|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2012-12-05 01:31:53, szerda
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin
Vigyél az álmaimon túl...
Vigyél az álmaimon túl,
s röpíts magaddal a valóságba!
Legyél elcsitult viharom
békét hozó, ékes szivárványa!
Csend vagyok, mely nesztelen
fekszik előtted - mint meztelen
lélek az Isten templomában.
Békesség az otthonom.
Arcod, hangod érintését
vágyaimba ágyazom,
s hagyom, hogy ringasd
értem mozduló karodon.
Fény vagyok, mely fehéren
ragyog elébed, s őrzi lépted,
hogy el ne tévedj...
Már oly régóta suttogom
öröklétbe sírt bánatom
- de most a szó észrevétlen
átformálódik ajkamon.
Mert Érted dobban a szívem
- átléptél lélek-kapumon.
Túl a valóságon,
túl a vágyakon.
Tagadom, vagy vállalom:
másíthatatlan tény,
hogy mellém szegődtél
Sorsom írta utamon.
S míg itt vagy,
e képlékeny csodát,
féltve-merengve
tovább álmodom.
Bár elfojtanám,
de nem tudom...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany-Tóth Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-03 00:54:49, hétfő
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin
Lélek tiszta vágyban...
Lélek-tiszta vágyban,
szívet sebző láz van;
Kimondanád, de nem tudod.
Amiért szolgáltál, úgyis csak azt kapod.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany-Tóth Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-01 01:31:14, szombat
|
| |
| |
Arany Tóth Katalin
Mikor megláttalak...
Mikor megláttalak,
szerelembe öltöztem,
hogy díszes ruhámban
neked tesselegjek,
s most oly boldogan
röpülnék feléd,
ha hívnál...
mint a szabad égen
szárnyaló madár.
Ha nem vagy velem,
olyan leszek,
mint remegő falevél
a gyenge ágon,
mit lenget az őszi szél
s ki fohászkodva
várja, hogy szelíd
napsugarad melege
körülölelje.
Nem engedhetlek el.
Éltem nedűjét
belőled merítem,
ne hagyd, hogy kiszáradjak,
e szomjúságtól meghalok.
Szeress! Szoríts!
És fogd a kezem.
A magány léket hasít
minden lélegzeten.
Ne félj hát...
Sorsodnak rögös,
szűk csapásán
mögötted lépkedek.
Oly szorosan átölelve,
hogy eggyé válok veled,
s önmagad
pusztító, vad szellemétől
megvédelek.
Maradj velem.
Ékes ruhám
díszei mögött egyszerű,
szerető szívem dobog
s két kezem puha
párnáin mindig
megpihenhetsz
csak hagyd, hogy
szeresselek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany-Tóth Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-18 00:45:29, vasárnap
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin
Lehetnék
Lehetnék hallgatag
mint a vének,
kiket már az évek
oly sokszor tűztek
sorsuknak kardélére,
s e síri bölcsességnek
áttetsző homálya
csendben őrizné
a tovatűnő tegnapot.
Lehetnék néma,
így szótlan ajkam
nem kiálthatna
e végtelen világba.
Szavam elfojtva vájna,
de távoli hangok
vágykeltő foszlányára
mégis, sietve nyitnék
résnyi ablakot.
Lehetnék gerjedő vulkán,
mely eget és földet
kezében tartván
rengetve tör fel,
s mint élet a halállal
szorosan karöltve,
a semmiből teremtve
épít reményt hozó
holnapot.
Lehetnék szomorúságok
messze űző szellője,
s boldog pillanatok
angyali őrzője...
csókok pecsételő
szerelme...
de bánat is,
öröm is,
én vagyok.
Lehetek maga a pillanat,
mely ha kell, átölel,
és szemed íriszében,
lelked fénylő sugarát
keresve, szeretve
ringat, míg Te
fáradtan megbújva
az éjben,
álmosan zuhansz el
Lehetek igaz barátod,
vagy hű szeretőd,
kit ha elárulsz,
akkor is veled van,
s osztozik sugárzó
örömödben,
vagy bajodban,
mikor vergődsz
magadra hagyottan
Lehetek bárki,
kinek e föld otthont adott,
jóban dúskáló gazdag,
kinek a minden jutott,
vagy földönfutó koldus,
kinek egész gazdagsága
lelke tiszta nyoszolyája.
Én akkor is, mindig
Veled vagyok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany-Tóth Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-06 01:14:55, kedd
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin :
Falak mögött
És elfáradtál...
és ott maradt egy nagy lyuk,
ami folyton fáj.
De már nincs erőd...
sem hited...
sem elég szíved...
hogy merj szeretni...
Ezért inkább falakat építesz...
ahonnan kilátsz ugyan,
de be nem jöhetnek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany-Tóth Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-27 01:24:59, szombat
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin
Ébredésre várva..
Lágy
tavaszi
zsongás!
Üde pillanat!
Bűvölj el buja illatoddal,
ringass el édes ábrándokkal,
s hozd el nékem az újjászületést!
Könny-tóban szunnyad szép reményem,
jégbe zártan őrzi összetört szívem a fagyos tél.
Bánatba burkolt vándor-lelkem
mégis könnyű
ébredést
remél
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany-Tóth Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-12 23:24:58, péntek
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin
Búcsú
,,Indulnom kell..."
- mondod csendesen,
majd sietve búcsúzol,
hogy magamra hagyj
töredék perceink
emlék-képeivel.
Fáradt karjaidból
lassan kibontakozom
(egy kicsit még hagyom,
hogy itt maradj
gondolataimon)
Lépteid gyorsulnak
- mégsem távolodsz...
Visszaszálló sóhajod,
lelkem köré
reményt fátyoloz.
Nézek utánad...
Elbátortalanodom...
Voltál... vagy... leszel...
(Jel maradtál Sorsomon)
Menj... csak menj...
Már várnak rád utadon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany-Tóth Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-12 23:21:25, péntek
|
| |
| |
Arany - Tóth Katalin
Áthajlás
Hatalmas árokba vájom
álmokból áthajló
fájdalmas járásom
(nincs magamban sem
maradásom)
Lassú sóhajba simul,
s kényszerré válik
lelkemben a béke
(a válaszok
csendben hullnak
gyarlóságom ölébe)
Hisz' tudom már...
ahogy ez az év is
rásimul majd
egy újabb évre,
úgy foszlik semmivé
a lenyugvó akarat
korhadt kérge
S ha majd őszülni kezd
bennem
minden határ
csak egy dologra
vágyom csupán:
hogy felrajzolhassam
tollammal
a végtelen égre:
Itt voltam!
- s megérte...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany-Tóth Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-07 16:25:35, vasárnap
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin
Ég és föld között
Ég és Föld között
lebegsz,
mint egy mozdulat,
mely biztos utat kutat
a végtelenbe kapaszkodva
vársz,
majd sietve törsz
hajszálerek résnyi
légi folyosóin előre
egyetlen leheletnyi
lépés
lehet most biztos őre
száműzött lelked
gondba ágyazott vágyainak
árván,
mégis a Világot
magadhoz ölelve szállsz
képzeletek szárnyán,
Ég és Föld között
a semmiből
egy remény
a szívedbe költözött,
s én itt várlak békességben,
e végtelen messzeségben
lelkem
az ég kékjébe öltözött;
már látlak...
valahol
Ég és Föld között
- megtaláltalak - suttogod
felém halkan e szót,
s én súgok vissza
valami biztatót
erőtlen ez a lendület,
fékek láthatatlan
szálai
feszülnek előtted
valahol
Ég és Föld között,
ahol hang és akarat
a végtelenbe szalad
mint rabszolga,
vonszolod magad,
s várod - várom,
hogy felszabadítsalak
de Tiéd a szó,
s Tiéd az akarat;
vedd fáradt kezedbe
sebzett Sorsodat
mert valahol
Ég és Föld között
kezem nyújtom feléd,
s már látlak...
talán
megtaláltalak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany-Tóth Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-09-20 17:48:47, csütörtök
|
| |
| |
Arany-Tóth Katalin
Megnyugvás
Válladon pihen már
levetett bánatom
- szelíd folyóvá vált
a múltból feltörő
könnyes zuhatag.
Ujjaid arcomon
békét pihennek,
s lelkemre
puha bársonyt
borítanak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany-Tóth Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2025. Január
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | |
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 22
- e Hét: 113
- e Hónap: 590
- e Év: 590
|
|
|
Offline
