|
2013-04-07 00:41:27, vasárnap
|
| |
| |
Boros Edit
Úton
Bár rojtozódik rongy, ég, papír
és lomb-avar,
a csönd is és a moraj,
a semmi még nem leng,
de nő, megnő az Idő,
mint az illumináció levelek röptén
gombaszagú alkonyatban.
Lomb és avar most nem különbözik,
és nyílnak kimondhatatlan jeleid
fekete-fehéren.
Szökik a hang,
a szem beszél
és zenél, zenél
a földre szegzett ég.
Atlasz karnagya te vagy,
te vonulsz át úton, földön-egen,
és ügyetlen Hamupipőke-én
Salome táncát rejtve-lejtem
Skorpió havában.
Míg holdbéli csónakosunk
áldozza-áldja
a Keresztelő fejét.
Néma vonulás a visszhangerdőn - - -
És szökik a hang,
és a szem beszél. . .
A távolság tükör-szakadékán innen
már a te szemeddel nézem
minden időben :
az út két oldalán
hogy szaladnak a fák. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Boros Edit |
|
|
|
|
|
Offline
