Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Linn Márton versei
  2023-10-04 21:15:28, szerda
 
 







LINN MÁRTON VERSEI




Linn Márton ( Tokod, 1946. november 2. - )


1946-ban született Tokodon, 1981 óta Tatabányán él. Verseket csak 2011 óta ír. Az első kötete 2020-ban jelent meg ,,Zúgjatok harangok" címmel, ami a Trianoni békediktátumról írt verséről kapta a címét. A második kötete 2022-ben ,,Csapongó gondolatok" címmel jelent meg.

,,Jól érzem most magam a bőrömben,
nem akarok eztán más lenni,
az idő így is-úgy is elröppen,
nem tudok ellene mit tenni!"



Linn Márton, költő

Link



Csapongó gondolatait vitte papírra a 76 éves tatabányai örökifjú

Link








A LÉLEK DALA


Zeneszó hallatszik ki a kultúrházból,
Van, aki énekel, van, aki meg táncol.
Zene nyelvén szólnak egymáshoz a népek,
Daluk lelkükből jön, azért olyan szépek.

Őrzik a hagyományt, mit anyáik hagytak,
Nem felejtik el, mit örökségül kaptak.
Száll a daluk messze, távoli világba,
Édesanyjuk nevét foglalják imába.

Nyelvükön dalolnak a föld bármely részén,
Legszebben szól a dal, édesanya nyelvén.
Daláról ismerszik lelke mindenkinek,
Lélek nélküli dal, fájdalom a szívnek.

Lelkemnek hárfáján megszólal a zene,
Határon átível szívem üzenete.
Akár Felvidéken, akár itthon vagyok,
Jó érzés tudni, hogy én is Magyar vagyok.

2015







A TAVASZ ARCA


Menj ki a rétre és dobd hanyatt magad,
nézzél fel az égre, a felhő hogy halad.
Érezd a fű s a virágok illatát,
keresd meg a lelked vezérlő csillagát.

Lásd a pillangók színes kavalkádját,
hallgasd a pacsirta vidám dalocskáját.


Figyeld a szellőt, amint körbekerít
egy száraz fűcsomót, aztán tovarepít.

Megjött a tavasz, felváltva a telet.
felébred a természet, a szép kikelet.
Éled a rét, már hagyva téli álmát,
megmutatja nékünk ezer színű arcát.

2019







AZ ÉN ŐSZÖM


Begyűrűzött nekem az ősz,
mit a sok szín jellemez.
Nem bódít már úgy, mint a nyár,
az élet nem kegyelmez.

Közelít már a fagyos tél,
jégcsapon játszva zenét.
Ha megdermed az életem,
akkor elveszti perét.

De nem hagyom, hogy úgy legyen,
jön még az indiánnyár.
Mert az életemben nékem
bizony lesz még napsugár.

Lesz még gyönyörű keringő,
amit az élet játszik.
Télen is lesz majd olyan hely,
ahol lélek nem fázik.

2019







ADVENTI GYERTYÁK!


Koszorún az első gyertya
békét kérve fellobbant.
Csendben állt a többi gyertya,
viaszszívük megdobbant.

Jó lenne, ha béke lenne
mindenhol a világon.
Minden ember hinne benne,
segítnének egymáson.

Szeretetben s hitben élni
minden népnek a földön.
Ne kelljen már többé félni,
ember embert ne öljön.

Hit, a szeretet és remény


hassa át a lényüket.
Legyen gazdag, legyen szegény,
ne ontsák a vérüket.

Várják Jézust szeretettel,
kinek ágya szalma lesz.
Barmok között nyugszik éjjel,
mit pásztornép körbevesz.

Várjuk már, a többi gyertya
szíve is, hogy dobogjon.
Béke mellett a szeretet,
hit, remény is lobogjon.

2018










ANITA SZÜLETÉSNAPJÁRA


Valamikor régen,
Talán ötven éve.
Felsírt egy kisleány
Jó életet kérve.

Kitűnt a szép hangja
És pacsirta volta.
Szívében már akkor
Ott volt az a kotta.

Idő múlásával,
Iskolái végén.
Éneket tanít Ő,
Hisz tanárnő lévén.

Egyszer gondolt egyet,
Dalkört fog vezetni.
Az idősek fogják
Őt nagyon szeretni

Bejött a gondolat,
Örülnek, ha látják,
Dalköri próbákat
Mindig nagyon várják.

Az énekpróbákon
Ne légy rájuk mérges.
Nemcsak a tenyerük,
A torkuk is kérges.

Köszöntenek ők most
Piruló orcával.
Születésnapodra
Gyönyörű tortával,

2016







ÁLMODTAM EGY MESÉT...


Magányból épített
kőfal mögé rejtve.
Álmodtam egy mesét
gyönyörűre festve.

Vágyak utcájában
tévelygek örökké.
Kívántam én sokszor,
válnék üstökössé.

Elrepülni egyszer
jó közel a Naphoz.
Onnan nézni vissza
a földi múltamhoz.

Meglátni azt is, mi
szép történt énvelem.
Figyelni magasból,
hogy élem életem.

Visszajönni onnan,
elmesélni mindent,
Amit láttam fentről,
azt a hihetetlent.

Nem kell már a kőfal,
most azt is lebontom.
Úgy élem életem,
ahogyan álmodom.

2019.







ÁLMODTAM EGY SZEBB VILÁGOT...


Álmodtam egy szebb világot,
hol mindenki egyenlő.
Nincsen gazdag, nincsen szegény,
és egyformán jut emlő.

Mindenkinek van hol lakni,
álomra hajtni fejét.
Ahol minden kisgyermeknek
édesanyja mond mesét.

Egy Istenhez imádkoznak,
bárhol élnek a földön,
nem vinne rá senkit lelke,
hogy a keresztért öljön.

Minden ember boldog lenne,
tudna mindig nevetni.
Ne felejti el azt soha,
hogy kell szívből szeretni.

Nem lenne ott kapzsi ember,
mindnek jutna egyformán.
És csak egy nyelven beszélne
minden nép a Planétán.

Felébredtem, álmom elszállt,
tévében most mást láttam.
Kár volt azt is bekapcsolnom,
bíz` már nagyon megbántam.

Háborúznak, szidják egymást,
nem férnek a bőrükben.
Jó lenne már rendet rakni
valahogy a fejükben.

Szeretném hát, ha mindenhol,
megszűnnének a viták,
Remélem, hogy véget ér majd
egyszer ez a rossz világ.

2019.







BÉKEVÁGY

Piros felhő van az égen,
vérből és könnyből született.
Háború dúl lenn a földön,
az anya fiút temetett.

Gyermekének sírja mellett
imádkozott Istenéhez,
most már bizony, legyen Ő az,
aki békét kezdeményez!

Harangzúgás közepette
Békegalamb szállt az égre,


ne legyen már piros felhő,
háborúnak legyen vége.

Szeretném azt én is most már,
azért fogtam meg a tollam,
ennél többet nem tehetek,
csak ennyi áll a módomban.

Ha minden ember akarná,
akkor lenne vége néki,
acsarkodás helyett kéne
egymást mellett szépen élni!

2022.







BÉKÉT KÉREK, ISTENEM!


Uram, segítsd Párizs népét,
Adj nékik, kérlek, békét.
Törj el eztán minden fegyvert,
Ne öljenek többé embert.

Hol ember él, legyen béke,
Ne hulljon már senki vére.
Gondod legyen gyermekekre,
Küldjél angyalt le a földre.

Ne hagyd cserben, bárki légyen,
Őrültekkel legyél résen.
Ne legyen már árva eztán`
Akár hívő, pogány netán.

Vigyázz miránk, emberekre,
Hegyekre és tengerekre.
Mindenre, mi él a földön,
Senki senkit meg ne öljön.







BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!


Fuder Feri hetven éves,
boldog volt a napja.
Összejött a családjának
apraja és nagyja.

Barátai is eljöttek
ünnepelni sokan.
Kerti-parti keretében
köszöntötték sorban.

Legyél boldog továbbra is,
Rólad szólt e szép nap.
Legyen néked ezután még
sok-sok születésnap.

2018







DÉDNAGYAPA LETTEM!


Álmodtam egyszer, az életem reggelén,
Szerelem költözik valaha énbelém.
Amikor felnőttem megvalósult álmom,
Lettek gyermekeim, öröm őket látnom.

Váltottam lakhelyet, ki tudja már hányszor,
Mikor gyermekeim meglőtte az Ámor.
Bemutatták nekem a sok kis unokát,
Így csináltak belőlem hát, ők nagyapát.

Nőttek az unokák, világgá széledtek,
Aztán megtalálták, ők is a szerelmet.
Álmomból ébresztve éjjel ért üzenet,
Írországban ma, dédunokám született.

2014







ESŐRE VÁRÁS!


Nézek fel az égre,
nap melege éget,
Nincs egy árva felhő,
amely erre téved.

Napraforgó búsan
lehajtja a fejét,
Víz már nagyon régen
nem érte gyökerét.

Levele sem zöld már,
feketére sápadt,
Nagy melegtől még a


bőre is rászáradt.

Kaszáló is sárga,
aszott a fű rajta.
Nem lesz már télire,
tele az a pajta.

Várom már az esőt,
várom már, de nagyon.
Most már nem csak a föld,
már én is szomjazom.

2013







ÉDESANYÁMNAK!


Édesanyám fent az égben,
Vigyázz reám minden éjen.
Tudom, ott vagy, figyelsz engem,
Hogy a földön baj ne érjen.

Szivárvány alatt átmentél,
Égi erdőben elvesztél.
Villámcsapásként ért a hír,
A Teremtő most visszahív.

És hogyha hív, hát menni kell,
Az égi erdő sem zöldell.
Elmentél, oly nagy hirtelen,
De élsz mindig a szívemben.

2013







ÉVSZAKOK


Nem szeretem az őszt,
Mert oly nyirkos, hideg,
Mint a búcsúzó szív,
Mely száraz és rideg.

Szeretem a tavaszt,
Hozza a meleget.
A meleggel együtt
Hozza az életet.

Nyarat is szeretem,


Mert oly sok a virág.
Mikor a napfénytől
Megszépül a világ.

A tél is szép nekem,
Bár az zord egy kicsit.
A szánkó felváltja
Majd a lovaskocsit.

2013







FELTÖRŐ EMLÉKEK!


Öreg néne nézi a meseszép tájat,
Szívében szeretetre érezvén vágyat.
Milyen szép, illatos ez a virágos rét,
Belülről hall egy régi, gyönyörű zenét.

Szerető társa, ki már örökre elment,
E gyönyörű zenével biztos Ő üzent.
Emlékek törnek fel szomorú lelkébe,
De sokszor jártak ők virágos mezőbe`.

Együtt hallgatták a madarak énekét,
A színes pillangók szárnyának halk neszét.
Együtt szívták a nyári zápor illatát,
Fedezték fel a mező sok rejtett titkát.

Bár vele a sors már rég nagyon mostoha,
Szívében a szeretet nem múlik soha.
Feltört emlékektől könnyes lett a szeme,
Fülében ott cseng az elhalkuló zene.

2015










GYERMEKKORI KARÁCSONYOM


Nagyon régen, karácsonykor
lestünk ki az ablakon.
Jézuskához szállt a fohász,
mi feltört az ajkakon.

Szegények voltunk, és sokan,
mégis boldogan éltünk.
Kérleltük a Jézuskánkat,
hogy jöjjön el minékünk.

Jégvirágos volt az ablak,
de mi láttuk Jézuskát.
Kértünk tőle ajándékot,
babát, autót, puskát.

Szobában már feldíszítve
boróka várt a falon.
Volt nékünk is karácsonyfánk,
boldogok voltunk nagyon.

Volt alatta csutkababa,
lemezből kisautó,
mákos bejgli, mézeskalács,
angyalhoz hasonlító.

Nem jutott az mindenkinek,
hát eltörtük többfelé,
Nem látszott, hogy sírunk, nyeltük
könnyeinket befelé.

Este aztán összebújtunk
mindahányan egy ágyban.
Volt, ki fejtől, volt, ki lábtól
sírta magát álomba.

Álmomban az én Jézuskám
ajándékkal meglepett.
Megkaptam azt, mit akartam,
mesés álmom lehetett.

Azóta is mindig látom
azt a fát fent a falon.
Kicsi volt, de akkor nékem
széppé tette a napom.

Szentestén én azt szeretném
a csendes éjt hallgatva.
Fegyvereket törjék össze
béke hangját hallatva.

Élhetnének az emberek
békében és szabadon.
Nem kell félelemben élni
sehol sem a világon.

2019







HA...
.

Jönnél felém, s eső verne,
rád adnám a kabátom.
Megtöltődne szívem verme,
nem bánnám, ha megázom.

Ha a bánat összetörne,
szívem lenne hajlékod.
Beléd marna élet körme,
gyógyítanám bánatod.

És ha egyszer gazdag lennék,
rád költeném, amim van.
Te lennél a drága fenség
szívemnek a várában.

2018







HETVEN ÉV EMLÉKEI


Hetven éve, hogy született
Énnékem egy öcsikém.
Kit mindenki úgy becézett,
Az én kicsi Fricikém

Harmadik lett ő a sorban,
Csak ketten előztük meg.
Cseperedett nagyon gyorsan,
Hisz repültek az évek.

Szolgák lettek mibelőlünk
Zsíros gazdák földjein.
Teheneket legeltettünk
Tokod hegyen-völgyein.

Aztán egyre huncutabb lett,
Szeretett Ő játszani.
Egyszer aztán oly dolgot tett,
Ami már nem parányi.

Édesapja, mikor fát vág,
Nem jó már viccelődni.
Mert hiába van apaság,
A fával le fog lőni.

Futott-szaladt előle,
Repült felé fadarab.
Sírás-rívás lett belőle,
A könyöke bánta azt.

Gyarapodott a családunk,
Kilenc testvér lett bizony.
Megnyugvást mi nem találtunk,
Most annak emléke nyom.

Intézetbe vittek minket,
Szétszórtak az országban.
Kerestük mi testvérinket
Mindenféle formában.

Végül mégis sínre értünk,
Az életünk zöld úton.
Testvéreink megtaláltuk,
Örömük fent a csúcson.

Fricikéből, Frigyes lett már,
Szerelmes lett, de nagyon.


Megigézte Őt egy szempár,
Övé lett egy szép napon.

Két gyermekük lett a frigyből,
Mariann és Tomika.
Sajnos az Ő életükből
Kimaradt az apuka.

Újra nősült a mi Fricink,
Lett is megint kisgyerek.
Lacika lett már a dopping,
Szebbet nem is ismerek,

Aztán újabb frigy született,
Bővült a família.
Belőle két gyermekük lett,
Fricike, Emília.

Tragédia szörnyűsége
Érte a kis családot
Szép idillnek lett most vége,
Hisz Édesanya halott.

A mi Fricink padlót fogott,
Nehéz onnan felállni.
Összeszedett minden rongyot,
Hogy legyen min meghálni.

Megnőttek a gyermekei,
Megjött az életkedve.
Volt már hová hazamenni,
Ágya is meg volt vetve.

Gyermekei összefogtak,
Szívükkel benne hittek.
Mint hogy most is összefognak,
Mert ünnepelni jöttek.

Hetven éves a mi Fricink,
Boldog legyen élete.
Az élet úgy is tovaring,
Ez az élet menete.

Maradj köztünk még sokáig,
Ezt kívánjuk mindnyájan.
Füled érjen majd bokáig,
Húzogassák meg sokan.

Tatabánya, 2018







HULL A HÓ, HAHÓ!


Hó-hahó, szakad már a hó,
amire a gyermek várt.
Elő a szánkót, kis lurkó,
fel a hegyre, fel mindjárt.

Onnan kacagva siklunk le
völgy aljába boldogan.
Megállni majd sikerül-e
gondtalanul, pontosan?

Egész nyáron ez volt vágyam,
hogy szánkózzak egy nagyot.
Hóesést is nagyon vártam,
úgy mint ezt a szombatot.

Elfáradva, de vidáman
ért haza a kis csapat.
Megbeszéltük a kapuban,
holnap megyünk, ha szabad...







HÚSVÉTNAK ÜNNEPÉRE!


Kölnivizet nem festek,
Inkább hozzád elmegyek.
Meglocsollak hát véle,
Húsvétnak ünnepére!

Hajadra illatot hintek,
Orcádra csókot lehelek,
Zsebbe piros tojást várok.
Boldog húsvétot kívánok!

2013







IMA A SZÉKELYEKÉRT!


Csíksomlyói Szűz Mária,
Őrizd, vigyázd néped.
A Gyergyói havasokon
Ne hagyd veszni véred.

Székelykapuk árnyékában
Becsületben élnek.
Bár szívükben, ott legbelül,
Szomorú az ének.

Udvarhelyi székelyeknek
Adjál boldogságot.
Zetelakán akik élnek
Egy kis vidámságot.

Ne engedd meg ezután már


Több falu halálát.
Szívszorító, hogy a templom
Halnak ad találkát.

Szejkefürdőn Orbán Balázs
Emlékhelye díszlik.
Vigyázz reá, szépen kérlek,
Szívem benned bízik.

Édesanyám szülőhelye
Atyha falu vala,
Mesélt róla, s közben
Elcsuklott a szava.

Vigyázz rájuk, székelyekre,
Benned van reményük.
Ne hagyd őket hát magukra,
Hitük az erényük.

2014







ITT A TAVASZ


Itt a tavasz, csirip-csirip,
madárdaltól zeng az erdő.
Kinn a rétet betakarja
illatozó virágerdő.

Vidáman süt már a nap is,
érezni a langymelegét.
Felhőpuli terelgeti
bárányfelhők víg seregét.

Kertre nyíló ablakomból
élvezem a hallgatásom.
Szorgos méhek hangja hallik,
mézelő, fehér akácon.

Eresz alatt a fészekben
csivitelnek már a fecskék.


Virágokról virágokra
repkednek a színes lepkék.

Rövid farkú gyík a kövön,
de jó ez a nap melege.
Lesve nézi, mikor jön már
ebédre való csemege.

Nyílik már az orgona is,
elbódít az illatával.
Vadgalamb hívja a párját
szerelmes, búgó dalával.

Lelkemben is tavasz fakadt,
simogatja a szerelem.
Van nékem egy szép kedvesem,
szívemből nagyon szeretem.

2017







JÖN MÁR A KIKELET!


Jön már a kikelet, rügy pattan az ágon,
Kezd véget érni a téli, fagyos álom.
Az erdő szélén a hó már alig látszik,
Nézem, a magasban pacsirta trillázik.

Lágy szellő lengedez, viszi már a jó hírt,
Vége van a télnek, a tavasszal nem bírt.
Nap aranysugara pásztázza a lejtőt,
Ibolya illata lengi be az erdőt.

Kis csermely örömmel fut alá a völgybe,
Mókuska odúját keresi a tölgybe`.
Elfogyóban van már a téli eledel,
Szomszéd padláson van dió, majd elemel.

Kizöldül majd a rét, virágok kinyílnak,
Nem fagytak el töveik, mindent kibírnak.
Kicsiny gyermekecskék kergetik a lepkét,
Közben figyelik a fent cikázó fecskét.

Aranyló napsugár ragyogó kék égen,
Hold is szebben világít tavaszi éjben.
Tücsökhegedűszó veri fel a csendet,
Engem ez a zene fellegekbe reptet.

2018.







KARÁCSONY


Újra itt van a karácsony, nem láttam én szebbet!
Kis falumnak templomában hálaének zengett.
Összegyűlt a kis falunak apraja és nagyja,
Szívből jön kívánságuk, mi szájukat elhagyja.

Falu felett az égen ragyognak a csillagok,
Házakból áradnak a karácsonyi illatok.
Fenyőfák már feldíszítve, várják a gyereket,
Otthonokat melegíti családi szeretet.

Könnyes lett a szemem, mert a szomorúság rám ront,
Nem mindenki élhet meg már gyönyörű karácsonyt.
Utcán lakik, hajléktalan, nincs néki senkije,
A szereteten kívül a világon semmije.

Végigmegy az utcákon, benéz minden ablakon,
Elmélkedik magában az átélt borzalmakon.
Visszanézve életére, arcán folyik könnye,
Családjával szép karácsony bárcsak újra jönne.

A templomban imádkozik Istenéhez újra,
- Istenkém, hacsak még az egyszer kezdhetném újra.
Visszatérve vackához, hol hű kutyája várja,
Minek okán bús szívét a melegség átjárja.

Hogyha én is kívánhatnék, Istenkém, valamit.
Világon döntsd le az embertelenség falait.
Lehetne mindenkinek jó szava a másikhoz,
Szeretettel forduljanak a népek egymáshoz.

2018







KARÁCSONYI CSODA


Izgatottan vár mindenki
a karácsonyi csodára,
amit estére csomagba
rejtve raknak fel a fára.

A csoda nem a masnival
átkötött csomagban rejlik,
hanem megbújva a szívben,
a szeretetben rejtőzik.

Várom már az esti csodát,
mit családommal tölthetek.
Szeretetben, boldogságban
majd velem együtt töltenek.

2019







KARÁCSONYI IMA!


Karácsony reggelén az a kívánságom,
Ne legyen szomorú senki a világon.
Angyalok éneke zengjen a fülekben.
Szeretet melege emberi szívekben.

Sehol a földön ne szóljanak fegyverek,
Éljenek békében együtt az emberek.


Légyen az asztalon mindenhol eledel,
Gyermek ne ébredjen soha könnyes szemmel.

Váljon valósággá mindenkinek álma,
Öröm és boldogság szálljon minden házra.
Amit felsoroltam ebben az imámban,
Legyen igaz mind hát, amit én kívántam.

2013







KOPOGTAT AZ ŐSZ!


Valaki kopogtat, rázza már a fákat,
Készíti nekik a színes, új ruhákat.
Hatalmas ecsettel pingálja az erdőt,
Festi a fáknak az őszi, meleg kendőt.

De lám csak, szakadozik már az a kendő,
Hull a földre, színes szőnyeget teremtő.
Köd ül a hegyre, völgyre, ismerős tájra,
Takarva szépségét, hogy senki se lássa.

Pedig mily gyönyörű, ahogy a köd fölszáll,
Látom, hogy a festő, színekkel előáll.
Szélvihar közeleg, esővel jő az ősz,
Rázza a fákat vadul, mutatva, mily bősz.







LEVENDULA!




Levendula kedves kis lila virága,
Szerelmes kislányok illatos világa.
Emlékkönyvben őrzik, szerelem-zálogul,
Mellyel ők hűséget esküdtek, kacérul.

Van, ki e virágot kis zsákokba zárja,
Ruhák között tartja, molyok ártalmára.
Nem csak illatozik, gyógyít is e virág,
Teáját nem inni, hát az biz` csacsiság.

Párna alá téve könnyíti az álmod,
Azért sikerül majd kipihentté válnod.
Illata olyan, hogy soha nem feleded,
Levendulák közt élsz, amíg csak teheted.

2014.







LOCSOLKODÓ


Hallottam, hogy hervadozik
Szívem kedves virága,
Eljöttem hát meglocsolni,
Ne jöjjek hát hiába.

Tojás mellé csókot kérek,
Azt is olyan édeset,
Olyat, mint a szőlő leve,
Talán én is kérhetek.

Ezért aztán előveszem
Én a kölnis üvegem.
Rózsavízzel van megtöltve,
Rád öntöm hát, kedvesem.







MEGVALÓSULT ÁLOM


Adventnek szép reggelén arra ébredek:
Kint az Árpád téren fenyőfa díszeleg.
Fenyőfa, ki örökké arról álmodott,
Hogy egyszer ő karácsonyfává változott.

Megálltam előtte, elkezdett mesélni.
Élete oly szép volt, öröm volt megélni.
Csemetekorától idáig eljutott,
Örömből és bánatból minden kijutott.

"Apóka ültetett háza elejére,
Kicsi gyermekei nagy-nagy örömére.
Ahogy növekedtem, egyre több lett ágam,
Hatalmas nagy legyek, - az volt minden vágyam.

Hűs árnyékot adtam a szeretett háznak,
Védelmező otthont nagyon sok madárnak.
Kaptam gondoskodást a drága családtól,
Kik megóvtak engem, mindenféle bajtól.

Egyszer csak azt hallom: jó lesz karácsonyra,
Ott lelhetek én majd sok jó barátomra.
Aztán egy szép napon fűrészekkel jöttek,
Gondozóim ekkor sírással küszködtek.

Nagy gépekkel aztán megfogták a törzsem,
Úgy fektettek le, hogy ágam le ne törjem.
Vigyázva vittek a gyönyörű utakon,
Jó volt az az érzés utolsó utamon.

Az Árpád téren már nagyon sokan vártak,
Mert engem oda karácsonyfának szántak.
Díszítettek sokan minden széppel, jóval,
Jöhet a karácsony, lehetőleg hóval."

2013







MERENGEK A MÚLTON


Elrepülnék most messzire,
ahol senki meg nem talál.
Elmerengnék a múltamon,
leszállnék egy kis pataknál.

Nézném, ahogy fodrozódnak,
hullámok az őszi szélben.
Közben azon elmélkednék,
mit a múltban szépnek véltem.

Mert az életemben volt szép,
de olyan is, hogy elbuktam.
Volt bíz', hogy minden sikerült
és olyan is, hogy megbuktam.

Mert az élet már csak olyan,
hogy egyszer fent, és egyszer lent.
Hol túlon-túl is zsivajos,
aztán hatalmas csend lesz bent.

Hol a pokol mélységében,
hol Isteni magasságban.
Hol szeretetnek engedve,
hol meg konok makacsságban.

Hol vidáman és szeretve,
derűs, boldogságban úszunk.
Aztán mindenféle nyűgöt,
búsan, magunk után húzunk.

Volt, ki érdekből szeretett,
olyan is, ki tiszta szívből.
Van, ki megmaradt barátnak,
s olyan, ki eltűnt a színről.

Annak, aki jó volt hozzám,
üzenetet küldnék onnan.
Ha mégiscsak megtalálna,
boldog lennék azon nyomban.







MI A HAZA?


Haza, hol ringott a bölcsőm,
és körülötte a hegyek.
Hűs, habzó patak, a Kishegy,
ahol játszottam, mint gyermek.

A halakkal teli Duna,
a szőke, kanyargó Tisza.
A Kárpátoknak bércei,
Alföldön a búza kalásza.

A liget, ahol az első,
igaz szerelem szövődött.


Boldogsággal teli város,
hova életem kötődött.

Turulmadár a kőhegyről,
mi őrzi kedves városom.
Miért is mennék el innen,
itt él az összes barátom.

Hazának én ezt nevezem,
hű leszek hozzá végsőkig.
Nem hagyom el, itt maradok,
életem bárhogy végződik.

2020







NE NÉZZ HÁTRA!


Ami már elmúlt,
ne szomorkodj rajta.
Felejtsd a múltat
hátad mögött hagyva.

Ne nézzél hátra,
gondolj a jövőre.
boldog lélekkel
menj eztán előre.

És ha elérted,
amire úgy vágytál.
Vedd tiszta szívvel,
ahelyett, hogy várnál.

Hisz szeretnéd azt,
veled legyen mindig.
Szeretve élni
az utolsó percig.

2019.







NYELVÉBEN ÉL A NEMZET!


Kinek eszed kenyerét,
Annak nyelvén dalolj.
Ha látod ráncos kezét,
Oda csókkal hajolj.

Édesanyád kenyere
Mézédes ételed.
Az Édesanyád nyelve
Legszentebb éneked.

Kinek nyelvén bánatod
Dalban sírod még el.
Ő nyelve a támaszod,
Álmodban is éjjel.

S mikor Ő már nem lészen,
Nyelve benned éljen.
Hogy unokád majd szépen
Ő nyelvén beszéljen.

2017







NYÁRI ZÁPOR


Bárányok legelnek fenn, a magas égen,
Kék a fű, zöld helyett, a mennyei réten.
Szélpásztor tereli az égi fennsíkra,
Mennydörgéssel hajtja, villám az ostora.

Figyelik a pásztort, összeállnak szépen,
Sötétedik a rét, villámok tüzében.
Pásztoruk szavára mind egymáshoz bújnak,
Egymást bátorítva, a könnyeik hullnak.

Lehull a sok könny, zúdul alá a földre,


Életet adva fest levélkéket zöldre.
Szivárvány színében a pára pompázik,
Szélpásztor enged, a mező már nem ázik.

A Nap kisütött már, meleget árasztva,
Zápor után a föld is fel van száradva.
Életre kelt a rét, a zöldülő erdő,
Gyönyörű újra ott fenn, az égi mező.

2015







ÖTVENEDIK SZÜLETÉSNAP


Még ötven évvel ezelőtt
született egy legényke.
Azóta biz`, jó nagyra nőtt,
nem olyan kis szerényke.

Szüleinek ő még gyerek,
az marad hát, míg élnek.
Rá vigyázó, eres kezek,
nem eresztik őt szélnek.

Köszöntik őt szeretettel,
hisz ötven lett a drága.
Elszállt az idő felette,
megmaradt sármossága.

Kívánják ők, hogy amíg él,
sosem legyen szomorú.
Bármerről is éri a szél,
ne lepje meg soha bú.

2016







SZERETET BOLT


Ajándékon gondolkodtam,
De ötletem nem volt,
Sétám során rátaláltam,
Ott a szeretetbolt.

Megállván az ajtajában,
Mit látnak szemeim.
Karnyújtásnyi távolságban
Vannak reményeim.

Volt ott öröm, volt ölelés,
Volt nevetés, jóság,
Volt még szeretet, s volt féltés,
Volt mosoly, bohóság.

Nincs már nékem semmi gondom,
Hisz ingyenes a bolt.
Közöttetek majd szétosztom
Mindazt, ami ott volt.

2012







SZERETVE LENNI!


Szeresd a jót, szeresd a szépet,
Szeresd azt, aki imád téged.
Mert nagyon jó szeretve lenni,
Ne légy gyáva boldognak lenni.

Szeretve, míg világ a világ,


Éld életed drága kis virág.
Hajadba, ha ősz szál is vegyül,
Szeress, és nem leszel egyedül.

2014







SZILVESZTER


Szilveszter közelén jutott az eszembe,
jövőre lehetne több pénz a zsebembe.
Újévben láthatnék többet a világból,
tanulván az idei elmúlt hibákból.

Örülök annak, hogy egészségben élek,
és így érhettem meg ezt az elmúlt évet.


Éjfélkor ez évből át, majd úgy léphessünk,
hogy az újévben szeretetben élhessünk.

Emelem poharam újév köszöntésre,
mindenki élete váljon majd mesésre.
Pohárköszöntőmben még azt is kívánom,
éljen minden nép békében a világon.

2018







SZÍVEM DALA


Lassul a vén szívem,
alig-alig hallom.
Zenél valamit bús,
mély hegedűhangon.

Ülök kint a kertben
a régi fapadon.
Bánatom a széllel
messze száll szabadon.

Hallgatom a szívem
mélabús dallamát.
Ahogy könnyhúrokon
játszik egy balladát.

Nem sír már a lelkem,
meghalt bent valami.
Lelkemnek legmélyén
fogom majd tartani.

Altatódalt zenél
a vén szívem nékem.
Találkozunk mi még
fent, a magas égben.

2019







TAVASZVÁRÓ!


Kivirágzott erdőszélen
Kémlelem a kék eget,
Lepke helyett varjú kering
Jégvirágos rét felett.

Talpam alatt fagyott avar
Lépteimtől ropogós,
Ösvény végén kis házikó
Kapujában időjós.

Kérdem tőle, mi lesz eztán,
Válasza szívderítő.
Lesz még tavasz, lesz még nyár is,
Lesz még életédesítő.

Kivirul az erdő, a rét,
Megjönnek majd a fecskék.
És a virágos rét felett
Újra szállnak a lepkék.

2017







TE IS MEGÖREGSZEL EGYSZER


Értelmetlen, hidd el nékem,
fiatalon mindig csak futsz!
De egyszer majd felismered,
s magadnak is beismered,
idősen így többre nem jutsz!

Mert nem minden az akarat,
nem tart mindig a fittség sem.
Tested aszott lesz egy kicsit,
orvosnál több lesz a vizit,
és nem nyüzsögsz már annyit sem!

Nem fogsz azzal sem törődni,
hogy a ruhád nem divatos!
Csak valaki fogja kezed,
és szeretve menjen veled,
olyan, ki beléd nem tapos.

Együtt aludni s ébredni,
sétálgatni kéz a kézben!
Kell-e annál még szebb dolog,
amíg a szíved csak dobog,
érte élni békességben.

Szeretve menjetek együtt,
míg véget nem ér utatok,
Legfontosabb az életben,
együtt legyetek lélekben
s hogy szeretetet adjatok.

Rájöttök majd, hogy ezeknél
nem lehet jobb a világon.
Élvezzétek az életet,
álmodjatok át éjeket,
amíg lehet, azt kívánom!







UNOKÁMMAL HÓESÉSBEN




Esik a hó, várva-vártunk,
belepte a kertemet.
De jó lenne unokámmal
megtörni a csendemet.

Szánkóján húznám vidáman,
domboldalon felfelé.
Odafentről szívrepesve
siklanánk mi lefelé.

Domb aljában mi kettesben
hóembert építenénk.
Szén szemeket, répa orrot,
seprűből kezet tennénk.

Hóesésben, elfáradva
baktatnánk hazafelé,
Oly vígan mennénk haza is,
mint reggel, odafelé.

2017







UTAK


Hiába van minden,
ha egyedül fekszem
és mindig egyedül
kell reggel felkelnem.

Csepp reményem sincs már,
hogy majd változást hozzon
a későbbi idő.
De lassan megszokom.

Pedig hiányzik
a halk szuszogása,
s arcának kipirult,
bájos sugárzása.

De hiábavaló
bármi harc érette,
ha az együttlétet
ő csak ígérgette.

Ha enyém nem lehet,
hiába a könnyek,
a hosszú sóhajok,
mik lelkemből törnek,

Utunk volt, hogy szétvált
vagy néha összeért.
Együtt végigmenni
nem tudunk már ezért.

Vágyom én, hogy legyen
egy kéz, mi simogat.
Mert átveszi a bús
lelkem az uralmat.

És ha az megteszi,
én csak addig élek.
A porból, mi lettem,
oda visszatérek.

2019







VEDD ÉSZRE A SZÉPET


Vedd észre a szépet,
mert ott van mindenben.
Egy kedves mosolyban,
vidám tekintetben.

Zenében, mit hallgatsz,
s megérinti lelked.
Felhőben az égen,
mit a szellő kerget.

Képben, mit a festő
ecsettel komponált.
Fotón, mit a művész
virágról exponált.

A zord folyó nemcsak
hömpölygő áradat.
Hisz éltető vize
enyhíti szomjadat.

A tűz, aminek melege
óv a téli fagytól.
Gyönyörű a lángja,
ha kályhában táncol.

A hatalmas fenyő
ahogy ring a szélben,
hótakaró alatt
a dermesztő télben.

Szépnek, mi körülvesz,
örülj tiszta szívből.
Őrizd meg mindenkor,
ne tűnjön el színről.

2019.







VELED LENNI...


Oly jó mindig veled lenni, kedves,
Ritkán engedi a Mindenható.
Hallod, mikor szívem érted dobban?
Hiányod nékem már irtóztató.

Láttam szemedben tüzet lobogni,
Mely a szívemben a lángot szítja.
Az a tudat, hogy szerelmed enyém,


Az életemet meghosszabbítja.

Ne hagyd, hogy a parázs kialudjon,
Szítsad, hogy még sokáig lobogjon,
Mert ha kialszik az emésztő tűz,
Jég nem hagyja, hogy a szív dobogjon.

2019.







VÍZ SZERETNÉK LENNI...


Szeretnék folyó lenni,
mely átöleli tested,
s abban egy gyors örvény, mi
hozzám kötné a lelked.

Lennék sima víztükör,
hogy mutassam szépséged.
Mikor visszanéz reád,
oszoljon el kétséged.

Zuhatag is lennék én,
erős, mi követ repeszt.
Hirtelen jövő zápor,
mi megtölti az ereszt.

Lennék szitáló eső,
amely szivárványt gerjeszt.
Ereszről lefolyó víz,
mit a tél jéggé dermeszt.

Vagy hatalmas óceán,
mely tombol, mikor akar.
Kis tavacska esetleg,
min a szél fodrot kavar.

Patakocska lehetnék,
mi a völgy felé szalad.
Lennék könny a szemedben,
ha boldogságtól fakad.

És ha én könny lehetnék,
végigfolynék arcodon.
Érezd a szeretetet,
míg e verset alkotom.

2020.










ZÚGJATOK HARANGOK!


Zúgjatok harangok,
küldjétek a széllel,
Sakálok tépték szét,
Hazánkat az éjjel.

Trianon kastélyban,
gyászruhánkat varrták,
Kéjes vigyorral, az
Antant béli, vargák.

Igaztalan terhet,
kell nékünk cipelni.
Mások bűneiért,
gyászruhát viselni.

Elrabolták tőlünk,
Felvidéket, Bácskát.
Másé lett így, Erdély,
Drávaköz és Bánság.

Vajdaságot aztán,
a Szerb király kérte.
És övé lett még, a
Vendvidék, nagy része.

Kárpátalját vitték,
nem hagyták meg nékünk.
Ordítva kiáltják,
Szepesből is tépjünk.

Kikötőnk, Fiume,
így lett akkor másé.
Őrvidék sem miénk
hanem az Osztráké.

Van egy város, Sopron,
nem kívánt elmenni.
Szavazással döntött,
Magyar akart, lenni.

Elrabolták hazánk,
szépséges hegyeit.
Kárpátoknak bércét,
s legtermőbb, mezeit.

Száz éve történt meg,
e gyászos esemény.
Gyászlobogó lengjen,
minden ház elején.

Térdre boruljatok,
s mondjatok egy imát.
Máriát kérjétek,
és az ő Szent Fiát.

Ne hagyják most, cserben,
sehol sem, a Magyart.
Kit ez a fájdalom,
gyászruhába takart.

Harangok zengjetek,
abba ne hagyjátok.
Sír ma minden Magyar!
NEMZETEK! HALLJÁTOK?

2020. június 4.









 
 
0 komment , kategória:  Linn Márton   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 50 db bejegyzés
Összes: 4812 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 31
  • e Hét: 1757
  • e Hónap: 4433
  • e Év: 141805
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.