Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Szatmári Delina versei
  2020-12-07 20:45:03, hétfő
 
 





SZATMÁRI DELINA VERSEI







AZT HITTEM, CSAK ÁLOM


Álmodtam egy csodás világot,
Olyat, amilyet az ember, még soha, soha nem látott.
Lombos, árnyas fák alatt az erdőben sétálok,
S rám köszönnek a mezei, színes, tarka virágok.
Kacskaringós, kicsi patak, de nagyon szorgalmas,
Csobog, lohol, mintha csak tudná, várják valahol.
A hegyeken is búza terem, gyönyörű,
Fürtös szőlő idelenn, a völgyekben.
A gazda a borát kóstolja, a szomszédot invitálja s mondja:
- Ez aztán a jó fajta. - Koccan a pohár, az áldásért a hála égbe száll.
Látom, az emberek boldogok, tökéletesek,
A gyermekekkel együtt oly vidáman kacagnak, nevetnek.
Lelkem az örömben sütkérezz, mert érzem,
Nem kell soha, soha többé félnem!
A gonoszság már nem bánthat, nem árthat,
Sem nekem sem másnak,
Nincs betegség, sem halál, nincs semmi, ami fáj,
Mindenki boldog már!
Nem csak az emberek, a vadak is szelídek lettek.
Vidáman szaladnak, egymásnak udvarolnak.
A madarak oly szépen dalolnak, fuvoláznak,
Kórusban hangversenyt adnak egymásnak.
A Nap fénylően szikrázik, a felhő körötte keringőt játszik,
A hűs szellő az arcomat simogatja, mintha csak érezné...
Szívem álmában is a békés szeretetet vágyja.
Azt hittem, mindez csak egy álom,
Mily boldogság, kiderült... az Újvilágot látom!







BECSÜLÖM ÉRTE


Becsülöm érte,
Becsülöm azt az embert,
aki elém áll és érvel,
hogy ezt vagy azt nem jól teszel.
Becsülöm érte, és van tekintélye a
szemembe`.

Ha igaza van, ha nem,
Akkor is azt mondom... ez igen!
Nemes cselekedet, mert úgy mondta el,
hogy a szemembe nézett.

Övé a tisztelet,
mert azt akarja, hogy jobb legyek.
De ha csak a hátam mögött pusmog,
kérdem én, az általa vélt hibámtól
vajon ő... mivel jobb?







ELMENNED, Ó, MIÉRT KELLETT?


Állok itt némán, a fejed felett,
a tekintetem el nem enged,
záporoznak szememből a könnyek,
elszakadni oly nehéz tőled.
Kavarognak bennem az érzések,
elmenned, ó, miért kellett?
A fájdalomtól sodor
a féktelen, képtelen képzelet.

Ha szólnál, ha megmozdulnál,
ha rám nevetnél, ha mosolyognál,
ha legalább a kezem megfognád,
enyém lenne az egész világ,
minden létező boldogság.

De hiába, hiába kérlek,
kérlek, hogy nevess,
hogy a tekinteted reám szegezd.
Te elmentél, s tűző napon is
rám szakadt a fagyos tél.

Elválaszt tőlem egy sötét világ,
szerető karod már nem ölel át,
ez olyan kegyetlenül fáj.
Úgy félek, nélküled kevés az élet,
nélküled nem létezek.

Nem maradt más nekem,
csak hogy reád emlékezzem.
Az arcod látni vágyom,
bárhogy fájjon,
ez lett minden boldogságom.

Rágondolni is kegyetlen,
hogy már nem lehetsz velem,
de add meg nekem, Istenem,
hogy örökké reá emlékezzem,
emlékével teljen be az életem.



Nem kell a világból semmi sem,
csak Őt őrzöm a szívemben,
csak örökké Őt, Őt szeretem,
így múljon el, ha kell, az életem.
Kérlek, segíts nekem, Istenem!

Ó, egekben lévő csillagok,
mind, mind ránk ragyogjatok,
a távolból is átkaroljatok.
A fényetek sugarán, a sötéten is át,
az emlékeinket vigye tovább.

Ne legyen távolság semmi,
ami szép emlékeink
éltető, fenntartó, örök varázsát,
a szívem érted égő vágyát
el tudja venni.

Szerető Istenem, vigaszt adj nekem,
hogy a hitem erős legyen.
Enyhítsd szívem őrjítő fájdalmát,
hogy át tudjam karolni, újra látni,
reménységgel mindig várni.

Akár az éj sötétjében,
vagy fent a déli napsütésben
szép emlékünk mindig éljen.
Haljak vagy éljek tovább,
ne legyen távolság,
örökké láthassam ajkad mosolyát.

Erőt adj nekem, Istenem,
hallgass meg engem ott, a végtelenben,
mert reményt leltem ígéretedben.
Nélküle oly keserves a várakozás,
de tudom, mert hiszem: vár ránk
egy örök áldás, lesz feltámadás!

Édesanyám emlékére







ELMENNÉK MESSZIRE


Nyugalomra, békére vágyom,
Távol a világtól, távol minden zajától,
Mert sok ez a borzalom,
Úgy érzem, nem bírom.

Elmennék messzire, hol
Csend honol a szívekben.
Ahol csak a madarak énekét hallhatom,
Sűrű lombok zizegő színpompáját láthatom,
S a csobogó vízesést csodálom.

Békét, csendet vágyó képzeletem
Már repít is a végtelenben,
Ahol simogató szellőszárnyon
Egy angyalt látni vágyom.

De jó is lenne repülni hozzád,
Látni szép orcád, a kezem megfognád,
S az utat mutatnád, nézd,
Ez itt a békés mennyország.

Ez csak egy képzeletbeli álom, és én
Mégis már előre látom, visszavágyom!
Visszajövök képzeletben,
Leszállok, le, ide a Földre,
Rájövök, a honvágy gyötörne,
Mégsem vágyok a végtelenbe.

Bár káprázatos, színpompás,
Csillogón loholó, robogó -
Felhőszárnyakon visz a gondolatom,
Mégis, mégis leszállni vágyom.
Mert ez, ez a Föld az én világom!

Istenem, kérlek... kérlek... tekints le,
Inkább a békét hozd ide!







ELVESZTETTE EZ A VAK NÉP AZ ESZÉT


Ha valaki csak egy-két
alkalommal nem eszik,
akkor mit szóljon az,
aki mindig éhezik?
Elvesztette ez a nép
a józan eszét,
mikor a tudósok közül
ötből azon fáradozik négy,
hogy milyen fegyvert
készítsenek még.
Ha a pénzt nem
fegyverre költenék,
nem lenne a földön éhezés.







ERRE A KINCSRE RÁTALÁLTAM

Int és tanít


Istennek Szent Szava
Óriási nagy csoda.
Tanít és int, tanuld meg mind.
Megláthatod, a világon
Nincsen nagyobb kincs.
Akkor fogod megérteni,
Mily boldog az ember,
Csordultig lesz a szíved,
Telve szeretettel.

Akkor elmondhatod Te is,
Mert de sokan keresik,
Nem lelik és kérdezik:
Boldogság? Ugyan már, hol van?
Erre a kincsre rátaláltam,
Nézd csak, itt van, itt a Bibliában,
Az Isten Szent Szavában.







GONDOLKODOM SOKAT


Ha jön az Ősz,
lehullanak a falevelek,
ez a sorsuk, megérted.

Ha a törzset rágják
a férgek, elhal a kéreg,
nincs mentség, kivágják.

De ha sajnálják a fát,
keresnek rá megoldást,
szeretettel ápolják, locsolják!

De úgy látszik...
kiszáradt a meder,
vizet is hiába keresel.

Elborult, elvakult világ,
nem lát! A gondokon kívül,
ugyan mit ád?







A HARAG MELEGÁGYA...


A harag melegágya az Isten tanítása
és az értelem hiánya. Azt mondja az Írás:
Haragudjatok, "ámde": ne vétkezzetek,
és a haragotokkal ne menjen le az est.

A békét keressétek,
mert a harag nem szolgálja ezt.
Aki nem fogja fel, nem érti meg,
nem fékezi magát, az
okoz magának és másoknak
sok értelmetlen csapást.

A bölcs ember megfontolt, higgadt,
de a bolond kebelén nyugszik a harag,
és ez okoz sok háborút fájdalmakat.
Nem ismerik a Törvényt, a tanítást.

- vagy nem akarják -
Így Isten nevében kardot ránt,
amit még meg is áld.
Parancsszóra ölik egymást,
nem számít az országhatár,
hogy ott van egy másik ugyanolyan
testvér vagy felebarát.

Nem hallgatnak a jóra, az óvó, féltő,
Teremtő Jehova Isten Szavára,
ami azt mondja: ne ölj, ne bánts!
Nem ismerik a megbocsájtás fogalmát,

ami békét, nyugalmat ád,
vagy semmibe veszik Szavát,
inkább oda-vissza
halomra ölik, kinyírják egymást,
s végül Istent hibáztatják,
Aki jó előre szólt: vigyázz!







ISTENEM, HOGYNE SZERETNÉLEK


Este kiállok a szabad, nyitott teraszra,
S gyönyörködöm a ragyogó csillagokba `.
Amikor napfényes reggelre ébredek,
Kiskertemben egy nagy sétát teszek,
Amit sokszínű, tarka virágok öveznek.

Vagy a gyümölcsösben bóklászva
Friss, zamatos gyümölcsöket szedek,
S hozzá a madarak éneke mellett
Magamnak színes, virágos asztalt terítek.

Csendben hallgatok és nézegetek,
A kismadarak vidáman csicseregnek,
Zenét adnak a szívemnek, lelkemnek,
Ó, hogy milyen aranyosak, kedvesek!

A sok tarka lepke meg táncot járva
A nyíló, harmatos virágokat meghódítja,
S csókot lopva hűs szirmára... pajkosan
Rátelepszik a szivárványszínű kis virágra.

Mint aki irigy, és jaj, nem hagyja,
Hogy a szorgos méhecske megtalálja.
De körbe-körbe addig-addig kerülgette,
Végül a virágport mégis begyűjtötte.

Az örömöm a látványtól teljes,
De mindez nem lenne lehetséges,
Ha a világ nem uralna Tőled rendet,
Ha a Nap nem adna fényt és meleget.

Ha áldásoddal nem öntöznéd a földet,
Hogy a sok közül csak néhányat említsek,
S mindezekhez adtál a szívünkbe szeretetet,
Amitől az ember, ha akar, ember lehet!

Hát Istenem... hogyne szeretnélek?
Ugye Tudod, mily hálás a szívem Érted?!







A JÓBAN IS ROSSZAT LÁT


Hajt engem mindig valami erős vágy,
Valami hallatlan, önzetlen, segíteni akarás.
Kérés nélkül is mindenkinek adni szeretnék,
Ami tudom, néha nehéz, vagy képtelenség.

Mégis a szívem ég, mindent megtennék
A másikért, ha tudnék, ha félre nem értenék,
De sokszor oly gonosz, kegyetlen ez a világ,
A jóról nem vesz tudomást, a jóban is rosszat lát.

Gonosznak a szelídség, a jóság nem kiváltság.
Cselt sző, forral... mindig baja van a jóval.
A jó csendes... szép húrokat penget,
Amivel Istennek dicséretet zenghet.

Szívének a vágya nem az, hogy a másikat bántsa,
Hanem érte szól az imája, legyen Istennek rajta áldása,
Hátha a bűnét felismeri, megbánja, s a gonoszság
Helyett eljut oda, hogy a szívét a szeretet uralja.

Legyen neki esélye... hogy tudjuk azt mondani...
Megérte... megérte! Így leszünk Istennek kedvére!







KÖNNYŰ SZERETNI AZT


Ne legyen olyan a hited,
Ahogy a szél egy nádat lenget.
Légy Istenben erős és bátor,
Akkor is, ha a világ vádol.

Bölcs ember nem lesz sértett,
Ha eljutott az igazság a szívéhez.
Nem adja vissza rosszat a rossznak,
Mert akkor Te jobb mivel vagy...
Mint akik a rosszban sántikálnak?

Könnyű szeretni azt,
Akik a kedvünkbe járnak,
De a szívedben akkor leszel gazdag
Ha bántottak is, megbocsájtasz.

Ezt csak olyan teheti,
Akiben a hit és szeretet emberfeletti,
Így lesz az életed szép és jó,
Magad pedig Istenhez hasonló.

Ha a hited a próbát kiállja
Isten lássa, hogy ki a barátja,
Így leszel igazán kedves
A megmentő Istennek.







LEGYŐZNI MAGUNKAT AZ A NAGY FELADAT

A bolondok kebelén nyugszik a harag


Szomorú, ha valaki nem tudja kontrollálni
az érzéseit, csak az ösztönei vezetik.
Mit mondhatna erre egy értelmes ember?
Ne bántsd! Tanítsd a jóra, ha hajlik a szóra.
Buzdítsd szeretettel, reménnyel,
Így talán megérik egyszer!

Ha engem megbántanak, és visszaadom azt,
akkor mivel vagyok különb, mint akik bántottak?
Bántani, rugdosni, vádolni pofonegyszerű
- szokták mondani -, azt még a bolond is tud,
de a rosszat jóval legyőzni, azon felülkerekedni,
ahhoz értelem és EMBER kell... így nagybetűvel!







MILYET? SZÉPET!


Könyvesboltban jártam a napokban,
S a szót akaratlanul is hallottam...

- Egy verseskötet kérek! - Milyet?
- Szépet! Olyan beszédest,
Ami megörvendezteti a szívet,

Fátyolossá teszi a szemet,
Amibe a szív is beleremeg!
Olvasni csak ilyet szeretek!

Amiből árad a szépség,
S a másik iránti szeretet,
Mert ez az élet rettenetes,
Hogy milyen sivár lett!

Az emberekből már kihalt a szeretet!
Fülembe súgta: Egyetértek?
S mire magamhoz térek,
Fizetett, s gyorsan elsietett!

Az eladó meg is jegyezte,
Fura figura lehetett, mert ilyen könyveket
Manapság már nem is igen keresnek.
Pedig lehet, hogy jobbá tenné az embereket
- Az Ő szavával élve - mint egyes "rémtettek".

Igen egyetértek, - bár némelyek kinevettek -
De én azt mondom és vallom:
Verseket csak azok írnak,
Akik lelkében még a virágok is kinyílnak,
Mert akár fájdalomból, akár örömből születne,
Egy biztos... őszinte, érző, szerető szív szülötte.

S mert úgy szeretnék az életben valami szépet és jót tenni,
Ha mást nem tudok, legalább versben elmondani,
Az Isten Igéjére az emberek figyelmét fordítani,
Hogy érezzék azt, amit én, az Isten mindenkor kér:
Szeresük egymást, mert a szeretet mindennél többet ér!







MINDENKINEK KELL A SZERETET


Mindenkinek kell a szeretet,
Szeretet nélkül élni nem lehet.
A szeretet boldoggá tesz, éltet.
Ahol a szeretet lángja ég, ott soha
nincs sötét, mindig látod azt a pici fényt,
még akkor is, ha beborult az ég.

A tiszta szeretet utat mutat,
de soha nem oktat, az iskolába szoktak.
A szeretet az más! Az kér és tanácsot ad.
Az egy féltő, szerető alázat, amivel őszintén
becsüljük és tiszteljük a másikat.

A szeretet az nem bánt, az nem keresi a hibád,
pláne nem fenyeget, úgy kell neked, megérdemled.
Nem! A szeretet megfogja a kezed, segít,
hogy el ne ess. S ha a baj nagy,
cserben akkor sem hagy, veled marad!

A szeretet erejéből kölcsönad.
A szeretet azért fárad, hogy talpra állhass!
A szeretet együtt érző, nem haszonleső,
nem fenyegető, nem kérkedő. A szeretet
buzdít, bátorít, meggyógyít, a mélyből is felsegít.

Ha nem ilyen? Hazug az a szeretet!
Hazug az a szeretet, amely a bajban
nem segít, elfeled. Az igazi szeretet
Istentől ered, s az egy olyan hatalmas erő,
aminek nincsen gátja, nincs, mi útját állja,
ha a szívünket tölti meg az Ő drága igazsága!







MIT AKARSZ

Kábult, önző fejjel


Zúg, zakatol a fejedben minden,
sötét gondolat húz le a mélyben.
Mit akarsz?
Nincs más választás, csak a halál!
A veled született bűneidért ez jár!

Elcsüggedt szívvel az égre nézel,
búcsút intesz kábult, önző fejjel,
és már megszűnt minden,
semmire nem emlékszel.

Egyszer csak úgy érzed,
valaki fogja, szorítsa a kezed,
és a fény felé vezet.
Valami átsuhan a fejed felett,
és beleremegsz.

Ez az út és nem a halál!
Ne nézz se jobbra, se balra, ezen járj!
Akkor az égi fény rád is ragyog,
mert az Istentől jövő szeretet
felülmúl minden képzeletet.







MIT KÉRHETNÉK?


Porszem vagyok csak e létben,
Lehelet a semmiségben,
Csak egy pillanatnyi buborék,
Amit felkap a lég, s oda a lét.

Hatalmas Istenség, vajon Tőled
Én, semmiség, ó, mit kérhetnék,
Ha kérhetnék? - Békét!
Békét, bölcsességet, Istenem,
S hozzá szeretetet adj
Sokat a világnak,

S ha még engem is
E csepp létemben, szeretteimmel,
Befogadnál kegyelmedbe,
Én, érdemtelen gyermeked,
Engedd meg, hogy kérjelek,
Emlékedben bennünket is
Őrizz meg.

Kegyelmedet, ó, hogy áldom,
Fogadd el az alázatos,
Hálaadó imádságom.
Istenem, a Szent Nevedért,
És a hű Fiadért, Jézusért,
Ki értünk adta, bűnösökért,
Drága, Megváltó Életét.







MOST EZ A MÓDI, EZ A DIVAT

A szomorú csak az


Nem az már a cél, ha eltéved,
vagy bajba jut egy ember,
segítsenek neki, esetleg, módfelett
- ó dehogy -, pont ellenkezőleg.
Szakítsuk a sebet, ez a lényeg.

A bolhából is elefántot csinálnak,
vagy aljasságot kitalálnak.
Nem számít, hogy hazugság
vagy igaz, ezen virul a gaz.

Ha valakinek a lába alatt vagy,
nem számít már az sem a világnak,
ha akarnak, becsületes embert is
sárba taposnak. A szomorú csak az,
ha értelmes emberben is vevőre találnak.










ŐRT ÁLLVA


Kedves Embertársam,
Most kérlek, figyelj jól,
Mert ez a vers hozzád szól.
Sose legyen a szívedben harag,
Mindig szeresd a másikat.
Ha néha bántanak, tudom fájhat,
De a bánat meg nem vidámíthat.
Hát kérlek, a szeretettel
Öld meg a fájdalmat.

Hisz a gonosz őrt állva azt várja,
Hogy elaludjon szívedben
A szeretet lámpása,
De ha a szeretetnek engedsz,
Isten szól a szívedhez.
Akkor lesz igazán értékes,
A belőle fakadó érzésed
Elvezet egy csodás,
Boldog élethez!

Gonosz mindig lesz,
Amíg el nem jön az ítélet,
Az életed vele ne mérgezd,
Ezért hacsak lehet,
Figyelembe ne vedd!
Szeretettel kérlek,
Miatta, soha ne vétkezz!







SÜLLYEDŐ HAJÓ EZ A VILÁG


Egy orvost láttam - panaszokkal teli - sírva Szíriában,
mert ötven gyermek fekszik holtan, és én is sírtam.
Mondom magamban: "Mi az én,
a mi kínunk ahhoz?", s elszégyelltem magam.

Istenem! Süllyedő hajó ez a világ, vak, és nem lát!
Csupa káosz és zűrzavar, aggasztó, amit csinál!
Fordulnak mindenféle tanácsadóhoz, békeszerzőhöz
ahelyett, hogy megismernék Isten Szavát:
ne ölj, ne bánts!

Drága Teremtő Istenem, Te látod a bajt!
Könnyek közepette, szív-szorítva könyörgöm,
ne tartson már soká ez a harc! Megígérted, ezért kérlek:
mint a mennybe, a Földre is hozz békességet!
Minden embert védelmező, ó, te drága nagy Teremtő,
Hozd el a Te új világod, legyen minden ember boldog.

Egy orvost láttam - panaszokkal teli - sírva Szíriában, ezért írtam fájdalmamban.







SZERETET


Nagy az ember tévedése,
ha azt hiszi, hogy a bosszú,
a harag gyógyír a sebre,
mert magának árt vele!
Ellenben hatalmas
a megbocsájtó
szív szeretet
ereje!







A SZERETET ARRA INDÍT




Ha a lelkeden átgázolnak,
Ha két lábbal a sárba taposnak,
Akkor tudod meg, hogy ki a Testvér,
Ki a Barát, kinek van a szívébe` igazság,
A Krisztustól jövő igazi tanítás.

Minden időben szeret az, aki igaz Barát,
Testvérül születik, ha rád tör a nyomorúság,
Cserben nem hagy, mindenkor veled marad,
A szeretete arra indít, ha kell, ha tud, segít,
A tiszta, a nemes, a hűséges, szív szerint!







TANULD MEG, GYERMEKEM


Balga az az ember, aki vallja:
Ő a maga ura, az utat neki
senki meg ne szabja,
számára nem lesz korlát soha!
Az ilyennek elméjét nem
a szerénység uralja.

Tanuld meg, gyermekem,
szabály és törvény nélkül
nem létezik semmi sem.
Az csak butaság, hogy
amit akarsz, azt csinálsz.

Megteheted, de az élted
akkor csak egy káosz lesz.
Kezdjük azzal, ami most
a kezedben van: a csésze...
ha ledobod vége, ez a törvénye.

Ha felmégy a fára,
a gyenge ágára, leesel róla.
Kértelek, vigyázz, mert leeshetsz.
Figyeltél az intő szóra,
így nem estél bajba.

Isten is kér, figyelj rája.
Az embernek adott törvényt,
ami le van írva a Bibliában.
Az életed útmutatója lehet,
ha megismered és betartod,
ez lesz a védőpajzsod.

Remélem, érted, határt szabnak
a törvények. Törvénye van
a csészének, van a faágnak,
van a közlekedési szabálynak.
Az embernek Isten adott törvényt,
mert szeret, és ezzel védelmez.

Ha ezt megismered, és az életed
úgy éled, az szép lesz és becsületes,
Istennek ennyit igazán megtehetsz.
Ezzel tiszteletben tartod Őt,
cserébe Ő lesz a Megmentőd!







TAVASZI SZÉLBEN


Tavaszi szélben, virágok kelyhében,
Csöppnyi lepke ringatódzik az élet vizében.
Tarka lepke színpompája, pillanatnyi boldogsága,
Az élet apró ragyogása belopja magát az életünk viharába.

Mosolyogva derülök, szívből örülök,
Hogy az isteni szeretet megörvendezteti vele a szívünket.
Apró pici tünemények, szebbé teszik az életünket,
De ez a rohanó élet elrabolja a szépséget.

Rohanás a szívet, a szemet lakatra zárja, egy sötét kamrába,
A sodródó világ nem látja a szépet, amitől szebb lenne az élet,
Nem látja a napot, pedig ott fenn, az égen ragyog,
Akár a ránk letekintő milliárdnyi csillagok.







A VERS MINDEZEKET FELÜLMÚLJA


Ajándékot adni és kapni olyan nagyon jó,
A szívünknek, lelkünknek kedves és simogató.
A sok szép, gyönyörű virágok, tárgyak, ajándékok
Mind beragyogják a napot, az ember oly boldog.
De gondolkoztál-e már rajta, a vers mindezeket felülmúlja?
Benne az a sok kedves szó, vagy néha szívszorító,
Netán andalító vagy kalandozó, bejárja testünket, lelkünket,
Mikor a szív is beleremeg, esetleg a szemed is könnyes lett,
Mert úgy, de úgy tetszett. Vagy távoli tájakra repíthet,
S gyönyörködhet a határt nem szabó képzelet.
S már füledbe zeng tőle egy kellemes, szép ének,
Nem is lehetne ettől szebb... ha benned is így élnek.
Vagy visszahoznak sok régi, kedves emléket.
Egyszóval azt hiszed, rólad, neked szólnak a versek.
- legalábbis némelyek, kit, hogyan érint meg -
S ami a legszebb... mindent, mindent túlélnek...
Kell-e ettől ajándék szebb... ha elérte a szívedet?
S ha gyökeret vertek szívedbe a versek?
S belőle a szépek... kitörölhetetlenek?
Hát kérlek, ne feledd, ha valakit nagyon szeretsz,
Nem lehet becsesebb ajándék a virág mellett,
Mint egy szép verseskötet,
Amit évek múltával is bármikor elővehet,
S tőle a szépre, jóra vágyó lélek is felüdülhet!









 
 
0 komment , kategória:  Szatmári Delina   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 63 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 220
  • e Hét: 1716
  • e Hónap: 18860
  • e Év: 156232
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.