|
2025-04-16 11:17:31, szerda
|
| |
| |
Fennkölt ódákkal kár kisérleteznem,
s erőltetnem cifra elégiát.
Bennem magától születik a vers, nem
tudatosan csinált."
Anna Ahmatova
Gyönyörűek a szerelmes versei. Intenzívek, élnek, és egyszerűen ugyanazt érzem, amit ő, annyira az enyémek a szavai.
De verseim hangoddal telve még,
s a tieid az én lélegzetemmel.
Van tűz, amelyet oltani nem mer
felejtés, félelem se: égten ég."
Hangulatokkal, és azok mélységeivel vonz magához, és ragad meg. Nincs pátosz és tragikus szólam, csak finom melankólia.
Talán azért csókoltalak téged,
gyötrődtem utánad, vártalak,
hogy most nyugodt, fáradt és kiégett
emlékemben megtagadjalak."
Anna Ahmatova -Dalocska
Szerelemről dalolgatok
Fényes délelőtt,
Kiskertemben a laboda
Már magasra nőtt.
Kitépdesem, eldobálom,
Megbocsát nekem,
A sövénynél kislány áll ott
Sír keservesen.
Iszonyú a jajgatása,
Nyűgös panasza,
Fülledt, fojtó szagot áraszt
Rám a laboda.
Ily gonosz az ajándékom,
Kő a kenyerem,
Fölöttem csupán az égbolt,
S hangod van velem.
Laboda növény, amit Szergej Jeszenyin is megemlít a Bokraink között /már az ősz barangol / c szépséges versében. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A Anna Ahmatova |
|
|
|
|
|
Offline
