|
2011-09-01 15:48:55, csütörtök
|
| |
| |
Várnai Zseni: Élők vigyázzatok
Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1965
Felelős szerkesztő: Varga Lajosné
Műszaki vezető: Jánosa István
Műszaki szerkesztő: Pólya Lajosné
Képszerkesztő: Lóránt Péterné
A burkoló Rudas Klára mukája
A fényképet Jung Zseni készítette
Katonafiamnak
1911-1914
Anyaság
No, vedd a mellém, én édes Fiacskám,
csordultig megtelt, a szabadságra vár,
csak vedd, ki tudja, simuló fejedre
holnap az élet ezer gondja száll-
Ma még itt fekszel ölelő karomban
s szívod az üde, teli mellemet,
belülről mégis bús, haragos érzés
zaklatja, korbácsolja lelkemet.
Látok kifosztott asszonypáriákat,
üres mellükön vézna magzatok
- a nyomorúság és a proletársors
a keblükön is nyomott hagyott.
Nem gömbölyödik kicsiny arcocskájuk,
szomorú szemük csupa néma vád!
Nem dajkálhatnak erős nemzedéket
az agyongyötört, bús, fáradt anyák.
Kis emberbimbók, szegény kis mártírok,
az én szívem együtt sír veletek.
Anyáitok vérét elszívta az éhség,
mielőtt még ti megszülettetek.
Bár volna a mellem dús,kifogyhatatlan,
akár a szilaj, áradó folyam,
tinéktek adnám minden édes csöppjét,
hogy nőjetek föl büszkén, boldogan.
Belétek csókolnám a kiolthatatlan
az én szilaj, lángoló lelkemet,
hogy ne legyetek majd rabszolgatábor,
de keményöklű, harcos emberek!
Mit beszívtatok véres anyatejjel:
a dac, a kín veletek nagyra nő,
a mi életünk lobbanó szikrája
karotokban lüktető erő.
Bár volna mellem dús, akár a tenger,
Bár lennék én egy óriás kenyér!
De csak a lelkem küldhetem el azoknak,
kikhez ölelő karom el nem ér.
Egész világnak minden proletárját
tebenned csókolom drága fiam,
ha én elhullok a küzdők porondján,
ti élni fogtok milliónyian...
és tibennetek az én lelkem él!
1911 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Élők, vigyázzatok |
|
|
|
|
|
Offline
