Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Karinthy Frigyes: Almafa
  2024-03-25 17:57:56, hétfő
 
 


Karinthy Frigyes: Almafa

Forduljon el, aki szégyeli magát,
Most elmondom az almafa dalát.
.
Ő tehet róla, mágus Aladin
Hogy együtt voltunk s nevettünk valamin.
.
Egyszer csak intett, bókolt hevenyén -
Láng csapott fel a szoba közepén.
.
Bókolt, intett és visszahullt a láng
Gyökeret vert a deszkapalánk.
.
A szőnyeg, a szőnyeg, pezsgett, mint a hab
Almafa állt a lámpa alatt.
.
Ember kérdez, almafa felel -
De ezt már inkább szóval mondom el.
.
Almafa, rázd meg fürteidet,
Kint süt a nap, horpad az ablak
.
Odakint összesúgnak a fák -
Almafa, almafa, almavirág.
.
Almafa, rázd meg fürteidet!
Almavirág, ki látott havazni tavasszal?
Hajamra hullott lepkeszirmod
Hajamra hullt, kezemre szállt, -
Mi van mögötted, almavirág?
.
Almafa, rázd meg fürteidet!
Almavirág, ki látott havazni tavasszal?
.
Almabogyó, de fehér, de habos a húsod
Síma héjja tenyerembe símult -
Almabimbó, bimbó, almagerezd
Elgurul, fogd meg, ne ereszd!
.
Almafa rázd meg fürteidet!
Almavirág, ki látott havazni tavasszal?
Almabogyó, de fehér, de habos a húsod.
.
Mondtam almafának, nincs egyebed?
Csodálkozva nézett rám, nevetett.
.
Almafa, almavirág, almabogyó
Mit adhat almafa mást, te bohó?
.
Almafa nem, de te csodafa is vagy, az ám!
Terem rajtad, ami semmi almafán.
.
Aladin mondta és ő mindent megokol
Hogy gránátalmát rejtegetsz valahol.
.
Almafa, mért rázza lombod a dac?
Megharagszom, ha valamit letagadsz!
.
Megharagszom, megrázom, széttárom a lombod,
Eltöröm ágaid, ha meg nem mondod.
.
Ember haragszik, almafa hallgat
Aki még álmos, forduljon a falnak.
.
Almafa, szertezilálták lombjaidat
Almavirág, szellő szétfújta a szirmod
Gránátalma, belédharapott valami
Langyos habocska buggyant az ágra.
.
Almafa, rázd meg fürteidet,
Almavirág, ki látott havazni tavasszal?
Almabogyó, de fehér, de habos a húsod!
Gránátalma, belédharapott valami.
.
Addigra este, lusta este volt
Ezüstfelhők közt hegedült a hold.
.
Ő tehet róla, mágus Aladin,
Hogy együtt voltunk s nevettünk valamin.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy Ferenc: Budai vendéglők
  2022-09-28 00:27:14, szerda
 
 


Karinthy Ferenc: Budai vendéglők

Állnak-e még vagy már leomoltak, a túlnani parton
Állnak a bormérések, a sörforrások, a kocsmák?
Itten a tört híd inneni végén ólmos eső hull
S szürke az ég odaát, hol köd kavarog, meg a füst száll.
Állnak-e még? Vajjon ép-e a ház ott jobbra a hídnál.
Ott, hol Béla keverte a bólét, szúrta a nyársot
S szőkehajú kicsi lányok főztek a konyha parázsán?
Hát az Attila-körúton a kerthelyiség meg a cégér?
S áll-e a Zöldfa a Krisztina-térnél, ott, hol a templom
Ráveti árnyékát? Koccintva a sárga pohárból
Ittuk a Gellérthegy borát, kóstoltuk a murcit,
Itt Gabival, Petivel, Vilivel, Gyurival, Gogolákkal
Néztük a lámpa körében a szúnyogokat, meg a nőket.
Fent a hegyoldalban van a másik, a Nyár, az a régi,
Lent meg a Déli Vasútnál békák ülnek az ajtón
S duzzadt nagy szemüket függesztik szemben a Várra.
Hát a Hubertus megvan-e még, hol Bandival ültünk?
Itt a falon szamarak hirdették hosszu fülekkel:
Ők egyedül, köszönik, nem kérnek móri borokból,
Lent meg a Háromcsőrü Kacsában fújtuk a füstöt.
Hát Bem apó sörözőjét látjuk-e még, ahogy egykor?
Csendül-e még a pohár Wincklernél, szól-e az ének?

(Pesten, 1945 januárjában)

 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy Frigyes - Gögicse.
  2022-09-05 15:30:24, hétfő
 
 


Karinthy Frigyes - Gögicse.

Szeretnék valahogy megismerkedni velük, mert Pestig még négy órát megy a vonat és a lapokat kiolvastam. Csinos, barna asszony és kissé kövéres úr és Bübüke, aki hat éves lehet, de még szoknyában járatják. Odafigyelek.

- Bübüke, mit kell mondani a bácsinak?

- Köszönöm tépen.

- Köszönöd tépen? Jaj, te aranyos! Nézd, kérlek, Aranka, hogy csücsöríti azt a kis száját, mikor azt mondja: tépen! Jaj de édes ez a gyerek. Te!!... Te drágaság.

Aztán.

- Bübüte, tit szejet Bübüte, a nénit, vad a bácit?

Bübüke: A Majiszta nénit.

Mariska néni: Jaj, te mingyárt megeszlek! Méj szejeti Bübüte a Majiszta nénit? Ude azéj, mej az ad neki cutojtát.

Bübüke: Igen.

Mariska néni: Hallod! Azt mondta, igen. Hallottad, hogy mondta?

A bácsi: Hát a bácit nem szejeti a Bübüte? Na, megállj! Moszt haratszit a báci.

A bácsi tényleg haragszik. Durcásan elfordul Bübükétől és az egyik ujját durcásan a szájába dugja. Haragosan néz Bübükére és összecsücsöríti a száját. Bübüke nem bánja. Az asszony könyörögve néz rám, mintegy elképedve, hogy hogy lehet egy gyerek ilyen egy édes. Tényleg, milyen egy édes egy ilyen gyerek. Nem is olyan édes.

Továbbá.

- Bübüte, moszt diditézni teli Bübütének. Ajukálni kell.

Bübüke nyafog, nem akar aludni.

- Bübüte, idenézz, néni, meg báci is ajutál. Idenézz; látod? Neked is muszáj.

Be akarják csapni a gyereket, hátradőlnek, behúnyják a szemüket és úgy tesznek, mintha aludnának. Bübüke figyeli őket, nem merik kinyitni a szemüket. Végre megúnják és tényleg elalusznak. Egyedül maradunk Bübükével. Nagyon unom magam, meg fogok ismerkedni a gyerekkel.

- Bübüte, - kezdem - méjt nem ajutál?

Bübüke felém fordul és mély megvetéssel néz végig.

- Nevem Réz Jeromos - mondja Bübüke hidegen és határozottan. - Az úrnak nem vagyok Bübüke. Ezeknek az vagyok, szegényeknek, mert rokoni viszony köt hozzájuk és el kell néznem a gyengeségüket. Részint belátásból, mert ők azt hiszik, hogy nagyon kedvesek, amikor így gügyögnek nekem és nincs szívem hozzá, hogy kiábrándítsam őket, részint pedig számításból, mert néhány évig náluk leszek most, ők gondoskodnak rólam és mondhatom, így kényelmesebb nekem, mintha magamnak kellene megkeresni a kenyeremet, felnőtt gyanánt. Ezzel szemben én tartozom nekik kedvesnek és bájosnak és gyermetegnek lenni. Ők például azt mondják nekem: »Bübüte«, mire én selypítve felelek nekik, mert ez nekik örömet okoz, úgy látszik, hogy a pénzükért joguk van hozzá, hogy úgy mulassanak, ahogy ők tudnak. Ezek társadalmi félszegségek uram és én alkalmazkodom és kiváncsian kérdezősködöm és csudálkozom, mikor mindenféle butaságokat mondanak nekem a vasútról, meg a madarakról és úgy teszek, mintha ők nagyon imponálnának nekem, hogy mindent tudnak és én semmit se tudok. Alkalmazkodom, de higyje el, nehezemre esik sokszor.

- Uram, igazán sajnálom önt.

- Ne sajnáljon. Ha felnövök, nekem is lesz gyerekem és gügyögve fogok beszélni vele és tanítani fogom és imponálni fogok neki és az szót fogad nekem. Az emberek, ha idősebbek lesznek és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót. De most ne zavarjon, gondolkodom.

Forrás: Karinthy Frigyes: Új görbe tükör - Gyűjteményes kiadás
(http://mek.oszk.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Azt álmodtam
  2022-08-29 03:40:29, hétfő
 
 


Azt álmodtam, hogy két macska
voltam és játszottam egymással."

(Karinthy Frigyes)
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy Frigyes - Az emberke tragédiája
  2022-06-01 13:01:32, szerda
 
 


Az emberke tragédiája

[Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról és
Luci Ferkóról a versikéket irta KARINTHY FRICIKE]
/ részlet /

Második szín

Ádámka, meg Évike
Édenkertnek végibe
Hancuroztak, ittak, ettek,
Állatokkal verekedtek.

Ádámka nem akart menni
Évikével almát enni.
Évi mondta: ne légy fád,
Láttam két szép almafát.

Angyalka jött, nagyon mérges,
Vigyázz, az az alma férges!
Istenke se akarja,
Hasacskátok csikarja.

Luci Ferkó rossz kölök,
Éppen arra lődörög,
Juszt is, mondta: egyetek,
Tömjétek meg begyetek.

No most tele van a bendő,
Itt a bűn, az eredendő.
Mars ki innen, istenvertek!
Bezárjuk az Édenkertet.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
A lélek egy pici ember
  2022-03-13 19:11:22, vasárnap
 
 


A lélek egy pici ember, aki az emberi testben szaladgál - akkora, mint a hüvelykujjam. Néha a gyomorban van, néha felszalad a fejbe -, előrejön, beül a szemekbe, vagy hátul, a nyúltagyvelő puha párnájára lefekszik. Néha a torokban szorul meg, s onnan beszél - néha a kezekbe szalad. Nem tud jól beszélni emberi nyelven, dadogva vonaglik, s nyugtalanul rázza kényelmetlen börtönét. De ahol befészkelte magát: legyen az kő vagy ember, annak a tárgynak mozdulnia kell."

Karinthy Frigyes
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Szeresd velem Karinthy Frigyest
  2021-04-12 18:27:41, hétfő
 
 


Karinthy Frigyes: Zivatar 1927. április 2. délután

Tavaszi felhők közt hirtelenül
Megvillant valami - cikázó harangnyelv
S a fekete ég vészharangja megkondult félperccel utána.
Egyet ütött csak
És egyet dobbant rá válaszul lélekharangom:
Vészharang, köszönöm, hogy észrevettél!
Égi szikratávíró, köszönöm, hogy szerte küldted süllyedő hajómról a S.O.S.-t!
Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem,
Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki:
Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék.

Író, kritikus, a magyar irodalom legnagyobb humoristája, a művészeti humor nagyágyúja. És költő. A kor talán legeredetibb, legmeglepőbb témavilágú regényírója és novellistája, aki legszebb szépirodalmi műveit versekben írta meg. Egy nagy költő, a Nyugat nagyjaival egyenrangú költő, aki egész életében mindössze két vékonyka kötet költeményt írt, de annál több versparódiával jellemezte írótársait és az irodalomtörténetet.
Április elején nemcsak a címe miatt időszerű a Zivatar 1927. április 2. délután című vers, hanem tavaszi hangulata és kérdésfelvetése miatt is. A magány, kiútkeresés, fájdalom, kétségek és gyötrődés éppúgy megjelenik a néhány sorban, mint természet játéka.

Kép: nógrádi vár tavaszi viharban




 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy Ferenc: A kerítés
  2021-03-15 14:18:14, hétfő
 
 


Karinthy Ferenc: A kerítés

Kirándulni mentünk, iskolás gyerekek, s egy kerítés mögül hatalmas, foltos vizsla mordult-ugatott ránk. Magas, erős drótkerítés volt, teljes biztonságban érezhettük magunkat. Visszaugattunk hát a kutyára, mi is morogtunk, rúgtuk a kerítést. A vizsla ínyét mutatva vicsorgott, őrjöngött, nyála csurgott, rémítő csaholással neki-nekiugrott a hálónak, szaladt mellettünk vérben forgó szemmel, amerre nevetve elvonultunk.
Aztán egyszerre véget ért a kerítés, semerre sem folytatódott.
Azóta nem uszítok senkit. Minden kerítés véget ér egyszer."

(Az írás Karinthy Ferenc Szabad rablás: karcolatok című, 1983-ban megjelent kötetében olvasható.)


 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Ölelj meg, ha szeretsz.
  2020-11-07 10:43:52, szombat
 
 


Ne mondd, hogy szeretsz.
Ölelj meg, ha szeretsz.

Karinthy Frigyes -Író, költő, műfordító.
(1887. június 25. -1938. augusztus 29.)

Festmény: Márfy Gabriella

 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
Karinthy Frigyes: Mindszenti litánia
  2020-10-31 16:09:54, szombat
 
 


Emlék az, ami itt suhan el velem messze, az éjben
Emlék ez a hajó, emlék a város emlék vagyok én
Elszáll és múlnak az évmilliók s nem lesz pillanat, egy se
Robogó légigép visszarohanó Lethe-hajók
Ablaka mellől lesve ki fekete ködben
Hogy egymást messe mégegyszer szempillantásra a két út
Elvillanva hogy lássalak s te is, és intsünk az ablakon át
Csak ennyit, szervusz, isten veled, isten veled! élet,
Ifjúság, remegő remény, mámor, félszeg, gyönge mosoly
Halk, tehetetlen kis tiltakozás az Éjszaka ellen

Karinthy Frigyes: Mindszenti litánia
(részlet)
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Frigyes  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2024.04 2024. Május 2024.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 174 db bejegyzés
e év: 1183 db bejegyzés
Összes: 10323 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 240
  • e Hét: 240
  • e Hónap: 6030
  • e Év: 98918
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.