|
2014-04-17 00:56:46, csütörtök
|
| |
| |
Harmat Lotte
Szelídülés
Valami furcsa érzés kering,
lélekhatásunk összering,
átjön a téren és időn,
megborzongtat, majd kétkedőn
magamra hagy.
Csak nem Te vagy? -
érkezik agyamba a kérdés,
ám az önmagam-féltés
erősebb a sejtető erőtől talán,
nem tud áttörni védelmem falán.
És mégis valami összetart,
a hullámverés, a víz s a part
eggyé válik a két külön testben itt,
mindaz, mit a tudat el se hitt,
működik, éltet és igaz:
sebünkre simuló sejtelmes vigasz!
Teremtettelek s teremtettél,
mindaz, amit velem tettél:
hogy hozzám érintetted jeled...
Tenyerembe íródott neved,
feléd nyújtom, vedd el, adom,
benne minden ég-hatalom.
A sors hoz és a sors visz el,
a lélek ennyit elvisel...
hisz terve van holnapra s mára,
az életjáték kincsestára
nem nyílik a tudat számára soha,
az ész magában oly ostoba!
Vonzottalak és megérkeztél,
jött ősz, tavasz, nyár és a tél,
az év lepergett gyöngyeit szedem,
lezárva mindkét szemem,
hisz belülről látlak, mint az éj,
álomba húz a néma szenvedély...
Link Unchained Melody
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harmat Lotte |
|
|
|
|
|
Offline
