2018-10-09 19:45:26, kedd
|
|
|
SIKLÓS JÓZSEF - KERESZTYÉN VERSEK
Siklós József (Bp., 1920. júl. 14. - Bp., 1983. jún. 5.): ref lelkész. Alkalmi írásokból és fordításokból élt. Munkaszolgálatos ideje, majd bujkálása alatt került kapcsolatba a ref. egyház mentőmissziójával. 1959-ben szentelték lelkésszé. 1950-től Bp.-en több egyházközségben segédlelkész,1959-től 1982-ig Jászkiséren volt lelkész. 1981 őszétől haláláig a Mo.-i Ref. Egyház Iszákosmentő Missziója titkára volt. Versei, cikkei jelentek meg az Élet és Jövő, a Megújhodás, Az Út, a Képes Kálvin Kalendárium és ,,Kérüx" név alatt a Vetés és Aratás hasábjain.
Link
AMI BŐVEN KELL
Küldetésükhöz hatalmat adott.
Volt véres hatalma Heródes királynak,
Kajafásnak, Nérónak, Caligulának.
Zsarnoki hatalom lelket nyomorított,
világot tűzzel-vérrel elborított;
- emberséget szétőrlő malom
a hatalom.
Ő másfajta hatalmat adott.
Szegény, erőtlen halászcsapatot
mennyei erővel felruházott.
Démonokkal győztesen csatázott,
emberroncsot újra felépített,
Istennel, emberekkel békített
- nem tizenkét bárdolatlan férfi,
- hanem Az, Ki útjukat vezérli:
KIÉ Ország, dicsőség, hatalom.
Ez töltsön be küldetéses utadon.
APOSTOLI ATOMFIZIKA
2Péter 3:10-13
Elekronmikroszkópja nem volt
az egyszerű halásznak.
Kvantumelmélethez nem értett.
Nem ismert rádiumot, uránércet,
atommodellt, gammasugárzást,
antianyagot, ionizációt.
Hírét sem hallotta radioaktivitásnak.
De látó szemébe
Hirosima vakító fénye lobbant,
s míg levelet írt:
sercegő lúdtolla alatt
egy világ összeroppant...
El fog jönni a nap
s az elemek lángolva felbomlanak!
Ítélet az, ha végkép szerterobban,
amit Isten egységgé teremtett.
Ha széthull a család,
széthull Isten népe,
az emberi elme,
önző egyénekké a társadalom,
- akárcsak az atom.
El fog jönni a nap:
ég-föld lángbaborulva felbomlanak!
Ítélet tüzében széthull a világ,
felcicomázott,
agyonkutatott,
bálványozott világunk.
De - mert Ő ígérte -
szentül, kegyesen élve,
új eget és új földet várunk.
ÁBRAHÁM
Eredj ki - szólt egy Hang -
A földre, melyet ÉN mutatok néked.
- Múltat, emléket, ezer köteléket
szempillantásban háta mögött hagyva
indul Ábrahám, minden hívők atyja.
,,A földre, melyet ÉN mutatok néked."
Sötét itt minden. S fénylik az ígéret.
BÁRÁNYOK - ÉS A PÁSZTOR
Farkasok közé küldelek
mint bárányokat.
Nem adok néktek farkasfogakat,
se vad, üvöltő hangot,
se tépő farkaskarmot.
Be kell érnetek füves legelővel,
- s olyan harcban, hol testi, nyers erő kell,
véretek csordul, csontotok roppan.
Mégis biztonságban,
mert Pásztorotok van.
*
Kisgyermek-korotokban selymes hajatokat
anyátok simogatta,
ifjúságotok kócos, dúlt sörényét
vihar lobogtatta,
Majd szemetekbe hullt, míg gondterhelt homlok
gyűrődött alatta,
az életalkony ezüstös fehérjét
aggság elhullatta -
- hajatok szálait Valaki hűséggel
mind számon tartotta.
BÁR LEHETNÉK
Bár lehetnék, fényes csillag
Betlehemi égen,
Mindenkinek megmutatnám,
az utat a sötétben.
Bár lehetnék, kicsi jászol,
puha szalmafekhely,
Átölelném az Úr Jézust,
mind a két kezemmel.
Bár lehetnék, bár lehetnék,
tiszta szívű gyermek,
kérlek téged drága Jézus,
bennem is szüless meg.
BETÁNIAI LÁNY
Van a ház körül munka rengeteg,
kivált most, midőn vendég érkezett.
Galambot vágni, sütni-főzni kell,
- de nem mozdul, csak feszülten figyel.
(oly kényelmes, oly lusta volt talán? )
Mária, a betániai lány.
Nővére bár duzzog, haragos,
- más távlat nyílik őelőtte most!
A Vendég szava oly titkos, csodás,
mennyei otthonba ajtónyitás...
Mintha nem is a földön volna tán
Mária, a betániai lány.
Fog még dolgozni éppen eleget,
s a mulandóság mindent betemet.
De amire most szánja perceit:
egy szükséges, mely el nem vétetik!
És jobbat ennél többé nem kíván
Mária, a betániai lány.
BIBLIA
Nem mágikus betűket tároló varázskönyv,
bemagolt kegyes mondatok halmaza,
de teljes és gazdag, mint maga az Élet.
Átizzítja újra meg újra
Aki ihlette: a Lélek.
Feszültségek pólusai közt
izzik az élet árama:
Százszor ismert - mégis meglepő;
gyönge papírlap - isteni erő;
régtől kifejtett - és mégis titok,
ha egy-egy mondatára rányitok,
mennyei béke - villámló döbbenet;
emberek tollán át - Isten szava.
Leleplezi milyen
s megmutatja mivé válhat az ember.
Benne Isten megmutatkozik,
lehajlik értünk s magához emel fel.
Keményen szól:
sziklazúzó pöröly.
Halk és szelíd szó:
felüdülni jöjj!
Megértem: mi miért
történt velem,
és távlatot, célt kap
a történelem.
Bibliám nem betűhalmaz,
hanem maga az Élet.
Törékenyen, mégis győzelmesen
gyilkolhatóan s megölhetetlenül
az Ige - testé lett.
Emlékeztet naponta: ne feledjem,
az Ige testté akar lenni - bennem.
BOLDOGOK
Boldogok - szólt egykor Jézus a hegyen,
mert akarja: az ember boldog legyen.
Boldog, aki könyörülő szívvel
segít, mikor bajba jut a társa,
kemény ökle kézfogásra békül,
durva szóra sose nyílik szája.
Boldog, aki igazságra vágyik,
és szeretne igaz úton járni.
Tud, ha olykor könny is hull szeméből,
Isten vigasztalására várni.
Boldog, aki tudja, látja, érzi:
Isten nélkül oly üres az élet!
De ha szíve Isten előtt nyílik:
áldást, békét kap és üdvösséget.
Boldogok - szólt egykor Jézus a hegyen,
hogy életük valóban boldog legyen.
BŰNÖS NŐ
Míg hull a könny,
a drága illat itt mindent eláraszt,
és hangtalanul is mindörökre
Isten lehajló irgalmára válasz.
CSENDES PERCEK
Az első szó reggel Tiéd legyen,
mielőtt bárki szólna.
Előkerül az öreg Biblia,
mennyei világodnak rádiója.
Kanyarodnak fekete sorok
s felragyog bennük fénylő üzenet.
Uram, hozzám szólsz s szívem közepébe
mint röntgensugár, hatol be szemed.
Hogy általában mindent tud az Isten:
gyermek-hittankönyvbe benne van.
Térdem remeg, beleborzong a lelkem:
"Ennyire mindent? Ilyen pontosan?"
Elvesztem hát! Ez elviselhetetlen,
vesébe látó isteni tekintet...
"De minden bűntől - hirdeti a Könyv -
Jézus vére megtisztított minket!"
És térdre hullva imádkozhatom,
bűnvallás, kérés mint felszínre törhet,
és hála, hála mindig, mindenért!
- Megnyittatik a zörgetőnek...
Pár perc pereg le mozdulatlanul.
Csodálván mondom, micsoda az ember!
Bejárja örökkévalóság tájait,
találkozik a Végtelennel:
bűnös szíve - a Kegyelemmel...
DALOL A CSEND
Künn orkán üvöltve fákat cibál...
Benn a szívemben a csend muzsikál.
Behajtom a záporvert ablakot,
Úgy hallgatom a néma dallamot.
Mért mennydörögjön tomboló tusa,
A néma csendnek is van ritmusa.
A magányban sem vagyok egyedül...
Az én szívemben a csend hegedül.
Halk hangja a csupa édes bús vígasz,
S én andalogva kérdem, KI AZ?
Aranyszálból ki sző körém mesét,
Halk húrokon ki pengeti kezét?
Tán Isten szívéből rezdül e zene?
Mintha a végtelenség zengene!
És hallgatom a messzeségen át,
A csendet, ezt a szent melódiát!
DÁVID ÉS GÓLIÁT
Páncélba bújt a pogány Góliát,
Úgy szidalmazta Isten táborát.
,,Hol van a sok hős, bátor ember,
Megvívni vélem senki sem mer?!"
Hallja ezt Dávid, Isai fia,
Szívében érzi: helyt kell állnia.
,,Dárda és kard van a kezedben.
Én pedig bízom Istenemben!"
Jó parittyából éles kő repül.
Góliát attól rögtön elterül.
Ujjong a tábor: ,,Ez az Úr volt!
Dáviddal Isten maga harcolt!"
EGYSÉGBEN
ApCsel 2:42-47
Új csoda: Lélek tüzében összeforr
új nép: hitben imádságban egy.
És egy Kenyéren él, mindenben osztozik.
És egyre boldogabb. És egyre népesebb.
ELVESZETT A KIS BÁRÁNY
Elveszett a kis bárány,
vad oroszlán tépte,
Dávid pásztorgyerek volt,
bátran elment érte.
Amíg küzdött, neki is
kiserkent a vére,
selymes szőrű juhának
életét megvédte.
Jézus juha vagyok én;
rám támadt a Sátán,
jó Pásztorom értem jött,
veszedelmem láttán.
Le is győzte a Gonoszt
véres keresztfáján,
így tett nekem szabaddá,
örök élet vár rám!
HEGYRŐL HAZAFELÉ
Szelíd leszek, ha megaláznak.
Nem gyötörnek emésztő vágyak,
nem diadalt, - békét kívánok
s a mennyek országára várok.
Naponta célom: Azt keresem,
mi igaz s elveszíthetetlen.
Valódi gazdagságra vágyva
építem házam kősziklára.
Lelkemben szent szavak égnek,
hazamegyek hát - sónak, fénynek,
s ha árad felém szitok, átok:
őszintén mindent megbocsátok.
Nem törekszem fénylő babérra.
Szolgálni rejtve: lelkem célja.
Homlokomon nincs gond-barázda.
ráhagyatkozom hű Atyámra.
Őre madárnak, liliomnak,
kezében jó helyen van a holnap.
Szívemben béke, számon zsoltár,
a keskeny utat vállalom már.
Más hintón vágtat? Gyalog baktatok,
és mint még soha, oly boldog vagyok!
HÉTKÖZNAP - JÉZUSSAL
Nem híg romantikát,
nem múló hangulatot,
nem szalmaláng-tüzet -
de azt kérem, Uram:
hűséggel, komolyan
járhassak mindig veled.
Hétköznapokon át
és súlyos terhek alatt
lépteim úgy vezesd:
legyen fénylő jelem,
hittel vállalt jelen,
utam, sorsom: a kereszt.
Hordoztad válladon,
vállaltad vasszögeit
s a töviskoronát.
S mert ott hullott a vér
énértem, bűnösért:
követlek mindenen át.
Húsvét titkát hiszem.
A véres, durva kereszt
tudom, nem vereség.
Ha itt időm letelt
s magába zár a föld:
fölöttem nyílik az ég.
Hétköznapokon át
és súlyos terhek alatt
bátran helytállni jó!
Örök életünk van,
így munkánk az Úrban
sosem hiábavaló.
IMA
Segíts drága Jézus,
hogy követőd legyek
mit Te kívánsz tőlem,
olyat mondjak,tegyek.
Áld meg testvéremet
édesapát , anyát,
hű követőd legyen
Mind az egész család.
IMA (2)
Jaj, szót fogadni, Istenem,
Bizony nem könnyen megy nekem.
Ha anya szól: - Feküdj le már!
Szám felesel, sírásra áll.
A lecke olykor elmarad,
Sok játék szanaszét szalad.
Jézus, segíts, hadd szerezzek
Szüleimnek sok örömet!
A KÁNAI MENNYEGZŐ
Lakodalom készül Kána városában,
Sütnek, főznek, forgolódnak mind a házban.
Hivatalos Jézus is a lakomára,
Elkíséri tizenkét hű tanítványa.
Sok a vendég, s lám a bornak hamar vége!
Vizet hozat Jézus hat nagy kőedénybe.
Csuda folytán a víz rögtön borrá válik,
Sokkal több is, sokkal jobb is, mint a másik.
Hatalmáról így tett Jézus bizonyságot,
Hittek benne, látva ezt, a tanítványok.
Higgyed te is: nincs az Úrnál lehetetlen,
Bizalommal fordulj hozzá szükségedben!
KÖSZÖNÖM
Köszönöm, jó Istenem,
mindennapi kenyerem,
puha, fehér ágyamat,
édes-csendes álmomat.
Köszönöm az iskolát,
ismeretet és tudást,
köszönöm a pihenést,
a sok vidám nevetést.
Jó anyámat köszönöm,
minden csókja nagy öröm!
Áldd meg édesapám két
erős, szorgalmas kezét!
Köszönöm kis testvérem,
hadd élhessünk békében!
Köszönöm a kis család
kedves, meleg otthonát.
Köszönöm, hogy tudhatom:
Jó Atyám szeret nagyon,
S utunk végén, Istenem,
otthonunk lesz mennybe' fenn!
KÖVESD JÉZUST!
Ha te Jézust követed,
Akkor leszel boldog;
Akármerre visz utad,
Vele jó lesz dolgod.
Esik eső, fú a szél,
Vihar tombol, mitse félj:
Ő visel rád gondot!
A LEGJOBB BARÁT
Jézus a gyermekek
leghívebb barátja,
ölbe veszi őket,
szereti, megáldja.
Követem Őt én is
hallgatok szavára,
befogad majd végül
fényes mennyországba!
A LEGNAGYOBB
Úton ismét... A mester elől halad.
Mögötte a tizenkettő elmarad.
Vitatkoznak: Bizonyíték ki se fogy...
Dönteni kell: ki köztük a legnagyobb!
- Én gyógyítottam a legtöbb beteget!
- Az én imám nyitja tágra az eget!
- Prédikálok, s megtérnek a bűnösök!
- Hatalommal űzöm ki az ördögöt!
Sok nyomós érv itt keményen összecsap,
S a Mester egy kis gyermeket ölbekap,
Felemeli a magasba, s mosolyog:
- Láthatjátok már, ki itt a legnagyobb!
-
A LEGNAGYOBB SZERETET
Szeretnek szüleim,
Fáradoznak értem,
És megadnak mindent,
Még ha nem is kérem.
Szeret iskolában
Jó tanító néni,
Szépre-jóra tanít,
S mindenki megérti.
De legjobban mégis
Az Úr Jézus szeret,
Ki véres keresztfán
Helyettem szenvedett!
Boldog tudás
Tudom, Jézus szeret engem,
éjjel-nappal vigyáz rám,
szeme bajban is fölöttem,
Mint esőben szivárvány.
Nem félek hát, boldog vagyok,
Jézust én is szeretem,
templomban és iskolában,
s itthon is Ő van velem.
MEGVALLOM NEKED
Megvallom Neked, Jézusom,
bizony van sok hibám:
kezem-lábam engedetlen,
és csúnyát mond a szám.
Próbál ezen segíteni
jótanács, nevelés;
szeretnék javulni; de hát
saját erőm kevés.
Te adsz, Jézus, bocsánatot,
és Te adsz új szívet,
s Veled sikerül kezdeni
új, boldog életet!
MELKISÉDEK
1Móz. 14:18-20, Zsid. 7:2
Titok a nemzettsége,
titok a személye,
országa: béke.
A harcban megfáradt Ábrahámnak
Kenyeret, bort hozott.
Megáldott Ábrahámot:
Ő volt a nagyobb.
Mert a harcnál nagyobb a béke,
a küzdőnél nagyobb, aki áld,
az öldöklőnél nagyobb, aki táplál,
s Legnagyobb, Ki kenyérben-borban
odaadja - magát.
MÉFIBÓSET
2Sámuel 9:1-13
És felrémlik a gyermekkori emlék,
riaszt borzongat lázas éjszakán...
Ötéves volt... felkapta őt a dajka,
és futott vele át a palotán,
sikongva, mint ki eszét vesztve száguld,
mert Jezréelben rettentő csatán
elesett Saul, a megszállott király is,
a nagyapa, - és apja: Jonathán.
A dajka fut, reszket már gyenge karja,
és hirtelen: rettentő zuhanás!
Rémült sikoly! Vad fájdalom hasít át
Mindkét lábán, mint a villámcsapás.
Felemelik, mert talpraállni nem tud,
a dajka vonja-rántja őt tovább...
- Árvaság, jajszó, csúfos összeomlás,
és dermedten csüng a két béna láb.
Évek telnek, ő csak tengődik árnyként.
Naponta reszket, teste-lelke fáj.
Mi vár reá, bukott királyi sarjra?
Az országban most Dávid a király!
S hirtelen kemény léptek zaja koppan,
Királyi testőr menten ott terem,
- Uram reád lelt, küldi a parancsot:
színe előtt sürgősen megjelenj!
Véget ér hát a boldogtalan élet?
Saulért most Dávid rajta bosszút áll?
- Asztalomnál lesz naponta étked,
Saul minden birtoka rád visszaszáll!
- Reám, holt ebre? - dadog Méfibóset,
az ámulattól elakad szava.
- Többé ne rettegj. Megterítve vár rád
a királyi kegyelem asztala.
***
(Jaj, hányszor voltam jótettekre béna,
bukott Ádámnak lázadó fia,
de hívat töviskoronás Királyom -
kenyérbe-borba rejtve, látom:
Vár reám a Kegyelem asztala!)
MIT TUDUNK JÉZUSRÓL?
Amit Jézus tanít,
legszebb a világon,
ha szavát hallhatom,
szívemet kitárom.
Ahogyan Jézus élt,
az a legszebb élet,
követem példáját,
ameddig csak élek.
S midőn Jézus meghalt
a kereszten értem
mennyország kapuját
nyitotta ki nékem!
MÓZES
(2Mózes 3,1-15)
Ki vagyok én, hogy szembeszálljak
a fáraóval s országával?
Tenger medrében, pusztaságban
dacoljak egyre, száz halállal?
Ki vagyok, hogy élére álljak
egy makacs, gyáva szolganépnek,
és sziklasúlyú Törvényt adjak,
hol bálvány körül zeng az ének?
Mint szökevényt rejt Midián földje,
nincs seregem, nincs vagyonom,
nyelvem dadog . . . Két gyermekem vár,
családom el nem hagyhatom!
Ilyen szédítő útra lépni
nem tudok, jaj nem akarok!
- ÉN küldelek, ÉN leszek veled,
és az leszek, aki VAGYOK!
MENNYBE MENTÉL
Úr Jézus, aki mennybe fölmentél,
Ott nékünk helyet készítettél.
Örök otthon vár mireánk,
Azért dicsér most imánk.
Úr Jézus, áraszd ki erődet:
Szólhasson bizonyságot néped.
Megtalálva a helyét,
Néked szánja életét!
Úr Jézus, hisszük: eljössz ismét,
S hódol majd a világmindenség.
Leborulunk előtted,
Úgy dicsérjük szent Neved.
Úr Jézus, így áldunk, így várunk.
ÓVJ, ÖLELJ ÁT!
Óvj, Uram, sablonoktól,
rögtön-kész válaszoktól,
tévesztő látszatoktól,
szédítő mámoroktól!
Óvj eszme rendszerektől,
megkövült kegyszerektől,
lélektelen seregtől,
magam-vágta sebektől!
Óvj nyárspolgáriságtól,
meddő-maró vitáktól,
be nem vallott hibáktól,
Tőled elsodró vágytól!
Ne legyek magabiztos.
szavad váratlan, titkos,
mihelyt megszólal itt, most . . .
Ölelj át Jézus Krisztus!
PÁL
(1Korintus 1:1-2, 2Korintus 11:23-32)
...S ha százszor ostoroznak
és százszor megköveznek,
tömlöc mélyébe dobnak,
zúgó tengerbe vetnek,
ha reámrontó latrok
mindenem elrabolják,
testemen korbács csattog,
asztalomon csak morzsák,
ha szomjan eped ajkam
s kemény fagyban didergek,
ha rongy a ruha rajtam,
s árulók arculvernek,
ha váram tönkre rontják
s mardosó bánat epeszt,
ha botrány és bolondság
is mindenütt a kereszt:
nem küldettem, hogy egyébért fussak,
nem végeztem, hogy egyébről tudjak,
mint akiről ajkam egyedül szól:
Mint megfeszített Jézus Krisztusomról!
POHÁRCSERE
A Pohárcsere előtt:
,,A Szeszkirály az én pásztorom: mindig szűkölködöm.
Árkok mélyén nyugtat engem és zavaros vizekhez terelget engem.
Lelkemet tönkreteszi, a hamisság ösvényein vezet engem, hatása kedvéért.
Még ha a nincstelenség árnyékának völgyében járok is, szüntelenül
reszketek, mert te velem vagy; a te fullánkod és a te marásaid, azok
gyötörnek engem.
Üres asztalt terítesz nékem az én családom előtt; elárasztod fejemet
búbánattal; csordultig van a poharam keserűséggel.
Bizonyára pusztulás és nyomor követnek engem életem minden napján
és az ördög tanyáján lakozom mindörökké, hacsak meg nem térek."
És a Pohárcsere után:
,,Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert
te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet
olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR
házában lakom egész életemben."
(23. Zsoltár)
PÜNKÖSD
ApCsel 2.r.
Sebesen zúg a szél. Égből leszáll a tűz.
Sok nyelven Istent mind együtt imádja.
A Megfeszített: Úr, és hozzá tér a nép.
Beérik a Szentlélek aratása.
SMÁRIAI ASSZONY
Mindent megmondott, amit cselekedtem!
A kútnál tőlem kért vizet;
élő vízzel Ő kínált meg engem.
Nem kérdem többé: Melyik a szent hely,
ahol az ember Istenét imádja;
Tudom a titkot: Rátaláltam a Messiásra!
Mindig új kalandra űzött-hajtott
izgága vérem. Most pedig futok,
hogy új titkomat mindenütt elbeszéljem!
Nincs már szívemnek szégyellt homálya,
gyötrő kérdőjele. - Siessetek!
Itt jár, ti is találkozhattok Vele!
A SZERECSEN KINCSTÁRNOK MEGTÉRÉSE
Főember az úton, kocsi rázza,
A kezében nyitva Bibliája,
Ámde nem értheti,
Nincs, aki azt neki
Magyarázza.
Küld az Isten Lelke magyarázót:
A kincstárnok látja, Fülöp áll ott! -
Az írás úgy tanít,
Az, kiről szó van itt:
Te Megváltód!
Amikor az úton vízhez érnek,
A szerecsen így szól: ,,Keresztelj meg!''
- Szállj reám, Szentlélek,
Tarts meg, amíg élek,
Keresztyénnek!
A SZÍV VALLOMÁSA
,,Csak a szájam pocsék,
de a szívem arany..."
- Szívből ered a szó.
Te mondottad, Uram.
Csak a szemem irigy?
Csak kezem hirtelen?
Mélyebben van a baj.
Új szívet adj nekem.
Nem vallásos álarc,
jól megjátszott szerep,
Nem az segít rajtam, -
Adj Uram, új szívet!
Vedd el a kőszívet,
szeretni képtelen.
Szeretettől izzó,
új szívet adj nekem!
Teljesüljön rajtam
újjáteremtésed,
Uralkodjék bennem
a Te békességed.
Hol isteni szíved
meg is szakadt értem:
szent kereszted alatt
adj új szívet nekem.
Új szívvel, élettel
boldogan szolgállak,
így lehetek sója,
fénye a világnak.
Új szívvel a kereszt
dicséretét zengem,
teljes életemmel,
a földön - s a mennyben
TANULOK
Tanulok az iskolában
írni meg olvasni,
kicsi és nagy számokat
szépen összeadni.
Tanulok a szülőktől
szót fogadni szépen,
rendet rakni, testvéreimmel
élni békességben.
Tanulok már Jézustól
hittel imádkozni
Istennek,embernek
örömöt okozni
TETŐTŐL TALPIG - ISTEN MÉRLEGÉN
SZEMEK VALLOMÁSA
Mások gazdagságát
Jaj, irigyen lestem,
szenvedőt meglátni
közben elfeledtem.
Hiú csillogáson
szemem hogy fennakadt!
Szemek kívánsága
táplált rossz vágyakat.
Hányszor néztem hátra
bálvánnyá kövülten,
így a rendelt céltól
távolabb kerültem.
Megláttam parányi
szálkát más szemében,
de a gerendát se,
ha - tükörbe néztem.
Aki biztatást várt,
nem néztem szemébe,
fölötte bámultam
üres messzeségbe.
Ki hívebben szolgált,
de csöndben, szerényen:
fennen hivalkodva
gőgösen lenéztem.
- Kinek szelíd szemét
tövis összevérzi:
hányszor tudtam én Őt
közönyösen nézni.
Szemem vétkeiért
akit szembeköptek:
szemgyógyító írral
Jézus, Te gyógyíts meg!
FÜLEK VALLOMÁSA
Kígyó sziszegését
bár oly halk, meghallom,
idegen kulcslyukhoz
fülem odatartom.
Hiúság vásárán
ha nagydobot vernek,
alaptalan pletyka:
csemege fülemnek.
Idegtépő ricsaj
vad világi lárma
bennem is visszhangzik,
két kagylómba zárva.
Szívemig eljut-e
a halk és szelíd szó,
zárt kamra csendjében
minden átható?
Szenvedő embertárs
segítségért kiált,
nálam sokszor mégis
süket fülre talált.
Igehirdetés szólt,
vagy csendes párbeszéd,
jaj, meg nem hallottam
Isten üzenetét.
Eseményeken át
érkezett üzenet,
- fölserkentette tán
rest, süket fülemet?
- Ki hallod a halk szót
a hangzivatarban:
Jézus, Dávid fia,
Te könyörülj rajtam.
ÚJ NYELVEN SZÓLNAK"
Nyolcvanhat éves,
S új nyelveket tanul.
Anyanyelvén -
de ajkán mégis új:
,,Köszönöm - örülök - adok,
Elégedett és hálás vagyok..."
Nem mondta férjének, gyermekének,
embernek, Istennek sem mondta,
így teltek fölötte az évek,
békétlen volt, önző, mogorva...
S figyelni kezdett az Igére,
körülölelte sok imádság,
és fölfedezte, mit jelent a
gyöngéd szeretet, megbocsátás.
Vélnéd: már ilyen idős korban
újat tanulni úgyis késő?
- Nikodémus is vén korában
hallott az újjászületésről...
Nyolcvanhat éves
s új szavakat tanul.
,,Vén korban zöldellők lesznek,
hirdetvén: Jóságos az Úr!"
*
Édesanyám is 86 éves korában született újjá.
VALÓSÁGGAL SZABADOK!
(János 8,36)
Ha bilincsként nem kényszerül
elmédre bűnös gondolat,
szennyes, fertőzött képzelet,
- akkor vagy igazán szabad!
Ha nem kötözik nyelvedet
csúf, bántó, illetlen szavak,
s hazudni nem vagy kénytelen,
- akkor vagy igazán szabad!
Ha öklöd nem sújt gonoszul,
nem rántja görcsbe markodat
zsugori önzés, - adni tudsz,
- akkor vagy igazán szabad!
Ha kísértés lejtőire
ingatag lábad nem szalad,
s jár béke, hűség útjain,
- akkor vagy igazán szabad!
Ha rontó, vesztő szenvedély
forgószélként el nem ragad,
mert van erősebb Őriződ,
- akkor vagy igazán szabad!
Ha éjsötét tömlöcbe már
gyűlölet, gyilkos indulat
be nem falazza szívedet,
- akkor vagy igazán szabad!
Halálfélelem rabjaként
figyelsz sötétlő árnyakat...
Húsvéti fény, ha rád ragyog,
- akkor vagy igazán szabad!
Jaj, rabbá tesznek bűneink
mindnyájunkat a Nap alatt...
Kit Isten Fia szabadít:
az lesz valósággal szabad!
|
|
|
0 komment
, kategória: Siklós József |
|
|
|