Katona Andrea versei,Katona Bálint versei 2.,Katona Bálint versei, - menusgabor Blogja - Ábrányi Emil,Adamis Anna,Ady Endre,Ágai Ágnes ,Agytorna,Alföldi Géza ,Alhana,Ambrus Magdolna,Andók Veronika ,Andróczky Lászlóné ,Antoine de Saint-Exupery,Anyák napja - gyermeknap,Áprily Lajos,Arany János,Arany Viktor,Arany-Tóth Katalin ,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila & Emil,Átyim Lászlóné ,B. B. Nala,B. Huszta Irén,B. Radó Lili,Babits Mihály,Bagi Tibor,Bajza József ,Baktai Faragó Aranka ,Balassi Bálint,Balázs Béla,Bálintffy Etelka,Balla Zsuzsanna,Balogh József,Baranyai Mária,Baranyi Ferenc,Ba,

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom

Blogom,

Képtáram

Képtáram,

Videótáram

Videótáram,

Ismerőseim

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

Katona Andrea versei

2020-07-25 20:30:33, szombat

	KATONA ANDREA VERSEI Katona Andrea ( Gyöngyös 1983. augusztus 1. - ) ANYA LETTEM Édes drága kisbabám, én annyira vártalak... Sosem feledem el, mikor megláttam az arcodat! Ha más kezébe vett Téged, elfogott a félelem, örökké fogni akarlak, s legyél mindig énvelem! Kis idő múlva jött az első mosolyka, megkönnyeztem, nem tagadom, mintha más ilyet nem tudna. Köszönök Neked mindent, amire ráébredtem Veled! Nem tudtam, hogy szívemben elfér ennyi szeretet!!! Amíg csak lehet és akarod, segítek és ott leszek, bár felülmúlni nem lehet ezt a sok boldog percet! Életet adtam Neked, s az enyém lett új élet, mert az életemnél is jobban Szeretlek Téged! ARANYHARANG CSAK A FÁJDALOM Fájdalom szüli az életet. Ő színezi ki a képeket. Szárnyakat rajzol a szavakra. Mindig másmilyen az alakja. Színtiszta vizével átitat. Perzselő kezével simogat. Füstjéből művészet születik. S minden szív átmelegedik. A csillaghoz sötét éjjel kell, hogy meglássuk magunkban, amit kell. Minden öröm után bánat kell, másképp nem ismerjük fel! Aranyharang csak a fájdalom, utat mutat, ha úgy akarom, míg fülemben ott cseng a hangja, tudom, az élet, ki megkongatja! Csak még legyen... ki meghallgatja! Csak a halál... ki elnémítja! CSAK EGY ÉLET Bágyadt, szürke szemeit mereszti az este, bilincsbe ver minket néma sóhajunk. Szerelmes szívünk rég tényleg ezt kereste, mikor egymás ujjára gyűrűket húztunk? Csendesen suhanunk egymás mellett, tesszük a dolgunk, ugyanaz a nap. Ha rám néznél és mosolyognánk egyet, még boldog is lehetne ez a pillanat... Na, nem. Nekünk már több kell, ennyi nem elég. Gyermeki boldogság a bolondozás! Fejünkben zörget ezer feladat, s csak a halál alóla a feloldozás! Fontosabb dolog is van, mint egymás boldogsága, majd ez meg azután, ha még idő marad!!! S a végén: két száraz száj suttogja rekedten az ősz homlok alatt: Én mindig szerettelek, csak az idő elszaladt!!! CSAK ENNYI Rólad szólt újra az álmom, égig ért a boldogságom, még a kezemet is fogtad, nevettem magamon és rajtad. Játszottunk mint két kisgyerek, békével teltek a vérerek, nem vallottad be, de tudtam, és puha ajkaid elfogadtam. De ma majd ha látlak megint, gondolatom vissza-vissza tekint, nem árulhatom el a mi titkunkat, és két idegen leszünk napra-nap. FÁJDALOM Fájdalom szüli az életet, ő színezi ki a képeket, szárnyakat rajzol a szavakra, mindig másmilyen az alakja. Színtiszta vizével átitat, perzselő kezével símogat, füstjéből művészet születik, és minden szív átmelegedik. A csillaghoz sötét éjjel kell, hogy meglássuk magunkban amit kell, minden örömhöz bánat kell, másképp nem ismerjük fel. HAZASZERETET Kedves hazám, városom, akármerre járok én, szívem csak Tiéd marad, hitem Beléd temetém. Arcod tépte száz szomszéd, leharapta ezer nép, ha hegyen, ha pusztán járok, nekem akkor is Te vagy szép. Drága hazám, városom, türelemmel neveltél, poraim Neked szánom, lelkem benned tovább él! Áldott hazám, városom, hűségem halálig tart, akkor is, ha most és mindig gazdag remény csábít majd! Haza vagy, igaz Otthon, érzem, mikor meglátlak, tévedt útról hazatérve könnyek között csodállak! A Te földed levegője legyen utolsó lélegzet, melyet orromon kifújok, ha eljön az utolsó jegyzet! Szívemnek hű dobbanása tovább dalol szeleidben, édes álmom örök csendként szétpatakzik ereidben! SZERENCSE A szerencse csak szó, Amit akkor használunk, Ha nem értjük mi a Jó, Vagy nincs kit hibáztatunk. De a szerencse mi vagyunk, Mert ha mi akarunk, Nem a szerencse harcol, Hanem mi magunk. Ne várd a szerencsét, Mert nem is létezik, Ki évekig erre vár, Maga ellen vétkezik. Hisz fölös a remény, Ha nincs mögötte senki, Az élet kemény, De jobbá lehet tenni.

0 komment , kategória: Katona Bálint & Andrea

Katona Bálint versei 2.

2019-10-30 17:30:49, szerda

	KATONA BÁLINT VERSEI 2.rész Katona Bálint /Hajdúböszörmény 1950-11-05 - ) debreceni képzőművész, festő, költő, művészeti vezető. Versek mellett vizuális költeményeket készít. VENDÉGÜNK: KATONA BÁLINT Link Alkotói adatlapja Link MAGAM Magam szorgalmával, magam ásta árok, magam taposta úton. magányosan járok... Magam álmodom már, ez magányos hatalom, magamnak írt dalomat, csak magam hallgatom... Magam magánya egy magam építette börtön. hol a magam könnyeit, is magam törlöm... A MAGÁNY Amikor egyedül vacsorázol És magaddal bújócskát játszol És otthonról hazamennél Akkor érzed, hogy magányos lettél Mikor a tükörben idegen az arcod És eluntad végleg a harcot Mert tudod, hogy sohase nyertél Akkor érzed, hogy magányos lettél És hiába mondod magadnak Hogy nem vagy egyedül Hogy más is ugyanúgy magányos És másnak sem sikerül Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk Hogy sokan vagyunk egyedül A magány, az nem az, ami körülvesz Hanem az, ami hiányzik - itt belül Mikor az évek már összefolynak És nem jelent semmit a holnap És magadtól fel se kelnél Akkor érzed, hogy magányos lettél Amikor semmi sincs, ami fontos És nincs már kedved a szóhoz És mindegy, hogy kit szerettél Akkor érzed, hogy magányos lettél És hiába mondod magadnak... A magány: Katona Bálint videó etűd /Szerző: Bródy János - Előadó és videó: Katona Bálint/ Link MAKACS LEVELEK Az ősz maga az elmúlás levelek hullnak fejedre, beletörődve várod, hogy mások lépjenek helyedre. Mielőtt az asztalodról elfogy a félretett élelem, fogyjon el szívedből is a felgyülemlett félelem. Csak menj bátran tovább, merre kijelölt utad halad, s ha végállomáshoz érsz, fogadd örömmel magad. Talán néha te is hibáztál, de a sok jótetted is kitűnt, hát mielőtt gyónni indulsz, kövess el valami kis bűnt. Rozsdás levelek között még találsz zöldet is talán, és néhány makacs levelet a vedlésnek induló fán... Katona Bálint: Makacs levelek (Hangos vers) Link A MARADÉK CSENDEM Mondataim elmondtam, vallottam szerelmet, szavaim megfáradtak, némaságért perelnek. Álmain megálmodtam, lángoltam már eleget, vágyaimmal minden nap, felszántottam az eget. Szerelemmel ébredtem, imádtam nyarat, telet, ha vihar dúlt szívemben, megbéklyóztam a szelet. Szerettem, ahogy senki, sokat nevettem sírtam, s ami szívemet nyomta, megfestettem, írtam. Tudom, nem fontos már Szirének után mennem, most szobámban vigyázom, a maradék csendem... MARADÉK CSÓKJAIM Jó lenne most elrejtőzni, vagy tán eltűnni végleg, eltévedni az éjben, és nem szólni az égnek. Mint a nyuszi, lapulni, majd csak eltakar a zöld, és várni a hívó szót, ha majd befogad a föld. De maradék csókjaim, vágyom elcsókolni rég, elmaradt ölelésekre időt adjon még az ég... MARADÉK IDŐ Szeretni még egyszer, halálosan, aki vár. Mosolyt venni még, mielőtt a bolt bezár. Napot látni még, mielőtt az est leszáll. Élni még egy kicsit mielőtt a szív megáll. Utoljára valakiben hinni volna jó, ne vesszen kárba a kimondatlan szó. Örülni valaminek, ami szép, ami jó, mielőtt a szívben esni kezd a hó.... Mert a maradék idő már nem eladó... Katona Bálint: MARADÉK IDŐ - Videó Link Link MÁRCIUS Gyönyörű álmokat söpör a szél, átfújt rajtam, amikor elmentél. Riaszt a csend, a csókok kiszáradtak, vétkezni vágyom, s nem gyónni a papnak, Köröző keselyűk a szememet lesik, talán könnyezem, talán csak esik... MÁR NEM IGAZ Már nem igaz a szó már nem igaz a két cigaretta között kiérdemelt csók, már nem igaz a sírás, s az írás sem igaz, már nem igaz az sem mi félelmetes, mi nagy, már hazug a beteg gyógyulását ígérő vigasz, már a hallgatás is hazug, már a hazugság sem igaz... Gyötör a sohaseholsehogysemjó fáraszt a bezzegmásokboldogabbak vakká tesz a befalazott jövő-ablak... Könnyeid síromat ássák rá keresztfát farag a harag... Nincs döntés, nem készülök végső harcra, nem fogom a reményt átvinni a túlsó partra... Már nem igaz a szó már nem igaz a két cigaretta között kiérdemelt csók, már nem igaz a sírás s az írás sem igaz már nem igaz az sem mi félelmetes, mi nagy, már hazug a beteg gyógyulását ígérő vigasz, már a hallgatás is hazug, már a hazugság sem igaz... ...nem igaz már semmi, csak az (vagy már az sem igaz?!) hogy nélkülem is velem s már velem is nélkülem vagy... MÁR NEM TUDOM Lassan elmúlik ez a nyár, nyomában az ősz szele jár, utamon hervadt falevél, csak a szél zenél. Tudom, egyszer ez a nyár véget ér, de a bolond is hisz, mindig remél, fölöttem felhős már az ég, de tudod, hogy vissza várlak még. Kósza szél, mondd el, hova mész, bárhol jársz, engem megtalálsz, utam talán egyszer véget ér, és fáj, hogy hozzám sosem érsz. Mert már bármit is remélsz, a virág úgy hervad el, mint a lét. Már nem tudom, az álmok nélküled vajon mennyit érnek, meddig lesz még kék még az ég. Csak fújj őszi szél, hulljon a falevél. Meddig járok utamon, nem baj, ha most még nem tudom. A fény meddig jöhet még velem, meddig kísért még a szerelem. Itt az ősz, sápadt már a fény, jól tudom egyszer véget ér, bár fölöttem felhős már az ég, de a bolond is örökké remél. Már nem tudom, az álmok vajon mennyit érnek, meddig lesz még kék az ég. Csak fújjon bátran az a szél, amíg utam véget ér. Fújjon bátran az a szél, fújjon bátran csak a szél... Katona Bálint: Már nem tudom - Videó Link MEGTANULTAM Rég megtanultam járni, s tudtam, jöhet bármi, szerelem.völgyek, hegyek, utamon tovább megyek... Megtanultam lábaimon állni, lábaimmal tévutakon járni, de tudom még szerelem dúl, a tévedés-hegyeken túl... MENEDÉK Mert nem értünk süt már a nap, mert elválasztanak hideg falak, a színpadra új szereplők lépnek, értünk csak az esti gyertyák égnek. Látod, az andalító pálmafák alatt, csupán szürke árnyékunk maradt, tudom, hasztalan lenne már égnem, közelséged csak szívemmel érzem. Bár elmúlt a múlt, véget nem ért, a szerelem koldusa menedéket kért, s a legszebb emlékeid közé tedd el, ha már nem értünk ébred a reggel... MERJÜNK Amíg lehet, merjünk élni, merjünk embernek lenni, merjünk holnapot remélni, bátorkodjunk lenni jónak, merjük hinni: a harangok, még nem értünk szólak... MÉG HÁNYSZOR Még hányszor halsz meg, és hányszor kezded újra: hányszor ébredsz álnok álmok mögé bújva?... Feletted még hány éjszaka virraszt, s fel hány boldogtalan nap kél: amíg a kegyelem kegyetlen tövise remegő szívedig ér...? MINEK? Minek a szó, ha süket a fül, minek a kereszt, ha rá senki nem feszül? Minek a vágy, ha kihűlt az ágy? Minek a zaj, ha csak a dal vigasztal? És minek a vers, minek, ha mi fáj, nem mondhatom el senkinek? MONDD Mondd, ég-e még a hamvasztó tűz, a remény haldoklik? vagy karjaidba űz? Van-e még erő az ölelő karban, akarom-e még, mit annyira akartam? Befogad-e még a csábító éden, vagy bezárta kapuit előttem régen? MONDANÁM Mondanám, hogy szeress, mondanám: ölelj még, vagy legalább nevess, és kiderül az ég. Mondanám, de a szavak mostanában későn kelnek, s maradék álmaim a sarokban térdepelnek. MORZSÁK A TÁNYÉRON Az imádott múlt mára darabokra hullt, s a törött cserepek megvágták a szívemet. Már a múzsám sem vágyik csókot adni, csak morzsák a tányéron, megyek mosogatni... MOSOLY Ha írunk, gyakran szenvedünk, Az írás a szenvedés egyik fajtája, a másik, ha nem írunk. Minden bánat, minden szomorúság forrása a fájdalom. Ha nem ismered a fájdalmat, már nem is élsz... A fájdalom gyökere a vágyakozás. Életünkben mindig vágyakozunk valaki, vagy valami után. De valaki, vagy valami. mindig kioltja a tüzet, besötétíti a fényt. Ám hiába a sötét, mert mindenkinek van egy belső holdja, mit követ egy életen át. Mindenki keres egy arcot, amely egyszer majd rámosolyog, s ez a mosoly már akkor létezett, mikor a világ még nem... MOSOLYOD BÖRTÖNÉBEN Édes arcod velem alszik, letörli elsírt könnyeim, örök derűd felszárítja az eláztatott könyveim. Sötét rácsok árnyékolnak, amíg arcképedet nézem, és én tovább raboskodom szép mosolyod börtönében. MOST Megtettem már utam nagyobbik felét, halkan eljátszottam minden zenét, lábaim térdig koptatva mentem eléd, most békésen megfogom a csendem kezét... NEM PERELEK Nem perelek, sem magammal, sem mással, kezet fogok az elmúlással. Tegyen a sors amit akar, csak legyen föld, ami magyar, amely elbír, s majd betakar. NEM SZÁMOLOM Peregnek a percek. Fehér lovon már nem jár a herceg. Robognak a napok. Ha többet adok is, kevesebbet kapok. Elfutnak velem az évek. Már nem számolom, mennyit is érek. NEM VÁRLAK Nem várlak, már nappal is az árnyak üldöznek az ágynak, de a vágyak még küszöbödön hálnak... NE SZERESS JOBBAN Nem várlak, már nappal is árnyak üldöznek az ágynak, de a vágyak még küszöbödön hálnak. Amikor vacog a vágy, amikor dadog a szó, amikor a páros ágy már egyedül is jó, amikor a szívemben lassan leesik a hó. Ilyenkor félve mondom, hogy nagyon szeretlek, de reggelre nem vagy, hiába kereslek... Ha túl akarod élni a halálos szerelmet, ne szeress jobban, mint ahogy szeretnek. Katona Bálint: Ne szeress jobban Link NE TEMESS Ne szeress soha jobban, csupán ahogy szíved dobban. Legyél vihar, legyél tűz, ami partjaidra űz. Ne temess el még élve, és ne vigyél kísértésbe, magamtól is oda találok, akár áldás, akár átok... NE VESS KI Szívedből ne vess ki, inkább nevess ki - mondtam, s Te nem nevettél, de reggelre elmentél. Valóság volt, vagy csak álom? még ma is sajnálom, de már nem fogok eléd menni, ideje felébredni... NINCS KEGYELEM Amikor elfogy a hitem, s fogytán a kenyerem, amikor nincs ítélet, és nincs kegyelem, mikor magára marad a kéz, s a szem is más után néz, amikor a minden már kevés, amikor a nincsből is elég, olyankor úgy kell egy ölelés, mint hajléktalannak az ebéd... NÉHA Néha nyakamba szakad az eső, máskor fényes nap bújik elő. Néha életem értelmét keresem, máskor értelmem életét temetem. Néha a szívem tenyeremen hozom, máskor a szerelem foltjait mosom. Néha azt hiszem, hogy lássalak, világgá kellene mennem, máskor úgy érzem, hasztalan, hisz itt rejtőzködsz bennem... OLYANKOR Csak olyankor szép az éjjel ha a csillagok értünk égnek. Amikor megtöltjük fénnyel, csak akkor látjuk szépnek. Amikor értjük egymás szavát, amikor értünk szól a dal. Töltsd hát velem az éjszakát, úgysem viheted magaddal... ÖLELETLEN Mennyit ér az álom, több-e mint a semmi, mit ér ébredésig öleletlen lenni. Talán fogy a sötét, derűs reggel vár rám, addig reménykedve ölelem a párnám... ÖLELKEZNI KELLENE Nézni szeretnélek ecsetem még fest, de szemeimben már gyertyát gyújt az est. Emlékeimben még táncot jár a múlt, de lábaim fáradtak, s az ég is beborult. Ölelkezni kellene, tovább menni még, de előttem űr tátong, mögöttem szakadék. ÖREGSZEM Öregszem, jól tudom, már nem forr a vérem, csak ölelj naponta, kevéssel beérem. Elég egy érintés, egy halk becéző szó, egyetlen pillantás, egy kis reményt adó. Elég egy puszi is, csak forró csók legyen, elég a kevés is, csak végtelen legyen... Katona Bálint: Öregszem Link ŐSZIDŐ (Apám emlékére) Ló-vonta múltunk már sárba rekedt rég: Nem sírnak az útszéli rögmadarak De várnak a fák, ha arra megyek még, - Bár életünk akkor itt abba maradt. Apám keze tán még földre tapadna, S a húrtalan hangszeren szólna zene, Sár-haddal szemben is talpon maradna, - De fedve az arca, s már csukva szeme. Hallgatag földeken kopnak az évek: Térdig a múltban elfogynak az érvek, S a fájdalom bennem is társra talál. Múlt-temetőben már csőszök sem élnek: - Nézem a lombtalan bús jegenyéket, S a vásott határra az ősz licitál... PRÓBÁLOK Szívem moraját hallgatom, mely elszabadult a szélben. próbálok megállni talpamon, hogy ne kelljen félnem. Próbálok még énekelni, letérve az igaz útról, megpróbálok vizet merni, a kiszáradt kútból... RAKJ TÜZET, HA FÁZOL Elbujdokol az ősz, látod, már ő is fél, hatalmas sereggel, támadja a tél. Rakj tüzet, ha fázol, ébreszd fel a parazsat, rideg némaságban melengesd a szavakat. Bújj hozzám, ha fázol, ha arcodba fúj a szél, hallgasd dobbanását, ahogy a szív beszél. Rakj tüzet, ha fázol, űzd el a rideg telet, takarózz álmaiddal, ha senki nem szeret. Szorítsd meg a kezem, ha velem teázol, még egyszer szívedben rakj tüzet, ha fázol. Katona Bálint: Rakj tüzet, ha fázol... (Hangos vers) Link REGGELRE Amikor hitetlen a vágy, amikor dadog a szó, amikor a páros ágy már egyedül is jó, amikor a szívemben lassan leesik a hó. Ilyenkor félve mondod, hogy nagyon szeretlek, de reggelre nem vagy, s már nem is kereslek... REJTŐZKÖDÖM Rejtőzködöm. Fölém a fények már tompán érnek. Pislákolok, csak ritkán égek, de még üzenete van minden ölelésnek. REMÉNY Az idő robog Csonka holdra néz szemedben a fény s a szíved dobog Egy érintésért remény araszol de a hívott fél már nem válaszol... RÉG VOLT Mikor az álmok még valóra váltak, mikor fölöttem angyalkák szálltak, mikor a pincében is látszott az égbolt, esküszöm, kék volt belátom, rég volt... SOK A TILTÁS Sok a tiltás, szól az írás: Ne lopj, ne csalj, és ne paráználkodj! De élj boldogan, akkor is, ha fáj! Kevés, amit szabad, de azt, muszáj... SOSEM VAGY EGYEDÜL Sosem vagy egyedül, mindig akad társad: olykor a szerelem, olykor meg a bánat: amikor lefekszel, mindig veled hálnak SÖTÉTBEN Rég sötétben vagyok, már az elmém sem ragyog. Halomba gyűlik a szemét, s mindenki becsukja szemét. Számolom az utcán: négy, öt, hat kupac alom, itt hagyta maga után valamelyik hatalom. Én istenem, jó istenem becsukódik már a szemem, de a tiéd nyitva fiam, magyarázd el, itt most mi van? SÖTÉTBEN Betegen vergődik a fény, vagy fátyolos a szem? kérdezem a szürke égtől, jár-e még szerelem? Mert elveszett csókjaid sehol sem találom, csak sötétben keresgélem elkóborolt álmom, Vagy már a gondolat sötét, azért jön az este, talán csak az ablakom lett Feketére festve? SZAVAK HELYETT Mint öreg órában a rúgó, lassan berozsdál a szív, s bár még jöhet bármi, a remény nem tud tovább várni. Mert véges minden út. egyszer kiapad minden kút, csupán emlékeddel alhatok és a szavak helyett, hallgatok... SZEGÉNY VAGYOK Az élet gyorsan pereg, bennem üres terek. Tudom kár oda menni, ahol nem vár senki. Látod, szegény vagyok, mint a hajléktalanok. De fényed átsül rajtam. s amikor szeretek, a vágy kitölti bennem az üres tereket. SZEMED Szemed szerelmet áraszt, és ha nem fáraszt, ha nem törsz meg a félelemben, én várok Rád egész életemben. Nem kérem, hogy szeress, csak nevess, a mutasd meg a szemednek, hogy mennyire szeretlek... SZEMEMMEL FESTELEK Szememmel festelek, ecsetem már rest, de szemeimben még gyertyát gyújt az est. Emlékeimben még táncot jár a múlt, de lábaim fáradtak, s az ég is beborult. Ölelkezni vágyom, tovább menni még, de előttem űr tátong, mögöttem szakadék... SZERELEMSZIGET Nem a siker, nem a pénz, nem a hit és nem az ész, sem a kölcsönkapott szépség, sem a testi-lelki épség, sem a havas csúcsokat meghódító ember, sem a testet ölelő, simogató tenger, sem a szabadság illatú hívogató liget, ...csak hajótörött szív, csak szerelemsziget... SZERETNI JÓ Szeretni azokat, akik viszont szeretnek, szeretni azokat, akik valaha is szerettek, nem feledni azokat sem, kik már feledtek, ünnepen közöttünk már sohasem lehetnek. Ha nap süt, ha hull a hó ha fogytán a szó, szeretni jó. SZIRÉN ÉNEK A vágyak egekig értek, és imát mondtam az égnek. Árnyak fedték be a partot, álmaim takarták el arcod. Sírtam, nagyon szerettelek, pedig hasztalan kerestelek. Véget fog érni, tudtam jól, de a szirén-ének ma is szól. SZÍN-JÁTÉK A festő színeket kever, s halkan dúdol magában, szürke eminenciások színes forgatagában... Gondolatai kalandoznak, kopott ecsettel kezében: bíborra festett felhők alatt, talpig feketében... Színek tobzódnak: újgazdagékra fröcskölt sárga irigység, átfestett vörösek, rendszerváltás után a nyugalom zöldjével sután mázolt tespedés... A remény kék madaraira irányított szürke puska csövek, fehér alapon fehérre álmodott lelkiismeret... Umbrák okkerek dílerek, a délibáb szivárványa alatt ölre menő zöld-fehér drukkerek... Körös-körül üres tubus hever ...a festő színeket kever. A SZÍVEMMEL LÁTLAK Szemeimmel érezlek, a szívemmel látlak, rozsdás lakat alatt, a szendergő vágyak. De ha erre hoz a szél, hozzám mindig nézz be, Karjaim még erősek egy gyöngéd ölelésre. SZÜLETÉSNAPOMRA A kilencvenet elértem, hogy irigyeltek, megértem, s ha lesznek még holnapok, jég leszek, de olvadok. Voltak nagyon boldog évek, köszönöm, még párat kérek, s ha a jövő már csak álom, szerelemmel retusálom. Párszor megcsorbult a hitem, de ami maradt még, viszem. s nem baj, ha a szívem fázik, azért meg sem állok százig. TALÁN Talán a fák is égig nőnek, ha sorsát kezébe adod a nőnek. Ám, ha várod, de nem jön el, ha helyetted már mást ölel, kiszáradnak kertedben a fák, s elhervad minden szál virág... TALÁN BETEG Talán beteg a hajnal, nem jön, hiába várom, csak a szél zilálja hajam, míg a sötét utcát járom. Árnyak követnek lopva, még sem merek félni, szeretném a szívemet szívedre cserélni... TAVASZ Beszivárog a csend, és kitágul a rés, ami nincs, az túl sok, ami van, túl kevés. Megtépáz a rút szél, hiába süt a nap, tova szállt a remény, és a szalmakalap... TAVASZT BONTOK Tavaszt bontok ecsetemmel - tubusba zárt lázadást gyökértelen reményekre öntök lelki ráadást... Az időnek mindig mindegy ősz van, tél, vagy épp tavasz, csak a hitünk ébred szebben, ha nap süt és nem havaz... Pilláim alá rejtett fény: - bánat, fájdalom, gondok - elveszített győzelem, ha eltakarnak égi lombok... TÁRT KAROKKAL Meddig van a most, és mikortól lesz a volt, hiába vásárolnál, ha végleg bezárt a bolt. Hiába süt ki a nap, hiába szép az álmod, ha elfogy előtted az út, bizony meg kell állnod. A szeretet tányérjából morzsákat csipegetve, hiába szeretnéd már, ha valaki szeretne. Füstöl még a parázs, de már rég nem ég, tárt karokkal csupán a volt szalad feléd. Katona Bálint: Tárt karokkal (Hangos vers) Link TEST - ZENE A tüdő sípol, de még dobol a szív, s billentyűin szól a dal, mikor a vágy húrjain kitartó türelemmel penget a remény TE VAGY Te vagy az érintés napjaim testén, Te vagy a nappalom Te vagy az estém, a vigasz is Te vagy, ha foghatom a kezed: te vagy az álom is mikor felébredek... TISZTUL A KÉP Lassan tisztul a kép, már élesebben látom, kopott köveken lépve, a saját utam járom. Érzem már az ösvényt, amely enyém lehet, csak még az homályos meddig, s hová vezet... TORZÓ Meghajlok magam előtt, mert előttem meghajlanak sokan mint szél szavára fák hajtanak fejet, meghajlok az alázkodók előtt alázkodás helyett. Meghajt a kétség, a kölyökben mocorgó vétség. meghajlok magam előtt irtózatos mélység... ÜRES TEREK Az élet csak pereg bennem üres terek. Kár oda menni, ahol nem jár senki. Ilyenkor szegény vagyok, mint a hajléktalanok. De fényed átsüt rajtam, s amikor szeretek, az kitölti bennem az üres tereket. VÁGYOM MÉG Vágyom még a szelet visszafelé fújni, bánatomban este szoknyád alá bújni. Akarom még ajkam ajkadra temetni, megpróbálni még egyszer szívből szeretni, Vágyom még derekad átölelni lágyan, megpihenni csípőd tüzes hajlatában. VÉGÜL Végül megszelídül a bánat, már nem egymásnak vetjük meg az ágyat. Végül nem fáj semmi, álmainkért nem kell immár semmit tenni. Végül nem várjuk a csodát, esténként egyedül töltjük meg a szobát. Végül tán haza se várlak, itt maradnak velem örökre az árnyak. Legszebb emlékeimet koporsóba zárom, így már minden rendben, eltemetem mélyen az emlékezetemben. Végül makacsul mondjuk: nem történt semmi, hazudjuk magunknak: ennek így kellett lenni... Katona Bálint: Végül Link VÉGÜL Végül mindenki megvénül, minden bűn elévül. Végül minden szerelem véget ér, minden utazó hazatér. Kik nemrég még szívből szerettünk, most lessük a felhőket felettünk. Kik nemrég még táncoltunk a borotva élén. most ücsörgünk a nagy semmi szélén... VIHAR Felhők rohannak át az ég kékjén, mint vágtató paripák rúgják szét végleg az útjukba álló, gyönyörű álmokat. Asszonyt sodor az ár, s a férfi érte úszik. különös a mentés. öleléssel felér s amíg a csók tart, kit érdekel az ár, kit érdekel a vihar, s, hogy elkezdődött a visszaszámolás. Nem kell az oxigén, nem kell a holnap, kit érdekel most a szárazföld, kit érdekel az ágy, ha magával sodor a fosztogató vágy. Most mindkettő mindhalálig csupán ölelni akart, pedig sosem volt távol, s most is közel a part. VOLTAK PERCEK Voltak percek, melyek órákat értek. Voltak órák, melyek napokká értek. Voltak napok, melyek évvel felértek. Voltak évek. melyek örökké élnek. Voltak döntések, melyektől volt okom félni. s voltak érzések, melyekért megérte élni... ZÁRVA Diákom vagy, de ne nevezz tanárnak mert utunkba, rideg jéghegyek állnak. Tudom, itt vagy, meg mégsem talállak. Mennék feléd, érzem, szíved várna, de elkéstem, a boldogságbolt zárva.

0 komment , kategória: Katona Bálint & Andrea

Katona Bálint versei

2019-10-26 20:30:22, szombat

	KATONA BÁLINT VERSEI Katona Bálint /Hajdúböszörmény 1950-11-05 - ) debreceni képzőművész, festő, költő, művészeti vezető. Versek mellett vizuális költeményeket készít. VENDÉGÜNK: KATONA BÁLINT Link Alkotói adatlapja Link AKAROM-E MÉG? Szél fújja álmom, arcomra fagy a jég, tavasz után telet küldött rám az ég. Minden ölelés árva, szeretetlen, szívemben hó hull, esztelen szerettem. Gyászban a nász, kullogok a szélben, próbálok hinni, hogy ne kelljen félnem. Próbálok énekelni egy igaz útról, friss vizet merni a kiszáradt kútból. De mondd, ég-e még a hamvasztó tűz, a holnap haldoklik? vagy karjaidba űz? Van-e még erő az ölelő karban, s akarom-e még, mit annyira akartam? Hatvaniné R-Zsó & Katona Bálint: Akarom- e még? - Videó Link AKKOR SZERESS Életed kockái gyorsan peregnek, ne szeress jobban, mint ahogy szeretnek. Nem gyógyul a seb, amit elvakarnak, ne akarj jobban, mint téged akarnak. Akár hívő vagy, akár eretnek, akkor szeress csak, amikor szeretnek. ALKONYODOTT... Alkonyodott. A férfi lehajtott fejjel bámulta az utca koszos köveit. A nő zavartan átkarolta. Műkörmei tompán megcsillantak a lemenő nap fényében. A férfi zavartan letörölte a nő szeméből alágördülő könnyeket. Még sokáig álltak így, némán keresve egymás tekintetét. Közben sorban kigyúltak az utcai lámpák. A nap lassan eltűnt a horizontról. Nem sírt, nem búcsúzott, tudta ő reggelre visszatér... AMERRE JÁROK Amerre járok sok az árok. Sápadt árnyak követnek, Nem gond, jöhetnek. Mert szél súgja a hangod, csillag adja meg a rangod, Fényed világítja meg a holdat, így éjjel is tudom, hol vagy... AMIKOR Amikor inog a vágy, amikor dadog a szó, amikor a páros ágy már egyedül is jó, amikor a szívemben esni kezd a hó. Ilyenkor félve mondod, hogy nagyon szeretlek, de reggelre nem vagy, s tán nem is kereslek... AMIKOR LEFEKSZEL Sosem vagy egyedül, mindig akad társad, olykor a szerelem, máskor meg a bánat, amikor lefekszel, Mindig veled hálnak... ÁLMOD Miközben verssé nemesedik a szöveg, a szerelem tengerén megkopnak a kövek. Már nem fogad be melengető öled, mert álmod túl fiatal, s a szíved túl öreg... ÁLOMTALAN Ismét itt az este tán egyre kevesebb, már nem is számolom, mert eggyel kevesebb. Simogat az alkony, rám nehezül a vágy, álomtalan a szem, mert visszavár az ágy. Nem zavar a sötét, nem ijeszt a halál, ha ébred a reggel, tudom, hogy itt talál. A BÁNAT ÖRÜLJÖN A bánat örüljön, hogy tudunk feledni; a szív örüljön, hogy tudunk szeretni. Mosolyogjon remény, ameddig a szív dobog, s fújjon a szél is, míg a zászló lobog... BÁTRAN ÉLTEM Bátran éltem sokat láttam, sokszor háltam más ágyában. Sosem ültem, mindig álltam, nem bicegtem, büszkén jártam. Sosem féltem, mindig, bátran önmagammal szembeszálltam. BESZAKADT KÖRMÖK... Csak vártam, - kötörő örömmel, ragaszkodtam mind a tíz körömmel. Ám ahol Angyal jár, nem alszik az ördög, csak emlékek maradtak, és beszakadt körmök... CSAK SZERETNI Csak szeretni amíg a szív meg nem vénül. Csak szeretni ruhástól és ruha nélkül. Csonkig égni, s belehalni végül... CSAK ÚGY SZERESS (Szerelmemnek-szerelméért) Csak annyira szeress, hogy felhők szakadjanak az égből, csak annyira ölelj, hogy olvadjak el az öleléstől, csak úgy szeress, hogy el tudd engedni a kezem, ha egy napon az utam végéhez érkezem... Katona Bálint: Csak úgy szeress (Hangos vers) Link CSENDES SZONETT Ló-vonta múltunk már sárba ragadt rég: nem sírnak az útszéli rögmadarak, de várnak a fák, ha arra megyek még, - bár életünk akkor is abba maradt. Apám keze tán még földre tapadna, s a húrtalan hangszeren szólna zene, sár-haddal szemben is talpon maradna, - de fedve az arca, s már csukva szeme. Hallgatag földeken kopnak az évek: térdig a múltban elfogynak az érvek, s a fájdalom bennem is társra talál... Múlt-temetőben már csőszök sem élnek: - nézem a lombtalan bús jegenyéket, s a vásott határra az ősz licitál... ELHAGYTAK Reményeim elhagytak, álmaim jégbe fagytak, tudja a magas ég, hogy mi jöhet még, de megyünk, - adj kezet, ameddig az út vezet! ELVESZETT CSÓKJAID Betegen vergődik a fény, vagy fátyolos a szem, Kérdezem a szürke égtől, jár-e még szerelem? Mert elveszett csókjaid sehol sem találom, csak sötétben keresgélem elkóborolt álmom. Vagy már a gondolat sötét, azért jön az este, talán csak az ablakom lett feketére festve? EZERSZER Kit érdekel, ha apad a kút, ha bánatos a zene, kit érdekel, ha elfogy az út, ha átjár az elmúlás szele, csak legyen meg ezer ölelés, melybe ezerszer halunk bele... ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE Ember volt, a legjobb, már angyalnak öltözött: elhagyta a földet, az égbe költözött. Amikor rá gondolsz nézz fel az égre, drága kezeivel Ő festi azt kékre ÉGBE SZÓRNI ÉNEKET Kihaltak az utcák, a postás sem csenget, csak virgonc forgószél Kergeti a csendet. Hol a magány tombol, ott a bátorság fél, Szívemben rég sűvit már az északi szél. Van még dalom, s hangom, égbe szórni éneket, de a szél nem viszi, csupán az éveket... ÉGI FÉNY Ma még csak az álom él, ma még a sors mostoha, ma még távoli a remény, ma még távoli a csoda. De már pislákol az égi fény, vágyakozással telt a szoba, és ha belép a mindig várt, őt senkiért, senkivel, soha... ÉGIG EMELNÉLEK Béke van, magammal társalgok a csendben. A remény meghalt, a szív megállt, minden rendben. De szavaimmal újra sebet ejtek a csenden. Mert minek a szó, ha süket a fül, minek a kereszt, ha rá senki nem feszül? Minek a vágy, ha kihűlt az ágy? Álmaimban látlak, akarlak, de félek, ha megtalálnálak, égig emelnélek. Nem engedném többé, soha el a kezed, félek, ha akarnád, ottmaradnék veled... Katona Bálint: Égig emelnélek - Videó Link ÉS ELJÖTT A TE ORSZÁGOD És eljött a te országod... ...hol nem találod a honban a hazát hol alig ismered gyermeked hol alig ismer anyád hol anyaföldbe törnek küllői a keréknek hol nem érzel kenyér ízét a drágán kapott mindennapi kenyérnek... És eljött a te országod... ...hol szeretetlen a vers hol fehér bottal közeleg a hajnal hol hajlék nélkül marad a kép hol hajlék nélkül marad a nép... És eljött a te országod... hol megfizetjük adóját, hogy élhetünk hogy ölelhetünk hol belepusztulhatunk, hogy éltünk hogy öleltünk hogy nem menekültünk más hazát keresni... ...És ha mégis, vagy mégsem vagy ha harmadnapon halottaiból... hát imára kulcsolás helyett ecsetet fog a kéz ölelésre tárul a kar és dacosan magasba emelkedik az arc hazát rajzol a tekintet és derőt fehér galambot fürkész a szem s nem sötét dögkeselyőt...! FÁZOM Csendben fakul a fény, mert hiába várlak, nesztelen osonnak a meztelen árnyak. Emléked ölelve kuporgok az ágyon, kinn kopogtat a tél, kabátban is fázom. Nem várom a reggelt, nem vágyom az estét, életem könyvéről lepereg a festék... De ecsetem még jó, új színeket akar, könnyeimmel festek, ha megszólal a dal... Katona Bálint: Fázom (Hangos vers) Link FÉLEK Énekelnék szépen, de fáj dalom, Dalaimat átjárja a fájdalom. Vágtatnék, de lovam ledobott, világítanék, de fényem megkopott. Szeretnék, mit senki soha még, s irigykedne odafenn az ég. De félek, mire megjön a hangom, már más tarja kezében a lantom... FÉLRE GONDOLT ÁLMOK Már nem akarom tudni könnyeimre mi az ok, amikor fényed árnyékában magányosan koslatok. Mert a hívó szó hasztalan, az igazság meg álnok, marad a félre gombolt ing. és a félregondolt álmok. GÚZSBA KÖTVE Álmaim gúzsba kötve, szirének sem énekelnek, elkóborolt vágyaim a sarokban térdepelnek. Nehéz kő a lábam, szemem fénytelen, sápadt, átkarolom hát önmagam, így senki sem bánthat... HA ELMÉSZ Ha elmész, kialszik a fény, összeomlik a vár, széthull a remény. Ha elmész, meghalnak az álmok, minden szerelmes szó hazug lesz és álnok. Nézz hát a fénybe, énekelj békét, vétkezz velem, s ne féld a végét. Álmodj bátran jövőt, álmodj szerelmet, higgy a szívednek, higgy a szemednek. Ha elmész, rúttá lesz a világ. hervadjon el akkor minden színes virág. Ha elmész, meghalnak az álmok, minden szerelmes szó, hazug lesz és álnok. Ha elmész, én is veled megyek, hogy a végtelenben ott lehessek veled. HAGYD A SZELET FÚJNI Ha már saját károdon megtanultál élni, ha már tudsz szeretni és túl fáradt vagy félni, ha nincs tovább kedved árnyak mögé bújni állj ki az esőre s hagyd a szelet fújni... HA MAJD Ha majd nem értünk süt már a nap, ha majd elválasztanak hideg falak, ha a színpadra új szereplők lépnek, s a karácsonyi gyertyák sem értünk égnek... Legszebb emlékeid közé tedd el, ha már nem értünk ébred a reggel... HA TÁVOL VAGY Ha távol vagy, távolról nézlek Hiányodban ezer sebből vérzek Most távol vagy, nem érhet el a kezem. Távolról nézlek s szememmel szeretkezem. HA VAN MÉG KEDVED Ha van még kedved, nyiss ajtót a jónak, ha van még célod, nyiss fület a szónak. Úgy hírlik tavasz jön, újra nyílnak a virágok, ha elűzzük a ködöt, meglátjuk a világot. Ha van még kedved, bújj hozzám közel, ha maradt még hited, egy jobb világ jön el. HINNI Hinni, hogy jön, amikor éppen elköszön. Hinni, hogy jó, amikor ellened szól a szó. Hinni, hogy igaz, amikor hazugsága vigasz, Hinni, hogy élsz, amikor már élni félsz, Hinni, hogy volt, s lett szíveden egy folt. HISZEM Lassan megtanultam járni, azt hittem, jöhet bármi, szerelem-völgyek, hegyek: utamon majd tovább megyek. Megtanultam lábaimon állni, lábaimmal tévutakon járni, de hiszem, még szerelem dúl, a tévedés-hegyeken túl... HISSZÜK Hisszük, csak egy van, aki ha nincs, eljön a végzet, oda a kincs. Talán jobb, ha csak az érdekel, ki téged jobban megérdemel. Aki a szíved küszöbére térdel, s kezét nyújtja feléd, kéri, érd el... A HOLNAP Nehezen alszom el, a holnap nagyon messze, amit álmodtam az éjjel, vajon reggel lesz-e? Kissé szűk rám a bőr, nagyon szorítja a szívem, talán út sincs előttem, de az álmomat viszem. HULLÓ LEVELEK Köröttem hulló levelek, de nem olvasom el, kereslek a távolban, ahol a nap kel. Születtem régen, s mint felhő az égen, fölöttem a kor úgy robog el Voltam szertelen s szerelmes, nagyon, ha a sors kegyes, tán abba se hagyom Szívemben lassan kiapad a kút. lábaim alól elfogy az út Ősz jön, de amíg a szerelem él a hulló leveleket vigye el a szél IMÁDKOZZ Imádkozz, ha úgy érzed a sors kiátkoz, Beszélj, s ha beszélsz ne félj, Vagy hallgass, Hogy nyugodtan alhass, Szeress, hogy boldogabb lehess, És nevess, de meg senkit ne vess, ha néha sírni látod, könny is lehet a barátod... INDULOK FELÉD Nesztelen megyek, jöhetnek a hegyek, nem zavar az árok, ha elesek, felállok. Ha megbotlik a lábam, tovább visz a szárnyam, s ha leszakad az ég, én indulok feléd. Már nem vonz a babér, nem kell finom ebéd, már nem dúdolom, csak hallgatom a zenét. Már nem vonz a távol, nem csábít el a csoda, mert naponta hiányoddal telik meg a szoba. A több, talán túl sok, most kevesebb is elég, boldog vagyok, ha jössz, s én futhatok eléd... Katona Bálint: Indulok feléd (Hangos vers) Link ISMÉT FÚJ A SZÉL Ölembe hull egy levél, megint beköszönt az ősz, ismét fúj a szél, mint amikor elmentél. Azt súgja az őszi szél, szívem titkon vár, mit nekünk a bús ősz, egyszer visszatér a nyár. Ősz után majd megint jön a rideg tél, aztán tavaszt hoz a szél, és a kóbor álmom újra eléd áll, mikor visszatér a nyár. Ölembe hull egy levél, megint beköszönt az ősz, Ismét fúj a szél, mint amikor elmentél. Azt súgja az őszi szél, szívem titkon vár, mit nekünk a bús ősz, egyszer visszatér a nyár. Ősz után majd megint jön a rideg tél, aztán tavaszt hoz a szél, és a kóbor álmom újra eléd áll, mikor visszatér a nyár. Ölembe hull sok levél, megint beköszönt az ősz, ismét fúj a szél, mint amikor elmentél. Katona Bálint: Ismét fúj a szél Link JÁTSZANI AZ ÁLMAIMMAL Egyre kevesebb a csillag az égen. Ritkábban lobog hajam a szélben. Már régen alszik az éberségem. Csak néha ébred fel, éjjel, hallgatózni, mit hall, s játszani az álmaimmal... JÖVŐKÉP Lesz-e, ami nincs, mert elmúlt, ami volt, a jövőkép megkopott, megmaradt a folt. Fogd hát a kezem, légy fénye a holdnak, érezd, ha elengeded, nem jön el a holnap... KACÉRAN Hideg az este, fűtöm a gondokat, elfogyott a sín, fékezhet a vonat. Feltámad a szél, betakar a bánat, ellepi a sötét magányos szobámat, Ülök a csendben rohanni már minek, kacéran ölébe ülök a semminek. KÉRDÉSEK Álmatlan éjszakán gyakran teszünk fel magunknak kérdéseket. Miért történnek rossz dolgok, jó emberekkel. és miért történnek jó dolgok rosszakkal? Miért könnyezik a szemünk, ha bánat ér, és miért könnyezünk olyankor is, ha nagyritkán boldog pillanatunk van? Egyáltalán mitől vagyunk boldogok, mitől érzünk szerelmet, ha azt sem tudjuk pontosan, mi is a szerelem? Hova lesz a szél, amikor nem fúj, és hova tűnik az álmunk, ha felébredünk? Vannak kérdések, melyeket nem lehet, talán nem is kell megválaszolni, mert ezek csak kérdésnek születtek, és mindenkit túlélnek... LASSAN MEGÖREGSZÜNK Lassan megöregszünk, lassan mindenki elárvul, az ember a jövő piacán, már csak álmokat árul. Kergettük a vágyainkat, de a reményünk elázott, nincs már ereje a napnak, és mindegy, ki hibázott. Lassan megöregszünk, látod, a kijáratok zárva, koldusként kóborolunk, csendes ölelésre várva... Mit tartogat még az ég?, kérdezed, mi legyen a vég? S jön hamar az égi jel: ajkaid tüzében égni el. Katona Bálint: Lassan megöregszünk (Hangos vers) Link LECSUKOTT SZEMMEL Menj el, a semmi már nem kell. A hamis szavakból, már végleg elég, a szó hasztalan, mert a szív elég. Már nem fogad be melengető öled, mert álmod túl fiatal, s a szíved túl öreg... Csendben fakul a fény, nesztelen osonnak a meztelen árnyak, már hiába várlak. Nem várom a reggelt, nem vágyom az estét, életem könyvéről lepereg a festék... Nem baj, ha holnap más álmokra vágysz, legyek szép emlék, ha reggel nem találsz. Hasztalan hangzanak már ostoba szavak, szívemért a semmi nem kell, hát menj el, s én nézlek, becsukott szemmel... Katona Bálint: Lecsukott szemmel (Hangos vers) Link LEGYEK SZÉP EMLÉK Hisszük, csak egy van, aki ha nincs, eljön a végzet, oda a kincs. Talán jobb, ha csak az érdekel, ki téged jobban megérdemel. Aki a szíved küszöbére térdel, s kezét nyújtja feléd, kéri, érd el. És, ha elérnél még ölelj szenvedéllyel, ahogy ölel a vég, csókolj önfeledten, mint nem is olyan rég. Add izzadt tested, tüzeljen még a vágy, sikíts, tombolj most, szakadjon le az ágy. Nem baj, ha holnap más álmokra vágysz, legyek szép emlék, ha reggel nem találsz... Katona Bálint: Legyek szép emlék - Videó Link MAGAM Magam szorgalmával, magam ásta árok, magam taposta úton. magányosan járok... Magam álmodom már, ez magányos hatalom, magamnak írt dalomat, csak magam hallgatom... Magam magánya egy magam építette börtön. hol a magam könnyeit, is magam törlöm... A MAGÁNY Amikor egyedül vacsorázol És magaddal bújócskát játszol És otthonról hazamennél Akkor érzed, hogy magányos lettél Mikor a tükörben idegen az arcod És eluntad végleg a harcot Mert tudod, hogy sohase nyertél Akkor érzed, hogy magányos lettél És hiába mondod magadnak Hogy nem vagy egyedül Hogy más is ugyanúgy magányos És másnak sem sikerül Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk Hogy sokan vagyunk egyedül A magány, az nem az, ami körülvesz Hanem az, ami hiányzik - itt belül Mikor az évek már összefolynak És nem jelent semmit a holnap És magadtól fel se kelnél Akkor érzed, hogy magányos lettél Amikor semmi sincs, ami fontos És nincs már kedved a szóhoz És mindegy, hogy kit szerettél Akkor érzed, hogy magányos lettél És hiába mondod magadnak... A magány: Katona Bálint videó etűd /Szerző: Bródy János - Előadó és videó: Katona Bálint/ Link MAKACS LEVELEK Az ősz maga az elmúlás levelek hullnak fejedre, beletörődve várod, hogy mások lépjenek helyedre. Mielőtt az asztalodról elfogy a félretett élelem, fogyjon el szívedből is a felgyülemlett félelem. Csak menj bátran tovább, merre kijelölt utad halad, s ha végállomáshoz érsz, fogadd örömmel magad. Talán néha te is hibáztál, de a sok jótetted is kitűnt, hát mielőtt gyónni indulsz, kövess el valami kis bűnt. Rozsdás levelek között még találsz zöldet is talán, és néhány makacs levelet a vedlésnek induló fán... Katona Bálint: Makacs levelek (Hangos vers) Link A MARADÉK CSENDEM Mondataim elmondtam, vallottam szerelmet, szavaim megfáradtak, némaságért perelnek. Álmain megálmodtam, lángoltam már eleget, vágyaimmal minden nap, felszántottam az eget. Szerelemmel ébredtem, imádtam nyarat, telet, ha vihar dúlt szívemben, megbéklyóztam a szelet. Szerettem, ahogy senki, sokat nevettem sírtam, s ami szívemet nyomta, megfestettem, írtam. Tudom, nem fontos már Szirének után mennem, most szobámban vigyázom, a maradék csendem... MARADÉK CSÓKJAIM Jó lenne most elrejtőzni, vagy tán eltűnni végleg, eltévedni az éjben, és nem szólni az égnek. Mint a nyuszi, lapulni, majd csak eltakar a zöld, és várni a hívó szót, ha majd befogad a föld. De maradék csókjaim, vágyom elcsókolni rég, elmaradt ölelésekre időt adjon még az ég... MARADÉK IDŐ Szeretni még egyszer, halálosan, aki vár. Mosolyt venni még, mielőtt a bolt bezár. Napot látni még, mielőtt az est leszáll. Élni még egy kicsit mielőtt a szív megáll. Utoljára valakiben hinni volna jó, ne vesszen kárba a kimondatlan szó. Örülni valaminek, ami szép, ami jó, mielőtt a szívben esni kezd a hó.... Mert a maradék idő már nem eladó... Katona Bálint: MARADÉK IDŐ - Videó Link Link MÁRCIUS Gyönyörű álmokat söpör a szél, átfújt rajtam, amikor elmentél. Riaszt a csend, a csókok kiszáradtak, vétkezni vágyom, s nem gyónni a papnak, Köröző keselyűk a szememet lesik, talán könnyezem, talán csak esik... MÁR NEM IGAZ Már nem igaz a szó már nem igaz a két cigaretta között kiérdemelt csók, már nem igaz a sírás, s az írás sem igaz, már nem igaz az sem mi félelmetes, mi nagy, már hazug a beteg gyógyulását ígérő vigasz, már a hallgatás is hazug, már a hazugság sem igaz... Gyötör a sohaseholsehogysemjó fáraszt a bezzegmásokboldogabbak vakká tesz a befalazott jövő-ablak... Könnyeid síromat ássák rá keresztfát farag a harag... Nincs döntés, nem készülök végső harcra, nem fogom a reményt átvinni a túlsó partra... Már nem igaz a szó már nem igaz a két cigaretta között kiérdemelt csók, már nem igaz a sírás s az írás sem igaz már nem igaz az sem mi félelmetes, mi nagy, már hazug a beteg gyógyulását ígérő vigasz, már a hallgatás is hazug, már a hazugság sem igaz... ...nem igaz már semmi, csak az (vagy már az sem igaz?!) hogy nélkülem is velem s már velem is nélkülem vagy... MÁR NEM TUDOM Lassan elmúlik ez a nyár, nyomában az ősz szele jár, utamon hervadt falevél, csak a szél zenél. Tudom, egyszer ez a nyár véget ér, de a bolond is hisz, mindig remél, fölöttem felhős már az ég, de tudod, hogy vissza várlak még. Kósza szél, mondd el, hova mész, bárhol jársz, engem megtalálsz, utam talán egyszer véget ér, és fáj, hogy hozzám sosem érsz. Mert már bármit is remélsz, a virág úgy hervad el, mint a lét. Már nem tudom, az álmok nélküled vajon mennyit érnek, meddig lesz még kék még az ég. Csak fújj őszi szél, hulljon a falevél. Meddig járok utamon, nem baj, ha most még nem tudom. A fény meddig jöhet még velem, meddig kísért még a szerelem. Itt az ősz, sápadt már a fény, jól tudom egyszer véget ér, bár fölöttem felhős már az ég, de a bolond is örökké remél. Már nem tudom, az álmok vajon mennyit érnek, meddig lesz még kék az ég. Csak fújjon bátran az a szél, amíg utam véget ér. Fújjon bátran az a szél, fújjon bátran csak a szél... Katona Bálint: Már nem tudom - Videó Link MEGTANULTAM Rég megtanultam járni, s tudtam, jöhet bármi, szerelem.völgyek, hegyek, utamon tovább megyek... Megtanultam lábaimon állni, lábaimmal tévutakon járni, de tudom még szerelem dúl, a tévedés-hegyeken túl... MENEDÉK Mert nem értünk süt már a nap, mert elválasztanak hideg falak, a színpadra új szereplők lépnek, értünk csak az esti gyertyák égnek. Látod, az andalító pálmafák alatt, csupán szürke árnyékunk maradt, tudom, hasztalan lenne már égnem, közelséged csak szívemmel érzem. Bár elmúlt a múlt, véget nem ért, a szerelem koldusa menedéket kért, s a legszebb emlékeid közé tedd el, ha már nem értünk ébred a reggel... MERJÜNK Amíg lehet, merjünk élni, merjünk embernek lenni, merjünk holnapot remélni, bátorkodjunk lenni jónak, merjük hinni: a harangok, még nem értünk szólak... MÉG HÁNYSZOR Még hányszor halsz meg, és hányszor kezded újra: hányszor ébredsz álnok álmok mögé bújva?... Feletted még hány éjszaka virraszt, s fel hány boldogtalan nap kél: amíg a kegyelem kegyetlen tövise remegő szívedig ér...? MINEK? Minek a szó, ha süket a fül, minek a kereszt, ha rá senki nem feszül? Minek a vágy, ha kihűlt az ágy? Minek a zaj, ha csak a dal vigasztal? És minek a vers, minek, ha mi fáj, nem mondhatom el senkinek? MONDD Mondd, ég-e még a hamvasztó tűz, a remény haldoklik? vagy karjaidba űz? Van-e még erő az ölelő karban, akarom-e még, mit annyira akartam? Befogad-e még a csábító éden, vagy bezárta kapuit előttem régen? MONDANÁM Mondanám, hogy szeress, mondanám: ölelj még, vagy legalább nevess, és kiderül az ég. Mondanám, de a szavak mostanában későn kelnek, s maradék álmaim a sarokban térdepelnek. MORZSÁK A TÁNYÉRON Az imádott múlt mára darabokra hullt, s a törött cserepek megvágták a szívemet. Már a múzsám sem vágyik csókot adni, csak morzsák a tányéron, megyek mosogatni... MOSOLY Ha írunk, gyakran szenvedünk, Az írás a szenvedés egyik fajtája, a másik, ha nem írunk. Minden bánat, minden szomorúság forrása a fájdalom. Ha nem ismered a fájdalmat, már nem is élsz... A fájdalom gyökere a vágyakozás. Életünkben mindig vágyakozunk valaki, vagy valami után. De valaki, vagy valami. mindig kioltja a tüzet, besötétíti a fényt. Ám hiába a sötét, mert mindenkinek van egy belső holdja, mit követ egy életen át. Mindenki keres egy arcot, amely egyszer majd rámosolyog, s ez a mosoly már akkor létezett, mikor a világ még nem... MOSOLYOD BÖRTÖNÉBEN Édes arcod velem alszik, letörli elsírt könnyeim, örök derűd felszárítja az eláztatott könyveim. Sötét rácsok árnyékolnak, amíg arcképedet nézem, és én tovább raboskodom szép mosolyod börtönében. MOST Megtettem már utam nagyobbik felét, halkan eljátszottam minden zenét, lábaim térdig koptatva mentem eléd, most békésen megfogom a csendem kezét... NEM PERELEK Nem perelek, sem magammal, sem mással, kezet fogok az elmúlással. Tegyen a sors amit akar, csak legyen föld, ami magyar, amely elbír, s majd betakar. NEM SZÁMOLOM Peregnek a percek. Fehér lovon már nem jár a herceg. Robognak a napok. Ha többet adok is, kevesebbet kapok. Elfutnak velem az évek. Már nem számolom, mennyit is érek. NEM VÁRLAK Nem várlak, már nappal is az árnyak üldöznek az ágynak, de a vágyak még küszöbödön hálnak... NE SZERESS JOBBAN Nem várlak, már nappal is árnyak üldöznek az ágynak, de a vágyak még küszöbödön hálnak. Amikor vacog a vágy, amikor dadog a szó, amikor a páros ágy már egyedül is jó, amikor a szívemben lassan leesik a hó. Ilyenkor félve mondom, hogy nagyon szeretlek, de reggelre nem vagy, hiába kereslek... Ha túl akarod élni a halálos szerelmet, ne szeress jobban, mint ahogy szeretnek. Katona Bálint: Ne szeress jobban Link NE TEMESS Ne szeress soha jobban, csupán ahogy szíved dobban. Legyél vihar, legyél tűz, ami partjaidra űz. Ne temess el még élve, és ne vigyél kísértésbe, magamtól is oda találok, akár áldás, akár átok... NE VESS KI Szívedből ne vess ki, inkább nevess ki - mondtam, s Te nem nevettél, de reggelre elmentél. Valóság volt, vagy csak álom? még ma is sajnálom, de már nem fogok eléd menni, ideje felébredni... NINCS KEGYELEM Amikor elfogy a hitem, s fogytán a kenyerem, amikor nincs ítélet, és nincs kegyelem, mikor magára marad a kéz, s a szem is más után néz, amikor a minden már kevés, amikor a nincsből is elég, olyankor úgy kell egy ölelés, mint hajléktalannak az ebéd... NÉHA Néha nyakamba szakad az eső, máskor fényes nap bújik elő. Néha életem értelmét keresem, máskor értelmem életét temetem. Néha a szívem tenyeremen hozom, máskor a szerelem foltjait mosom. Néha azt hiszem, hogy lássalak, világgá kellene mennem, máskor úgy érzem, hasztalan, hisz itt rejtőzködsz bennem... OLYANKOR Csak olyankor szép az éjjel ha a csillagok értünk égnek. Amikor megtöltjük fénnyel, csak akkor látjuk szépnek. Amikor értjük egymás szavát, amikor értünk szól a dal. Töltsd hát velem az éjszakát, úgysem viheted magaddal... ÖLELETLEN Mennyit ér az álom, több-e mint a semmi, mit ér ébredésig öleletlen lenni. Talán fogy a sötét, derűs reggel vár rám, addig reménykedve ölelem a párnám... ÖLELKEZNI KELLENE Nézni szeretnélek ecsetem még fest, de szemeimben már gyertyát gyújt az est. Emlékeimben még táncot jár a múlt, de lábaim fáradtak, s az ég is beborult. Ölelkezni kellene, tovább menni még, de előttem űr tátong, mögöttem szakadék. ÖREGSZEM Öregszem, jól tudom, már nem forr a vérem, csak ölelj naponta, kevéssel beérem. Elég egy érintés, egy halk becéző szó, egyetlen pillantás, egy kis reményt adó. Elég egy puszi is, csak forró csók legyen, elég a kevés is, csak végtelen legyen... Katona Bálint: Öregszem Link ŐSZIDŐ (Apám emlékére) Ló-vonta múltunk már sárba rekedt rég: Nem sírnak az útszéli rögmadarak De várnak a fák, ha arra megyek még, - Bár életünk akkor itt abba maradt. Apám keze tán még földre tapadna, S a húrtalan hangszeren szólna zene, Sár-haddal szemben is talpon maradna, - De fedve az arca, s már csukva szeme. Hallgatag földeken kopnak az évek: Térdig a múltban elfogynak az érvek, S a fájdalom bennem is társra talál. Múlt-temetőben már csőszök sem élnek: - Nézem a lombtalan bús jegenyéket, S a vásott határra az ősz licitál... PRÓBÁLOK Szívem moraját hallgatom, mely elszabadult a szélben. próbálok megállni talpamon, hogy ne kelljen félnem. Próbálok még énekelni, letérve az igaz útról, megpróbálok vizet merni, a kiszáradt kútból... RAKJ TÜZET, HA FÁZOL Elbujdokol az ősz, látod, már ő is fél, hatalmas sereggel, támadja a tél. Rakj tüzet, ha fázol, ébreszd fel a parazsat, rideg némaságban melengesd a szavakat. Bújj hozzám, ha fázol, ha arcodba fúj a szél, hallgasd dobbanását, ahogy a szív beszél. Rakj tüzet, ha fázol, űzd el a rideg telet, takarózz álmaiddal, ha senki nem szeret. Szorítsd meg a kezem, ha velem teázol, még egyszer szívedben rakj tüzet, ha fázol. Katona Bálint: Rakj tüzet, ha fázol... (Hangos vers) Link REGGELRE Amikor hitetlen a vágy, amikor dadog a szó, amikor a páros ágy már egyedül is jó, amikor a szívemben lassan leesik a hó. Ilyenkor félve mondod, hogy nagyon szeretlek, de reggelre nem vagy, s már nem is kereslek... REJTŐZKÖDÖM Rejtőzködöm. Fölém a fények már tompán érnek. Pislákolok, csak ritkán égek, de még üzenete van minden ölelésnek. REMÉNY Az idő robog Csonka holdra néz szemedben a fény s a szíved dobog Egy érintésért remény araszol de a hívott fél már nem válaszol... RÉG VOLT Mikor az álmok még valóra váltak, mikor fölöttem angyalkák szálltak, mikor a pincében is látszott az égbolt, esküszöm, kék volt belátom, rég volt... SOK A TILTÁS Sok a tiltás, szól az írás: Ne lopj, ne csalj, és ne paráználkodj! De élj boldogan, akkor is, ha fáj! Kevés, amit szabad, de azt, muszáj... SOSEM VAGY EGYEDÜL Sosem vagy egyedül, mindig akad társad: olykor a szerelem, olykor meg a bánat: amikor lefekszel, mindig veled hálnak SÖTÉTBEN Rég sötétben vagyok, már az elmém sem ragyog. Halomba gyűlik a szemét, s mindenki becsukja szemét. Számolom az utcán: négy, öt, hat kupac alom, itt hagyta maga után valamelyik hatalom. Én istenem, jó istenem becsukódik már a szemem, de a tiéd nyitva fiam, magyarázd el, itt most mi van? SÖTÉTBEN Betegen vergődik a fény, vagy fátyolos a szem? kérdezem a szürke égtől, jár-e még szerelem? Mert elveszett csókjaid sehol sem találom, csak sötétben keresgélem elkóborolt álmom, Vagy már a gondolat sötét, azért jön az este, talán csak az ablakom lett Feketére festve? SZAVAK HELYETT Mint öreg órában a rúgó, lassan berozsdál a szív, s bár még jöhet bármi, a remény nem tud tovább várni. Mert véges minden út. egyszer kiapad minden kút, csupán emlékeddel alhatok és a szavak helyett, hallgatok... SZEGÉNY VAGYOK Az élet gyorsan pereg, bennem üres terek. Tudom kár oda menni, ahol nem vár senki. Látod, szegény vagyok, mint a hajléktalanok. De fényed átsül rajtam. s amikor szeretek, a vágy kitölti bennem az üres tereket. SZEMED Szemed szerelmet áraszt, és ha nem fáraszt, ha nem törsz meg a félelemben, én várok Rád egész életemben. Nem kérem, hogy szeress, csak nevess, a mutasd meg a szemednek, hogy mennyire szeretlek... SZEMEMMEL FESTELEK Szememmel festelek, ecsetem már rest, de szemeimben még gyertyát gyújt az est. Emlékeimben még táncot jár a múlt, de lábaim fáradtak, s az ég is beborult. Ölelkezni vágyom, tovább menni még, de előttem űr tátong, mögöttem szakadék... SZERELEMSZIGET Nem a siker, nem a pénz, nem a hit és nem az ész, sem a kölcsönkapott szépség, sem a testi-lelki épség, sem a havas csúcsokat meghódító ember, sem a testet ölelő, simogató tenger, sem a szabadság illatú hívogató liget, ...csak hajótörött szív, csak szerelemsziget... SZERETNI JÓ Szeretni azokat, akik viszont szeretnek, szeretni azokat, akik valaha is szerettek, nem feledni azokat sem, kik már feledtek, ünnepen közöttünk már sohasem lehetnek. Ha nap süt, ha hull a hó ha fogytán a szó, szeretni jó. SZIRÉN ÉNEK A vágyak egekig értek, és imát mondtam az égnek. Árnyak fedték be a partot, álmaim takarták el arcod. Sírtam, nagyon szerettelek, pedig hasztalan kerestelek. Véget fog érni, tudtam jól, de a szirén-ének ma is szól. SZÍN-JÁTÉK A festő színeket kever, s halkan dúdol magában, szürke eminenciások színes forgatagában... Gondolatai kalandoznak, kopott ecsettel kezében: bíborra festett felhők alatt, talpig feketében... Színek tobzódnak: újgazdagékra fröcskölt sárga irigység, átfestett vörösek, rendszerváltás után a nyugalom zöldjével sután mázolt tespedés... A remény kék madaraira irányított szürke puska csövek, fehér alapon fehérre álmodott lelkiismeret... Umbrák okkerek dílerek, a délibáb szivárványa alatt ölre menő zöld-fehér drukkerek... Körös-körül üres tubus hever ...a festő színeket kever. A SZÍVEMMEL LÁTLAK Szemeimmel érezlek, a szívemmel látlak, rozsdás lakat alatt, a szendergő vágyak. De ha erre hoz a szél, hozzám mindig nézz be, Karjaim még erősek egy gyöngéd ölelésre. SZÜLETÉSNAPOMRA A kilencvenet elértem, hogy irigyeltek, megértem, s ha lesznek még holnapok, jég leszek, de olvadok. Voltak nagyon boldog évek, köszönöm, még párat kérek, s ha a jövő már csak álom, szerelemmel retusálom. Párszor megcsorbult a hitem, de ami maradt még, viszem. s nem baj, ha a szívem fázik, azért meg sem állok százig. TALÁN Talán a fák is égig nőnek, ha sorsát kezébe adod a nőnek. Ám, ha várod, de nem jön el, ha helyetted már mást ölel, kiszáradnak kertedben a fák, s elhervad minden szál virág... TALÁN BETEG Talán beteg a hajnal, nem jön, hiába várom, csak a szél zilálja hajam, míg a sötét utcát járom. Árnyak követnek lopva, még sem merek félni, szeretném a szívemet szívedre cserélni... TAVASZ Beszivárog a csend, és kitágul a rés, ami nincs, az túl sok, ami van, túl kevés. Megtépáz a rút szél, hiába süt a nap, tova szállt a remény, és a szalmakalap... TAVASZT BONTOK Tavaszt bontok ecsetemmel - tubusba zárt lázadást gyökértelen reményekre öntök lelki ráadást... Az időnek mindig mindegy ősz van, tél, vagy épp tavasz, csak a hitünk ébred szebben, ha nap süt és nem havaz... Pilláim alá rejtett fény: - bánat, fájdalom, gondok - elveszített győzelem, ha eltakarnak égi lombok... TÁRT KAROKKAL Meddig van a most, és mikortól lesz a volt, hiába vásárolnál, ha végleg bezárt a bolt. Hiába süt ki a nap, hiába szép az álmod, ha elfogy előtted az út, bizony meg kell állnod. A szeretet tányérjából morzsákat csipegetve, hiába szeretnéd már, ha valaki szeretne. Füstöl még a parázs, de már rég nem ég, tárt karokkal csupán a volt szalad feléd. Katona Bálint: Tárt karokkal (Hangos vers) Link TEST - ZENE A tüdő sípol, de még dobol a szív, s billentyűin szól a dal, mikor a vágy húrjain kitartó türelemmel penget a remény TE VAGY Te vagy az érintés napjaim testén, Te vagy a nappalom Te vagy az estém, a vigasz is Te vagy, ha foghatom a kezed: te vagy az álom is mikor felébredek... TISZTUL A KÉP Lassan tisztul a kép, már élesebben látom, kopott köveken lépve, a saját utam járom. Érzem már az ösvényt, amely enyém lehet, csak még az homályos meddig, s hová vezet... TORZÓ Meghajlok magam előtt, mert előttem meghajlanak sokan mint szél szavára fák hajtanak fejet, meghajlok az alázkodók előtt alázkodás helyett. Meghajt a kétség, a kölyökben mocorgó vétség. meghajlok magam előtt irtózatos mélység... ÜRES TEREK Az élet csak pereg bennem üres terek. Kár oda menni, ahol nem jár senki. Ilyenkor szegény vagyok, mint a hajléktalanok. De fényed átsüt rajtam, s amikor szeretek, az kitölti bennem az üres tereket. VÁGYOM MÉG Vágyom még a szelet visszafelé fújni, bánatomban este szoknyád alá bújni. Akarom még ajkam ajkadra temetni, megpróbálni még egyszer szívből szeretni, Vágyom még derekad átölelni lágyan, megpihenni csípőd tüzes hajlatában. VÉGÜL Végül megszelídül a bánat, már nem egymásnak vetjük meg az ágyat. Végül nem fáj semmi, álmainkért nem kell immár semmit tenni. Végül nem várjuk a csodát, esténként egyedül töltjük meg a szobát. Végül tán haza se várlak, itt maradnak velem örökre az árnyak. Legszebb emlékeimet koporsóba zárom, így már minden rendben, eltemetem mélyen az emlékezetemben. Végül makacsul mondjuk: nem történt semmi, hazudjuk magunknak: ennek így kellett lenni... Katona Bálint: Végül Link VÉGÜL Végül mindenki megvénül, minden bűn elévül. Végül minden szerelem véget ér, minden utazó hazatér. Kik nemrég még szívből szerettünk, most lessük a felhőket felettünk. Kik nemrég még táncoltunk a borotva élén. most ücsörgünk a nagy semmi szélén... VIHAR Felhők rohannak át az ég kékjén, mint vágtató paripák rúgják szét végleg az útjukba álló, gyönyörű álmokat. Asszonyt sodor az ár, s a férfi érte úszik. különös a mentés. öleléssel felér s amíg a csók tart, kit érdekel az ár, kit érdekel a vihar, s, hogy elkezdődött a visszaszámolás. Nem kell az oxigén, nem kell a holnap, kit érdekel most a szárazföld, kit érdekel az ágy, ha magával sodor a fosztogató vágy. Most mindkettő mindhalálig csupán ölelni akart, pedig sosem volt távol, s most is közel a part. VOLTAK PERCEK Voltak percek, melyek órákat értek. Voltak órák, melyek napokká értek. Voltak napok, melyek évvel felértek. Voltak évek. melyek örökké élnek. Voltak döntések, melyektől volt okom félni. s voltak érzések, melyekért megérte élni... ZÁRVA Diákom vagy, de ne nevezz tanárnak mert utunkba, rideg jéghegyek állnak. Tudom, itt vagy, meg mégsem talállak. Mennék feléd, érzem, szíved várna, de elkéstem, a boldogságbolt zárva.

0 komment , kategória: Katona Bálint & Andrea

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

2023.11

2023. December

2024.01

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas


				1	2	3

4	5	6	7	8	9	10

11	12	13	14	15	16	17

18	19	20	21	22	23	24

25	26	27	28	29	30	31

Blog kereső

Bejegyzések
ma:	0 db bejegyzés
e hónap:	5 db bejegyzés
e év:	235 db bejegyzés
Összes:	4745 db bejegyzés

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Ma: 1367
e Hét: 7244
e Hónap: 10014
e Év: 934325

Szótár

Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2023 TVN.HU Kft.