Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
M. Laurens - Miért hagytuk?
  2024-02-14 17:34:45, szerda
 
 




M. Laurens
-
Miért hagytuk?


Miért hagytuk Uram - kérlek, mondd meg nekem -,
Hogy az ember, embernek farkasa legyen.
Hogy éhezzen, és haljon az, aki gyönge,
Megalázva, emberségben meggyötörve.
Hogyan viseljük el most e gyalázatot:
A sárig görnyedt hátat, s vak alázatot.
Mondd, hogyan nézünk majd bele a tükörbe,
Melynek képe igaz, és nem holmi görbe.
-
Mondd, vajon mit tehetnénk önmagunk ellen,
Hogy ne torzuljon a valóság és jellem.
Hogy éhezők ne keljenek ismét útra,
Gyermekeink gyomra ne korogjon újra.
Mondd hát Uram, Te még mindig hiszel bennünk?
Bennünk, kik téged tagadva elfeledtünk?
S kapunk-e még vajon megbocsájtást érte,
Ha megalkuvásunk az élelem bére?
-
Mondd Uram, lehetünk ettől még emberek
- Kikben a hit apró szikrája szendereg -,
Ha nézzük véreink végső szenvedését,
Hogy étekért adja gyermekünk a vérét,
Télvíz idején megfagynak a szegények,
És szeretet helyett vak gyűlölet ébred?
Uram Atyám, miért hagytuk - mondd meg nekem -,
Hogy ember az embernek farkasa legyen.
 
 
0 komment , kategória:  M. Laurens  
M. Laurens : A Róka és a Gólya (tanmese nagyoknak)
  2024-01-26 10:51:26, péntek
 
 




M. Laurens : A Róka és a Gólya (tanmese nagyoknak)


Sokan, sokfelé és sokféleképp mesélik,
a Róka és a Gólya hírhedett ebédit
Most elmesélem nektek mi is volt a való,
had okuljon belőle a sok talpnyaló.


Ebédre volt hivatalos a főnők Gólya,
meghívó volt pedig: a beosztott Róka.
Mivel a Gólya volt a nagy-nagy főnök,
hízelkedésből a szája íze szerint főzött.


Fogott hát egy békát a közeli tóban
és előkészítette volna a tálalóban.
Ámde a béka ugrált, izgett s mozgott,
merevre panírozta hát, mint a csontot.


S mivel rántott húsnak miként muszáj,
előkelő helyütt is lapos tányér dukál.
Így maradt hát végül a Gólya főnök éhen,
s bosszút forralt még ott, az ebéden.


Hétfőn reggel a Rókát várta már a bukta,
Gólya főnök a munkahelyéről kirúgta.
S tanulság mindebből végül csak annyi,
hogy rántott békával nem lehet nyalni.

2012. szeptember 26.
 
 
0 komment , kategória:  M. Laurens  
M. Laurens: A szó, hogy élet
  2020-11-18 19:05:28, szerda
 
 




M. Laurens: A szó, hogy élet


Vajon mit jelenthet az a szó, hogy élet
annak, ki híd alatt kivetettként ébred,
s a nyirkos hajnal bebúvik bőre alá,
hol közönytől csontosodott szívre talál.

Mint száraz kórónak csupasz vegetálás,
vagy egy tikkadt világban az égi áldás,
ez a négybetűs szó jelenti a létet;
mit olykor kisajátítanak, s lenéznek.

Mert akad, ki önként eldobja magától,
megszökve e rideg, közönyös világból,
félve, hogy túléli nyomorult kis álmát:
sivatagban siratva saját magányát.

Számára a holnap fénye, puszta ábránd.
Megfejteni sem tudta léte talányát,
hogy kétségeire mit hozhat a holnap,
s kérdéseire miért nem válaszolnak.

Hogy a holnapban, miként lehet majd élni,
hogy miként is lehet, és kell majd remélni,
hol a múlt kövei mind holtakból állnak,
és ma élő szemek, alapot sem látnak...

Lám a másik küzd e lehetetlen céllal:
harcol létéért, földet túrva acéllal.
Még-ha meg is vetik, fölös küzdelméért,
már születésekor küzdött életéért.

S mindig akadnak, kik dúskálnak a jóban,
hiszik, hogy az élet értük van: valóban.
Ők azok, kiknek soha, semmi sem drága,
hisz más életének nincs értelme,s ára.

A szavuk törvény, dönthetetlen bölcsesség,
meg határozzák ki és kinek ellenség.
S jaj annak aki ezt kétleni merészli,
az a másnapot is bajos, hogy megéli...

Vajon mit is jelent az a szó, hogy élet,
a szürkéknek, és az arctalan többségnek.
Kiknek szürke hajnal búvik bőre alá,
ahol a közönytől, már szívre se talál.

Csak bolyonganak a ködbe vesző mában,
tétován lépdelve létüknek nyomában.
Magukat keresve tapogatnak némán,
végül feladják, s csak állnak vakon, bénán.

 
 
0 komment , kategória:  M. Laurens  
M. Laurens MIÉRT HAGYTUK?
  2020-01-16 09:08:04, csütörtök
 
 





M. Laurens
MIÉRT HAGYTUK?


Miért hagytuk, Uram - kérlek mondd meg nekem -,
Hogy az ember, embernek farkasa legyen.
Hogy éhezzen, és haljon az, aki gyönge,
Megalázva, emberségben meggyötörve.
Hogyan viseljük el most e gyalázatot:
A sárig görnyedt hátat, s vak alázatot.
Mondd, hogyan nézünk majd bele a tükörbe,
Melynek képe igaz és nem holmi görbe?

Mondd, vajon mit tehetnénk önmagunk ellen,
Hogy ne torzuljon a valóság és jellem.
Hogy éhezők ne keljenek ismét útra,
Gyermekeink gyomra ne korogjon újra.
Mondd hát, Uram, Te még mindig hiszel bennünk?
Bennünk, kik téged tagadva elfeledtünk?
S kapunk-e még vajon megbocsájtást érte,
Ha megalkuvásunk az élelem bére?

Mondd uram, lehetünk ettől még emberek
- Kikben a hit apró szikrája szendereg -,
Ha nézzük véreink végső szenvedését,
Hogy étekért adja gyermekünk a vérét,
Télvíz idején megfagynak a szegények,
És szeretet helyett vak gyűlölet ébred?
Uram, Atyám, miért hagytuk - mondd meg nekem -,
Hogy ember az embernek farkasa legyen.
 
 
0 komment , kategória:  M. Laurens  
M. Laurens: Gyertyák vagyunk...
  2019-07-10 21:09:09, szerda
 
 





Gyertyák vagyunk...


Gyertyák vagyunk, kiket a Teremtő gyújtott,
Gyertyaként élünk a fényben, mit Ő nyújtott
Dolgunk az életben, őrizni a lángot,
Elűzni a sötét semmit, vigyázva e világot.

Minden gyertya külön sorsot hordoz,
Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz
Egyik gyertya vékony, és tömzsi lett a másik,
De minden egyes gyertya csupán égve világít.

Együtt szép és meleg csak a fényük,
Délceg ragyogás, vagy szerény fény a létük
Éltükben lobogva egyre-egyre csak égnek,
Ők adják a meleg lelket, a hideg égi éjnek.

Ám eljő az idő, mikor testük görnyedve elfárad,
Elfogynak, mint a viasz, létük végén járnak
Apróka megfáradt lángjuk egy utolsót rebben,
Örökre elpihen bennük a fény, halkan, csendben.

De az örök fény nem pihen meg soha,
Mert éled már az új gyertyák délceg sora.
Mi kik elődeinktől kaptuk hajdan a lángot,
Értük is fénybe borítjuk, az egész világot.

(M. Laurens)




 
 
0 komment , kategória:  M. Laurens  
M. Laurens: MA LÁTTAM!
  2019-03-31 14:03:54, vasárnap
 
 





M. Laurens

MA LÁTTAM!


Ma láttam az oktalan vak gyűlöletnek arcát:
Tekintete lángolt és szája mocskot fröcsögött.
Éreztem hazug szavainak fojtogató markát,
Miközben őrületben tobzódó nyája fellökött.
És láttam a szelíd józanságot remegve félni.
Tekintetében rémület: nem mert remélni.
.
Ma láttam a teremtőt: egy kapualjban állt ott,
Kalapjával kezében épp szeretetet koldult.
Fáradt öregember volt, szomorú és csalódott,
Ahogyan szégyentől megtört arccal felém fordult.
Láttam a szemében, hogy tudja, mit láttam,
S én elfordítottam tekintetem: mert fáztam.








M. Laurens

A BÜSZKE BIRKA DALA
Az én kis állatkertem


Én kérem, a birka lennék, alázatos lélek,
Ki a Főkolompos után kérdés nélkül béget.
Nem gondolkodom, hisz mások majd vezetnek,
S olykor mindenfélével: bátran megetetnek.

Jó nekem így a tömegben bégetve, fehéren,
Mert feketén a holnapot tán meg sem élem.
Én vagyok A Birka, és büszke vagyok rája,
Hogy egy vagyok a sokból: a kolompnak szolgája.









M. Laurens
.
TAPASZTALAT
Lauka Gusztáv (1818-1902) nyomán
.
Kussolj a sarokban szépen,
Hajtsd le fejed s csókolj kezet.
Légy elvtelen megalkuvó:
S vezér lehetsz birkák felett.
.
Ámde ha szót emelsz netán,
Vagy a gyengébb pártjára állsz,
Hamar találkozol azzal:
Ki eltapos, vagy megaláz.


 
 
0 komment , kategória:  M. Laurens  
M. Laurens: MIÉRT HAGYTUK?
  2018-05-18 09:16:26, péntek
 
 





M. Laurens
MIÉRT HAGYTUK?



Miért hagytuk, Uram - kérlek mondd meg nekem -,
Hogy az ember, embernek farkasa legyen.
Hogy éhezzen, és haljon az, aki gyönge,
Megalázva, emberségben meggyötörve.
Hogyan viseljük el most e gyalázatot:
A sárig görnyedt hátat, s vak alázatot.
Mondd, hogyan nézünk majd bele a tükörbe,
Melynek képe igaz és nem holmi görbe?

Mondd, vajon mit tehetnénk önmagunk ellen,
Hogy ne torzuljon a valóság és jellem.
Hogy éhezők ne keljenek ismét útra,
Gyermekeink gyomra ne korogjon újra.
Mondd hát, Uram, Te még mindig hiszel bennünk?
Bennünk, kik téged tagadva elfeledtünk?
S kapunk-e még vajon megbocsájtást érte,
Ha megalkuvásunk az élelem bére?

Mondd uram, lehetünk ettől még emberek
- Kikben a hit apró szikrája szendereg -,
Ha nézzük véreink végső szenvedését,
Hogy étekért adja gyermekünk a vérét,
Télvíz idején megfagynak a szegények,
És szeretet helyett vak gyűlölet ébred?
Uram, Atyám, miért hagytuk - mondd meg nekem -,
Hogy ember az embernek farkasa legyen.



 
 
0 komment , kategória:  M. Laurens  
M. Laurens: OLY KORBAN ÉLEK...
  2018-04-18 09:09:54, szerda
 
 





M. Laurens
OLY KORBAN ÉLEK...



Oly korban élek, hol már szégyen a tisztesség,
hogy a kétkezi munkáról már szó se essék.
Oly korban élek, hol azt tanítják oly sokan:
miként kell hazugságban élni, otthonosan.

Hazudd bátran, hogy mindahhoz értesz, mit kérnek,
nyugodtan teheted, hisz Ők is ebből élnek.
Ha légtornász kell, hát hazudd azt, hogy te szárnyalsz,
s díjazni fognak, meglásd; ha mindent bevállalsz.

Oly korban élek, hol hazug mosoly lett a sikk,
értékét veszti becsület, szeretet és hit.
Mit sem ér mára a sokévnyi tapasztalat,
a rég megbecsült könyv csak értéktelen kacat.

Oly korban élek, hol szitokszóvá lett Anyám,
és félrelökött szülők sorsává a magány.
Apátlan, Anyátlan e modernnek hitt világ:
már szüleink vázájába sem kerül virág.

Oly korban élek most, mit leginkább felednék,
legalábbis a vigyorgókkal szembemennék,
és lehervasztanám arcuk bárgyú mosolyát,
felkavarnám e langyos, rózsaszín pocsolyát.

Oly kor kéne már, hol tisztelik Anyám s Apám,
hol unokák sorsa sem fű-mámoros talány.
Oly kort szeretnék, hol még élő a tisztesség,
s erősen védik, hogy rajta csorba ne essék.

Ily korról álmodozom ostobán néhanap.
Álmodozom, miközben az idő csak halad.
De egyszer, valamikor, nagy-sokára talán
e kort veletek is örömmel megosztanám.



 
 
0 komment , kategória:  M. Laurens  
M. Laurens: MIÉRT HAGYTUK?
  2018-03-27 08:11:07, kedd
 
 





M. Laurens
MIÉRT HAGYTUK?



Miért hagytuk, Uram - kérlek mondd meg nekem -,
Hogy az ember, embernek farkasa legyen.
Hogy éhezzen, és haljon az, aki gyönge,
Megalázva, emberségben meggyötörve.
Hogyan viseljük el most e gyalázatot:
A sárig görnyedt hátat, s vak alázatot.
Mondd, hogyan nézünk majd bele a tükörbe,
Melynek képe igaz és nem holmi görbe?

Mondd, vajon mit tehetnénk önmagunk ellen,
Hogy ne torzuljon a valóság és jellem.
Hogy éhezők ne keljenek ismét útra,
Gyermekeink gyomra ne korogjon újra.
Mondd hát, Uram, Te még mindig hiszel bennünk?
Bennünk, kik téged tagadva elfeledtünk?
S kapunk-e még vajon megbocsájtást érte,
Ha megalkuvásunk az élelem bére?

Mondd uram, lehetünk ettől még emberek
- Kikben a hit apró szikrája szendereg -,
Ha nézzük véreink végső szenvedését,
Hogy étekért adja gyermekünk a vérét,
Télvíz idején megfagynak a szegények,
És szeretet helyett vak gyűlölet ébred?
Uram, Atyám, miért hagytuk - mondd meg nekem -,
Hogy ember az embernek farkasa legyen.









M. Laurens
A GYŰLÖLET TEMETÉSE !

Mondd, miért gyújtod ránk a világot,
Te gonosz, hazug, pártos gyűlölet?
Mondd, miért nézed, közönyös arccal,
Amint testvér vadul testvért ölet?

Mondd, honnan e hatalmas utálat,
Mi elpusztít minden jót és szépet?
Mondd, milyenné válik így a jövőnk,
Ha ily szennyessé vált már az élet?

Mondd, ki állítja meg e rothadást,
Mely az értelmet így lepusztítja?
Mondd, ki hozza el végre a tudást,
Az őrület sebeit gyógyítva?

Mondd ki, hogy bűnös, aki testvért öl,
S félrelöki Őt saját testétől.
Mondd, hogy érdemes hinni a jóban,
Tisztán szeretni hittel, s valóban.

Mondd ki, Uram, hogy bűnös, aki szít,
Ki testvérére vad kutyát uszít.
Mondjuk ki mind, hogy: Örökre vége!
Ma van a gyűlölet temetése!



 
 
0 komment , kategória:  M. Laurens  
M. Laurens: A TE MIATYÁNKOD
  2017-12-10 09:15:23, vasárnap
 
 





M. Laurens
A TE MIATYÁNKOD



Uram, ha a jelen Karácsonyának estjén,
ez új - megkeseredett- világra születnél,
talán jászolodra sem jutna már friss szalma:
koldús mindhiába hisz benned, ha látja, hogy
kufárok prédája lett Betlehem harangja.

Ha ma jönnél Názáretből, ázottan, fázva,
lucskos december este talpig megalázva,
ha jönnél az utcán-szenvedők közé Pestre,
elkergetnének Gazok egy "melegebb" helyre:
Tarts csak másutt hegyi-beszédet: szombat este!

Oly messzire került a Te országod Uram,
hogy éhezőkön nem segít már reményfutam,
miközben szent fád kályhájukban értük lángol,
egyetlen igaz reményük mi megmaradt még,
csak a Te szavad uram: a Te "Miatyánkod"

Uram, ha álmaink Karácsonyának estjén
egy újra megtisztult világra születhetnél,
jászolodra juthatna friss, illatos szalma,
és minden Ember boldogan hallgatna: miként
szól a Te országodban, Betlehem harangja.




 
 
0 komment , kategória:  M. Laurens  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 113 db bejegyzés
e év: 442 db bejegyzés
Összes: 12933 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 535
  • e Hét: 3793
  • e Hónap: 25693
  • e Év: 115303
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.