Belépés
foldinefehereva.blog.xfree.hu
Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes. földes éva
2010.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 263 
Elmúlt szerelem
  2021-05-13 22:52:54, csütörtök
 
 


Lupták Gyula
Elmúlt szerelem

Mikor megláttad Őt csillag gyúlt az égen,
háborgó lelked lángoló izzó éden,
érzed mint feszít és tépdes e zivatar,
már kipattant a szikra, ez mindent felkavar.

Forr a véred, csak Őt érzed, csak Őt kéred,
álmodban is csak Őt nézed, csak Őt félted.
Mindaz mit megtennél érte odaadod,
leges legszebb bókjaiddal elhalmozod.

De ha illan a láng, a fájdalom nyila bánt,
s ha az égen szinte már csak hulló csillag szánt,
elszorult torokkal könnyes szemmel állsz,
emlékek gyöngyeit szedegetve csak Őrá vársz.

Ő volt az első, kit igazán szerettél,
az első érzés mit sohasem felednél,
míg élsz, s talán túl azon is ha elkísér,
Ő mindig veled marad, bárhol is legyél.
 
 
0 komment , kategória:  Mai költők versei  
Virágok virága
  2021-05-12 18:48:36, szerda
 
 


"Nevesd tele hittel
Szomorú szívünket,
Hadd érezzük újra,
Hogy az élet lüktet...
S boldog magyarokká
Gyógyíts meg bennünket."

Gyökössy Endre:
Virágok virága

Virágok virága,
Akácfa virága,
Nekem mindig kedves,
Nekem mindig drága.
Borulj friss-fehéren
Az egész világra!

Szórd be illatoddal!
A sok magyar házat,
Honnan az örömet
Elűzte a bánat,
Hol már a tűrésben
Fáradt az alázat.

Nevesd tele hittel
Szomorú szívünket,
Hadd érezzük újra,
Hogy az élet lüktet...
S boldog magyarokká
Gyógyíts meg bennünket.
 
 
0 komment , kategória:  Mai költők versei  
Mondd
  2021-05-11 18:56:13, kedd
 
 


Sándor Fövényi
Mondd

Mondd, mennyit ér az élete annak,
aki csak üldögél dologtalan,
és több a fény szemében a vaknak,
míg az övében örök éjszaka van.

Mondd mit ér a pénz, ha nincs belőle,
bár ha akad azt is elosztogatod,
léggömböket eregetsz a levegőbe,
és évek óta úgy kelsz, ez nem a te napod.

Mondd, mit ér a könny, ha nincs gazdája,
hullatod a porba, hogy sarat csinálj,
székláb helyett nyelet faragsz a baltába,
amivel erdőt aratsz, ha ág cibál.

Mondd, mit ér mikor sandán mosolyogsz,
és hazug szavak hagyják el szádat,
tudod szíveden nehéz, nagy kolonc,
mégis szereted szegény hazádat.

Mondd, mit ér az a rohadt, kifolyt vér,
mit borotva csókolt ki karomból,
röhögsz, néhány csöppnyi a pályabér,
ments meg Uram az ilyen vagyontól.

Mondd, miért szaggatom le ruhámat,
esőben táncoló pogány vagyok,
szólni kell, bármi fogja be számat,
de lehet, hogy inkább mutogatok.

Mondd, így fél halottan mennyit érek,
mintha ólomból volna kezem, lábam,
mégis cikázom mint a denevérek,
a rám zuhanó sötét éjszakában.

Mondd, miért kell szeretnem mindenkit,
legyen az gyerek vagy sunyi felnőtt,
az egész életem nem ér ennyit,
csak pár maréknyi megfáradt szellőt.

Mondd, ki akar itt örökké élni,
céltalan sétálni ég és föld között,
tüdőm már nem tud levegőt cserélni,
maradjon bent csend mit a szívem szövött.

Mondd, ezt utoljára kérdem tőled,
valahol odafent vagy-e Istenem,
vérem csorgott, s e megalvadt szőnyeg,
legyen vörös stigma a térdemen.
 
 
0 komment , kategória:  Mai költők versei  
Egy mosoly!
  2021-05-08 22:02:14, szombat
 
 


Nagy Imre
Egy mosoly!

Az egyik jön, a másik megy,
és van, aki Téged kinevet!
Amaz gúnyol, emez kiabál,
s van, ki az életedből kihátrál!

Van, ki látszatra mindig segít,
amíg komoly baj nem közeleg!
Van, ki "gúzsba kötve tehetetlen",
csak egy mosolyt tud küldeni neked!

De félsz, nem tudhatod, a másik
a mosoly mögött mit tartogat!
Megró, összeszid, kritizál,
vagy felemelni akarja arcodat?

Egy-egy mosoly mögött
akár több ezer gondolat!
Száz ki nem mondott szó
és meg nem tett mozdulat!

Így, ha valaki egy mosollyal
ajándékoz meg Tégedet!
Akkor Ő nem "minősít", hanem
a fél életét osztotta meg veled!

Rád néz, tekintetével támogat,
majd az útján továbblépeget!
Szó nélkül, csendben, hisz...
tán másképp nem is lehet!




 
 
0 komment , kategória:  Mai költők versei  
Egy fakuló virág, egy ragasztott váza
  2021-05-08 21:40:37, szombat
 
 


Vágány József
Egy fakuló virág, egy ragasztott váza

ffEgy
hervadó szépség az életem,
egy fakuló virág a polcomon,
már sárguló levelét nézhetem,
vegetál fény nélkül, szárazon.

Még
pompában tehették fel oda,
dús szirmai csodásak voltak,
de gazdája keveset locsolta,
és színei egyre csak koptak.

Most
levelét hullajtja naponta,
egy lekonyult kóróként létezik,
már túl késő ajkamnak sóhaja,
hisz éltető fény nélkül elveszik,

mit
én sem locsoltam gyakorta,
és mások is példámat követték,
csak mindenki odébb pakolta,
míg egy napon vázástól leverték.

Régi
virágváza darabokra hullott,
szétterült részeit unottan tapossák,
csikorgó hangjából mindenkinek jutott,
ki volt a felelős, cinkosul tagadják.

Magam
is úgy váltam hervadó szépséggé,
mint a száraz virág fény nélkül a polcon,
amikor az életem nem óvtam eléggé,
hagytam, hogy mindenki ide-oda toljon.

Így
lett egy törékeny kóró az életem,
amit megtépett a sorsomnak vihara,
már csak törött vázák emlékét idézem,
kísért az elszáradt viráguk illata.

Ma
még egy száradó virágként létezem,
ragasztott életem felrakom a polcra,
hervadó szépségét naponta nézhetem,
amíg a Teremtő végleg odébb tolja.

Forrás: www.poet.hu
 
 
0 komment , kategória:  Mai költők versei  
A fák az elmúlás szemtanúi
  2021-05-07 19:08:00, péntek
 
 


Vozáry Dóra fotója -
Pethes Mária gondolata
*
A fák az elmúlás szemtanúi. Abban
biztosak. Ahogyan Te is. Csakhogy
nekik nem frázis, hogy minden véggel
egy új kezdet érkezik. Ezért adják át
teljes bizalommal magukat a pusztulásnak.
Te meghallod az ágakról leváló levelek
sikolyát? Teszel gyógyíthatatlan sebeikre
gyolcsot? Amikor félelmükben eléd futnak,
ölelésed védelmébe veszed őket?
 
 
0 komment , kategória:  Mai költők versei  
Azért
  2021-05-06 23:53:59, csütörtök
 
 


Varga János Veniam
Azért

Azért szép az élet,
Mert ismerhetlek téged,
Azért örül szívem,
Mert szerelmedet érzem!

Azért jó a napom,
Mert veled megoszthatom,
Azért vidám kedvem,
Mert neked is kedvesem.

Azért kell a világ,
Mert itt van szükség miránk,
Azért lehet ez így,
Mert sorsunk benne megírt.

Azért valós álmunk,
Mert ez a valóságunk,
Azért boldog lelkünk,
Mert egymásért születtünk!
Veniam
 
 
0 komment , kategória:  Mai költők versei  
Én csak játszani jöttem
  2021-05-03 21:49:38, hétfő
 
 


Varga Bálint (vargabalinty)
Én csak játszani jöttem

Rúgd el magad messze a földtől!
Lassan dobogó szíved régóta kőből.
Visszagondolnád szép évek virágát,
De úgy pusztulsz el, mint ki sosem látta világát.

Én csak játszani jöttem,
Orvos leszel, beszélték fölöttem,
S midőn messze tudott nyúlni kicsiny kezem,
Már rég tudtam, mit tervezem.
Hogy célom elérjem, mindent félrelöktem.
Hisz... én csak játszani jöttem.

Van, ki fejcsóválva lesi,
Játékát a másik miként teszi.
Van, ki az életével,
Van, ki két kezével,
Van, ki okosnak,
Van, ki butának látszik.
A Földön mindenki csak játszik.

Van, ki elfeledi háttal az élet mögött,
Hogy valójában minden ember csak játszani jött!

Az életben mindenki vár.
Van, ki tudja mire, van, ki sejti tán,
Legbölcsebb, ki mindig csak játszani vágy!

Midőn öregek leszünk már,
Elfogadjuk, tovább játszani kár,
S lassan dobogó szívünk egyszer csak megáll.

Forr.: poet.hu


 
 
0 komment , kategória:  Mai költők versei  
egy rendhagyó vers
  2021-05-02 20:02:48, vasárnap
 
 


Azoknak, akik nem lehettek anyák
vagyis
egy rendhagyó vers anyák napjára

Ma itt mindenki csak az anyákat ünnepli
és minden anya ezt ma boldogan is veszi,
de ki ünnepli azt, ki soha nem szülhetett
mert ez a nagy öröm, nem adatott meg neki.

Sors erre soha sem ihlette a költőket
de sokszor bűntelenül elítélte őket,
mai nap úgy érinti ezeket a nőket
mint karácsony este, az egyedül lévőket.

Nem azokról írok, ki nem akart gyereket
ki megtett mindent, hogy soha se legyen anya,
hanem kiknek az anyai érzés hiánya
olyan mint a pusztában az elhagyott tanya.

De ezekről a nőkről nem ír senki verset
fájdalmukat örökké egyedül hordozzák,
az országnak ők csak egy értéktelen ember
mert nem szaporítja az ország lakósságát.

Titeket köszöntlek ma, ezen az oldalon
rátok gondolva írtam e rövid kis verset,
fogadjátok e pár sort olyan szeretettel
mint amilyennel ma, ezt leírtam itt nektek.

Mucsi Antal-Tóni 2012 Május 2
 
 
0 komment , kategória:  Mai költők versei  
Senki sem egészen az
  2021-04-27 18:45:55, kedd
 
 


SZEMELLENZŐ NÉLKÜL
Bánki Éva
UNDERGROUND...
*
,,Senki sem egészen az, aminek gondolja magát, hanem még valami más is. Ez a még valami más viszi ismeretlen határok felé." Konrád György
*
Vannak hivatalos és nem-hivatalos, törvényes és törvénytelen embertársaink. ,,Rendes emberek", akik rendelkeznek útlevélszámmal, szállással, bankszámlával, biztosítással, jól dokumentált ősökkel, fényképalbumokba rendezett nagymamával és nagypapával és ,,rendetlenek", akik csak egymástól és nem az államtól vagy a törvényektől függnek. Emberek, akiktől elrabolták a papírjaikat, emberek, akiknek nem voltak papírjaik, akik nem is tudják igazolni, hogy kifélék-mifélék..., akik hiába igazolják, senki nem hisz nekik. Ők azok, akik nyugodtan nevezhetik magukat fogorvosnak, archeológusnak, nem tudnak dokumentálni semmit - a törvényen kívül, már-már virtuális módon élnek köztünk.
Az ő szabadságuk és kötetlenségük azonban látszólagos. Hiszen csak a biztos egzisztenciával bíró ember lehet szabad és magányos, a hajléktalanoknak - hogy életben maradjanak -, szükségük van a többi hajléktalanra, ahogy a menekülteknek a menekült-társakra, a velük emigráló vagy őket befogadó rokonokra. Mert a biztonságot ebben a párhuzamos világban sem adják ingyen: ezért lehet a hontalanság és a nincstelenség a kiszolgáltatottság és a hierarchia melegágya. Kiben bízzon egy papírjaitól, nevétől és identitásától megfosztott ember, ha nem a gazdájában vagy a futtatójában? Talán ezzel is összefügg, hogy soha nem volt ennyi rabszolga, mozgásától, az önrendelkezés szabadságától megfosztott ember, mint a posztmodern Európában. Mert csak a jól kiépített, intézményes egzisztencia biztosíthatja a teljes függetlenséget.
Ma a hajléktalanságot, a vándorló életmódot a nincssel, a szegénységgel azonosítjuk, de ez nem mindig volt így Európában. A kora középkorban még egész népek, népcsoportok nomadizáltak. És később sem a legszegényebbek, a leginkább jogfosztottak, azaz a parasztok vándoroltak, hanem lovagok, költők, szerzetesek, mesterlegények, diákok. A lófrálás, a lézengés, a csavargás, a bizonytalanság, a kaland, a helyváltoztatás a privilegizált rétegek kiváltsága volt, nem a legnyomorultabbaké. Hiszen csak azok lehettek az érett középkor ,,földönfutói", azok próbálhattak szerencsét, akik szabadon rendelkeztek önmagukkal. A vándorlás persze nem volt kockázatmentes. Középkori életviszonyok között nem is lehetett ,,osztályon felül" utazni: már az erdőn vagy hegyen való átkelés felért egy életveszéllyel... ráadásul a lovak lesántultak, a hajók zátonyra futottak, a mostohák pedig ,,egy szál pendelyben" kergették el a fiaikat és lányaikat... A mozgásszabadsággal mindig együtt járt a hajléktalanság és lezüllés kockázata. Ám valamiképp társadalmi elvárás volt, hogy a fiatalok a ,,mostoha" viszonyok között is megőrizzék saját identitásukat. Nemcsak lovagregények, hanem népmesék is rögzítették az erdőkben kóborló, ott egyszerű emberekkel magabiztosan kommunikáló, magukat mostoha viszonyok közt is könnyedén feltaláló hófehérkék, királylányok emlékezetét.
Az érett középkor ,,csavargói" természetesen se etnikailag, se vallásilag nem különbözött az őket körülvevő, letelepedett emberektől, és sok esetben magasabb státuszúak is voltak, mint a ,,röghöz kötöttek". A hajléktalanság amolyan ideiglenes állapot volt, ennek megfelelően soha nem merültek feledésbe a két világot összekötő kommunikációs technikák. A vándoroknak próbára kellett tenni önmagukat, a letelepedett embereknek pedig készen kellett állniuk, hogy útmutatást (szállást, segítséget) nyújtsanak.
Ma viszont a két világ, a hajléktalanok és letelepedettek között nincs semmilyen átjárás. A hajléktanságnak szaga van - elég egyszer ,,lesüllyedned", beleragad a pórusaidba, és többé nem mosod le magadról.
De mi az, amit elveszít manapság egy hajléktalan? Nyilván nem a hajlékát, mert attól senki nem lesz földönfutó, hogy örökké szállodákban lakik, vagy egyszer nyáron megalszik a barátaival a tengerparton. Semmilyen ifjúkori kaland nem veszélyezteti az útlevélszámmal, iratokkal, facebook-profillal, e-mail-címmel kifejezhető önazonosságot. De még az iratait és pénzét egy idegen nagyvárosban elveszítő család sem lesz egyik napról a másikra, automatikusan hajléktalan - ahogy a ,,hajléktalanság" sem szűnik meg attól, ha egy csavargót ellátnak iratokkal, intézményes és online személyazonossággal. Remek facebook-profillal, rendezett iratokkal, diplomamásolatokkal is el lehet az örökös nincstelenségbe és örökös ismeretlenségbe süllyedni. A hajléktalanság mentális állapot is: annak elfogadása, hogy ezt érdemlem, és immár képtelen vagyok intézményes és online személyazonosságomat működtetni és a többségi társadalommal elfogadtatni. A többség szemében a hajléktalanok örökre átléptek egy másik dimenzióba.
A jogfosztottság és kívülmaradás elfogadásának lelki mechanizmusa különösen érdekes. Az ókori Róma rabszolgái se külsejükben, se műveltségükben nem feltétlenül különböztek rabszolgatartóiktól, és bár voltak ugyan rabszolgalázadások, egyetlen római rabszolgáról sem tudunk, aki mosolyogva fordult volna oda az őt korbácsoló rabszolgatartóhoz: na, ne nevettesd ki magad, szeretjük a görög filozófiát, mind a ketten emberek vagyunk, barátom... Nem lehet jó rabszolga az, akinek alávetettségére minden nap fáradtságos korbácsütésekkel kell figyelmeztetni. A jogfosztottságot csak a beletörődés és az emlékezet teszi teljessé.
És talán hasonló okokból nem lázadnak fel a mi hajléktalanjaink. Nem foglalják el a ,,hajlékosok" lakásait, laptopjait, papírjait, bútorait, bankszámláit, nem intéznek szervezett támadást a hajlékok, bankok, színházak, lakóparkok világa ellen. Mert mindig van egy beavató élmény, valamilyen erőszak, trauma, megaláztatás, lelki megrendülés, ami miatt a hajléktalan megmásíthatatlannak érzi ,,hajléka", identitása, társadalmi helyzete elvesztését.
Az ókori Rómának szüksége volt a rabszolgák munkájára, ezt a nyilvánvaló tényt hangsúlyozták a presszió és megfélemlítés szimbolikus gesztusai: rabszolgákat feláldozó cirkuszi játékok, rabszolgákat felvonultató diadalmenetek... és igen, a lázadó vagy szökött rabszolgák keresztre feszített tetemei az utak mellett. A mai hatalomnak persze ilyen otromba gesztusokra nincs szüksége - de az nem igaz, hogy ma nincs gazdasági jelentősége a törvénytisztelő társadalmat körülvevő szürke zónának. A hajléktalanok, illegalitásban élők egy része dolgozik, ők képezik a fekete munkaerő kiapadhatatlan tartalékait. Ebbe a szürke zónába, a láthatatlanok közé süllyedhetnek le a ,,haszontalanok", vagyis a ,,törvénytisztelő társadalom" kihullott, megcsömörlött vagy akár gyógyíthatatlan függőséggel és pszichikai betegséggel küzdő tagjai. És a polgárok életét körülvevő illegális világnak más funkciója is van: ugyan mire menne a gazdasági és politikai elit a hajléktalanok világán ,,átáramló" prostitúció és kábítószer nélkül? A vérbeli menedzserek többsége megveti természetesen a hajléktalanokat, de nyilván igényt tart a hozzájuk kötődő szolgáltatásokra, ami nélkül talán elviselhetetlen volna a ,,magány illúziója". A hajléktalanoknak is szüksége van Bateman-ra, ahogy Bateman-nek is a hajléktalanokra és a kurvákra (B. E. Ellis).
A törvényen kívüliek, rendezetlen státuszúak tömege nagy teher a fogyasztói társadalomnak. De kérdés, megőrizhető volna-e nélkülük a jogállam és jóléti állam illúziója, a szolgáltatások megszokott színvonala, a magasabb osztályok mentális egyensúlya?
A mai kor jogfosztottjait, menekültjeit, hajléktalanjait, hófehérkéit nem az út-menti kereszteken bomladozó gusztustalan holttestek látványa figyelmeztetik a minket és őket elválasztó áthághatatlan határvonalra, hanem jóval kifinomultabb kommunikációs technikák. A gúny, a megvetés, a megvető pillantások súlya, a nemi erőszak. Ma már ugyanis senki sem várja azt a ,,vándoroktól", hogy a leglehetetlenebb körülmények között, a legeslegsűrűbb erdőben is megőrizzék identitásukat, hanem hogy legyenek hálásak, hogy ne piszkoljanak össze semmit... Hogy ne beszéljenek, ne látszódjanak, ne zavarjanak..., hogy tegyenek úgy, mintha nem is volnának...
Mit is mondana Hófehérke a hercegnek, akit hosszú bolyongás után a törpék befogadtak, rabszolgamunkára kényszerítettek, megerőszakoltak, végül megállás nélkül szapultak a kétbalkezessége, az ügyetlensége, a haszontalansága miatt... ?
Kérlek, herceg, mondd meg a mostohaanyámnak, hogy egész életemben hálátlan és beképzelt voltam, és hogy mennyire szégyellem, hogy a tükör hazudott...
*
Forrás: ujnautilus.hu

 
 
0 komment , kategória:  Mai költők versei  
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 263 
2021.04 2021. Május 2021.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 47 db bejegyzés
e év: 435 db bejegyzés
Összes: 4570 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 164
  • e Hét: 352
  • e Hónap: 3841
  • e Év: 67269
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.