2019-02-05 15:00:36, kedd
|
|
|
DEÁK ERIKA VERSEI
Deák Erika (Orosháza, 1979. február 8. - )
AKKOR IS NEVESS, AMIKOR FÁJ
Elszállt a szó,
s bár az írás megmaradt,
mint tudjuk, ezek csak szépnek tűnő szavak!
Elszállt a szó
s vele a hónapok,
ma már ha látlak, csak annyit mondok: Jó napot!
Elszállt a szó,
s bár az írás megmaradt,
elolvasva ma már a szemem szárazon marad!
Elszállt a szó és vele a pillanat,
elküldöm hozzád a közös angyalunkat!
Hogy megtanítsa neked azt, amit nekem,
mosolygok akkor is, ha sír a szívem!
Elszállt a szó, az írás megmaradt,
ha látlak, kell nekem egyetlen pillanat,
amikor kővé dermesztem szívemet,
s mintha semmi nem fájna, nevetek, nevetek, nevetek, nevetek...
ANGYALI BÓLINTÁS
Várakoztam, gondolkodtam, hogy döntsem el sorsom.
Végül egy éjjel megláttam válaszom.
Csillagon jött hozzám, azt mondta, hogy fontos,
S minden gondolatom legyen jó alapos.
Mosolyogtam rajta, mit tudhat egy angyal
De Ő fejét rázta, hisz egy Őrangyal,
soha nem téved tudja az utat,
S segít kimondani a helyes válaszokat.
Szőke buksijával megmutatta Nekem
Kiért dobog mindennap, a fájó szívem.
Ő hozza el nekem a boldogságot
S visszaszerez nekem, minden édes álmot!
Úgy fog Ő szeretni mint senki a világon,
Azt hiszem eme szerelmet, már régóta várom.
Kicsi szőke buksi bólogat hevesen,
S most már tudom, igazán szeretem.
Ő lesz aki Velem nevet, s velem fog sírni,
Őt fogom éjjelente szerelmesen átölelni.
Neki fogom elmondani, minden bánatom
S mellette fog elmúlni minden fájdalom!!!
Angyal jött el hozzám egy fényes csillagon,
Köszönöm Drága Kicsi Őrangyalom!
ÁLOMKÉP
Amikor éjjel becsukom a szemem,
Lepereg előttem, elképzelt életem.
Szerelem, boldogság,
Család, házasság.
Gyerekek nevetnek,
kacagva játszanak,
a sok vidámságért
szeretet kapnak.
Mosolyogva nézem
Boldog családom,
lassan be is fejezem az aznapi álmom.
Ám ekkor a távolban, feltűnik egy kép,
Ami a szívemben egy sebet feltép.
Mosolyogva áll és boldogan figyel,
Majd felém int és lassan tovalépdel.
Újra eljött hozzám, sok sok Év után,
Még mindig bennem van az a délután.
Eljött hozzám, de nemet mondtam Neki
Azóta szívemet a bánat gyötri.
Könnyeket miatta, már régen nem ejtek,
De a szívemmel soha nem felejtek!
Benne lesz míg élek,
Ott lesz míg szeretek,
De az álmaimmal csodát már nem tehetek.
AZ ÁRULÓ MOSOLY
Nem telik el nap, hogy ne juss az eszembe.
Helyet szereztél magadnak sebzett szívemben.
Hogy igaz-e vagy hamis a mosolyom,
Majd tekintetemmel egyszer elárulom.
BARÁTSÁG
Nélküled nem bírom
Mutasd meg hova, s követlek bárhova,
Elkísérlek végig, kanyargós utadra!
Fogom a kezed, s óvom a szíved,
S visszaadom mindig, elveszett hited!
Mosolyt csalok arcodra, mit más ellopott,
S füledbe halkan, egy mondatot suttogok!
Érted Veled Nélküled...
A többit Rád bízom,
S helyesen értelmezed a szavaim jól tudom!
Érted bármit,
Együtt Veled,
A barátság szó üres lenne Nélküled!!!
BOCSÁSS MEG
Könny mosta arcom azon a napon,
Amikor az utolsó e-mailt olvasom.
Előbb csak azt írta, eljött hozzájuk a béke,
Majd gonosz mondatokkal válaszolt a levélre.
Pedig nem bántottam, Csupán csak kérdeztem,
S úgy tűnik a kérdéseim feltevésével vétkeztem.
De nem sírok már érte, már csak sajog a szív,
S álmomban a szívem egy kegyetlen embert hív.
Érte kiált minden könnyem, minden szívdobbanásom.
Vele telítődik meg, minden édes álom.
Azt álmodom mellettem van, azt álmodom átölel,
Azt álmodom soha-soha többé engem nem hagy el.
De felébredek, s a valóság olyan kegyetlen,
Mert lánc és rozsdás lakat, díszeleg a szívemen.
A láncot a lakattal, örökre lezártam,
S a kulcsot a pokol legmélyére dobtam.
Nincs az az ember ki onnan kihozza,
Nem hozza a boldogságot Nekem senki vissza!
Érted kiált fájó szívem, bocsáss meg "Kedvesem"
Nélküled olyan üres az életem!
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
Mert néhány éve, amikor az égen egy új csillag született,
megkaptad Te is szüleidtől nevedet!
S meg lett írva sorsod minden egyes napja...
Sorsod hosszú könyve betűkből áll össze,
mi a sok-sok évet így köti össze!
Elrepült már sok év, de sok van még előtted,
vidámsággal teli legyen további életed!
Jó barátként azt kívánom, hogy láthassam még mosolyod,
hogy az égen még sokáig ragyogjon csillagod!
BÚCSÚ
Elbúcsúzni oly nehéz, a szavak is fájnak,
Minden leírt szóval, szívemből egy darabot kivágtam!
Szív nélkül maradtam, olyan rossz így élni,
És soha nem tudom, Őt majd elfeledni!
Nem akarok többé csalódást okozni,
így inkább elmegyek, egyedül szomorkodni!
Ne lássa, hogy sírok, hogy megszakad a szívem,
Csodás szerelmünket emlékbe elteszem!
Azt kívánom kedves legyél, boldog, vidám,
S gondolj majd Rám, azon a délután!
Amikor ott állok és azt mondom: Igen
Akkor is Nálad jár majd szívem.
Érted kiált majd, Azt ordítja: Szeret!
De nem tehetek semmit, isten Veled!
CSAK HALKAN
Csak súgd azt, hogy Drága, hogy Kedves - de halkan,
Hogy ezt a két szót csak egyedül én halljam.
Csak mosolyogj, és nem kellenek szavak,
A szavak véletlenül elárulhatnak.
Csak várj, míg feltűnik a nap,
Mit a felhők ma még gondosan betakargatnak.
DALOLVA GONDOLOK RÁD
Dalolva gondolok Rád
Amikor nagyon Magam alatt vagyok,
Napokig csak hallgatok, néha dalolgatok!
Dalolom, hogy "Oly messze vagy Kedvesem",
Dalolom, hogy "Nélküled az élet gyötrelem."
Aztán amikor felvillan a neved,
Még a sötét felhő is, Velem nevet.
Dalolja a kismadár a Te kedves neved,
Kedves szavaiddal, szívemet öleled!
Mosolyt csalsz arcomra, bolondozásoddal,
Boldoggá teszel, minden bókoddal!
Idézettel tetted széppé a napom,
Ugye egyszer a köszönetet a füledbe súghatom?
Megsúghatom Neked, azt amit most érzek
Megsúghatom azt, hogy már csak Érted élek.
Miattad mosolygok, borús napokon,
Rád gondolok minden madárfüttyös hajnalon.
Azt álmodom néha, átölel karod
Reggelente ébredéskor az Én csókom kapod!
Azt álmodom még, hogy megsúgom szeretlek,
S minden nap, már csak Neked nevetek!
Neked szól, minden boldog mosolyom,
Érted talán még a napot is lehozom.
Csillagokat Holdat, az egész mennyországot,
Neked adom a szebbik világot.
Amikor nagyon Magam alatt vagyok,
Napokig csak hallgatok, néha dalolgatok!
Dalolom, hogy "Oly messze vagy Kedvesem",
Dalolom, hogy "Nélküled az élet gyötrelem."
EGY ÉVES LETTÉL
Kívánom, Drága kis csillagom,
Kísérjen öröm és boldogság utadon.
Annyiszor nevess, ahányszor rád nézek,
Adjon sok szeretet Neked az élet.
Vidáman nőj fel, légy egy kis angyal,
Mosolyoddal hozz, csacsogj ajkaddal.
Mondd ki az első szót, tedd meg az első lépést,
Ha tudok megválaszolok, mindent kérdést.
Átölellek Téged, Rádmosolygok kedvesen,
Köszönöm, hogy az Anyukád lettem.
4 kis szöszi ördög, Anyukája vagyok,
S a 4 kis ördög teszi, széppé a napot.
Drága kicsi Fiam, azt kívánjuk Neked,
Boldogan és egészségben éld az életed.
ELJÖTT
Eljött a nagy nap, amire vártam,
Végre Én is az oltár előtt álltam...
Beszéltek, kérdeztek mindenre válaszoltam,
De a nagy kérdésnél, már csak bólogattam.
Fátyol takarta el, könnyes szemeimet,
Kérdezték újra: Akarod Őt?
Próbáltam még kicsit húzni az időt.
Nyílt az ajtó valaki belépett,
Megfordultam, hát mégis csak szeret?
Értem jött... elvisz... itt hagyok mindent,
Kerestem tekintetét, hívni fog vagy szólít
De csupán azt láttam, kérlelően bólint.
Megfordultam, szem becsukva
nagy sóhaj és végre kint van: Akarom Őt!
Belülről ráz a sírás, ordít a szívem...
kívül mosolygok és nem hiszem.
Kimondtam, itt a vége, Eljött és látott,
Összetörtem az igennel, minden csodás álmot!
Állok és mosolygok, tekintete rajtam.
Ne haragudj kérlek, Én nem ezt akartam!!!
ELMENT
Életembe úgy jött, mint a tornádó
S a távozása most, szívet facsaró.
Már nem érzem, hogy mosolyogva süt a nap,
Már nem érzem, hogy a szívem törődést kap.
Sötét lett a lelkem, mint a felhős ég,
Szívem a fájdalomtól, pokolian ég.
Már velem sír minden kicsi madár,
De talán a madár, még társra talál.
Borús lett a kedvem, mint az őszi ég,
Lelkemnek már csak a sírás segítség!
Peregnek könnyeim, mint a nyári zápor,
S szívem egy édes, bús dalt dalol.
Csak ülök egy padon és némán figyelem,
Hogy távolodik, Tőlem a szerelem.
Hátat fordított és köszönés nélkül ment el.
A további életet, nélküle viselem el.
Potyognak könnyeim, némán mormolom,
Ne haragudj Rám, Kedves Tiborom.
De szíved kemény lett, nincs bocsánat,
Hát most nem futok, Én sem utánad.
Megmozdulnak a fák, feltámadt a szél,
Szívem ismét a magánytól fél.
Ordít a szívem, ne menj el!
De az ajkam nem mozdul, halkan énekel.
Azt énekli, csendesen: "Nélküled az élet gyötrelem..."
Mindenki tudja meg, Vele teljes az életem!
ELMÉLKEDÉS
Ott ültem azon a nyári napon,
Az állomás hűvösében egy szürke padon.
És miközben ott volt Ő is mellettem,
Olyan sokfelé járt az eszem.
Néha felém fordult, néha eltaszított,
De még így is élveztem a dolgot.
Bár a szívem bizony, másként zakatolt,
S hozzá mind közelebb és közelebb tolt.
Mellé húzódtam, néha gonoszkodtam,
De közben csupán egyetlen dologra gondoltam.
Aztán hírtelen mérges lettem,
Na nehogy már megint elvedd az eszem.
Még a végén rád Fogok mászni,
Na akkor aztán, nem állít meg semmi!
De az eszem most is a helyén volt,
S a szívem is már, halkabban zakatolt.
Már megelégedtem a hozzábújással,
A kedves szavak elmondásával.
Azt mondtam, nem szeretem,
Hogy tudok hazudni,
még jó hogy a szívemet nem tudom becsapni!
Hát csendes búcsú, majd egyszer folytatjuk...
ELVÁLÁSUNKRA
Bámulok az égre,
a sok kis fényességre,
Mi látta a csodát,
s két ember boldogságát.
De a boldogság tovarepült,
az álom is mélyre került.
Nem álmodik már a két ember,
nem gondolkodik és szeretni sem mer.
Nem adott az ég nekik többet,
csak azt az egyet.
Azt az egyet, mit kihasználtak,
S a könyörtelen életbe visszaszálltak.
Elfelejtik a kellemes perceket,
Az együtt megélt kedves emléket.
Évek múlva talán visszagondolva rá,
Már senki nem érzi azt, hogy az elválás mennyire fáj!
EMLÉKSZEM
Emlékszem még zöld szemedből feltörő,
Égető pillantásra,
Emlékszem még édes szád
Minden forró csókjára,
Emlékszem még kezeid
Minden érintésére,
S emlékszem az utolsó napunk
Minden percére.
Emlékszem még fájó könnyem
Zokogva letörlésére,
Emlékszem még a nehéz szavak
Keserű kiejtésére.
Emlékszem, hogy azt mondtam,
Csak Veled Örökre,
S ma mégis nehéz szívvel gondolok a nevedre.
Emlék vagy ma már, vagy csak egy rossz álom,
Hogy ily módon lett vége,
Nagyon sajnálom!
ÉGETŐ NAPSUGÁR
Nap süti az arcom, így fekszem a parton.
Szemem csukva vagyon, égek a tűző napon.
Gondolatim messze kalandoznak,
Az Északi-sarkon mások majd meg fagynak.
Lassan eljő az este, az embernek leégett a teste,
De én csak fekszem rendületlen, testem minden pontja fedetlen.
Olyan leszek este mint a főtt rák, nem fog rám ismerni többé a világ.
Eltakarja a vörösség minden bánatom,
Minden könnycseppem, az égető érzés lesz, minden fájdalom.
Esti szellő hűvössé teszi az égető napsugarát,
A félhomály eltakarja az ember szenvedő arcát.
Könnyem marja égett arcom, minden pici ponton.
Bolond vagyok, hogy a napra feküdtem, ezt Én mondom!
ÉLNI ÉS NEVETNI
Élni és nevetni,
Félni és szeretni...
Könnyeket törölni,
Emléket feledni...
Soha nem feladni,
Fejet hajtva merengni...
Mosolyt erőltetni,
Tovább lépkedni...
Élni és nevetni,
Félni és szeretni!
ÉREZTED?
Érezted, ahogy a szívem hevesebben vert,
Érezted, ahogy két karom szerelemmel átölelt?
Láttad, ahogy újra szívből mosolyogtam,
Láttad, ahogy érintésedtől, végre megnyugodtam?
Hallottad, hogy mit súgtam a füledbe???
Érezted, ahogy szívemet, adtam kezedbe?
Halld, érezd és lásd,
a szerelmes tavasz illatát!
ÉRKEZÉSE MAGA A CSODA
Mint a tornádó, oly hírtelen érkezett életembe.
Mint a tornádóval jövő eső, úgy frissített fel.
Egyetlen levelével vett le lábamról.
Csodaszép emlékem lesz, eme pillanatról.
Úgy érzem most magam, mint a frissen nyílt virág
Mire mosolyogva néz az egész világ.
Csodálják szépségét és boldogságát.
Mosolygok, mint a fényesen sütő nap,
Hisz a szívem törődést és szeretet kap.
Úgy tőrt életembe akár egy szélvihar,
Mely minden elcsitult port felkavar.
Felkavarta érzéseim a mondataival,
Az első és legszebb ajándékkal.
Egy vers, mi oly sokatmondó,
Szívemet, lelkemet simogató.
Úgy tört életembe, akár egy csoda,
S befészkelte magát, örökre oda.
Úgy vágyom ölelésére, mint a levegőre,
Szeretni tudnám, úgy érzem örökre.
Csendesen gondolok Rá, versbe öntöm. mit érzek.
Mert-e csoda elvesztésétől félek.
Magamban örülök és folyton mosolygok,
Végre Én is egy kicsit boldog vagyok.
ÉRTED KIÁLTOK!
Kiáltsd a néma éjszakába ha hiányzik, hátha meghallja!
Talán elszáll hozzá
szenvedő szíved szava!
Kopogj és térdelve kérj
bocsánatot! S a megbocsátást egy csókkal talán megkapod!
Sírj a könnyeid patakká válnak
s folyóként hozzá messze csordogálnak! A folyó csendesen suttogja majd neved,
S talán visszakapod, elveszett Szerelmed!
ÉRZÉSEK
Rohantak az órák, teltek a napok
S úgy éreztem újra, egyedül vagyok.
Fénysugár nem adott, nekem reményt
Azt hittem elvesztettem a szeretett személyt.
Szerelem, a szó mi sokszor felcsillan
De csak akkor igazi, ha a szív is megdobban.
Az enyém már dübörög, bár félve hallgatom
A döbörgést elnyomja reménykedő sóhajom.
Sóhajtok Érted, távoli Kedvesem
Neked adtam teljesen repeső szívem.
Kicsim, Édesem így szólnak a mondatok,
És én újra érzem azt, hogy boldog vagyok.
Nem érzem a magányt,
nincs már félelem.
Örülök Neked
Kedvesem!
FÉLELEM
Gyomorgörcs és félelem,
Erről szólt az életem!
Rettegve feküdni,
Rettegve ébredni,
Mellette ülve szavait figyelni!
Könnyem elrejteni,
titokban aggódni,
S végül, kissé megnyugodva,
Egy pillanatra megölelni!
Mert az igaz barát nélkül
Mit sem ér az élet,
S elvesztetésének
még a gondolatától is félek!
FUSS, MENEKÜLJ, NE NÉZZ HÁTRA!
Fuss, menekülj, és ne nézz hátra,
Így talán majd csak a lelkiismereted vág hátba!
Rohanj és mentsd, mi még talán menthető,
De az út vége Neked is a hideg temető!
Hogy onnan hova jutsz, a pokolba vagy mennybe,
Hogy nyugtalanul, vagy nyugalommal fekszel-e a nagy sötét csendbe,
Azt majd az dönti el, ki bocsánatot nyújthat.
Fuss, menekülj, és ne nézz hátra,
Ne gondolj többé az elkövetett hibákra,
Ne nyugtalankodj és élj mosolyogva,
Bűnbocsánat jár a földi gyarlókra,
Fuss, menekülj, és ne nézz hátra,
Majd egy kis angyal ül esténként a vállra,
A válladra, és bár semmi súlya,
A füledbe súgja, hogy a mi a szíve búja...
Hogy gonosz voltál s gyarló.
Fuss, menekülj, ne nézz hátra,
Csendben fordulok be minden utcába,
Elrejtem szívem minden fájdalmát,
Elrejtem szemem összes fájó, könnyes bánatát,
Elrejtem mosolyom, kitörlöm a múltat,
A boldogság ettől még örökre el nem múlhat!
Fuss, menekülj, ne nézz hátra!
GONDOLATOK
Csak fekszem az ágyon és bámulok,
Bámulok ki az ablakon, lesem a sok fényes csillagot.
A csillagot, minek élete hosszú,
és az eltávozása is oly tökéletes.
Tökéletesen szépen múlik el...
fájdalom és szenvedés nélkül.
Egy röpke pillanat, s teljesíthet kívánságokat.
Tegnap éjjel Én is egy csillagot láttam,
Szomorú szívemmel, én is kívántam.
Azt kívántam, bocsásd meg azt amit tettem,
Ez a döntés megváltoztatja egész életem.
Tudod, hogy hiányod fájdalmat okoz?
Tudod, minden percben érted zokogok?
Úgy fáj a szívem utánad, mosolyomat megöli a bánat.
De jön majd egy új nap, mikor már csak sajog
És mindennap érted, egy imát majd elmondok.
Arra kérem Őt fenn, angyali utad legyen
S nekem egy kicsi, boldog, Őrangyalom legyen.
GONDOLATOK
Csak várok, és várok,
Tudom, erre választ, ma már nem találok!
Minden napra jut egy kedves szó, egy kis szerelem,
De néha bánat ül, esténként a szívemen!
Rágondolok mosolyogva,
Megcsillan a két szemem,
Öröm helyett, könny látszik,
És ismét csak nem hiszem!
Hetek telnek szerelemben,
Csodásak a hónapok,
De ha néha fáj a szívem,
úgy érzem, hogy meghalok!
Belehalni? Szerelembe?
Tudom, hogy nagy butaság!
Miért ilyen bonyolult az élet?
S miért ilyen kegyetlen a világ?
Rá találtam! Őt imádtam!
Neki adtam szívemet!
Pedig nagyon jól tudtam,
Hogy esténként mást szeret!
Elfogadni, ezzel élni, Nem túl könnyű, hiheted.
De mit tehetsz, hisz szívedet ezért nem büntetheted.
Mellém állt egy kedves barát, segít, pedig jól tudom,
Ez az őrült szerelem neki oly nagy fájdalom!
Ó, Te ott fenn, arra kérlek:
Hagyd meg Nekem Szerelmem,
S a legjobb barátnőmet,
soha, el nem veszthetem!
HALÁLOS ÉRINTÉS
....megölt! Pedig soha nem hittem,
hogy ilyenre képes.
Már régóta kísértett,
valamikor tini koromban vettem észre,
hogy körülöttem settenkedik.
Akkor még csak távolról figyelt,
néha felém csapott.
De az idő teltével egyre közelebb jött.
Már megéreztem illatát,
már éreztem, hogy olyan közel van,
akár meg is érinthetném...
de nem tettem meg,
egyszer azt hittem megvan,
de kicsúszott kezeim közül
és ismét távolabb állt meg.
Most alig egy éve, hirtelen rám tört...
az érintése olyan volt
mint amit még soha nem éreztem.
Beleremegtem és próbáltam
mind közelebb és közelebb kerülni hozzá.
Már csak róla szólt az életem,
aztán egy nap, huss...
mint aki itt sem járt elhagyott.
Próbáltam megfogni és visszatartani,
de nem hagyta.
Egyetlen perc alatt tepert a földre...
ezt tette velem...
összetört a földbe taposott...
még lélegzem, de már nem érzem hogy itt van.
Megölt és ment a saját útján tovább...
Mert ilyen a szerelem.
HA TE NEM LENNÉL
Ha Te nem lennél, a mosolyt csak hírből ismerném!
Ha Te nem lennél, egész nap csak a cipőm orrát nézném!
Ha Te nem lennél, a mosolyt csak hírből ismerném!
Ha Te nem lennél, a mosolygást a tükörben folyton csak keresném!
Ha Te nem lennél, a mosolyt csak hírből ismerném!
Ha Te nem lennél, a hidegben folyton reszketnék!
Mosolyt varázsoltál az arcomra,
s már tudom, mi a mosoly,
tudom, hogy a felhők felett mindig kék az ég,
tudom, ha a tükör elé állok, önként elmosolyodok,
és bármilyen hideg is van, soha nem fázom, ha Rád gondolok!
Ha Te nem lennél, a mosolyt csak hírből ismerném!
HAZUG ÉLET...
Csak nyelünk, s minden nap tovább, előre megyünk,
Csak nyelünk, s titokban tördeljük kezünk,
Csak nyelünk, s egy nyugodtabb jövőben reménykedünk...
Sóhaj, mi felszáll a magas égbe,
Sóhaj, mely eltűnt a reménybe`,
Sóhaj, mi nem fordult soha könnyekbe...
Könnyek, mit letörlünk, ha senki nem látja,
Könnyek, mik feltörnek, ha szívünk nagyon fájna,
Könnyek, mik mesélnének, ha bárki kérdezne...
Nevess, hogy azt lássák, minden rendben...
Nevess, hogy ne halj meg a könyörtelenségben...
Nevess, hogy az emléket ne rontsa semmi...
S csendesen szenvedni, némán szeretni!
Figyeld és érezd, ha túl közel lép hozzád,
Figyeld és raktározd el minden szavát,
Figyeld és ne bántsd, mert nem érdemli,
Közelről figyelni, távolról szeretni!
Csak nyeljük a könnyeket, sóhajtunk mélyet,
Mosolygunk a világba, s várjuk a véget...
3:25:16
Te hajtasz - Én aggódok,
Te megszidsz - Én mosolygok.
Te mondod - Én figyelek,
S a haragtól reszketek!
Én mondom - Te bólogatsz,
Én megtorpanok - Te noszogatsz.
Én hiszem - Te tudod,
Hogy lesznek még sokkal nehezebb napok!
Mi küzdünk még magunkkal,
S néha meg egymással.
Mi várunk a csodára,
S az égi áldásra!
Te meg Én, és
Én meg Te,
Majd egyszer minden odakerül a helyére,
S a csatánkat megvívjuk,
Néhány harcunkat még elbukjuk,
De a háború legvégén
Ott a lényeg: örökkön-örökké!
Küzdeni egymásért,
Néha egymás ellen,
Így éli az életét két erős jellem!
45 nap pokol csak a háború kezdete,
Mert tudjuk pontosan, most jön még a neheze!
De támaszod leszek a nehéz napokon,
S azt is tudom, hogy e támaszt
Tőled visszakapom!
Én meg Te! és
Te meg Én!
Állunk most várakozva a világ közepén!
Kard ki kard...
Érted legyőzöm az egész világot,
S befejezzük közösen
A nagy álmot!
HINNI AZ ÚJBAN
Hinni az újban,
Hinni most Neki.
Mosolyogva várni,
Csókkal köszönteni.
Hinni az újnak,
Hinni most Neki.
Azt amit most kapok,
Nem elrontani!
Hinni az újban,
Hinni most Neki.
Esténként Tőle,
Nehezen megválni.
Hinni az újnak,
Hinni most Neki.
Éjjelente, álmaimban
Csak Rá gondolni.
Hinni az újban,
Hinni most Neki.
Az élet Őt talán,
Tőlem el nem veszi.
HOGY SZÜLETIK?
Ha azt kérdezed tőlem, honnan jön e pár sor,
Azt mondom, szívből, észből vagy csupán vágyból!
Egy kedves érintéstől pezseg a vérem,
S másnap az érintésből megszületik versem!
Hát így születik sorban, egyik a másik után,
Van, hogy az éj leple alatt, van, hogy csak délután!
De a lényeg mindig az, hogy mit súg a szívem,
Hisz a szív szavából születik meg mindegyik versem!
ÍGY VOLT MEGÍRVA
Mert az élet úgy rendezte, meg kell, hogy ismerjelek,
Mert az élet úgy rendezte, el kell, hogy engedjelek!
Mert az élet úgy akarta, hogy újra mosolyogjak,
Mert az élet úgy akarta, hogy ne csak ábrándozzak!
Mert az élet úgy akarta, s ezzel vitázni oly kár,
Remélem, hogy legalább Rád még hatalmas boldogság vár!!!
IMA AZ ÉGIEKHEZ
Tudod, Én azt hittem, szeretni olyan könnyű,
De már tudom azt is, a fájdalom, milyen szörnyű.
Azzal ébredni reggel, talán már nem haragszik,
Talán a harag már jó mélyen alszik.
Könyörgőre fogni, mert félsz az elvesztéstől,
S hideg választ kapni, Tőle a Kedvestől.
Pedig olyan jó volt Kedvesnek szólítani,
De fájó érzés volt a hideg választ olvasni.
Remeg a gyomrom, a könnyek potyognak,
S az imák újra, az égiekhez szólnak.
Ne vedd el Őt Tőlem,
Hisz még nem szerettem,
Még az érintését soha nem éreztem.
Ne vedd el még Tőlem,
Hisz nem vétettem nagyot,
Csupán rosszul értelmeztem, Néhány mondatot.
Miért büntetsz megint? Miért látnál sírva?
Nem akartam Én Őt bántani soha.
Ott ahol más, csak játszik az emberekkel,
Ott azon a helyen küzdök Érte, teljes szívemmel.
Gyengéden szeretni, lágyan megölelni,
Ettől az érzéstől, akarsz megfosztani.
De miért? Hisz szenvedtem már eleget,
Miért nem teszed kicsit széppé, Nekem az életet?
Miért kell minden kedves szóért, így megküzdenem?
Örök küzdelemből áll az egész életem!
Nem fogok könyörögni, térden állva várom,
Hogy még a mai nap, végre megbocsásson.
KARÁCSONYI AJÁNDÉK
Te mosolyogsz azon, amit Én írtam,
miközben Én, a hiányod miatt, naponta csendesen sírtam!
Mert tudnod kell Neked az Én történetemet!
Megfogadtam, soha többé nem fogok szeretni,
s a lelkem legmélyebb zugába embert beengedni!
Aztán az élet mégis másként hozta,
s legnagyobb ajándékot idén nem a Jézuska hozta!
S nem tette a fa alá sem, egyszerűen megérkezett,
s csendesen a telefonomon megcsörgetett.
Azt mondta, itt vagyok, s láthatna-e még ma?
Izgalom lett úrrá minden pocikámon...
Első este:
hogy miként kell ismerkedni, már rég elfelejtettem,
s minden kérdésre csendesen feleltem.
Nem kérdeztem semmit, mégis mindent megtudtam,
s lassan a séta végére jutottam!
Egy kedves ölelés, egy gyengéd, puha puszi,
így búcsúzik első este az igazi Férfi!
Láthatsz-e még újra? Csupán ezt kérdezted,
de a választ addigra már a szememben is kerested!
Egy apró bólintás, és csak egy halk igen! ... a többit talán már nem részletezem!
S elmúlt a karácsony... nem könnyű Nélküled,
de mosolygóssá tetted számomra az életet!
Becézgess csak bátran,
és üzenj nap nap után,
mert eljön majd nemsoká az a délután!
Amikor felszállok a feléd tartó buszra,
amikor hamarabb érek le, mint a buszajtó, teljesen kinyílna,
amikor végre a könnyek nem az elválás miatt potyognak szememből,
erre a napra vágyok teljes szívemből!
A karácsonyt eddig is nagyon szerettem, de mostantól úgy hiszem duplán ünneplem!
KETTEN
Mellé ültem, fogtam kezét,
Csodáltam két mosolygós szemét.
Benne láttam azt, amit kerestem,
Nyugodt és boldog életem.
Mosolyra húzódott szája,
Kedves és szerető volt az arca.
Forró volt keze érintése,
A csókja magával vitt fel a fellegekbe!
2012. DECEMBER 17.
Ha az egész világ a feje tetejére áll,
ha a gyerek mindenhova elcibál,
ha van, akinek vicces az, hogy mindennap megaláz,
ha ez miatt kicsit sírok, mikor senki nem lát,
ha nem szólsz hozzám, csak azért, mert még nem hiányzok,
ha leírok mindent, de törlöm is, és így te azt nem látod,
ha mától az ég lesz zöld, és a fű lesz kék,
ha éjjel lesz világos és nappal lesz sötét,
az egyetlen, ami megmarad, az egy emlékkép!
amikor azt mondtad, el tudnád viselni az érintésem sokáig!
s a válaszom csak ennyi volt... én is a tied, folyamatosan, órákig!!!
KI HÍVHAT?
Megcsörrent a telefon, egy percre megállt szívem,
S a következő gondolatok támadtak bennem!
Ki hívhat,és miért hívhat?
Jó hír lesz vagy bánat?
Tönkre teszi még egy rossz hír
a mai napomat?
Gondolatom suhant repült
kavargott a fejem,
ha meghallom a hangot
talán boldogan dobog majd a szívem!
Percnyi volt a gondolat, hogy
lehet fel sem veszem,
De ha még is Ő keres,
Vele ezt nem tehetem.
így járt a gondolat a fejemben
miközben csörgött a telefon a kezemben.
Végre döntöttem: Igen tessék Erika
Csipisz Te vagy? Miért hagytad eddig csörögni?
Mosolygok, már nem félek
Meghallottam azt a dörmögő mélyet,
Ami másnak kész rémálom
Nekem a tenger hangjait idézi.
Megnyugtat és simogat. Hoz gyönyörű álmokat.
Szervusz Kedves Szerelmem, széppé tetted reggelem!
KÖNNYEK
Könnyek, könnyek, mosoly-könnyek,
S a könnyek után kicsit könnyebb.
Könnyek, könnyek, mosoly-könnyek,
S remélem, a könnyek után végleg elfeledlek.
Könnyek, könnyek, mosoly-könnyek,
Tudd, míg világ a világ, örökké szeretlek!
KÖSZÖNET
Nevetve gondolok a könnyes múltra,
Mert az elmúlt szenvedés, mi a boldogságot hozta!
Megélni a legrosszabbat, csendben imádkozni,
S ma már a rossz napokon csak óvatosan mosolyogni!
Ha a mai napon hátrafele nézek,
Köszönöm a Jó istennek, hogy még ma is élek,
Köszönöm a leckéket és a pofonokat,
Az életemből eltűnt s még megmaradt, régi barátokat!
Köszönöm a fájdalmat és a könnyeket,
Köszönöm a végül megérkezett, hihetetlen szerelmet!
Nyugodtsággal hajtom fejtem esténként párnámra,
Nevetve nézek ma már a világra!
De a leckét megtanultam,
Alázat nélkül, nincs megérdemelt boldogság,
Mert csak így lesz kerek a világ!
MAJD ELHISZED...
Majd elhiszed egyszer, hogy valóban szeretlek,
Majd elismerem egyszer, mindenhol Téged kereslek!
Majd mindenki látni fogja, keserű könnyeim,
Majd meglátod, miért voltak miattad kínjaim.
Majd átölelsz egyszer, s megérzed szerelmem,
Majd elhiszed akkor, hogy Tied az életem.
Majd sírunk az elpazarolt hosszú évekért,
Majd mindenki gyűlölni fog, a tiltott szerelemért!
Majd nevetek rajtuk, azt mondom: Kit érdekel?
Majd akkor, minden egyes szavamnak, Te is hiszel.
Majd letörlöd könnyeim mik érted hullottak,
Amit csak a kicsi szobám falai hallottak!
Majd lecsukom szemem, elmegyek csendesen,
Majd akkor is a Te drága életed
őrizem!
MERENGÉS
Magány volt és szomorúság... Buta gondolatok,
ébren voltam mégis úgy tűnt, hogy a múltban vagyok.
Olvasgattam, gondolkoztam... Szívem sírni kezdett,
S többé már nem tudtam vezetni a kezet.
Csak írt és írt... a szívem már zokogott,
a Kedvesemnek egyre csúnyábbakat mondott.
Kezem, nélkülem cselekedett...
S a múlt emléke elvette eszemet.
Az emlékképek jöttek egy sorba...
s csak azt hallottam: Ó Te ostoba.
Kinek kellenél így? Miért hiszel Neki?
Pont úgy fog becsapni ahogy a többi...
Kezem nélkülem tovább cselekedett,
nem hallottam meg a könyörgő szívet.
Ne tedd ezt kérlek... ne írj Neki ilyet...
Miért törné azt össze amit ennyire szeret?
A kezemen lassan úrrá lettem...a szívem hangjait figyeltem.
Írd Neki, hogy sajnálod... ne gondolj a múltra...
ha nem hiszel Neki... sosem fordul semmi jóra.
Kezem erőtlen lett, elhagyta a gonosz...
szívem már csendesen dobogott.
Csókkal nyugtatott meg... elapadt a könnyem.
Miért ingok meg, ennyire könnyen?
Úgy kell Rá vigyázni, mint a legnagyobb Kincsre...
megtanultam a tegnapi leckét, egy örök életre.
Nem a kéz vezérli ezt a csúnya sorsot... szívvel szeretni...
ésszel gondolkodni... minden kedves ajándékot, emlékbe eltenni.
Vigyázok rá ígérem... nem a kezem vezet,
Neki akarom majd adni, minden szeretetemet!
MIELŐTT FELADOD
Mielőtt feladod,
gondold át, mit veszítesz!
Nem látsz többé csodaszép napfelkeltét,
és még szebb napnyugtát!
Nem látsz többé egymással búgó,
csodaszép gerlepárt!
Nem látsz többé tavaszt,
nyárt, őszt vagy telet!
Mielőtt feladod, gondold át,
ha elmenekülsz, megszűnik a fájdalom?
Mielőtt feladod, gondol át,
miért tartottál ki eddig!
Miért tudtál eddig mosolyogni!
Mielőtt feladod, gondolj arra,
hogy semmi nem tart örökké!
A fájdalom sem!!!
Mielőtt feladod, várd meg az estét,
kapcsolj halvány fényt, és nézz szét magad körül!
Csendes szuszogások... halk neszezés!
Amik mind azért vannak, mert Te vagy!!!
Mielőtt feladnád, gondold át...
Bátorságot a gyáváknak!
MONDD, AKARSZ-E LENNI?
Mondd, akarsz-e lenni, örökre kedvesem?
Mondd, akarsz-e ölelni, forrón szerelmesen?
Mondd, akarsz-e védeni, óvni?
Mondd, akarsz-e az életem lenni?
Mondd, akarsz-e velem a felhők fölé szállni?
Mondd, akarsz-e velem a valóságban élni?
Mondd, akarsz-e gyermekeim apja lenni?
Mondd, akarsz-e velem meghalni?
Mondd, akarsz-e fentről lenézni?
Mondd, akarsz-e ott is szeretni?
Mondd, akarsz-e angyalnak látni?
Mondd, akarod-e a világot így látni?
Mondd el nekem, mit szíved most érez,
Mondd el nekem, ha megsértettelek.
Mondd el nekem ha fájdalmat okoztam,
Mondd el nekem, ha szívedet bántottam.
Mondd, mondd csak beszélj, hallgatlak csendesen,
Mondd, mondd hisz Tied az életem!!!
MOSOLYTÜNDÉR
Mosolytündér lettem, reggelire mosolyt ettem.
Felébredtem, rágondoltam, álmaimban átöleltem!
Mosolytündér lettem azt hiszem, hogy megszerettem.
Mosolyomat ajándékba, szívem mellé tettem!
Mosolytündér lettem, boldogságot Vele nyertem.
Csókjaimmal teli levél, Neki már elküldtem!
Mosolytündér lettem,
éjjelente, álmaimban, Vele boldog lettem.
NEM TUDOM
Küzdeni akarok Érted, de csak akkor tudok, ha hagyod!
Nehéz úgy küzdeni, hogy nem látom, Rád milyen hatással vagyok.
Nem látom örülsz-e, amikor írok,
Nem látom, milyen az arcod, ha arra gondolsz sírok!
Nem tudom milyen lehet, amikor mosolyogsz,
Nem tudom mit gondolsz arról, amit én gondolok.
Nem tudom, milyen Téged átölelni,
Nem tudom, milyen lehet a karjaid közé rejtőzni!
Nem tudom, fogom-e valaha ezt érezni,
Nem tudom, fogok-e Veled valaha boldog lenni.
Nem tudom, akarsz-e szeretni,
Nem tudom, hagyod-e magad szeretni!!!
De tudom, szívem már a Tiéd,
S remélem áldását adja erre, minden nagy Istenség.
Engedik, hogy szeresselek, hogy Veled boldog legyek.
S eltöltsem hátra lévő rövid életem, Veled!
NÉLKÜLED
Mikor arra kérsz, álljak majd melléd, és mosolyogjak Veled,
amikor majd Te boldogan fogsz egy másik kezet,
azon gondolkozom, ha óvtalak és féltettelek,
ha rosszkedvű voltál, megnevettettelek,
akkor most miért büntetsz ezzel a kéréssel?
Amikor csak ültem és érted aggódtam,
Mikor a könnyeim törölgettem a félelemtől, mikor az ajtón kifordultam,
Mikor megkönnyebbültem, mikor újra lábra álltál,
Mikor újra szívből mosolyogtál,
Amikor felhívtál éjjel, mert neked úgy tetszett,
Amikor mindenkinél előrébb helyeztelek,
Akkor most miért ez a pokoli kérés???
Mert eljön az a nap is, ami a lánykérés...
Én meg majd csak mosolyogva állok, és nézlek...
És csendesen remélek, hogy boldog leszel, tényleg!
S eltűnik végleg, a láthatatlan szál, mi eddig összekötött,
Az élet most kegyetlenül arcul köpött!
50 ELSŐ
Csendben számolom és élvezem a napokat,
Amit a sors mostanában osztogat!
Hogy ilyen is van, néha még ma sem hiszem,
S észrevétlenül mindennap hálásan összekulcsolom kezem!
Megváltozott a világ, s már sokkal jobb a hangulat,
Őszinte mosolyok teszik fényessé a napomat!
Elmondani nem lehet, hogy belül mit érzek,
De abban már biztos vagyok, hogy többé nem félek!
50 nap még nem a világ, de ennél csak több lehet!
Örökkön-örökké + 2 nap a tervezet!!!
ÖSSZETÖRT SZÍV
Szilánkokon lépkedem csendesen,
Mondd merre jársz távoli Kedvesem!
Szilánkokon mik szívemből hullottak,
S kemény betonon sírón kopogtak!
Siratják szerelmem siratják mosolyom,
Mondd, merre jársz Kedves Tiborom?
Kiáltom a neved a néma éjszakába,
A Te kedves Szíved vajon meghallja?
Meghallja hogy miattad könnyeket ejtek,
S lassan minden kedves percet elfelejtek?
Elfelejtem kedves szavaid,
Soha megnem érzett, Édes csókjaid?
Térdelek már a szilánkokon,
S az összetört szívem simogatom.
Mely eltört örökre, itthagyott csendesen,
Épp úgy ahogy Te, távoli Kedvesem!
Könnyeim potyognak a porba hullanak,
S a szilánkokon még egyszer utoljára csillannak.
Majd eltűnnek csendesen, összetört szívemen,
Én meg csak térdelek a vércseppen merengek!
Összetört szívem, sajog a lelkem
S ezért a szerelemért adtam a vérem!
REMÉNY
Az éjszaka sötétje rejti könnyeim,
Ismét messze kerültek tőlem álmaim.
Várni csak várni napokon át,
Míg végre hozzám visszatalál.
Napsütés után, jő a borulás
Ébredés után az éber álmodás.
Álmodni arról, mire úgy vágysz,
Hogy talán mellette boldogságra találsz.
Rettegek a holnaptól a néma napoktól
Amik megfosztanak a kedves szavaktól.
Elveszi Tőlem, mi végre Rám talált,
A vágyott remény, lassan tovaszállt.
SZERELEM
Mesélték egyszer, milyen a szerelem,
S sokszor azt hittem már én is éreztem.
Aztán, ahogy jött, gyorsan el is szállt,
Hát nem ez a szerelem, ez csak a vágy!
Mesélték egyszer, milyen a szerelem,
Reménykedtem benne, majd Én is megismerem.
Ahogy az idő telt, s múltak az évek,
Rájöttem, szerelem nélkül is van boldog élet!
Mesélték egyszer, milyen a szerelem,
S magamon a szerelem jeleit az elmúlt időkben felfedeztem!
Nem tudom leírni, hogy milyen is pontosan, de óvom és védem,
Mostantól gondosan!
Mesélték egyszer, milyen a szerelem,
De már Én is tudom, többé nem kérdezem!
Beleolvadni két erős karjába,
s tenni magasról az egész világra!
Mert már Én is tudom, milyen a szerelem...
Szeretem, szeretem, szeretem, szeretem...
SZÍVBŐL SZERETNI
Azt mondom szeretni csak szívből szabad,
Hogy ha rá gondolsz is, elakad a szavad.
Amikor éjjel az álmok Róla szólnak,
Türelmetlenül várod, hogy az új reggel végre virrad.
Ölelnéd, csókolnád karodba vonnád
Vele az életet, boldognak gondolnád.
Távolság... család, mi közétek állhat
Szívből jövő szerelem, leküzdi az árnyat.
Nem vetődik árnyék a csoda szerelemre,
Boldogan gondolsz, távoli szerelmedre.
Távolság... család... sok sok fontos dolog,
Mégis lehettek nagyon boldogok.
Leírni, hogy szereted, olvasni hogy szeret
Boldoggá tehetitek a másiknak az életet.
Reggel csókkal köszönteni,
Este csókkal elválni,
Álmaidban mindig csakis Róla álmodni.
Azt mondom szeretni csak szívből szabad,
Amikor Rá gondolsz egy könnycsepp leszalad,
arcodon, hol másnak mosolyogsz.
S lehet, hogy néha hazug mosolyod!!!
TÉLI SZERELEM
Egy fehér lepel elfedi a tájat,
S próbálom elnyomni magamban a vágyat!
Egy fehér lepel a világot belepi,
S próbálom titkolni, szívem mennyire szereti.
Vágyódni utána, nap nap után,
Vágyódom, mint a föld a napfény után!
Szeretni éjjel, szeretni nappal,
Szeretni télen, nyáron, ősszel és tavasszal!
Vágyódva szeretni,
Szeretve vágyódni,
S nélküle minden éjjel csak Róla álmodni!
TITOK
Ha majd a fák az égig érnek,
Ha majd a hópelyhek pirosak, nem fehérek,
Ha majd a kismadár ugat és nem csicsereg,
Na majd akkor fogom elmondani,
Amit még most nem lehet.
TUDOM
Én már tudom, amit Te csak sejtesz,
Szívedben számomra, kedvességet rejtesz.
Én már érzem azt, hogy kedves is tudsz lenni,
De jobb lesz ezt a tudást, magamban eltenni.
Én már éreztem azt, hogy milyen hozzád bújni,
De még nem tudom, milyen a füledbe kedvességet súgni.
Én már tudom azt is, megérte a nagy út,
Ilyen mosolyért, elviselek minden háborút.
Ott is küzdök Érted, ahol Magad adod,
S emlékbe elteszem, majd azt a napot.
Azt az egyet, amiért úgy megküzdöttem,
Azt amikor a szemedbe nézhettem.
Azt hogy megéreztem, milyen volt hozzád bújni,
Nem fogom senkivel soha megosztani.
De megsúgom Neked, forrott a vérem,
És a fentiektől még néhány percet kértem.
A perceket megkaptam, most leírom ide
De titok marad örökre, mit rejt a szíve, a mosolytündérnek.
ÚJRA EGYÜTT
Kicsi Zoé, Isten Veled!
Április, a vicc hónapja... hát, nekem komoly lecke volt...
A boldogság a szívembe ismét behatolt...
Május, minden új szerelem hírnöke,
Mosoly helyett gyász költözött szívembe...
Június, meghaltam egyetlen perc alatt,
S így teltek a hetek a sötétség és szomorúság leple alatt,
S mire lehullott az első sárga levél,
Mikor a szív már semmi jót nem remél,
Mikor a mosoly is ráfagyott az arcra,
Mikor már nem könnyeztem, ha emlékeztem arra a napra,
Mikor a sors végre azt mondta, elég,
Akkor a felhők az égről eltűntek,
Akkor a sárga levelek is megszépültek,
S egy pillanat alatt tanultam meg újra mosolyogni.
Mert egyszer azt mondták: egy rossz után a jót duplán kapod,
Csak legyen türelmed kivárni ezt a napot!
Eljött a nap s vele a mosoly,
Bár tudom, ez most így túlontúl komoly.
De bár még a lelkem fáj, a szívem gyászol,
Már tudok őszintén mosolyogni bárhol,
Egy kis Angyal néz a csillagok között,
Lábát lógatva ül a felhők fölött,
Mert az a két ember, kiket Ő szeret,
Leküzdötték együtt a legnehezebbet!
A mosoly igaz, az ölelés őszinte,
Mert bár senki ki nem mondja,
Egyik a másikat, másik az egyiket a pokol perceiben is igazán szerette!!!
ÜZENET
ne fuss a múlt elől, azon változtatni nem lehet!
te választottad azt, én meg ezt az életet!
ha azt lesed titokban, mi van velem,
ne feledd, ugyanezt én is megtehetem!
de amit lezártunk, ne bolygasd nagyon,
hisz időnként feltörhet bennünk még fájdalom!
mosollyal arcodon, járj a világba,
hogy belül mi lehet, senki nem látja!
hazudj a szívednek, idővel megszokod,
és azt hogy, úgy fáj, soha ki nem mondod!
menj ki a szabadba, nézz fel az égre,
suttogd az üzenetet, a lengedező szélbe!
választ soha ne várj, az nem a szél dolga,
a választ a szíved, hang nélkül is hallja!
ÜZENET AZ ELTÉVEDT HÁZASTÁRSAKNAK
Akkor akard szeretni, amikor még Neked nevet,
Akkor akard szeretni, amikor még Téged szeret.
Akkor akard megölelni, amikor még csak Rád vágyik,
Akkor akard megölelni, amikor még boldogan hozzád bújik!
Akkor akard becézgetni, amikor a gondolatai csak Nálad járnak,
Akkor akard becézgetni, amikor a könnyek még a boldogságtól hullnak!
Akkor akarj társa lenni, amikor még Téged szeret,
Akkor akarj társa lenni, amikor álmaiban is Téged keres!
Ne könyörögj, ne alázkodj, ne sirasd a Boldogságot,
Amikor a hazugságaiddal, tetted tönkre a házasságot!
VALENTIN NAPJÁN
Szívemet melengeti valami,
Érzem, Engem is szeret Valaki.
Eme szép napon, ha mellette lehetek,
Az élettől ennél többet nem kérhetek!
Csendes Valentin napunk,
Eltelik, rohanunk.
Ám este ha jő a homály,
Egymáshoz bújhatunk!
Szemében Szerelmet látok,
Boldog Valentin Napot kívánok!
VALÓSÁG LETT VÉGRE
Az est csendes volt, csak a szél fütyült,
S a város zaja lassan elcsendesült.
Két idegen végre egymásra talált,
Két fiatal szív, vadul kalapált.
Vágyak keltek táncra, mint a pillangók
S voltak mind ketten, oly odaadók.
A külvilág kizárva, az ajtók lezárva.
S tombolt a két fiatal minden vágya.
Érintések, mozdulatok, mind titkokat rejtett,
S mind két fiatal, sok gondot azonnal elfelejtett.
Nem volt munka, nem volt család, nem volt számon kérés.
Fellobbant az elmúlt egy hétben elnyomott minden érzés.
A szél már tombolt, a hidegben minden megfagyott,
Az elbújt autóban, két szív hevesebben dobogott.
Már nem csak leírt szó volt az érintés a csók
Most már tett helyettesített, minden egyes szót.
Az elválás közeleg, az idő elrepült,
S azt hinnék végre mindenki megkönnyebbült.
Ám ott a kocsiban egy szív nagyon remegett,
A lány most az örök elválástól rettegett.
Ígéretet kapott a viszontlátásra,
Az édes csókok folytatására.
De tudjuk az élet mily kegyetlen,
De talán a fiú tényleg nem kegyetlen.
Visszatér hozzá, csókolni fogja még,
Kívánom adja meg nekik majd ezt az ég!
VÁGYÓDOM
Úgy szeretnék egyszer hozzá közel lenni,
Észrevétlen, lágyan megölelni.
Megborzolni haját, érezni az illatát,
Csupán csak egyszer érezni a csókját.
Egyszer? Mit beszélsz, Te szerelmes balga?
Mindennap érezni akarom, milyen a csókja.
VISSZAVÁRLAK
Amikor még úgy volt, hogy együtt fogunk megöregedni,
Amikor úgy volt, bármi lesz, egymást fogjuk szeretni,
Amikor még mindenki tudott őszintén nevetni,
Amikor még nem kellett éjjelente a könnyeink törölgetni
Akkor jó volt élni,
Akkor jó volt hinni,
Jó volt szeretni,
És jó volt remélni.
Remélni, hogy nem jön vissza a pokoli élet,
Hogy mindennap szerethetlek, amíg csak élek.
De a sors úgy döntött, boldog voltam, mehetek,
S nem ölelhetem többé, akit úgy szeretek!
Majd örülök annak, hogy Te végre mosolyogsz,
Hogy a világ legőszintébb része lesz mosolyod!
Örökkön-örökké + 2 nap a tervünk,
De most nem egy csatát, hanem háborút vesztettünk!
A halottak száma csak egyetlen darab,
Ez lesz, mi a szomorú harc végére marad!
Megszakadt szívvel fekszik a porban,
S fetreng a fájó, szenvedő nyomorban.
S örül a mosolyodnak, mi hamarosan eljő,
S eltelik lassan sok-sok esztendő,
Majd egy éjjel aztán eszedbe jut egyszer,
Mikor az ágyadban magányosan fekszel,
Hogy ott fekszik zokogva az út menti porban,
A fájdalmas múltban, a szenvedő nyomorban, Indulj el vissza,
Csak arra kérlek, mert Nélküled élni, hidd el, nem élet!
"A döntést nem mi hoztuk, csak áldozatok vagyunk! "
|
|
|
0 komment
, kategória: Deák Erika |
|
|
|