|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2011-08-25 17:38:37, csütörtök
|
|
|
Rockzene, mint a sátánizmus terjesztője
A stuttgarti Evangélikus Vlágnézeti Központ (EZW) óva int a sátánizmusnaka kemény rock és nehéz metal-zene által való terjesztésétől. Ez a zenei irányzat magasztalja a hatalmat és az ördögimádatot. "Ezzel a robbantó keverékkel - így az EZW - "olyan magot vetnek, amely azután például a futballstadionokban nő fel". Az EZW a sátánizmus főszereplőiként említi a "Black Sabbath" (Fekete Szombat), az "AC/DC", a "Merciful Fate", (Irgalmas végzet), a "Venom" (Méreg), és a "Slayer" (Gyilkos)nevű szervezeteket (a nevek is hátborzongatóak!- ford.)
A sátánista zenészek célul tűzték ki valamennyi fejlődő intézménynek a lerombolását és a trdicionális értékek megsemmisítését. A szexualitást csak legperverzebb formában tekintik elképzelhetőnek. Az emberi kapcsolatok "polgárháborúvá fajulhatnak" ezzel a mottóval: "Aki utadban áll, öld meg!" A zenével igyekszenek gyűlöletet szíttani az egyházak ellen, néhánydal szövege kápolnák felgyújtásáról, az ostya szétszórásáról, az apácák brutális megerőszakolásáról szól. Emellett - írja az EZW - a fiatal hallgatók és koncertek látogatása, a sátáni poszterek és irodalom által, valamint a személyes kapcsolat révén a sátánizmus áldozataivá válnak.
(Der Feste Grund - ZDZ) |
|
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
2011-08-25 17:31:41, csütörtök
|
|
|
Tények
A Németországi Egyesült Evangélius Lutheránus Egyház (Veld9 1986. október 17-18-án tartott püspöki konferenciáján Bad Harzburgban az okkultizmussal kapcsolatos problémák ügyében a következő Nyilatkozat-ot adta ki:
Amint a Német Szövetségi Köztársaság minden részéből származó jelentések igazolják az okkultista tevékenység hullámai növekvő mértékben terjednek, és a felnőttek mellett számos fiatalt is magukkal ragadnak.
Különbözőmódon kísérletek történnek kapcsolatfelvételre a halottakkal vagy állítólagos túlvilági lényekkel. Mágikus közvetlen és távgyógyítások történnek. A jövendőmondók, jósok, magukat boszorkányoknak nevező személyek száma növekszik. Asztrológiai tevékenységeket reklámoznak.
Ördögidézést és halálos rituálékat gyakorolnak.
Okkultista és spiritiszta jelenségek által lelki kapcsolatokat teremtenek, és félelmet keltenek, amelyek személyi károsodáshoz vezethetnek.
Akik ilyen dolgokkal foglalkoznak, nem valami ártatlan játékot űznek, hanem kiszolgáltatják magukat a gonosz hatalmának. Az emberekért való aggodalom és az első parancs alapján óv az egyház mindenkit most és minden időben az okkult mesterkedések minden formájától: "Én, az Úr vagyok a te Istened... Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!"
A legutóbbi idők konkrét esetei igazolják, hogy egyre több fiatal fordul a spiritizmus felé. a gyermekek különösen fogékonyak és kiváncsiak, s rendkívüli dolgok izgatják őket. Ezért a Püspöki Konferencia kéri a szülőket, legyenek óvatosak az okkult szimbólumokkal, és jelenségekkel szemben, és folytassanak szeretetteljes, de egyértelmű beszélgetéseket gyermekeikkel.
Az okkultista tevékenységek személyiségrsomboló hatására való tekintettel emlékeztetni kell a sajtó- , a rádió és televízió szerkesztőit a publkációkkal kapcsolatos felelősségre!
A Püspöki Konferencia megerősíti azt a bizonyosságot, hogy Isten a jövő Ura, és Jézus Krisztus a gonosz minden hatalmától megszabadít!
Dr. Karlhenz Stoll
(dézet: Zeichen der Zeit 1987. febr.) |
|
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
2011-08-25 17:23:13, csütörtök
|
|
|
Tények
Egyedül a Német Szövetségi Köztársaságban hárommillió gyakorló okkultista él.
A franciák több pénzt adnak ki jövendőmondásra, jóslásra, boszorkányságra és ördögűzésre, mint tudományos kutatásra.
A német polgárok 58 %-a épít az asztrológiára, mint a realitásra, 25 %-a hisz az okkultistacselekmények hatásában.
A spiritizmusnak világviszonylatban 25 millió követője van.
A német TV második csatornájának egy 1984 szeptemberében elhangzott jelentése szerint egyedül Nyugat-Németországban mintegy 25000 boszorkány és sátánista pap tevékenykedik. A müncheni "Gesellschaft für Rationelle Psychologie" adatai szerint már minden nyolcadik német polgár nem az orvoshoz megy egészségügy problémáival, hanem New Age terápiára.
A történelmi sátánizmus megalapítója Aleister Crowley (1875-1947). A Cambridge-i Trinity College-ben végzett tanulmányai idején számos utazást tett Japánban, Indiában, Kínában ésCaylonban, ahol összegyűjtötte a drogokkal kapcsolatos tapasztalatokat. 1904 áprilisában Egyiptomban - saját állítása szerint - találkozott egy istentől küldött "Hoor-pa-Kraat"-tal, aki közölte vele "Thelema törvényét". Ennek a törvénynek egyetlen mondata a követkeő: "Tue, wasdu willst!" (Tégy,amit akarsz!)Crowley magát "a nagy állat"-ak vagy a "fenevad"-nak nevezte és azt állította, hogy ő egy reinkarnálódása az ördögnek. |
|
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
2011-08-25 17:15:29, csütörtök
|
|
|
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
Hálám az Úré
Amikor az első szombaton elhagytam az adventista imaházat, kértem az Urat, tegye lehetővé, hogy a következő szombaton is eljöhessek. Amikor újra eljöttem, szívből megköszöntem Istennek, hogy oly csodálatosan munkálkodik érettem. Az egész itt eltöltött idő nem volt más számomra, mint az Úrban való öröm és azoknak az áldásoknak a számlálása, amelyet átéltem.
Kipróbáltam azt, hogy milyen hasznos ezeknek az áldásoknak az újbóli felidézése. aszombatünneplés parancsát olyan áldásnak tartom, amelyet az ember azért kapott, hogy általa megszabaduljon a hétköznapi terhek állandó nyomásától. Amikor Isten parancsolatairól gondolkodik az ember, mind közelebb kerül a Teremtőhöz, s ezáltal lelkileg és testileg is felfrissül.
Amikor a démonokkal való kapcsolatom megszakadt és életem normalizálódott, elhatároztam, hogy egyházi és világi történelmi művekből utána nézek a szombat megváltoztatásáról szóló rendeleteknek. Szerettem volna tudni, hogyan vették át a keresztények a szombat helyett a vasárnapot, és azt is, hogy honnan származik a halhatatlanságról szóló tanítás. Két hónapig minden szabadidőmet Montreál könyvtáraiban töltöttem. Nagy érdeklődéssel olvastam a katolikus egyház könyveit és összehasonlítottam azokat a bibliai próféciákkal. Tanulmányoztam néhány olyan szent életét, akiket a katolikus egyház oszlopainak tekintenek és vizsgáltam azt, hogy életük milyen hatással volt az egyházra. Új értelmet kapott számomra a pápák története, különösen érdekelt az alexandriai Origenes élete, aki a görög egyházatyák egyike olt és Kr. u. 185-254-ig élt. Neki sikerült összekapcsolni a neo-platonisták iskolájának filozófiáját a keresztény tanokkal. Ezek a kutatások még szilárdabb meggyőződéshez vezettek.
1947-ben, egy gyönyörű szombaton átéltem a keresztség csodálatos tapasztalatátés a H.N. Adventista Egyház tagja lettem. Ugyanazon a napon megismerkedtem egy fiatal leánnyal, akit Mousseau Hildának hívtak.
Amikor azon az estén a gyülekezetből hazafelé indultunk, Taylor lelkész felajánlotta, hogy aki Kelet felé megy, elviszi kocsijával addig a parkoló helyig, ahol éjszakára a kocsiját hagyja. Négyen jelentkeztünk. Amikor kiszálltunk, gyalog folyattuk utunkat a legközelebbi villamosmegállóig Együtt mentünk Hildával. Később még néhányszor megismétlődött ez a séta, s így alkalmunk volt egymást jobban megismerni. Nem tartott sokáig, míg kölcsönös vonzalmat fedeztünk fel magunkban egmás iránt Ez a vonzalom igazi barátsággá fejlődött.
Egy napon úgy döntöttem, megkérdem, akar-e a feleségem lenni. A társadalmi szokások abban az időben bizonyos formaságokat követeltek a lánykéréssel kapcsolatban. Amikor elhatározásomról döntöttem, egy vasárnap estére terveztem ezt a fontos lépést.
Hilda egy montreáli üdülőben dolgozott, mint egészségügyi nővér és a nővérszálláson lakott. Arra gondoltam, hogy a legalkalmasabb pillanat az lesz, amikor hazakísérem és a portásra fog várni, aki ajtót nyit. Ugyanis mindig kétszer vagy háromszor kellett csengetni. Néha tíz perc is eltelt, amíg a portás kaput nyitott, aszerint, hogy az épületnek melyik részében tartózkodott.
Gyönyörű júniusi napvolt. úgy, ahogy terveztük, nagyon szép vasárnap délutánunk volt. Az estét a nyitott villamoson való utazással fejeztük be, a városon át.
Amikor a villamos két megálló között futott, Hilda haját lobogtatta a szél, szemeiben visszatükröztek a reklámok fényei. Mennél tovább néztem a szemét, annál inkább meggyőződtem arról, hogy Morneau Geraldin Hildának kellene őt hívni!
Fél tizenegy körül értünk a nővérszállása. Amikor Hilda becsöngetett és a bajáratnak hátat fordított - mert szokás szerint hosszabb várakozási időre számított - mindjárt megkérdeztem, nem szeretne-e a feleségem lenni. Alig mondtam ki ezeket a szavakat, jött a portás. Kinyitotta az ajtót, pár lépést tett visszafelé, kihúzta magát és rám nézett, mintha azt akarta volna mondani, hogy jelenlétében még adjak Hildának egy búcsúcsókot.
Hildát mind az én kérdésem, mind a portás gyors megjelenése meglepte.
- Te engem el akarsz venni feleségül?! Gondoltam, hogy egyszer majd ezt megmondod nekem.
Biztosítottam őt, hogy nekem most elég az "igen" felelet és a többit majd máskor részletesen megbeszéljük.
Alig mondtam ki ezeket a szavakat, a portás energikusan megszólalt:
- Kisasszony, jöjjön be! Vay kint akar maradni?! Nekem még más dolgom is van és ha nem jön be azonnal, kint hagyom magát!
Hiilda gyors "igent" mondott, egy gyors csókot adott és majdnem könnyek között sietett be a házba.
- Lányok, majd én megtanítom magukat, hogy amikor ajtót yitok, azonnal bejöjjenek - szikrázta a portás.
- Igen, de nem minden este kéri meg egy fiú egy lány kezét!- válaszolta Hilda.
A portás meglepődött.
- Elnézést kérek, sajnálom -mondta. - Miért nem mondta mindjárt, hogy fontos dologról van szó. Egy kicsit vártam volna.
Hazafelé mentemben boldognak éreztem magam, bár az időpont nem a legsikeresebb volt.
Amint Hildának lehetősége adódott, felhívta az édesanyját telefonon, és közölte vele tervünket.
-- Édesanyám, valami nagyszerűt akarok neked mondani!
- És miről van szó?
- Férjhez megyek!
- Megbolondultál? Hiszen csak 21 éves vagy!- És kihez mész?
- Egy fiatalemberhez a gyülezetből, Rogerhez. Te is ismered őt, hiszen már láttd néhányszor.
- De hiszen alig ismeritek egymást! Nem sietitek el a dolgot?
Azután - ahogy ezt Hilda elmondta nekem - édesanyja elsírta magát. A végén csak ennyit mondott, hogy erről még fognak beszélni.
Amikor kijelentette, hogy egyetért szándékunkkal, szeptember 20-át választottuk menyegzőnk napjává. A nyár gyorsan elmúlt, és az ősz, mintha a nyarat meg akarta volna előzni a melegével és szépségével, olyan bőven árasztotta ránk fényét és színeit Amikor mennyegzőnk napján korán felébredtem, a természet élettel volt tele Agyülekezetből visszafelé jövet csodáltuk az ősz színeit és melegét.
Mennyegzőnkre Cheseman Artúr és Rút - barátaink - adták kölcsön házukat. Csak a legszűkebb baráti körben ünnepeltünk. Taylor lelkész adott össze bennünket.
Hilda édesanyja és Rút, más asszonyok segítségéve gyönyörűen feldíszítették a házat. Amikor az ígéretet mondtuk egymásnak menyasszonyommal, kiegyenesedve, boldogan álltam a gyülekezet előtt. Nem azért, hogy elbűvöljem barátaimat! Arra gondoltam, hogy jelen vannak a láthatatlan lények is. Itt vannak az angyalok, akiket Isten küldött, hogy velünk örüljenek. És talán ott lehettek a démonok is, akiket elküldött szívtelen mesterük Nekik azonban látniuk kellett azt, hogy miként váltak semmivé terveik és buzgó igyekezet mesterkedéseik, amikor Jézus Krisztus kegyelméből elhagytam soraikat.
|
|
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
2011-08-25 16:47:50, csütörtök
|
|
|
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
Halálos fenyegetés
Vasárnap arra ébredtem, hogy új életet kezdjek. Ahelyett, hogy szokásom szerint a cigarettás doboz felé nyúltam volna, örömmel tapasztaltam, hoy nem is vágyakozom utána.
Amikor arra gondoltam, hogy Jézus Krisztusban új, hatalmas Barátom van, szívem megtelt boldogsággal. Visszaemlékeztem arra, hogy két órával ezelőtt a démonokkal való szembesítéskor milyen hatalmasan áldott és támogatott az Ő Lelkével.
Mivel tudatában voltam emberi gyöngeségeimnek, kértem az Urat, hogy erősítsen meg aban a konfliktusban, amely előtt még álltam. A múltban mások hatása volt az, ami engem rossz elhatározásokra vezetett. Gyakran Roland barátom tanácsára hallgattam. Ő volt az, aki majdnem a démonimádáshoz vezetett.
A következő pár percben lélekben imádkoztam úgy, hogy hangosan nem mondtam ki egy szót sem. Valahol azt hallottam, hogy a démonok nem hallhatják a lélekben mondott imát, és én így akartam egy lépéssel ellenségeim előtt lenni. Elégedett voltam azzal, hogy tudatlanságban hagyhattam őket. Megtisztelve éreztem magam azáltal, hogy én, méltatlan emberi lény, beszélhettem a világűr hatalmas Urával és a démonok ezt nem hallhatták.
Azt mondtam az Úrnak, nem tudom, hogyan kezdjem a mondanivalómat a megismert igazságról az én barátommal, Rolanddal. Valószínűleg nem is lesz hajlandó engem meghallgatni, hogy meg ne szomorítsa a démonokat. Legelőször is azonban önmagamat kérdeztem, vajon megállom-e a helyem abban a nyomásban, ami rám vár.
Amikor így csendben gondolkoztam, eszembe jutott Jn 1:11-12 verse: "Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt. Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek". Biztosítékot találtam ebben arra, hogy Isten Lelke győzedelmesen elvezet az összes szembesítésen át.
A Bibliám az éjjeliszekrényen feküdt. Kezembe vettem és lapozni kezdtem benne. Az egyik helyen olyan hatalomról olvastam, amely az én életemet is megmentette.
Ésaiás könyvében a 37. fejezetben Ezékiásról, Izrael királyáról szólt a feljegyzés, akit Isten megszabadított Szanhéribtől, a zsarnok hadvezértől. Az a mód, ahogyan az Úr megoldotta ezt a nehéz helyzetet, olyan bizalmat adott, hogy nem kell aggódnom amiatt, ami reám vár. Az Úr velem lesz!
Roland a megbeszélt időben jött.
- Fáradtnak látszol, nem vagy beteg? - kérdeztem, amint megláttam.
- Morneau! Te halálra rémítetted Georot is és engem is! Nem tudom elhinni, hogy olyan ellenséges és háládatlan légy Georggal szemben, aki oly sok jót tett értünk! Fájlalnám, ha megszomorítanád a mestert azzal, hogy visszautasítod azt a gazdagságot, amelyet készített számodra!
- Mikor hallottál erről?
- Ma reggel fél hatkor. Georg hívott fel mindjárt azután, hogy a szellemvilág főtanácsadója bejelentette neki a te hülye elhatározásodat. Megkért, hogy még egyszer próbáljalak meg észre téríteni, küönben az életedbe kerül!
- El tudom képzelni,milyen dühös volt a főtanácsadó, amikor felszólításomra el kellett távoznia lakásomból!
- Mi??! Te azt mondod, hogy kiutasítottad a főtanácsadót? Hát nem értelek!
- Jól értetted. Ma reggel négy körül beszédem volt a főtanácsossal, de amikor szemtelen lett, megkértem Isten Lelkét, utasítsa ki. Afalon otthagyta a nyomát, amikor az ajtót nekivágta a falnak. - megmutattam neki a kilincs nyomát a falban.
- Te! Te! Roger Morneau! Beszélgettél a szellemvilág főtanácsadójával? Tudod, hogy sok tagunknak, akik már évek óta imádják a szellemeket, még nem volt lehetőségük beszélgetni a főtanácsadóval,4 És te rövid ideje vagy kapcsolatban velük és máris így megtiszteltek?! Ez is annak a jele, hogy a mester nagyon nagyra becsül téged!
- Fantasztikus jövő áll kettőnk előtt, Roger! - kiáltotta ragyogó arccal. Hagyd a kereszténységet a keresztényeknek, és gyerek, menjünk a főpaphoz! Biztos, hogy újra megnyeri érdekedben a szellemek jóindulatát és minden újra rendben lesz! A pap megért téged. Azt mondta, hogy természetednél fogva kalandor jellemű ember vagy és természetednél fogva igyekszel jobb utat keresni. A legrosszabb az, hogy ha már a kereszténység után érdeklődsz, miért nem választasz más egyházat, miér éppen a szombatünneplőkhöz mész?!
- Roger, te egyáltalán nem érted, milyen nagyon felizgattad a szellemeket! A főpap azonban biztosított engem arról, hogy ha most velem jössz az irodájába, akkor ismét minden rendben lesz. Vár bennünket! Na, mit szólsz, barátom? Akkor megyünk?
Roland cigarettát vett elő és engem is megkínált. Nagyon meglepődött, amikor nem fogadtam el.
- Morneau, te egészen más ember vagy! Amikor ide beléptem, már akkor észrevettem. igaz az is, hogy nem érzem jól magam a jelenlétedben. Lehet, hogy amit most mondok, butaságnak tűnik előtted, de az az érzésem, hogy ez nem az ahely, ahol nekem most lennem kell! Valahol máshol kellene lennem!
Amikor beszélt, megbizonyosodtam, hogy krisztus betöltötte életemben János apostol szavait: "Az övéi közé jöve, de az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek" (Jn 1:11-12). Az volt az érzésem, mintha az úr jézus jelenléte világítana be és az Ő fenségének láthatatlan légköre venne körül, amit barátomnak éreznie kellett, s ezért érezte magát feszélyezve.
- Az, amit a jelenlétemben érzel Isten Lelkének jelenléte. Ő erősebb, mint az a lélek, aki veled van. S ami azt az észrevételedet illeti, hogy más ember vagyok, abban igazad van. Egy rövid hét alatt olyan ismereteket szereztem, amelyek értékesebbek számomra, mint a földön található összes ezüst és arany. Ez az oka annak, hogy miért nem fogadhatom el azt a gazdagságot, amit nekem a démonok kínálnak. Ha mégis elfogadnám ajánlatukat, ezzel önmagamnak ártanék.
- Nem szeretném, ha félre értenél - mondtam tovább. - Tudom, hogy a szellemek ajánlata nagyvonalú, de hiányzik belőle az, ami a legfontosabb: maga az élet!Az az élet, amelyért értelme volna birtokolni azt a nagy gazdagságot. Én jobb ajánlatot kaptam: annyi aranyat, amennyit csak akarok, s hozzá a vég nélküli életet is!
Azután beszéltem neki az örökélet örömeiről. Még ha nem is voltam képes mindent bibliaversekkel alátámasztani úgy, mint a Grosse házaspár, Isten lelke így is megsegített, hogy barátom mintegy negyvenöt percen át csodálattal hallgathassa az igazságot.
Rámutattam neki mindarra, ami számoma fontosnak tűnt. Ha valamelyik pontnál megálltam, hogy megvárjam, hogyan reagál, csak annyit mondott: "Most már értem!" Nem tett fel egyetlen kérdést sem és megjegyzése sem volt. Ezért tovább folytattam.
- Látom, nincs szándékodban eljönni a Főpaphoz! - mondta a végén. - Mégis meg kell tennünk! Vissza kell térned a valóságba! Amiket mondasz, azok gyönyörű dolgok, de nem valók egyikünknem sem! Ezért felejtsd el őket! Én sem akarok egy távoli "jó" életre várni. Most akarom azt megélni! Ami téged illet Morneau, neked sincs más választásod! Amit mondasz, csak bebeszéled magadnak, de vedd tudomásul, nem vagy a magad ura! Szeretnéd, hogy az légy, de nem vagy az! Minél előbb elismered ezt, annál jobb lesz reád nézve!
Nagyon fel volt zaklatva és katasztrófahangulata volt. Elkezdett járkálni a szobában le és fel, s a kezét tördelte.
- Nagyon nehéz feladat volt reám bízva. Azt, amit most neked mondok, inkább egy ellenségnek mondanám, mint egy olyan személynek, aki évek óta a barátom.
Izzadni kezdett, bár a szobában egész hűvös volt.
- Morneau, meg vannak számlálva a napjaid! Hasonlóképpen annak a házaspárnak, amelyk eltávolított téged a mestertől. Ezen csak az változtathatna, ha azonnal eljönnél velem a főpaphoz. Ő megnyeri számodrar a szellemek jóindulatát és újra rendben lesz minden. Így nem történik senkinek bántódása.
Kis ideig hallgatott és letörölte homlokáról az izzadtságot.
- A főpap meg akarja veled értetni, hogy titkos társaságunkat senki sem hagyhatja el élve. Kettőnket a lelkek juttattak oda. Mi az ő alárendeljei vagyunk és nem ők a mieink! Engedd, hogy ezt megmagyarázzam! Eddig azt hittük, hogy Georggal való találkozásunk és az ő meghívása abba a vendéglőbe a véletlen műve volt. Nem így van! Az előző éjszaka Georgnak megjelent egy lélek, aki megparancsolta neki, hogy menjen el a feleségével ara a spiritiszta szeánszra. A lélek megmondta neki, hogy ott velünk fog találkozni. Elmondta neki azt is, hogy a tengerészetnél szolgáltunk. Részletes utasításokat kapott velünk kapcsolatban. A feleségét lekötötték a médiummal, hogy Georgot egyedül küldje haza, őt pedig majd Belangerék viszik haza.
- Nos, Roger, eleget beszéltem! Gyere barátom, mert az idő rohan!
Roland keze a kilincsen volt és várta, hogy elindulok. A karosszékra mutattam és kértem, várjon még egy kicsit és üljön le, hogy elmondhassam neki, miért nem megyek a főpaphoz. Ő vonakodott és azt mondta, nem tudja elviselni ezt a légkört. Isten Lelkének jelenléte - ami számára idegen volt -, nem engedte meg neki, hogy leüljön és kényelembe helyezze magát.
Elmondtam neki, hogy a Szentléélek jelenléte segít nekem és már reggel kértem az Ő segítségét. Könyörögtem neki, szabadítsa meg magát a démonoktól és lépjen kapcsolatba a magasabb, isteni hatalommal. Ebben találná meg a biztonságát. Azután késztetve éreztem magamat arra, hogy meghívjam az egész sátánimádó csoportot barátaim közé. Biztosítottam arról, hogy semmi bajuk sem lehet.
- Szeretitek a tiszteletet és a figyelmet - folytattam. - Elintézem nektek, hogy az első helyekre ülhessetek. Száz helyet kérek részletekre, hogy mindenkinek jó helye legyen.
- Ezt megtarthatod magadnak - mondta Roland - én elégedett vagyok azzal, ahol vagyok! - Ismét le kellett törölnia arcáról az izzadtságot. - És tudom, hogy a többiek is éppen úgy gondolkodnak, ahogy én.
- Szerettem volna nektek felkínálni az örökélet áldását, ahogyan én is kaptam. - Majd témát változtattam és az ő ultimátumáról beszéltem:
- Azt mondtad, hogy mind az én,mind pedig a barátaim napjai meg vannak számlálva. Azt mondtad, hogy a démonok készülnek végrehajtani fölöttünk az ítéletet. Szeretném elmondani neked és mindazoknak, akiknek velem és barátaimmal rossz szándékai vannak - amint azt már a múlt éjszaka elmondtam a démonvilág főtanácsadójának is -, érettünk meghalt Jézus Krisztus oltalmába helyeztük és mi készek vagyunk Vele a halál árnyékában is járni. Amíg Krisztus velünk van, addig a démonok nem árthatnak nekünk!
Barátom úgy megrémült, hogy egy jó percig nem tudott megszólalni. Arca fehér lett, szeme felakadt és azt hittem, életét vesztette.
- Valami baj van? - kérdeztem. Ő nem felelt.
- Roland kérlek, valami nincs rendben?! Tudom, hoy az a lélek, aki veled van, hatalmas. Többé ne beszélj erről a dologről, mert félelmet kelt bennem!
Amikor már úgy tűnt, minden rendben van, megkértem, hogy adja át üzenetemet a főpapnak.
- Morneau - szólt ismét Roland -, az ultimátumot még nem fejeztem ki egész világosan. Veszélyben van az életed! Azt nem is gyanítom, mit tehetnek veled a lelkek. A vezető bizottság véleménye szerint azáltal, hogy sorainkat elhagyod, olyan titkos információkat viszel magaddal, ami a mester dolgát zavarhatná. Egyik tagunk hajlandó volt tízezer dollárt adni a te likvidálásodra. Arról volt szó, hogy téged meg kell ölni! Mivel javaslatát nem tartottuk ésszerűnek, ezért elvetettük.
- Egyben azonban megegyeztünk - folytatta Roland. - Ha valamelyik lélek azt jelenti, hogy beszéltél titkos szervezetünk tevékenységéről olyan valakinek, aki nem tartozik közénk, akkor agyonlőnek téged. Erre három önkéntes vállalkozott. A bizottság ezt fogadta el a legokoseabb megoldásnak. Így minden közöttünk marad és idő előtt nem kerülünk összeütközésbe a törvénnyel. Ezt a javaslatot előterjesztettük a szellemvilág egyik tanácsadójának, aki szintén jóváhagyta. A három önkéntest látnoki képességgel ruházták fel, hogy állandóan figyelhessék tartózkodási helyedet. Úgy gondoltam, ezt nem lesz szükséges elmondanom neked, de mivel visszautasítottad a főpap ajánlatát, ezért nem tehettem mást. Kár!
- Mondd meg a papnak, hogy bátor vagyok, de nem ostoba. Semmi hasznom abból, ha valakinek beszélnék a titkos társaságról. Erről hallgatok. De ey hazug lélek szavában bízni, hogy túléljem, ezt nem teszem! Mondd meg a papnak, hoy Jézus Krisztusban új barátot találtam. Ő mindenható és tiszteletet érdemel, de olyat, hogy előtte nevének említésére is reszketnek a démonok. És ha parancs is hangzik el az Ú nevében, akkor a démonok menekülnek. Ennek én magam is tanúja voltam az elmúlt éjszaka.
Nem tudom, hogy azt, amit magamban éreztem, akkor, lehet-e nevezni igazságos haragnak, de Roland fenyegetése olyan elhatározást váltott ki bennem, hogy neki is meg kell tudni azt, hogy Isten él és igazságos.
- A pap bizonyosan ismeri a Bibliát. Olvassa el azt, ami ott fehéren feketén áll a dicsőség Uráról.
"Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak" (Kol 2:9-10).
Ezt a bibliai idézetet mindjárt le is írtam egy darab papírra, hogy barátom el ne feledje.
- És ha már Biblia lesz a kezében - fűztem hozzá -, szeretném, ha egy más tény is eszébe jutna! Évszázadokkal ezelőtt volt egy hatalmas király, akinek sok szolgája és leigázott népei voltak. Egy napon azonban olyan személyt káromolt, akit nem lett volna szabad. Egy napon olyan embert támadott meg, akinek személyes barátja volt az Isten. Az eredmény az lett, hogy elveszítette 185 ezer katonáját. Szanhéribnek csak kevés tisztje élte át a vereséget, hogy tanúi legyenek, mi lett a következménye királyuk fölényeskedésének. És amikor visszatért Ninivébe, saját két fia szúrta át karddal. Erről Ésaiás 37. fejezetében olvashatsz!
- Roland, értesítsd a papot, jól gondolja meg, mielőtt parancsot adna Roger Morneau eltávolítására! Nehogy ők maguk, a bérencek legyenek megölve! Most én szeretnék valamit elmondani erről a szabályról.
Kértem, jöjjön az asztalhoz, ahol a Bibliám feküdt. Ésaiás próféta könyvének 37. fejezeténél nyitottam ki. Kértem, olvassa el azokat a verseket, amelyeket pirossal aláhúztam, hogy kívülről megtanulhassam.
"És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az Úr előtt.
És könyörge Ezékiás az Úrhoz, mondván:
Seregeknek Ura, Izrael Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, cssak Te vagy a föld minden országának Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet.
Hajtsd ide Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédeit, amelyeket izent az élő Isten káromlására4
Bizony, Uram, Assiria királyai elpusztítottak minden országot és azoknak földjét.
És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmányai, fa és kő, így veszhették el azokat...
Azért így szól az Úr Assiria királyáról: Nem jő be a városba, nyilat sem lő reá, és nem szállja meg pajzzsal azt, és töltést sem készít ellene.Az úton, amelyen jött, visszatért, de a városba be nem jő, azt mondta az Úr.
És megoltalmazom e várost, ogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért!
Akkor kijött az Úrnak angyala és levágott az assir táborban száznyolcvanötezret és midőn reggel az emberek felköltek, ímé azok mindnyájan holt hullák valának!
Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az assiriai király, és lakozék Ninivében.
És lőn, hogy mikor imádkozék az ő istenének templomában, az ő fiai: Adramélek és Saréser levágták őt karddal, és ezek Ararát földére menekülfén, fia Esárhaddon uralkodék helyette" (Ésa 37:14-20, 33-38).
Megmutattam neki ezeket az Igéket és elmondtam azt is, miként áldott meg engem a Szentlélek a ma reggeli elmélkedésemkor. Ő késztetett kinyitni a Bibliát, hogy megtudjam, milyen könnyen képes megoldani nehézségeimet.
- Már látom, hogy ugyanaz megtörténhet velünk is, amit neked terveztünk - felete Roland és látszott rajta, hogy fél.
- Igen, a felelősség a főpapé. Mondd meg neki, hogy azon a napon, amelyen ő és szekértolói elhatározzák, hogy megölik Roger Morneaut, az élet Adományozója megvonhatja tőlük az életet, slehet, hogy csak maga a pap marad életben, hogy legyen, aki eltemesse őket. És ez megtörténhet bársmelyik összejövetelen is, a hamis istenek imádása közben. Akkor azután az imaházat halálos csönd fogja betölteni!
Roland leült és cigarettára gyújtott. Keze annyira reszketett, hogy alig tudta a cigarettát a hamutartó felé tenni. Hozzá kellett lépnem, hogy megtegyem helyette.
- Roger, mennem kell! Attól félek, hogy ez akkor is megtörténhet, ha csak maga a pap fog tudni róla. Amint innen elmegyek, felhívom Georgot, s megmondom neki, hogy mindannyiunk élete veszélyben van, ha nem sikerül megakadályoznunk a három önkéntest szándékában. Ha minden tag előbb szerez erről tudomást, mielőtt a pap hallgatást parancsolna, akkor még van lehetőség arra, hogy megmeneküljünk. Lehet, hogy azután, ha mi nyomást gyakorolunk rá, eláll szándékától és hosszú életet enged néked.
Amikor utoljára kezet adtam neki, azt mondta, hogy ezután kerülni fogja velem a találkozást, mert nem szeretné magára haragítani az isteneket. S ha valamikor találkoznánk, akkor ne ismerjük egymást. Azt válaszoltam, hogy ha ezt ő így kívánja, akkor nem teszek ellene.
Így ért véget a természetfeletti világba vezető utam, telve feszültséggel, és így veszítettem el barátomat. Azonban azok az áldások, amelyek ebből a szakításból származtak, felülmúlták a tőlük kapott előnyöket. Maga az a tény, hogy még ma is élek, Isten szeretetének és Jézus Krisztus jóságának és hatalmának bizonyítéka.
Rolanddal soha többé nem találkoztam, csak egyszer láttam őt messziről, amikor a st. Catherine sugárútön kijött egy üzletből. Selyem öltöny és fehér kalap volt rajta és egy tilos helyen parkoló Cadillacba szállt be. Előkelő volt, de nem irigyeltem tőle.
Amikor azon a szép napon mentem a villamos megálló irányába, szívem tele volt az Úrtól kapott örömmel. Gondolataim a mennyei szentélyben voltak, s arra gondoltam, hogy van Megváltóm, aki új élettel ajándékozott meg.
Habár szakítottam a démonokkal, ők mégis szerettek volna velem kapcsolatot teremteni. Hónapokon át hallottam éjszakánként a kopogtatást. Egy este eljött Ciril, hogy ennek tanúja legyen. Amikor meghallotta a démonok zaját, azt mondta:
"Menjünk ki innen! Hogyan bírod ezt?! Miért nem költözöl el innen?"
Nem akartam a démonok előtt azt a látszatot kelteni, hogy félek tőlük. Úgy gondoltam, ha menekülnék előlük, akkor állandóan menekülnöm kellene. Ezért az úrra bíztam, hogy Ő ad nekem védelmet és megadja azt a segítséget, amire szükségem van, bárhol is vagyok. |
|
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
2011-08-25 08:25:06, csütörtök
|
|
|
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
Nehézségeim a démonokkal
Amikor azon az éjszakán könyvet vettem a kezembe és olvasni akartam, nyugalmamat megzavarták. A cédula, amelyen Roland üzenete volt, röpködni kezdett a szobában. Nekirepült a kezemben levő könyvnek, ami kiesett a kezemből. A gonosz lélek működött! Előtt meg akatam őt szidni, de fégül is úgy döntöttem, nem állok vele szóba, történjék bármi is! A cédulát bedugtam a könyv lapjai közé és olvastam tovább. Hitelen egy láthatatlan erő kitépte a kezemből a könyvet és a szemközti falhoz vágta.
Mivel becsültem barátomat - nem pedig a démoni tevékenysége miatt - úgy gondoltam, felhívom Rolandot. A folyosón volt ugyan a telefon, de ezt most nem akartam használni, ezért lementem a vendéglőbe, ami egy kissé távolabb volt lakásomtól. A telefonfülkében megnéztem az órámat: éjfél után egy óra volt. Feltárcsáztam a számot. Roland felvette a kagylót, és azonnal beleszólt:
- Te vagy az, Morneau?
- Igen, én.
- Morneau, te szerencsétlen! Mi van veled? - támad rám Roland. - Ne vedd rossz néven, nem haragból mondom. Azt akarom csak mondani, hogy az életeddel játszol! Nem zavarodtál meg véletlenül?
- Nagyon zavarodottan beszélsz - mondtam. Valamilyen problémád van?
- Nekem? Nekem nincs problémám! De te vagy az, akinek nehézségei vannak, s mégis olyan gondtalanul beszélsz, mintha mi sem történt volna! Morneau, mindig becsültem körültekintésedet, de most az egyszer túl messzire mentél, a lelkek ellen fordultál, akik eddig csak a javadat akarták. De most megölnek! Meglep, hogy még életben vagy! Hallod, gondot okozol nekem! Mivel javadat akarom, egész este a telefonnál ültem és vártam, mikor hívsz fel. Nincs mondanivalód?
- Természetesen van, de hogyan tehetem, ha nem engedsz szóhoz jutni?!
- Morneau, te talán fel sem fogod, milyen nagy bajban vagy! Már szerda este mélyen a pácban voltál. Sátán papja mondta ezt nekem. Demost már késő! Túl késő!
- Roland - szakítottam őt félbe -, ha megnyugszok, akkor talán jobban megértjük egymást. Mondd meg nekem, mi történt szerdán? - Egy kis idő múlva megnyugodott.
- Amikor szerdán beléptem az imaházunkba, azonnal behívtak a főpap irodájába. Megkérdezték, láttalak-e a múlt héten. A főpap arca elárulta, hogy valami szörnyű dolog történt. Megijedtem, hogy talán meghaltál, de ő azt mondta, hogy ettől sokkal rosszabb történt. Kedden éjjel, az éjféli szent óra alatt megjelent neki egy szellemvilágbeli tanácsadó és azt mondta, hogy olyan emberekkel tanulmányozod a Bibliát, akik szombatot ünnepelnek, és ezeket az embereket a mester nagyon gyűlöli. A pap felszólított engem, hogy keesselek fel és figyelmeztesselek a veszélyre, amelyben vagy, de nem tudtalak megtalálni.
- Hidd el Roland, minden Isten ellenőrzése alatt van és én nem vagyok semmiféle veszélyben!
- Ezt csak te gondolod! -mondta ismét felemelt hangon. - M este fél hétkor felhívott a főpap és közölte velem, hogy a szellemek jelentése szerint a gyülekezetben voltál ezekkel a szombatüneplőkkel és ez a mestert nagyon feldühítette. Mit szól most ehhez?
- Igen, komolyan foglalkoztam a Bibliával és voltam az adventisták gyülekezetében is. Nekem azonban teljesen közömbös, hogy érzi magát miattam az elbukott angyal. Ha többet akarsz tudni múlt heti tevékenységemről, akkor reggel gyere el hozzám!
Hazafelé menet imádkoztam, s azután aludni tértem. Úgy húsz perccel később kigyulladtak lakásom fényei. Eloltottam őket, tehát, de azok azonnal kigyulladtak. Úgy döntöttem tehát, hogy villanyfény mellett fogok aludni. Néhány peccel később szobámban minden mozgásban volt. Az egyik kép átrepült a szemben lévő falra és ott maradt lógva. Az asztali lámpa a levegőben lógott anélkül, hogy valaki tartotta volna. Amikor ezt a tevékenységet figyeltem, világos volt előttem, hogy imáim korlátozzák a démonokat. Nem beszélhettek velem, amit nézetem szerint szerettek volna. Jézus Krisztus nevében távozásra szólítottam fel őket. A lámpa és a képek a földreestek. Felemeltem a lámpát, megigazítottam, megsrongálódott ernyőjét. Az összetört üveget a földön hagytam, hogy majd reggel eltakarítom. Megköszöntem Jézusnak a segítségét és aludni tértem.
Az a gondolat, hogy a hatalmas démonok eltávoztak, amikor Jézus nevét hívtam segítségül, megelégedéssel töltött el. Ez a szembesítés megerősített abban, hogy minden Isten ellenőrzése alatt van, Isten vigyáz az övéire!
Egy óra múlva visszajöttek a démonok. Ismét felszólítottam őket Jézus nevében, hogy azonnal hagyják el a lakásomat. Késlekedés nélkül el is mentek, s én ismét megpróbáltam aludni.
Nagy meglepetésemre négy óra körül az egész megismétlődött. Felültem az ágyon és magamban magyarázatot kerestem, miért engedi meg az Úr, hogy a démonok visszajöjjenek. Arra következtettem, hogy maguktól a démonoktól kell választ kapnom, mit gondolnak arról, hogy Jézust elfogadom Megváltómnak. Csak később döbbentem rá, milyen veszélyes volt velük beszélgetni!
- Ti tehát beszélgetni akartok velem? Akkor beszéljetek!
- Miért vonakodsz velünk beszélni? - kérdezte az egyik démon olyan hangon, mintha a szobában röüködne.
- Mert jobb Mestert találtam magamnak.
- Mikor hagytál el bennünket, amikor oly sok jót készítettünk számodra?
- Sok éven át becsaptatok engem, ezért többé nem közösködöm veletek!
- Mi tisztességesen bántunk veled attól a pillanattól kezdve, hogy kapcsolatba léptél a gazdagság és a hatalom forrását ismerőkkel - mondegy egy tekintélyt keltő hang.
Felismertem, hogy a szellemvilág egyik főtanácsadójával beszélek. Úgy tűnt, hogy minden energiával telt meg, és az ő jelenlétét érezni lehetett a levegőben. Rádöbbentem, hogy ezzel a hatalommal énnem boldogulok, ezért csöndben imádkoztam: "Uram, Jézusom, kérlek, segíts nekem! Ekkor eszembe jutott egy hely a ibliában, amelyre az előző nap figyelmeztetett engem Taylor lelkész. "Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadták be őt. Valakik pedig befoagdák át, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek" (Jn 1:11-12). Rögtön az volt az érzésem, hogy Isten engem győzedelmesen átvezet ezen az oly kockázatos találkozáson is. A belsőm valódi nyugalommal telt meg.
Amikor a beszélgetést folytattuk, az volt az érzésem, hogy a démon bizonyos válságban van. Éreztem, hogy az elkeseredés hullámai kerülgetik, amint tudatára ébred annak, hogy fáradsága hábavaló annak érdekében, hogy engem az ő ügyének megnyerjen.
- Jól figyelj - mondta a démon -, megmondom neked még egyszer: a mester nagy gazdagságot készített számodra, ha felhagysz azoknak a társaságával, akiket ő gyűlöl és megszűnsz szombatot ünnepelni, amit ő megvet.
- Hiszem, hogy a te szemszögödből nézve igazat mondasz, azonban a te gazdagságod nekem nem kell. Jobb ajánlatot kaptam jutalmul hűségemért - annyi aranyat, amennyit csak akarok, és ehhez örök életet, végtelent, örömteljes életeet. Elhatároztam, hogy életemet Jézus Krisztusnak adom.
- Ezt a nevet többé ki ne ejtsd! - mondta a démon haraggal. Beszélnem kell veled, de ezt a nevet ne emlegesd. Én főtanácsadó vagyok a szellemvilágból! Olyan utat készítettünk neked, amelyen dúskálhatsz a gazdagságban. Georgnak is mi szereztünk hírnevet és elismerést, amelynek most örvend. A találkozástokat is mi szerveztük meg. Sürgősen kérlek, ne játszd el a lehetőséget!
- Figyelj rám! - mondtam a démonnak. - Úgy tíz nappal ezelőtt beugrottam volna a trükködnek, de ma már nem. Ma má csak néhai lélekimádó vagyok, aki ebből levonta a szükséges tanulságot. Az én mesterem most Jézus, és az Ő segítségével egyike akarok lenni azoknak, aik a Ő törvényeit betartják, szombatját megszentelik, és akiket te gyűlölsz. Ami pedig téged illet, és barátaidat a lélekvilágból, ti nem vagytok mások, csak hazugok. Aranyat kínáltok azért, hogy mndjak le az örök életről. Ezt már nem! Én meg akarom várni míg az Úr eljön. Azután minden gazdagságot megkapok, amire szükségem lesz az új földön."
Talán két percig csak a vekker ketyegését lehetett hallani. Ebből érződött, hogy a démonvilág tanácsadója nem számított ilyen reakcióra. Időre volt süksége, hogy új haditervet eszeljen ki.
- Jól van - mondta végül - a gazdagságot és dicsőséget, amelyet a mester kínál visszautasítod, ezért életed része a szegénység lesz. Az is csak akkor, ha még egy kis ideig sikerül életben maradnod. Mától fogva állandóan a halál árnyékában jársz!
Azután olyan nevetést hallottam, amilyet soha az életben! Telve volt kegyetlen kárörömmel. A hideg veríték vert ki, mégis biztos voltam,hogy Isten megőriz!
- Azt mondom neked démon, hogy életemet a golgotai Krisztus alá helyeztem és kész vagyok Vele a halál árnyékában is járni! Most pedig az Ő nevében parancsolom, távozz innen!
A hátsó balkonhoz vezető ajtó kivágódott és a démon elhagyta a szobát. Azután az ajtó olyan erővel csapódott be, hogy a kilincse majdnemátszakította a gipszfalat. |
|
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
2011-08-24 17:51:25, szerda
|
|
|
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
Új élet
Szombat reggel Grosseéknál találkoztam néhány barátjukkal, akikkel együtt mentünk a gyülekezetbe. Amikor Cirilék bemutttak ismerőseiknek, rövid beszélgetés után szokásom szerint a zsebembe nyúltam, cigarettát vettem elő és megkínáltam őket, amit udvariasan visszautasítottak.
Már előbb is gondolkoztam azon, hogy az adventisták valószínűleg nem dohányoznak. Útközben meg is érdeztem Ciriltől, aki azt válaszolta, hogy az adventisták nem azért élnek egészségesen, hogy ezzel elnyerjék Isten jóindulatát, hanem azért, hogy az egészségüket megőrizzék. Az egészséges embereknek nagyobb örömük van az életben. Elmondta, hogy a következő bibliaórák egyike az egészséges életmóddal foglalkozik. Majd látni fogom, milyen előnye van annak, ha valaki nem dohányzik.
Megígértem, hogy az egyházuk tagjai előtt nem fogok dohányozni. De felvetődött bennem a kérdés: képes leszek-e rá?
Később bevallottam Cirilnek, milyen fontos volt életemben a dohány. Hamindjárt az elején erről beszéltek volna nekem, bizonnyal megtagadtam volna velük a Biblia tanulmányozását. Ők azonban készek voltak eltűrni a dohányfüstöt csak azért, hogy megismertessék velem Krisztust.
Most azonban örültek annak, hogy az egyház tagjai előtt ígéretem szerint nem fogok dohányozni. Ebből látták, hogy imáik meghallgatásra találtak. Mielőtt meghívtak volna az istentiszteletre, kérték Istent, hogy különleges módon áldja meg életemet. Két csodát kértek: Először azt, hogy megismerjem és értékeljem a szombat áldását és menjek el velük az istentiszleletre. A másik kérésük az volt Istenhez, hogy vegye el tőlem a cigaretta utáni vágyat.
Isten csodálatos módon meghallgatta imáikat. A cigarettára nem is gondoltam egészen este hét óráig. Ekkor azonban kétórás kínok következtek, amilyent még soha nem éltem át, és ebből arra következtettem, hogy okvetlenül sükségem van egy olyan Megváltóra, aki az ő szeretetéből csodát tesz, és eltávolítja Nikotin urat, aki az én testem minden sejtjében olyan szilárdan bevette magát.
Azon a bizonyos 1946-os októberi szombatnapon Montreálban gyönyörű nap volt. A természet életet sugárzott, a levegő friss volt, és a nap sugaraiból, amelyek a fák között előretörtek, a föld szeretet érezhetett. A város ezen a napon örömteljesebbnek tűnt, és körülöttünk mindenütt sok bizonyítéka volt látható annak, hogy a szeretet Istene mindenek felett őrködik. Mivelhogy eemlékezetemben volt néhány vers a teremtés szombatjáról, ez a nap új értelmet kapott számomra.
Én spiritiszta, mentem a szombatünneplőkkel az adventista gyülekezetbe! Barátaim még mindig nem tudtak arról, hogy lassan elhatároztam magam, kilépek az elesett Lucifer, az ő legkegyetlenebb ellenségük imádóinak sorából. Pedig még csak egy pár nap telt el azóta, hogy utoljára érintkeztem a démonokkal.
Amikor a gyülekezethez közeledtünk, meglepett, hogy a járdán majdnem mindenki az imaház felé igyekezett. Egyesek szívélyesen üdvözöltek engem, és kinyomtatott műsort adtak a kezembe. Az előcsarnokban folyóiratokkal és könyvekkel teli sátort pillantottam meg. Egy kis füzetet magamhoz vettem. Mikor bementem az imahelyiségbe, meglepett, milyen sok ember volt itt együtt.
Amikor leültünk, a kis füzetet kezdtem olvasni, közben a zene szólt. A kis füzet sok aprólékos információt tartalmazott az adventista egyház szervezetéről, és sokoldalú tevékenységéről. A szombatiskola, amelyben minden korcsoportnak külön osztálya és programja volt, szívélyes üdvözletekkel kezdődött. A műsornak ez a része különösen érdekes volt és bizonyosan leköt mindenkit, aki először jön az adventista gyülekezetbe. Itt láttam embereket, akik arra törekedtek, hogy embertársaik áldásául szolgáljanak.
A gyülekezet kb. 40 percet szentelt a Biblia tanulmányozásának. L. W. Taylor lelkész külön osztályt vezetett a vendégek számára. A lecke Jézus életéből vett történetekről szólt. A fő téma az volt, hogy földi szolgálata idején Jézus Isten Igéjének tanításai szerint élt. Az Ő élete példa számunkra is. A lelkész szavait máig nem felejtettem el:
- Ha követjük Jézus példáját, akkor békességet, megelégedést, bölcsességet kapunk, amit a világ sohasem adhat, sem tőlünk el nem vehet.
Szavai nem hangozhattak alkalmasabb pillanatban! Az utóbbi napok tanulmányai, amelyeknek csúcspontja a szombat volt, vágyat ébresztettek bennem, hogy életemet átadjam a Krisztusnak és megünnepeljem a szombatot, a hét hetedik napját.
E az elragadó istentisztelet ünnepélyes keresztséggel ért véget. A megkereszteltek egyike az én barátom, Ciril volt. Amikor keresztség után visszajött a helyére, azt mondtam neki: "Ha Isten megengedi, a jövő szombaton ismét eljövök!" Megkértem Taylor lelkészt, hogy alkalomadtán szeretnék vele beszélni.
Távozásunkkor Ciril megkérdezte a lelkészt, nem lenne-e ránk néhány órája délután. Elmondta neki, hogy a délutánt együtt fogjuk tölteni. A lelkész ígéretet tett arra, hogy ő is eljön. Elmondtam Grosseéknek, milyen hálás vagyok segítségükért. Mindeddig nem értették, mennyi áldást hoztak az életembe. Iste Lelke eszközként használta fel őket, hogy lelki oázisba vezessenek. Ott tudott újjáteremteni engem is Krisztus, aki teremtette az ősz szépségeit, amelyeket színes levelek formájában láttam ezen az októberi napon.
A lelkész délután fél három körül érkezett meg. Rövid, általános beszélgetés után áttértünk a bibliai dolgokra. Amikor említést tettem az elmúlt heti tanulmányainkról, megkérdezte, milyen messzire jutottunk és milyen témákkal foglalkoztunk. Amikor felsoroltam a témákat, kiderült, hogy húszon felül volt a számuk. Úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna, mennyire meg volt lepődve a lelkész. Meg is kérdezte, hogy jól hallotta-e? Amikor állításomat megerősítettem, megkérdezte:
-- Megmondhatná nekem, miért vettek át ilyen nagy anyagot?
Már nem emlékszem pontosan, mit mondtam, de tudom, hogy nagyon elcsodálkozott. Magamban feltételeztem, hogy mindenki, aki hozzám hasonló helyzetbe került, ugyanilyen lelkesedést tanúsított volna az új felismerés iránt.
Mielőtt azon az estén hazamentem volna, Cirilék elmondták, hogy a gyülekezet néhány tagja szeretné megtudni a lelkésztől, hogyan ismertethetné meg a vallásos meggyőződését másokkal. Kérték, hogy a lelkész tartson erről tanfolyamot.
A tanfolyamon elhangzott az a tanács is, hogy legyenek körültekintők azokkal szemben, akik még keveset foglalkoztak vallásos kérdésekkel. Célszerű, ha hetenként egy, de legfeljebb két bibliai témával foglalkoznak, hogy az érdeklődőknek legyen elég idejük gondolkodni az új ismeretek felől. A lelkész tehát - nagyon helyesen - mértékletességet ajánlott. Az én esetem kivétel volt, és a Szentlélek úgy vezette a Grosse házaspárt, hogy azt tegyék, amire szükségem van.
Taylor lelkésznek elmondtam, milyen nagy élmény volt számomra az aznapi gyülekezetlátogatás. Megkérdeztem tőlem, hogy más protestáns egyházak miért nem ünneplik a szombatot, amikor azt Isten különös áldásként adta, olyan áldásként, amilyet a hét egyetlen más napjára nem ígért.
A lelkész előbb arról beszélt, hogy az adventista egyház a próféciák teljesedése által keletkezett. Ahogy Isten elhívta Keresztelő Jánost azzal az üzenettel, hogy a világ Megváltója közöttünk an, úgy hívta el az adventi népet, hogy a jelen időben "kiáltó szó" legyen.
Azt a tényt, hogy sok keresztény egyház nem ünnepli a bibliai szombatot, a lelkész azzal magyarázta, hogy Isten senkisem sem kényszeríti az Ő akaratát. Épp ellenkezőleg! Azt kívánja, hogy mindenki szeretetből szolgáljon Neki, mint Teremtőjének, elfogadva jellemét és mindenhatóságát. Nem örül a kikényszerített szolgálatnak. Mindenkinek szabadságot ad, hogy dönthessen: meg akarja-e szentelni Isten nyugalomnapját.
Amikor már hosszabb ideje beszélgettünk, éreztem, hogy tovább nem tudom elhallgatni a démonimádókkal való kapcsolatomat. Az Isten dolgai iránt kifejezett erős érdeklődésemből a lelkész már sejtette, hogy valami nagyon erős indíték rejtőzik magatartásom mögött. Kellemetlen volt a démonokkal való kapcsolatomról beszélni, de úgy éreztem, éppen most, amikor elhatároztama, hogy kiszabadulok a gonosz hatalmábül, a lelkésztől hasznos tanácsokat kaphatok.
A spiritiszta kapcsolatomról történt vallomásom után figyelmemet minden Erő és Élet Forrására, Jézus Krisztura irányította. A következő bibliaszöveget idézte: "Mert őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. És ti is Őbenne vagytok beteljesedve, Aki a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak" (Kol 2:9-10). Azután még más bibliaszövegeket is olvasott, amelyek rámutattak arra, hogy a Megváltó hatalmasabb, mint Lucifer és a démonok.
Az a tény, hogy minden hatalom - tehát még Sátán és gonosz angyalai is - Krisztusnak köszönhetik létüket, nagyon felháborított és segített nekem a következő éjszakai küzdelmemben, amelyet a démonokkal kellett vívnom.
Ezt a lehetőséget felhasználtam arra is, hogy megkértem a lelkészt, magyarázzon meg néhány olyan kifejezést, amelyek a lélek halhatatlanságát képviselők használnak. Nem kellett sokáig várnom. Amikor megkérdezett, van-e valamilyen konkrét kérdésem, megemlítettem néhányat, amit a múlt héten találtam a Bibliában. Elmondtam, hogy tanulmányaink meggyőztek az egész ember halandóságáról. Ez ellentétben áll azzal az általánosan elismert tanítással, hogy halála után az ember lelke jutalmat vagy büntetést kap. A Biblia azt mondja, hogy egyedül Isten halhatatlan. A Bibliában több helyen olvassuk, hogy az Úr az Ő második eljövetelekor halhatatlansággal ajándékozza meg a megváltottakat. A gonoszok nem kapnak halhatatlanságot és nem lesznek képesek megállni Isten ítélőszéke előtt. A Szentírás szerint meg lesznek semmisítve.
Most itt volt az alkalom, hogy visszatérhessenek azokhoz a kérdésekhez, amelyekre Ciriléktől nem kaptam feleletet:
- Gyermekkoromban a katekizmus több szakaszát meg kellett tanulnom. A Bibliában olyan kifejezéseket találtam, amelyek alátámasztják a gonoszok örökké tartó büntetésének elméletét. Emlékszem olyan kifejezésekre, mint az "örök pokol tüze", "örök büntetés" és "az ő kínlódásuknak füstje felszáll örökkön örökké". Hálás lennék, ha meg tudná nekem magyarázni ezeket az egymásnak ellentmondónak tűnő kifejezéseket!
- Az emberek többsége tévesen értelmezi a "büntetés" szó jelentését - mondta a lelkész. - Azt állítják, hogy a büntetés tudatos szenvedést jelent, tehát amikor az értelem többé nem képes felfogni a szenvedést, ott már nem lehet szó a büntetés érvényéről. Ha azonban megfigyeljük az emberek által alkalmazott büntetéseket, azoknak súlyát az határozza meg, hogy milyen értékeket vonnak el tőlünk, nem pedig az okozott fájdalom nagysága szerint.
- Hogyan tekintjük például a halálbüntetést, amelyet a legsúlyosabbnak tartunk? Nem azért ez a legnagyott, mert a legtöbb szenvedést okozza! A kínzásos büntetések különféle módját ismerjük. Ilyen például az ostorozás, amely sokkal nagyobb fájdalmat okoz, mint például a lefejezés, vagy akasztás. A halál azért a legnagyobb büntetés, mert leghosszabb a következménye. Az áldozattól megvonja az életből fakadó valamennyi áldást. Az életet is aszerint értékeljük, hogy mennyi ideig tud az ember örülni benne valaminek. A halál esetében az a döntő, hogy nincs belőle visszatérés vagy szabadulás. A második halál elveszi a bűnösöktől az örökkévalóság végtelen éveit. Ahogy a megváltottak élete örökkévaló, a bűnösök vesztesége vagy büntetése örökérvényű.
- Én eben a kérdésben még mindig nem látok tisztán. Nem szeretném meglopni a lelkész úr idejét, de hálás lennék, ha még jobban elmagyarázná nekem azt, amit nem értek.
- A Szentírásban - folytatta - a tűz és a büntetés egyszerűen csak az eredményeket jelölik, amelyeket eredményeznek, de semmi közük sincs a büntetés vagy az égés hosszához.
Feszülten és izgatottan vártam, hogy a lelkész megszabadít-e a gyermekkoromból megmaradt szorongásomtól!
- Három rövid példát szeretnék megemlíteni - folytatta Taylor úr - . A Zsid 5:9-ben olvasunk az örök üdvösségről. Olyan üdvösségről van itt szó, amelynek hatása örökké tart- nem pedig olyan szabadításról, amelynek folyamata örök és soha sem ér véget. A Zsid 6:2 pedig az örök ítéletről szól. Itt szintén nem olyan vizsgálatról van szó, amely a végtelenségig tart, hanem amely visszavonhatatanul megpecsételi az ember sorsát örökre. Tehát a hatása örök!
- A Zsid 9:12-ben az örök megváltásról olvasunk. Ez nem olyan megváltás, amelyet örökké keresnünk kell, és soha el nem érjük, hanem olyan, amely megszabadít bennünket a bűn és a halál hatalmából az örökkévalóság időtartalmára.
Taylor lelkész úgy értelmezte, hogy amikor a Biblia az örök tűzről beszél, akkor ott olyan tűzről van szó, amelynek következménye örökké tart.
Judás 7 leírása szerint "Sodoma és Gomora és a körölöttük levő városok is (...) örök tűznek büntetését" szenvedték el. Péter apostol úgy fogalmaz: "Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak" (2 Pét 2:6).
Megragadott engem az a tény, hogy a Biblia önmagát magyarázza. Soha senkit nem hallottam ilyen illetékesen beszélni erről a témáról. A lelkész minden szavát a Bibliával támasztotta alá, és így nem hagyott kétséget afelől, hogy Isten szereti a saját képére teremtetst lényeket.
Volt azonban itt még valami, ami gyermekkori vallástanulásom emlékeiből megmaradt elmémben. Kissé tétováztam, hogy ezt is megkérdezzem-e. Az volt az érzésem, erre talán nem is haphatok választ. Mégis úgy gondoltam, hogy Isten iránti szeretetről való szilárd meggyőződés érdekében szükségem van a helyes válaszra.
- Taylor úr, mit jelentenek a Bibliában ezek a szavak: "Az ő kínlódásuknak füstje felszáll örökkön örökké"? (Jel 14:11). Jobban elhelyezkedtem a puha karosszékben és vártam a feleletet.
A lelkész kifejtette, hogy a Szentírás ezeket a szavakat: "örökké" és Örökké" olyan fogalmakra vonatkoztatja, amelyek sokáig, vagy meghatározatlan ideig tartanak. A Biblia például az örök szót használja a zsidó papságra, Kánaán elfoglalására, a dombokra és hegyekre ugyanúgy, mint a rabszolga szolgálatra.
- Mind a két kifejezés az idő fennállását vagy folytatólagosságát jelenti, s mindamellett a fennállás hossza a dolgok természetétől függ. Ha olyan dolgokról van szó, amelyekről a Biblia más részében tudjuk, hogy nincs végük, akkor az "örök" fennállása örökké tart. Ha azonban olyan dolgokra vonatkozik, ami szűnő állapotú,akkor a jelentése hozzá mérten korlátozott.
Amit mondott, néhány bibliaverssel is alátámasztotta. 2Móz 21:2-6-ban Mózes törvénye szerint, ha egy zsidó rabszolgát vett, hét év után szabadon kellett bocsátania. Ha azonban a rabszolga nem akart elmenni az ő urától, azt egy bizonyos szertartással kellett megpecsételni. Az úr odavezette a rabszolgát a városbírák elé. Az ő jelenlétükben a szolga odaállt az ajtóhoz, és az út átszúrta a fülét árral. A szolga azután neki szolgált "örökké", ami ebben az esetben a szolga haláláig tartott.
A lelkész az "örök" szó további különleges jelentésére utalt Zsolt 21:1-5ig verseivel. Dávid király hálás volt Istennek azért, hogy olyan sokszor megmentette az életét. Mint zsoltáríró így kiált fel: "Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez... Életet kért tőled: adták neki hosszú időt, örökkévalót és végtelent". Dávid hosszú életkort ért meg, ezért a kifejezés itt azt jelenti, hogy élete hosszú évek sorából tevődött össze.
Miután Taylor úr példákat hozott a Bibliábl az "örök" szó használatára a mulandó dolgokkal kapcsolatban, rámutatott olyan helyekre is, ahol ez a kifejezés örök életet jelent. Dániel 2:44-ben Nabukodonozor királ álmának magyarázatáról olvashatunk: "És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol". A 7. részben ez áll: "De a magasságos egek szentjei veszik majd az országot és bírják az országot örökké és örökkön örökké". (Dn 7:18).
A Szentírás világosan mondja, hogy Krisztus országa örök ország lesz, és az igazak örökké fognak élni, életüknek nem lesz vége. A Biblia azt is tanítja, hogy a gonoszok élete a második halálkor, amely a tüzes tóban lesz, véget ér.
Ez a bibliaóra levette rólam a sötétség és tévelygés terhét. A titkok, amelyek szorongatták szüleimet - katolikusok lévén - , amikor megpróbálták összhangba hozni a szeretet Istenét az örök gyötrelem tanával, úgy eltűntek, mint a füst. Megbizonyosodtam afelől, hogy Isten Szava ne mond ellent önmagának.
Este hét órakor hirtelen óriási vágyat éreztem a cigaretta iránt. Amikor rájöttem, hogy egész nap nem dohányoztam és a dohányzás eszembe sem jutott, nagyon meg voltam lepődve. Azt hittem, ez azért volt, mert oly nagyon el voltam foglalva a Biblia igazságaival. Felvillant bennem most az a remény, hogy ha továbbra is a jó dolgokkal fogok foglalkozni, talán sikerül eltávolítani tüdőmből és elmémből a nikotint.
Folytattuk a beszélgetést a lelki dolgokról. Olyan kérdéseket tettem fel, amelyek már régebben is gyötörtek.Az a tény, hogy a lelkész minden kérdésre a Bibliából válaszolt, nagyon meggyőző volt.
A cigaretta utáni vágy azonban egyre jobban gyötört. Szinte lázas lettem. A számban a nyál sűrű lett. Alig tudtam beszélni, fájt az orrom, mintha náthás lettem volna. Nemsokára olyan nyugtalan lettem, hogy nem tudtam megülni egy helyben. Fájni kezdett a fejem, ami ritkán fordult elő. Egészen a nyakszirtemig fájt.
A lelkész este kilenc óráig válaszolt a kérdéseimre. Amikor elment, cigarettára gyújtottam és szünet nélkül egy egész órán át szívtam a füstöt. Minden nehézségem eltűnt és kezdtem magam egészen jól érezni.
Még mielőtt hazamentem volna, a Grosse házaspár átvette velem az egészséges életmódról szóló bibliaórát. Eközben szó volt a dohányzásról is. Elismertem, hogy egy káros szokás rabja vagyok. Elhatároztam, hogy felhagyok az ivással. Tudtam azonban, hogy ezektől a szenvedélyektől nem lesz könnyű megszabadulni. Egyedül csak a szombat Ura, Aki erre a szent napra elvette tőem a nikotinéhséget, Ő szabadíthat meg tartósan a dohánytól és az alkoholtól.
Megköszöntem barátaimnak a segítségüket és hazamentem. A villamosban a nap eseményeiről gondolkodtam. Különösen a cigarettával kapcsolatos élményem foglalkoztatott. Rádöbbentem, hogy nem csak egy ellenségem van! Végül egy tervet gondoltam ki, amelytől azt reméltem, hogy megoldhatná a cigarettával kapcsolatos gondjaimat.
Taylor lelkész a Golgotán Jézus Krisztus kihullott vérének hatalmára hívta fel figyelmemet. Megértettem, hogy az ördögöt és segítőit csakis azzal a hatalommal győzhetjük le, amelyről a Jel 12:11-ben olvashatunk: "És legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért."
Éjszaka fél tizenkettő körül értem haza. Lakásom ajtaján egy cédula volt, Roland üzenetével. Kért, hogy hívjam fel, bármilyen késő jövök is haza. "Ezzel egy kicsit még várok!" - gondoltam.
Amikor a lakásomba léptem, megfigyeltem, hogy a démonok bizonyára nyugtalanok voltak Alig volt olyan tárgy, ami a helyén lett volna. Ez azonban nem nyugtalanított, mert már megszoktam, hogy nem mindennapi dolgok között forgolódom. Először elővettem azt a három cigarettát, ami a szekrényenben volt és az asztalra tettem. Kinyitottam a Bibliát és elolvastam Mt 27:24-54 verseit a keresztre feszítésről. Azután rátettem a Bibliát ezekre a cigarettákra, letérdepeltem az asztal mellé éss beszélni kezdtem a problémámról Jézussal,az én Főpapommal. Megköszöntem Neki, hogy megáldotta az életemet akkor is, amikor még esküdt ellensége voltam és káromoltam az Ő nevét. Beismertem vétkeimet és szívem gonoszságát.
A lelkész rámutatott arra a valóságra is, hogy Jézus Krisztus a mennyei szentélyben könyörög azokért, akiknek nehézségeik vannak, és hogy az emberileg reménytelen esetekben is tud segíteni. Mivel tudatában voltam, hogy én olyan reménytelen eset vagyok, akin csak Jézus segíthet, megragadtam az e szavakból fakadó reménységet. Olyan ellenségek ellen küzdöttem, akik ravaszak és erősek. Megköszöntem Istennek, hogy felbátorított és elismertem, hogy az Ő szeretetének hatalma űzte el a gonosz lelkeket. Ezért át akarom adni Neki az életemetés szolgálni kívánom Őt úgy, ahogy akarja. Örülni akarok az Úrral a szombatnak is. Azután rámutattam a cigarettára és azt mondtam:
- Uram, Jézusom, kérlek szabadíts meg engem az ő hatalmából úgy, ahogy megszabadítottál az elmúlt napon. Szabadíts meg az utána való vágyakozástól!
Még hosszú ideig beszélgettem az Úrral, megköszöntem Neki életem összes áldását és azt, hogy meghallgat engem. Ezután felálltam, összeszedtem az összes cigarettámat, a kezemben összemorzsoltam azokat, a WC-be dobtam és lehúztam rájuk a vizet Attól a pillanattól fogva nem vettem cigarettát a kezembe, de még csak vágyat sem éreztem a dohányzás után. Az Úr csodálatosan megsegített ebben is Ez az Ő szeretetének csodája volt. |
|
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
2011-08-24 09:44:16, szerda
|
|
|
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
Felelet a főnökömnek
Főnökömnek megígértem, hogy megtudom, miért ünnepli Ciril a bibliai szombatot. De előbb még említést akarok tenni arról a bibliaóráról, amelynek tárgya a szombat volt. A többi órát, amit csütörtöön és pénteken vettünk át, most kihagyom, hogy mondanivalómat ne nyújtsam nagyon hosszúra.
Ciril mindjárt az elején megmondta, hogy a Szentírás szerint a hét hetedik napja a szombat.
- A negyedik parancsolat, amelyet maga Iste adott, figyelmeztet bennünket, hogy gondoljunk a szombatnak. Annak a kifejezésnek: "megemlékezzél", valószínűleg az adja meg a jelentőségét, hogy a mindennapi munkával elfoglalt ember néha életbevagádan fontos dolgokról feledkezik meg.
Kinyitottuk a Bibliát és elolvastuk a negyedik parancsolatot: "Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodják, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot ne tégy azon a napon, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját és megszentelé azt". (2Móz 20-8-11.)
Meg voltam lepődve, amikor láttam, mennyire különbözik ez a parancsolat attól, amit gyermekkoromban tanultam a katekizmusból. mindjárt meg is jegyeztem.
- Eze knem azok a parancsolatok, amelyeket gyermekkoromban tanultam4
Ugyanannak a fejezetnek a második versét kezdtem olvasni. "Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. Ne leyenek néked Idegen isteneid énelőttem. Ne csinálj faragott képet és semmi hasonlót..." (2Móz 20:2-4).
Elolvastam az egész Tízparancsolatot és meggyőződtem arról, hogy sokkal tartalmasabb, mint a Katekizmus Tízparancsolata.
Ciril tapintatosan, de komolyan azt mondta, hogy ez valóban Isten Tízparancsolata, amit a zsidó népnak adott Mózes közvetítésével. A Tízparancsolatnak az a formája, amelyet én ismertem, egy emberek által készített rövidítés. Évszázadok folyamán Sátán sugallatáa az emberek megváltoztatták Isten Tízparancsolatát.
Most, amikor a bibliai szombatra irányítottuk figyelmünket, különösen érintett az, ahogy Isten hangsúlyozza a hetedik nap szentségét: "Megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt." (1Móz 2:2-3)
Az a mód, ahogyan Isten eledelt adott az izraelitáknak a pusztai vándorlásuk idején, feltárta előttem, hogy Isten mennyire szentnek tartja ezt a napot. "És mondá az Úr Mózesnek: Imé én esőképpen bocsátok néktek kenyeret az égből, menjen ki azért a nap és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem? a hatodik napon pedig úgys lesz, hogy mikor elkészítik amit bevisznek, az kétannyi lesz, mint amennyit naponként szedegettek. "Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz." (2Móz 16:4-5.26).
Amikor elolvastuk a szombatról szóló jelentést Mózesnél és a prófétáknál, felnyitottuk az Újszövetséget, hogy megtudjuk, milyen állásponton voltak Jézus és tanítványai a szombatünnepléssel kapcsolatban. lukács evangélista a következőket írja Jézusról: "Ésméne Názáretbe, ahol felnevelkedett, és beméne szokása szerint szombatnapon a zsinagógába" (Lk 4:16). Jézus kijelentette a zsidó nemzetnek, hoy Ő a szombat Ura (Mk 2:28).
A szombat Ura nem akarta, hogy Atyjának szent törvényét valaha is megváltoztassák. A Hegyi Beszédben nem hagyott kétséget arra vonatkozóan, hogy milyen szilárd alapon nyugszik Isten szent törvénye: "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nemm múlik, amíg minden be nem teljesedik" (Mt 5:17-18.).
A bibliai feljegyzésekből az is kitűnik, hoy az első keresztények a szombatot ünnepelték. Amikor ezekről olvastunk, megkérdeztem Cirltt. hogyan kezdték ünnepelni a keresztények a vasárnapot, a hét első napját, mint nyugalomnapot, Azt felelte, hogy a katolikusok saját állítása szerint az eygház tekintélye által történt a változtatás. Szerintük az egyháznak isten kölcsönözte ezt a tekintélyt,és hatalmas több évszázaddal ezelőtt. Az egyház pedig elrendelte Isten törvényének a megáltoztatását.
A következő napon elmentem a montreáli városi könyvtárba, hogy ott a vallási szektorban utána nézzek valaminek. Az egyik katolikus katekizmusban a következő magyarázatot találtam ahhoz a parancsolathoz, amelyet harmadikként jelöl:
Kérdés: Hogyan hangzik a harmadik parancsolat?
Felelet: A harmadik parancsolat: megemlékezzél a szombatnapról , hogy megszenteljed azt.
Kérdés: Melyik nap a szombat?
Felelet: A szombat a hetedik nap.
Kérdés: Miért ünnepelünk tehát vasárnapot a szombat helyett?
Felelet: mert a katolikus egyház áthelyezte a szombatünneplést vasárnapünneplésre.
Kérdés: Miért helyezte át a katolikus egyház a szombatot vasárnapra,
felelet. az egyház a vasárnapot szabta meg a szombat helyett azért, mert krisztus vasárnap támadt fel, és a Szentlélek is vasárnap töltetett ki a tanítványokra.
Kérdés: Milyen jogon változtatta meg az egyház a szombatot vasárnapra,
Felelet: Az egyház ezt hálából tette Isten hatalmának teljességéért, amit Isten adott neki.
Kérdés: Mit rendel el a harmadik parancsolat?
Felelet: A harmadik parancsolat elrendeli a vasárnapnak, mint az Úr napjának megünneplését.
Mivel fontosnak tartottam, ezt a részt megtanultam kívülről. Az ötvenes években szereztem is egy példányt ebből a katekizmusból, ami számomra nagy érték.
Az első feladatom az volt, hogy zsidó főnököm számára megtudjam, milyen vallású cirill. A második pedig annak felkutatása, hogy mikor és hogyan kezdtek érdeklődni a keresztények a vasárnap iránt. A következő hónapokban ezzel a kérdéssel kapcsolatban komoly kutatásokat végeztem és meglepő eredményre jutottam.
Azon a pénteken Grossék a biblióra befejezése után meghívtak, hogy a következő napon menjek el velük az istentiszteletre. Ciril elmondta, hogy holnap fog keresztelkedni alámerítkezés által, és így a Hetednapi Adventista Egyház tagja lesz. Megbeszéltük, hogy reggel hozzájuk jövök és együtt megyünk a gyülekezetbe. |
|
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
2011-08-23 17:53:01, kedd
|
|
|
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
A választás napja
Bizonyára emlékeznek még rá, hogy Sátán papjának megígértem, szerdán megmondom neki, belépek-e titkos társaságukba vagy nem. A lelkek megígérték, hogy életemet különleges módon megáldják. Most azonban rövid két nap leforgása alatt Isten Igéjének néhány nagy ígéretét ismertem meg.
Szerdán ezekre az ígéretekre gondolva mentem munkába, és azt kérdeztem, mit is kezdek velük. Különleges nap volt ez. Sokat gondolkoztam, és keveset beszéltem. Elmémben gondolatok sokasága kavargott. Olyan feszültségben voltam, hogy étvágyam sem volt. Ezért nem is vacsoráztam. Fel kellett hívnom Rlandot, és megmondani neki, hogy bizonyos okok miatt, amit egyelőre nem magyarázhatok meg, nem tudok részt venni a szokásos esti összejövetelen, hogy ott a lelkeket dicsérjem. Kértem őt, mondja meg a papnak, hogy rövidesen érintkezésbe lépek vele.
Amikor lassan a Beluri sugárúton lépkedtem, különféle üzletek előtt mentem el anélkül, hogy figyelemre méltattam volna őket. Mégis megmagyarázhatatlan okból az egyik üzlet kirakatába pillantottam. Néhány lépés után fogtam csak fel, hogy ott egy Bibliát láttam. Visszamentem, és ismét megnéztem. Igen, ez egy új Biblia volt, mindenféle más kiállított tárgy között. Ez egy bazár volt, ahol különféle tárgyakat lehetett venni olcsón. A Biblián egy cédula volt, melyre ez volt írva: "Ezt a Bibliát olcsón megkaphatja még ma. Megéri!"
Lassan bementem a vásárlókkal teli üzletbe. Mindenütt tömve volt áruval úgy,hogy az ember ne mis tudta hová lépjen. Az egyik sarokban férfi öltönyök sorakoztak, a mennyezetről gitárok és más hangszerek lógtak. Mindegyiken árcédula volt. Egy alacsony ember jött hozzám és megkérdezte:
- Mivel szolgálhatok?
- Az a Biblia érdekelne engem, ami a kirakatban van. Mennyi az ára, kérem?
- Aha, a Biblia! Mindjárt hozom.
- Nem szükséges, csak az árát szeretném tudni. Nincs sok pénzem.
Ő ennek ellenére odahozta:
- Biztos, hogy elég pénze van rá. A kirakatba csak egy órája, hogy kitettem és különleges olcsó áron adom - indította el szóáradatát és én tekinttel korára, illedelmes akartam lenni, s így hallgattam.
- Ha előnyös áron akar Bibliát venni, soha ne menjen be a Biblia üzletbe. Mindig ilyen üzletbe térjen be, mint ez - tanácsolta nekem.
Ez az ember olyan ügyesen forgolódott a földön szétrakott áruk között, hogy semmit ne taszított le, nem fordított fel. Arra gondoltam, hogy fiatal korában minden bizonnyal akrobata volt. Aztán a kezembe adta a Bibliát és azt mondta:
- Milyen gyönyörű, ugye?
- Mennyibe kerül? - kérdeztem újra.
- Nem kerül annyiba, mint más üzletekben. Tudja, ilyen Biblia más üzletekben belekerül 15 dollárba, vagy még többe. Megmutatom magának, miért. - Kinyitotta az Újszövetséget és azt mondta:
- A Bibliákról nem sokat tudok, de tudom, hogy a piros kötésűek a legjobbak.
Újra meg akartam kérdezni, mennyit kér a Bibliáért, de ő megelőzött engem:
- Eeredetileg elég nagy összeget akartam kérni, de minél többet beszélek róla, annál inkább csökken az ára.
- Hát ez nagyszerű, csak beszéljen továb, míg az ára nem csökken egy s fél dollárra, akkor majd belenyúlok a zsebembe, és kifizetem...
- Megegyeztünk, adjon nekem egy és fél dollárt!
Ezt egyáltalán nem vártam, és így elkezdtem magyarázni, hogy hajlandó vagyok többet is fizetni, ésszerű árat.
- Nem, nem kérek egy centtel sem többet! Ha egyszer kimondom az árat, akkor amellett maradok!
Mikor odaadtam neki a pénzt, azt mondta, hogy ezért a pénzért már nem csomagolja be, csak úgy vigyem el. Amikor már ki akartam menni, egyszer csak megálltam és megfordultam. Valami eszembe jutott.
- Nincs valami rendben? - kérdezte a kisember.
- Uram, ilyen üzletben, mint a magáé, még eddig nem voltam. Megmondhatná nekem, de egészen nyíltan, miért adta el nekem ezt a Bibliát ilyen olcsón? Az az érzésemmeg akart tőle szabadulni.
A szemembe nézett és azt mondta:
- Fiatalember, ez a Biblia minden bizonnyal lopott. A múlt héten vettem bizonyos ifjaktól több holmival együtt. Ebben a hónapban az üzleteim nagyon jól mentek, de egy órával azelőtt, hogy ön bejött az üzletbe, az volt az érzésem, hogy az időtől fogva, hogy ezt a Bibliát megvettem, nincsenek olyan sikereim. Azért tettem azonnal a kirakatba. Vigye el, olvassa és az Úr Isten áldja meg önt!
A Zsid 4:15-16 versek szavaira kellett gondolnom: "Mert nem olyan Főpapunk van, aki nem tud megindulni gyarlóságainkont, hanem aki megkísértett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk alkalmas időben való segítségül."
Megköszöntem és elmentem. Amikor a Bbliával a hónom alatt mentem az utcán, a szívemet igazi öröm töltötte el. Így nem éreztem magam gyermekkorom óta. Úgy éreztem, mintha egy sötét felhő lett volna rólam lefújva, amivel eddig le voltam takarva. Valóban olyan jól éreztem magam, hogy az étvágyam is visszatért. Amikor a csemegeüzlethez értem, úgy döntöttem, hogy szendvicset veszek. Otthon akartam ezt megenni, és olvasni a Bibliát, amíg nem érkezik el az ideje hogy Cirilhez menjek, hogy vele és feleségével a további biblialeckét tanulmányozzuk.
Aztán olyasvalami történt, ami még megerősítette a Zsidókhoz írt levél utáni érdeklődésemet.
Amikor a lakásomba értem, rájöttem, hogy már elég későre jár. A Bbliát az asztalra tettem, és megfordultam, hogy felhúzzam az ablakredőnyt. Eközben könyökömmel az asztalon levő Bibliát véletlenül meglöktem, úgy, hogy az a földre esett.
- Ah! Nem! - kiáltottam. - Az én drága Bibliám a padlón van!
Esés közben a Biblia kinyílt és a Zsidókhoz rt levél 7. részénél maradt nyitva. Azt olvastam ott: "De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága. Ennek okáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él,hogy esedezzék érettük."
(2425) Pillantásom azután a másik oldalra esett, ahol azt olvastam: "Fődolog pedig azokra nézve, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle, mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr, és nem ember épített+ (Zsid 8:1-2) Ezekkel a szavakkal mintha azt mondaná nekem Jézus, hogy ő az én élő, szeretetteljes és hatalmas Megváltóm, aki képes tökéletesen megváltani mindazokat, akik általa járulnak az Istenhez. És ez azt jelenti, hogy uralma alá hajthatja még a démonokat is!
Még mielőtt a Grosse családhoz indultam volna, elolvastam az egész zsidókhoz írt levelet. A hazafelé vezető úton elolvastam újból, és amikor hazaértem, elolvastam harmadszor.
Ez a levél megragadott. Ebből láttam, hogy Jézusnak a mennyei szentélyben való közbenjáró szolgálata az emberért éppen olyan fontos, mint kereszthalála. Ez mély nyomott hagyott bennem. Úgy ismertem Jézust, mint azt, aki szereti az embert még akkor is, ha az azt nem érdemli meg. Azt láttam Benne, aki a mai dolgunkat renbe tudja tenni. Megértettem, hogy Isten megengedte azt, hogy keresztre feszítsék, "hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, hogy egyetlen reményem van: Annak érdemeire hagyatkozni, Aki mindenkit megmenthet, aki hozzá jön.
A négy lecke közül az egyik, amit azon az estén vettünk át Cirilnél, különösen fontos volt számomra.A Címe: "A gonosznak sorsa".
Mindeddig a Biblia úgy mutatta be az élet Adományozóját, mint a szeretet Istenét, aki "úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Ján3:16) A Biblia további magyarázatai úgy hangsúlyozzák ezt a valóságot, hogy azt soha el nem felejtem. Először is, Isten elküldte az ő s Fiát a világra nem azért, hogy romboljon, hanem, hogy megmentsen (Ján 3:17). Másodszor, Isten minden embert meg akar menteni (1Tim 2:4). Ezekből az Igékből felismertem azt a csodálatos szeretetet, amely meghatározza Istennek az emberi családdal való kapcsolatát. Most azt kérdeztem, hogyan bánik Isten azokkal, akik az ő felkínált kegyelmét visszautasítják. Talán megnyilvánul ebben Isten jellemének az ellenkezője, tehát vajon élvezné-e a bűnös emberek szenvedését, ahogyan azt a sok keresztény hiszi? Kiváncsi voltam arra, mit mond erről a biblia.
Ez a lecke először is arról szólt, ki a gonoszság okozója, és hogy Isten milyen viszonyban van vele. Ésaiás azt mondja: "Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia?" (Ésa 14:12). Ezékiel próféta pedig beszél arról a bölcsességről és nagy hatáskörről, amellyel ez az angyal a mennyben rendelkezett: "Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál, rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafírral, gránáttal és smaragddal, és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon melyen teremtetél. Valál felkent, oltalmazó Kerub...Feddhetetlen alál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned2 (Ez 28:12-15).
Ez a hatalmas angyal megszűnt Istent dicsérni, s helyette önmagát kezdte el csodálni. Az öncsodálatból kinövekedett a fölényeskedés. "Szíved felfuvalkodott szépséged miatt, megrontottad bölcsességedet fényességedben." Önbizalma növekedett, és úgy döntött, hogy Istennel lesz egyenlő, hogy magasabb állása legyen mint Krisztusnak.
Ésaiás próféta írja: "Holott te azt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Fölibük hágok a magas felhőknek és hasonló leszek a Magasságoshoz." (Ésa 13:13-14)
Bár Sátán lázadásáról olvasni lebilincselő volt, mégis leginkább érdekelt engem, mit tesz Isten az elesett Kérubbal, amikor majd Sátán és angyalainak jelleme az egész világmindenség előtt nyilvánvalóvá lesz.
Ezékiel próféta így magyarázza: "Vétkeid sokaságával, kereskedésed hamisságával megfertézétetted szenthelyeidet, azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged, és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik reád néznek. Mindnyájan akik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad, rémségessé lettél, és többé örökké nem leszel! (Ez 28:18-19). Az élet Adományozója elkészíti a bűn okozójának halálát. Az ördög ezutánmár többé nem lesz.
Amikor először olvastam ezeket az Igéket, arra gondoltam - és ezt Grossék előtt hangosan is kimondtam:
- Miért tanítják mégis a keresztény teológusok azt, hogy az ördög örökké a tüzes tengerben fog élni, amikor a Biblia ennek éppen az ellenkezőjét tanítja?
Cynthia azt mondta, hogy ezen ne lepődjek meg, hiszen még az angyalok egyharmada is zavarban volt a mennyben, és bár tudták, hogy elvesznek, mégis Sátán oldalára álltak (Jel 12:4-9).
Megvizsgáltuk azt is, mit tanít a Biblia a rossz emberek sorsáról. Dávid ezt írja. "De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensgége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el" (Zsolt 37:20).
ssA Biblia itt arról beszél, milyen tökéletesen megsemmissülnek azok, akik megvetették Isten kegyelmét és ezzel önmagukat pusztulásra ítélték.
Gyermekkoromra kellett gondolnom. A falun élő emberek többnyire maguk főzték a szappant. Az én apám ezt a hideg téli hónapokban végezte, amikor kellemesebb volt nagy tüzet csinálni. Nagy mennyiségű állati zsíradékot kellett feloldani és ezt több órán át főzni a pajtában levő tűzhelyen, amelyben fával tüzeltünk. Fivérem, Edgár, és én nagy örömet találtunk abban, amikor a tűzhelyre apró zsírdarabokat dobáltunk. Érdekes volt nézni, milyen gyorsan égtek és tűntek el.
A Biblia szerint Isten így semmisíti meg az istenteleneket és írtja ki a űn minden nyomát bolygónkról. Ezt a bibliaórát egye olyan szöveggel fejeztük be, amely a gonoszok büntetéséről szól, és elgondolkodtunk felette. "Mert ímé eljön a nap, lángoló, mint a sütőkemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat. "És széttapodják a gonoszokat és porrá lesznek lábaitoknak nyomása alatt azon a napon, amelyet én szerzek, azt mondja a seregeknek Ura.+(Mal 4:1-3).
Ciril azt mondta, hogy a világmindenség nagy uralkodója nemcsak a szeretet, hanem az igazságosság Istene is. Nem szabad elfelejteni, hogy azok, akik elvetették az Ő szeretetét és az Ő Fiának gogotai áldozatát, ők ítélték el önmagukat. Csak önmagukat hibáztathatják, mivel megvetették a kegyelmet. "Eljön a nap", folytatá Ciril, "amikor végre lesz hajtva a halálos ítélet azon embereken, akik ezt maguknak kiválasztották", mert a bűn zsoldja a halál" (Róma 6:23).
Most megértettem, hogy az örök szenvedésről szóló tanítás, amit a keresztények hirdetnek, miért vezethetett olyan sok embert ahhoz, hogy életükből és gondolatukból teljesen kivetették Istent. Ifjúkoromban én is ennek a hamis tanításnak voltam áldozata.
Világossá vált előttem, hogy mindenkinek, aki tisztán akar látni a gonoszok sorsát illetően, abból a tényből kell kiindulnia, hogy Isten kormányzásának alapja a szeretet törvénye. Ebből az alapelvből indul ki teretményei iránti minden tevékenysége. Ezért ne lehet hinni az örök szenvedésről szóló tanításban. Ez a tanulmány eltávolította szívemből mindazt, ami Istennel szemben keménnyé tett.
Ciril ezután arról beszélt, hogy az ember földi szenvedése évezredeken át Lucifer mennyben történt lázadásának közvetlen következménye. Annak, amit ez a fényes angyal mondott, nagy tekintélyt kölcsönzött a mennyben betöltött magas tisztsége. Ez erős hangsúlyt adott követeléseinek. Lucifer elrejtette valódi szándékát. a menny lakóinak többsége nem láthatta előre tevékenységének végeredményét. Így jutott Isten kormányába a bűn. Lucifer olyan hatalom és dicsőség után vágyott, amilyen csak Istennek van. A mennyei angyalok nem értették meg a bűn lényegét és végső következményeit. Ezért Istennek - mindannyiunk érdekében - elég időt kellett hagyni arra, hogy Lucifernek és híveinek szándéka nyilvánvalóvá váljon és a teremtett világ megláthassa a bűn szörnyűségeit. A világűr lakói csöndes rémülettel figyelik az emberiség nyomorát. Az, amit látnak, kitörölhetetlen nyomot hagy bennük.
Tetszett nekem, ahogy Ciril leírta a nagy küzdelmet. Órákig hallgattam volna, ő azonban nem akarta - ahogy mondta -, hogy emésztési zavaraim legyenek. Amikor azonban a következő témáról elmélkedtünk, szóba került még valami más is.
- Majd he eltűnik a gonosz munkájának minden nyoma bolygónkról - mondta -, Krisztus gyönyörű világot teremt, mint amilyen kezdetben volt, és akkor az egész mindenségben összhang és boldogság fog uralkodni. Milyen csodálatos lesz az a világ!
Az a mód, ahogy Ciril és Cynthia leírták előttem a jó és a gonosz közötti nagy küzdelem valóságát, meggyőzött engem a Szentlélek működéséről, aki éveken át csodálatos módon munkálkodott életemben azért, hogy eljussak arra a pontra, ahol most vagyok.
Még ma is emlékszem arra, ahogy ránéztem az órámra azon az estén. Az óramutató 21:20-at jelzett. Biztos voltam abban, hogy ha Isten Lelke nem nyúlt volna bele az életembe, akkor most éppen a démonimádók között lennék. Ehelyett azonban most annak a csodálatos előjognak örvendhetek, hogy Bibliát tarthattam a kezemben és véérvényesen úgy dönthettem, hogy Isten segítségével megszabadulok a démonoktól. Amikor eerre gondoltam, a hideg futott végig a hátamon. Libabőrös voltam és a hajam az égnek állt.
A bibliaóra végén megemlítettem Garosseéknak, hogy valamikor, amikor a katekizmus egyes részeit fejből megtanultam, sok olyan bibliai kifejezéssel találkoztam, amelyek igazolni látszottak, hogy istentelenek feletti soha véget nem érő büntetés "örök pokol tüze", "örök büntetés" és "az ő kínlódásuk füstje felszáll örökkön örökké",
Vendéglátóim elismerték, hogy a Bibliában vannak félremagyarázható kifejezések, és több időt igényelne, ha valóságos jelentésüket meg akarnánk érteni. De három nappal később erről a témáról érdekes bibliaórát hallottunk Taylor lelkésztől. Erre majd később visszatérünk.
Azon az estén amikor lefeküdtem, szilárdan meg voltam győződve arról, hogy Ciril Istene az élet adományozója. Ő az, Akinek még a démonlelkek is életüket köszönhetik. Bebizonyította ezt az a tény is, hogy tanulmányozhattam Isten Igéjét anélkül, hogy ebben megzavarhattak volna.
Azonban csütörtök este, amikor a bibliaóráról hazajöttem, észrevettem, hogy a démoni lelkek meglátogatták lakásomat. Péntek este pedig már nyilvánvaló volt, hogy mondani is akarnak nekem valamit. |
|
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
2011-08-22 17:43:29, hétfő
|
|
|
Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató
Még egy kevés kegyelemidő
Kedd este 7 órakor érkeztem Grosseékhoz. Figyelmünket azon az estén a halottak állapota köttötte le. Úgy tűnt előttem, hogy a Biblia nagyon világosan beszél erről a kérdésről és választ is ad. Halhatatlan-e az ember? Dicsérik-e a halottak Istent? Kaphat-e az ember információkat a halottak birodalmából?
Az első kérdésre így válaszol Pál apostol: "Azé egyedül a halhatatlanság, Aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, akit az emberek közül senki nem láthat..." (1Tim 6:15-16). Egyedül Isten halhatatlan, ami azt jelenti, hogy az ember halandó.
"Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállnak a csendességbe" (Zsolt 115:17), - volt a felelet a második kérdésre. Derült égből villámcsapásként hatott rám és ezer darabra zúzta gyermekkori vallásműveltségemet.
A harmadik kérdésre adott felelet előbb rámutatott Isten szeretetére és igazságosságára, és arra, hogy Isten törődik velünk nyomorult halandókkal. Azt olvastuk róla: "Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. Mint a virág kinyílik és elhervad és eltűnik, mint az árnyék és nem állandó...Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja, ha megszégyenülnek, nem tudja" (Jób 14:1-2.21)
Amikor elolvastam ezeket a bibliaverseket, nagyon megkönnyebbültem és azt mondtam Cirilnek és Cynthiának:
- Milyen nagyszerű az a tudat, hogy halott rokonaink nincsenek sem a tisztítótűzben, sem a mennyekben, és nem látják szenvedéseinket, amit átélünk és hogy a feltámadásig a sírjaikban alszanak.
Isten megértette velem, hogy a halál az élet ellenkezője, s hogy az teljes, öntudatlan állapot. Akkor értettem meg, hogy az az elképzelés, hogy az embernek halhatatlan lelke van, teljesen hamis, főleg amikor elolvastam a hírt Ádám teremtéséről Mózes könyvében: "És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké (1Móz2:7). Tisztában voltam azzal, hogy Isten életet adó lehelete egy eszköz, amely élteti a szervezetünket. Ezen életet adó leheletnek köszönhetjük, hogy lélegzik a tüdőnk, ver a szívünk és ereinkben kering a vérs. Azzal, hogy Isten az Írásokban megmagyarázza, hogy az ember élő lénnyé (élő lélekké) lett, ellentétben az általánosan elterjedt elképzeléssel, hogy az ember halhatatlan lelket kapott, elzárja sátán és angyalai előtt azt a hozzáférhető utat, amit használnak, amikor megjelenésükkor azt állítják, hogy ők az elhunyt rokonok lelkei, akik állítólag elérték létük magasabb fokát.
Az ember halála utáni állapotáról való elmélkedésünk végén teljesen új szemszögből láttam istent. Megértettem azt, hogy a keresztény világ Istent teljes valójában hamisan mutatja be. Ha valaki meg akarná érteni, milyen állapotban voltam azon a héten, egy olyan ember helyzetébe kellene magát beleélni, aki nemcsak hogy nem tanulmányozta még eddig a Bibliát, hanem ez a könyv azelőtt soha, még csak a kezében sem volt! Az ilyen ember számára az élet nem valódi öröm, mert amikor olyasvalamit fedez fel, aminek örülhetne, hirtelen eszébe jut a halál, amely a következő pillanatban mindennek véget vethet. Jóllehet minden ember számára biztosítva van az öröélet, de erről kevesen tudnak valamit. Ha az ember váratlanul találkozik valakivel, aki kezében tartja az a könyvet, amely magától az élet Ajándékozójától származik, és amely minden olyan kérdésre feleletet ad, amelyek őt évek óta foglalkoztatják, aligha érhet el az ember ettől többet!
Rájöttem arra, hogy a Biblia mindenkinek egyenlő esélyt ad a halhatatlanság elnyerésére: "Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen egy szempillantásban az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban és mi elváltozunk. Mert szükséges, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára (...), akkor bteljesül amaz igen, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadala. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (1Kor 15:51-55).
Jézus az Élet Fejedelme amikor ismét eljön, halhatatlanságot ad azoknak, akik Őt elfogadták Uruknak. Ismét életet ad azonak, akik azt Őbenne vagy Őérette veszítették el. A feltámadás az a nag esemény, amelyre a Biblia írói is vártak.
Pál apostol Krisztusért mindent elveszített, ennek ellenére boldog volt, mert övé volt a feltámadás reménysége (Fil3:7-8:10-11, 20-21). Gondolatait a menny felé irányította: "Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket".
Érdekes, ahogy Pál az ázsiai nehézségeiről beszél. Kétségbe volt esve, mégis így ír: "hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat" (2Kor 1:8-9) Az apostol nem állítja, hogy halálakor találkozik az Úrral, mint ahogy azt sokan tanítják. Reménységét a feltámadásba veti.
Amikor a Szentírásban azt kerestem, hogy az igazak mikor kapják meg jutalmukat és a hamisak a büntetést, megtudtam, hogy nem halálukkor, hanem a feltámadáskor. Megleptek Jézus szavai: "Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat, És boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor" (Lk 14:13-14)
Felismertem, hogy Pál Krisztus második eljövetelére irányította figyelmét és tudta, hogy az igazság koronáját személyesen Krisztustól kapja majd. Krisztusnak ez a harcosa élete végéig a hátán horta az ötször 39 korbácsütés sebeinek a helyét (1Kor 11:24). Azonban a feltámadás reménye buzdította őt. Habár Pál tudta, hogy nemsokára találkozik a hóhér pallosával, rendületlenül hirdette azt az üzenetet, amely a hívő emberek nemzetédeit buzdítja évszázadok óta. Ő a jutalomra mutatott, ami az örökélet. "Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró, nemcsak nékem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését" (2Tim 4:6-8).
A feltámadásról szóló egész tanulmány alatt arról tanúskodtam, hogy ha az Újszövetség írói hitték volna, hogy az embernek halhatatlan lelke van, amely az ember halála után a menybe megy, akkor minden bizonnyal megemlítették volna azt, hogy Krisztus ezeket a hívőket magáva hozza, hogy itt ismét egybekapcsolja őket eredeti testükkel. Sehol azonban ezt a gondolatot nem találtam meg. Ellenkezőleg, a Biblia több helyen éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A Korintusi első levélben Pál részletesen ír az igaz holtakról és a feltámadásról és többször említi azt, hogyan támasztja fel Krisztus a halottakat.
Az utolsó és talán a legfontosabb felfedezésemet, ami a feltámadást illeti, a Zsidókhoz írt levél 11. részében találtam. Ez a fejezet a hithősőkről beszél, akik különböző időszakokban éltek, az ő megpróbáltatásaikről és nehézségeikről, de az ő bátorságukról és az örökéletben való reménységükről is, amely örömmel töltötte be őket akkor is, amikor a halállal néztek farkasszemet.
"Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat, mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövetkeztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve. Akikra nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak." (Zsid 11:35-40)
Az volt a vágyam, bárcsak én is rendelkeznék a feltámadásnak és az örökéletnek ezzel a gyönyörű reménységével! De az elmémben hirtelen kipattant gondolat elrontotta lelkesedésemet. Balgaság lenne azt hinni, hogy Isten meg tudja bocsátani gyűlöletemet, amelyet hosszú ideig tápláltam szívemben Vele szemben! Talán jobb lesz, ha egyáltalán nem foglalkozom az örökélet reménységével! Végül is a démonokkal kötöttem szövetséget! Ne is gondolj erre Morneau! Már túl későn van, mondtam önmagamnak!
Tanulásunk végén Cynthia elolvasta Titus 2:11-13 verseit: "Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenését."
Ennek az Igének az értelmezése arra indított, hogy megköszönjem a Grossé házaspárnak baráti készségüket, amelyet irántam tanúsítottak a Biblia tanulmányozása által. Kifejeztem, hogy nagyon szeretnék az Úr eljövetelének reménységében élni, de előbbi életem olyan volt, ami ezt lehetetlenné teszi számomra.
- Van reménység! - mondta Cynthia. - Van egy hatalmas, erős Főpapunk, az igazságos Krisztus, aki a mennyei szentélyben szolgál érettünk. Ő eljött és meghalt a golgotai kereszten, hogy Főpapunk lehessen. Őáltala és egyedül csak Őáltala van számunkra szabadulás.
Arra gondoltam, ha tudna a démonokkal való szövetségemről, biztosan nem mondaná, hogy van remény.
- Van még számodra remény, ez teljesen bizonyos - folytatta -. Jézusban mindannyiunk számára van remény! Amíg az ember él, és Jézus segítségére vágyik, van remény! Be akarom bizonyítani a Bibliából, amit mondok!
A következő igéket olvasta: "Mert nem oly Főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül" (Zsid 4.15-16).
- Megengeded, hogy megnézzem? - kérdeztem, miközben kivettem kezéből a Bibliát.
Hiszem, hogy Isten Lelke valóban megtöltötte az elmémet reménységgel, és Ő vezetett arra, hogy a Bibliát elvettem a kezéből. Abban az időben, amikor még a kanadai tengerészetnél szolgáltam, egyszer egy bajtársamnak, aki a fedélzetről a vízbe esett, mentőövet dobtam. Ő kétségbeesve belekapaszkodott és a segítségével sikerült kimenteni. Most én is hasonló helyzetben voltam.
Felismertem, hogy veszve vagyok, de reményt láttam és belekapaszkodtam.
Elég későn volt már, ezért megkértem Cirilt, hogy még imádkozzon. Megkérdeztem, hogy a következő napon eljöhetek-e ismét bibliaórára. Beleegyeztek, Ciril imádkozott, és én hazamentem.
Ültem a villamosban, a kerekek csattogtak, az ajtók hangosan nyíltak és záródtak, az emberek beszálltak és kiszálltak, a vezető kiabálta a megállók nevét, de én csak néztem ki az ablakon és gondolataim azzal voltak elfoglalva, amit hallottam. Újból és újból visszhangzott elmémben: "Van reménység számodra, ez teljesen bizonyos. Jézusban mindannyiunk számára van remény. Amíg az ember él, és Jézus segítségére vágyik, van remény!"
Egy belső hang azt súgta nekem, hogy van remény a reménytelennek, érdemtelennek, de talán még a démonimádók számára is.
Harminckét évvel későb feleségemmel együtt találkoztunk a Grosse házaspárral a kanadai Torontóban. Ők ugyanis röviddel a megtérésem után elköltöztek az Egyesült Államokba és így az időtől fogva hosszú éveken át nem láttuk egymást. Amikor együtt azokra az 1946-os őszi napokra emlékeztünk, Ciril olyasvalamit mondott, ami felbuzdított, mert abban Isten Lelkének érdekemben való hatását láttam.
- Néhány nappal házasságunk után - mondta -, a bibliaórákon vettem részt, amelyet Warren Taylor, a montreáii angol gyülekezet prédikátora vezetett. Amit mondott, nem volt nehéz elhinni, mivel mindent a Bibliával támasztott alá. Aztán egy este a bibliai szombatról szóló leckét vettük át. Ekkor arra kellett gondolnom, hogy egyszer Halifaxban feltettem nagymamámnak a kérdést, melyik az igazi szombat, amit ünnepelnünk kell. De Taylor prédikátornak ez a bibliaórája sem elégített ki engem egészen. Anélkül, hogy valakinek is mondtam volna, azon az estén letérdeltem, és imádkoztam, kérve Istent, hogy segítsen hittel elfogadni a szombatünneplést. Kértem Őt, tegyen alkalmassá arra, hogy a szombat felől mást is meggyőzhessek.
A következő hétfőn szokásom szerint munkába mentem. Azonban fáradt és nyugtalan voltam. Hirtelen elhatároztam, hogy felmondok. Mivelhogy tudomást szeresztem az új üzemről, amely szakmámbeli munkásokat keres, elhatároztam, hogy szerencsét próbálok ott. Azonkívül, nagyobb fizetést is kaptam. Visszamentem ezért régi munkahelyemre és felmondtam.
Végre elérkezett az idő, amikor az új munkahelyemen munkába álltam. Azon a hétfőn egy olyan munnkás mellett ültem, akinek két különleges szokása volt, hogyha a gép nem j ól működött, rázúdította az átkok hihetetlen sokaságát. Már nem tudom akkor pontosan, mit kértem Istentől, de Ő sohasem feledi el gyermekei imáját. Soha nem gondoltam volna, hogy épp ez a fiatalember itt mellettem kér fel, éspedig sürgősen, bibliaórákra még aznap este. Ne gyanítottam, milyen problémák gyötrik Roger Morneaut, amikor Montreálban a gépje mellett ült.
Az élet Adományozója úgy intézte, hogy a néhány nappal azelőtti álmatlan éjszaka és rövid ima után, amikor Cirillel először találkoztam, segítséget kapjak a lehető legjobb módon.
Amikor Cirilkérte Istent, hogy segtsen neki elfogadni a szombatünneplést, és kifejtette azt a kéését, hogy másnak is beszélni akar róla, az Úr azt válaszolta: "Elkészítettem számodra azt az igazi embert." Azután a Szentlélek rákényszerítette Cirilt, hogy munkahelyet változtasson.
Amikor növekvő nyomást éreztem arra, hogy az életemben megtegyem a legfontosabb lépést, Isten kész volt nekem ebben segíteni. A Szentlélek csodálatosan előkészített minden részletet. Gondolok most Harryra, az én zsidó főnökömre. Az ő kívánsága volt megtudni, hogy melyik egyházhoz tartozik Ciril. Az is különös volt, hogy éppen engem kért meg ennek kinyomozására.
A bibliaórák, amelyeket azon a keddi estén közösen átvettünk, röviden megismertették velem az örök igazságokat. A Szentlélek adott értelmet a megértéshez és így nem volt szükségem az igazság megismeréséhez méyebb teológiai kutatásra, ami hosszabb időt vett volna igénybe. Mivel válsághelyzetben voltam, nem pocsékolhattam az időt! Tudtam, hogy rövidesen szembesülnöm kell a démonokkal! Éppen olyan volt ez, mintha csak egy kevés kegyelemidő maradt volna számomra! |
|
|
0 komment
, kategória: Játék a tűzzel (advent) |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2024. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | |
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
30 | 31 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
136 db bejegyzés |
Összes: |
7330 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (1292)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (93)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (647)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (400)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (143)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1637)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (222)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (359)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (122)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
|
- Ma: 256
- e Hét: 3100
- e Hónap: 3100
- e Év: 191212
|
|
|