Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Erdős Renée - Egyszer megnyugszom
  2024-07-18 14:46:21, csütörtök
 
 


Erdős Renée - Egyszer megnyugszom

Egyszer megnyugszom és erős leszek
S majd könnytelenül járom az utat.
És tűz, víz, nap, zivatar közepett
Vidáman hordom vándorbatyumat.

Egyszer majd elrepülnek álmaim,
Mint könnyű felhők a vihar után
S zaklatott éjek látomásain
Szendergő lelkem föl nem sír talán.

Szivem falán egyszer majd rést nyitok,
Mert makacsúl véd múlt emlékeket.
S kiszórok onnan minden lim-lomot,
Fakó babér - és rózsalevelet.

Egyszer majd olyan egyedűl leszek,
Hogy elfelejtek időt és napot.
S a lét szárnyán czikázom csüggeteg,
Miként az űrben bolygó csillagok.

S távol lesz tőlem: múlt, jövő, jelen
Távol a zaklató álmok, a vágy
S a nagy éjben kialszom hirtelen,
Mint egy ismeretlen, fáradt világ.
 
 
0 komment , kategória:  E Erdős Renée  
Erdős Renée - Izenet
  2024-07-18 14:42:51, csütörtök
 
 


Erdős Renée - Izenet

Én voltam a nap utolsó sugára,
Mely reád tűzött forrón, fényesen.
Utánam halvány, szürke alkonyat jön -
Öregszel édesem ...

Én voltam a nyár, amely utoljára
Hozott neked nyíló virágokat.
Utánam jön az őszi levélhullás -
Óh, ritkul a hajad ...

Én voltam az utolsó dal szívedben,
Most kiszállok belőle, mint a dal.
Szerelmes léssz te még majd ezután is,
De soha fiatal ...
 
 
0 komment , kategória:  E Erdős Renée  
Erdős Renée - Mindég csak tűnődni
  2024-07-18 14:39:31, csütörtök
 
 


Erdős Renée - Mindég csak tűnődni

Mindég csak tűnődni, mindég csak álmodni!
Ezer színes vágyat koszorúba fonni!
Aztán a koszorút széttépni, eldobni -
Úgy belefáradtam! Istenem, istenem!
Ha adsz boldogságot, ha csak egy parányit:
Igazit adj nekem!

Szeretném a fejem lehajtani végre
Üdítő álomra, csendes pihenésre.
Ha ez a vad hajsza immár véget érne,
Oh be jó is volna! Istenem, istenem!
Ha adsz nyugalmat, ha csak egy parányit,
Igazit adj nekem!

Izzó szenvedélyek emésztő lángjában
Égni, perzselődni! Örök szomjúságban
Gyötrődni, vergődni! Gyilkos, tüzes lázban
Váltig emésztődni - Istenem, istenem!
Hogyha adsz szerelemet, ha csak egy
parányit:
Igazit adj nekem!
 
 
0 komment , kategória:  E Erdős Renée  
Erdős Renée - Kék pillangók
  2024-07-12 20:59:11, péntek
 
 


Erdős Renée - Kék pillangók

Kék pillangók szálltak fölöttem,
Hogy a réten keresztül jöttem
S incselkedve, tánczolva félig:
Elkisértek az erdőszélig.

S hogy utam az árnyékba tévedt;
Riadtan, némán összenéztek.
Félték a lombok hűs homályát,
A rengeteg halk mormolását.

A mig arany napfényben jártam,
Gázoltam színes vadvirágban,
S felém a rózsák integettek:
A kék pillangók hogy szerettek!

De csalt a sötét erdő mélye,
A vízmoraj, a lomb zenéje.
Csalt a magány. Egy titkos ének-
S a sohsem ismert szenvedések.

Magányos erdő utját járom
S nincs vezetőm és nincsen párom.
Tövises ágak meg-megtépnek.
De még dalolok, de még élek.

Hangomat a szűz magány hallja,
Rám simul a csend puha karja.
De tudják e a rétek, kertek:
A kék pillangók hova lettek?

Erdős Renée
Érseklél, 1879. május 7. - Budapest, 1956. július 7.
 
 
0 komment , kategória:  E Erdős Renée  
Erdős Renée - Rövid a leveled
  2024-07-12 20:34:40, péntek
 
 


Erdős Renée - Rövid a leveled

Rövid a leveled, alig egynéhány sor,
Mégis elolvastam, isten tudja hányszor.
Minden betűjére, mindegyik sorára
Égő csókom hullott, tűz-eső módjára.

Rövid a leveled, alig egynéhány sor,
Mégis elolvastam, nem egyszer, de százszor.
Százszor elolvastam, nevetve meg sírva
S tán még most sem tudom: mi van beleírva.

Erdős Renée
Érseklél, 1879. május 7. - Budapest, 1956. július 9.
író, költő.

Kép: Hans Temple festménye
 
 
0 komment , kategória:  E Erdős Renée  
Erdős Renée - Vannak leányok...
  2024-07-11 22:01:53, csütörtök
 
 


Erdős Renée - Vannak leányok...

Vannak leányok, remegő szüzek,
Csókot nem adnak soha senkinek.
Vágyuk fehér, miként az imádságuk,
Őrangyal őrizi az álmuk,
S tavaszszal, ha a hóvirágok nyílnak
S ébred a kert: magukban sirnak.
Ilyenkor szomoruk, halványak
És vőlegényre várnak.

Vannak asszonyok, szomorúk, szüzek,
Csókot nem adnak soha senkinek.
Vágyuk biboros, mint az alkonyég,
Szemükben hideg, szent csillaga ég
Az eltemetett, elfeledett multnak,
Ritkán mosolyognak. Sok titkot tudnak,
A szavuk zengő, mint egy régi óra
Finom ütése. Kedves, szép halottak.

Becsukott kertek...alvó paloták...
Lelkükben egy színes mesevilág
Csodái múlnak és fakulnak...
Fák, mikről ismeretlen, nagy virágok
Hímporos szirmai hullnak...
Bennök minden áldás - és minden átok.
Csak nagyon jót és nagyon rosszat láttak,
Korán őszültek, korán elfáradtak,
És bucsut mondtak a világnak...

Vannak leányok, remegő szüzek ...
S asszonyok, a kik semmire se várnak...
 
 
0 komment , kategória:  E Erdős Renée  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2024.11 2024. December 2025.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 61 db bejegyzés
e év: 2551 db bejegyzés
Összes: 11687 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 257
  • e Hét: 4960
  • e Hónap: 17175
  • e Év: 237995
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.