|
2012-11-21 11:41:30, szerda
|
| |
| |
Kasza Ibolya
Merre vagy?
Mint a gyémánt szikrázó fénye, úgy verődött vissza
a nap fénye az épületekről.
Jó reggelt, pillanatnyi boldogság.
Hallod?
A madarak milyen gyönyörűen énekelnek,
szívük, hangjuk tele van boldogsággal.
Különös érzékkel tudják, belőlem kiűzni a szomorú gondolatokat.
Hol jársz?
Merre vagy?
Kire néz két szemed, kit csókol szád, kit ölel két karod.
Várlak mint szomjas virág, éltető tavaszi langyos esőt.
Pillanatnyi boldogságom gyere ölelj, és szeress.
Csodáld velem a föld szépségeit, a hegyek havas csúcsait,
a szikrázó kék eget.
Ma boldog akarok lenni.
Soha többé, nem akarlak elveszíteni.
Kezed, soha el nem engedni.
Szíved, rabul ejteni.
Bár meddig kell várnom.
A türelem kék madara egyszer eljön.
Akkor a pillanatnyi boldogságból állandó szerelem lesz.
Most még nagyon üres a szobám.
Párnám rólad mesél.
Lábam előtt kuporog a csend.
Ólomlábakon jár az idő.
Csak remélem, egyszer ide érsz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kasza Ibolya |
|
|
|
|
|
Offline
