|
2021-10-17 22:15:21, vasárnap
|
| |
| |
SARKADI SÁNDOR VERSEI
Sarkady Sándor (1935-2014) életműve - kulturális örökség
Sarkady Sándor 1935-ben Sárándon született, 1958-ban szerzett magyar-orosz szakos középiskolai tanári diplomát a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Későbbi szűkebb hazájába, Sopronba, 1960-ban érkezett. 1961-től a Soproni Óvónőképző Intézet Pedagógiai Szakcsoportjában folytatta oktató- nevelő munkáját. Számos szakmódszertani publikációt jelentetett meg az Óvodai Nevelés c. szaklapban.
Sarkady Sándor legfontosabb feladatának Sopron irodalmi életének felemelését tartotta. Gyermekköteteiből tanulják az ország összes óvodájának kisgyermekei verseket. Legkiemelkedőbb közéleti, irodalmi munkássága és eredményei: 1966-ban mutatta be Sarkady Sándort az ,,Új Írás" 1969-ben Megyei Nívódíjat kapott, 1973-ban műfordítás kategóriában a megyei pályázat első díjasa lett, 1976-ban és 1978-ban Illyés Gyula javaslatára a Szép versek c. antológiában szerepelt verseivel, 1976-ban megszerkesztette a Soproni Írók Antológiáját, az Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg Sarkady Sándor szerkesztésében és előszavával a Vallomások egy városról c. kötet. Megyei és országos lapokban publikált, a megyei irodalmi pályázatok zsűriében dolgozott és irodalomszervezőként is tevékenykedett városunkban.
Szerkesztésében a ,,Soproni Füzetek"-nek napjainkig számos kötete látott napvilágot. 1989-ben adták ki a Télkergető című gyermekvers kötetet, 1990 óta a ,,Soproni Szemle" és 1994 óta a ,,Várhely" szerkesztőbizottságának tagja volt. 1992-ben a 35 év anyagának válogatott verseit és műfordításait az Igazság pajzsával címmel kötetben a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg. 1996-ban jelent meg a Gyöngyhimnusz kötete. 1998-ban a város, Sopron Kultúrájáért díjjal tüntette ki.
A Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar nyugalmazott főiskolai docense, Sopron Kultúrájáért és Pro Urbe Sopron díjas (2005) író, költő 2011-ben lett a város díszpolgára.
Sarkady Sándor 2014. december 11-én, életének 80. évében hunyt el.
VI. Sarkady Sándor Versmondó Nap: Egy délelőtt a versek világában!
Link
Juhászné Bérces Anikó: VERSVARÁZS
Sarkady Sándor
verse varázsol
gyermeki lelket,
ébredezőt,
szónak az íze
rejtve a szívben,
szunnyad a magja,
éledező.
Serdül a gyermek,
űzik a tervek,
képzel egy álmot,
révedező,
új tavasz ébred,
szirmokat érlel,
vágy tüze benne
ég epedőn.
Rezdül a lélek,
versben a lényeg,
gyermeki múlt búg
énekelőn,
dallama szárnyal
rímeken által,
szíveket olvaszt,
éget e hő.
Gondolat árad,
szép e varázslat,
emberi lénynek
életerő,
ösztöne súgja,
íme az útja,
rímfaragó lesz,
s népnevelő.
ANYÁM ÖRÖMÉRE
Hajnal harmatozik,
Rózsa pirosodik
Május örömére –
Hajnal volnék, harmatoznék,
Rózsa volnék, pirosodnék
anyám örömére
ÉDES ŐSZ 
Süni, süni, sünike
Süni, süni, sünike,
Sétálgat az erdőben.
Tüskés hátán falevél
Megvédi, ha jön a tél.
Susog, susog a levél,
Közeleg a hideg tél, [
Lepörög a falevél,
Lefújta a hideg szél.
Piros alma, piros alma,
beteszlek a kosaramba,
megeszlek én, meg én téged,
adjál nekem egészséget!
ÉDES ŐSZ
Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
- ott ne hagyd!
FARSANG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 
Fruzskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járják a bolondját:
Dínomdánom, vigalom -
Nincs a táncra tilalom!
Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot:
Takarodjon el a tél -
Örvendezzen aki él
FEL!
Itt az óra, itt az óra!
Aki vitéz fel a lóra!
Rajta vagyok, rajta máris -
vitéz volt a nagyapám is.
FELSÜT A CSILLAG
Felsüt a csillag,
hold is előjön;
Jégcsapok égnek
karcsú fenyőkön.
Kései szán fut,
porzik a porhó:
Jégrögös úton
villog a patkó.
Cinke szeméről
foszlik az álom;
csenget a csengő -
itt a karácsony.
FENYŐFAKIRÁLYFI
Fehér hegyek közt
Fekete éjben
Hold a korona
Fenyő hegyében.
Őzek csodálják
Fenyőkirályfit.
Sötét szemükben
Csillag világít.
GESZTENYECSALOGATÓ
Héj, héj, héj,
Szúrós tüskehéj,
Vadgesztenyehéj;
Tarka boci lakik benne
- Ess ide a tenyerembe!
Héj, héj, héj,
Nyílj ki tüskehéj!
GÓLYAHÍR
- Mi szél hozott, kis futár?
- Nem szél hozott, napsugár.
- Kedves gazdád ki lehet?
- Fűnevelő kikelet.
- S mi a jó hír aranyom?
- Sárgulhat a kalapom!
- Jó a hír, jó a hír,
Isten hozott, gólyahír!
GYÜMÖLCSÓRA
Úgy megörültél, mint a gyermek,
A nagy szemű, érett epernek.
Mosolygott a szemed, a szád is,
És nyitottad a csapot máris -
A zöld gallért lehúztad róla:
,,Következik a gyümölcsóra!"
Minden szemet négy részre vágtál,
Előkerült a porcelán tál,
S mikor a mélye félig megtelt,
Rácsurgattad a sűrű tejfelt.
A tetejét meg vékony sorral
Megszórtad fénylő porcukorral.
,,Túl korán csak a mohó kezdi,
Várj, míg a levét kiereszti!"
Illatozott a gyümölcsóra,
Epertál, Hamvas Béla módra - :
,,Ilyen finomat még nem ettél!"
Szemembe néztél, és nevettél.
A szoba zengő tündérkert lett,
Rigók ültek a szoknyád mellett,
Amíg a pompás, piros epret
Csillogó, fehér foggal etted.
Kedvesebbet csak én kóstoltam,
Mikor a szádat megcsókoltam.
HÁROMKIRÁLYOK
Hó borított hegytető,
Rajta karcsú, zöld fenyő;
Fenyő fölött tiszta ég -
Azon fényes csillag ég.
Háromkirály lépeget,
Kémleli a kék eget -
Decemberi délután
Indultak a fény után.
Mirha, tömjén, vert arany -
Tarisznyájuk telve van;
Bandukolnak csendesen:
Messze van még Betlehem?
Már a kormos éj leszáll,
Nincs lámpás, nincs holdsugár;
Ki vigyázza, merre jár
Gáspár, Menyhért, Boldizsár?
Szikráznak a hópihék,
A fenyőfa ó, mi szép!
Tündököl a völgy fölött,
Csillagfénybe öltözött.
Csillag fénye, messze fenn,
Mutasd, hol van Betlehem:
Földön, égen mindenek
Dicsérjék a Kisdedet!
HÓEMBER
Szikrázik a hótenger,
Elkészült a hóember!
Hótenger, hótenger -
Répaorrú hóember!
Seprűnyél a kezébe,
Vaskalap a fejébe!
Hótenger, hótenger -
Répaorrú hóember!
HÓFEDETT A HEGYTETŐ
Hófedett a hegytető,
zöldben ott áll egy fenyő:
Zúzmarája reszkető
karácsonyi keszkenő.
Szikráznak a hópihék,
a fenyőfa ó, mi szép!
Tündököl a völgy fölött,
holdsugárba öltözött.
Száll az éj, a kék madár,
színezüst a holdsugár:
Szisszenő szél hoz fagyot -
csengenek a csillagok.
IDE JÖTTEM, ITT ÁLLOK
Idejöttem, itt állok,
Minden jót kívánok:
Bundát, csizmát, kalapot,
Göndörszőrű malacot.
Legyen aranyekéje,
Egy holdon száz kepéje
Tokajiból tíz akója-
Hintón járjon Makóra!
Bokrosodjék kalásza,
Gangosodjék a háza-
Százesztendős korában
Tűz égjen a pipában!
JÖN A TÉL
Dér, dér, diridér,
Didereg a pipitér.
Elszökött a napsugár,
Tegnap óta köd szitál.
Dér, dér, daradér,
Lepereg a falevél.
Holnap havat hord a szél,
Holnapután itt a tél.
KÉRLELŐ
Fenyő ága
hósugárban,
mire vársz a
hófúvásban?
Hideg az a
kristálybunda,
gyere haza
kis házunkba.
Karácsonyfám
te lehetnél,
gyertyalángnál
melegednél.
Fenyő ága hósubában,
Mire vársz a hófúvásban?
Hideg az a kristálybunda,
Gyere haza kis házunkba!
Karácsonyfám te lehetnél,
Gyertya lángnál melegednél.
KÖSZÖNTŐ
Múlik az idő,
Őszre jár,
De fénylik még a
Napsugár.
Aranyat szór és
Meleget:
Örüljenek az
Öregek.
Az őszidő is
Szép lehet -
Kívánunk hosszú
Életet.
Maradjatok még
Itt nekünk -
Jövőre újra
Eljövünk!
LOMB LEHULLOTT, MÁK KIPERGETT
Lomb lehullott,
mák kipergett,
őszi ágat szél didergett.
Hidegebb már
a sugár is,
elment a fecskemadár is.
Máris, máris,
oda van a nyár is.
LILIOM, RÓZSA, MÁLYVA
Liliom, rózsa, mályva.
A liliom: a válla,
A rózsa, az a szája,
A mályva: a ruhája.
És vánkos lesz a válla,
És rózsaméz a szája;
Hová lett a ruhája...?
Liliom, rózsa, mályva.
MÁRCIUS 15-RE
Zeneszó zeng, menetelnek,
süt a napfény, fut a felleg;
fel a zászlót, fel az égre -
Magyarország örömére!
A szabadság dala szálljon,
aki ember, ide álljon:
jövel édes szabad ország -
gyönyörű légy, Magyarország!
A PÓRULJÁRT HARCSA
Kis halász a nagy tavon
Kuttyogat a csónakon;
Fodorhab közt forogva,
Halat vár a horogra,
Lapátnyéllel
Licsi-locsogatva.
Harcsa úrnak több se kell —
Kuttyogásra fölneszel;
Bebúvik az iszapba,
Békát les a mihaszna —
Bajuszával
Csili-csalogatja.
Mérges harcsa, jó napot —
Fel ne döntsd a csónakot!
Békacombot akartál?
Vashorogra haraptál —
Kuttyantóval
Hej, de becsapódtál!
SZERELMES VERS EGY KÖNYVTÁROSLÁNYHOZ 
Árnyékos, csöndes, nagy könyvtárszobában,
Betű-bozótos könyvek vadonában
Te erdeitündér -
Csupasz-fehéren világít a vállad
Bozontos faun, téged csodállak,
Csak el ne repülnél!
Sorszámot írsz egy kartotékra, könnyed
Szép mozdulattal nyújtod át a könyvet,
Kezemhez ér kezed -
Nádszálkisasszony, megigézve nézlek:
Honnan tud ilyen égszínkék meséket
Mosolygó két szemed?
Oh, osztogass csak halk derűt a jóknak,
Hitet, tudást a lelkes szomjazóknak,
A gyermeknek mesét;
Lankadt lelkeknek bátor bizodalmat -
(Kitárulnak a csodás birodalmak,
Csak halld a lap neszét!)
Állok sután. Szólnék, de mégse szólok...
Sokan vannak, s azt mégse mondhatom, hogy
Szívembe repültél,
Árnyékos, csöndes, nagy könyvtárszobában,
Betű-bozótos könyvek vadonában
Te erdeitündér.
TAVASZI VERS 
Aranyeső a hajad,
Füröszti a derekad;
Két szemedben kel a nap -
Ragyogtatod magadat.
Mályvarózsák fénylenek,
Csókolják a térdedet;
Elpirul a derekad -
Nekem vagy szép, ne tagadd.
TAVASZVÁRÓ
Fuss el,
Február,
Süss fel,
Napsugár;
Szellő kerekedj,
Langyos eső, megeredj,
Árpa,
Búza,
Kukorica
Cseperedj
TÉLAPÓ
Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.
Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.
Kampós botja
Imbolyog -
Puttonyában
Mit hozott?
Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.
Lassan lépked,
Mély a hó -
Siess jobban
Télapó!
ÚJÉV
Ránk virradt reggele
Az újév napjának,
Aranyat, ezüstöt,
Vasat a gazdának.
Fillérje ezüstből,
Forintja aranyból,
Csak az egészsége,
Csak az legyen vasból!
ÚJÉVI MÓKÁZÓ
Rontom bontom haragszom
Új évre én azt mondom
Ne legyen jó napja több,
Csak 365!
ÚTRAHÍVÁS 
Párom voltál az időtlen Időben.
Ha majd a földi, szűk ruhát kinőttem,
Gyere el velem más csillagkörökbe,
Ragyogjunk együtt újra és örökre.
ZENESZÓ ZENG
Zeneszó zeng, menetelnek
Süt a napfény, fut a felleg.
Fel a zászló, fel az égre -
Magyarország örömére.
Szabadság dala szálljon,
Aki ember, ide álljon;
Jövel édes, szabad világ -
Gyönyörű légy Magyarország.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sarkadi Sándor |
|
|
|
|
|
Offline
