Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Ujvári Lajos versei
  2023-03-11 20:00:28, szombat
 
 










UJVÁRI LAJOS VERSEI


Ujvári Lajos (Vác 1961. szeptember 25. - )







ADJON AZ ISTEN AZ ÚJ ÉVRE

Adjon az Isten
álmokat,
hol életünk nem
áldozat.
Önként szeretve
élhetünk,
áldó, felemelt
két kezünk.
Áldjon meg minket
még egyszer
legyen életünk
szilveszter!

Új évet kezdve
új élet
hassa át a sok
bús évet.
Adjon az Isten
színeket,
békítsen össze
szíveket,
hogyha az ember
nem tudja,
segítsen akkor
meg ujja!

Nagy László Adjon az Isten című versét továbbgondolva




-


ANGYALOK

Ezer arcom néz a tájban,
Fürkészve az éjszakában.
Téged keres most a mában
Szerelmünknek hatalmában.

Ezer érzés - ezer áldás
Bennem cseng egy felkiáltás,
Ezt súgja már fű, fa, szántás:
Szerelemben nincs megállás!

Benned élek, benned halok,
Nélküled csak halott vagyok!
Szívem fele benned ragyog,
Így lettünk mi már angyalok!







ANYÁM


Véredből véred lettem én,
Szíved alatt egy csöppke lény.
Várva vártál, és megjöttem,
Lelkek útja volt mögöttem.

Fiad voltam amíg éltél,
Szárnyad alatt melengettél.
Tanítottál szépre, jóra,
Tereltél az igaz szóra.

Életednek szép lámpása
Kialudt, és hideg mára,
De a lelked fénye izzik,
Lelkedből a lelkem nyílik!

Emlék vagy Te most szívemben,
Útjelző a szeretetben.
Legyen áldás emlékeden,
Anyám, ma Rád emlékezem!







ÁLMODOM


Álomcsókod megérintett,
Mint a Hold, ki lágyan intett.
Párnám alól tündér nézett,
Szerelmes szóval igézett.

Kezed érzem homlokomon,
Áldás ő a holnapomon.
Álmaim most Veled szövöm,
Életem szívedhez kötöm!

Álmunk legyen szép, mint a rét,
Hintse reánk harmatvizét!
Összeforrva két karodban,
Álomszívem Veled dobban!







ÁLMOMBAN


Talán álmodom ezt a világot,
Talán könnyebb az álom, mint látnom,
Talán éppen szeretetre vágyom,
Talán te is álmodod az álmom,
Talán.

Álmodtam szerényt és még félénket,
Álmodtam bátort, a hős merészet,
Álmomban segített a természet,
Álmomban elhittem az egészet,
Álmomban.

Most hideg fázós tél van álmomban,
Most öreg a nappal, meghal gyorsan,
Most a közeledő Karácsonyban,
Most születik meg a Megváltóban,
Most.







BENNEM VAGY!


Fülembe csicsereg a csend,
A néma szavak szívemig kúsznak.
Terád figyelek én ma benn,
Lelkem egén bárányfelhők úsznak.

Szerelmed bennem elveszett,
Belőlem így ki már sose juthat.
Lényed már lényem része lett,
Szíved csendben a szívembe bújhat!







CSENGETTYŰ


Szíved csengettyűjét a szívemben hallom,
Szeretettel száll át zenéje a hangon.
Szíveink hangszere összecseng így szépen,
Erősítve egymást lélekben, s az égben.

Fejem felemelem elnézek és látlak,
Bárhol vagy is része kerek e világnak.
Szívünk szeretete világokon ível.
Lelked meleg csókja csillagokkal ér fel.

Felhők fölött járok felemelt a dallam,
Napsugár kalászból kévét köt a szólam.
Szívem csengettyűjét a szívedben hallom,
Szívünk együtt csendül, csendünk egy azt vallom.







CSILLAG

Szerelmem egy csillag a szép magas égről,
Szerelmes szívemnek csillagközepéből.
Szerelem táncot küld Isten, szép egéről,
Szerelmes szívembe, Isten szépségéről.

Égi kupolának, csillag otthonában,
Szívem templomának, fénylő oltárában,
Ott van az én Uram teljes dicsőségben,
Szívvirág rejtekben, ékes fényességben.

Hálaimát mondok minden fénysugárért,
Lélekkupolámnak minden csillagáért.
Szerelmem egy csillag Isten országából,
Szerelemben vagyok Isten áldásából.







CSÓK VAGY A SZÁMON


Szép csók vagy a számon,
Zeng az ég mint nyáron,
Eső hull, vagy könnyem,
Reszket a szív közben,

Egység dala hívott,
Téged is tanított,
Lelkünk íme egyben
Együtt fenn a mennyben

Kedves, a szívedben!







DAL


Dal vagyok egy kislány ajkán, tekeregve szállok,
Dalban élek, dalban halok, vajh hová találok?
Esti dalban, altatóban, álmok honát járom,
A reggeli napsugárban, fényvirág a párom.

Pacsirta sző fénypalástot énekével nékem,
Kakukk szava aranysújtás, vállaimon érzem.
Rigódalból virágcsokrot varázsol a dallam,
Ökörszemtől köves gyűrűt tolmácsol a szólam.

Galambbúgás puha nadrág, illik a lábamra,
Harkály kiált, vasfokossá válik a számomra.
Szajkó szóból derékszíj lesz, ő az erősségem,
Fülemüle kedves szava esti fényességem.

Dal vagyok egy kislány ajkán, kanyarogva szállok,
Dalban élek, dalban halok, bárhová eljárok.
Dalruhában, dalparipán, dalolom az álmom,
Dalos ajkú szép menyecske nótája a párom.











ESTE . . . . . . . . . . . . . . . .




Szememben álom hunyorog,
Szemedre csókot mormolok.
Ágyam az ágyad - ágyazod,
Szívemben szíved rám ragyog!







ÉBREDEZŐ KIKELET

Tél foga vásik
Hasad az ágya,
Hóvirág látszik
Nyílik virága.

Fagy selyme mállik,
Virággal fakaszt,
Sóhaja áhít
Szerelmes tavaszt.

Duzzad a rügy már
Terhes az ága,
Fürge rigópár
Fészke hazája.

Illatos jácint
Néz az avarból,
Cinege járt itt
Fut a tavaszból.

Tavaszi szellő
Árasztó, oltó,
Kikelet eljő
Szíveket bontó.

Nap tüze színez,
Hold selyme éleszt.
Rétre ha hímez,
Szerelmet ébreszt.







ÉBREDÉS


Aranytüzű hajnalsugár
Álomország határán jár,
Édes álom voltál csupán
Csókillatú emlék már szám.

Karom a karodba fontam
Álmunk még ölelkezve járt,
Szemed a pirkadatba hoztam
Tűzcsókom újra veled száll!







FÉNYES TÁRSAM


Szép lelkemnek fényes társa,
Te vagy most a fény forrása!
Áldott szíved körém fontad,
Életemet aranyoztad!

Rózsaillat lengi lépted.
Nagyon szeretlek már téged!
Elmerülök szemed fényén,
Fénnyé válok szíved mélyén!

Tüzem erős, fényem tiszta,
Lelkem lényed fényét issza!
Kedves sziget, szép szerelmem,
Hidam nézd a két szememben!







FOLYÓK


Pillantásom rózsa,
Csókol az arcodra.
Szemed örvény, szívedbe húz,
Dobbanása fülembe zúg.

Szememben szemed,
Ölemben öled.
Ajkad számra tapad,
Nem véded magad.

Egybefolyik vágy és álom,
Benned magam megtalálom.
Folyók, amik összefutnak,
Tengerükbe együtt jutnak.







A FORRÁS


Zúg bennem, morajlik, áramlik az élet,
A végtelen isteni forrás én vagyok.
Most is bennem munkál, Isten terve éltet,
Már mindent megkaptam, semmire se vágyok.

Elém jönnek színes fények, képek, az élet,
Általad küldött érzések, áldásos álmok.
Ugyanaz a forrás, ugyanaz a folyó éltet
Téged és engem, s ugyanaz a tenger vagyok,

Hullám vagy a hátamon, s én a habos élet
A taréjodon, most emelsz, majd a mélybe vágyok,
A mélység csendje vagy, s engem a nyugalom éltet.
Összeállnak bennem képek, filmek, fénylő álmok.

Megálmodjuk egymást, s hisszük, ez az élet.
Élet vagyok, benned életre kel, mire vágyok.
Az álmodók ma mi vagyunk, az álmod éltet.
Patakod hűs mélyén a forrásod én vagyok.







HAJNALI ÉRZÉS


Hideg hajnal hasadáson
Felrepülve mint egy álom
Fénysugáron elmerülve
Harmatcsepp kiül a fűre.

Lelkem benne néz az útra,
Szépre, jóra, szomorúra.
Szivárványán elmélázik,
Néha még egy kicsit fázik.

Tavaszillat leng a földön,
Virág bújik lenn a zöldön.
Világ-virág nyiladozzál,
Szép lelkemben illatozzál!







INDIÁBAN BENNEM


Latozol araszol
Lábam alatt,
Járom az utamat,
Gondolatom
Mindig téged kutat.
Te bennem élsz,
Szívemben minden kép
Téged mutat.
Nem is látok már mást,
Fények, hangok,
Benne veled vagyok,
Lelkem másán.







KARÁCSONYI ÁLDÁS


Jöjjön el a szép Karácsony,
Szívem feléd most kitárom,
Szeretettel azt kívánom:
A kis Jézus megtaláljon!

Békét adjon házad táján,
Bőséget a ládafián,
Minden jót, mit szíved kíván,
Ne legyen az fénynek híján!

Őrangyalod el ne hagyjon,
Kalács legyen asztalodon,
Lelkedben nőjön bizalom,
Aki barát, az maradjon!

Szeretetben növekedve
Istent szívedbe engedd be!
Szálljon áldás életedre,
Csillogjon fény a szemedben!

Legyen áldott a Karácsony,
Szívemből neked kívánom!
Gábor angyal feléd járjon,
Isten áldásával áldjon!







KARÁCSONY ÉJSZAKA


Karácsonynak éjszakáján
Csillog egy dísz fenyő ágán,
Ámulva egy gyermek nézi,
Kis Jézuska mit hoz néki?

Álmodik egy szép babáról,
Meg egy habos nyoszolyáról.
Szép papírra lerajzolva,
Kívánságát felsorolta.

Kirakta már az ablakba,
Hadd vigye el az angyalka.
Holnap mi lesz, jaj de izgul,
Este van, a fenyő virul!

Ágya mellett anyja beszél,
Régi Karácsonyról mesél,
Ezüstpapíros dióról,
Almáról, meg mogyoróról.

Szenderedik már a gyermek,
Vágyálmai jönnek-mennek.
Göndör fürtös babát látott,
Rajta piros kiskabátot.

Kis csizma is volt a lábán,
Plüss takaró nyoszolyáján.
Megvolt minden amit kívánt,
Meghallgatják a jó kislányt!

Egy angyalka erre járva
Puszit lehelt az arcára...
Édesanyja csendben, halkan,
Ajtót csukja, alig kattan.

Álmodik a sok kisgyermek,
Az angyalkák serénykednek.
Közben Jézus Betlehemben
Most születik, örvendjetek!







KERESTELEK


Kerestelek régen és mégsem láttalak,
Mióta nem kereslek, megtaláltalak!
Szemed mély tüzéből átáramlik a fény,
Lelkemnek lelkeddel már oly kedves a lét!
Megálmodjuk együtt jelenünk és jövőnk,
Mint a búza, egyszer éretten felnövünk.
Szeretet szava szál, sorsod a sorsommal,
Szám a csókoddal, karom akaratoddal...







A LEGKEDVESEBB TANÍTVÁNY


Hullámzik körülöttem az idő,
És szívembe mar a felismerés,
Feledés homálya csak részidő,
Nincs kegyelem, csak a felébredés.

Isten küldött ébredni közétek,
Sírva szeretni, nevetve halni,
De életet játszottam veletek
Nevetve szeretni, sírva halni.

Tanultam én már a sok hibámból,
Öleltem őszintén, szent szándékból,
Téged követtelek Magdalából.
Megmentettél akkor hét halálból...

Hullámzik körülöttem az idő,
És szívembe mar a felismerés,
Feledés homálya csak részidő,
Nincs kegyelem, csak a felébredés!







LÉLEKTÁRSAM


Ezer életet bejártam,
Lélektársam nem találtam.
Most a sorsom fordult jobbra,
Lelkem mása sorsom sorsa.

Lelkem párja, fényes társa,
Benned lobban szívem lángja!
Szemed csillag, kéken éget,
Elmerülök, benned élek!

Ott vagyok, hol szíved dobban,
Vérem ott eredbe csobban,
Ott oldódik fel az énem,
Egy vagyunk mi benn, ezt élem!

Teremtünk mi szép csodákat,
Egység-dalból fény-ruhákat.
Végtelenből jött szerelmünk,
Íme, most egymásra leltünk!







LOCSOLÓVERS


Meglocsollak kislány téged,
Szívem dobban, talán érted!
Szemed szép és varázslatos,
A mosolyod is bűbájos,

Itt maradok, ha nem bánod,
Lehetnék akár a párod!
Vagy ha nem, hát önts egy italt,
Még locsolok pár fiatalt!







MERENGŐ


Reggeli bíbor hajnalok,
Álmokat hívó alkonyok,
Arany-kék tüzű reggelek,
Új holnapok ébredjetek!

Hajnali harmatos szívem
Szeretettel melegítem,
Nap aranyával tisztítom,
Ezüsttel rá a Hold írjon!

Békém a végtelen kékje,
Szívemben szeretet fénye,
Szememben szemed fénye ég,
Tágabb tán a csillagos ég?

Reggeli bíbor hajnalok,
Álmokat hívó alkonyok,
Arany-kék tüzű reggelek,
Új holnapok ébredjetek!







OTT VAGYOK


Szívem táján, lelkem ágán,
Lélekvirág bomló szirmán,
Álmok színes valóságán,
Lélekhajód fordulásán.

Ott vagyok a friss szellőben,
Dús illatot terjesztőben.
Langyos szél a pihenőben,
Mindig fújó sietőben.

Álomhajók nagy tengerén,
Sodró vágyak fergetegén,
Szívem táján, lelkem egén,
Szíved táján, lelked egén.







ŐSZI SÉTA


Lomha lábam az ősz nyomát járta.
Feslett kabátjából szerteszórta
Színes, illatos bélését,
Befoltozta az út testét.

Talán beteg volt a szegény pára,
Nyirkos leheletét csontom fájja.
Hold-anyám fakón rálegyint,
Borzongós este jön megint.










PILIS


Ámulva nézem a pilisi szent fákat.
Elszáll akkor szívemből minden bú, bánat.
Kopott hegynek ormán szemlélve a tájat,
Nagy forróság tölt el, szeretem hazámat.

Ős-Buda romjai között, ha ballagok,
Erős őseimre hálával gondolok.
Törzsek szövetsége alkotott államot,
Kultúrát e tájnak nagy nemzetünk adott.

Ősi regék szárnyán száll a képzeletem,
Csodaszarvas inal át völgyön és hegyen.
Turul madár vijjog biztos utat jelez,
Prüszköl táltos és ló, figyel, fület hegyez.

Attila királyunk Istennek ostora,
Igazságot osztott, hódolt népek sora.
Kezében a kardja Istennek pallosa,
Rettegte a hírét Rómának városa.

Vajkból Istvánná lett államalapítónk,
Angyali Szent Koronánk lett a főbírónk.
Boldogasszony Anyánk patrónánk, tanítónk
Szent László királyunk Kuntól szabadítónk.

Dicső Béla király, Tatár sereg réme,
Erős országot hoz nekünk újra létre.
Igazságot Mátyás honosít meg végre,
Tudós pártolója, művész a vendége.

Pilisszentléleknek romos kolostora
Elviszi szívem egy hittel teli korba,
Boldog Özséb Atya volt az öntőforma,
Remete Szent Pál a hiteles patróna.

Pálos szerzetesek száma, ha növekvő,
Országunknak sorsa felfelé ívelő!
Fehér ruhás barát száma, ha csökkenő,
Gúzsba köti hazánkat elnyomó erő.

Reményt gyújt szívembe az, amit ma látok,
Itthon gyarapodnak a fehér barátok...
Őszi este van már, de én mégsem fázok,
Szívem melegítik reményteli lángok!







RÁD GONDOLOK INDIÁBÓL


Mint forrás hegy oldalából
Buzog alá a szeretet
Rád gondolok Indiából
A lelkem csak feléd vezet

Halkan hallom finom hangod
Szellő szárnyon suhanva száll
Mint a bársony sima karod
Nyakam köré fonódva már

Csillag csillan amott távol
Szemed fénye izzik bennem
Messze vagy, de mégis látom
Csillag fénye szíved nekem







SZEMED


Lelkünk összeszőtt mezőit bejártam,
Szíved mintáját szívemben találtam!
A szín és a szó együtt dalol, szőtt szál,
Szivárvány-szemedben egy szebb jövő vár!







SZER-ELEM


Elemeknek játékában vígan élem életem,
Végtelenben, négy elemben testem-lelkem éltetem.
Lég-elemben szállva lelkem tiszta útját meglelem,
Tűz-elemben, küzdelemben kitisztul az értelem.
Víz-elemben, érzelemben megfürdik az én szívem,
Föld-elemben, sírhelyemben testem fölött sírkövem.

Elemeknek játékában vígan élem életem,
Végtelenben, öt elemben felbukkan a Szer-elem.
Levegőben suhan lelkem, fényben úszó érzelem,
Tűzben izzó fényszívemnek nem szab határt értelem.
Vízben úszó aranyhalként szólhatnék mi érzetem,
Föld erőben, földelőben, stabil helyem meglelem.

Elemeknek játékában vígan élem életem,
Végtelenben, szerelemben lelkemben van győzelem.
Levegőben, szeretőben illanó csók-felhőben,
Tűzben égő, lélektipró hamvasztó fénymezőben.
Vízben úszó lelkemen, csipkeruhás érzelemben,
Földanyámnak szívében, Szer-elemben, szerelemben.







SZÜRKÜLET


Szól az erdő lágyan suttog,
Súrlódik a falevél,
Sürög-forog, arra szalad
Sajgó gyomrú kisegér.
Makkot keres az erdőben,
De már a Nap lemenőben,
Bagolykarmok készülőben,
Így az élet mit sem ér!
Sötét nyúló árnyak nyomán,
Riadt szemű pocok komán
Erőt vett a fáradtság.
Makkra lelve, leheverve,
Riad lelke, kínkeserve
Uhu van ott fenn a fán!







TALÁN EGYSZER


Talán egyszer elmondom,
A szívemből szétosztom,
Hangomat ha hallatom,
Búvalbélelt bánatom.

Majd ha egyszer élhetek
Szép és igaz életet,
A kezemet kinyújtom
Álarcodat felgyújtom.

Kedves kezed kezemben,
Nedves szemed lelkemben,
Szótlan szád mosolyomban,
Szíved dobban karomban.

Szeretetem szétosztom,
Álarcodtól megfosztott
Sajgó szíved gyógyítom,
Szívem szava tanított.

Nékem fényem a népem,
Bánata büntetésem!
Nyavalyám nyomora,
Fájdalmam tumora.

Egymással összefogva
Nyomorunk zsugorodna.
Szívünk akkor megnyílna
Búm, bánatom elmúlna.

Talán egyszer elmondom,
A szívemből szétosztom,
Hangomat ha hallatom,
Búvalbélelt bánatom.







TAVASZ


Tavaszt hozó szép szerelem
Átfesti az én életem.
Hóvirágot vált tulipán,
Tiszta vízen bogár szitál.

Énekével csal a patak,
Gólyahírtől sárgult utak.
Rigódaltól édes reggel,
Napsugaras szerelemmel.

Rügy fakad a rózsaágon,
Vajon merre jár a párom?
Mezőt járok, hegyet nézek,
Kikelettel frigyre lépek.

Viruló zöld, közte színek,
Zene szól, és lágy az ének.
Lefesteném mind, mit érzek,
Tavasz kincse benned élek!







TEKINTETED

Tekinteted, mint két izzó Nap,
felperzselte minden gondolatom.
Látom a ragyogást, a szavak
néha kifolynak a számból,
mint gyenge forrásból a víz,
de nem tudom, mit mondok,
mert beragyogtad lényem.
Csak a fény van, semmi árnyék.
Beléd vesztem, vigyázz rám!







TÉLI ESTE


Zúzmarát szitál az est.
Az utcai lámpa néz,
Opál fénye tompa, rest,
Dideregő fény és kéz.

Ritka a lég ma este
Bekúszik tüdőmbe, de
Orrom csípi a beste.
Esti csend sír fülembe.

Ruhámon fagyot feszít
A zord fehér némaság.
Szemeket kikerekít
Fáj a mozdulatlanság.

Szívemben egy dal Napról
Álmodik, ez felkavar,
Mint hirtelen szél ha szór
havat, mert itt a vihar.







TÉLI KÉP


Megfagy a harmat a jégfogú tájon,
Zúzmara jajdul lógva az ágon.
Szárnyaszegetten ül a madárka,
Jégben a fészke, fagyva a párja.

Szél dere dermeszt hóra palástot,
Tél szava kondul jégben a sás most.
Mélyen a vízben halkan halaknak
Álma igéz, már tavaszt akarnak.

Reggel a Napnak csillog a háza,
Fényfuvoláján izzik a táj ma.
Oldja a fagynak szürke bilincsét,
Szól kikeletnek szín-teli kincsért.







12


Ez az év is félholt,
Pusztuljon mi régi!
Kitisztul az égbolt,
Fénylik az, mi égi!

Itt a tizenkettő,
Óra lapján a dél,
A hit nem kelendő,
Van olyan, ki nem fél?

Törhetetlen hittel
Várom az új évet,
Kívánom, hogy hidd el,
Lesz még itt új élet!

Harangoznak délben,
Sokan nem emlékszünk,
Hősök voltunk régen!
Hiány osztályrészünk.

Arra tekints, kérlek,
Csillag szép szemeddel,
Ami maradt néked,
Azt ma mind fedezd fel!

Lelked tiszta fényét,
Mosolyod melegét,
Hangod selymességét,
Szíved tisztességét!

Gazdagodjon lelked,
Én ma azt kívánom!
Isten nálad legyen,
Bőség veled járjon!






VAGY


Múlt idők lábnyomát követtem
mindig magamhoz érkeztem
Fejem csattog a hátamon
tekintetem egyre kapkodom
Hajam egyenes, meg hullámos
Talán ez nem is az a város
Forog az idő lépek a lépésben
Fények a képek,
lények az érzések
Lótok az utamon
a múltamat bámulom
Gondol a gondolat
lassan az is elmarad
Lényeg az érzések
a semmi nem érné meg.
Bandukol egy alak,
rajta bélyeg a rag
Nincs már szó, száj, szag,
Ráaggattak egy piros szívet,
és az szeret dobogni







VÁGYVIRÁG


Szerelmünk szerteszórt rózsaszirmait újra összeforrasztanám,
hogy ismét a szélbe szórva hirdethesse: mennyire szeretlek!
Bőröd bűvös illatát újra és újra mohó tüdőmbe fogadnám,
hogy semmi el ne vesszen pattanásig feszült sóvár mellemben!







ZARÁNDOKOK


Mi mind zarándokok vagyunk,
Rövid utunk.
Táncolunk az élet szerint.
Éltünk megint.
Születünk, meghalsz, meghalok,
Zarándokok,
Akik mennek a szüretre,
Temetésre.










  
 
0 komment , kategória:  Ujvári Lajos   
Ujvári Lajos
  2023-02-24 20:15:45, péntek
 
 













UJVÁRI LAJOS







ANYÁM


Véredből véred lettem én,
Szíved alatt egy csöppke lény.
Várva vártál, és megjöttem,
Lelkek útja volt mögöttem.

Fiad voltam amíg éltél,
Szárnyad alatt melengettél.
Tanítottál szépre, jóra,
Tereltél az igaz szóra.

Életednek szép lámpása
Kialudt, és hideg mára,
De a lelked fénye izzik,
Lelkedből a lelkem nyílik!

Emlék vagy Te most szívemben,
Útjelző a szeretetben.
Legyen áldás emlékeden,
Anyám, ma Rád emlékezem!







ÁLMODOM


Álomcsókod megérintett,
Mint a Hold, ki lágyan intett.
Párnám alól tündér nézett,
Szerelmes szóval igézett.

Kezed érzem homlokomon,
Áldás ő a holnapomon.
Álmaim most Veled szövöm,
Életem szívedhez kötöm!

Álmunk legyen szép, mint a rét,
Hintse reánk harmatvizét!
Összeforrva két karodban,
Álomszívem Veled dobban!







ÁLMOMBAN


Talán álmodom ezt a világot,
Talán könnyebb az álom, mint látnom,
Talán éppen szeretetre vágyom,
Talán te is álmodod az álmom,
Talán.

Álmodtam szerényt és még félénket,
Álmodtam bátort, a hős merészet,
Álmomban segített a természet,
Álmomban elhittem az egészet,
Álmomban.

Most hideg fázós tél van álmomban,
Most öreg a nappal, meghal gyorsan,
Most a közeledő Karácsonyban,
Most születik meg a Megváltóban,
Most.







CSILLAG


Szerelmem egy csillag a szép magas égről,
Szerelmes szívemnek csillagközepéből.
Szerelem táncot küld Isten, szép egéről,
Szerelmes szívembe, Isten szépségéről.

Égi kupolának, csillag otthonában,
Szívem templomának, fénylő oltárában,
Ott van az én Uram teljes dicsőségben,
Szívvirág rejtekben, ékes fényességben.

Hálaimát mondok minden fénysugárért,
Lélekkupolámnak minden csillagáért.
Szerelmem egy csillag Isten országából,
Szerelemben vagyok Isten áldásából.







DAL


Dal vagyok egy kislány ajkán, tekeregve szállok,
Dalban élek, dalban halok, vajh hová találok?
Esti dalban, altatóban, álmok honát járom,
A reggeli napsugárban, fényvirág a párom.

Pacsirta sző fénypalástot énekével nékem,
Kakukk szava aranysújtás, vállaimon érzem.
Rigódalból virágcsokrot varázsol a dallam,
Ökörszemtől köves gyűrűt tolmácsol a szólam.

Galambbúgás puha nadrág, illik a lábamra,
Harkály kiált, vasfokossá válik a számomra.
Szajkó szóból derékszíj lesz, ő az erősségem,
Fülemüle kedves szava esti fényességem.

Dal vagyok egy kislány ajkán, kanyarogva szállok,
Dalban élek, dalban halok, bárhová eljárok.
Dalruhában, dalparipán, dalolom az álmom,
Dalos ajkú szép menyecske nótája a párom.







A DUNÁNÁL


Ülök a parton, lábam a hűs vízbe mártom.
Tört kagyló és csigaházak csillogását látom.
A Nap tüze úszik a vízen, még vakító álom.
Alattam fehér fatörzs pihen, túl életen, túl halálon.

Várok némán, csak a víz suttog a part kövének.
Életről beszélnek, s halál a vége a mesének.
Kezdődik minden, újra meg újra,
A lebukó Nap holnap felkel újra az útra.

Elrévedek a víz mellett, gomolygó fények,
Jönnek-mennek jó és rossz emlékek.
Érzések, vágyak, szenvedélyek, társak,
Nekem sokat jelentett, de semmit másnak.

Eltűnt az aranyhíd utolsó fényszála,
Rálelt az esti szél víztükör fodrára.
Szervusz, szürke fatörzs aludd az éjszakát,
Holnap újra jövök, a hajnal bíborán át.







ESTE


Szememben álom hunyorog,
Szemedre csókot mormolok.
Ágyam az ágyad - ágyazod,
Szívemben szíved rám ragyog!







AZ ESTE


Az alkonypír rőt folyóvá vált a mezőn,
Halkan suhanóan pirosló fényözön.
Arcomat akkoron ottan megfürdettem,
Búmat, bánatomat vele elengedtem.

Szemem könnyeit az esti szellő issza,
Ami régen elmúlt, nem jön többé vissza.
Mint törött cserepek, hullnak az emlékek,
Múlt szerelmek, bús levelek, fakó képek.

Hajnalcsillag ragyogj, űzd el a tegnapot,
Adj hitet, szép szerelmet, fényes holnapot.
Jöjj drága Nap, terítsd ki sárga ruhádat,
Engedd látnom reményteli palotádat!







ÉBREDEZŐ KIKELET


Tél foga vásik
Hasad az ágya,
Hóvirág látszik
Nyílik virága.

Fagy selyme mállik,
Virággal fakaszt,
Sóhaja áhít
Szerelmes tavaszt.

Duzzad a rügy már
Terhes az ága,
Fürge rigópár
Fészke hazája.

Illatos jácint
Néz az avarból,
Cinege járt itt
Fut a tavaszból.

Tavaszi szellő
Árasztó, oltó,
Kikelet eljő
Szíveket bontó.

Nap tüze színez,
Hold selyme éleszt.
Rétre ha hímez,
Szerelmet ébreszt.







ÉBREDÉS


Aranytüzű hajnalsugár
Álomország határán jár,
Édes álom voltál csupán
Csókillatú emlék már szám.

Karom a karodba fontam
Álmunk még ölelkezve járt,
Szemed a pirkadatba hoztam
Tűzcsókom újra veled száll!







FÉNYES TÁRSAM


Szép lelkemnek fényes társa,
Te vagy most a fény forrása!
Áldott szíved körém fontad,
Életemet aranyoztad!

Rózsaillat lengi lépted.
Nagyon szeretlek már téged!
Elmerülök szemed fényén,
Fénnyé válok szíved mélyén!

Tüzem erős, fényem tiszta,
Lelkem lényed fényét issza!
Kedves sziget, szép szerelmem,
Hidam nézd a két szememben!







FOLYÓK


Pillantásom rózsa,
Csókol az arcodra.
Szemed örvény, szívedbe húz,
Dobbanása fülembe zúg.

Szememben szemed,
Ölemben öled.
Ajkad számra tapad,
Nem véded magad.

Egybefolyik vágy és álom,
Benned magam megtalálom.
Folyók, amik összefutnak,
Tengerükbe együtt jutnak.







A FORRÁS


Zúg bennem, morajlik, áramlik az élet,
A végtelen isteni forrás én vagyok.
Most is bennem munkál, Isten terve éltet,
Már mindent megkaptam, semmire se vágyok.

Elém jönnek színes fények, képek, az élet,
Általad küldött érzések, áldásos álmok.
Ugyanaz a forrás, ugyanaz a folyó éltet
Téged és engem, s ugyanaz a tenger vagyok,

Hullám vagy a hátamon, s én a habos élet
A taréjodon, most emelsz, majd a mélybe vágyok,
A mélység csendje vagy, s engem a nyugalom éltet.
Összeállnak bennem képek, filmek, fénylő álmok.

Megálmodjuk egymást, s hisszük, ez az élet.
Élet vagyok, benned életre kel, mire vágyok.
Az álmodók ma mi vagyunk, az álmod éltet.
Patakod hűs mélyén a forrásod én vagyok.







HAJNALI ÉRZÉS


Hideg hajnal hasadáson
Felrepülve mint egy álom
Fénysugáron elmerülve
Harmatcsepp kiül a fűre.

Lelkem benne néz az útra,
Szépre, jóra, szomorúra.
Szivárványán elmélázik,
Néha még egy kicsit fázik.

Tavaszillat leng a földön,
Virág bújik lenn a zöldön.
Világ-virág nyiladozzál,
Szép lelkemben illatozzál!







KARÁCSONYI ÁLDÁS


Jöjjön el a szép Karácsony,
Szívem feléd most kitárom,
Szeretettel azt kívánom:
A kis Jézus megtaláljon!

Békét adjon házad táján,
Bőséget a ládafián,
Minden jót, mit szíved kíván,
Ne legyen az fénynek híján!

Őrangyalod el ne hagyjon,
Kalács legyen asztalodon,
Lelkedben nőjön bizalom,
Aki barát, az maradjon!

Szeretetben növekedve
Istent szívedbe engedd be!
Szálljon áldás életedre,
Csillogjon fény a szemedben!

Legyen áldott a Karácsony,
Szívemből neked kívánom!
Gábor angyal feléd járjon,
Isten áldásával áldjon!










KARÁCSONY ÉJSZAKA




Karácsonynak éjszakáján
Csillog egy dísz fenyő ágán,
Ámulva egy gyermek nézi,
Kis Jézuska mit hoz néki?

Álmodik egy szép babáról,
Meg egy habos nyoszolyáról.
Szép papírra lerajzolva,
Kívánságát felsorolta.

Kirakta már az ablakba,
Hadd vigye el az angyalka.
Holnap mi lesz, jaj de izgul,
Este van, a fenyő virul!

Ágya mellett anyja beszél,
Régi Karácsonyról mesél,
Ezüstpapíros dióról,
Almáról, meg mogyoróról.

Szenderedik már a gyermek,
Vágyálmai jönnek-mennek.
Göndör fürtös babát látott,
Rajta piros kiskabátot.

Kis csizma is volt a lábán,
Plüss takaró nyoszolyáján.
Megvolt minden amit kívánt,
Meghallgatják a jó kislányt!

Egy angyalka erre járva
Puszit lehelt az arcára...
Édesanyja csendben, halkan,
Ajtót csukja, alig kattan.

Álmodik a sok kisgyermek,
Az angyalkák serénykednek.
Közben Jézus Betlehemben
Most születik, örvendjetek!










KERESTELEK




Kerestelek régen és mégsem láttalak,
Mióta nem kereslek, megtaláltalak!
Szemed mély tüzéből átáramlik a fény,
Lelkemnek lelkeddel már oly kedves a lét!
Megálmodjuk együtt jelenünk és jövőnk,
Mint a búza, egyszer éretten felnövünk.
Szeretet szava szál, sorsod a sorsommal,
Szám a csókoddal, karom akaratoddal..







KÖZELÍTŐ ŐSZ


Hol keresselek fülledt nyár, az elsuttogott ígéretekkel?
Most az ősz tarol, s reggeli nyirkos leheletével összeránt.
Hol keressem a tavasz buja illatát, a tarka rétekkel?
Most az ősz fest, sárgát meg pirosat, füvekre, fákra egyaránt.
Hol keresselek lila szirmú ibolya, a zsongó méhekkel?
Most az ősz, kopaszodó fákról erőtlen leveleket leránt.
Hol keressem a dús rózsáimat, az üde zöld levelekkel?
Most az ősz keményen ígérget, zúzmarát, deret, kopasz magányt.

Még őrzöm szívemnek közepében a vakító nyár aranyát.
Hová tűnt a tikkadt-nyári szabadság, a felhőtlen nyaralás?
Még őrzök néhány színes kavicsot, az emlékeimben tanyát.
Hová tűntek a nyári barátok, fontos a munka, az állás?
Még őrzök egy meleg kézfogást, forró ölelést, szelíd anyát.
Hová tűntetek ti gyűrött ágyak, tüzes vágyak, készen állás?
Még őrzöm lelkem édes útjain egy izzó szempár irányát.
Hová tűntetek cifra-lenge nők, ölelő karok, csókvallás?

Itt közelít az ősz, jön, somfordál, le-lecsap, az idő halad.
Amerre jársz bús szívem, rőt koppanások az avarra hullva.
Itt közelít az ősz, gesztenyét gurít a vad, az idő halad.
Amerre jársz kedves, tavasz van, ibolya az avarra hullva.
Itt közelít az ősz, a hajamba túr, fakul, az idő halad.
Amerre jársz haldokló énem, korhadt vágyak avarra hullva.
Itt közelít az ősz, hoz szőlőt, áldást, váltást, az idő halad.
Amerre jársz majd kedvesem, felnézek rád az avarról halva.







LOCSOLÓVERS


Meglocsollak kislány téged,
Szívem dobban, talán érted!
Szemed szép és varázslatos,
A mosolyod is bűbájos,

Itt maradok, ha nem bánod,
Lehetnék akár a párod!
Vagy ha nem, hát önts egy italt,
Még locsolok pár fiatalt!







OKTÓBERI VÉR


Eljött október huszonhárom.
Látsz vérfoltot a ruhámon?
Leverték akkor mindenáron,
Látsz foltot a pufajkámon?

Szovjet tankokat sorban látok.
Szerinted ők a barátok?
Budapestre rászáll az átok.
Hol vannak most a barátok?

Szabadság, érted hősök halnak!
Áldott sírok merre vannak?
Nincs segítség, meghalni hagynak.
Jeltelen hantok hol vannak?

Széthúzó népünk egyre fogyott.
Ávós ki legéppuskázott?
Öreg, nő, gyerek, vérbe-fagyott.
Vörös aki meggyalázott?

Aratni jött a vörös kaszás.
Tudod mi a disszidálás?
Sírva a sárban lapos-kúszás.
Vajon mi a disszidálás?

A bátor honfiak halottak.
Ott mi maradt a terrornak?
Az igazak is akasztottak!
Így mi maradt az utódnak?

Gyászolj magyar, mert lefölöztek!
Javát irtva él népetek?
Nimród unokák ébredjetek,
Javát írtja még népetek!







OTT VAGYOK


Szívem táján, lelkem ágán,
Lélekvirág bomló szirmán,
Álmok színes valóságán,
Lélekhajód fordulásán.

Ott vagyok a friss szellőben,
Dús illatot terjesztőben.
Langyos szél a pihenőben,
Mindig fújó sietőben.

Álomhajók nagy tengerén,
Sodró vágyak fergetegén,
Szívem táján, lelkem egén,
Szíved táján, lelked egén.







SZÜRKÜLET


Szól az erdő lágyan suttog,
Súrlódik a falevél,
Sürög-forog, arra szalad
Sajgó gyomrú kisegér.
Makkot keres az erdőben,
De már a Nap lemenőben,
Bagolykarmok készülőben,
Így az élet mit sem ér!
Sötét nyúló árnyak nyomán,
Riadt szemű pocok komán
Erőt vett a fáradtság.
Makkra lelve, leheverve,
Riad lelke, kínkeserve
Uhu van ott fenn a fán!







TAVASZ


Tavaszt hozó szép szerelem
Átfesti az én életem.
Hóvirágot vált tulipán,
Tiszta vízen bogár szitál.

Énekével csal a patak,
Gólyahírtől sárgult utak.
Rigódaltól édes reggel,
Napsugaras szerelemmel.

Rügy fakad a rózsaágon,
Vajon merre jár a párom?
Mezőt járok, hegyet nézek,
Kikelettel frigyre lépek.

Viruló zöld, közte színek,
Zene szól, és lágy az ének.
Lefesteném mind, mit érzek,
Tavasz kincse benned élek!







TEKINTETED


Tekinteted, mint két izzó Nap,
felperzselte minden gondolatom.
Látom a ragyogást, a szavak
néha kifolynak a számból,
mint gyenge forrásból a víz,
de nem tudom, mit mondok,
mert beragyogtad lényem.
Csak a fény van, semmi árnyék.
Beléd vesztem, vigyázz rám!







TÉLI KÉP


Megfagy a harmat a jégfogú tájon,
Zúzmara jajdul lógva az ágon.
Szárnyaszegetten ül a madárka,
Jégben a fészke, fagyva a párja.

Szél dere dermeszt hóra palástot,
Tél szava kondul jégben a sás most.
Mélyen a vízben halkan halaknak
Álma igéz, már tavaszt akarnak.

Reggel a Napnak csillog a háza,
Fényfuvoláján izzik a táj ma.
Oldja a fagynak szürke bilincsét,
Szól kikeletnek szín-teli kincsért.







12


Ez az év is félholt,
Pusztuljon mi régi!
Kitisztul az égbolt,
Fénylik az, mi égi!

Itt a tizenkettő,
Óra lapján a dél,
A hit nem kelendő,
Van olyan, ki nem fél?

Törhetetlen hittel
Várom az új évet,
Kívánom, hogy hidd el,
Lesz még itt új élet!

Harangoznak délben,
Sokan nem emlékszünk,
Hősök voltunk régen!
Hiány osztályrészünk.

Arra tekints, kérlek,
Csillag szép szemeddel,
Ami maradt néked,
Azt ma mind fedezd fel!

Lelked tiszta fényét,
Mosolyod melegét,
Hangod selymességét,
Szíved tisztességét!

Gazdagodjon lelked,
Én ma azt kívánom!
Isten nálad legyen,
Bőség veled járjon!







VAGY


Múlt idők lábnyomát követtem
mindig magamhoz érkeztem
Fejem csattog a hátamon
tekintetem egyre kapkodom
Hajam egyenes, meg hullámos
Talán ez nem is az a város
Forog az idő lépek a lépésben
Fények a képek,
lények az érzések
Lótok az utamon
a múltamat bámulom
Gondol a gondolat
lassan az is elmarad
Lényeg az érzések
a semmi nem érné meg.
Bandukol egy alak,
rajta bélyeg a rag
Nincs már szó, száj, szag,
Ráaggattak egy piros szívet,
és az szeret dobogni







VONATON


Ülök a vonaton zakatolnak a kerekek,
nézem az ablakon, hamar ősz ül a lombokon.
Lomb-alagutakon kúszó vonaton felnézek,
Arany fények a szememen, villog az ablakon.

Lomha a sárga avar, mit a szél tova kavar,
Fanyar illata elvisz az emlék-palotába.
Múlt vágyamat önti ma dalba az illó avar.
Szépül az emlék, ami éled szívem honában.

Ülök a vonaton zakatolnak a kerekek,
Átnézek az ablakon, az őszülő hajamon
Dideregnek a fények, zúgnak fájó emlékek.
Ezüst fények a szememen, kongnak az ablakon.

Teliholdnak a játéka csupán ez az érzés?
Kihunyta a Napnak lehelet sugarát az est.
Kimúlt nappalok a holt szerelmek, éjbe nézés.
Ülök egy vonaton, hol vagyok nem tudom... az est.










  
 
0 komment , kategória:  Ujvári Lajos   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2024.03 2024. április 2024.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 77 db bejegyzés
Összes: 4838 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 116
  • e Hét: 5748
  • e Hónap: 28236
  • e Év: 206111
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.