|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2013-09-23 01:33:04, hétfő
|
|
|
Anna Ahmatova
Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes...
Csüggedt lehetsz most, komor és nehézkes,
dicsőség-megvető, nem-álmodó.
De emléked megronthatatlan-édes,
hogyha sötét is, nekem megható.
Iszol, tisztátlanok az éjszakáid,
mi álom, mi valóság, nem tudod.
Elkínzott szemed zöldesen világít -
nyugalmat hát a mámor sem adott.
Átkokat zúdítasz a lassú sorsra,
csak egyet áhít a szíved: gyors halált.
Nyugat felől a szél hozzám sodorja
szavad: csupa könyörgés, csupa vád.
De hozzád visszatérni úgyse mernék.
Hazám sápatag égboltja alatt
az életem csupán ének meg emlék.
De neked emlékezned nem szabad!
Napok vonulnak csüggeteg seregben.
Az Istent érted hogy kérlelhetem?
Jól sejtetted: olyan az én szerelmem,
hogy nem tudod megölni még te sem.
Fordította:Rab Zsuzsa
Link Fátyolos a szemed.....
|
|
|
0 komment
, kategória: Anna Ahmatova |
|
|
|
|
|
2013-09-07 12:01:20, szombat
|
|
|
Anna Ahmatova
Zene
Benne valami bűvös láng lobog,
egybefonódnak távoli vidékek.
Egyedül vele társaloghatok,
amikor mások közel lépni félnek.
Sírgödrömig kísér, ott sem hagy el,
mikor elhagynak sorra a barátok,
mint tavaszi vihar, zeng, énekel,
mintha megszólalnának a virágok.
Fordította: Rab Zsuzsa
Link Missing
|
|
|
0 komment
, kategória: Anna Ahmatova |
|
|
|
|
|
2012-11-21 23:04:06, szerda
|
|
|
Anna Ahmatova
A szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,
violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.
Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először látott mosolyban.
(Rab Zsuzsa fordítása)
|
|
|
0 komment
, kategória: Anna Ahmatova |
|
|
|
|
|
2012-11-13 00:42:58, kedd
|
|
|
Anna Ahmatova
Mikor megálltál
Soha még olyan őszt! Magasan feszült az ég kupolája.
Egy kéz lesöpörte róla a fellegeket.
Ámulva néztünk fel rá, mint a csodára:
szeptember - a hosszu eső meg a köd hova lett.
Smaragd fényt villantott a habos, zavaros vizü árok,
és mint a rózsa, a vadcsalán úgy illatozott,
a fülledt ég alján pokolbeli alkonyi lángok,
s tűnődve sorra idéztünk minden régi napot.
A fény mint zendülővezér, úgy tört ki az égre,
s az őszi tavasz ujjongva elébe szaladt,
és szinte sejlett hóvirág tündéri fehére -
mikor megálltál csöndesen tornácom alatt
|
|
|
0 komment
, kategória: Anna Ahmatova |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2024. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | |
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
30 | 31 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 6
- e Hét: 131
- e Hónap: 837
- e Év: 18187
|
|
|