|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2012-12-11 13:24:54, kedd
|
|
|
Hervay Gizella
Villanó
Mentem az utcán szomorúságtól elnehezülten,
s felnéztem az égre, hogy miért, magam se tudom.
Fenn egy fehér hasú madár villogva, örömben fuldokolva
égbe hasított ; egyszerre felnevettem.
Ó, elég egy villogó fehér hasú madár, egy szárnycsapás elég,
s már könnyű vagyok, és könnyű a szomorúság.
Van-e ilyen fehér tündöklésű szó?
Ilyen lélekbe hasító, egeinken ívelő,
örömvillanású, fuldokló-szép szó van-e?
|
|
|
0 komment
, kategória: Hervay Gizella |
|
|
|
|
|
2012-12-02 02:22:41, vasárnap
|
|
|
Hervay Gizella
Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel visszatérek
a színtelen szavakhoz
s a szerelemhez.
Az igazi szerelem színtelen,
hallgatag, mint a hétköznapok.
Csak az énekel, aki vár valakit.
Az egymásra kulcsolt kezek hallgatagok. |
|
|
0 komment
, kategória: Hervay Gizella |
|
|
|
|
|
2012-12-01 00:38:22, szombat
|
|
|
Hervay Gizella
Étellel, csenddel
Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres az arcomon.
Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.
Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.
|
|
|
0 komment
, kategória: Hervay Gizella |
|
|
|
|
|
2012-11-18 00:14:54, vasárnap
|
|
|
Hervai Gizella
Kellesz....
Annyira kellesz, hogy - látod -
megtanultam hallgatni érted,
annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,
gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.
Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.
|
|
|
0 komment
, kategória: Hervay Gizella |
|
|
|
|
|
2012-11-11 00:03:33, vasárnap
|
|
|
Hervay Gizella:
Egyedül
Közeleg hozzád a szerelem szótlanul,
jön szállást kérni szorongva-vágyakozva,
jön cicomátlanul, egyszerű öleléssel,
s te törékeny-vállú, seb-szájú, menekülsz!
Ugyan hová, te védtelen, gyenge, gyáva,
ugyan hova menekülsz a tiszta asztal,
a száradó párnahuzat, az értő mosolyok elől,
ugyan hová menekülsz a kívánó kezek elől,
hová? Az okos magányba?
Hát lehet okos a hazugság,
mert hazugság, hogy jó egyedül?
Lehet okos a pót-lét, a rohangálás mámorok után,
a zenébe, szeszes szavakba,
őrjöngő sóvárgásokba menekülés?
Te kegyetlen, törékeny vállad: penge,
seb-szájad: kelevény,
s csak kínzó hidegséged védhetetlen -
magadra maradsz.
|
|
|
0 komment
, kategória: Hervay Gizella |
|
|
|
|
|
2012-09-30 12:45:14, vasárnap
|
|
|
Hervay Gizella
Talpalatnyi fájdalom
talpalatnyi fájdalom
tenyérnyi tiszta ég
tavaszra tiszta abroszon
terít virágot a rét
tavasszal én is ott leszek
ahol a madarak hazatérnek
tavasszal tiszta lesz a víz
égig érő az ének
itass meg még egyszer szomjazom
egy pohár vízre várok
bujdosó életem nem terem
virágot
teríts rám tiszta életet
bujdosnom tovább nem lehet
kezedre adom
talpalatnyi reményemet
|
|
|
0 komment
, kategória: Hervay Gizella |
|
|
|
|
|
2012-09-30 12:41:59, vasárnap
|
|
|
Hervay Gizella
Villogó
Fáj a fehér a szemnek,
fáj a szívnek a lobogás,
nehéz tartani a szépet,
a fájdalom bentről rákiált.
Levélen könnyű, fehér tavirózsa,
tenyereden súlyos, fekete.
Letépnéd szívedről az indát,
rád tekeredik, nem bírsz vele.
Homlokodon kinyílik-e
tündöklőn a nyugalom?
Ellene fordult a szépség
segítse sötét fájdalom.
Van úgy, hogy bánt a szépség,
szíven üt egy fehér ruha,
ha szíved helyén az emberiség
vacog százados rongyaiba'.
|
|
|
0 komment
, kategória: Hervay Gizella |
|
|
|
|
|
2012-09-30 12:39:15, vasárnap
|
|
|
Hervay Gizella
A mondat folytatása
Az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon.
És akkor majd szavaink válaszolni tudnak egymásnak,
mint bőrünk és idegeink.
De addig úgy tapogatóznak egymás felé gondolataink,
mint a vakok, és te mindig arra válaszolsz nekem,
amit valaki más kérdezett tőled.
Nincs mit tennem, Téged szeretlek,
tőled kérdezem naponta megválaszolhatatlan életünkben,
kérdezem a szemedtől, a szádtól,
soha véget nem érő öleléseinkből.
És te félelmeimre félelmeidet feleled,
szorongásaimra szorongásaidat,
és mondataink félig kimondva meghalnak a levegőben,
és ki tudja, tested és testem véget nem érő párbeszéde
meddig lesz hangosabb az iszonyatnál?
Az iszonyatnál, ami már sejtjeinkben bujkál:
sejtjeink egyenként emlékeznek a háborúra,
elég egy hír a rádióban, s a képzelet
már robbantja félelmesen fehér fegyvereit.
Idegek világrészei rándulnak össze, s már az egész föld fáj,
s a föld minden halála, háborúja.
Lecsukott szemeden át látom, nem hiszed,
hogy az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon.
Nem hiszed, hogy a robbanás
a jövő földrészeiben és az idegekben megakadályozható.
Nem hiszed, hogy érdemes szembenézni az iszonyattal
a múltban és az idegekben és a jövőben.
És a mondat meghal közöttünk félig kimondva a levegőben,
mert tudom, hogy nem elég érv a remény, és tudom,
hogy életem sem lesz elég érv és halálom se,
csak az élet egésze elég erős az iszonyat ellen.
Hát minden sejtemmel lázítok ellened-érted,
a képzelet fegyverei ellen, a fájdalom fegyverei ellen,
a pusztulás gondolata ellen,
minden gondolatommal lázítok az emberiség félelmei ellen,
félig kimondott mondatai ellen, amelyek meghalnak az időben.
Hogy az ének öröm lehessen megint, mint arcod érintése arcomon....
|
|
|
0 komment
, kategória: Hervay Gizella |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2024. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | |
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
30 | 31 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 18
- e Hét: 120
- e Hónap: 826
- e Év: 18176
|
|
|