2021-01-10 14:30:39, vasárnap
|
|
|
VARGA JÁNOS VENIAM VERSEI
Varga János a Veniam versek írója. 2020. április 11-én jelent meg A MAG NÉPE című első verses könyve, amely egy azonos című 200 versszakos elbeszélő költeményt tartalmaz.
A MAG NÉPE rólunk szól, az ismert és el nem ismert múltunkról, hogy kik is vagyunk valójában, és milyen utat jártunk be a világban
Alkotásai
Link
Link
Link
ADD HÁT . . . . . . . . . .
Otthont sző körénk a teremtő érzelem,
Sorsunkat őrzi a mennybéli figyelem.
Bármerre sodorjon minket az élet,
Te követsz engem, én követlek téged!
Mióta szíveink egy úton járnak,
Álmaink sorra, mind valóra válnak.
Világunk boldogan úszó sziget,
Nem lennék helyébe más senkinek!
Add hát a kezedet szép kedvesem,
Légy az én tündöklő hű jegyesem!
Esküdjünk törvény, és Isten előtt!
Szerelmünk végtelenül összeköt!
AHOGY ÉN
Úgy, ahogyan én szeretlek,
Nem szerethet senki!
Kész vagyok, ha kell te érted
Még embert is ölni!
Úgy, ahogyan én ismerlek,
Nem ismerhet senki!
Azt is tudom, miként szoktál
Este elaludni!
Úgy, ahogyan én tekintek,
Nem tekint rád senki!
Így lesz ez majd akkor is, ha
Végleg el kell menni!
Úgy, ahogyan én imádlak,
Nem imádhat senki!
Mert azt Isten úgysem fogja
Másnak megengedni!
AJÁNDÉK
Megváltotta bűneinket
Az irgalom nevében,
Ennél nagyobb ajándékot
Adni nem tud senki sem!
Magára vett minden vétket,
Mit az ember elkövet,
Elviselte mire képes
Az öldöklő gyűlölet!
Végigjárta azt az utat,
Amit neki szánt az Úr,
Vállalta a feladatot,
S méltónak bizonyult!
Beváltotta ígéretét,
Azt, amiért született,
Hirdette az igaz igét,
Győzött a halál felett!
Bemutatta mire képes
Az, ki bízik Istenben,
Kiállta a lehetetlent,
Üdvözült a kereszten!
Megváltotta bűneinket
A szeretet nevében,
Ennél nagyobb ajándékot
Adni nem tud senki sem!
AKKOR IS
Lehet e vad világ még egyre rosszabb,
Kőfalak erdeje reánk omolhat,
Testemmel - lelkemmel, ölellek - óvlak,
Bármi is történjen, szeretni foglak!
Mindegy, hogy mennyire nehéz az élet,
Teremtünk magunknak akkor is szépet,
Vezetem - követem - kisérem lépted,
Örökké itt leszek, nem szabad félned!
Van, mikor fellázad ellenünk minden,
Olyankor úgy tűnik, szerencse sincsen,
De akkor hallgasd meg, mit súg a szívem,
Nem számít semmi más, szeretlek kincsem!
AMÍG KELLEK
Az első találkozás örökké szép emlékére.
Esett a hó és egy kicsit fáztam,
Őszinte szerelmes szívvel vártam,
Arra a boldog, szép pillanatra,
Amikor végre összeborulva,
Könnyeket nyelve valljuk egymásnak,
Szeretlek drágám, nagyon kívánlak!
Azóta nem múlt el úgy egy perc se,
Hogy el lennék erről feledkezve,
S ne vágynám megint újra látni,
Érezni fényed és megcsodálni!
Most is és mindig, amíg csak kellek,
Imádlak, kívánlak és szeretlek!
AMIT TENNI KELL
Teszem, amit tenni kell,
Mert tartozom ennyivel
A múltban mindazoknak,
Kik e honért harcoltak.
Teszem, amit tenni kell,
Dacolva a jelennel
Igazságért kiáltok,
Mindnyájunkért kiállok.
Teszem, amit tenni kell,
Szívem telve reménnyel,
Hogy az Isten megsegít,
Önmagunkkal egyesít.
Teszem, amit tenni kell,
Mit a cél megkövetel,
Nem ismerek félelmet,
Győz a hazaszeretet!
AZÓTA
Azóta tudom, hogy nem élek hiába,
Mióta enyém a legszebbik virága
Réteknek, völgyeknek, végtelen mezőknek,
Azóta a tücskök csak nekünk zenélnek!
Azóta nem fáj, ha eljön az éjszaka,
Mióta enyém a legfénylőbb csillaga
Egeknek, földeknek, pokloknak, mennyeknek,
Azóta az esték velünk ünnepelnek!
Azóta tekintek jó szívvel előre,
Mióta enyém a legdrágább ékköve
Testnek és léleknek, erénynek, reménynek,
Azóta nem érzem már magam szegénynek!
Azóta hiszem, hogy létezik a csoda,
Mióta enyém az egyetlen angyala
Istennek, szentségnek, világon mindennek,
Azóta a teljes valómmal szeretlek!
A BARÁTOD
A vers a barátod,
Jó, ha ezt belátod,
Mert ahogy olvasod,
Enyhül a magányod.
A vers a te társad,
A szabadság vágyad
Egy teljesülése,
Hát lépj ki a fénybe!
A vers a te hangod,
S remélem hallod,
Ha néha kimondja,
Mi szívedet nyomja.
A vers a te részed,
De talán már érzed,
Hogy mennyire igaz
E napi kis vigasz.
BOLDOGNAK LENNI
Boldognak lenni
Csupán csak annyi,
Rosszal felhagyni,
Hinni és adni!
Boldoggá válni
Könnyebb, mint bármi,
Valóban látni,
Jó úton járni!
Boldoggá tenni
Szinte már semmi,
Szépen felelni,
Szívből szeretni!
Boldogan élni
Nem szabad félni,
Meg kell engedni
Velünk történni.
CSAK ÉN
Oly vakok a férfiak,
Ez az én nagy szerencsém!
Jobb is, ha csak én látlak,
Megnyugtató ez a tény!
Ostobák a férfiak,
Helyénvaló vélemény!
Kivétel csak én vagyok,
Ezért vagy te az enyém!
Hazugok a férfiak,
Mindig ez az eredmény!
Tudod, hogy én más vagyok,
Különben nem szeretnél!
Pont így jók a férfiak,
Ne változzon ez a kép!
Neked csak én lehetek,
Aki okos, aki szép!
ELVETTED TŐLEM...
Egykori szerelem - Első szerelmes versem
Elvetted tőlem, mit oly soká őriztem,
Azt, mit eddig sohasem éreztem,
Ezért volt oly üres az életem.
Sose voltam boldog, sohase lehettem,
S most, hogy az vagyok, elkap a félelem,
A félelem, mely tőled van énbennem.
A gondolat, hogy tőled kell hallanom,
Eme érzéssel fel kell majd hagynom,
Már most fáj nekem nagyon, de nagyon.
De tudom, te ott leszel mellettem.
Mikor ez az érzés végez majd én velem,
S ezt én soha-soha el nem felejtem.
EMLÉKSZEL MÉG
Emlékszel még kedves, sorsszerű volt minden?
Úgy éreztük egymást, ismerjük már régen.
Emlékszel még kincsem, boldog nevetésre?
Mennyit beszélgettünk meghitt feledésbe?
Emlékszel még édes, a legelső csókra?
Túlzó szenvedélyre, felemésztő vágyra.
Emlékszel még babám, őrült kalandunkra?
Amit nem volt szabad, de megtettük lopva.
Emlékszel még szívem, a sok kedvességre?
Őrült vallomásra, szép meglepetésre.
Emlékszel még bébim, ama igazságra?
Amikor azt hittük, leltünk igaz társra.
Emlékszel virágszál, milyen bátor voltál?
Olyan büszke voltam, engem választottál.
Emlékszel szerelmem, mily boldogok voltunk?
Én férj, te feleség, az igent kimondtuk.
Emlékszel még drágám, egy családdá lettünk?
Kapott gyermekimmel könnyeztünk, nevettünk.
Emlékszel galambom, síró szemmel mondtad?
Apa leszel végre, álmunk megváltottad.
Emlékszel mindenem, így teltek az évek?
Otthont teremtettünk, haza értünk végleg.
Egymáshoz rendelték testünk és a lelkünk.
Földön és az égen elvetélt végzetünk!
ENGEDD
Forog az idő vasfogú kereke,
Elfogy az ember életút ereje.
Azt mondják erre, ez a dolgok rendje,
Tagadni most mégis oly jó is lenne.
Bármit megadnék egy utolsó napért,
Csak vele tölteném mindegyik percét!
Hallgatnám hangját és fognám a kezét,
Magamhoz ölelném dobogó szívét.
Kegyelmes jó Isten, könyörgöm, engedd!
Nem kérek tőled mást, mint ezt az egyet!
Te látod a lelkem, mennyire szenved,
Esküszöm örökre titok lesz tetted!
AZ ÉN ÁLMOM
Az én álmom egy új világ,
Hol nem harcolnak katonák,
Hol fák teremnek pénz helyett,
S nincs ártalmas szerkezet.
Az én álmom egy szebb világ,
Hol minden kertben nő virág,
Hol országok közt nincs határ,
S mindenki csak jót csinál.
Az én álmom egy más világ,
Hol teljesülnek az imák,
Ahol a bűnök elvesznek,
S betegségek sincsenek.
Az én álmom egy oly világ,
Hol valóság a boldogság.
Hol béke van és szeretet,
S nem rosszak az emberek.
AZ ÉN FELESÉGEM
Legbecsesebb nyereségem,
Elragadó feleségem.
Vele töltök minden percet,
Amit ez a világ enged.
Nyugodt szívvel elmondhatom,
Szeretem Őt mindig, nagyon!
Nem mintha Ő másképp lenne,
Meg van velem elégedve!
Néhanapján mosogatok,
Istenien masszírozok,
Nálam jobbat úgyse lelne,
Neki vagyok elrendelve!
Meg is becsül, ahogy illik,
Ajka édes csókra nyílik,
Ilyen az én feleségem,
Legbecsesebb szerzeményem!
sziv sziv sziv
és így felelt a feleség:
Dobos Anikó - AZ ÉN FÉRJEM
Legbecsesebb nyereségem,
Szemrevaló hites férjem.
Vele töltök minden percet,
Amit ez a világ enged.
Nyugodt szívvel elmondhatom,
Szeretem Őt mindig, nagyon!
Nem mintha Ő másképp lenne,
Meg van velem elégedve!
Figyelek rá, szeretgetem,
Kívánságát teljesítem,
Nálam jobbat úgyse lelne,
Neki vagyok elrendelve!
Meg is becsül, ahogy illik,
Szíve szeret majd a sírig,
Ilyen az én kedves férjem,
Legbecsesebb szerzeményem!
2015.09.30.
AZ ÉN HAZÁM
Itt e föld az én hazám,
Ide szült a jó anyám.
Így akarta Istenem,
Az okát is ismerem.
Itt e föld az otthonom,
A legszebb a világon!
Egy vagyok a hegyekkel,
Innen sose megyek el.
Itt e föld az én múltam,
Minden, ami csak voltam.
Nem értheti idegen,
Hogy miért is szeretem.
Itt e föld az én jövőm,
Erre meg is esküszöm!
Bármi legyen ezután,
Itt e föld az én hazám!
ÉN VAGYOK
Én vagyok a gyermek,
Anyám szeme fénye,
Erőskezű Apám
Titkos büszkesége.
Én vagyok az erdő
Törhetetlen fája,
Melegszívű barát,
Az időt ki állja.
Én vagyok az álom
Lidérc ébredése,
Lélekarcú érzés
Utolsó csepp vére.
Én vagyok a szikla
Gyilkos hasadéka,
Élet és a halál
Múló maradéka.
Én vagyok az ember
Farkasüvöltése,
Hallja meg az Isten
Világmindensége!
Én vagyok a Krisztus
Dicső golgotája,
A kegyetlen Róma
Kegyes katonája.
Én vagyok a Drágám
Élete szerelme,
Ő nélküle élnem
Értelmetlen lenne!
Én vagyok a minden,
S egyszerre semmi,
Szeretnék szavakkal
Gyümölcsöt teremni!
FÁJ NEKEM...
Fáj nekem e nemzet sorsa!
Önérzete eltaposva,
Szája pénzzel be van fogva,
Országaiban rabszolga!
Fáj nekem e nemzet sorsa!
Múltja meg lett hamisítva,
Árulások áldozata,
Teste széjjelmarcangolva!
Fáj nekem e nemzet sorsa!
Mikor megyünk Trianonba
Annyian, mint Csíksomlyóra!?
Bátorságunk, már csak monda?
Fáj nekem e nemzet sorsa,
Mely a múló idő foglya!
Attól tartok, nincs több módja,
Hogy hibáit helyrehozza!
HA MÁS VOLNÉK
Ennek a versnek folytatása született, amit itt lehet elolvasni: https://veniam.hu/vers192
Ha
Berek virág volnék,
Néked nyiladoznék.
Piros szirmaimmal,
Köréd illatoznék.
Ha
Fecske madár volnék,
Hozzád szálldogálnék.
Ékes énekemmel,
Szerelmet dalolnék.
Ha
Pajkos patak volnék,
Feléd csordogálnék.
Hangos csobogással,
Rólad áradoznék.
Ha
Tiszta szellő volnék,
Kóc hajadba túrnék.
Szelíd lobogással,
Derűt szádra csalnék.
Ha
Míves hangszer volnék,
Érted dorombolnék.
Hegyes hangjegyekkel,
Bőszen udvarolnék.
Ha
Fényes nappal volnék,
Szikrán tündökölnék.
Forró sugarakkal,
Véled sisteregnék.
Ha
Hűvös árnyék volnék,
Hozzád idomulnék.
Őrző szellememmel,
Mind utánad járnék.
Ha
Setét éjjel volnék,
Titkon beléd bújnék.
Való vágyaimról,
Benned álmodoznék.
Ha
Hulló csillag volnék,
Csak egyet kívánnék.
Örök boldogságod,
Végtelenné váljék.
HAZASZERETET
A gonosz uralja a földi világot,
S benne az összes emberi országot.
Közülük az egyik az én csodás hazám,
Nincs az a rossz, miért ezt rá ne mondanám.
Mert legyen bár testem a pokolban szolga,
Attól még szívemnek lehet szép otthona
A táj, ahol élek, hol őseim laktak,
Apáink, anyáink itt éltek és haltak!
Vállalták sorsukat, vitték a keresztet,
Tűrték a bajokat, sokat, ha azt kellett.
Húzták az igát és háborúkat vívtak,
Egyszerre nevettek, s egyszerre sírtak.
Szememben ők hősök, kik példát mutattak
Pusztán csak azzal, hogy helyükön maradtak
Ott, ahol voltak és mind máig még vannak,
Bármi is történjék, sírig kitartanak!
Visszük a hátunkon nemzetünk terheit,
Tudjuk jól, rajtunk más biztosan nem segít.
Ilyen az igazi hű hazaszeretet!
Másképpen meghalni magyarként nem lehet!
HAZÁNK BÜSZKESÉGE
ESZTERGOM
Egy város nem attól lesz szép és szerethető, hogy mennyi ott a látnivaló, a munka és szórakozási lehetőség, mennyire jók az utak, mennyit fejlődik, milyenek az ott élő emberek!
Egy város attól lesz szép és szerethető, ha az ember képes észrevenni és érezni a hangulatát, varázsát, kisebb-nagyobb értékeit és elfogadja hibáival, hiányosságaival együtt!
Számomra Esztergom ez a város! Én itt vagyok otthon!
Szeretem e város
Minden egyes zugát,
Azt, ahogy a hídja
Átszeli a Dunát.
Szeretem e város
Minden régi házát,
Ócska kerítését,
Ferde kis utcáját.
Szeretem e város
Minden öreg fáját,
A magasló lombok
Hűsítő árnyékát.
Szeretem e város
Minden darab kövét,
Melyek némán őrzik
Sorsunk történelmét.
Szeretem e város
Minden kedves padját,
Aki arra téved
Szívesen fogadják!
Szeretem e város
Minden lépcsőfokát,
Elfeledett kincsét,
Múltidéző szobrát.
Szeretem e város
Minden templomtornyát,
Az egekbe épült
Mesés Bazilikát.
Szeretem e város
Minden ékességét,
Egész Esztergomot,
Hazánk büszkeségét.
HÁZI ÁLDÁS
Legyen ez a ház igazi, szép otthon!
Öröm és nevetés, mindig itt honoljon!
Minden szegletébe leheljen életet,
Az őszinte, önfeledt, jóságos szeretet!
Süssön be a napfény reggel a konyhába,
Költözzön boldogság az összes szobába!
Kerülje messze el a bú és a bánat,
Ne hozzon be senki rosszat s fájdalmat!
Légy akár itt lakó, de ha vendég is vagy,
Téged itt tisztelet, szívélyesség fogad!
Lehetsz akár kicsi, vagy Óriási nagy,
Öreg és fiatal itt egyenlő vagy!
Szálljon rá az Isten megóvó áldása,
Legyen a jó szándék végtelen Tárháza!
ÍGY SZERETLEK
Szemem ragyog könnyesen,
Fülem hallgat csendesen,
Ajkam csókol édesen,
Kezem érint selymesen.
Eszem gondol becsesen,
Lelkem lángol hevesen,
Testem izzik tüzesen,
Szívem szeret teljesen.
Jelen pereg színesen.
Jövő csillog fényesen.
Érzés beszél versesen,
Érted élek kedvesem.
AZ ÍTÉLET KORSZAKA
A szemem láttára megy tönkre a világ,
Mit a buta ember maga köré kreált.
Bezárnak a boltok, ürülnek az utcák,
Öregek és ifjak a vész végét várják!
A szemem láttára dől össze a világ,
Amit a sok ember két kezével csinált,
Mozognak a házak, reszketnek a falak,
Szerencsés az, aki egészséges marad.
A szemem láttára haldokol a világ,
Amiben az ember segítségért kiált,
Milliók mondanak félelmükben imát,
Kérik a bűneik égi bocsánatát.
A szemem láttára tisztul meg a világ,
Amiben az ember túl veszélyessé vált,
Eljött az isteni ítélet korszaka,
Az újjászületés krisztusi hajnala.
JÁRJON A HÍR
Járjon a hír szájról szájra,
Jusson el a négy égtájra,
Tudja meg az összes magyar,
Hogy ez a szó mit is takar.
Járjon a hír közel, s távol,
Szükség lehet reá bárhol,
Legyél te is szem a láncban,
Kapaszkodjunk mindahányan.
Járjon a hír körbe-körbe,
Nem lehet elég belőle
Addig, amíg van ki várja,
Hogy a válasz megtalálja.
Járjon a hír kézről kézre,
Akinek kell, vegye észre,
Ismerje fel eme jelet,
Mely hozzá most megérkezett.
JELENÉSEK KORA
Új korba lépett az emberiség,
Kezdetét vette a valódi vég,
Mikor már mindenki csak ellenség,
Fertőző járvány a hiszékenység.
Tömegek tombolnak, nincs rá mentség,
Mindegy, hogy fehérek, vagy feketék,
Őrjöng a féktelen kegyetlenség,
Mi az a szeretet, elfeledték!
Kábítószer a sok (sz)ámító gép,
Hiába vár kint a rengeteg szép,
Pusztít és szennyez az esztelenség,
Megállítani már képtelenség!
Lángol a természet, zokog az ég,
Árvizek, földrengés, villám és jég,
Úgy ahogy jó régen feljegyezték,
Közel a kárhozat, közel a vég!
2020.09.11.
A KARÁCSONY ÉRTÉKE
Mikor egy újabb ajándékba ölöd a pénzed,
Mely bár felesleges, de azért szeretnéd még ezt,
Valójában csak az ördög, aki játszik veled,
S akkor is így van ez, ha be úgysem ismered!
Mikor adósságot vállalsz az ünnep nevében,
Aztán meg nyögheted a kölcsönt majd egész évben,
Belesétálsz pont abba a nagy álnok csapdába,
Amit neked szánt a Sátán egy gonosz bankárja!
Mikor tőled kéregetnek az alapítványok,
S oda is adod nekik a támogatásod,
Te nem lehetsz biztos abban, kik osztoznak rajta,
Miközben éheznek, fáznak a közeli parkban!
Mikor elérkezik végre a karácsony fénye,
Az, hogy mennyi érzelemmel leszel körül véve
Nem azon fog múlni, sokat fizettél e érte!
Mert a szeretetnek más a jó mértékegysége!
KÉNE
Veled kéne lennem
Minden egyes percben!
Érzem, ahogy engem
Vár a szívszerelmem!
Mennem kéne hozzád,
Vinni vörös rózsát!
Karod reám fonnád,
Ajkam megcsókolnád!
Fognom kéne kezed,
Látni a szép szemed!
Megmutatnom neked,
Szívem miként szeret!
Útra kéne kelnem,
Most, ebben a percben!
Hallom, ahogy engem
Hív a szívszerelmem!
KÍVÁNSÁGOK FÁJA
Kívánságok fája,
Remény minden ága,
Légy most saját hitem
Földi kápolnája!
Kívánságok fája,
Természet csodája,
Továbbítsd a mennybe,
Szívem mit szeretne!
Kívánságok fája,
Segítséged várva,
Én sem leszek tétlen,
Szentül megígérem.
Kívánságok fája,
Isten adománya,
Beléd száll a lelkem
Tiszta imádsága.
A LEGSZEBB SZÓ
A világon a legszebb szó,
Neve nyomán hallható!
Isten küldte adomány,
Különleges tartomány,
Óda vagyok igazán!
LESZEK NEKED
Leszek neked pici fény,
Sötét szobád rejtekén.
Melengetem szívedet,
Elűzöm a félelmet!
Leszek neked kicsi csend,
Aki megért odabent.
Szeretgetem lelkedet,
Letörlöm a könnyeket!
Leszek neked csöppnyi csók,
Ajkadon elolvadok.
Zugaidba költözök,
Szerzek neked örömöt!
Leszek neked az a perc,
Amikor majd felébredsz,
Kiderül a kis titok,
Érzed azt, hogy itt vagyok!
MAGÁNYOS ALKONYON
Hűvös téli alkonyon,
Gondolsz reám, jól tudom!
Múltba néző tekintet,
Elhullajt egy könnycseppet.
A régi seb most felszakad,
Szíved újból meghasad,
Mélyről fakad óhajod,
Csak te hallod sóhajod.
Szárnyra kel a képzelet,
Engem ölel két kezed.
Szavak nélkül szólítasz.
El sem engedsz, szorítasz.
Bárcsak újra lehetne!
Csókra, csókkal felelne!
Mindent újra kezdeni,
A rossz napokat feledni.
Ábránd marad semmi több,
Betakar a sűrű köd,
Dédelgetett vágyálom,
Hűvös téli alkonyon.
MA IS
Úgy ébredtem ma is,
Ahogy minden reggel.
Téged kerestelek
Kezemmel, szememmel.
Úgy aludtál ma is,
Ahogy minden este.
Mint földre szállt Angyal
Vagy te idefestve.
Úgy ébredtél ma is,
Ahogy minden reggel.
Megörvendeztettél
Gyönyörűségeddel.
Úgy aludjunk ma is,
Ahogy minden este.
Testünk és a lelkünk
Összeölelkezve.
MÁR NEM
Így megváltozott a világ(unk)!
Már
Nem fekszünk a fűbe,
Csak úgy hanyatt dőlve,
Szemünket lehunyva,
Égre mosolyogva.
Már
Nem nézünk az éjbe,
Csillagokat nézve,
Azon gondolkodva,
Mi a világ titka.
Már
Nem megyünk a rétre,
Természetes fénybe
Vadvirágot szedni,
Otthonunkba tenni.
Már
Nem beszélünk szépen,
Mint ahogyan régen,
,,Örülök, hogy látom,
Mi újság barátom?"
Már
Nem járunk táncokat,
Dalolunk nótákat,
Örömben, bánatban,
Közeli csárdában.
Már
Nem lapozunk könyvet,
Hogy megtudjunk többet
Életről, halálról,
Istenről, hazáról.
Már
Nem írunk levelet,
Valódi betűket,
Tintával rajzolva,
Illatos papírra.
Már
Nem vagyunk hálásak,
Semmiért az Úrnak,
Amiért kellene,
Mind el van feledve!
MI LEGYEN
Őrizd meg a nyugalmad,
Veszélyben az életed!
A pénzed is megmarad,
Vásárolj sok élelmet!
Ne aggódj túlságosan!
Fertőtleníts percenként,
Nyugodj le halálosan,
Építs köréd karantént!
Légy egy kissé óvatos,
Ki se lépj az utcára!
Arcot, kezet, fogat moss,
Zárkózz be a szobádba!
Tájékozódj rendesen,
Hidd csak el a híreket!
Gondolkozz értelmesen!
Mi ebben a jó neked?
MOSOLYGÓS
Mosolygós a szemem,
Édes az élet,
Mióta ismerlek,
Szeretlek téged,
Kedvesem!
Mosolygós az ajkam,
Csókod a pecsét,
Otthagytad érettünk
A Dunavecsét,
Csendesen!
Mosolygós a lelkem,
Enyém a szíved,
Ugyanúgy íródik
A levélcímed,
Mint nekem!
Mosolygós a kedvem,
Boldog az érzés,
Fontosabb vagy nékem,
Akár a légzés,
Mindenem!
Mosolygós a szívem,
Benne a remény,
Nem vagyok többé már,
Koldus és szegény,
És te sem!
Mosolygós a világ,
Még, ha is csúnya,
Széppé varázsoljuk
Magunknak újra,
Szemtelen!
NAPSUGÁR AZ ÉJSZAKÁBAN
Napsugár az éjszakában,
Utazik az otthonába,
Várja őt a kedvese,
Valóság ez, nem mese.
Napsugár az éjszakában,
Körülnéz a nagyvilágban,
Rátalálva e versre,
Pirul arca veresre.
Napsugár az éjszakában,
Boldog mosoly birtokában,
Nem rossz már a kedve se,
Szeme örül, nedves-e?
Napsugár az éjszakában,
Holdsugárnak udvarában,
Szíve szárnyal repesve,
Hogy szerelmét szeresse.
ÓCSKA VERSEIM
Én az ócska verseimet
Önmagamnak írom,
Nincsen velük különösebb
Dicsőséges célom.
Én az ócska verseimet
Szerelmemnek írom,
Amennyire telik tőlem,
Ameddig csak bírom.
Én az ócska verseimet
Családomnak írom,
Jó tudnom az örömüket,
Boldogságnak hívom.
Én az ócska verseimet
Olvasóknak írom,
A "szakmai" ítéletet
Inkább rájuk bízom.
Én az ócska verseimet
Az Istennek írom,
Nevére is megesküszöm,
Tiszta a szándékom.
Én az ócska verseimet
Szívemből kisírom,
Nem cselekszem semmi mást, mint
Azt, ami a dolgom.
ÓDON VÁROS REJTEKÉN
Egy varázslatos szerelmes este története!
Ódon város féltő fénye,
Labirintus óvó mélye,
Ezeréves figyelemmel,
Szembesül a szerelemmel.
Macskaköves görbe utcák,
Ferde falak mind-mind tudják,
Különleges ez az este,
Még az Isten is megleste.
Kacskaringó, Kálvária,
Alagút, s a Bazilika,
Tüzes forró csókot látnak,
Kéz a kéztől el sem válnak.
Macskaút, és Mindszenty tér,
Kis-Duna, hol fa égig ér,
Örömüket visszhangozzák,
Új, s újra visszahozzák.
Zakatoló heves szívek,
Édes éjbe jelet vésnek,
S csúf idő, mi eddig mart,
E percben méltón fejet hajt.
Varázs város rejtekében,
Elveszve a szenvedélyben,
Ezer égő csillag szemlél,
Szerelmet, mi szebb a szebbnél.
PENGESD A GITÁROD
Járd tovább az utad
Tisztán és szerényen,
Ahogy azt rendelte
Néked a Jóisten!
Zenével tedd szebbé
Ezt a rút világot,
Reggeltől napestig
Pengesd a gitárod!
A csodás muzsikád
Szálljon az egekbe,
Könnyeket csaljon a
Bús Magyar szemekbe!
Csapj a húrok közé
Hogyha éppen az kell,
Töltsd be a szíveket
Virágos örömmel!
SORSSZERELEM
Ez a szerzemény minden esztendő elteltével, egy versszakkal gyarapodik mindaddig, amíg írva vagyon földön és az égben ez a szerelem.
Köszönöm az első évet,
Mely felér más ezerrel,
Csupa szív veled az élet,
Lelkem egy a lelkeddel.
Köszönöm e csodás évet,
Melyben megtörténhetett,
Igent mondtál arra mikor
Megkértem a kezedet.
Köszönöm e boldog évet,
Azt, hogy férjként mondhatom
Neked drága feleségem,
Szeretlek nagyon-nagyon!
Köszönöm ezt a szép évet,
Én gyönyörű hitvesem,
Hol is volnék már nélküled,
Ha te nem lennél nekem.
Köszönöm e színes évben
Velem töltött perceid,
Ez az, ami mindenféle
Nehézségen átsegít.
Köszönöm ez édes évnek
Álom ízű napjait,
Teleírjuk sorsszerelmünk,
Romantikus lapjait.
Köszönöm e földi évet,
Lehettem a támaszod,
Együtt élek át tevéled,
Örömöt és bánatot.
Köszönöm e szorgos évet,
Mely nem érne semmit sem,
Ha nem lenne a szívünkben
Igazi ez a szerelem.
2013-2020
SZERETEM
Szeretem a szemed
Tiszta csillogását,
Látom benne lelked
Égi ragyogását.
Szeretem az arcod
Ékes mosolygását,
Látom benne szíved
Őszinte jóságát.
Szeretem a neved
Szépséges dallamát,
Látom benne időnk
Szerelmes hajnalát.
Szeretem a kezed
Forró érintését,
Érzem benne vágyad
Izzó napsütését.
Szeretem a lépted
Huncut kopogását,
Látom benne tested
Csinibabaságát.
Szeretem a hajad
Rakoncátlanságát,
Látom benne kedved
Bájos vidámságát.
Szeretem a szavad
Igazságosságát,
Látom benne eszed
Nekem valóságát.
Szeretem a lényed
Szelíd békességét.
Érezni a léted
Bűvös közelségét.
SZÉKELY MESE
Elindult a székely nagy világot látni,
Isten áldásával szerencsét próbálni,
Még az erdőszélről vissza-visszanézett,
Könnyes búcsút intett a szülőföldjének.
Ment amerre vitte a szíve és lába,
Volt neki hűséges, bolhás útitársa.
Ettek és ittak a természet öléből,
Ég alatt aludtak, nem félve semmitől.
Járták a zöldellő hűsítő erdőket,
Mászták a barlangos, visszhangos hegyeket,
Mígnem csak egyik nap szembejött egy város,
Ott álltak, hol a múlt jövővel határos.
Tanakodni kezdett, mitévő is legyen,
Kikerülje, vagy tán arra kell, hogy menjen?
Sürgősen érkezett a rászabott válasz,
Hullócsillag fénye megmutatta lám azt.
Így kerültek oda, ahova még soha,
Magas házak közé, nagy sokadalomba.
De kedvükre való lett hamar a közeg,
Ismerősen beszélt az igyekvő tömeg.
Csodálkozva telt el majd az egész napjuk,
Estefelé kezdett korogni a hasuk.
A szegény székelynek üres volt a zsebe,
Na de a fejében annál több az esze.
Letette kalapját a tér közepére,
A kedvenc hangszerét fogta tenyerébe.
Megszólalt az ékes, magyaros muzsika,
A járókelőket felvidámította.
Feltűnt egy menyecske, különb, mint a többi,
Nem csupán a zene tetszett bizony néki.
A legény is persze rögvest kiszemelte,
Leendő mátkáját benne felismerte.
Miután a "persely" telítődni látszott,
Egyszerre csak csend lett, mert tovább nem játszott.
Odament a lányhoz megmondta a nevét,
Aztán azon nyomban megkérte a kezét.
Tétovázás nélkül hangzott el az igen,
Megcsókolták egymást, a szerelem ilyen!
A kalapnyi pénzből jegygyűrűket vettek,
Bejárták a várost, fogadóba mentek.
Reggel elindultak vissza Székelyföldre,
Maradt annyi, hogy telt utazós szekérre,
Amint haza értek, megörültek nekik,
Lakodalmat csaptak, mulattak reggelig.
Szorgalmasan éltek, házat építettek,
Aranyos és okos gyermekeik lettek,
Ha megkérték Őket, szívesen meséltek,
Mi és hogyan történt, hála az Istennek!
SZÍVSZERZEMÉNY
Húzom és tolom a poríveket,
Szívesen rajzolok koszszíveket.
Felébe te, felébe én,
Mocskosul mutatunk mindenfelé.
Kapóra jön a sok szennyeződés,
Könnyen felírható szívszerződés.
Te az enyém, én a tied,
Szívszerzemények a piszokszívek.
Nézem utána az ujjbegyemet,
Mosolygok azon, mit összeszedett.
Rajta vagy te, rajtad meg én,
Összehordott minket a szíves szél.
TE LETTÉL
Te lettél a kezdet,
Legelső ki szeret.
Tőled kapott lelkem
Az élethez szívet.
Te lettél a hajnal,
Megtestesült Angyal.
Én pedig a gyermek,
Kócos arany hajjal.
Te lettél a vidám
Kedves édesanyám,
Aki bárhol legyen
Mindig vigyáz reám.
Te lettél a bölcsőm,
Egész emberöltőn,
Azt, hogy felneveltél,
Csendben megköszönöm!
TE MEG ÉN
Egy kis szerelmi matematika! 🙂
Egy meg egy, az te meg én.
Ez a legjobb eredmény!
Összeadtak bennünket,
Egybe leljük kedvünket!
Egy meg egy, az te meg én.
Ez nem kérdés, hanem tény!
Javaslom, hogy ezáltal,
Változzon meg a számtan!
Egy meg egy, az te meg én.
Ezt akkor se feledném,
Ha mondjuk az Alzheimer,
Civódna az eszemmel!
Egy meg egy, az te meg én.
Ezért ez a szerzemény.
Elmondani kívánom,
Feleségem imádom!
TRIANON SEBEI
Egy csonka országban jöttem e világra,
Sokáig nem is fájt milliók hiánya,
Egészen addig, mígnem arra ébredtem,
Magyarnak születni cseppet sem véletlen.
A világ közepe a Kárpát-medence,
Ahová az Isten népünket terelte.
A Földnek szívében élünk és meghalunk,
Ez itt a mi hazánk, ez itt az otthonunk.
Trianon sebei nehezen gyógyulnak,
Pedig van módja az egy, igaz, jó útnak
Akkor, ha vezérel minket a szeretet,
Talán a jövőben csoda is történhet.
Egy csonka országban jöttem e világra,
Sokáig nem tudtam hol van a határa,
Egészen addig, míg magamra ismertem
A többi magyarban, kint rekedt lelkekben.
Trianon sebei
Link
TŰNŐDÉSEIM
Eltűnődik énem, hogy tud így szeretni,
Mi tud engem, benned úgy rabul ejteni,
Csíkos ruhát ölve, szállanék szabadon,
Virágport gyűjtenék, lehetnél otthonom.
Nincs ezen a földön, semmilyen világon,
Aki rajtam kívül, így érez virágom.
Meg kell hát becsülnöd, vigyáznod, őrizned.
Őszinte maradjon a tiszta tekintet!
Tudom te fogoly vagy, csak úgy, mint én,
Édes e fájdalom az élet tengerén.
Képtelenek vagyunk elengedni egymást?
Egybeforrt a lelkünk, nem történhetett más?
Hiába is tombol felettünk a vihar,
S kettéválhat olykor alattunk a talaj,
Lehet akár barát, ellenség az idő,
Összeköt minket egy láthatatlan erő.
Mit bár nem látni, de mégis ott van.
Megfoghatatlan, elmondhatatlan.
Nincs felette hatalma senkinek
Se Istennek, se halálnak, se embernek!
ÚGY VÁROM
Úgy várom a reggelt, hogy végre lássalak,
Féltő öleléssel, karomba zárjalak.
Úgy várom, hogy hangod füleimben csengjen,
Mint erdő a harmatot, ha a nap felkel.
Úgy várom lépted, mint kikötő a hajót,
Újra elvarázsold, a te hű lovagod.
Úgy várom a csókod, mint vándort a forrás,
Testünk összeforrjon, mint frissensült kalács.
Úgy várom, hogy érintsd, kezeddel a testem,
Ma is újra itt légy, végre énmellettem.
VALÓDI SZERELEM
Imádlak téged,
Te pedig engem,
Ez a valódi
Igaz szerelem.
Hiányzom néked,
Te pedig nekem,
Fáj, hogyha időnk,
Külön kell teljen.
Csókollak téged,
Te pedig engem,
Ha hazaérek
Hozzád kedvesem.
Ölellek téged,
Te pedig engem,
Csak az a lényeg
Mindig így legyen!
VELED
Melletted ébredni
Maga a boldogság,
Haldokló világban
Egyetlen orvosság.
Szívedet szeretni
Igazi mennyország,
Utolsó csodában
Teljesült imádság.
Testedet becézni
Mézédes finomság,
Érintés vágyában
Legszentebb kiváltság.
Lelkedben megbújni
Gyönyörű valóság,
Az élet sodrában
Békesség, biztonság.
VÍVÓDÁS
A kétség már elmúlt,
Nincs bennem félelem,
Vár rám egy igaz út,
Felkészült a lelkem.
Te vagy, ki kell nekem,
Tudom már biztosan.
Többé, hát nem élem,
Életem piszkosan.
Fontossá lettél, mint
Tűznek a levegő,
Még ártatlan szűznek
Az első szerető.
Óvni vágyom téged,
Félteni, őrizni,
Tested a testemen,
Fedetlen érezni.
Hadd adjam meg neked!
Az igaz szerelmet,
Te velem légy boldog,
Tőlem ezt érdemled!
VISZONTLÁTÁS
Minden újabb viszontlátás,
Örömteli találkozás.
Ölelkezés, puszilkodás,
Kis családi összefogás.
Minden boldog viszontlátás,
Ahogy nálunk lenni szokás,
Pezsgőbontás, evés-ivás,
Fotózkodás és versmondás!
Minden szíves viszontlátás,
Beszélgetés, tanácskozás,
Gondtalanul szórakozás,
Teljes szabadfoglalkozás.
Minden kedves viszontlátás
Legvége a búcsúzkodás,
Integetés, könnyhullatás,
Takarítás, visszavárás!
|
|
|
0 komment
, kategória: Varga János Veniam |
|
|
|