Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Sipos Julianna versei
  2020-11-23 19:45:25, hétfő
 
 





SIPOS JULIANNA VERSEI . . . . .




Sipos Julianna /1960. január 4. - )







ALULJÁRÓ


Rongyszoknya, két pulóveren kardigán,
ölében mocskos arcú fia szendereg.
Rohanó tömeg hömpölyög délután.
Horpadt csuprát vacogva tartja keze.
Keresgélek, érme koppan, egy mozdulat.
Vihar zúdul, a lépcsőn folyik az ár.
Aszott keblére vonja gyermekét.
Aludni menniük nincs hova már.
A zápor lassan esővé szelídül.







ANYA


Üde ölében szivárvány ébredt,
Ölelő karjában élet muzsikált,
Naiv honában szunnyadt a világ.
Selyemhaját csókolta a nap,
Vadvirág font köré édes illatot.
Remény pengette lelke húrjait.
Ma roppant torzója szomorún áll,
Napjai medrében hallgatag kő.
Holt folyó párája mérgezi.
Mosolya mögött gondóriás ül,
Szél tépázza bodros fürtjeit.
A hajnal kínokat bont.
Csendköd gyűl...
Testére enyészet ront.







ÁLOM


Ujjaim végigfutnak arcodon,
ajkad konturját rajzolom.
Érzem illatod, érintésed hevíti vágyam.
...de ébredek, üres az ágyam.
Hideg párnádat ölelem,
szemem lehunyom,
s álmom még visszatér.







CSAK EGY DAL


Tépázott sorsom faggattam,
sehol nem leltem önmagam.
Emlék-szivárvány kelt dalod bársonyán,
szunnyadó tűz lobbant létem alkonyán.
Lépted messze jár,
arcod rezdülését nem láthatom,
lelked, lelkembe forrt azon a napon.
Lámpás ég kezedben, énekelsz:
"Írni öröm, itt otthonra lelsz."
Kezdettől bennem éltél, ismerős-ismeretlenül.
Nem félek, hisz érzem, nem vagyok egyedül.







DEPRESSZIÓ


Nehéz béklyóid vonszolod,
ajtód bezárult.
Elindultál,
utad végén semmi
nem vár.
Lelked néma sóhaja
hozzám ér,
szomorú-szemed parazsa
kísér.







EGYÜTT


Ajkadról gyöngyként peregnek a szavak:
nevettetsz, elfogadsz, szeretsz.
Szívembe idézed a tavaszt,
elméddel fürkészed az igazt.
Néhány nap, vagy egy élet?
Súlytalan az idő,
ha velem vagy.







ELSODORVA

Szakadt ingeden idegen illat,
de hazatértél,
álmom rólad szövöm.
Téged szomjazlak:
szürke hajnalokon,
fázós, árva reggeleken,
napfényes délutánokon.
Sodorva az érzelem árján,
örömben, gyászban
velem vagy,
s rólad szól dalom.







EMLÉKEK (Unokáimnak)


Az utca porába bokáig merülni.
Zápor tócsájába mezítláb ugrani.
Domb mellett a réten, forgón repülni.
Similabda, léggömb, bocskorszíj, napraforgó,
A céllövölde mellett, egy forintért kapható.
Lőhetsz a fődíjra: barna hajas baba,
Szerelmének célozza egy kimenős baka.
Futni a rétre lesni madártojást,
Zsíros kenyérrel beérni, nem várni mást,
S este, ha vadászik a visongó denevér,
Dunna közé bújni, a gyereksereg hazatér.







ÉBREN


Elült az utca, bent a csend motoz,
ablakomban hold ragyog.
Eresz alatt éber eb figyel,
hátán borzongás fut át.

Óriás fa ága mozdul,
gesztenye koppan az aszfalton.
Lugason szőlőszem,
szemezne velem.

Juharfa lombjával játszik a szél,
még inog, s meginog
egy fűzfalevél
társai földön várják, míg hozzájuk ér.
Egy fuvallat táncot jár,
keringőbe kezdenek.

Békahad már csendes,
búvóhelyet keres.
Tücsök zenéje halkul, ritkán cirpel egyet.
Hajnali madárdal ébred,
harmat cseppje gördül fűszálon,
köd finom fátyla leng a tájon,
az ősz már szelíden hazaoson.







ÉLEK


Nem álltam híveid sorába, mikor
csúszó-mászó had körbevett.
"Ellenszegülsz!" - döfted belém,
konok fejem előtted
le nem szegtem.
Veled marad horda néped,
meghajolt,
magasztalják zsarnoki lényed.
Ridegség falát építetted velük.
Megvetlek téged, ki száműzted
szívük lángját.
Eltapostál, - véled -
ám nevetek, hisz
mélyen bennem
él még
emberi melegség.







HAJNALBAN


Állig húzom takaróm,
fázom.
Felém fordulsz,
vágyom
hozzád érni.
Odabújok mielőtt
munkába indulok.
Gyújts tüzet bennem!
Hétköznap terheit
könnyebb
cipelnem.
Magammal viszem
illatod...







HARMINC DALLAM


Kerítésen csillogó zúzmara
Otthon hívogató fénye
Tejízű reggelek illata.

Vándor, tűznél melegedő szava
Kapások homlokán csorgó veríték
Kutyaének nyugtató dallama.

Zabolátlan ló éles nyerítése
Erdő párás rejteke
Parti fecske suhogása.

Gyár munkába hívó kürtje
Sietős emberek mosolya
Esti fröccs savanykás íze.

Futva evett zsíros kenyér
Szünidő színes kavalkádja
Maszatos arcú megérkezés.

Gyümölcsöskert roskadozó ága
Elcsent barack lecsorgó leve
Napraforgó-mező sárgája.

Testvér szerető ölelése
Nagymama lekváros fánkja
Barátok cinkos nevetése.

Viharban táncoló kamasz bátorsága
Tiltott víztükörbe csobbanás
Diákcsínyek együtt álmodott zamata.

Idétlen első csók harmata
Szerelmes séták a nyárfasoron
Napnyugta vörös palástja.

Ligetek hívogató hangja
Árnyékok ijesztő homálya
Anyám engesztelő imája.







HIÁNYJEL


Sötét az éj,
fellegek kúsznak a holdra.
Izzó testem köréd fonom.
Ölelést adsz szerelmemért.

Üres reggel ébreszt,
hideg párnád érintem.
Kapumból még visszaintesz.
Mosolygok rád:
máris úgy hiányzol!







IDŐ


Szelíden ideoson az alkony,
a fénysugarakat elnyeli a látóhatár.
Ma is várlak...
késel, a munka még nem enged el.
Markomban kattan a telefon,
ráhúztam a kesztyűm, fázik a kezem,
már két buszt elengedtem.

Világít.
Önnek új szöveges üzenete érkezett:
"Pár perc türelem és ott vagyok!"
Türelem...
sose ismertem,
most tanulom,
ennyi évesen.







JÉGVIRÁG


Kórházajtóban szívem vigyázott remegve,
Csendben álltam, orvos szikéje testedet vágta,
Akkor jégvirág fagyott megsebzett lelkedre.

Most forró nyár lángja megéget,
Könnyeimmel éltetlek téged.
Gyertyaként elfogyó alakodat nézem...
Imádkozom:
Légy újra férj, apa,
s bízom:
Nem hiába volt a fájdalmas küzdelem







KALITKA
. . . . . . . . . . . . . .




Vártalak,
s lelked zenéje lelkemre szállt.
Tűz voltál,
szívem dalodat nem hallja már.
Feddő szóval jöttél,
megégtek szárnyaim.
Zord érintésed
magány-kalitkába zár.







KÉTELY


Homályba fut időm,
bár izzok még.
Ott vársz, tudom,
te beteljesült vég,
a túl oldalon.
Tombol a nyár,
de fázom, félek,
hogy messze tűnnek
nélküled az évek,
s nem marad,
csak félszáz év magány










KÖTÉLTÁNCOS


Lét-nemlét kötelén
lebegtünk,
eskünk bilincsébe verve.
Elől mentél,
hunyt szemmel
követtelek.
Elszakadt,
együtt
zuhantunk a mélybe.

Feladtad.

Nem lépsz többé
porondra.

Világunk romjai felett
egyedül
folytatom.
Még hiszem
másik cirkusz vár
hol
háló tart,
ha esem.







MAGZAT VAGYOK, KIT KÖRÜLNŐTTEK ÉVEI


Magzat vagyok, kit körülnőttek évei,
Idősíkomban nyugalmat nem lelek,
Rám szakadtak földi létem terhei.

Védelem gyenge burka ölel körbe,
Hétszer cserélődtek sejtjeim,
Önmagam keresem, meggyötörve.

Kitörnék, de visszahúz az oltalom.
Félek, örökre leszek, ki voltam,
S kövirózsa sem nyílik síromon.







MERENGŐ


Rég jártam nálad,
földig hajló fűz alatt.
Hervadó szirmok hűs halmodon,
kertem ékét itt hagyom.
Hideg fuvallat érint,
esőcseppen
nem mozdulok.
Megfakult kép mosolyog
suttogva kérdezlek a csendben,
szívemben őrzöm válaszod.







NÁLAD


Szeretetből fonod takaróm,
mosolyod fakasztja mosolyom.
Harmatod ébreszt hajnalban.
Szemedben köszön a nap,
forrásvízzel szomjam oltod,
s öledben ringat a hold.







NOVEMBER
. . . . . . .




Ezüst szálon kuncsorog a hold,
Reggele zord, fogkocogtató.

Szerelmes fövenyen fehérlik a dér,
Vad táncát járja az északi szél.

Veréb vacog megbúvó ágak között,
Amott varjú igazgatja frakkját boldogan.

Rongy felhők gyűlnek szüntelen,
Hadaik uralják a végtelent.

Estefelé csend borul a tájra,
S hó szitáját megrázza az ég.







ODAÁT


Még nem mehetek hozzád, most nem!
Itt tart, amiért az Ég marasztalt.
Az anya áll itt még.
Bár üres a kezem,
Kavicsot markolok, hogy kincsem legyen.
Szavak, sejtelmek mögött,
fel- és eltűnő hit között, talán
párás tükröm túloldalán figyelsz, Istenem,
s csended játszik a szívbillentyűimen.







OTTHON


Tépázott sorsom faggattam,
sehol nem leltem önmagam.
Emlék-szivárvány kelt dalod bársonyán,
szunnyadó tűz lobbant létem alkonyán.
Lépted messze jár,
arcot rezdülését nem láthatom,
lelked, lelkembe forrt azon a napon.
Lámpás ég kezedben, énekelsz:
,,Írni öröm, itt otthonra lelsz."







ÖLELÉS


Ölelésedben ma is elveszek,
mikor átkarolsz,
s öledbe temetsz,
egyre mélyebbre
merülhetek veled,
szabadon.
Szomjazom szerelmed italát,
szabad leszek, elönt a vágy.
Amit ma adtam,
holnap, azt kaphatom vissza:
általad megtisztulva.







ŐSZI TÁJ


Elült az utcazaj,
eresz alatt éber eb figyel,
hátán borzongás fut át.
Óriás fa ága mozdul,
gesztenye koppan a kövön.

Juharfa lombjával játszik a szél,
még inog, s meginog
egy fűzfalevél
társai földön várják, míg hozzájuk ér.

Egy fuvallat táncot jár,
keringőbe kezdenek.
Békahad már csendes,
búvóhelyet keres.

Tücsök zenéje halkul, ritkán cirpel egyet.
Hajnali madárdal ébred,
harmat cseppje gördül a fűszálon,
köd finom fátyla leng a tájon,
az ősz már szelíden hazaoson.







RAGYOGNI VELED


Ragyogni újra...
Tőled nyert fénnyel
új sugarat gyújt
a holnap,
mit az éj sötétje
sem olt el.
Sokat vártam,
míg utam hozzád
elért.
Nem hittem benne,
de itt vagy.
Veled várom
a hajnalt,
új világod
ismeretlen égbe
visz.
Megtisztít
és felemel,
kész vagyok
szállni
vakon
veled,
Pegazosz.







REPÜLJ FECSKE!
. . . . .




Mint kottán
a hangjegyek,
összegyűltél társaiddal
villanydrót vékony
vonalán.
Jó lesz messze szállni
oda, hol
forróság
honol!

Esténként
ereszünk alatt,
fészked mélyébe
bújsz,
hátha jön még
jó idő,
hisz fiókád
éppen csak
kirepült.

Bogarat figyeled,
ha lecsapsz,
vacsora lesz tán,
föld alá, s
enyhet adó résbe
húzódtak már.

Repülj!



Ott távol
vár
egy másik család.
Déli otthonodba,
minden évben visszatérsz,
mikor nálunk
őszbe fordul
a nyár.







SZÁLLJ, MADÁR!




Feszülő
íjam elengedem.
Itt állok, lelkem fegyvertelen.
Rabságban dalod szomorú, fülem belesajdul,
kinyitom börtönöd ajtaját,
repülj hát,
engedlek,
várnak társaid.
Felejts el mindent,
válj azzá, mi lenni szeretnél!







SZERELEM


Éj fekete pillantásod
szítja vérem,
hangod perzsel,
érintésed éget,
keserű-édes illatod
elvarázsolt
végleg.

Összefolyt napok, éjek.
Vágyad, ölelésed,
beszippant, mint tavaszi
virág illatát
óhajtó méhek.







SZERELEM KOLDUSA


Utcán hajlongó alak
felém tartja tenyerét.
Elsietek, rám munka vár.
Megfordulok, hosszan figyelem.
Átnyújtom az alamizsnát,
üres szemében könny gyűl.
Lelkem rezdül, magamra ismerek,
"Én: mint szerelmedet kolduló"-
hasít belém a felismerés.
Nélküled még nála is szegényebb vagyok.







TALÁN




Még nem mehetek hozzád, most nem!
Itt tart, amiért az Ég marasztalt.
Az anya áll itt még.
Bár üres a kezem,
Kavicsot markolok, hogy kincsem legyen.
Szavak, sejtelmek mögött
fel- és eltűnő hit között,
talán
párás tükröm túloldalán figyelsz, Istenem,
s csended játszik a szívbillentyűimen.







TÚLOLDAL


Homályba fut időm,
bár izzok még.
Ott vársz, tudom,
te beteljesült vég,
a túl oldalon.
Tombol a nyár,
de fázom, félek,
hogy messze tünnek
nélküled az évek,
s nem marad,
csak félszáz év magány.







VADHAJTÁS


Bárhol jársz, pusztulás...
földek ugaron,
gyáron kivert ablakok,
gépeken rozsda csorog.

Mégis:

Sárga mezőt ringat a vadrepce,
egységét liget zöldje töri,
s ahol az út kanyarog,
újra hallik a bányászének.







VARÁZS


...mikor széttép
az üres való,
fáj a lét,
éget a szó.
Parázs izzik
lábunk alatt,
ég a talpunk, de
harmat
gyógyítja azt.
Vezess át
oda
Kedves,
ahol a holnap
elsírt könnye
gyöngyként
gurul
a földre.







VÁRLAK


Égre kúsztak a rongyfellegek,
Esőcseppet iszik a szomjas föld.
Majd arany fénnyel távozik a nap,
Órái nélküled fogytak.

Elmerengek.
Szemed parazsa
szívembe égett.

Várlak s
tovanézek.
Ott a lépteid járnak,
s a türelem homokóráján
lassan peregnek a szemek.







VÁRTAM


Sejtünk összeforrt,
kelyhemben lelt puha ágyra.
Óvtam őt, még mielőtt,
szíve dobbant.
Vackában nőtt,
simogattam, becéztem,
hallgatott, én értettem.
Fájdalom ébresztett:
világra indult másom.
Mellemen pihent, kínom elillant,
ragyogott rá mosolyom.







VELED


Idegen ormokon lobbant
hajam a szélben,
hosszú utam elfogyott,
célba értem.
Szomjam oltod, éhem csillapítod,
megveted az ágyam:
végre otthon vagyok!







VIGYÁZZ RÁ!


Nyár este, alkonyat,
Nézem a lombokat:
Nap perzselte levelek.

Égett pázsit, megáradt folyó,
Parázsló erdő, haldokló tó,
Tomboló szél, hullám hegyek.

ElNino, a Fiú így szól a hír.
Drága Anyánk a Föld sír!
Tudom, Mi tettük ezt veled!







 
 
0 komment , kategória:  Sipos Julianna   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2021.11 2021. December 2022.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 311 db bejegyzés
Összes: 4289 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1043
  • e Hét: 7420
  • e Hónap: 1043
  • e Év: 555370
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.