|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2024-01-07 21:48:22, vasárnap
|
| |
| |
Jékely Zoltán: Fenyőfák tánca, Vízkereszt után
Elnéztem éjnek-évadán
havas szél őket hogy dobálta!
Romos udvar zugában állt a bál,
megúnt fenyőfák kerge tánca.
Három-négy megcsúfolt fenyő
összefogózva hogy bokázott!
A szél, szájában kályhacső,
fel-felhuhogva furulyázott.
Ó, hol a hintó, hol a hintaló,
hol a bohóc, a kismackó alóluk?
Hová tűnt a sok csillogó
arany-ezüst gömböcske róluk?
Járták a szél kedve szerint,
megfosztva minden cicomától,
szemétre hányt örömeink
könyörtelen példázatául.
Az a kis dal, a ringató,
jászol-szalmán álmodtató,
örömhozó dalocska hol van?
(S a hajnalban lopakodó,
mezítláb odasurranó
fiúcska, aki voltam...)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jékely Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-08 22:30:32, hétfő
|
| |
| |
Jékely Zoltán: Aki Szent György napján született
Ezer évig szeretne élni
s e világon mindent szeret,
és mindég csak az emberek,
az emberek az ellenségi.
Gonosz csillagoknak hatalma
küldte égő lelkét bele
s ha jó az alkonyat szele,
szegény mindég szállni akarna.
Van bűne s büntetést nem ismer,
mert minden bűne szertelen,
égből jött: az itéleten
jelen kell hogy legyen az Isten.
Mert ki teremté ily gonosznak,
hogy éjjel jár, mint denevér,
hogy nem kell földi pályabér
s könnyei örömet okoznak?
Ilyen vásottnak ki teremté,
hogy csak forrásvizet szeret,
s ha nincs, bort iszik, ha lehet,
és a szegénységtől sosem fél?
Ezer évig szeretne élni,
s nem fáj, hogy tudja: nem lehet;
pedig az örökéletet
csak mécspislogásnyit reméli.
Üresen kell neki a templom,
csak a koporsók s alakok,
mennyszínü karcsú ablakok,
orgonaszó, sekrestye lim-lom.
Átkozottul s furcsán magányos,
száz ember közt van egyedül,
s ha egyedül van, menekül
a száz közt lelhető magányhoz.
Nem jó, ahol van, messze vágyik,
hol a horizont leborul;
de vágya visszahomorul
s lelkéből egy darab leválik.
Bukdácsol s nem tanul a kárán.
Hol szükség van rá, nincs jelen.
Csak tiblából a végtelen határán,
mint őszi légy az ablaküvegen.
1940
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jékely Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-09 00:19:02, hétfő
|
| |
| |
Jékely Zoltán - Havazás
Hópihék, kavargó, pillanatnyi
emberi sorsok!
Mondjátok, ki boldog
közületek?
Ki földrehull, reátipornak;
az ereszen-maradt:
elolvad.
Felbukkanunk,
kavargunk jobbra-balra,
aztán fejünk a földrehajtva
visszahull újra ki-ki pornak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jékely Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-09 00:16:12, hétfő
|
| |
| |
Jékely Zoltán: Fenyőfák tánca, Vízkereszt után
Elnéztem éjnek-évadán
havas szél őket hogy dobálta!
Romos udvar zugában állt a bál,
megúnt fenyőfák kerge tánca.
Három-négy megcsúfolt fenyő
összefogózva hogy bokázott!
A szél, szájában kályhacső,
fel-felhuhogva furulyázott.
Ó, hol a hintó, hol a hintaló,
hol a bohóc, a kismackó alóluk?
Hová tűnt a sok csillogó
arany-ezüst gömböcske róluk?
Járták a szél kedve szerint,
megfosztva minden cicomától,
szemétre hányt örömeink
könyörtelen példázatául.
Az a kis dal, a ringató,
jászol-szalmán álmodtató,
örömhozó dalocska hol van?
(S a hajnalban lopakodó,
mezítláb odasurranó
fiúcska, aki voltam...)
1970.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jékely Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-27 01:06:00, szerda
|
| |
| |
Orgona-szál remeg a jobbkezemben.
Megszagolom - és szerelmes vagyok,
Szerelmes a legelső szerelembe,
Mely voltaképp soha el sem hagyott.
/Jékely Zoltán/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jékely Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-08 16:03:44, szerda
|
| |
| |
Jékely Zoltán - Nyírfa
Amint a fák között a nyírfa legszebb,
s színe a színek anyja: hófehér,
évszakjaim közül egyik se tetszett
úgy még nekem, ahogyan ez a tél.
S most úgy tűnik: múltam, e hosszu tegnap,
nagy téli nap volt s véget sosem ér;
a nyár csupán két-három szép meleg nap,
a tavasz átsuhamló déli szél...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jékely Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-09 20:35:00, hétfő
|
| |
| |
Jékely Zoltán: Emlékül
Emlékül küldöm neked e kazettát,
belezártam néhány forró napot:
azt kivánom, hogy örvendezve vedd át,
de jól vigyázz, mikor nyitogatod,
el ne illanjon belőle az Emlék:
csillagcsóvák, holdatlan sűrű esték
s a boldog láng, amely égig csapott
még egyszer s tán utolszor a szivemből,
a mágnesség, mely egyet alkotott
kettőnkből -
és a könny, mely a szememből
azért hullt, mert nem leszünk boldogok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jékely Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-10 19:54:34, péntek
|
| |
| |
Jékely Zoltán - Havazás
Hópihék, kavargó, pillanatnyi
emberi sorsok!
Mondjátok, ki boldog
közületek?
Ki földrehull, reátipornak;
az ereszen-maradt:
elolvad.
Felbukkanunk,
kavargunk jobbra-balra,
aztán fejünk a földrehajtva
visszahull újra ki-ki pornak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jékely Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
146 db bejegyzés |
| e év: |
865 db bejegyzés |
| Összes: |
10005 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 121
- e Hét: 638
- e Hónap: 4388
- e Év: 73308
|
|
|
Offline
