|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2023-12-19 01:14:00, kedd
|
| |
| |
Juhász Ferenc : Látomásokkal áldott életem
Csodák, csodák és látomások,
vad vijjogások, zokogások!
Csodák, csodák, csodák ömölnek
két szememből, mint a könnyek.
Világot-rázó szél nyöszörög
csontvázam pillérei között.
A hús lombjait szüntelen rázza
a létezés lázas látomása.
Szívemet sárkány-foggal rágja
az elmúlás szörnyű csodája.
Halántékomban tűz dörömböl,
kiszakadna a vérkörömből,
ráomlana az éjszakára,
mint a csillagok vér-szakálla.
Tarkómban milliárd meteor hemzseg,
fém-ruhás seregek nyüzsögnek,
sisakos főkkel, vértezett lovakkal,
világ-újító akarattal.
Kínok kopár szikláit érzem,
virágja itt-ott a szemérem,
könny rezeg sóhaj növényi szárán,
átok énekem sebzett Jób-száján.
Pedig nem vágytam látomásra,
csak a magányra, soha másra.
Vágytam egyszerű, tiszta hitre,
ami az embert megsegítse.
Kifakadni, mint a virágok
és meghalni, mint a virágok.
Osztani magamat meg mással,
nem fölperzselni a látomással.
Élni derűsen a fényben
és becsukódni észrevétlen.
Szólni egyszerű, tiszta szókat,
elsiratni az elmúlókat,
ujjongani a születőket,
fagytól óvni a növekedőket,
lenni kosara piros, vak kölyöknek,
szalma-háza a kamasz-rózsatőknek.
Csak úgy, mint az én jó apám volt,
aki maga a tisztaság volt,
a fizetést mindig haza adta
és volt egy ünneplő kalapja,
amíg a februári este
kezét a mellére szögezte,
orrát a halál kihegyezte,
mint a ceruzát ő, ha elment Pestre.
Volt tiszta könnycsepp, szelíd óhaj,
míg fölitatta a tüdőbaj.
De háborgok, akár a tenger
zöld nyála szikla-bálványokra fölver.
Mélyében látomások nyílnak,
foszforos-csodái a kínnak,
fényt-virágzó szörnyű-szépek,
lomha cápa-libbenések,
remegő, puha bánat-erdők,
világító kék álom-ernyők.
De szorítanak nagy adók,
tejútak kígyó-csontváza lóg
robbanva, derengve a szívemben,
kásásodva és ércesebben.
És téged tudnak csak áldani
végzetem arany-szárnyai,
szíved körül a fogsorom,
mint bárányba vájt saskarom,
ki úgy viseled e csodát,
mint a tüzes vaskoronát,
mint láva-ömlést gyönge völgy,
te izzó asszony-Dózsa György!
Ki sorsodon úgy cipeled
vadló-sörényű fejemet,
mint viaszrózsát a csiga,
rajtunk mélytenger-éjszaka,
a csillag-rojtos homlokot,
s ujjaiddal elsimítod
a duzzadt, égő éveket,
mint nagyanyám a mirigyeket.
Kin átzúg ez a csoda-zavar,
mint kerten a nyári vihar,
ki ember-módra elviseled
látomásokkal áldott életemet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Juhász Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-12 00:30:01, vasárnap
|
| |
| |
Juhász Ferenc: A kertekre leszállt a dér
A kertekre leszállt a dér,
kékülten pereg a levél,
rozsdásra váltak a rétek,
üres a madárfészek.
Lassú, nehéz felhők jönnek,
és megcsapkodják a földet,
s ha a hűs felhők elfogynak,
a sárban barmok tocsognak.
Nézd, ez az ősz. De jön a tél.
Hulló tollától a föld fehér.
Hártyás a víz, ez már a jég.
Kék füst száll, csöndes a vidék.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Juhász Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-22 12:21:56, hétfő
|
| |
| |
Juhász Ferenc: A csönd virága
A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel
ne sikolts ne sikolts ne törj meg engem a szemeddel
ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel
száradok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel
Mint a polip karjai idegeim a nyálas űrbe kinyúlnak
csillag-halacskákra tekerődnek forró vérüktől ittasulnak
Nyálkás zöld szem vagyok tengelyen forgó szenvedéseim kigyúlnak
emelj ki mélyeimből üveges-közönyömtől ragadozó-álcámtól szabaduljak
egy szarvast hallottam énekelni vándoroljunk arra a tájra
ott csöndből vannak a levelek a némaság fái felszöknek sudárra
ott piros madarak virágzanak ődöng a szelídség őzsutája
kihajt szívedből a szívem holdfényben nyit a csönd virága
A fájdalmas bánattól, a nyomában járó haláltól jut el a vágyott lét kimondásához. A vers gyönyörű, mert benne van az emberi élet gyötrelme és vágya a harmóniára, már- már az édeni állapotokra! A vers képei csodálatosak: hol megrendítenek, hol fölemelnek.
Milyen nagyívű vers! . Mindig nagyon különlegesen, sejtelmes és nagyhatású képekkel alkotta újra a világot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Juhász Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-22 11:41:00, hétfő
|
| |
| |
Nem az évek teszik az ifjúságot:
a tizenhat, a húsz, a huszonhat!
Az ifjúság selyemszövésű báb volt,
rostjai oszladoznak.
Hernyó, vagy lepke? Hímes virágú?
Mi vagyok hát, hogy fényre értem?
Rágcsáló csak, vagy könnyű szárnyú
futó lepke? Mi hát az érdem?
A felelősség, mi a koponyagömbből
a szívig borzong és kering:
mint dióbélből, a velőből
a hullámzó borda-ágakig ring.
Nem! Nem az évek! A felelősség
szól a gyerekre: ez férfi immár!
A valóság választja ki hősét:
s egy perc alatt férfi-úton jár.
De úgy élj, hogy nem mindegy neked se,
se a világnak, ha nyomorgat
majd a halál: bűzös zsír föccsen belőled,
vagy szárnyadról ujján aranypor marad."
(Juhász Ferenc)
94 éves lenne ma. Mennyit adott, atyaég. Nemcsak nekünk, a családjának, de mindenkinek, aki olvassa verseit. A legfontosabb tanításokat mindig ő adta, ez a csodás mosoly és élet pedig mindig itt van velünk, bennünk. Aranypor marad utána, végtelen.
Szeretlek. " (Juhász Anna)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Juhász Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-24 21:02:54, kedd
|
| |
| |
Juhász Ferenc - Esti könyörgés
Mielőtt létem abbahagy
mágnes-csókommal ráragad
hűségem, s nézzek prizma-süveg
rózsákkal, mint a kékzománc legyek.
Mert élni, élni, élni jó!
Hömpölyögni, mint a folyó,
zöld lázzal nőni, mint a fű,
a teremtés-tekintetű.
Zokogni, mint a szomjúság,
nyögni, mint a télfújta fák
agancs-ablakain a fény-dolog:
a celofán-szél zúz, átzuhog."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Juhász Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-27 19:48:36, szerda
|
| |
| |
Juhász Ferenc - Tulipán-vers Katinak
Te nem lehetsz már egyedűl!
Szívem sorsodban elmerűl.
Zöld száron dereng a piros öröm.
Üget a piros csikó: szívem:
lovasa csöngettyűs hitem!
A
csillag-lovas én vagyok,
énekelek és lángolok.
A csöndedet összetöröm!
Én!
Én!
Sorsod sorsomnak köszönöm!
És nem leszel már egyedűl,
hiszen a Mindenség hegedűl,
aranyvonóval húzza azt
a gyász-éjre virradt tavaszt.
Bánat már nem rág!
Ó
Ég a boldogság!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Juhász Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-20 20:21:30, szerda
|
| |
| |
Juhász Ferenc : Húsz éves voltál
Húsz éves voltál, most alig
két éve volt,
hogy a szerelem, mint lomb a patakra,
föléd hajolt.
Meglátta benned tündöklő arcát,
üszkét a nap.
Úgy verted vissza, mint a lélek harcát
esendő szavak.
Elfújta volna lámpását a nap is,
nem lehetett!
Tündökletes-szép fénnyel koszorúzta
a fejedet.
Pihéivel futkosva-szállva,
zölden a rét,
telt örömével hogy szállt fölöttünk!
S a gyapjas ég!
Kiderült-beborúlt arcod, szíved.
Gyötrelem-öröm
vívódtak benned. Verejték hamva lepett
meg, s a közöny.
Mellettünk a rozs ringatta fejét,
tajték-ezüst.
Az úton villanó-combú lovak röpültek,
s a pata-füst.
Mint záporverte táj, zengett tested.
A szerelem!
Karjaid, mint pihés virágszárak
vergődtek szüntelen.
A gyűrt füvek között, akkor,
mint csata után,
reszketett-csillant piros harmat.
Könny is talán!
Piros szoknyádat elrendezted, aztán
mentél a réten át.
Vissza se nézel. De mégis, megállsz, intesz
és mész tovább.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Juhász Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-12 11:36:03, péntek
|
| |
| |
Juhász Ferenc : A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a hang, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagára várt még...
lassan, tompán, mélyéből remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások...
Én nem kutattalak, mint csillagász az égen
egy új csillagot.
Matematikával, képlettel, logikával
számítva ki, hogy másutt sehol, csak ott lehetsz,
csak ott vagy, ott, az idők kezdetétől,
társak között, még láthatatlanul.
Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt...
És mégis éreztelek, és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak,
de még csak reszketés, sejtelem
voltál te is, voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez az értelem kevés,
és nem oly céltudatos a megismerés, az elhatározás,
mint az órával mérhető idő,
s az órával mérhető elektromosság.
És mégis tudtalak,
fölfogtalak és vártalak,
tudtalak léttelenül,
mert kezdetben közös volt minden elem,
mert kezdetben én is a csönd virága voltam,
mert kezdetben Te is a csönd virága voltál,
kezdetben csak a vágy volt,
ahonnan fölszabadultál...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Juhász Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-07 20:17:03, szombat
|
| |
| |
"Levetkőzöm. Sorsod őrzöm Mellédbújok.
Mellédbújok az ágyba. Mellédbújok a hajnali ágyba.
Veled vagyok. Velem vagy. Szeretlek. Nem vagy árva.
Szívdobogásod testemmel látom. Mint az ezüstfénypárás
rózsaszín sivatagi tájon az isteni-lábnyom, amit néztem
kétezer évbe visszamerengve, mint sivatag-rózsaporban
a fénykristálytócsa Jézus-lábnyom:
sugárzik pontos szívverésed. Boldogságod és szenvedésed."
Juhász Ferenc: Siratófal (részlet)
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett,
kétszeres Kossuth- és József Attila-díjas költő,
szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
(1928. augusztus 16. - 2015. december 2.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: J Juhász Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2024. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
61 db bejegyzés |
| e év: |
2551 db bejegyzés |
| Összes: |
11687 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 257
- e Hét: 4960
- e Hónap: 17175
- e Év: 237995
|
|
|
Online
