|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2022-08-01 13:27:35, hétfő
|
| |
| |
Tompa Mihály: Első szerelem
Emlékszem még, emlékszem reája,
Ifjúságom boldog szép korára!
Fényes napja és könnyű fellegével,
Azt az időt hogy felejteném el?
Rengő habján játszva vitt az élet,
Azt sem tudtam: melyik partra nézzek?
Vígan mentem, mint a könnyű csónak,
Örvény és szirt eltakarva voltak.
Suttogó lomb, csattogó madárdal
Boldogságnak adta lelkem által:
Éjjelenként édes, nyájas álmak
Nyílt, virágos téren hordozának.
Mikor csendes nyári szürkületben
Üldögéltünk a lugasba' ketten:
Hogy átölelt lágy fehér kezével...
Azt az órát hogy felejteném el?
És nem láttam őt én azóta,
Két felé vált életünknek útja:
Élsz-e, hol vagy, jó leányka? bánat
Szép orcádra nem borít-e árnyat?
Bár örömre, búra hitt az élet:
Én megőrzöm mindörökre képed!
S hű ölén a házi boldogságnak,
Emlékeim közt gyönyörködve látlak!
Mint mikor már messze tűnt a sajka
S nem látszik csak a vitorla rajta:
Messziről a múltnak képe lebben,
S mosolyog szám a szép emlékezetben.
És gyakorta gondolok reája,
Ifjúságom s szerelmem korára:
Fényes napja s tiszta kék egével,
Azt az időt hogy felejteném el!?
Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. - Hanva, 1868. július 30.) magyar költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1858).
Tompa Mihály költő halálának évfordulóján - július 30. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: T-Tompa Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-01 13:21:19, hétfő
|
| |
| |
Tompa Mihály - Szerettelek
Szerettelek, nem tagadom!
S hogy eltört a lakodalom:
Nem én vagyok, te vagy oka,
Miért hajlongtál ide, oda?
Nyílt rózsa volt az ajakad,
Hol nemcsak egy méhnek szabad,
Égő tüzes nap a szemed,
Mely sok szívet melengetett!
Seregestül voltunk rabod
Megszédítettél ötöt, hatot;
Szerettél, - s mi hívek valánk,
Úgy mondta szád, úgy mondta szánk!
Két hű kebel vonzalmiban
A boldogság hő vágya van:
Szerelmedben nem volt e cél:
Hiúságból !
S bár csábítóan hajlál felénk:
Mint a madár szétröppenénk!
Fészket rakánk az ott, ez itt...
Sorsunk nyájas vidékre vitt.
Mégis ha úgy elképzelem:
Minő bűbáj ült képeden!
Az a mosoly... haj... váll... szemek...
Rád épen nem neheztelek!
Ennyit kimondhatok...! s ha még
Tán többet is kimondanék:
A ház csendét ásnám alá...
Feleségem meghallaná!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: T-Tompa Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2023. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
62 db bejegyzés |
| e év: |
1315 db bejegyzés |
| Összes: |
8384 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 284
- e Hét: 284
- e Hónap: 13969
- e Év: 273738
|
|
|
Offline
