
nem a hamuvá izzó csontja,
virrasztó igéje kell,
tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-örömű,
ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess tündér-pirosba,
röptess az örök tilosba,
jéghegyek fölé piros bálba,
ifjúság királya,
tűz!
Nagy László
Felsőiszkáz, 1925. július 17. - Budapest, 1978. január 30.
Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nagy László és Szécsi Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-07-30 20:11:00, kedd
|
| |
| |
Nagy László - Balatonparton
Balatonparton a
nádi világban
megbújtam egyszer
s csuda szépet láttam
bóbitás nádon
nádi veréb fészket
sás bokor alján
kis vízicsibéket.
.
Vad ruca moccant
topogott a vízre
barna liléit
vízi útra vitte
senki se látta
csak magam csodáltam
ott a víz partján
még sokáig álltam.
.
Játszott a nádas
széllel és derűvel
s hazaindultam
nádi hegedűvel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nagy László és Szécsi Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-07-30 20:02:22, kedd
|
| |
| |
Nagy László - Tengeritörők
Izzik a sárga
tengeri-tábla
tűzpiros hajnali fényben.
Jön a szél, jár-kel,
ijesztő zajt ver
a rendek rengetegében.
Jönnek a lányok,
jól szaporáznak,
fújkálnak párafelhőket.
Szélverte parton
cimbalomhangon
sürgönydrót sürgeti őket.
Kezükben vessző -
kosárban szöllő,
kenyérrel ebédre lenne -
hintázik, fordul,
bő leve csordul,
elvérzik tömzsi kis teste.
Levelek ezre,
ezerszer ezre,
csattogat sárga seregben.
Megjön a lányhad,
nagyobb zaj támad,
egyszerre húsz tő is reccsen.
Húsz tőnek drága
aranybabája
vesszőkosárba hanyatlik.
Fönn jeges szárnyak,
vadludak szállnak,
vad riogásuk lehallik.
Kép: Koszta József - Kukoricatörők c. festménye
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nagy László és Szécsi Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-05-03 01:06:36, péntek
|
| |
| |
Nagy László - Felhő, felhő
Felhő, felhő, ússzál hozzánk,
szeretlek nagyon,
hátunkról a port lemossad,
mosd el sok bajom.
Tenyeremen vastag kéreg,
égi könnyre vár,
puhítsd, hogy magot ehessen
róla a madár.
Hozzád felbőgnek az ökrök,
csikó rádnyerít,
zöldre varázsold a rétek
gyulladt selymeit.
Érted furulyál a sárga
kukoricaszár,
hosszú nyakát nyújtogatja
sok fehér gunár.
Mosd meg csendesen a vékony
virágszál fejét,
ködöld be a kék bazalthegy
forró tetejét.
Felhő, felhő, gyászt ne hozzál,
attól roskadunk,
villámaid alúdjanak,
szikrázók vagyunk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nagy László és Szécsi Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-16 01:16:45, szombat
|
| |
| |
Nagy László - Szerelem emléke
Szerelem emléke, viráglámpa
tabáni tulipánfa
világíts belső éjszakánkba
mert szívünk megvakult
beborult, elvadult
kitörve édes vonzalmából
átkozott csillagként csak rombol
tördeli párját
szeretőjére halált gondol
viráglámpa
tabáni tulipánfa
ragyogd be szívünk éjszakáját!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nagy László és Szécsi Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-02 16:07:46, szombat
|
| |
| |
Nagy László - A tavaszról
Az ember természete olyan, hogy mind a négy évszakban megleli a kedveset, a szépet, de természeténél fogva a telet hamar megunja, mert klímánkban a tél egyáltalán nem mondható humánusnak, drámaian fehér és fekete, az embert nagyon is kifárasztja - ezért lehet nálunk a tavasz a megváltás és a forradalom örök jelképe. Egyéni megújulásunk is reményteljesebb, ha a hullámzó füveket, vetéseket látjuk, meg a sokszínű lepke- és madártüneményeket a tapsoló levelek közt. Szenvedélyes, teremtő évszak a tavasz, igája is édes.
Gyermekkoromban a tavaszok a legboldogabbak. Ha csak néhány szín villan fel előttem: a zöld, a sárga, a piros, máris látom az aranyosan zsibongó kislibákat a zöldben, a mezítlábas versenyfutásokat, a piros szalagos kiscsikót, aki holtfáradtra szaladgálja magát a szabadban, s kezdetben fél még leheverni a szokatlan fűre, segítek neki: behajlítom a térdeit, melléje fekszem, szuszogunk boldogan, mint a testvérek.
Pápai diák koromban kimentem a város szélire festeni. Tornyokat, jegenyéket, hömpölygő fehér felhőket festek: ábrándokat. Pihentetni magam hanyatt fekszem. a zöld réti úton, a felhők ingyen-cirkuszát ámulom-bámulom, s közben átlép fölöttem egy sárga szoknyás cigánylány. Máig se tudom, hogy valóság volt-e vagy álom.
Legelső pesti tavaszom 1947-ben sütött rám. Népi kollégisták voltunk. Ott éltünk egy majdnem-rom épületben a Ligettel szemben. A tél nagyon meggyötört bennünket. Rosszul záródó ajtó, papírablak, repedezett fal, tüzelő semmi. Majd jön a tavasz, biztattuk magunkat, s jött is, mint a mi országot és világot megváltó akaratunk szimbóluma. Lélekben erősek voltunk, de testben gyengécskék. Emlékeztek-e, barátaim, mi volt a mi vitaminunk? Bekötött szemmel haraptuk az óriás vöröshagymákat, mint az aranyalmát. Szép volt a tavasz, mi is igyekeztünk, hogy szépek legyünk. A lányok segítettek, vasalták, foltozták szerény kis ruháinkat, fölvarrták ingünkre a gombot. Emlékeztek, milyen boldogan készültünk az Ünnepre és a szerelemre?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nagy László és Szécsi Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-24 19:24:09, péntek
|
| |
| |
Szécsi Margit - Hajnali ballagás
Adjátok nekem,
adjátok vissza nekem
a hajnal-okozta mámort,
a könnyű szívvel
ballagó hajnali tábort.
Megyek a dértől-dercés úton,
távol a bútól.
Fagytüskék égnek ereimben.
Hajnal van, s fájhat minden,
csak a szivem nem.
Ti deszkapallók,
a szürke sárból kiaranylók,
életen átringó hidak,
ha rátoklelek,
a könnyű győzelem gyönyöre itat.
Gyönyörű,
bármit mondjatok, most a gond is gyönyörű,
a lélek hűs földje felett
tüzijáték, mit jajlehelet
fújt ki, didergő tűzpalota.
Öt érzékem de friss még,
csudáikat rávésték
sárgöröngyök és paloták,
- úgy lépj elém jelen világ:
most a csoda a mérték.
Csoda vagy te is, ballagó,
angyalhajadra hull a hó,
s nem is vagy tán jelen,
nem segítesz ha elesem
te sem, de senki sem.
Halálom se legyen más;
borzongó hajnali ballagás,
csodák és alvó idegek.
Halál zajtalan angyalai,
hajnalban vigyetek.
Szécsi Margit
Budapest, 1928. május 28. - Budapest, 1990. november 23.
költő, grafikus, illusztrátor.
Nagy László költő felesége volt,
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nagy László és Szécsi Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-05 19:52:03, csütörtök
|
| |
| |
Nagy László: Virágok térdelnek
Virágok térdelnek, a dérrel
meggyötört kis-kedveseim,
egyenes én maradok itt,
én maradok a bajaimmal
ember, aki így is virít.
Szemeim előtt aranysárgán
mint az utolsó villamos,
elrohan sikoltva a nyár -
s már emlőd forró hegységére
fázva se vágyhatnék, anyám.
Téllel örvényes agyam csúcsán
mint a tiroli lavina,
támad egy irtó gondolat,
hallom a zúgást: meg kell adnod
csontodat, pompás húsodat.
Csúffá csak így tehet a sorsom,
szívem: a világ-zaklató
csak ott csúfol meg majd alul,
ha farsangol a kémiával,
s féreggé, fűvé boldogul.
Szerelemre, dalra erősnek
szült meg az Édes, jól van így:
pusztulok, de szép hogy vagyok.
Szívem nem tunyul, tündér-szépet
s rettenetest még mondhatok.
Veszélyes új mezőn én küzdök,
életem gondja az enyém,
s nem kérem senki könnyeit
fehér ingbe ha bebújtatnak
s elakadt karom tördelik.
Most még üthet a dér is, bírom,
hóbika is bömbölhet rám,
nem ront meg bú-baj, rágalom,
vérharmatos fejjel is
izzó égitestek közt álmodom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nagy László és Szécsi Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-07 10:30:11, hétfő
|
| |
| |
Nagy László - Egy kék lepke...
Egy kék lepke, meg egy sárga
hőségben játszanak,
ezüstösen zúg a nyárfa,
testemnek árnyat ad.
Sárga tarlón árpakéve,
göndörke pára száll,
életünk arannyá érve,
ez a nyár: aranytál.
Szép a lepke, ezüst nyárfa,
árpának aranya,
derekad és lábad szára
mintha rám hajlana.
Örvendezek, pedig rögtön
indulok, izzadok,
elejtek a nyári földön
sok tüzes csillagot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: N Nagy László és Szécsi Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2024. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
6 db bejegyzés |
| e hónap: |
20 db bejegyzés |
| e év: |
2510 db bejegyzés |
| Összes: |
11646 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1493
- e Hét: 5070
- e Hónap: 5070
- e Év: 225890
|
|
|
Offline
