|
 1/8 oldal 
|
Bejegyzések száma: 75
|
|
|
|
|
|
2024-08-21 17:45:35, szerda
|
| |
| |
Tata! Erdélyből indult és erdélyi maradt mindhalálig. Megtehette, amit nagyon kevesen tudtak megtenni: sosem hajlott vagy alkudott meg, ő csak derűvel tette a dolgát, és kitörölhetetlen nyomot hagyott a népi és urbánus kultúrában. Szenvedélyesen szerette a hazáját, a Kárpát-medencét és a benne élőket. Azzal tehetünk a legtöbbet az emlékéért, ha mi is hasonló szenvedéllyel szolgáljuk közösségünket. Isten nyugtassa Novák Ferenc Tatát!
(Korniss Péter fotója,)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: E Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-07-12 21:59:09, péntek
|
| |
| |
Szilágyi Domokos - Hegyek, fák, füvek
Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
izmaim emlékeznek ernyedőn, erdők, titokösvények, farkas-szagúak,
lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak,
fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,
róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,
libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolyos fák alá,
nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná,
nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás,
szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás,
mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok
- pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -,
a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,
s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.
Hegyek, fák, füvek, erdők, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
szelíden - ti vagytok a jóság -, meghitten - ti vagytok a csönd -,
jobbik felem tibennetek önmagát ismeri föl,
ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség,
ti vagytok a fegyver, védekezni, a halál ha újra kísért,
küldtök vakító magasságba, agyunk, szemünk szoktatni a végtelenhez,
a halál mihozzánk miattatok és érettetek türelmes,
ózonleheletű tájak, források, ti, erdők csillagai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény,
ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, ha haldoklik is, a reményt,
tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet,
tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek.
Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
karcsú sziklák, szép fejűek, felhő-lépők, bátorítók,
szélben dzsiggelő bokorgyermekek, gondolkodó, felnőtt fenyők,
táncos patakok, újjáteremtők, mint az asszonyi csók,
szemérmes kis tisztások, pihentetők, s mint a szerelem, újjászülők,
sűrű örömök szülei, kovácsoljátok bennem az acélpengésű akaratot -
simogató kéz, puha ágy, okos elme, akit bármikor szólíthatok,
ki sosem hagy el, ki érvel, meggyőz, s - tanácstalannak - tanácsot ad,
ölelő szerető, ki bánatot öl, nyugalmas öl, ki fiául fogad,
s biztat, hogy szép a harc, szép ez az emberi lét,
üt is, hogy eddzen, izzítja küzdelmem tüzét,
ki hű hozzám, hogy hű maradjak és józan és fegyelmezett -
köszönöm nektek, hegyek és erdők, sziklák és lombok, fák, füvek.
Szilágyi Domokos
Nagysomkút, 1938. július 2. - Kolozsvár, 1976. november 2.
erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: E Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-28 14:52:51, vasárnap
|
| |
| |
Barsy Irma - Az óra pontos
Az óra jár. Nem késik, nem siet.
Egyforma percet oszt mindenkinek.
Egy könyörtelen nagy fogaskerék
hajtja az Idő ősi ütemét.
Ha visszanézek: volt-e pillanat,
felelőtlenül eldobott hanyag,
mit visszaszívnék, ha lehetne még -
ó, de sok mindent újra kezdenék!
Az óra jár, pontos és ketyeg.
Mire használtam föl a perceket?
Jaj, hányszor nem feleltem rosszra: jót!
Tékozoltam az örökkévalót...
Fut a perc. Nem jön vissza egy se már.
Az óra pontos...
S egyszer majd lejár
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: E Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-17 15:02:31, szerda
|
| |
| |
Gyergyói Edit - Tudod?
Tudod mi a szerelem?
mikor felhőkön lépdelsz,
mikor ébren is álmodsz,
mikor táncol az élet,
mikor pezseg a véred.
Tudod, mi a szeretet?
amikor átölelnek,
amikor bíznak benned,
amikor meghallgatnak,
amikor elfogadnak.
Tudod, ki az igazi?
aki megfogja kezed,
aki érti a csended,
aki szíveddel dobban,
aki lelkedet hallja.
Tudod, miért van veled?
mert nincs kérdése egy sem,
mert melléd rendeltetett,
mert életed dallama,
mert Te vagy ajándéka.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: E Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-18 00:49:23, csütörtök
|
| |
| |
Csorba Győző : Neked
Ez már nem szerelem többé, nem két ember
kötése, keringő tánca egymás ellen,
kemény harc, ölbeli elnyugvás cseréje
s változó viszonylat: tőle vagy feléje.
Magány és párosság itt üres szavak csak,
itt már az érzékek csak befele hatnak,
egymást ha kívánjuk látni: elégséges
állítani tükröt a magunk szeméhez.
Aki rádnéz, rajtad engem is fölismer,
s érzékeljük egymást érzékszerveinkben.
Kettőnkkel lehet csak dolga a halálnak:
egyőnkre se támad, egyőnkre ha támad.
Ellened hibázom? Magam ellen vétek!
Így tekintsd, ha olykor félre-útra lépek.
S aki magát rontja, pusztul igazán csak,
s a fő-fő lázadó maga ellen lázad. -
Ez már nem szerelem: sors ez, születetté,
aki kettős vágyból válik maga-eggyé,
aki kettőt hordoz, s őket ha nem őrzi,
mindenképp a saját bajait tetézi.
Illusztráció : Rob Hefferan - Szomorú pár
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: E Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-30 21:37:16, szombat
|
| |
| |
Takács Mária - A kürtőskalács legendája
A kürtőskalács egy szép nagy lyuk,
Tésztával jól körültekerve"
Érdekes e név, ezt mondhatjuk,
Vajon mért lett így elnevezve?
Van rá néhány jó magyarázat,
És hozzá még egy pár elmélet,
Talán kérdezd meg nagyapádat,
Hogy ne gyárthassál téveszméket.
Egyik régi legenda szerint,
Mely tatárjáráskor született,
Székelyföld népe biz' jószerint
Tatártól elmenekülhetett.
Szaladt is ám a székely, szegény,
Hegyek közt budákolni gyorsan,
És nyomában csaholt a remény,
Hogy ne legyen vég a balsorsban.
Másik fele jó székely népnek
Barlangok legmélyén rejtőzött,
Bodva és Rez hűs rejtekének
Biztos védelmében tengődött.
Miközben a barbár tatárok
Ellenük vad bosszút forraltak,
Repkedtek csak a bölcs tanácsok,
Kicsalják székelyt - ha koplalnak.
Letörten várták hát a csodát
Mérges, s bősz tatár fosztogatók,
Kiéheztetni góbé komát,
Mondották a buszut forralók.
Így ment ez hosszú időn által,
S a türelem nem termett rózsát,
Két fél szembesült valósággal,
Étel nélkül áshatja sírját.
De a székely ember agyafúrt,
És még jobban a székely asszony,
Ki egyedül teremte bravúrt,
Hogy semmiből ételt fakasszon.
Fogta az istenadta asszony
A megmaradt pár deka lisztet,
Hamuval keverte azt bizony,
S felhasználta egy cseppig mindet.
Hatalmas kalácsot gyúrt, sütött,
Majd dorongra, póznára húzta,
Utolsó órátok most ütött,
Éhen haltok, nincs, ki megússza.
Nézzétek csak éhes tatárok,
Nekünk mennyire jó dolgunk van,
Míg nálatok hányattatások,
Mi élünk bőségben, boldogan.
Abajgott is a tatár horda
Gyomruk már jócskán korgott ahajt
Éhségtől ámbolygó vad csorda,
Mit egy székely asszony szétszalajt.
Düherednek a tatár népek,
S ha nem akarnak megkákkadni
Hallgatni kell, mint mondnak vének,
És lovuk hátán elvágtatni.
S azóta ezt a finomságot
Már csak dorongfánknak nevezik,
És az ad erre bizonyságot,
Hogy nem csak székelyek szeretik.
2015. december 17.
T.M.
Szómagyarázat:
budákolni - bujkálni
buszu - bosszú
abajgott - jajongott
ahajt - ott, amott
ámbolygó - ámolyog, bódorog, szédelegve jár
Düherednek - dühöngenek
megkákkadni - meghalni
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: E Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-21 19:51:10, kedd
|
| |
| |
Tasnádi Varga Éva - Itt van az ősz
Piros már a csipkebogyó,
tetején ül egy kis manó.
Hűvös szél fúj a nyakába,
les a szélbe, les a fára.
Megjött az ősz - mondja halkan,
nyuszi bujkál a bokorban.
Aludni megy most a gyíkanyó,
egyet-kettőt szól a rigó.
Róka fiúk is bebújtak,
ködös már mind az utak.
Elmúlt már a nyár, szól a manó,
s hajlik, leng a csipkebogyó.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: E Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-21 19:48:30, kedd
|
| |
| |
Kovács Panna - Az ősz palettája
A hajnali harmat köddé váltan riogat,
figyelmeztet az elmúlásra.
Már meleg színekben pompázik az erdő,
az ősz nem sajnálta a festéket a fákra.
Száz színnel festett.
Minden árnyalatban pompázik
a piros a barna a sárga.
A nyár még utoljára
meleg fuvallatot küld,
erre a varázslatos őszi tájra.
Én csak ámulok, dicsérem Uramat,
Ilyen csodát csak Ő találhatott ki az elmúlásra,
És vakító fehér leplet terít majd erre a temetetlen gyászra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: E Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-08-27 18:26:01, vasárnap
|
| |
| |
Szilágyi Domokos - Bájoló
(Nem vagyunk mi kurvák, latrok,
akármennyire ugattok.
Nem vagyunk mi szende szentek,
bármennyire szentek kendtek.
Nem lakik mibennünk sátán,
elvisel a föld a hátán.
Nem lakik mibennünk angyal,
glóriával, lelki langgyal.)
Guruzsma, guruzsma,
verje ragya, rozsda,
járjon csapatlan csapáson,
szivárványt sohase lásson;
szemét soha le ne hunyja,
viszketése meg ne unja,
sohse kéljen kerek kedve,
sohse kérjen epekedve,
sója legyen békasó,
süket a muzsikaszó,
szeleljen a szellő széllé,
teleljen a nyara téllé,
késő ősszé tavasza,
sose érhessen haza,
sose várja otthon asszony,
soha el ne indulhasson,
üvöltése égig hasson,
ne kezdhessen semmit újra,
mindig csak az ósdit bújja
görbüljön be a kisujja,
émelyegjen napestig,
akinek ez nem tetszik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: E Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-05 21:09:57, hétfő
|
| |
| |
Erdélyi Ágnes: Áldott vagy nyugtalan ember
Ó Ember drága nyugtalan
örökké vágyó kereső,
mindig vágyó kereső,
csodálatos vagy!
Hogy nem fáradsz belé,
az olthatatlan vágyba
a sok hajnali csalódásba
mindig újért lelkesedni,
amely ma új és holnap régi.
Áldott vagy örök szomj
az új és jobb után,
áldott elégedetlen Ember.
Neked termeli gyöngyeit
a titkos drága tenger,
Te festetted Mona Lisát
és gyúrtál először szobrot,
Te repültél Ikarus szárnyon
s építettél barmodnak aklot,
Te lökted félre a faekét
csináltál helyette traktort.
Áldott vagy Ember romboló,
s romokon újra alkotó.
Erdélyi Ágnes (Budapest, 1914. május 23. - Auschwitz, 1944. június 3.) magyar költő, író. Radnóti Miklós féltestvére.
(Forrás: Erdélyi Ágnes: Arckép szavakból - összegyűjtött írások 193. o. Jaffa Kiadó)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: E Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 75
|
|
|
|
2024. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
61 db bejegyzés |
| e év: |
2551 db bejegyzés |
| Összes: |
11687 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 140
- e Hét: 4843
- e Hónap: 17058
- e Év: 237878
|
|
|
Offline
