|
 1/23 oldal 
|
Bejegyzések száma: 226
|
|
|
|
|
|
2024-09-04 18:12:43, szerda
|
| |
| |
William Blake - Hallottam
Hallottam hajnal óta,
Egy Angyal ezt dalolta:
"Irgalom, Jóság, Béke
A világ menedéke."
Szava a most-kaszált
Széna közt zengve szállt,
Míg a boglyákra mély
Árnyat nem szórt az éj.
S egy Ördög köpködött
Rekettye s lonc között:
"Irgalom nincs, csak ahol
Szegény van és nyomor;
S Jóság se kéne, ha mint
Mi, boldog a föld fia mind."
S lehullt a nap sebesen,
S morcosan nézte a menny.
Súlyos eső szakadt,
Verte a magvakat,
A Kínból nő az Égre
Irgalom, Jóság, Béke.
(Kardos László fordítása)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-04 17:58:24, szerda
|
| |
| |
Marieta Coman - Szeptember
Most szeptember van,
és lehullott egy levél,
úszó és rozsda kecses,
a szomszédos lépcsők alatt,
az ismeretlen földön,
a szerelemről,
édes az érzés.
Az esernyő alatt elrejtenek
a suttogások, amelyeket a szél hordoz,
és az eső a mi tájunk
a kezünk által, amit viszünk,
ezt a szerelmi mítoszt,
szeptember másodika van,
de nem a mi lelkükben.
Szeptember van,
és a naptárból
egyenként esnek el
az évszakok,
érzem az ölelésed,
mint egy hullámot,
mi a neve a nyárnak
a Te visszhangod.
Most szeptember van
és a levelek lebegnek az úton,
minden a színek keringője,
megint szeptember van,
de mi csak mosolygunk,
mert a szerelem
táncolni az esőben is tud ...
fordítás - konsanszky László
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-01 23:06:00, vasárnap
|
| |
| |
Charles- Marie-René Leconted de Lisle
Csillaghullás
Hulljatok, óh lebomlott gyöngyök,
tengerbe, sápadt csillagok.
A láthatáron felhőgyöngyök
és rózsaszínü köd ragyog;
keleten vig szél szárnya zöntyög
vervén az ezer habgöröngyöt,
melyekből élénk fény bugyog.
Hulljatok, halhatatlan gyöngyök,
tengerbe, sápadt csillagok.
Merüljetek az Oceán friss,
rejtelmes habjai alá,
ím a hegyek tömör csucsát is
száz fény-nyil összelukgatá;
nehéz harmaterdőből jönnek,
s ezer zaj, rakétaként könnyed,
felel, mint égi zene rá.
Merüljetek, öntöző könnyek,
rejtelmes Oceán alá.
Fussatok méla égitestek,
még távol paradicsomok!
A hajnal ércszinűre festett
ajkkal az égen mosolyog;
s már puha lángruháját ölti,
s a hablemezt arannyal tölti,
hol ezer smaragd csöpp csorog.
Fussatok lelkek sétaföldi,
még távol paradicsomok!
Szálljatok át az édes éjen,
nyugatnak hallgatag egin.
Közé mohának, lombnak mélyen
a nap égő szemet vet im:
gyors szarvasok ölén a völgynek,
forrást zavarva, most fürödnek,
s ébred az emberzaj megin.
Szálljatok, fehér számüzöttek,
nyugatnak hallgatag egin.
Boldog, ki követ, bús sugárok,
feledést öntő mécsesek!
Boldog, kit a nagy világárok,
miként titeket, eltemet!
A Béke vet ott annak ágyat:
köny, gyűlölet, erőszak, vágyak:
mi ember volt benn: elveszett. -
Adjatok csendetekből, bágyadt,
feledést öntő mécsesek!
Babits Mihály fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-26 18:28:55, hétfő
|
| |
| |
Sok kis apró, törékeny fecske gyülekezik,
ismerős fészkétől bánatos dallal búcsúzik.
Könnyét hullatja, ám lassan felszáll, elvonul
messze-messze délre, szívem féltőn összeszorul.
Jön a sötétség, óvó árnyak szólítgatják,
ezüst Hold, segítsd meg őket, utat világítsál!
Éles, apró szemük égi iránytűt kutat,
alkonykor szinte ólomként a nádasba zuhan.
Ó, drága, arany Napsugár, hozd el a nyarat, ló
meleg, bársony fényeddel csalogasd őket haza...
Gani Zsuzsanna-Vonuló fecskék
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-18 21:47:44, vasárnap
|
| |
| |
Kinyuvadtunk, ugye, Rozi?
Nem kell nekünk kerti mozi,
van itt elég látni való!
Legyünk rántott csirkét faló,
sört kortyoló öreglányok,
ne csak száraz szalmabábok,
akik mindig otthon ülnek,
amíg végleg ki nem hűlnek!
Nem koplalunk, nem fogyózunk,
vígan élünk, ez a dolgunk.
Amíg e föld eltűr minket,
kihasználunk minden kincset,
csak a jóra koncentrálunk,
amíg bírja gyenge lábunk.
Remek fekhely ez a kazal,
itt az ember végighasal,
s lágy szellőtől simogatva,
sörét vígan iszogatja,
s nem gondol az ember másra,
hogyha van egy jó barátja,
aki itt van mindig vele,
s szeretettel tölti tele.
Tudod, Rozi, boldog vagyok!
Nézd csak, a nap nekünk ragyog,
s dalt fütyül egy apró rigó!
Nem kell csak egy laza trikó,
s elnyúlunk a kockás pléden,
ez a rét egy pompás éden.
Hálát adok minden reggel,
nem baj az, ha megöregszel,
ha a szíved ifjú marad -
ne ostorozd sose magad!
Ajkamon halk hálaimák,
gyönyörű vagy, drága világ!
H. Gábor Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-18 21:39:33, vasárnap
|
| |
| |
Domonkos Jolán - Tikkasztó nyár
Nádas vizéből vadkacsa rebben,
zajt csap a szárnya csendes berekben.
Tikkaszt a hőség, szomjas az erdő,
távolban szőkül a rét s a mező.
Esőt sóvárog a fülledt nyárban
kiégett szántón minden barázda.
Egy kóbor szellő hoz végül enyhet,
pár bárányfelhőt összeterelget,
pőrére tépáz kiszáradt kórót,
szétzilál száraz, recés fűcsomót.
Az esti égbolt villámot dobál,
s esőcseppgyöngytől nemesül a táj.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-18 20:12:50, vasárnap
|
| |
| |
F. Bozó Éva - Jó a szilvafának!
Gyümölcse, nemes.
Élvezhető.
Teszi dolgát.
Gyümölcsöt érlel.
Esznek róla.
A maradékból
lekvárt főznek.
Nem él hiába.
Évente
megbizonyosodik felőle.
Jó, a SZILVAFÁNAK!
Pécel. 2007. augusztus.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-17 16:54:00, szombat
|
| |
| |
Szűcs Judit - Egy fa vallomása
Általam,
s belőlem lett,
A ringató bölcsőd,
s a fekhelyed,
Épülő - szépülő házad,
az erős gerendád,
S a gyermeki játékod,
a gyönyörű fa hintád.
S vagyok,
az ülő díszes kényelmed,
Ágyadnak íves kerete,
az álmaid őrzője.
A könyököd támasza,
az elmondott imáid felett.
S a hideg éjszakában,
a szobád melege.
Zöldellő koronám,
a hőségben, hűs árnyékot adok,
Kertedben a gyümölcsöd,
s virágod vagyok.
Könyveid lapjai,
a bejegyzett titkodon,
Bennem találod, az őseid emlékét,
a meglévő tudásod.
Ágaim, az égre tekint,
s védem a madarak fészkeit,
Gyökerem, a föld alatt,
a tápláló talajába kapaszkodik, -de
Te ember,
ki a hála helyett, - most mégis,
Újra csapásra készen,
felém emeled ártó kezed.
Szomjazom, de nagyon,
a szárazság mardos,
Lángolva felemészt,
a tűző nap nyaldos.
Kérlek, ismerd fel, hogy óvnod kell, s védelmezz!
Ajándékom, az éltető levegőm,
soha ne felejtsd ezt!
S ha majd homlokon csókol a halál,
velem hamvadsz el,
Kísérem az utolsó utadat,
s fejfád is én leszek -melyen,
A nevedet a rám vésett betűit,
magamon viselem,
Még holtadon is - ott is,
hűséggel.
Ne várd, hogy lehulljon,
a világ összes fájáról, - az utolsó levél,
Ne pusztítsd, az élet fáját,
halld meg, egy fa imáját- könyörület.
Kérlek, ismerd fel, hogy óvnod kell, - védelmezz!
Ajándékod vagyok,
az éltető levegőd,
hát lélegezz!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-08-02 22:34:10, péntek
|
| |
| |
Nyári asszonyok
Az ötvenes nőknek jól áll a nyár,
mikor fehér és vízkék lent viselnek,
nem rejtőznek dús szövetek mögé,
s mint a nyári fák, könnyűek lesznek.
Én nyári asszony szeretnék majd lenni,
nem túl sok és nem túl kevés,
erős, tiszta illatú, repülni szabad,
és lágy, mint a finom lenszövés.
Gertheis Veronika
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/23 oldal
|
Bejegyzések száma: 226
|
|
|
|
2025. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
105 db bejegyzés |
| e év: |
630 db bejegyzés |
| Összes: |
12462 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 92
- e Hét: 1081
- e Hónap: 20804
- e Év: 109763
|
|
|
Offline
