Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Posztós Lenke - Keresztény versek
  2021-02-07 20:00:53, vasárnap
 
 










POSZTÓS LENKE - KERESZTÉNY VERSEK


A szóban rejlik gondolatunk; amit mondunk, azok vagyunk. Teremthetünk szép égboltot, vagy rossz szavakkal sötét poklot. Ha Istentől jön gondolatom, versbe fűzöm, s tovább adom; hogy kő legyen az épitőnek, s gyógyir minden szenvedőnek...

/Posztós Lenke/



KERESZTÉNY VERSEK



Link








ALKONY


Visszatekint alkonyatkor
a nap szomorúan,
a kertek déli lángja
lassanként lelobban.

Visszanézek olykor
az elmúlt ifjúságra,
szívemben lecsitult
a nyári nap parázsa.







CSODA SZÉP MÁJUS


Annyi gyönyört s szépséget rejt a májusi zöld...
Virágoknak illatával telik meg a föld.
Üresek a szavak, nem létezik ének,
mely kifejezné méltóságát a szép természetnek.

Minden meghajolva dicsőíti Őt,
Ki alkotott minden szépet - az Örök Teremtőt;
Ki a zöld pázsitra harmatgyöngyöt hint,
megáld minden teremtményt, s boldogságra int.

Kinyissa a virág szirmát illatozásra,
a dalos madár száját, hangos dalolásra.
Felöltöztet bokrot, fát, - színes, szép ruhába,
s megfürdeti reggelte arany fénysugárba.

Fenn a mennyben járok, fehér felhő háton;
nem tudom, hogy valóság-e, vagy talán csak álom...
Gyönyörű szép május.., - csodás ez az élet;
Köszönöm én Istenem a csodát, s azt, hogy élek.







CSODÁLATOS LAKHELY


Mi az az érzés, mit úgy hívunk: Szeretet?
Milyen a boldogság, mit gyerek átél, s a felnőtt elfelejt?
Mi az, ama erő, mit elme le nem győzhet,
s ami minket szeretetben mással összeköthet?
Mi az a fényes, tiszta, isteni szikra,
ami a tékozlót az Atyához hív vissza?
Mily nagy a mezeje e mágneses erőnek,
hogy megérezzük hangulatát a mellettünk levőnek?
Mi az, ami békességben érzi csak jól magát,
s megfedi a rosszat, az elkövetett hibát?
Mi az, ami Jézus lakóhelye lehet,
és ha Őt követed, a mennyországba vezet?!
Szívednél drágább kincs e világon nincsen!
Egy csodálatos lakhely, hisz belefér az Isten!







ELJÖTT MÁR A DERES ŐSZ


A természetet csodálva
Eltűnődök mélázva;
Fújdogál az őszi szél,
Hull a sárgult falevél.

Gondolatom messze száll;
Eltűnt már a meleg nyár.
Nem hallszik a fülemüle,
Bús a kert is őnélküle.

Eljött már a deres ősz
Ágak között tekergőz.
Sóhajtozik nagyokat,
S kurtítja a napokat.

Bokrok között kotorász
Diót ver és lombot ráz,
Előhív hűs szeleket,
S elűzi a meleget.







ESKÜVŐI KÖSZÖNTŐ


Aranyszínű nyári napon, zeng a templom nagy harangja;
Menyegzőtök boldog napját hirdeti ma vidám hangja.
Eljött hát e szent pillanat, mikor két szív eggyé vált;
Összetalálkozott két út, s társként haladnak tovább.

Ez a nap most rólatok szól, ti vagytok a középpontban.
Új út nyílik előttetek, szívetek már együtt dobban.
Különbözők vagytok talán, de szívetekben mégis eggyek
Hogy egymásé lehettetek, tekintsétek égi kegynek.

Csodás ez a pillanat, szédítő a mámor;
Fellegekig röpít a szép gyermekkori álom.
Szárnyaljon hát szellők szárnyán szerelmetek mindig!
A mai napnak boldogsága kísérjen el végig.

Jövőtöket hozza öröm, ne fészkeljen bánat!
A házasság egy titkos láda, benne kincsek várnak.
Vágyaitok igaz gyöngye; az örömök s az álmok.
A szerelem kulcsával ezt megtalálhassátok.

Ám a napok sokszínűek; piros, szürke, tarkabarka...
Örömötök ne rontsátok semmi rosszal készakarva.
Csak a hűség s a szeretet éli meg az álmot;
Bizalommal, reménykedve - szerelmetek zálog.

Téged, kedves vőlegény, Isten, szent szolgálatra hívott!
Az Ő választottja vagy! - Egy kis nyáj elé állított!
Légy hát hű a te Uradhoz, hisz végtelenül szeret téged!
Szolgáljad Őt teljes szívvel; te, s kit társul adott néked.

... Zeng e vidám nyári napon, templomunknak nagy harangja!
Ez a nap, mely rólatok szól, életetek legszebb napja.
Öröm hozta jövőtöket, szeressétek mindig egymást!
Adjon Isten boldogságot, s a házasságra sok, sok áldást!







ESTI FOHÁSZ


Eljött az est, minden csendes,
Szempillámon álom repdes.
Elmúlt napom leteszem
Kezed közé Istenem.

Minden dolgom, örömöm
Én Istenem köszönöm!


Bocsásd meg a vétkemet,
Minden rossztól óvjál meg!

Ha lecsukódik szempillám,
Üdvös álom szálljon rám.
Gyönge karral gyámolíts,
Reggel Uram felüdíts!







EZ A FÖLD A MI OTTHONUNK


Uram, Te a Földet otthonunknak adtad.
Mélyét mérhetetlen kincsekkel megraktad.
Értelmet adtál, hogy megértjük művedet,
hogy gondosan kezeljük, s betartjuk törvényed!

Mindent a Földön az emberre bíztál;
állatot, növényt a kezére adtál.
De, felelős azért; hogyan bánik vele!
Hála helyett nem-e Isten ellensége?

Mert e Föld csak úgy adhat biztonságos otthont,
ha a szeretet parancsát tudod és betartod!
De kérdezi az ember, hogy tetszik-e oh Uram,
hogy szép hűs erdőidet sorra kiirtottam?!

Tiszta folyóidat megfertőztem szennyel,
hímes pázsitodat megöntöztem vérrel.
Kérdezzük-e vajon, hogy tetszik-e Neked,
ahogyan kezeljük mi a természetet?

Szidalmazunk s áldunk, hogy tápláljál minket,
s közben megalkotjuk a saját törvényünket.
Nem hallgatjuk Urunk szelíd, intő szavát,
bűnben pocsékoljuk életünknek javát.

Pedig Ő az embert méltóságra tette!
Tudatában vagyunk, vagy elsiklunk mellette?!
Van szemünk, de látjuk vajon a csodákat?
A magasló hegyeket, a zöldellő rónákat?

Vagy selyem pázsiton feküdve hanyatt,
látjuk az égen a fehér bárányokat,
amint legelésznek az ég mezején?
S az, Aki tereli, korona van fején!

Az Úr képessé tett csodás alkotásra,
s mi megteszünk mindent emberpusztításra.
Állítsd meg oh Uram, e romboló munkát!
Ne engedd, hogy elveszítsük az élet koronáját!

Keressük a szépet, az emberek javát!
Adjuk vissza végre az élet méltóságát!
Segíts, hogy bűnéből térjen meg az ember;
- ne legyen a keze pusztító fegyver!

A természet szüntelenül jelzi szenvedését,
de képesek vagyunk megérteni nyelvét?!
Csak Isten Igéje lehet nekünk fegyver!
Különben elpusztul a Föld és az ember!







ÉDES, JÓ ISTENEM


Édes, jó Istenem, ne hagyj el engem,
Óvd meg a bűntől a testem s a lelkem.
Adj erőt nekem, mikor elfáradok
Segíts rajtam kérlek, hogyha beteg vagyok.
Lakjál a szívemben, vigyázzál reám
Tied a nappalom, Tied az éjszakám!
Fogjad a kezemet minden utamon
Tied legyen Uram minden gondolatom.
Vigasztalj meg engem, ha szomorú vagyok,
Csillogj a szememben, ha örömtől ragyog.
Mennyei jó Atyám, ne hagyj el engemet,
Áldom éjjel, nappal szentséges Nevedet!
Bűneinket Uram, kérlek, fel ne számold
Mentsd meg én Istenem e szenvedő világot!










ÉN A CSÖNDDÉ VAGYOK


Azt kérded mid vagyok és mid lehetek.
- Űlj ide mellém, - elmondom most neked.
Ne várjál tőlem zajos éneket,
én a csöndé vagyok, s a csönded lehetek.

Ne várj tőlem lángot, régen kialudt.
Parazsat sem találsz a tűzhelyen, csak hamut.
Nem lehetek neked dicső éneked,
én a csöndé lettem, s csönded lehetek.

Kérded, hogy mid vagyok, és mid lehetek.
Ha akarod barátod, ha akarod testvéred.
Az élet egy nagy titok, szép vagy mostoha.
Barátod lehetek, de ellenséged soha.

Mid vagyok én neked és mid lehetek?
Mi az mit utálok, s mi az mit szeretek?
Világi dolgokat ajkam nem dicsér.
Én a csöndé vagyok - csönd, mely égig ér










ÉVSZAKOK


Úgy szeretném össze szedni
szép szavakba septiben,
mit nem mondott az életről el
soha eddig senki sem.

Gyönyörű az élet hidd el,
ha vezérli a SZERETET!
Reménykedve élni s hinni,
hogy tél után jön kikelet!

Oly sok panasz van a földön!
Az élet nemcsak rózsás kert!
De, a végén minden ember,
azt arassa, amit vet!

Csodálatos minden évszak,
de sorra elszáll, mint a füst.
S ha szépségeit felfedezed,
Isten reád áldást küld.

Szívből vallja minden ember,
hogy a tavasz gyönyörű!
Csupa illat, csupa öröm,
- Vidáman nő fel a fű.

Aztán jön a nyárnak tüze,
s a munkának ideje:
Napkelettől, napnyugatig
fáradsággal van tele.

Amikor az ősz is beáll,
mint ezüsthajú meseszép,
áldásait önzetlenül,
szeretettel osztja szét!



Áldás hát az időskor, de,
nem épp könnyű nagykabát!
Súlya alatt görnyedeznek;
szülők, mamák, nagytaták...

Mintha minden ősz más lenne
egy-egy lomb hull lassúan..
De, lelkedben a fény örökre
ott csillog, hisz benne van.

Tél váltja fel majd az őszt is,
de követi a kikelet!
Isten az Úr mindeneken,
és az életünk felett!

Ha jól figyelsz az égiekre,
s Isten hangja szól hozzád;
megérted, hogy több az élet,
mint zarándokként amit jársz.

Osszál mosolyt, tegyél hát jót,
mert számot adsz a legvégén;
mire szántad életedet,
mit tettél e Földtekén?!

A jó Istent én arra kérem,
Hallgassa meg hő imám:
Legyen boldog minden ember,
az őszbe fordult évszakán!

Adjon áldást mindenkire,
s meghallgatást imánknak,
hogy még soká örülhessünk
szeretetben egymásnak!







FEHÉR HÓVIRÁG


Üdvözöllek, kicsiny hírnök, - fehér hóvirág!
Magaddal hoztad a tavasz illatát!
Kicsalt mély álmodból a fényes kikelet,
S kidugtad a hó alól kíváncsi fejedet.

Milyen volt az álmod, a hosszú, fagyos téli?
Olyan mint a mesében; szépséges, tündéri?
Vagy már te is vártad a mosolygó tavaszt,
A melengető napsugarat, mely rügyeket fakaszt?!

De, feledjük végre a fagyos, puszta telet!
Fáztunk már eddiglen éppen eleget!
Nem süvít már a szél, a kopasz fák felett,
Mosolyog a napsugár s a nyájas kikelet!










FOHÁSZ A KORONAVIRUS LEGYŐZÉSÉÉRT


Mennyei jó Atyánk, Mindenható Istenünk,
Nagy veszélyben van az ember, s a mi kicsi nemzetünk!
Benned bízva, könyörögve, színed elé járulunk,
hisz segítséget kinél másnál, mint Tenálad találunk!
Már nem szabadságharcot vívunk,- ez élet-halál küzdelme!
Olyan, mint, amikor Dávid, Góliáttal küzköde.
Legyőzte a kicsi Dávid, a hatalmas óriást,
mert Te Urunk vele voltál, s elűzted a szorongást,
győzelemre vezetve, mert hitt a Te Nevedben,
Benned bízva, nem pedig a saját erejében.
Mi is áldott, jó Atyánk, hittel állunk harcra;
kérve- kérünk, ne ítélj, minket se kudarcra!
Minden bizodalmunk csak Tebenned van Urunk,
porba hullva, szépen kérünk, hallgasd meg a szavunk!
Mindenféle betegségek, járvány, koronavírus,
fenyegetve lesel reánk, mint vicsorgó cinikus.
Szentlelkednek erejével, segíts minket jó Atyánk;
mentsél ki e nagy veszélyből, vigyázz kérlek mireánk!
A betegeket erősítsd meg, áraszd rájuk keneted,
hogy felépülve, egészségben szolgáljanak Teneked!
Köszönjük, hogy meghallgatod a mi esdeklésünket,
Mennyben lakó jó Istenünk dicsértessék szent Neved!
Ámen.







GAZDI URAM, HOVÁ LETTÉL?... (Képes vers)


Tegnap óta ki se jöttél,
Gazdi uram, hová lettél?
Nem szól reggel csergő vekker,
Hová tűnt el a sok ember?
Nézegélünk utcán, kertben,
Olyan csend van, mint a Mennyben.
Gazdi uram benn a házban,
Nem jön ki csak néhatájban.
Ennünk ad, s kinéz a kerten,
Nem társalog senkivel sem.
Mikor kimegy az utcára,
Maszkot tesz az orcájára.
Az emberek mintha félnek,
Egymás között nem beszélnek.
Minden embert házba zártak,
Az állatok az utcán járnak.
Csendes lett a táj, az utcák,
Megfordult az egész világ.
Megtudhatja most mindenki,
Mit jelent szabadnak lenni!...










GÖRDÜLŐ ESŐCSEPPEK


Hallgatom az esőcseppek ahogyan kopognak;
úgy tűnik, minthogyha egy régi dalt dúdolnak.
Elmélázva csodálom e ritmikus dallamot,
észrevétlen körülvesznek őriző angyalok.

A fülembe dúdolják: "Sosem vagy egyedül!"
Ha nyitva van a szíved, az élet is felderül.
Nézem, amint legördül az esőcsepp az üvegen,
olyan, mint az emberi sors, mely átkísér az életen...







HALLGATTAD-E MÁR A CSENDET?


Hallgattad-e már az éjszakát?
A csendben rejtőzködő dallamot, csodát?
Észlelted-e a csillagok neszét,
a szél muzsikáját, s mint hordja szét
az avarszőnyeget, s táncol a porral,
összeölelkezve záporral, hóval...
Figyelted a felhők vándorlását,
miképp a szél tereli, mint pásztor a nyáját?
Vagy az égen cikázó villámnak haragját,
ahogyan átvilágítja a sötét éjszakát?
Majd, mint égi lámpás, a hold feltűnik;
vigyázva a földet egészen reggelig.
Milliónyi csillag, mint megannyi mécses
világit, s az ég oly csodás, oly ékes.
A mindenben elrejtőző élet titkait
látod, mily csodás, és minden hogy tanít...







HAZAJÖTTEM IMÁDKOZNI


Szülőfalum templomába jöttem imádkozni:
A jó Isten kegyelméért ismét hálát adni.
Megköszönni életemet, s mindent amit adott;
Bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott!

Harangszónál tanított meg engem jó anyám:
Térden állva, alázattal mondjam el imám.
Hitet vésett a szívembe kicsinykorún, régen
Azóta egy harang se szól, oly gyönyörű szépen.

Rég elhagytam én a falút, az idő elszaladt,
Kongása a vén harangnak szivemben megmaradt.
Hivogatott örömökben, de bánatban is ott volt,
Mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott.

Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek;
Visszacsalnak olykor -olykor a régi szép emlékek.
Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szívemhez tapadsz-
Köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hívogatsz!

Köszönöm, a jó Istennek, hogy itt lehettem ma;
Felüdült a lelkem, mint a folyómenti fa,
Mert szent ez a hely, mely ölébe fogadott,
Szent e templom, s e falú, mely keblén ringatott!







HÁLA URAM


Hála Uram, az elmúlt évért,
hálát adok minden percért.
A mosolyért, a könnyekért,
minden megnyert küzdelemért.

Szüntelen Te velem voltál,
betegségben gyógyítottál.
Szereteted éreztem,
köszönöm, hogy élhettem.

A jövő, rejtély még előttem,
de az Úrral, nem kell félnem!
Te vezérelj Jézusom,
hogy Veled járjak a szűk úton.







HÉTVÉGE... 1.


Eltelt a hét fáradsággal - Hétvége van újra!
Elbúcsúzik Február is, hóbundába bújva.
Isten veled téli hónap, nem voltál rossz velünk,
találkozunk majd jövőben, ha megadatik nekünk.
Vidd a fagyot, hideg telet, most csak arra kérünk,
Kikeletre, új tavaszra vágyódik a lelkünk!


***

HÉTVÉGE 2.

Eljött ismét a péntek délután!
Oly jó megpihenni egy dolgos hét után.
A következő két napon nem kell korán kelni;
lehet szórakozni, táncolni, pihenni.

Mikor szombat reggel vidám kedvre ébredünk;
- hogy tölthetnénk hasznosabban az időnket? - Kérdezzük.
Kirándulni, szórakozni, pihenni is kellene,
ám összehozni mind a hármat, hogy lehetne egyszerre?

Hogy lehetne békességet, vidámságot teremteni,
s a hétköznapok gondját, baját, fáradságát elfeledni?
Csak az Úrral lehet mindent megtenni, ha Ő vezet,
S feltöltődve, vidám szívvel kezdhessük az új hetet!







HISZEM ÉS VALLOM!


Szívből hiszem,
számmal vallom,
Jézus Krisztus
a Megváltóm!

Nem hallgatok,
hitet vallok;
Jézus az Úr,
Övé vagyok!




Megfizette
minden vétkem;
a kereszten
meghalt értem!

Minden igaz,
amit mondott!
Harmadnapra
Feltámadott!







HOL LAKIK A SZERETET?



Ha az emberek szÍvébe belátni lehetne,
Vajon mennyi szeretet találtatnék benne?
Vagy elszáradt legbelül minden szép virág,
s elfoglalta helyét a kapzsiság?

Senki ne higgye, hogy különb a másiknál,
csak azért, mert több jutott neki a szokottnál.


Hisz mindenki fölött az élet elhalad
s utána nem más, csak ködfátyol marad.

Elgondolkodhatna nem egyszer azon,
hogy bármikor ő ülhet a képen látott padon.
Mert senki sem úr az idő s maga felett,
s úgy lesz megitélve, ahogyan szeretett!







HÓESÉSBEN


Oly csodás megállni
a szép hóesésben,
tisztulásra vágyva
egy álomtiszta térben.

Hulljál szép, fehér hó,
a kopár téli tájra.
Borits puha köpönyeget
a megdermedt világra.

Hófehér, szép világ
mesebeli álom,
végy körül, ölelj át,
tisztulásra vágyom...







HULLÁMZÓ TENGER AZ ÉLET


Hullámzó tenger az élet...
Rejtélyes dolgokra képes.
Hullámai olykor simogatnak,
máskor fejünk fölött összecsapnak.

Küzdelemre, harcra születik az ember;
kisebb, nagyobb hullámokkal küzdenie kell.
Próbatétel útja, ez a földi út,
de küzdésünkben Isten segítséget nyújt.

Lehetsz fáradt, lankadt, mert sorsod mostoha,
de reménytelen, elhagyott nem lehetsz ám soha!
Szánni való, akinek nincs bizalma, hite,
mert, Krisztus nélkül keresztjét egyedül kell vigye!

Félelem csak ott lehet, ahol nincsen hit!
Sötétség van ott, ahol Krisztus nem világít.
De, boldog az az ember, ki hívőnek bizonyul,
mert annak a reménye egyedül az Úr!







ILDIKÓNAK S LUJZIKÁNAK, A BARÁTOK MIT KÍVÁNNAK?


Beköszönt a szép tavasz - Szórja illatát;
Igy köszöntjük mi is ma Ildikót és Lujzikát!
Ünnepel a természet - Itt a kikelet!
Feledünk haragot, bánatot, hideget.
Szülinapra jöttünk örömmel, boldogan,
szivből köszönteni, szeretve, ahogyan
csak barátok szoktak, kik egymást megbecsülve
jól érzik magukat igy szépen egybegyűlve.
Én is kedves barátom, felállok szerényen,
köszöntőt mondani mindnyájunk nevében:
Adjon Isten hosszú, szép életet Nektek,
százszor annyi termést, mint amennyit vettek.
Mint Isten gyermekei, minél jobbá váljunk;
Külön, külön nektek is ugyanezt kivánjuk!
Minden jótettedért kapj jutalmat négyszer,
a mosoly legyen ajkadon a leggyönyörűbb ékszer.
Boldogságod, örömed érjen fel az égig!
A Hit, Remény és Szeretet kisérjen el végig!
Egészségből, vidámságból soha ki ne foggyál,
-Maradj mindig ugyanaz, aki eddig voltál.
Ildikónak külön mindnyájunk kiván;
boldog házasságot, mig csak tart e világ.
Legyen részük egészségben mindvégig e földön,
neveljenek sok unokát, akiknek örüljön.
Lujzikának pedig egy csodaszép vőlegényt;
daliást, gazdagot, s munkában kőkeményt.
Hogy jövendő évei boldogan teljenek,
s örülni tudjon minden boldog percnek.
Mindezek után még csak áldást kérek
Istentől, annyit, ami rátok férhet!
Köszöntőm végén szivemből kivánom:
" Legyetek boldogok széles e világon!"







IMÁDKOZTAM ÉRTED ...


Imádkoztam érted, hogy legyél nagyon boldog!
Ne érjenek téged, csalódások, gondok.
Sorsodnak az útja bármerre is vezet,
A jó Isten áldása legyen mindig veled!

Imádkoztam érted, hogy legyen egészséged!
Ne epesszen bánat, keserűség téged.
Áldjon meg az élet minden jóval, széppel,
Vidámságban, örömökben legyen mindig részed.

Imádkoztam érted, hogy legyen békességed,
S arcodon a mosoly, a legszebb ékességed.
Ne halványítsa el jó kedvedet semmi,
Tudjál tiszta szivvel, derűs arcú lenni.

Imádkoztam érted, hogy legyen erős hited!
Erőd a kereszthez, mit neked is kell vinned.
Járjál a szűk úton, hol Jézus fogja kezed,
Hisz Ő az egyedüli, Ki győzelemre vezet!







ISTENEM, KÉRLEK, ÁLD MEG A VILÁGOT!


Istenem, kérlek, áld meg a világot,
áldj meg minden embert, áld meg a családot!
Űzz ki a szívekből aggódást, félelmet,
mit a jó mag mellé a gonosz elültet.

Áld meg a szülőt és áld meg a gyermeket,
hogy legyen az életük, mint szép virágos kert,
melyet lágyan ringat lenge déli szellő,
s illata messze száll, mint a vándor felhő.

Adj erőt a szenvedőnek fájdalmai fölött,
ha csapások alatt a lelke összetört,


s az élet hullámai ha földre lesúlytották,
segítsd meg Istenem, hogy fényed megtalálják.

Áld meg két Kezeddel, áld meg az öreget,
az imára kulcsolt, remegő kezeket;
kinek fáradt lelke immár az út végén
megnyugvását várja Istennek kebelén.

Mert Te vagy a Csend és Te vagy a Nyugalom,
Tied az ország és Tied a hatalom!
Égi jó Atyánk vagy, Urunk és Királyunk!
Szabadító Istenünk, - áldunk és imádunk!







ITT A TÉL


Hipp - hopp, itt a tél!
Csillagporos szakállán
csilingel a szél.
Megrázza a bundáját,
s köszön - HALIHÓ!
Amúgy kereng, szállingózik
a puha, fehér, selymes hó.
Bunda nőtt a házakon,
fehér lett a táj.
Nagykabátba bújok,
nyakamban a sál.
Hópaplan alatt
szunnyadoz az ág,
mély álomba szenderül
tavaszig a világ.







KEDVES KIS HÓVIRÁG


Tavasz szép hírnöke,
- kedves kis hóvirág,
hófehérben tündökölsz -
csodálva nézek rád.

A földön repedezik,
roppan a hópaplan,
mely alól kidugod
fejecskéd álmosan.

Még el sem tűnt a jég, a hó,
a téli fehér takaró,
szunnyadoznak még a fák,
s te virulsz már kis hóvirág.

A legszebb tavaszhírnök vagy,
bár dajkád a hó és a fagy.
A nap oly szemérmetesen
kis fejedre csókot csen.

Felébredsz a hó szőnyeg alatt,
mint fehér, piciny hajnalharang.
Csodálatba ejted ámuló szememet,
zsenge léted hirdeti: Közel a kikelet!







KÉSZÜLŐDNEK MÁR A GÓLYÁK


Őszi ruhát ölt a határ,
készül már a gólyamadár
messzi útra, déli tájra,
vándorútját Isten áldja!

A gólyanép im összegyűlve;
magasba száll kelepelve.
Kísérik a kósza felhők,
áramlatok, égi szellők...

Gólyamadár, gólyamadár,


ki tudja, rád hány veszély vár?
Hová rejtőzöl el gyorsan,
ha vihar csap le haragosan?

Elmélázva, utánatok szomorúan nézek...
Nélkületek üres marad a rét s a gólyafészek.
Visszajöttöd gólyamadár tavasszal úgy várom!
Jó utat most neked, drága, jó barátom!







KIS IBOLYA, ESTI ÁLMOM...


Egy kis ibolyát haza vittem,
az imakönyvbe bepréseltem.
Könnyét a lap mind beitta,
de elrejtőzött szép illata,
itt legbelül a lelkembe,
hol öntözgetem reggelte.
Kis arcának bársony hamva
visszaszállt a mennyországba.
Ő felé vonz esti álmom,
tündérképű szép világom..







KÖLTÉSZET


A legszebb érzelem, ha versben mondod el
azt, ami a szíved mélyéből tőr fel.
Akárcsak egy festmény, akárcsak a zene,
kedvesen hívogat, hisz lélekkel van tele.
Úgy érzed a lelked sasszárnyakra kél,
s elröpít messzire, mint a forgószél.
Egy szebb és jobb világba, ahol álmodni mersz,
ahol örök béke s boldogság a perc.
Ahová egyedül csak a szív vezet,
s uralni ésszel soha nem lehet.
Ott, hol a fény a teljes súlyegyen,
s a gondolat, mely átkarol az örök végtelen.
Hisz felülről a mélybe érkezik a tudat,
s ölébe kisdedként kicseréled magad.
A szeretet forrásba meríted a szíved,
s ami megszületik, úgy hívják "költészet."







KÜSZÖBÖN


Küszöbön az Új év, s az Ó már búcsút int,
Szívünkbe a remény új álmokat hint.
Az égre hangolódva jó Atyám én Neked
megköszönöm szívből, elmúlt éveimet.
Köszönöm a mosolyt, a jó szót, az örömet,
olykor a szememből kicsordult könnyeket,
melyek után mindig feljön a szivárvány,
s lelkünk megtisztulva, felszáll angyal szárnyán.


Köszönöm azt is, hogy fogtad a kezemet,
gondosan őrizted, óvtad a léptemet,
meghagytál erőben, s adtál még napokat;
vetés - aratásra; - mindenre alkalmat.
Hogy mit hoz az Új év, azt senki nem tudhatja,
de, aki az Úrnak életét átadja,
öröm jön, vagy bánat - szívében él a hit,
hogy mindent az Úr Isten a javára fordit!







A LEGSZEBB ÖRÖM


Megérteni egymást örömben, bánatban,
szívet melengetni egy kihűlő világban,
segíteni egymást, ha csak szóval is,
támasza lenni jóban és rosszban is,
mosolyt csalni ajkára, ha orcáján bánat ül,
nem hagyni gondokban társadat egyedül,
felemelni, amikor az élet földre súlyt,
letörölni könnyeit ha lelkére baj zúdult,
szeretni úgy is ha megviselt a kor,
nem feledni sose, hogy tested földi por.
Kézen fogva járni itt a szűk úton,
hogy szívünkbe egymástól égi fény gyúljon.
Imádni az Urat és egymást szeretni,
így lehet csakis Istennek tetszeni.
Nagyobb művészet ennél nem lehet,
mit két ember egymásért mindig megtehet.
Több mint barangolni s űzni a fényt,
gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
A jóság lelkünk kincse, amit Istentől kapunk,
és a legszebb öröm, mit egymásnak adhatunk.







LELKE VAN


Lelke van a földnek, lelke van a létnek,
lelke van a földön minden teremtménynek.
Lelke van a fának, a fűnek, a virágnak,
lelke van az embernek, s az egész világnak.

Lelke van a víznek, mert forrása éltet,
simogat fúvása, - lelke van a szélnek.
Lelke van a Napnak, mert életet ad fénye,
lelke van a Holdnak, mert világít az éjben.

Ősi múltunk őrzi csillagoknak léte,
érzelmeket gyújt föl lelkünkben a fénye.
Lelke van madárnak, szöcskének, bogárnak,
lelke van bizony az egész világnak.

Bennem is lélek van elrejtőzve csendben,
s lélek a szavakban, mit összefonok versben.
Lélekből származik a szív élő lángja,
s szívünkben a nyíló szeretet virága.







LÉLEGZETÁLLÍTÓ ÉLMÉNYEK


Barátom, ha látni kívánsz; bámulatos tájat,
hol a képzeletnek a valóság vet árnyat,
szédítő sziklákat, a meseszép Gyilkos-tót,
- érdemes megjárnod a Békási-szorost!

Rohanó patakok, méregzöld legelők,
zöldellő hegycsúcsok, óriási fenyők,
meredek sziklákban rejtelmes barlangszáj,
meseszép környék e magashegyi táj.

Délkelet felé az Olt forrásvidéke,
lenyűgöző látvány - körbetekintve.
a Gyilkos-tó szürkezöld szeme tükröz fentről -
Nehéz elszakadni e csodálatos helytől.

Nyugalom, békesség, misztikus hangulat.
Kristálytiszta levegő - amit e táj adhat.
Körben sziklacsúcsok - csodálatos szépség
A tó tükrén békésen úszó tőkésrécék.

A Gyilkos-tótól elbúcsúzva, a Békás patak képpel,
feltűnik a Tündérkert egy sziklaképződménnyel.
Az Oltárkő ez óriás, a tetején kereszttel:
Imára hívja lelkedet, hogy találkozz Istennel.

E mészkőbe vájt hasadékot elfeledni nem tudod-
Ritka szépség, sziklaszírtek, zúgó hegyi patakok...
A világot bejárhatod, a sok idegen tájat,
ennél szebbet úgy gondolom, szemed nem is láthat!







MÁJUS VAN




Napfény van, virág van, zöld fű van, Május van.
Hadd legyen titok, ma mögöttem hány év van!
Évszámot cserélek, telnek az esztendők,
Hogy e kort megértem, szívemmel örülök!

Milliónyi virág, madárdal, kéklő ég,
Amit csak kaphattam ingyen jött ajándék.
Hogy örülni tudok a tavasznak, virágnak,
Megköszönöm százszor Teremtő Atyámnak!

Ablakomon táncot jár a napsugár fényesen,
Az orgonafa felém bólintgat kedvesen.
Szívemhez szorítom gyönyörű virágját,
Lelkem mohón issza bódító illatát.

Őszbe borult fejjel nézek vissza máma,
Arra, ami elmúlt, a tavaszra s a nyárra.
Mi vált valósággá miből álmot szőttem,
Mennyi jó és rossz volt, s csalódás is bőven.

Köszönöm Istenem a jó és rossz napokat,
Hogy születésem napjára Májust választottad!
Előmbe szórtál millió virágot,
Szívembe hoztad a szép Mennyországot!

Napfény van, virág van, illatos Május van.
Minden mi körülvesz úgy érzem értem van.
Kismadár énekel lombok közt vidáman,
Szívemben megnyugvás, béke és áldás van!







MÁSFÉLE KARÁCSONY


A karácsonyi csillag fenn ragyog az égen...
De, ez a Karácsony nem olyan, mint régen.
Hódolattal körül álljuk Jézus jászolát,
ám, maszkok alatt nem látjuk már egymás mosolyát.

Megsokasodott a bűn, nőtt a vétkek árja,
s egy pusztító járvány sulytott a világra.
Elszigetelt egymástól, mosolyunk halványult,
a szívekben gyötrelem háborúja dúlt.

Ám, Isten szeret minket, nem kell elcsüggednünk!
Szeretetből küldte el szent Fiát érettünk!
Jézus eljött hozzánk, s még mindig arra vár,
hogy Neki adjuk végre szívünk otthonát.

Jöjj, ó drága Jézus, az ajtó nyitva áll;
térj be otthonunkba, hisz szívünk várva, vár!
Nézd mennyi a szenvedés, egy maszkos, bús világ
kegyelmedért, megváltásért, hozzád felkiált!

Jöjj Megváltónk szívünkbe, nem kérünk mi mást;
hozz békét e világnak, hozz szabadulást!
Segíts a bűnt kerülni, térjünk helyes útra,
add, hogy egymást szeressük, s ölelhessük újra!







MESESZÉP VIRÁGOK




Pirkadó hajnalon ébredez a rét,
fölötte kitágul derűsen az ég.
Milliónyi virág kinyitja kis szemét;
illatba borul a végtelen messzeség.

Vadvirágok fonják útszélét, réteket,
a gyönyörtől cserben hagy minden képzelet.
Színes ruhácskájuk csalogatva vonz,
hogyha a szabadba, vadonba kiosonsz.

Liliomok, rózsák, meseszép virágok,
lengedezve köszöntik az egész világot.
Szíveknek regélnek, haláltól nem félnek,
illatukat osztják szanaszét a szélnek.

Bólintgatnak egymásnak, olyan kedvesek,
megsimogatják selymesen szerető kezemet.
Beszélek hozzájuk, - nevetnek a fényben,
táncot járnak némán a kalandos szélben.

Illatos, szép virág bizony ha nem volna,
tavasz sem lenne, talán nyár sem volna.
Méhecske sem zümmögne, lepke sem csapongna,
álmokat sem szőnénk, madár sem dalolna...







MINDENHATÓ JÓ ISTENEM


Mindenható jó Istenem,
csak Te tudod mi lesz velem;
Tudom, ha Rád bízom magam,
akkor minden javamra van.
Te vagy az én égi Atyám,
mindig gondot viselsz reám.
Reád bízom én gondomat,
mind éltemet, mind holtomat.
Te vagy estém s jó reggelem,
tudom, mindig Te vagy velem.
Mi kell nekem, azt Te tudod,
s ha javamra van, meg is adod.
Oly sokat adsz, s keveset kérsz,
velem vagy; - a szívemben élsz.
Óvod, őrzöd a szívemet,
elcsüggedni nem engeded.
Hogyha hívlak, elmémbe szállsz,
égi eledellel táplálsz.
Lelkembe térsz s felragyogsz,
szemeimmel mosolyogsz....
Tudom, Te vagy mindig velem,
legyél áldott jó Istenem!







MOSOLYOG AZ ŐSZ


Mily szépen mosolyog az Ősz,
kertben, dombon elidőz...
Lelkünk hála járja át
mindenért, mit elénk tárt.

Mint divatos öreg hölgy,
az ősz is színes ruhát ölt.
Csupa illat, csupa fény,
örül minden teremtmény.

Oly pompás vagy és olyan szép,
ne siess el, - maradj még!
Ajándékod megáldjuk,
a hideg telet nem várjuk!







MOST VAN TAVASZ,MOST VAN TÉL...


Előbújt egy hideg szél,
Most van tavasz, most van tél!
Márciusnak eleje,
A napnak nincs még ereje.

Nagy pelyhekben hull a hó,
Napsütésről nincs is szó!
Lipa, lipa, libuskák,
Nincs még fű, csak hóvirág!










A NÉMA IMÁK


Csodálatosak, mélyek a néma imák -
Így beszél Istennel minden virág.
Magában suttogja a Miatyánkot,
S illatával betölti a világot.

Nem keseríti el sem zápor, sem szél
Ha jön a vihar, attól sem fél.
Boldogan megy az elmúlásba;
Tudja, hogy halál után, új élet várja.

Illata még szebben, erősebben árad,
Ha kerék zúzza össze, vagy széttapossa lábad,
Mert az ártatlant, a csendben szenvedőt
Átkarolja Isten, áldássá teszi őt.

Ha réten, virágok közt lépdesel;
Tekints te is velük az égre fel!
Mondj el velük egy néma, mély imát,
S higgy, hogy örök élet vár reád!







NÉZZ LE RÁNK ISTENEM


Nézz le ránk Istenem, mennyi a fájdalom,
Oly sok a szenvedés, alig van szánalom.
Nincsen már ölelés, ritka a jó barát
Látni sem lehet az emberek mosolyát.

Szemekben holt remény, könnyek és csüggedés
Tegnap mi szép volt, mindaz most ködbe vész.
Tudjuk, hogy sok a bűn, Uram, ne kérj számot,
Szánd meg ó jó Atyám, szánd meg a világot!

Nézd mennyi szenvedés, hányan sírnak gyászban,
Hullnak az emberek úgy, mint a csatában.
Segíts Uram Jézus, mert a vész fenyeget,
Tedd rá a népedre megmentő kezedet.

Bocsásd meg vétkeink, tedd jobbá szívünket,
Szánjuk és bánjuk tömérdek vétkünket!
Adjál még időt, az embernek megtérést,
Űzd el a nagy veszélyt, űzd el a szenvedést!







NOVEMBERI ŐSZ


Színes levelekkel táncol az őszi szél,
felemeli s elengedi, mint egy kis kacér.
Pompás, szép ruháját letépte a fáknak,
s szégyenlősen bólintgatnak mesztelen az ágak.

Felhők közt a napsugár pajkosan mosolyog,
verőfényes sugara a fák közt átragyog.
Érdekes ez az év, bár vége fele robog,
mint eltévedt idős úr, az ősz még bódorog.

Szállnak, peregnek az őszi levelek
erdők, rétek lakóinak puha ágyat vetnek.
Melenget a napsugár messze elnyúlott az ősz,
erdei tisztáson még legelész az őz.

A hegyek mögül szórja most a Nap sugarát,
kicsalta ágyából az álmos ibolyát.
Ám hajnalban felébredt egy háborgó hideg szél,
keresi, kutatja, hová rejtőzött a tél...







NŐK A NŐKRŐL (Tréfás vers)


Nők napja a nőkről beszél, s kilépve a körből,
elmondanék én is most egy néhány szót a nőkről:
Az asszonyoknak, világ óta, mindig sok a dolguk;
takarítás, főzés, mosás, ezerféle gondjuk.
Gyermekszülés, gondozásuk, mind az asszony dolga;
asszony nélkül ez az élet nem létezett volna.
Na, de vannak jó férjek, kik megosszák a munkát,
így mutatnak másoknak is követendő példát!
Hiszen tudja minden férfi, hogy bármennyire serény,
úgy sem tudna megélni az asszony nélkül szegény!
Mert az asszony gondoskodó, várja jó falattal,
mondom én, az asszony előtt le a kalapokkal!
Egész nap csak sürög, forog, nem áll meg egy percig,


nincs ideje megpihenni egész késő estig.
Szerencse, a tudománynak volt a nőre gondja,
kitalált egy tucat gépet, így könnyebb lett a dolga.
Nem fáradoz már oly sokat, a gépet villany hajtja,
porszívóval takarít, s a seprűt azért tartja,
hogy majd kellő képen megillesse férjét,
ha felcsavarja idegeit, s ki kell főzze mérgét,
amikor a munkából csak éjfélkor jön haza,
mert hosszan tartó gyűlésben volt - e képp panaszolja.

Erről eszembe jut egy jópofa történet,
amely bárkivel is bizony megtörténhet.
Olvastam valahol, hogy Székelyföld táján
történt, hogy a hű férj úgy fél három táján
eregélt haza, kicsit szédelgősen,
bizonyára elfáradott egy jó hosszú gyűlésen.
Mindenki már aludt bölcsőben, vagy ágyban,
amikor lábujjhegyen beillant a házba.
Egyből felpattant az asszony szempillája,
s mérgesen mutatott a fél meleg kályhára,
hogy ott van az étel, ha korrog a gyomra,
s azzal mérgesen a fal felé fordula.
Gondolá a férfi: Jól megúsztam eddig,
biztos, nem tárgyalunk, úgy a jövő keddig.
Hisz megtörténhet bárkin, hogy nem bír önmagával,
s a gyűlésen benyakal egy jó néhány kupával.
Azzal a sötétben a kályha fele lépdelt,
s pont a macskájuknak a farkára lépett.
Az elkezdett visítni, s olyan csúful morgott,
mint egy porszivattyú, olyan vadul forgott.
Közben a fogával a lábához kapott,
s egy jó nagy darab foltot arról lehasított.
Ijedten csitítá: Hallgass, rusnya állat!
S azzal a kályháról megfoga egy lábast,
félig volt az valami ízetlen, híg lével,
s benne egy jó darab rágós húsfélével.
A leve még elment, de már a nagy mócsing,
mire megevődött, megizzadt a gyócsing.
Reggel megébrede holtig csömörölve,
s mondá az asszonynak, hogy jobban megfőzhette
volna azt a vén húst, hisz majd kitört a foga,
s nem emészti meg azt, holnap sem a gyomra.
Mit beszélsz te ember, elment tán az eszed?
Hisz én túrós csuszát hagytam volt ki neked!
Megzsibbadt az eszed a sok pálinkától!
Azzal nagy hirtelen leszökék az ágyból,
rikót egyet olyat, mint aki megvadult,
s az üres mosogatótállal hirtelen megfordult.
S mondá, na, te híres, éghet most a gyomrod,
megetted az egész mosogatórongyot.
Na, de akkor nem volt mosogatógépje,
s azért pirul most is a szégyentől a képe.
Vannak azért helyek, igaz, hogy ez ritka,
hol a mosogatást elvégzi a cica.
Nem kell azért menni mindenki szavára,
- Akinek nem inge, ne vegye magára! -
Azért, én azt mondom, jobb kinek van gondja,
hogy nehogy gépek nélkül maradjon a konyha.
Mert, ha bekap a férj egy jó liter pálinkát,
haza megy, s részegen megeszi a macskát.







NYÁRI EST


Pihentető csendet szitál az est,
A szél is elrejtőzött, meglebbenni rest.
Oson az éj észrevétlen, fátylat húz a tájra,
A csillagok még nem gyúltak ki, a Hold olyan árva.

A házak üvegszemén kigyúlnak a fények,
megpihen a fáradt test és megpihen a lélek.
Tova a nádasból hallszik békaszerenád,
tóvízében megmártózik egy szomjas fűzfaág.

A Hold is belemártja keskeny sarlóját,
lemossa a hosszú út szürke csillagporát.
A fénylő tó vízében megcsodálja magát,
majd szelíd mosolyával kíván jó éjszakát!







NYÁRI ÉGBOLT


Nézd, mily gyönyörű az égbolt,
s mily csodálatos a nyári éj;
Mintha feltárul a régmúlt,
s a Tejút régi dőkről mesél.

Lásd, mennyi lélek most rád figyel;
- meséld a teret, az időt...
Mondd el a Göncöl mit cipel,
s az életről mondd el ki dönt?

Miről szól a szférák zenéje?
Vagy elmesélni nincs arra szó?
Honnan van a csillagok fénye?
S az égbolt hogy olyan ragyogó?...

Ámen.







NYÁRI HÉTVÉGE


Elérkezett újra egy szép nyári hétvége!
Gondot, fáradságot félretenni kéne.
Oly jó gyönyörködni a szép, meleg nyárban;
meglátni az áldásokat minden kis csodában.

Hisz teérted van minden, hogy Te boldog legyél.
Csak figyelned kell reá, hiszen hozzád beszél.
De csak akkor láthatsz körötted csodákat,
ha nemcsak a szemed, a szíved is kitártad.







ÖRÜLJ A MÁNAK ...


Örülj a mának, hisz nem tudod mit hoz a holnap.
Soha ne hidd, hogy másnak a sorsa nem rosszabb.
Mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Ne aggódj hát, az élet kerekei tovább forognak.

Akár ha magány is lenne a te sorsod,
nem vagy egyedüli, ki e terhet hordod.
Erőt ad az Isten meglátni a szépet
minden kis dologban, mit eléd tár az élet.

Hisz Ő az, Aki kötözi a szívek fájó sebét.
Felállítja az elesettet, s megfogja a kezét.
Menj hát tovább bátran, mert elcsügged ki fél!
Isten utat mutat s változik a cél.

Köszönd meg az Úrnak, hogy mi - mindent átéltél,
hogy oltalmazott Keze, s össze mégsem törtél.
Ami elmúlt, - elmúlt, s visszahozni nem lehet.
Fogadd el a jelent, s élj emberhez méltó derűs életet.







ŐRIZD URAM ÉJSZAKÁNKAT...


Elköszön a fényes nappal,
sötét ruhát ölt az éj.
Elpihen a fáradt lélek,
drága Jézus Kebelén.

Az éj lámpása kisér csendben
mindent, mi a földön él.
Angyalkarok zenéjétől;
nyugodt, áldásos az éj.

Édes Jézus, óvj meg minket

kísértéstől, rossz léttől.
Minden, ami árthat nekünk;
űzd messzire lelkünktől.

Őrizd meg az éjszakánkat,
védj meg Isteni Barát;
engemet és enyéimet,
s adj nekünk jó éjszakát!










AZ ŐSZ TÁNCA


Hull a sok szép színes levél
lebegve a fákról.
Forgatja az őszi szellő,
s velük vígan táncol.

Bokrok között, fák aljában
hegedül a szél.
Elhúzza az ősz nótáját,
s máris kopogtat a tél.

Mi lesz veled kicsiny levél,
hogyha hóval jön a szél?
- Betakar a hópaplan majd,
s az ág is új tavaszt remél!







REGGELI IMÁM


Atyánk, a nap ránk köszöntött,
felnyitottad szememet,
én is köszöntelek, s áldlak,
mint szerető gyermeked.
Köszönöm, hogy velem voltál,
s átvittél az éjszakán,
új erővel, megpihenve
áldlak Téged jó Atyám!
A mai nap is arra kérlek,
segítsél meg engemet,
hogy elvégezzem feladatom,
s kerüljem a bűnöket.
Tegyek mindent szent Nevedben,
Veled kezdjem munkámat,
Tied legyen szívem, akár
öröm ér vagy bánat.
Tudom, minden javamra van,
mert szeretlek Téged,
azt is tudom, hogy mindenekért
Tiéd a dicséret!
Áld meg Uram szeretteim,
vigyázz kérlek rájuk,
hogy semmi bajba, ártalomba
ne ütközzön lábuk.
Szeretetben éljünk ma is,
úgy, ahogyan te szeretsz.
Járjuk csak a keskeny utat,
amelyiken Te vezetsz.







ROHAN AZ IDŐ


Ismét ősz van, most volt nyár,
kopogtat a tél is már.
Tavasz jön, ha múl a tél,
az idő röpül, mint a szél.

Robog az év szekere,
meggyorsult a kereke.
Az idő minél rövidebb,
egyre megsokasodik a seb!

Az imént még zöld tavasz volt,
s már a fák levele holt.
Az élet; kaland, utazás,
míg jön a végső állomás.

Tavasz után jön a nyár,
az őszt is tél követi már.
Az idő rohan fölöttünk,
s véget ér az életünk...







A SORS KEREKE
. . .




Amikor a madár él... hangyákat eszik.
Ám amikor elpusztul, a hangyák megeszik.
Az idő és a környezet bármikor változhat...
Aki öntelt máma, holnap lehet áldozat...
Ne bánts és ne értékelj le soha másokat!
A sors kereke forog, senkit nem válogat.
Lehet ma erős vagy, de azt ne feledd,
Az idő náladnál is sokkal erősebb!
Egy fából több millió gyufaszál készülhet...
De egy gyufaszáltól egy erdő is eléghet!
Gondolkodj el hát mélyen az életen...
Legyél alázatos s cselekedj helyesen... !







A SZERETET ÖRÖK


A szeretet örök, ha lélekből származik;
egy szívben nyíló virág, mely mindig illatozik.
Hiszen mennyből való, Istentől árad,
s ha szívedben hont talál, soha ki nem szárad.

A szeretet táplálja e szépséges virágot,
érzed az illatát, de rejtélyes; - nem látod.
Csak akkor tűnik elő, ha szemed mosolyog,
s fénylik, mint szirmok közt a harmatcsillagok.







URAM JÉZUS...


Uram Jézus, járj velem,
szenteld meg az életem.
Mindenemet Neked adom,
Tied minden akaratom.

Utamon, mit kijelöltél,
kérlek Uram, Te vezessél.
Tudom, Tőled erőt kapok,
ha égi fényed reám ragyog.

Adj erőt, hogy megbocsássak,
segítséget Tőled várjak!
Legyen hitem, békességem,
add meg Uram, mindezt nékem!

Fogjad kezem, ne engedd el,
ha ingadozok, segítsél fel.
Oly jó lenni mindig Veled,
Legyen áldott a Te Neved!







URAM, NE FELEDD EL ŐKET!


Ki őrködsz a világ felett
Istenem, hallgass meg engemet;
A csillagoknak távolában,
ahol nincs csak szeretet
Pihentesd a mennyországban
elhunyt szeretteinket.
Emlékezz meg őseinkről,
szüleinkről, testvérünkről;
akik sok szép álmot szőttek..,
Óh Uram, ne feledd el őket.


Azt sem, aki keresztjét
türelmesen vitte,
azt sem, aki sok kin alatt
türelmét vesztette.
Emlékezz meg, kinek élte
csak parancsodra mutat,
arról is, ki elvesztette
a feléd tartó Utat.
Te tudod, hogy vérzik szívünk,
azokért, kit elvesztettünk;
Hittárs, szülő, barát, testvér,
Mindannyiuk szívünkben él.
Te bevésted oda a szeretet törvényét,
mely a síron túl sem
veszíti el fényét.
Majd, azon a napon,
mit Te rendelsz el nékünk,
a Szeretet Forrással
egybe olvad fényünk.







AZ URAT KERESVE...


Borongós utakon az Urat keresve..,
Fényével rám talált végtelen szerelme.
Kerestem virágban, fában, emberekben,
Bár mellettem volt mindig jósággal, szeliden.

Útait szívemben vágyódva fürkésztem,-
Hisz az élet útján sokszor eltévedtem.
Csodáit látni, érteni kívántam,
S feltárta előttem, mit régebb nem láttam.

Mert megnyíltak szemeim, eloszlott a homály,
S nem vagyok megláncolt, a világ rabja már,
Átadtam szívemet s megfogta a kezem,
Nem hagyott elveszni - Övé az életem.

Kétely s félelemtől örökre megmentett-
Ajándékba adta az örök életet!
Szerelmét imádom, mert jóság és hűség-
Benne van az élet, és Benne van üdvösség!

A keresztfán szerzett vérével megváltást;
A halál fogságából örök szabadulást.
Megbékélte velünk a Teremtő Atyát,
S megnyitotta nekünk a mennyek kapúját.

Hirdetem hát, hogy útja számtalan
minden szívhez e kerek nagy világban,
Csak keresni kell és megtalálni Őt;
a Kegyelmest, a Jóságost, az Üdvözítőt!

S szívedbe fogadni, míg nem késő, még ma;
Szívbe, melynek Ő a vágya, minden álma-
Mert akinek batyuja az a keserű "nincsen,"
Ha a mélységből kiált is - rátalál az Isten!










A VÁGYAKOZÁS TENGERÉN


A vágyakozás tengerén hajózgatok én,
Midőn az ősz is búcsút int, november elején.
Halottaimra emlékezve, szívem fájón ég
értük, kik a túlsó partról intenek felénk.

Szeretteim sírjánál csendben elmélázok...
Emlékeik tiszták, édesek és fájók-
Imát mondok értük, már csak ezt tehetem
Sírukon a virágok jelzik szeretetem.

Gyertyalángja mellett, míg elmondom imámat,
Szívemből lassan eltűnik a bánat.


Fülembe suttogja a virág, s fenyőágak;
Hogy ne higgyek a télnek, s az örök elmúlásnak.

Hisz a tél csak átmenő egy csodás kikeletre-
Mindaz, ami fáj még, válhat örömünkre;
Csak hinnünk kell Jézusban; - Ő a "Feltámadás!"
Általa lesz számunkra boldog találkozás.

Addig is hordozom őket a szívemen -
Hogy enyéim lehettek, köszönöm Istenem!
Általuk oly szépek most az emlékeim -
Béke, s áldás rátok Drága szeretteim!







VISSZAJÖTT A GÓLYAMADÁR...


Ó, te kedves gólyamadár,
visszajöttél, - úgy vártunk már!
Nem jön tavasz, csak te vélled,
lásd, most minden újjá éled...

Tó hívogat, nádas zörren;
béka, kígyó van ott bőven.
egér, szöcske, lent a réten,
lakodalom lesz a héten.

Kísérik a gólya vőt
megkérni a gólya nőt.
S mire lesz majd kicsi gólya,
mohából már készül pólya.

Így van mindig tavasz - nyáron,
gólya lagzi, dínom - dánom.
Kinek tetszik s kedve volna,
meghívják egy békacombra.

< Ne féljetek jó emberek,
szeretünk ám benneteket!
Nem hoztunk mi járványt, virust,
tavaszt hoztunk, nem bacilust!

Mégis sok helyt nincs már fészkünk,
mért verik le, sose értjük...
Pedig szívünk vágyódva vár,
míg vándorútról haza talál...







VOLT EGYSZER EGY FIÚ...


Volt egyszer egy fiú - nem volt édesanyja
Szíve nagy szerelmét egy szép leánynak adta.
Nem telt el sok idő, elvitték bakának;
Epedt is a szívük a szép ifjú párnak.

Két év katonaság, nem is rövid idő!
Nem tudhatjuk sose, mit hoz az esztendő?
Mert, hogyha a sorsod másképp van megírva;
Követed az utad, lehet néha sírva...

Így történt ez itt is, ebben a mesében;
Ahogy lenni szokott minden szép regényben:
Más ifjú lopta el a szép leánynak szívét -
A mi kis bakánknak egyetlen szerelmét.

De, minthogy a szerelmet nem dézsával mérik,
Búsult is ő szegény egy jó darab ideig...
Mert Aki sorsunkat egyszersmind megírta;
Hogy miért kell így legyen - azt egyedül Ő tudja!!










 
 
0 komment , kategória:  Posztós Lenke  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2021.08 2021. Szeptember 2021.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 273 db bejegyzés
Összes: 4257 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1386
  • e Hét: 6518
  • e Hónap: 46487
  • e Év: 450747
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.