Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Bánki Éva - Ráktérítő
  2023-11-14 01:06:08, kedd
 
 


Bánki Éva - Ráktérítő

Ezt a nagy kétségbeesés idején írtam.
(A Kalligramban jelent meg.)

Fekete könnyeket sír a szomorúság,
befed mindent. Aztán új folyammedret váj.
A Tisza kínjában megfordul, a Duna,
hatalmas paripa, visszahőköl. Irányt váltanak
Európa folyói, rohannak fejvesztve az óceán felé.

Szaladjatok, folyók! Fussatok, szelek!
Beteg vagyok, ne érjetek hozzám, gyerekek!
Meneküljetek!
Mindennap fekete könnyeket sírok,
mert könnyen tehetem. Keveset iszom,
keveset eszem. Alvilági folyók táplálnak.
Ti nem látjátok, én érzem: nedves a talpam,
mintha mocsárban cuppognék éjszaka.
De fénymorzsákkal, fénykortyokkal
gyógyítom magam. Hogy meg ne szokjam
a sötétséget

(Évát, verseit, írásait interneten keresztül ismertem és szerettem meg. Apró utalásokból rövid időn belül rájöttem, h nagy a baj. Tudtam, van egy kislánya. Ismeretségünk nem olyan szoros, h bármit is kérdezhettem volna tőle, de szívem minden melegével aggódtam érte és kívántam a teljes felépülését. Éva harcos nő és győzött, én meg nagyon örülök neki.
 
 
0 komment , kategória:  Bánki Éva  
Bánki Éva - Falánkság
  2023-10-11 01:36:28, szerda
 
 


Falánkság

Harapom a mérföldeket a levegőben.
Éhes vagyok. Utazom. Még azt a kis szigetet
befalom. Gótika? Art? Világhíres? Ide vele!
Leöblítem egy kis tengervízzel.
Évszázadok a bendőmben.
Régi mérgek. Rímek. Jambusok.
Spondeusok. Trocheogrammák.
Tudós daktiloszkópusok.
De csak akkora sírom lesz,
mint akárkinek.

Bánki Éva

Megj.
Bruegel erősen szatirikus témájú festményen örökítette meg a falánkság bűnét, az elsősorban orális élvezetek paradicsoma utáni sóvárgást Cockaigne (elképzelt) országa iránt. Ez az óhaj sok egyéb "földi gyönyörűséggel" terhelten ma is jelen van. Hajaj...
Bekelebezni a világot! Az ember hiábavaló haszontalanságainak egyike.
B.É.
 
 
0 komment , kategória:  Bánki Éva  
Bármiről ír, szeretettel olvasom.
  2023-06-02 05:35:20, péntek
 
 


(Kis bevezetés a történelemtudományba) (Kötetnyitó vers)
Ahogy a dolgok
AZ 1239-BEN PARTOT ÉRT MAJA EXPEDÍCIÓ

A Szél istennője, a Hatalmas
küldött minket Tulum városából.
Menjetek, Tulum katonái!
Menjetek, ne késlekedjetek!
Vegyétek birtokba nevemben a tengert!

A Szél istennője hatalmas - Úrnő is,
Úr is egyszerre. Kedves szolgáit ölében ringatja,
de a rosszakat, az engedetleneket megkorbácsolja.
Negyvenkét napig űzött a nagy Úrnő a tengeren minket.
Huszonegy katonánk fogait kitépte,
és utána kacagva a tengerbe veszejtette őket.
De dühét megzabolázta,
négyünknek megkegyelmezett.

A partot, ahova az Istennő kivetett minket,
tudatlan barmok lakják, akik a vidéket
Portugáliának hívják. A földjük silány és köves.
Apró magvakból sütik a kenyerüket,
és folyton éhesek. Állatok húsával és tejével
laknak jól, mindennap barmok húsától bűzlenek.
Lehet, hogy ezért ilyen tudatlanok és könyörtelenek.
Fényes tollak helyett koszos rongyokat viselnek.
Elátkozott, szomorú lények:
a szépségtől is, a pompától is rettegnek.

Olyan barbár vidék ez,
hogy még isteneik sincsenek.
Néhányuknak a szeme kék,
mintha a halálból tértek volna vissza.
Vannak hatalmas tornyaik: de ők csak
önmagukat imádják a templomaikban.
A csillagok csálén állnak a fejük felett,
mert nincsenek bölcseik, akik megszámolnák őket.

Hát csoda-e, hogy a nyelvük is rendetlen, idomtalan?
Hogy azt sem tudják, ki kormányozza a csillagokat?
Hogy nem is sejtik, mi történik velük ezer év múlva?

Rendetlen és idomtalan a járásuk is.
Ráadásul folyton fintorognak, mintha az apró,
gonosz arcukban nem lenne elég hely a szájuknak.

Tulum királya nevében
birtokba vettük ezt a szomorú, ködös partszakaszt.
És kértük a Szél istennőjét,
kegyelmezzen a tudatlanoknak.

Most viszont vissza kell térnem a királyomhoz,
és beszámolni arról, hogy valóban élnek
emberhez hasonló lények a túlparton.

De nekünk, Tulum fiainak
nincs tőlük semmi félnivalónk.
 
 
0 komment , kategória:  Bánki Éva  
Bánki Éva írása
  2023-04-30 00:31:32, vasárnap
 
 


Ragyamalac

Pár hónapja találkoztam egy régi betegtársammal a villamoson. Hogy vagy, kérdeztem volna tőle... De szerencsére nem kérdeztem, láttam, hogy rosszul van. Szép arca szinte áttetsző volt a betegségtől. Az a legrosszabb, mondta, hogy egyetlen életünk van, és azt sem tudjuk kijavítani. Engem ragyamalacnak csúfoltak az általánosban -- most mondd meg! Nekik nincs módjuk visszavonni, nekem nincs módom megbocsátani. Minden úgy marad, ahogy tettük. Rosszul. A legjelentéktelenebb dolgok is.
(Most hallom, hogy Ildi -- nevezzük így -- meghalt. Akkor is nagyon sajnálnám, ha nem jelentettek volna sokat a mondatai. De sokat jelentettek. Ez a ragyamalac-dolog is.)
A mi kultúránkban nincs tiszta lap. A Jóisten sem tudja eltörölni a múltat. Csak esetleg eltekint a rossztól vagy éppen megbocsátja. Amíg Ildivel nem beszéltem, ezt nem is tartottam rossznak. Ez a ragyamalac viszont elgondolkodtat. Az ilyen jelentéktelennek tűnő, mégis halálos kis gonoszságokkal mi lesz? Röpködnek utánunk a levegőben, mint valami halhatatlan és megzabolázhatatlan vírusok?
Egy kicsit túl sok van manapság belőlük. És legalább annyi adatna meg nekünk, hogy ezeket végérvényesen eltöröljük.
 
 
0 komment , kategória:  Bánki Éva  
A lelkek körforgása mindig ott kísért a misztikában
  2023-02-21 00:45:27, kedd
 
 


Bánki Éva - Milyen is a lélek?

A középkorban legtöbbször lélek-zetként, amolyan könnyen rebbenő párafelhőként ábrázolták. Innen ered talán az aura fogalma is. A trubadúroknál a hölgyet a "l'aura doussa", a láthatatlan, mégis érzékelhető, sőt ellenállhatatlanul kellemes tavaszi szellő helyettesíti a tavaszi nyitóképekben. (Nemcsak az "aura" fogalma ered innen, hanem a női név, a Petrarca által elterjesztett Laura is.) Ez a lelket a széllel, a párával azonosító képzet egészen váratlan helyeken bukkan elő a XX-XXI. században. A Verhovina madaraiban (Bodor Ádám) a Szent Vaneliza kápolnában ilyennek tűnnek a villámsújtotta gyerekek:
"A hét gyermek a kőpadlón feküdt, messziről látszott, hogy nincs bennük élet. A csenevész, mozdulatlan testek körül már temetőbogarak futkostak. Ha félig nyitott szájuk előtt még remegett is volna valami kis fehér párafoszlány, az csak a távozó lélek lehetett, mert odabenn a vértelen ajkak mögött már a túlvilág örök éjszakája sötétlett. "
Bodornál más helyeken is párafoszlányként jelenik meg a "távozó lélek". (Tarnál pedig lassan elfolyó, kiürülő alkoholként, "cefreként" -- igaz, ez egészen más regiszter, de a két képzet közt van hasonlóság.)
Ritkább, mikor a haldokló testéből távozó újszülöttként jelenítik meg a lelket. El Greco Orgaz gróf temetése c. festményén is lehet látni a halottból "távozó" kisbabát. Ez a XV. századi ábrázolás talán még látványosabb. A test halála a lélek (újjá)születése. A halál egyenlő a születéssel. Ez a képzet -- bármilyen megragadó, sőt vigasztaló is -- már közel áll a lélekvándorláshoz. Meglehet, ezért sem terjedhetett el.

én úgy látom, a lélek már teljesen "passzé". Se a filozófia, se az irodalomtudomány nem használja. Maga a "lélektan" szó is totálisan idejétmúlt. Szelényi Anna, én úgy látom, a lélekvándorlás nem fér össze a zsidó-keresztény hagyománnyal. Hiszen ha van lélekvándorlás, hol marad az én, az egyéni sors kitüntetett szerepe, a tetteinkért való örökös felelősség? Hogy a predestinációról már ne is beszéljünk... De azért a lelkek körforgása mindig ott kísért a misztikában. És ha jól tudom, a Kabbalában is. Engem az döbbent meg, hogy egyházi tárgyú, vallásos műalkotásokban is megjelenik. És nem akárhol, nem is akármikor. A spanyol inkvizíció árnyékában (El Greco.)
 
 
0 komment , kategória:  Bánki Éva  
Ha szeretsz, csendben érkezel
  2023-01-08 00:35:24, vasárnap
 
 


Bánki Éva - Téli vendég

Ha szeretsz,
csendben érkezel.

Kikötöd a lovadat, és feltűnés nélkül,
lábujjhegyen osonsz a szobádba.
Nem zörögsz, nem csattogsz, nem feleselsz.
Nem mondogatod, hogy üzenetet hoztál.
És nem, nem zajongsz semmiért sem.
Nem mentegetőzöl. Nem mesélgetsz,
hogy álmodtál rólam, hogy az adósom vagy,
csak hagyod, hogy az ajtószárnyak becsukódjanak.
Mint a hóesés. Lassan, méltósággal. Tudom,
hogy közben mégis el akarnád mondani. Hogy
ugyanúgy, mint mások. Hogy te mégis.

Ám hidd el,
nekem minden vendégem különleges.
 
 
0 komment , kategória:  Bánki Éva  
Bánki Éva - Confiteor
  2022-12-03 09:21:02, szombat
 
 


Bánki Éva - Confiteor

De hát olyan vagyok,
mint a többiek. Semmilyen.
Hús, vér, idegek. Sok-sok sértés.
Vesztett háborúk, keserű szerelmek.
Reggel húst eszek, ebédre főzeléket,
este gyümölcsöket - halottakkal lakok jól,
tehetetlen, puha, könnyen lebomló testekkel.
És csak álmomban gyilkolok. Többször,
néha ugyanazt az embert. Megrágom, taposom,
kifacsarom, összetöröm. Sokszor magam is
összezúzott tagokkal ébredek. Mert éjszaka
rám vadásznak a barátaim,
érzem.
De nincs mit meggyónnom.
Ez fáj legjobban nekem.
 
 
0 komment , kategória:  Bánki Éva  
A szél megelevenít, akár az értelem.
  2022-12-02 19:00:26, péntek
 
 


Bánki Éva - A szél ötven árnyalata

Kicsit már meguntam
anyáim-nagyanyáim-dédanyáim titkait.
Nézzünk fel a férfiakra, hogy lenézhessük őket!
Fel-le, fel-le, fel-le, fel-le, fel-le, fel-le!
Én csak nézni szeretek.

Kislány koromban a szelek színét is láttam.
Az őszi bíborszél karjába vett,
a türkiz megrángatta a hajamat és a szoknyámat,
a sárkánypikkelyes szél augusztus végén támadt,
megtöltötte a testem forrósággal, magabiztossággal.

A szelek ma is a hőseim.
Nem hordanak kitüntetéseket.
Nincs fokozatuk, útlevelük, tekintélyük.
Ahogy nincs ruhájuk, nevük, címük.
Erejük van.

A szél megelevenít, akár az értelem.

Egyszer aztán feljutok egy óriási torony tetejére.
Mindig csak fel. Fel-fel-fel-fel-fel-fel-fel!
Megkapaszkodom a türkiz szél kezében.
Rátámaszkodom a bíbor szél erejére.
És zuhanás közben érzem, hogy az arany szél
megtölt boldogsággal és reménnyel.
Soha nem érek földet.

Még nem próbáltam. De.
Így lesz.
 
 
0 komment , kategória:  Bánki Éva  
Bánki Éva – Majdnem
  2022-10-16 22:25:00, vasárnap
 
 


Bánki Éva - Majdnem

Tegnapelőtt megszűnt a valóság.

Véget ért, elhalálozott, vereséget szenvedett.
Nem volt honnan többé rápillantani:
semmivé lett. Egyezzünk ki az alapelvekben!
És olyan szépen meg- és kiegyeztünk
hogy nem maradtak többé biztos pontok,
ahonnan magunkkal szembenézve,
mérhetnénk az éjszakát, a vaksötétet.
Mint gazda a gyümölcsöskertet -
mint birtokát a tulajdonosa.
De nincs már fekete-fehér.
Csak villanyfénnyel szennyezett levegő,
szürkén gomolygó soha-idő. Kontextus.
Ősmaszlag. Benne van minden. Vagy mégsem?
A valóság attól valóság, hogy rápillantunk valahonnan.
De nincs honnan. Szeretlek, anyu. Szeretlek, apu.
Akárki vagy. Minden hely egyforma. És minden vallás.
A legnagyobb félelmem, hogy Isten mégis létezik,
és ezt a sok köntörfalazást egyszer majd zokon veszi.
Bár ebben a lassan fövő maszlagban félni sem lehet.
Csak aggódni. Hogy a végén még kiderül,
van lelkem is. Egy sehova nem illő,
engedetlen részem - mintha lenyeltem volna
egy fehér vászonzsebkendőt, és az orvosok
most találgatják, mi az a fehér, elmosódó folt
a röntgenképemen. Bevallom, nem tudom.
Néha úgy érzem magam, mint egy afrikai törzs
utolsó túlélője, akinek a nyelvét nem beszéli senki,
és azt sem tudom, én magam beszélem-e.
De mi van, ha egyszer elkapnak és megállapítják,
hogy. Van bennem egy biztos pont.

No, tessék! Egy zavart nő a hasában
egy meg nem született kisgyerekkel,
amit ő botor módon léleknek nevez...

De ha sehogy sincs sehogy,
és ez az egyetlen pont sem biztos,
akkor mitől vagyok valóságos,
kérdezem.
 
 
0 komment , kategória:  Bánki Éva  
Bánki Éva – Beszélgetés a csillaghírnökkel
  2022-09-04 17:00:10, vasárnap
 
 


Bánki Éva - Beszélgetés a csillaghírnökkel

Egyszer Johannes Keplert,
a véges és végtelen idők,
a szférák mérnökét kérdeztem,
mennyi időm van még hátra,
melyik aszcendensem hoz rám bajt.
Dissertatio cum nuncio sidereo.
Kalkuláljuk ki a szerencsémet!

A mester azt mondta,
gyenge a szeme, és már nincs távcsöve.
És már régóta nem is a csillagok érdeklik,
hanem a hópelyhek.
Hogy mért különböznek mind,
ha egyformák is lehetnének.
Milliárd és milliárd hópehely.

Akkor nagyon haragudtam rá.
Ma már úgy hiszem, megfelelt nekem.
 
 
0 komment , kategória:  Bánki Éva  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2024.04 2024. Május 2024.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 173 db bejegyzés
e év: 1182 db bejegyzés
Összes: 10322 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 251
  • e Hét: 1479
  • e Hónap: 5319
  • e Év: 98207
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.